Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-20 / 67. szám
AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEÍ TANÁCS LAPJA A kongresszusi felkészülésről Az MSZMP Központi Bizottságának és Ellenőrző Bizottságának együttes ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága március 19-én együttes ülést tartott. Az ülés résztvevői meghallgatták Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának tájékoztatóját a párt 'XII. kongresszusának politikai és szervezeti előkészítéséről. Az ülésen Brutyó János, a Központi Ellen» őrző Bizottság elnöke tájékoztatta a résztvevőket a testület kongresszusi felkészüléséről. A párt vezető testületéi megállapították, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt március 24-én, hétfőn megnyíló kongresszusára az előkészületek a szervezeti szabályzatnak megfelelően, rendben megtörténtek. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! | Ma: 12 oldal | PEST MEGYEI XXIV. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM Ára 1.20 forint 1980. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK Utcakép S ok mindent elfödött a tél, amit most elé- bünk tár a tavasz, s nem valami örvendetes > látvány. Ha szabad finom- kodás nélkül fogalmazni, akkor azt kell mondanunk: elképesztő rendetlenség, a szemét hegyei, a mocsok folyamai tartoznak a látnivalók közé némely településen, községben és városban egyaránt. Ami igazán elgondolkoztató: az új lakótelepek semmivel sem válnak ki előnyükre az átlagból, sőt... Inkább azzal vétetik észre magukat, hogy itt még nagyobb az össze-visszaság, az ápolat- lanság, amiben lakók és építők szinte versengve vesznek részt. Mint mondják, o tanácsoknak kisebb gondja is nagyobb, mint azzal bajlódni, milyen a település némely részén az utcakép. Különben is: fontos az utca, a környezet? Lényegesebb, hogy lakások legyenek! S nem lehetne a lakásokkal együtt a környezetet is emberivé, vonzóvá tenm? A szónokinak szánt kérdésre a nagy tekintélyű megyei tanácstag, Vác városának egyik képviselője a megyei testületben, habozás nélkül azt feleli, hogy nem, s azért nem, mert bizony lakni is tanítani kell az embereket, egy részüket, mindenképpen. Mert aki lakni nem tud — folytathatjuk a gondolatmenetet —, azaz nem ismeri, ha ismeri, nem tartja kötelességének betartani az együttélés írott és íratlan szabályait, az vajon ügyel, vigyáz a zöldre, a növényre, virágra, az utca tisztaságára? Aki a szemetet az ablakán át az utcára hajítja ki* aki éjszaka, családok tucatjait nyugtalanítja a részeg mulatozás minden visszataszító kellékével, az olyan lakó, akit foglalkoztatna a környezet, a tisztaság, a rend? S már-már egyetértenénk azzal, hogy következzék elsőnek a lakni tanítás, amikor rá kell döbbennünk: az emberek túlnyomó többsége nem tartozik ebbe a kategóriába! Maroknyi kisebbség ez, ám éppen viselkedésével, hangoskodásával tűnik szembe, hiteti el, hogy lakni sem tudunk, nemhogy környezetünknek gondozói legyünk. rn öbb esztendeje költ [ pénzt arra Vác városa, hogy rendezze a Duna-partot, s ami korábbal? zsebdzsungelként szolgált — legtöbbször szemét lerakására —, annak egy tekintélyes darabja most már rendezett, tetszetős sétány. Föltételezzük: az önbecsülésnek is, az idegenforgalomnak is része volt abban, hogy a város pénzt — tehetőssége arányában évente fél-, egymillió forintot — szánt az elhanyagolt Duna-part rendezésére, s bár a munka nem valami elképesztő iramú, azért haladgat, mindig újabb métereket, négyzetmétereket hódítva meg. A bökkenő ott van, hogy a püspöki palotán túl nincs köves partvédőmű, azaz először ezt kell kialakítani, s akkor következhet a sétány, a parkosítás. Megéri? Habozás nélkül felelhetünk erre igennel. Mert egy újabb darabja lesz a visz- szanyert, az embert szolgáló természetnek, amire az erősen iparosodott városban elengedhetetlen a szükség. Valamit megyeszerte moccan ez a dolog; négy év alatt 800 ezer négyzet- méterrel növekedett a községekben és a városokban a parkterület, igaz, a szó szoros értelmében vett, kertszerűen gondozott parkterület gyarapodása ennél jóval kisebb. Mégis, a tény örvendetes, nyújtózik a zöld, változik az utcakép, a betonkockák közé került városlakónak van hol leülnie, megpihennie. Ha valóban van, ha nem törték éppen össze a padokat a ... kik is? Vandálok, felelőtlenek, ostobák, műveletlenek? Huligánok, gsrázdák? Mindegyik megjelölés igaz is, nem is, mert valójában nem tudni, a pusztítók sötétbe búvó csapata kiket rejt, takar, ahogy az ismeretlenség adja a bátorítást a lakótelepi házak lépcsőházainak üvegeit bezúzók- nak, a szemétledobókat el- dugaszolóknak is. R eménytelen szélmalomharc lenne tehát áhítozni — és cselekedni! — a szebb utcaképért? Ha már váci példákkal éltünk, akkor folytassuk is azokkal: ahhoz, hogy a. város legnagyobb összefüggő zöldterületét, a Du- ná-parti sétány folytatását, o ligetet rendbe tegyék, húszmillió forint kellene, de most azonnal, mert az árak is lépegetnek ... Annak idején, a hatvanas évek első felében ötmillióból nyélbe lehetett volna ütni a dolgot, elszörnyedt mindenki, aki az összeget meghallotta. Nincs persze húszmillió forint ilyen célra — sokkal fontosabbakra sincsen —, ám nem szabad megkerülni a kérdést: mindig és minden a pénzen múlna? S nemcsak Vácott, hanem bárhol a megyében, ahol a rend elemi nyomát sem látszanak kívánni egy-egy településrész lakói? Mert ha kívánnák, akkor követelnék; másoktól és maguktól egyaránt. Annyi minden van, ami szebbé, emberibbé, megnyugtatób- bá tenné környezetünket csekély munka, még csekélyebb vagy semmilyen költség árán! Annyi minden van, s mégis: bár tagadhatatlanok a társadalmi összefogás eredményei, valahogy csak azt tartjuk ezen belül fontosnak, ami nagy, ami látványos, az óvoda, a bővített iskola, például. S ami „csak” rend, tisztaság, kellemes környezet, az miért sikkad el? Nem azt mondjuk, hogy a tanácsok, a társadalmi szervezetek fújják a gyülekezési, kürtöt, sőt, az ellenkezőjét állítjuk. Azt, hogy gyakran, a legtöbb esetben elegendő lenne néhány kezdeményező, aki hívja a szomszédot is, aki lapátot, seprűt ragad, hátha követik ... Aki beletörődik abba, hogy szűkebb lakókörnyezete riasszon, az sok minden mást is vállát húzva vesz tudomásul, s végül mi ma-x rád? A lakás bezárt ajtaja mögötti világ, s az ablak, amin nem érdemes kinézni. Az utcakép ezért önmagunk képe, annak bizonyítványa, egy-egy kisközösség a tudat, az igény milyen fokára jutott el. Mészáros Ottó Versenyben Szovjet és vietnami vóMások és sikerek Széles körű munkaverseny bontakozott ki hazánk határain túl is — elsősorban a Szovjetunióban — a párt XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére. A többi között a Moszkvai, Manométer- gyár, a Moszkva 1. Csapágy- üzem, valamint a Nyugat-Ukrajnai Szénbányászati Vállalat dolgozói kezdeményeztek munkaversenyt. A Ívovi terület , bányászai a minap indították útnak az első terven felül kitermelt szénnel megrakott szerelvényt az egyik ukrajnai hőerőműbe. A testvéri Vietnam Tran Hung Dao Gépgyárának dolgozói egyhónapos munkaversennyel köszöntik hazánk felszabadulásának évfordulóját. Méltó környezet Pest megye kezdeményezett Szerte az országban úgy határoztak a KISZ-szervezstek: a forradalmi ifjúsági napok végéig meghosszabbítják azt a nagyiszabású munkát, amelyet a KISZ KB tiszta, küttű-i rált környezetünkért akciójának részeként március 1—16. között vállaltak városaink,' falwaink, lakóhelyük, munkahelyük csinosításáért. Az ifjú kommunisták arra ösztönzik diáktársaikat, munkatársaikat, hogy valamennyien — akik a március 22-i kommunista műszakban nem vesznek részt termelő munkán — a napot szervezett kömyezetszépítés- sel töltsék. Már eddig is hasznos kezdeményezések születtek. A Pasit megyei Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószedei üzemegységében például a KISZ-esek hulladékanyagokból készített billenő-szemétgyűjtőkkel látták el a környező községeket. Április 4: ünnepi díszszemle Hetek óta gyakorlatoznak a kijelölt egységek előtt Geleta Pál felvétele A népköztársaság fegyveres erői: a magyar néphadsereg, a határőrség és a munkásőrség egységei — április 4-én látványos katonai díszszemlével köszöntik hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját — jelentette be Pa- csek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a díszszemle rendező parancsnoka, szerdán a Néphadsereg Művelődési Házában megtartott sajtótájékoztatón. A néphadsereg, a határőr- _ ség és a munkásőrség kije- i lölt egységei már hetekkel ezelőtt megkezdték a felkészülést az ünnepi alkalomra. Az erőt, felkészültséget demonstráló katonai díszszemle célja,,hogy kifejezésre .juttassa: hazánk fegyveres erői az elmúlt éhekben eredményesen dolgoztak pártunk honvédelmi politikájának folyamatos érvényesítése érdekében. A fejlesztés szerves részeként a csapatokat például a korábbiaknál is modernebb, közepes harckocsikkal látták el. Korszerűbb eszközöket kaptak a gépesített lövészek is: megjelentek a lánctalpas lövész harcjárművek. Ezek a gépesített lövészek legkorszerűbb harc járművei;, mindkét típus egy-egy csoportja felvonul majd a díszszemlén. Jelentősen fejlődött a tüzérség is; a szárazföldi csapatok korszerű páncéltörő rakétafegyverei önjáróak, s nagyobb távolságból is képesek a vastag páncélzat átütésére. Hazánk légterét korszerű technikával ellátóit légvédelmi erők oltalmazzák. Először láthatók . majd díszszemlén a MÍG—23 típusú, változtatható szárnyállású elfogó vadászrepülők. Felvonul . a Dózsa György úton a modern légvédelmi rakétaeszközök több korszerű típusa, s megjelennek a Városliget légterében a szállító-, s a díszszemlén először szereplő — harci helikopterek. Hazánkban a felszabadulás utáni első díszszemlét 1949. május 1-én rendezték, 1950-től április 4-én, kezdetben évenként tartották, majd 1965-től ötévenként tartják a követ• • kezőket. Most április 4-én délelőtt 10 órakor — immár 19. alkalommal — hangzik fel majd a díszszemlére szólító harsona, s Budapesten a Felvonulási téren megkezdődik a seregszemle. A díszelgő egységek soraiban menetelnek majd a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatói is. A díszszemlére mintegy félszázezer nézőt várnak. Az esemény közvetlen helyszínére csak meghívókkal lehet bejutni; a meghívók szétosztását az üzemekben, gyárakban, vállalatoknál, intézményeknél ' a közeljövőben megkezdik. Tavaszi határszemlék előtt Volt parlagon haszon Rövidesen megkezdődnek a határszemlék. Ezeken a mezőgazdasági rendeltetésű földeken kívül az idén fokozottabban ellenőrzik a más célra szolgáló (bányászati, közlekedési, vízügyi) termőterületek mezőgazdasági msllékhaszno- sítását. E területek kezelőit ugyanis jogszabályok kötelezik arra, hogy az egyes létesítményekhez tartozó termőföldek — árok- és csatorna- partok, töltésoldalak — hasznosításáról gondoskodjanak: a művelhető területeket, illetve a fűtermést felajánlhatják a szomszédos nagyüzemnek vagy a háztáji gazdaság-oknak. A határszemlék feladata annak vizsgálata is: mit tettek az üzemek .a gyommentesítés érdekében ? A szemlebizottságok szemügyre veszik a gyepterületeket. Körültekintően megvizsgálják, hogy a természeti és üzemi adottságok a gyepek intenzívebb hasznosítása érdekében milyen ■ agrokémiai, agrotechnikai és technológiai tennivalókat igényelnek. Ar-„ ra törekednek, hogy azokat a gyeprészeket, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak alkalmilag kaszálták, illetve legeltették, ismét bevonják a gazdálkodás körébe. Mindezt indokolja, hogy a természetes gyepeken megteremtett takarmány mennyiségének növelésével jelentős szántóterületet lehet felszabadítani más növényi kultúráknak. Az elmúlt évi adatok biztatóak : a nagyüzemek az utóbbi három évben 27 ezer hektár, korábban parlagon maradt földet vettek használatba, További háromezer hektárt pedig várhatóan ez évtől kezdve • hasznosítanak. Az üzemi területek öszevoná- sa, a táblaméretek növelése érdekében csaknem százezer hektárt cseréltek el egymással a gazdaságok, 15 hektárt pedig magánszemélyekkel váltottak fel. KOZELET Losonczi Fái, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte dr. Rudolf Kirch- schlägert, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökét 65. születésnapja alkalmából. 0t év alkotásai Szentendre múzeumai egyre nagyobb érdeklődést keltenek országszerte — az utóbbi években pedig új gyűjteményeknek, állandó kiállításoknak is örülhettek a látogatók. Az új múzeumok sorában találjuk a Kerényi Jenő szobrászművész kisplasztikáit és monumentális alkotásait bemutató, modern vonalú épületet is. Az utóbbi öt évben tovább szépült az ötvenezer lakosú Sopron, hazánk egyik leglátogatottabb üdülővárosa. A műemlékek restaurálására évente mintegy ötvenmillió forintot költenek. Az évi kétszázezer vendég így egyre teljesebb, árnyaltabb képet kap a látnivalókban bővelkedő város múltjáról. i
