Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-07 / 31. szám
Olcsó és nélkülözhetetlen Fejlesztés, műszaki beruházás Valahogy úgy szól az eláné let, hogy a tudományos-technikai haladás eredményeként szükségszerűen változik az ipari munka tartalma és jellege. A fizikai munka egyre több általános elméleti és technikai ismeretet követel, s a szellemi munka mind közvetlenebbül hat a termelésre. Nyilván azért, mert a munkások egyre nagyobb szakképzettséget követelő gépek és berendezések mellett dolgoznak. Szakképzett segédmunkások Mondom: így szól az elmélet... A Központi Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata szerint viszont a minisztériumi iparban dolgozó fizikai munkások fele gyakorlatilag kézi munkát végez. Ez így, talán, nem is lenne túl rossz arány (végtére is: Magyarország-mostanság lép be a gépesített nagyipari termelés korszakába). Csakhogy: a gépelt és berendezések mellett dolgozók további 45 százalékánál a mindennapi munkavégzésben a kézi munka dominál, vagyis a valójában gépesített munkát végzők aránya a harminc százalékot sem éri el. Az automatizált munkát végzők aránya pedig szinte elenyésző: mindössze négy százalék. Ennek megfelelően: szakképzett munkások gyakran dolgoznak olyan munkakörben, ahol a ténylegesen végzett tevékenység legfeljebb csak a betanítást igényelné, de sok esetben a legegyszerűbb segédmunkával is megoldható. Nézzünk szét most tágabb körben: a legfejlettebb ipari államok gyakorlata cáfolni látszik azokat a különféle — mellesleg nálunk is elterjedt — jövőkutatói becsléseket és elméleti modelleket, amelyek szerint korunk technikája egyre több magasan képzett, kvalifikált szakmunkást és egyre kevesebb képzetlen betanított — illetve segédmunkást követel. Például az Egyesült Államokban — a valóban rohamos műszaki fejlődés mellett — évtizedek óta nagyon lassan 'emelkedik- a szakmunkások aránya. Csökken ugyan a segédmunkások száma, de csak azért, mert ők jelentik a betanított munkások növekvő táborának forrását. Valóságos dilemma S ha mindehhez még hozzávesszük az ipari termelés lehetséges automatizálásáról szóló jóslatokat, amikor — úgymond — csak gombokat kell nyomogatni és kapcsolókat kapcsolgatni, minden különösebb szakképzettség nélkül, csupán egyszeri és egyszerű betanítás alapján, akkor köny- nyen zavarba jöhetünk... Ilyen körülmények között ugyan mi a jövője — és egyáltalán van-e értelme — a szak- képzettség növelésének, illetve a szakképzettséget megalapozó általános műveltség gyarapításának? A kédes valóságos dilemmát jelent, s az ebből adódó határozatlanság jelei észreve- hetőek az oktatás — nemcsak az iskolai oktatás, hanem a felnőttképzés — mindennapi gyakorlatában is. Vannak —és nem is kevesen —, akik megkérdőjeleznek minden olyan elméletet, amely a szakmai képzés általánossá tételét, a mainál lényegesen magasabb színvonalát követelik, mondván, hogy a jövő nem a kvalifikált szakmunkásoké, hanem inkább a betanított munkát végzőké. Nos, hagyjuk a jövőkutatást, hagyjuk a fejlett ipari államok gyakorlati tapasztalatait. Nézzük inkább a mai magyar valóságot, elismerve, hogy a nagyipari termelőmunkának jelenleg meglehetősen alacsony a szakképzettségi követelménye, s hogy ez — a munkamegosztás nálunk is tagadhatatlan specializálódási folyamatának eredményeként — még jelentéktelenebbé válik. Továbbképzés De mit tegyen az a gyár, ahol valóban munkaerőhiánnyal bajlódnak — mert azért ilyen is van!... —, ahol sok a hiányzó (mert például úgynevezett női üzemről van szó és az alkalmazottak jelentős része a gyermekgondozási segély élvezője), s ahol — mindennek ráadásaként — technológiai változtatásokat kell végrehajtani? Miit tehet? Ezeket a gondokat és feladatokat csak a szakképzéssel, illetve továbbképzéssel oldhatja meg. A meglevő munkások lehetőség szerinti szakképzésével, illetve továbbképzésével, megtakarítva ezzel az esetleges jelentősebb műszaki rekonstrukciót vagy éppen a nagyon költséges beruházást. Továbbá: számolni kell azzal, hogy a műszaki fejlesztések és rekonstrukciók, még jó ideig, a jelenlegi technikai minőségen belül történhetnek csak. Az eddig működő gépet, nagyobb fordulatszámú, nagyobb termelékenységű, bonyolultabb és gyorsabb berendezés váltja fel, aminek kezeléséhez több és megbízhatóbb tudás kell. Ügy is • mondhatnánk: az eddigi gépek kezelőiA sakkozók nehéz éve A KI OS Z -székházban ke- ! küzdenek. Nem eléggé aktí' vak a versenyzőik. Anyagi gondjaik évek óta tartanak. Nem tudják, mi legyen. tovább. Kis Sándor gazdasági felelős a nagyon szűkös lehetőségeket ismertette. 1979. január i-én 1233 forintjuk volt Egész évben mindössze 150 forint volt a bevétel. Hűsítőre, sakk-készletre, serlegvevésre, könyvekre 707 forintot költöttek egész évben. Most 726 forinttal el lehet-e egyáltalán indulni a megyei csapatbajnokságban ? A hozzászólásokból kitűnt, hogy többek felkészülésén már előbb kellett volna változtatni. Az egyik legnagyobb gond volt, hogy az ellenfelek nagy része nem volt elérhető időben városunkból vonattal. A versenyzők egy része — ben- mnköltségért — vállalta az utaztatást, saját gépkocsijával. A vezetés mellett még sakkozni is — fárasztó volt. A jövőben ezt többen nem vállalják, viszont jó lenne a vidéki versenyek alkalmával az étkezést megoldani. Hasznos vita után úgy döntöttek, hogy mégis elindulnak a megyei csapatbajnokságban. Ügyintézőnek a fiatal Katona Józsefet választották. Szó volt arról, hogy esetleg más szervezeti keretek között működnek ezentúl a nagykőrösi sakkozók. Ez ügyben a tárgyalások már megkezd ődtök. Mai sportműsor Kézilabda Toldi-sportcsarnok, 18 óra: Nagykőrösi Toldii DSK—Karatetétien SE, barátságos férfi mérkőzés, S Z. nek újra kell tanulniuk a szakmát. A megoldás: képzés, átképzés. továbbképzés... Aztán: a sokat emlegetett munkaerőhiány enyhítésére elképzelhető lenne, hogy a termelőmunkások átvegyék a beállítok és a karbantartók tennivalóinál: bizonyos részét — természetesen megfelelő fizetség ellenében —, amihez viszont megint csak több és magasabb színvonalú szaktudás kell. És végül: technikai elmaradottságunk árát is a szakképzettség fejlesztésével kell megfizetnünk. Mert elképzelhető, hogy a legfejlettebb technika minimális szakképzettséggel is működtethető. Különösen a munkaerőbőség körülményei között, amikor minden hibát, minden korrekciót, minden apró technikai változtatást külön szakemberek javítanak, illetve hajítanak végre, s amikor a termelőimunkásnak, jószerével, valóban nincs más dolga, mint ama bizonyos gombok nyomo- gatása... De — ahogy mondani szokás ... — „hol vagyunk még ettől?” Következésképpen: a hazad technika, valamint az általános ipari és műszaki kultúra színvonala miatt nem elegendő a minimális szakképzettség. Tudomásul kel! venni, hogy a magyar gazdaságnak jelenleg és még hosszú ideig nem szűk területekre specializált, hanem minél szélesebb ismeretanyaggal rendelkező, adott esetben univerzálisan is alkalmazható szakemberekre van szükség. Ez is egyfajta, viszonylag nagyon olcsó és a gazdaságfejlesztés szempontjából nélkülözhetetlen beruházás. V. Cs. liíradó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1930. FEBRUÁR 7., CSÜTÖRTÖK Szerelők, forgácsolók, műszerészek Szakmai felügyelet a műhelyekben Összhangban az elmélet és a gyakorlat Horváth András tanműhelyvezető és oktatási előadó a 21-es Volán Vállalat nagykőn rösi műszaki üzemegységében. Tőle kérdeztük, milyen szakmákat oktatnak itt, s milyen feltételek között? — Üzemegységünkben 1968 óta folyik szakmunkásképzés. Rá kellett jönnünk, hogy a városban csak időszakonként számíthatunk munkaerő-után- j pótlásra. Ezért határozott úgy vezetőségünk, hogy kiépít egy szakmunkásképző bázist. Ez sikerült, s azóta részt veszünk a vállalatunk szempontjából érdekes szakmák oktatásában. Ez persze nem jeleníti azt, hogy csak magunkra gondolunk. Elképzelhetetlen ugyanis, noha ma szeretnénk. hogy minden végzett ipari tanulónk ittmaradj cm dolgozni... Elmélet, gyakorlat — Milyen szakmában képeznek jelenleg szakmunkásokat? Traktorosokat képeznek Mint minden esztendőben, az idén is megtartják a téli ínak torosképző tanfolyamot, a Ceglédi Állami Tangazdaság nagykőrösi kerületében, melyen új szakembereket képeZw nek ki erre a fontos munkára. A tanfolyamot Fehér József oktatási- előadó vezeti. A tanfolyamom a tangazdaság dolgozói mellett, a nagykőrösi Mészáros János Tsz-bol 2, a NEFAG-tól 2, a Monoxi Állami Gazdaságtól és a ceglédi Kossuth Tsz-tői 2—2 dolgozó vesz részt, összesen 35-an tanulják a traktorvezetósit. A tanfolyam február 20-án fejeződik be. Mezőgazdasági könyvhónap Érdekes előadások, hasznos tanácsok riilfc sor az egyetlen szakosztállyal működő Nagykőrösi KIOSZ Sportkör közgyűlésére. Az összejövetelen megjelent Száraz György, a Ceglédi Járása Testnevelési és Sporthivatal előadója is. A 18 sakkozó közül mindössze tízen jelentek meg és a jelenlevők nehezményezték azt is, hogy a helyi KIOSZ nem képviseltette magát, meghívásra sem. Pailagi Tibor szakasztólyve- fceíő tartott beszámolót az 1979. évi eseményekről. Mint elmondta, a megyei I. osztályú bajnokságban a nehéz körülmények ellenére viszonylag jó eredményeket értek el: 3—3 győzelem és döntetlen. valamint 5 vereség után az 5. helyen végeztek. Hévízi Jenő 14 és fél, Horváth József 12 és fél, s az újonc Cs. Horváth Róbert 12 pontot ért el. dicséretesen küzdve. A tíztáblás vetélkedőn 14 játékos szerepelt Nagykőrösről összesen, s így kevés változtatása lehetőség volt. A gyakorlás érdekében több háziversenyt rendeztek. A hagyományos KIOSZ Kupát Bakó Mihály, a Nyári Kupát Kis Sándor nyerte. A November 7. Kupa viszont sokak pontatlansága miatt több, mint három hónapiig elhúzódott, A megyei kisiparos versenyen számos értékes helyezést érték el. az elindult 7 kőrös! sakkozó mind bejutott a legjobb 12 közé. Négy fős csapattal most a levelezési Magyar Népköztársasági Kupában szerepelnek, de ott még flancs befejezett eredményük. A sakkozók nehézségekkel A mezőgazdasági könyv-ek népszerűsítéséi'© februárban országszerte könyvhónapot tartanak. Ennek keretében a városi tanács könyvtára, az Arany János Művelődési Központ, a konzervgyár könyvtara és a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat városunkban több, érdekesnek ígérkező rendezvényt hirdetett meg. Ezek sorában a napokban Szabó Zsófia, a városi tanács termelés- és ellátásiéi ügyeleti osztályának munkatársa a szőlők és gyümölcsösök telepítéséről tartott értékes előadást a kertbarátok klubjában. A rendezvényt Csikai Pál k'ubelnök nyitotta meg, áld rámutatott arra- hogy a zárt- kerteket Nagykőrösön nem azért osztották ki, hogy azokban kapásmövényeket termeljenek. Á zártkertek — mondotta — arra szolgálnak, hogy a sok kézi munkát igénylő kertészeti növények termőterületei legyenek. Ezzel kapcsolatban Szabó Zsófia elmondotta, hogy az állam igyekszik a kistermelők munkáját segíteni. Egyebek között lehetőséget ad szőlő és gyümölcs telepítésére. Azzal a feltétellel, ha a szomszédok gyümölcsös esetében 10 hektár, szőlőnél pedig 5 hektárnyi területen együttesen telepítik e növényeket. Ebben az esetbe^ ma sas összegű vissza nem térítendő állami támogatást kapnak. Bővebb felvilágosítást erről a városi tanács vb termelés- és ellátásfelügyeleti osztályán kaphatnak. A mezőgazdasági könyvhónap keretében február 6-án, szerdán este 5 órakor Kósa István állattenyésztési felügyelő Szarvasmarha- és sertéstenyésztés címen tart előadást, az Arany János Művelődési Központban. Február 18-án este 6 órakor ugyancsak a művelődési központban az Arany János Gimnázium , irodalmi színpada tart zenés irodalmi estet: • Virágom, virágom .. címmel. A műsort kertészeti szaktanácsadás követi. A könyvhó- napi rendezvények városunkban február 23-án érnek véget E napon délután 5 órakor a primőrök termesztéséről hallhatnak előadást az érdeklődők a művelődési központban. A rendezvények alkáliméval, a legújabb mező- és kertgazdasági szakkönyveket árusítja a helyszínen az áfész könyvesboltja Kopa László — Autószerelő, gépszerelő, gépi forgácsoló és gépjármű villamossági műszerész szakmáiban, Különben a gépi forgácsoló szakmában igyekszünk más vállalataik igényeit is kiefégí'tenii... — A gépjármű-villamossági műszerészek oktatása a ceglédi 203-as Ipari Szakmunkásképző Intézet feladata. A többiek a nagykőrösi 224-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe járnak. A diáitok ezekben, az iskolákban kapják meg a szükséges elméleti képzésit. Nálunk a gyakorlati feladatokat oldják msg. — Milyen körülmények között? — Igyekszünk a tanulás feltételeit megteremteni. A 150 négyzetméter alapterületű tanműhelyünket 1972-ben építettük. Négy évvel később fezt is kibővítettük. Megteremtettük a kabinet rendszerű oktatás feltételeit. Van ae- gesztőműhelyümk, gépjármű diagnosztikai termünk és elméleti oktatótermünk is. Egyszerre 56-am dolgozhatnak nálunk, s ez a szám az utánpótlás szempontjából egyelőre elegendőinek látszik. Azt is megtehetjük, hogy kétműsizakos oktatással a jelenlegi csopartiétszámiat megkétszerezzük. Sajnos, nincs ennyi jelentkezőnk. Abban bízunk, hogy a későbbiekben megszűnnek ezek a nehézsé- geimk. Most 62 tanulónk van, míg 1972—73-ban 110 volt. Ezért is számítunk arra, hogy ha lesz elég gyerek, érdeklődésben sem lesz hiány. Továbbképzés — Mi a dolga az itt szorgoskodó szakmunkástanulóknak? — Az első két évben a tanulók össze vont csoportos képzésben részesülnek a tanműhelyben. A harmadévesek már szakágak szerint fognak hozzá gyakorlati munkájukhoz. Ebben az időszakban már a vállalat adja a szakmai felügyeletet. Ez életszerűbbé teszi az oktatást. Ugyanis jól képzett szakmunkások a gyakorlatvezetők. Olyanok, akik munkájukkal bebizonyították, hogy kiváló mesterei szakmájuknak, s még a rutinszerű feladatok megoldásához is megvan a szükséges tapasztalatuk. Persze, ml ezzel sem elégedünk meg. Rendszeresen tartunk makik továbbképző tanfolyamokat szakmai, pedagógiai és politikai ismeretekből. Ez azért fontos, mert rajtuk is múlik, hogy milyen lesz a jövő munkásosztálya. — A Volán 21-es Vállalatának műszaki üzemegységében eszerint mindent megtesznek az utánpótlás, a szakmunkásnevelés érdekében. Az igyekezet próbaköve azonban az a pillanat, amikor a végzett tanulók színt vallanak: itt akarnak-e dolgozni, vagy mennek máshová... — Mitagadás, mi is nagy érdeklődéssel vájjuk nyilat, kőfalukat. Ám nem tmságos aggodalommal, mert az a tapasztalatunk, hogy tanulóink Só—85 százaléka ittmarad. Ez jó arány. Egyébként nálunk az a szokás — mondja Horváth András —, hogy a végzős diákoikaf gondjaik megbeszélésére összehívja az üzemegység gazdasági és társadalmi vezetősége. Ez a tanácskozás nemcsak a diákok javát szolgálja. Véleményükből a vállalat egészére vonhatunk le hasznos következtetéseket. Jó kapcsolatok Nemcsak az oktatásira, hanem a termelésije vonatkozóan is. Ebből következik, hogy tanulóink a vállalati te*.; vékemység aktív részeseinek érezhetik magukat. S a be-, száligetés során azt is megtudhatják, hogy jó a kapcsolatunk az iskolával, s a tanárok és a eyatkiorlati oktatóik, teljes egyetértésben nevelik a jövő • szakmunkásait. Különben a diákoknak az a véleményük, hogy az álltalános iskolákban gyakrabban kellene beszélni a Volánnál elsajátítható szakmákról. Nos* mi is szeretnénk, ha gyakrabban kapnánk meghívást a pályaválasztás lehetőségeit tárgyaló szülői értekezletre... Mert mit is mondanak a tanulóink: Hát igen, ez nem olyan rossz szakma. Csak tanulni kell... Kovács Katalin Amit az ember felépített... Negyedszázad egy munkahelyen mk értéké egyszer majd megközelíti a 140 millió forintot. Hát ezt is elértük, s különösen büszkék vagyunk arra, hogy gyártmányainkat nemcsak itthon, hanem külföldön is sok helyen ismerik. — Mikor került a felügyelő bizottság élére? — A bizottságba 1955-bea választottak be. s még ugyanebben az évben elnök is lettem — A múlt év végén pedig ismét megválasztotta 5 évre felügyelő bizottsági elnökké a szövetkezet közössége. Ez kétségtelenül jó munkájának köszönhető, s a dolgozók bizalmának kétségbevonhatatlan bizonyítéka, örül ennek a bizalomnak ’ Bizalom — Hiába tagadnám, nagyon jólesik, hogy munkatársaim szeretnek és megbecsülnek. Szeretném hát a nyugdíjig levő 6 évemet becsülettel eltölteni a szövetkezetnél. Nemcsak a bizalom miatt, hanem az az ’gazság, hogy amit az ember két kezével felépített, azt semmiképp sem hagyhatja eb K. Tóth István it — Mit készítettek az első években? — Abban az időben elsősorban bútort rendeltek nálunk, úgyhogy ez a tevékenységünk szépen fejlődött. A mezőgazdaságtól az átszervezések miatt egyre kevesebb megrendelést kaptunk. Bútoraink közül országszerte ismertté vált a Nagykőrös elnevezésű íróasztal és az úgynevezett gondozónői íróasztal Felügyelő — Mikor egyesült ez a faipari részleg a Gépjavítókkal? — Az egyesülésre 1900-ban szántuk rá magunkat. így kerültem’ tulajdonképpen nisai munkahelyemre. Egyébként nem jártunk rosszul, mert az egyesülést rendkívül dinamikus fejlődés követte. Szeretek erre visszaemlékezni, mert érdekes volt, ahogv a szemem előtt nőtt a kis szövetkeze) középüzemmé. — Akkoriban valószínűleg egyikünk sem gondolta, hogy a mindössze 40 taggal dolgozó szövetkezetben 1980-ban több mint 400-an keresik majd a kenyerüket. Épp így nem is álmodtunk arról, hogy termékeA Gépjavító és FA ipari Szövetkezetben a napokban értesítette a vezetőség a törzsgár- datagság eléréséről, vagy a különböző törzsgárdatagság megszerzéséről a dolgozókat. Az értesítések jegyzékében találkoztunk Tóth András gondnok nevével, aki választott tisztsége szerint a felügyelő bizottság elnöke, s 25 éve dolgozik a szövetkezetben f íróasztal — Valóban, 1954. szeptember 4-én kerültem a szövetkezethez, tehát több mint 23 éve. Akkor asztalos voltam, s a szövetkezetét is másképp hívták, Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Vertikális Szövetkezet volt a nevünk. Nagyon siralmas körülmények között dolgoztunk, azokkal a szerszámokkal, melyeket a tagok belépéskor magukkal hoztak — A műhelyben nagy volta zsúfoltság, gépek viszont nem voltak Ha a munka megkívánta, kézi kocsival hoztuk el a Szolnoki úton dolgozó kádároktól a szükséges gépeket. Előfordult, hogy összekülönböztünk velük a géphasználat miatt, mert egyszerre kellett mindkettőnknek.
