Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

1980. FEBRUÄR 29., PENTEK Krimim 3 Ha már as ember gondolkodik Mi kell a jó újításhoz? Ha három ember, vagy ép­pen egy brigád kilenc tagja összedugja a fejét lazzal a szándékkal, hogy újít — ebből csak haszon származhat. No, nem az anyagiakra gondolok — bár az sem mellékes, hi­szen pénzt hoz az újítónak a „konyhára”. — A hasznot a napi munka megkönnyítésé­ben, az alap- és segédanya­gokkal, a normaórákkal való takarékoskodásban, a jobb mi­nőségben látom. Szóval a kö­zös haszonban! Még akkor is, ha .az újítás nem üti meg a mértéket, s minősítése során ötletté, ésszerűsítéssé „szelí­dül”. De nem vagyunk mi ofyan gazdagok, hogy az öt­letekre, az ésszerűsítésekre ne lenne szükségünk. Nem a pénz A recept keresésére adtam a fejem. Vajon mi •kell egy jó újítás megszületéséhez?'So­kan, sokf éle választ adtak. Aki már-már megszállottként ost­romolja újításaival a főmér­nököt — aki egyszerű üzle­tet, pénzszerzési lehetőséget lát benne, csalóclott. Csalódott, mert a - beadott újítás csak ötletnek minősült, ésszerűsítés lett belőle. 'S az előzőleg szá­mított súlyos ezrek helyett há­rom vagy ötszáz forintot ho­zott. A három vagy ötszáz fo­rinttal a zseb-ben pedig gán- csoskodást, szakmai irigységet vélitek, vélnek felfedezni. S ha már a tizedik helyen -is elutasításra ítélték — a fő­mérnök messzire elérő kezét vélik az ítéletben felfedezni. Sokféle indítás, indulat, véle­kedés húzódik meg bennünk, emberekben. Bár a tapaszta­latok. azt mutatják, a gya­nakvók kerültek kisebbségbe. S igazán jó receptnek pe­dig egyetlen minősül: az éven­te kiadott, megfogalmazott újítási feladatterv. S a jó fel­adatterv, amely képes azokat a munkaműveleteket, területe­ket, gépeket reflektorfénybe állítani, ahol az újítás, azész- szerűsítés elengedhetetlen — gondolkodásra, közös cselek­vésre képes embereket, kisebb nagyabb közösségeket, brigá­dokat ösztönözni. Hasonlattal élve; ha jó a recept, az új­sütetű háziasszony főztj-e után is megnyalja az ember a szá­ját. Az újítás nem lehet csu­pán öncélú, pénzszerző akció. Mint ahogy a legtöbb helyen nem is az. Példa erre a MÁV Dunakeszi Járműjavítója, a Gördülőcsapágy Művek ‘diósdi gyára is — illetve az ott dol­gozó újítók, az újításban te­vékeny részt vállaló szocialis­ta brigádok. Nem kampány­hoz, az újítási hónaphoz kö­tik cselekvésüket. A közös gondok megoldása, a munka egyszerűsítése, ésszerűsítése, könnyítése kerül előtérbe. Az em-lített jó recept alapján. Elég, ha alapos A diósd-iak szerint vajon mi -kell az újításhoz? — Nem sok, elég egy ala­pos, a termelés üzeankénti, minden gondját-baját felölelő, a hibákra rámutató, gondolat ébresztő feladatterv. No,’ meg a szándék.. Hát, nálunk a szándékkal nem is volt baj. A Március 15. szocialista bri­gád szinte kötelességének te­kintette, hogy a kongresszus tiszteltére indított munkaver­senybe egy újítással is bene­vezzen. Hát hogy egy helyett kettőt tettünk le az asztalra? Nemcsak a cím, s a rang kö­telez — magyarázza Albicz Géza, a brigád vezetője. — Az újítási versenyben igaz el­sők lettünk, a jubileumi zász­lót is megszereztük. De nem ezért gyarapodott kettőre az újítások száma. Hájöt-tünk, hogy nemcsak a pontos kö­szörülés hogyanját dolgozhat­juk ki, normaórát megtakarít­va, hanem a furatköszörűgé­pen a vágósebesség-e-t növelve a szerszám élettartama hosz- szabb, minős-ége jobb. Ha már az ember gondolkodik... Igen, gondolkodni, cseleked­ni. Ezen van ma a hangsúly. Menet közben nyújtott be öt ésszerűsítési javaslatot a Já­szai szocialista brigád is. A kilenc tagból nyolc* nő, meó- sok. Vajon plusz erőfeszítést kívánt ez tőlük? — fordulok a kérdéssel Takács Ferencné- hez. — Ha szeretem a munkám, s akarom, hogy a gyár neve egyszer a minőség garanciáját is jelentse, tennem kell ezért valamit. így -gondoltuk mi, s a tapasztaltak alapján ezért állunk elő újra és újra ötle­tekkel. Nem a pénzért. A konyha is elnyelhette volna az ésszerűsítésekért, járó dí­jakat, de mi inkább kirándul­tunk. El is költöttük, amit kaptunk. De azt hiszem, a legjobb célra. Ösztönzést ad — Nem az összegek érde­keltek — bár az újítások hasz­na évente egy-egy nagyobb gyárban, üzemben három-, négymilliót hoz — fonto­sabbnak tűnik, mivel ösztö­nözhetők újításokra az embe­rek? Szerintem nemcsak a pénzzel. Az elismerés, az a tudat, hogy gondolkodásom, a -közös spekuláció alapján egy- egy munkaművelet könnyebb lelt, egyszerűsödött, ugyanaz a -gép egy fordulat alatt két al­katrészt gyár-t — mert erre is van példa Diósdon — azt a megelégedettséget jelenti em­bereknek: a magam módján hozzájárultam az eredmények­hez, a továbblépéshez. S a netán így keletkezett újabb gondok megoldására is vállal­koznak. Persze, ne feledjük eb csak akkor, ha jó a re­cept. Ha a kiadott újítási fel­adatterv a konkrét műszaki szférákba vezető szakzsargont elhagyva jelöli meg a tenni­valókat. Ez vezet a közös cse­lekvéshez, melynek nyomán az ötletek, az újítások, azész- szerűsítések születnek. Varga Edit Idei tervek Start a határban Nincs akadálya a tavaszi mezőgazdasági munkák meg­indításának, az ehhez szüksé­ges anyagi, technikai eszközök a termelők rendelkezésére áll­nak — állapította m-sg az or­szágos mezőgazdasági koordi­nációs bizottság csütörtöki ülé­sén, amelyen Váncsa Jenő miniszterhelyettes elnökletével az 1980. évi felkészülés hely­zetét vitatta meg. A későb­biekben sem lesz gond a ter­melők kiszolgálásánál, miután van elegendő gép a raktárak­ban és a keresikedeíem áru­alapja műtrágyából is megna- ladja a gazdaságok által ter­vezett mennyiséget. Ugyanúgy megnyugtató a helyzet a nö­vényvédőszer — a vetömag- és a szaporítóanyag-ellátás te­rületén. Az értekezleten az az ál­láspont alakult ki, hogy kü­lönösen nagy figyelmet kell fordítani a tavaszi időszerű munkák minőségére és az idei termést megalapozó optimális növényállomány kialakítására. Készülődés a tavaszra Tavaszra készül Bobonkov Jovan szigetcsépi nyugdíjas tsz-tag a háztáji gazdaságában. Bobonkov Jovan édesapja is bolgárkertész volt, így ő gyermekkora óta foglalkozik a ker­tészkedéssel. Húsz éven keresztül a helyi tsz kertészeti brigád­vezetője volt, nyugdíjazása óta pedig a háztájiban hódol szenvedélyének. Feleségével együtt gondosan ápoljak a ki­ültetésre előnevelt kis palántákat. A MMSZÚW-eisiokség ii/ése Szigorítsák az ellenőrzést! Az áfászeknél, a takarék-és lakásszövetkezeteknél az el­lenőrzéseket, illetve a hiá­nyosságokat feltáró vizsgálato­kat követő felelősségrevonás elmarad, vagy csak lagymata­gon folyik. A tizennyolc ta­karékszövetkezetből mindössze egűnél, s egy esetben indítot­tak ügyviteli szabálytalansá­gok miatt fegyelmi eljárást — fogalmazta mag a Pest me- gvai MÉSZÖV ellenőrzési iro­dája abban a beszámolóban, amelyet a MESZÖV-elnÖkség tagnapi, február 28-j ülésére ■készített. A tapasztalatokról Az elnökségi ülésen, ame­lyen részt vett Molnár István, a Pest megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályveze­tő-helyettese, egyéb napiren­dek mellett a fogyasztási, a takarék- és a lakásszövetke­zetekben végzett tavalyi szö­vetkezeti, szövetségi, állami ellenőrzések tapasztalatairól és az idei feladatokról volt szó. Új rendszer A várakozásnak megfelelően élénk pillát váltott ki az írá­sos anyejg és dr. Dudás Gás­pár ellenőrzési irodavezető szóbeli kiegészítője.. Az ellen­őrzési rendszer viszonylag új — ezért még nem kiforrott — (egy 1977. végén megjelent minisztertanácsi rendelet sza­bályozta), a belső ellenőrzési gyakorlat pedig nem egysé­ges. Az áíészek üzleteit és üze­meit csak ritkán és gyakorta felületesen ellenőrzik — álla­pította meg a beszámoló. Elő­A megyei pártériekesiet külddilei Bizalmat kaptak másodszor Is | A malteros vödör csordultig vízzel. Ügy szemre tíz li- | térnél többre becsülöm az űrtartalmát. Óvatosan, egyen- I súlyozva viszi a munkásruhába bújt ember. Közelben, | távolban építőmunkások, erőgépek. A vödör cipelője | után eredek. Xjtbaigazítást remélve, vajon hol akadok 1 rá Turbucz János kőműves és Baji György villanyszére- I lőre. A PÁEV dolgozóira, akik a megyei pártértekezle- = ten immár másodszor küldöttek. A vödröt cipelő embert i szólítom meg. Mosoly fut át az arcán: „Hát a Turbucz | János én lennék, a Baji Gyurka meg ott található, ahol | a legtöbben vannak. De mind a ketten jövünk, ■várjon I egy kicsit.” | Csípős a kora reggeli szél Szigetszentmiklóson, a Mun- | kásőr utcában is, ahol 120 lakás átadásán dolgoznak a * PÁÉV-esek. Az ideiglenesen felhúzott irodaépületben ke- ! résünk helyet a hideg, s a munkagépek elől. Munkája pélsiamulaffó Turbucz János kőműves, szinte Pest megye minden ze- gében-zugában építkezett már. Példaadó gazdasági munkája mellett társadalmi megbízatá­sainak is maradéktalanul ele­get tesz. A budai járási párt- bizottság tagja a munkásőr­ség megyei vegyvédelmi sza­kaszának helyettes parancs­noka. Vajon mit tett a hét­köznapok sorában azért, hogy a PÁÉV párttagsága újra őt delegálta a küldöttek sorába? Forgatja a szavakat, látom töpreng. Most sem a kérdéssel fogtam meg, szerénysége kész­teti a mondatok keresésére. Pedig tudom, hogy gazdasági munkában szerzett tekintély az alapja küldöttségének. — Talán Kerepestarcsa se­gített hozzá, hiszen ott én vol­tam a társadalmi munkások vezetője. Azóta is sokszor hal­— Mit vár a megyei pártér­tekezlettől. — Azoknak a vitás kérdé­seknek a megoldását, azokban állásfoglalást, melyek a me­gye gazdasági életét érintik. Igaz, egyes kérdések már túl­nőnek a megyei küldöttérte­kezlet hatáskörén. De gondo­sa ea lom, a megoldás hogyanját si­kerül meghatározni. S legyek túl nagyigényű? Remélem eb­ben a kongresszus állásfogla­lása is megerősít majd ben­nünket. Számítok arra is, hogy a szünetben, amikor a küldöt­tek szót váltanak egymással, megcsipkedik az ismerősök az építőipart is. / llok elébe, bár tegyem hozzá, munkánk minő­sége az utóbbi öt évben na­gyon sokat javult. Persze ezt én tudom legjobban, aki itt dolgozom. Bár elégedettségre ma sincs túl sok okunk. Lehet és kell is jobban dolgoznunk. A k&E©sség neveié ere/© ? v Ü4c&' , :'v ’ P* ■■■ n ü • 3 \ ÍMH lom,, építőmunkásoktól, isme­rősöktől, még egy Kerepestar- csa kellene. Szerintem sem ártana egy hasonló összefogás, ha nem Kerepestarcsán, más­hol, esetleg a gyermekintéz­mények építésénél. Baji György az elmaradha­tatlan, nyakba akasztós bőr­táskája társaságában lép be az irodába. A táska — ahogy mondja — minden szerszám őrzője, enélkül a villanyszere­lő béna efnber. Vajon ő szót kér-e a küldöttértekezleten? — erről faggatom. — öt évvel ezelőtt is szót kértem, még vitába is száll­tam az előttem felszólalóval. Szeretném most is elmondani a szakmunkásképzés reform­jához kapcsolódó észrevételem. Hangsúlyozván, hogy a mun­kahelyi. a gyakorlati képzés kapjon nagyobb szerepet. Mert a kipróbált szocialista közösségben, brigádban job­ban megtanulják a szakmát, a munka megbecsülését, az emberi kapcsolatok fontossá- . gát, mint az elszigetelt kép­zésben. Foglalkoztat az a gondolat is, hogy a megyében levő száz építőipari szervezet­nek jobban együtt kellene dol­gozni. Nem elcsábítani a szakembereket, hanem egy­mást segíteni. Megszüntetni' azt a gyakorlatot: vándorol az építőmunkás, termelésirányító a nagyobb pénzért, kisebb fe­lelősségért onnan, ahol oktat­ták, ahol lakást, szakmát ka­pott. Mert ilyen van, s a mun­kafegyelmet lazítja. Míg to­vább lehet egy házzal állni, többért, a fegyelmi nem fe­gyelmez! A, lehetőségekhez képest például az együttmű­ködési szerződések minimális eredményt hoztak. Nem árta­na a közös feladatokra megyei szinten koordinálni minden építőipari szervezetet. Márcsak azért is, mert például, ha a megye lakáshelyzete számot­tevően javul, Budapesté is. Furcsa? Márpedig tény, hogy a fővárosból kifelé, az agglo­merációs övezetbe húzódnak az emberek. S ha már a la­kásépítésnél tartunk: ez sem lenne veszteséges, ha a tech­nológiai sorrend betartásához lenne elegendő emberünk. Sok itt a gond. De az egységes irá­nyítás ezekből egy sort meg­szüntethetne. Az együttműkö­dés? A megyei pártbizottság ülésén volt erre javaslat, de az eredmény ma még nemigen követhető nyomon. Baji György minden szaván érződik: komolyan fontolóra vette az építőipar helyzetét, s a megoldás hogyanján is töp­rengett éppen eleget. Véle­ménye annál is inkább mérv­adó, mert ő maga is az építő­munkások nagy családjában tölti napjait. A megyei párt- bizottság tagja. Erről nem so­kat beszél. A Munka Érdem­rend bronz fokozatának birto­kosa. Még 1968-ban kapta a kitüntetést. ★ Mindketten fiatalok. Turbucz János kőműves 38 Baji György villanyszerelő 36 éves. Meg­kockáztatom a tapintatlan kér­dést: öt év múlva újra szeret­nének a megyei küldöttek kö­zött lenni? A szerszámtáska már visz- szakerült a nyakába. Igazgat­ja, bíbelődik vele, míg vála­szol Baji György: „addigra a fiatalokon a sor. őket delegál­juk majd!” . Még a hallottakon töpren­gek, amikor újra előkerül a vödör, a villanyszerelő szer­száma, mindketten már a mun­kájukkal foglalkoznak. S épül-, nek a lakások a Munkásőr ut­cában. Az útépítők alapoznak, ők pedig a gondolataikat ösz- szegezve a megyei pártértekez­letre készülnek, Gödöllőre. V. E. fordult, hogy kilenc hónapon át ötvenegy részlegükben nem is láttak ellenőrt. A takarék- szövetkezeteknél pedig a' jog­szabályban előírt határidőre ugyan betöltötték a belső el­lenőri munkaköröket, de az ezzel a feladattal megbízott munkatársak is ügyviteli 'teendőket láttak el. (így tehát később önmagukat kellett el­lenőrizniük ...) A takarékszövetkezeteknél tipikus hibának mondható, hogy a hitelkérelmeknél hasz­nálatos kölcsönigénylő lapo­kat, a kölcsön kötelezvényeket hiányosan töltötték ki. Azt is csak ritkán nézik meg, hogy ügyfeleik a kölcsönöket való­ban arra használják-e, amire kérték. Hiányosságok A lakásszövetkezetek belső ellenőrzésének színvonalával különösen elégedetlen a MÉSZÖV. Függetlenített belső ellenőr foglalkoztatására mines módjuk, s a társadalmi ellen­őrök munkája formális, kez­detleges, csupán a pénztár vizsgálatára korlátozódik. Nem csoda, hogy a szövetségi, állami vizsgálatok viszonylag sok hibát fedtek fel. Előfor­dult például, hogy a lakás- szövetkezet főállású elnöke ön­magának és a felügyelő bi­zottsági elnöknek 20 ezer fo­rint állományon kívüli munka­bért utalványozott. Egy másik lakásszövetkezet ügyvezetője 21 ezer forint személygépkocsi átalányt vett fel olyan idő­szakra, amikor jogosítványa sem volt. A fagyasztók érdeke Falvai Sándor, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályve­zető-helyettese, a kereskedel­mi felügyelőség csoportvezető- *je még számos adalékkal egé­szítette ki a beszámolót, illet­ve az elnökség tagjainak hoz­zászólását. Véleménye szerint a szövetkezeti ellenőrzések keveset foglalkoztak a fo­gyasztók érdekvédelmével. S igaz, hogy az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség sokkal szigorúbb a szövetkezeti ellen­őrzésnél, s ez így is van rendjén, de aránytalanul nagy a különbség a felelőssáigrevo- násban. Míg az állami ellen­őrzések majdnem felét bünte­tés követte, addig az áfészek- nél ugyanez alig haladta meg az öt százalékot. A fogyasztá­si szövetkezeteknél összesen 9 ezer fogyasztói érdekvédelmi vizsgálatot tartottak az ellen­őrök. A következmény: há­romszáz fegyelmi, kétszáz fi­gyelmeztetés, tíz rendőrségi feljelentés és hat kereskedő eltiltása a foglalkoztatástól. Szente Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom