Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-28 / 49. szám

1980. FEBRUAR 28., CSÜTÖRTÖK Növényvédelem Hasznos paraziták Eredménnyel biztató közös biológiai növényvédelmi kí­sérleteket folytat a szentesi Árpád Termelőszövetkezet — és a hódmezővásárhelyi nö­vényvédelmi állomás. Elsőként az üvegházi primőrök két leg­elterjedtebb és különösen aagy költséggel pusztítható cártevője — a liszteske, más tévén üvegházi molytetű és a '.akácsatka ellen alkalmazható nológiai védekezés technoló- jiáját dolgozták ki. A lisztes­re ellen a fürkészdarázst, a akácsatka ellen pedig a vö- •öspókot vetették be. Mindket- őt eredménnyel. Az üvegházakban a tapasz­talatok szerint vegyszeres nö­vényvédelemre fordított költ­iégek nyolcvan százalékát a iszteske elleni védekezés ■mészti fel. A kemikáliák igyanis csak a kifejlődött ro- }ar ellen hatásosak, de nem pusztítják el tojásaikat és lár­váikat. Ezért a fertőzés idő­szakában három-négy napon- ‘ cént kell a növényállományt lermetezni. A liszteske biológiái ellenfe- eként választott alig több, nint fél milliméter nagyságú ekete fürkészdarázs, parazita létmódot folytat. A tojásait a iszteske lárvájába rakja, a árva elpusztul és belőle fejlő­nk ki a növényvédelmi szem- vontból hasznos parazita. Leg- rtóbb ötezer négyzetméternyi ivegházi növényfelületen al­kalmazták a biológiai védeke- ésnek ezt a formáját, s meg- epő eredményt értek el: a lövényvédő szer felhasználó­iét kétharmaddal sikerült •sokkén teni. A takácsatka ellen „beve- :ett” vöröspók ragadozó rovar. Vz üvegházi párás környezet­ien nagyon gyorsan szaporo- lik és nemcsak a takácsatkát, íanem annak tojásait, külön­böző fejlődési alakjait egy- iránt pusztítja. Az eddigi vizs­gálatok szerint száz négyzet- néter takácsatkával fertőzött erületre egy négyzetméter vöröspóktenyészet elegendő. Az üvegházi paradicsom-, uborka- és paprikaültetvénye­ken természetesen más kárte­vők, mint például a levéltet- vek vagy az aknázó legyek is elszaporodnak. Valamennyinek j biológiai ellenfelét úgyszól­ván lehetetlen megtalálni, ezért a növényvédő szerekre továbbra is szükség van. A szakemberek most azon fára­doznak, hogy kidolgozzák az integrált védekezés módsze­rét, vagyis a biológiai-kémiai védekezés komplex üzemi technológiáját. Pátyi pillanatképek Munka, egyben kikapcsolódás Vannak témák, melyek jócskán kelepcébe csalják az embert, mert egyszerre több oldalról mutogatják magukat és nagyon tarka képet produ­kálnak. Az ember jószerével annyi tanulságot tud kihámoz­ni belőlük, hogy: hát igen, ez van. Az élet ilyen is — olyan is. Dolgozni kell — Cseke Imrét keresi? Itt tovább egyenesen, el sem le­het téveszteni, ebben az ut­cában övék a legnagyobb ház. — Férjem nincs idehaza, de azért csak tessék, jöjjön be. — Hol dolgozik a férje? — A postánál, ott portás. — Az ablakban, látom, ki van írva, hogy hízott disznó eladó. Foglalkoznak sertéste­nyésztéssel? — Foglalkozunk mi min. dennel! Van szőlőnk, gyü­mölcsösünk, kukoricás, há­rom éve belefogtunk a fóliás termesztésbe is, szerződtünk az Áfésszel. — Nem sok ez egy kicsit? — Sok hát! De mit csinál­junk? A pénzért meg kell dolgozni. Én etetem az álla­tokat, a metszés, permetezés a férjem dolga, aztán persze ott van a kapálás, meg a töb­bi, közben három évig épít­keztünk is. A ház valóban nagy. Két­szintes, terméskő alappal, a kerítés csiszolt, fugázott kő­ből, az emeletre vezető lép­csősor korlátja vas és zöld üveg, az első udvar teljesen le­betonozva, a disznóólak pala­tetős kőépületbén sorakoznak szépen, rendesen egymás mel­lett. — Hogy nagy a ház? Nem olyan nagy ez, a lányomék is itt laknak. Persze van egy­két kedves falubeli, aki csak ezt veszi észre, de azt már nem, hogy ha esik, ha fúj, mi bizony dolgozunk. — Ezek szerint nem sok szabad idejük marad? — Semmi. — Szórakozás? — Tősgyökeres pátyiak va­SERTESTEft YESZTOK! A sertéstenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági kistermelők ebben az évben is előnyös feltételekkel, hitelben vásárolhatnak nagy tenyészértékű vemhes kocasüldőket az ÁlMorgalmi és Húsipari Vállalatoktól A kocasüldők a legjobb nagyüzemi tenyészetekből és a kistermelői tartási körülményeket jól bíró fajtákból származnak. A tenyészállatok vételára 5900 Ft. A vételárat az átvételtől számított másfél éven belül lehet kiegyenlíteni. Kérjük, hogy vásárlási szándékukról értesítsék az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatok járási kirendeltségeit. ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI TRÖSZT gyünk, sok az ismerős, rokon, velük jövünk össze. — Mikor pihennek? — Arra nemigen jut idő. Nyáron egymás után érik be a gyümölcs, le kell szedni, el­adni. Reggelente bejárunk a férjemmel a Széna téri piac­ra. — Már mindenük megvan. Nem lehetne lassítani az ira­mot? — A nagyobbik lányomék most kezdtek neki az építke. zésnek, kell oda is a segít­ség. Nemcsak hobbi —■ Nem. Tulajdonképpen nemcsak anyagi meggondolá­sok vezettek. Persze nem is csak hobbi. Jól jön a pénz. Még elég gyakorlatlanok va­gyunk. No, de ha profi mód­ra csinálnánk, azt hiszem, ak­kor sem gazdagodnánk meg belőle. Dr. Rónaszéki Elemérné ud­varán hatalmas fóliasátor fe­hérük. — Három éve kezdtünk ne­ki. — Honnét a hozzáértés? — Én mindig kis falvak­ban tanítottam, ahol volt kertünk. Működik itt Pá- tyon egy fóliás-szakcsoport, nagyon lelkes vezetővel, aki előadásokat szervez, azokra rendszeresen eljárunk. Igaz, minden buzgóságunk ellenére tavaly a paradicsomot túl­permeteztük, el is pusztult. Alig maradtunk a pénzünk­nél. Szerencsére a saláta és a paprika segített valamit. — Nem túl sok a tanítás mellett még ezzel is foglalkoz­ni? — Nézze! Valamit vala­miért. És még egy. Lehet, hogy nem hiszi el, de nekem ez ki- kapcsolódást is jelent. Amikor például télen bemegyek a fó­liasátorba, ahol minden friss zöld, egészen kicserélődöm. Kevés a szabad idő — Túl nagy munka ez ké. rém, hogy hobbiból lehetne csinálni! Schleher Ferenc, a KPM- ben dolgozik, nehézgépkeze­lő. Szűkszavú ember. Ezen a héten éppen éjszakás. — Már fent van és dol­gozik? — Amikor reggel hazajö­vök, először megetetek, csak aztán fekszem le egy ki­csinyt. — Mióta tart állatokat? — Tizenöt éve. Akkor nő­sültem. Kell a pénz. — Hány disznója van? — Évente húszra szerződ­tem. Tavaly belefogtam a borjúnevelésbe is. Még csak kettő van, meglátjuk, meg­éri-e? — Általában hogy telik a napja? — Amikor reggeles vagyok, 4 órakor, fél 5-kor kelek, ete­tek, utána megyek be Pestre dolgozni. Délután 5—6 felé érek haza, akkor kitakarítom az ólakat, etetek és már vége is a napnak. — Szórakozás? — Novemberben voltunk színházban. — Mit láttak? — Azt bizony már elfelej­tettem, a Kisszínpadon Volt valami darab. — Az állatoktól, gondolom, hosszabb szabadságra nem igen mehetnek ... — Nagyon ritkán, ha a só­gort vagy a szomszédokat meg tudom kérni, segítseneK ki. De az. biztos, ha felnőnek a gyerekek, abbahagyom az egészet. Aki bem csinálta, nem tudja, mekkora veszöd- ség van ezzel az embernek! Abból okosodik — Igen, Tóth Lajosné va­gyok. Persze hogy dolgozom, Gödön. A férjem a Korányi szanatóriumban segédmunkás. A vékony, mozgékony asz- szony már invitál is barátsá­gosan befelé a patyolattiszta udvari helyiségbe, ami kony­ha, melegedő, fürdőszoba (ha­talmas káddal, villanybojler­rel!) egyszerre. — Nem hiszi? Pedig isten- uccse, csak hobbiból csinál­juk. Főleg a férjem. Sokszor veszekedek is vele, mert megy el a pénz. Jöjjön, nézze az üvegházat. Mindent a férjem csinált egymaga. A kályhát téglából, meg végig itt a me­legítő csövet, mert egyenletes meleg kell ide. Még éjfélkor is kijön rakni a tűzre. — És mindezt hol tanulta a férje? — Nem tanulta sehol, csak csinálta. Egyszer ezt ültetett, egyszer azt. Jár neki V Kert­barát Magazin, abból okoso­dik. — Mivel töltik a szabad idejüket? — A kert kitölti minden időnket, 400 négyszögöl. A férjem állandóan benne szösz- mötöl. Aztán van tv, külön­ben sincs itt olyan hely aho­vá a kocsmán kívül el lehet­ne menni. Pár éve még a Faluszínház kijárt, de most már régóta nem. — ön szerint hányán fog­lalkoznak Pátyon munkájukon kívül állattartással meg fóliás termesztéssel? — Majdnem mindenki. Ki ezért, ki azért. Persze, leg­főképpen a pénzért... A különböző kisgazdaságok különböző hasznot hajtanak. Művelőiket — jelentős több­letmunkával — nagyobb pénz­hez juttatják, a népgazdasá­got pedig több sertéshez, pri­mőr zöldséghez. S. Horváth Klára Vasúti kocsik Dunakesziről A MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemében az idén har­mincnégy új vasúti személykocsit gyártanak, kétszázötvenet javítanak és mintegy ezerkétszáz kocsi közlekedésbiztonsági ellenőrzését, futóműjavítását végzik el. Az üzem az idei fel­adatokat a tavalyinál kevesebb létszámmal oldja meg. Üttörővasutas-képzés Csaknem 100 úttörővasutas fejezte be a kiképző tanfolya­mot, s áll készen arra, hogy megkezdje szolgálatát a Szé- chenyi-hegy és a Hűvösvölgy között. Üjabb 160 úttörő pedig most látott hozzá a szakmai ismeretek elsajátításához. A tanfolyam négy hónapig tart, s a részvevők hetente kétszer „vonulnak be” Hűvös­völgybe. • Megismerkednek a postai szabályzattal, a vasúti jelzésekkel, a váltók kezelésé­vel, a kalauz és a pénztáros feladatával. Bejárják a piros mozdonyokon a 11,2 kilomé­ter hosszú vonalat, s részt vesznek a hét állomás vala­melyikének munkájában, ök június elején öltik magukra az úttörővasutasok sötétkék egyenruháját, s a nyáron már a szolgálat közben találkoz­hatnak velük a kirándulók. Házgyári kísérlet Biztató kísérleti eredménye­ket hozott az új betontömörí­tő eljárás a 43-as Állami Épí­tőipari Vállalat 2-es számú házgyárában. Az úgynevezett vipres technológia a nevét is onnan kapta, hogy egyesíti a vibrációt és a préselést. Ezért a födémpanel acélsablonjába öntött betont gyorsabban és jobban tömöríti, mint az eddig alkalmazott módszer, amely elsősorban a vibráláson ala­pult. A hatékonyabb tömörítés sok előnnyel jár. Különösen kedvezően változik a beton ka­vicsszemcséinek elrendeződése, s így az új eljárással azonos betonszilárdság eléréséhez SO­SO százalékkal kevesebb ce­ment is elegendő, mint a régi módon. Az új megoldás lehetővé te­szi a betonelemek gyártásához készített drága acélsablonok jobb kihasználását, mert nem kell pihentetni ebben a formá­ban a beton panelt, s így a vib- ropréselés után az acélsablom azonnal felhasználható a gyár­tásban. A tömörítés haszna nyilvánul meg abban is, hogy a panelek szilrádságának gyors növelését segítő gőzöléses érle­lés a szokásosnál két és fél órával rövidebb ideig tarthat. Gombó Pál: dóütörtöLi holdéi Kedvenc újságműfajom azi ellenőrző őr­járat, amikor is nekiindul a riporter és nyomába szegődik egy-egy ígéretnek, va­jon beteljesült-e, avagy szétpukkant. Mondjuk megnyugtattak minket, hogy lesz gumikerék és cucii, de az őrjárat ki­deríti, hogy helyettük gumigalambokat gyártottak a nemzetközi bűvészpiacra. El­határoztam, hogy ezúttal magam is ilyen műfajt űzök: a szilveszteri fogadalmak teljesítését veszem górcső alá. T. F. 17 ESZTENDŐS, TANULÓ — Mit fogadtál meg Szilveszterkor? — kér­dem. Tüzelő szeméből almos fények villannak és nyugodt hanghordózását keze laza moz­gása festi alá, felhúzza vele jobb ’nadrágszá­rát és térdét vakarja. — Mindössze három dolgot. Az ember tart­son mértéket. Csak annyit vállaltam, hogy színjelesen érettségizem, írok egy új magyar drámát és bekerülök a válogatott úszóke­retbe. — Vegyük sorjába. Hogy állsz a tanulás­sal? — Éjjel-nappal akarok tanulni. Január el­ső hetéoen a matekból több példát majdnem megoldottam, aztán rájöttem, hogy unalmas. Ezért elhatároztam, hogy egyelőre gyűjtöm az erőt és március tizenötödikén keményen, határozottan hozzálátok. Azt az egy-két hár­mast, amit addig összegyűjtők, játszva kija­vítom. — Vajha. A dráma miről fog szólni? — Teljesen eredeti, mai téma lesz. Egy lát­szatra huligán fiú beleszeret egy csajba és rádöbben, hogy tulajdonképpen rendes kra- pek, meg is menti a csajt a fertőből és leüti az öreg mérnököt, akivel a csaj fut.- Május elsején elkezdem írni, már meg is van hozzá a füzetem. Tudja olyan nagyméretű, vona­las, a címlapjára ráírtam, hogy „Ki a huli­gán?” Klassz cím, mi? — És az úszás? Büszkén felemeli fejét, felvakart térdéről pulóvere alsó nyúlványával letörli a vért és így szól: •— Már a tizedik leckénél tartok! Sok sikert kívánva fogadalma további tel­jesítéséhez fiatalosan sziával köszöntőm. P. R. 42 ÉVES, FOLTTISZTÍTÓ A szobában félhomály, csak méginkább kiemeli arca fényét. A műkandalló műpárkányán két szál szegfű, a derengésben nem tudom meg­állapítani, mű vagy nem mű. — Én — mondja elgondolkozva — rájöttem, hogy az élet véges és legfőbb érték az egész­ség. Szembe néztem eme megmásíthatatlan ténnyel és megfogadtam, hogy többé nem do­hányzóm. Egy szál cigaretta sem, mert meg­rövidíti az eletet! Nem is iszom, mert a máj a szervezet önmérgezése megakadályozásának legfőbb szerve. „Víz és gyümölcslé!” — hatá­roztam meg a jelszót. Továbbá feketét sem iszom — ami a jelszóban inkluzive benne fog­laltatik —, mert árt a szívnek, amely a vér­keringés legfőbb motorja. És persze a súly- feleslegem leadásáról is döntöttem, mert aka­dályozza a karcsúságot, elhájasítja a szerveket és lúdtalpra vezet. — Dicséretes elhatározások — mondom bátorítva — valóban minden orvos ajánlja őket. De, mint megfigyeltem, a fogadalmak­nál általában, lemondással járnak, önmeg­tartóztatással. Kevés embernek van ereje megvalósítani őket. — Az én akaraterőm —r emeli magasra fé­nyes arcát P. R. — óriási! Még a házból is kidobtam minden szeszes italt, feketekávéi- Januárban leadtam tíz teljes kilót, csak ke­ménytojást ettem répával és szacharinos teá­val. Rá se gyújtottam, nehéz volt, de ahelyett, hogy cigarettát dugtam volna ajkaim közé, csak annyit sziszegtem ki fogaim rácsa közül: fő az egészség! — Még hallani is szívszorongató, akarom mondani, szívderítő. De miért beszél január­ról? — Mert tegnap, amikor kiengedtek a kór­házból, azt mondta az orvos, hogy most már dohányozhatok. Azt is mondta, hogy egy ilyen nehéz műtét után sokat kell enni. Hogy miért iszom? Uram, hát maga nem inna, ha olyan pechje van, hogy egy üres utcán elüti egy részeg autós? Még szerencse, hogy a lábam csak merev maradt, amputálni nem kellett! — Fő az egészség! — mondom búcsúzóul és belátom, hogy a legerősebb akarat sem óv­hat meg a balesetektől. TI I

Next

/
Oldalképek
Tartalom