Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-27 / 48. szám

Verseg Takarékos gazdálkodás Módosított közművelődési terv A vérségi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén határozatokat hozott a taka­rékosabb gazdálkodás érdeké­ben, s ezek betartásában anya­gilag is érdekeltté tette az irányítása alá tartozó intézmé­nyeket, illetve azok vezetőit. Második napirendi pontként ismét meghallgatták a műve­lődési ház igazgatójának idei közművelődési tervezetét, s a korábbi észrevételek, javasla­tok alapján módosított tervet jóváhagyták. Ezt követően Viczián Lászió­né védőnő számolt be a cse­csemő- és anyavédelem tava­lyi tapasztalatairól, eredmé­nyeiről. Számadása alapján ha­tározatot hoztak arról, hogy a Vöröskereszt két évvel ezelőtt bővített épületét még az év első felében további, egészség­ügyileg nélkülözhetetlen kel­lékekkel egészítik ki. Szakmunkásképző Közéletre neveinek Nemcsak a tanulók szakmai felkészítéséről gondoskodnak Pécelen, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában, a diákokat igyekeznek bekap­csolni a közművelődésbe és a közéletbe is. Húsz színházbérlet talál év­ről évre gazdára, gyümölcsö­ző az együttműködés a helyi Szemere Pál művelődési ház­zal is: a tanulók eljárnak a szakköri és klubfoglalkozások­ra, az iskola vetítőjét pedig időnként kölcsönadják a ház­nak. Ami a közéleti szereplést illeti: a szakmunkástanulók évről évre segítenek az idő­szerű mezőgazdasági munkák­ban, s ez tulajdonképpen ter­mészetes is. De ugyanilyen magától ér­tetődőnek tartották azt, hogy Kerepestarcsán, a tavaly el­készült kórház építésében se­gédkezzenek társadalmi mun­kában. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROS! KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1983. FEBRUÁR 27., SZERDA Péce!i művelődési ház Mielőbb lerakni az alapokat Keresve sem nagyon talá­lunk olyan időszakot a péceli Szemere Pál Művelődési Ház foglalkozási naptárában, ami­kor a kevés helyiség valame­lyike üres lenne. S nemcsak az esti órákra érvényes a megál­lapítás, ha más nincs is, de az általános iskolások biztosan egész nap itt tornáznak a nagy­teremben, amelyben koránt­sem ez az egyetlen program. E lelkesítő bevezető után mégsem furcsa, hogy a ház igazgatója, Kiss Judit, nem a túlzó optimizmus hangnemé­ben elemzi a közművelődés községi helyzetét. Idestova két éve áll az intézmény .élén, munkatársa Fazekas Imréné, kettejük munkájának gyümöl­cse, amit e rövid idő alatt si­került elérni. Nemcsak falun — Az akarat ellenére nem lehet közművelődést csinálni — mondja Kiss Judit —, az emberek úgyis csak arra a programra jönnek be, ami a kedvük szerint való. A nép­művelő feladata, hogy a le­hetőségekhez mérten eleget tegyen a kívánságoknak, s egyben módosítsa, alakítsa az igényeket. Ez az utóbbi pedig lassú, sziszifuszi munka, amely ritkán eredményez látványos sikereket. Sem az újságíró, sem a köz­művelő nem áll egyedül véle­ményével, a közművelődésben ma valóban a lassú építés a Erdőkertes Ajándék volt az a nap Iskolai kórusok találkozója Ünnep volt ez a nap, kezd­te értékelését Monoki László- né, megyei énekszakfelügyelő, a zsűri elnöke, s valóban, nemcsak a műsort, hanem még az összefoglalást is ün­nepi csendben hallgatta az a több száz résztvevő, aki sze­replőként, felkészítő tanár­ként, kísérőként vagy vendég­ként részt vett a járás úttö­rőinek ének szakági kulturá­lis szemléjén. Pedig alaposan elhúzódott a program, s már jócskán dél­után volt, amikor a kórusok, kamarakórusok után bemutat­koztak a szólisták, az ének­kettősök, -hármasok. Hogy miért volt ünnepi az erdőkertesi bemutató? Talán mert mindenki felkészülten állt a közönség elé, s mert ezen a szemlén nem volt rosszízű a versengés. A sze­replők nem csupán saját tel­jesítményükre, helyezésükre figyeltek, hanem értő és hálás közönségként egymásra, a ze­nére. Elfogulatlanul hallgat­ták, tapsolták végig a műsort, s ilyen légkörben valóban ajándék volt a sok dal, kórus­mű. Az ünnepteremtésben nagy szerepet vállaltak a házigaz­dák, az erdőkertesi általános iskola dolgozói, a nevelőtes­tület, a technikai személyzet, de a szülői munkaközösség, a szakácsnők, a Gödöllő és Vi­déke Áfész szocialista brigád­jai is. Aki még nem vett részt ilyen rendezvényen, nem is gondolná, milyen előkészüle­tet és összjátékot kíván a gördülékeny rendezés. S külö­nösen dicséretes, hogy a mint­egy félezer vendég fogadása nemcsak egy-egy ember, ha­nem egy egész kollektíva szív­ügye volt. Hiszen akár Zom- bor István igazgatót, akár Pa- lágyi István csapatvezetőt kérdeztük, ugyanaz volt a vá­lasz: együtt vállaltuk, együtt csináljuk. Ezért, ha lehetne, külön arany oklevéllel jutal­mazhatták volna az általános iskolát. Mint ahogyan a résztvevő kisdobosok és úttörők közül sokan kaptak elismerést, _s részt vehetnek az éneklő ifjú­ság bemutatóján. Aranyokle­velet nyert a Vadász Ágnes vezette veresegyházi kisdobos kórus és az erdőkertesi nagy­kórus, amelyet Palágyiné Kol- larics Katalin irányít. A me­gyei kamarakórus-bemutatón képviselik járásunkat a péceli és a veresegyházi úttörő ka­marakórus, Alexáné Berezvai Mária, illetve László Domo­kos vezetésével. Aranyoklevelet szerzett még a csömöri kórus, amelynek élén Solymár Péterné áll, a veresegyházi és a túrái kisdo­bos, valamint az erdőkertesi úttörő kamarakórus, Vadász Ágnes, Tordai Lászlóné és Palágyiné, Kollarics Katalin vezetésével. Az énekkettős kategóriájá­ban az aszódi Kelemen Csilla és Ádám Szilvia, az isaszegi Pálinkás Ágnes és Kiss Krisz­tina, valamint a veresegyházi Szalontai Mónika és Tóth Ka­talin. A triók közül az erdő­kertesnek, Egervári Teodóra, Bányai Andrea és Erdélyi Csilla, a szólisták közül pedig Szalontai Mónika Veresegy­házról, Sára Noémi Túráról és Ducza Enikő Pécelről kapott aranyérmet. Vácegres Gyámügyi segély A gyámügyekről, a szociális segélyekről tart előadást ma, szerdán délután fél ötkor Bobkó Barnáné, a galgamá- csai tanács gyámügyi előadó­ja Vácegresen, a művelődési házban. fontos, az alapok megteremté­se, hiszen a várakozással el­lentétben a megváltozott élet sem ontja az érdeklődőket a művelődési intézményekbe, nemcsak falun, városon sem. Milyen eszközök, módszerek között válogathat hát, aki még­is javítani akar a helyzeten? Elsők a gyerekek — Elsősorban a kiscsoportos foglalkozásokat, a fiatalokat érdeklő programokat igyek­szünk fellendíteni. S nemcsak elvi okokból; az idén 20 szá­zalékkal csökkentették a tisz­teletűi jakra fordítható össze­get. A furcsa csak az, hogy miközben mi égyre kevesebbet költhetünk erre, a gázsik mégis nőnek, egy-egy szórakoztató műsor 5—6 ezer, a mesejáté­kok. 3—3 és fél ezer forintba kerülnek. S ezt sem csak Pécelen hal­lani: az ŐRI kínálata tovább­ra sem üti meg gyakran a kí­vánt színvonalat, így inkább lemondanak a műsorok meg­vételéről. A kiscsoportos fog­lalkozások közül viszont egyet sem szüntetnek meg, ez a ne­hezen megszerzett törzsközön­ség sorait ritkítaná. A pénz­beli szűkösség miatt azonban 9 helyett 8 hónapos turnuso­kat tartanak, helybéli pedagó­gusok, hivatásos klub- és szak­körvezetők irányításával. Sok kiscsoportjuk van, vala­mennyit felsorolni nehéz len­ne. Érdemes viszont külön szólni a gyerekeknek szerve­zett foglalkozásokról, hiszen — s ez is általános felfogás ma a közművelődésben — elsősor­ban őket kell becsalogatni a házba, hogy szokják a légkört, hogy megszeressék a tartal­mas, okos közösségi életet. Ta­valy októbertől él itt a nép­tánc, a gyerekek csoportjában harmincan-negyvenen táncol­nak. A felnőtt csoportba már nehezebb tagokat verbuválni, de így is húszán vannak. A társastánc is a legifjabbaknak szól, akárcsak a művészi tor­na. amit két részletben tarta­nak: szerdán délelőttönként az óvodásoknak, szombaton pe­dig a gyermekgondozási segé­lyen levő mamák gyerekeinek. Ugyanilyen jó ötletnek bizo­nyult az önvédelmi klub, ahol persze az ifjabb korosztály képviselői is megtalálhatók, ez az egyik legvonzóbb foglalko­zás. Kedvelt az asztalitemsz- klub, a báb- és a bélyegsza-k- kör. Ezeket s a többit is a klubszobában tartják, de itt jönnek össze rendszeresen a kisáliattenyésztők és a kertba­rátok, a csillagászati szakkör és a Ráday Pál klub tagjai is. Miért ez a zsúfoltság? — A művelődési ház jókora épületben van ugyan, de há­rom intézmény osztozik rajta, mi. a könyvtár és az áfész ven­déglője. Ráadásul a gödöllői zeneiskola kihelyezett tagozata szerdát és szombatot kivéve szintén a szakköri termünket használja. A nagyteremben tartjuk a mozielőadásokat és a nyugdíjasklub népes rendez­vényeit. Évente egyszer A kényszerű együttlétet ta­lán az elkövetkező ötéves terv­ben kényelmesebb megoldás válthatja fel, de ha megvaló­sul is, még a jövő zenéje. A művelődési háznak addig min­denképpen a két kisebbel és a nagyteremmel kell gazdálkod­nia. Ezért is érthető beveze­tőnk megállapítása; a terem- kihasználtság teljes. . S hogy kik járnak a műve­lődési házba? A személyekről nincs pontos kimutatás, de arról Igen, hogy tavaly leg­alább tízezer látogatója volt a különféle programoknak. S ha azt vesszük, hogy a község lé- lekszáma alig több, mint 11 ezer, két év alatt nem kis si­ker az sem, hogy a csecsemők és betegek kivételével szinte minden péceli megfordulha­tott elvben a Szemere Pál Művelődési Házban, amely sok segítséget kap a község szö­vetkezeteitől, s amelyen most újabb szakkörök, klubok szer. vezésével próbálkoznak. Ha­marosan szabás-varrás tanfo­lyam kezdődik, s megalakul az ifjúsági klub. G. Z. Saváílé műanyag kosár Havonta csaknem 600 sav­álló műanyag kosarat készíte­nek az ikladi Galgaparti Ter­melőszövetkezet öomonyi rész­legében. Naponta csaknem 2 mázsa, a fonáshoz szükséges műanyagszálat gyártanak a műanyag extruder üzemben. A jobb oldali képen: Baska Jó- zsefné és Pauló Jánosáé ke­zeli a berendezést. Alsó képünkön: Komáro­mi Pálné, Remenár Sándorné és Pauló Pálné kosarat fon. Barcza Zsolt (elvétele! Véradók Csömörön Gazdag programot zártak A 240 tagot számláló csö­möri vöröskeresztes szervezet gazdag téli programot zárt a közelmúltban. Amint tír. Szi­lágyi Istvánná, a községi szervezet titkára tájékoztatá­sul elmondta, a hagyomá­nyokhoz híven idén is meg­szervezték azt az előadássoro­zatot, amellyel a helyes, egész­séges életmód kialakításához, a betegségek megelőzéséhez, az egészségügyi kulturáltság növeléséhez kívánnak segítsé­get nyújtani. Már évek óta az időszerű témákkal foglal­koznak az előadássorozatok ke­retében. Az egyre gyarapodó számú érdeklődő a daganatos betegségekről, az alkoholiz­musról, a házipatikáról, a gyógynövények reneszánszáról hallhatott előadást a szak­emberek szájából. A téli vöröskeresztes ese­mények sorába tartozik, hogy a sokszoros véradók áldozatos segítőkészségét kitüntető jel­vények átadásával ismerték el. Az ünnepségen az ifjú vöröskeresztesek műsora szó­rakoztatta a kitüntetetteket, kö­zöttük a negyvenkétszeres véradó Palotai Istvánt, a har­mincszoros véradó ifj. Valen- tyéni Mihályt, valamint Gu­lyás Jánosnét, Tóth Lajosnét, Kisvári Istvánt, akik hússzo­ros véradók. Az előadássorozat befejez­tével sem maradnak tenniva­lók nélkül a csömöri vörös­keresztesek. . Segítséget adnak az ilyenkor szokásos tüdőszű­réseken. Felajánlották, hogy a szűrővizsgálatokkal egy idő­ben november 1. helyett, már április 4-re befejezik a csö­möriek általános szűrővizsgá­latát, amellyel korunk jel­lemző betegségeit, a cukorbajt, a magas vérnyomást idejében felismerhetik. A tavasz közeledtével ismét útjára indul a Tiszta virágos Pest megyéért mozgalom, amelybefl a vöröskeresztes ak­tivistákra is nagy feladat há­rul. Jelentkezni lehet Három kiscsoport Több kiscsoportba vár je­lentkezőket a járási-városi Petőfi Művelődési Ház, Új ta­gokat fogad a 36 órás haladó angol nyelvtanfolyam, a 14- től 20 éves kordáknak szerve­zett szövőszakkör, s az ugyan­csak a fiatalokat váró ifjúsági színjátszó csoport. A közélet fórumain Szerszámlakatosból népművelő Nem lepődtem meg, amikor a minap hírét vettem, hogy Koncz István lett az aszódi Petőfi művelődési ház megbí­zott igazgatója. Már csak azért sem, mert az elmúlt pár év­ben többször találkoztam vele ott, s persze másutt is, általá­ban azokon a helyeken, amit összefoglalóan s némileg elvo­natkoztatva a közélet fóru­mainak szokás nevezni. Elő­ször például az aszódi Üj Tü­kör klubban, amelynek ko­rábban a vezetője volt, aztán a járási KISZ-bizottságon, ahol mint megbízott vagy községi KISZ-titkár fordult meg gyakran tavaly. Tisztség­halmozó lenne, rámenős si­kerember? Az út kezdete Aki ismeri, minden bizony­nyal még a feltételezés ellen is tiltakozik, hiszen éppem séggel az ellenkezőjét for­mázza, csendes, halk szavú, de meggyőződéssel érvelő fiataP ember, akiből nem hiányzik a képzelőerő, a fantázia, az akarat sem. De inkább ud­variasság mögé rejti ezt az ol­dalát is. Annál inkább szíve­sen nyilatkozik gyengeségei­ről, s nem minden irónia nél­kül okolja meg azt sem, hogy miért hagyott fel eredeti szakmájával: — Szakközépiskolát végez­tem, szerszámlakatos képzett­séget szereztem, de azt hi­szem, hogy ott nem teremne nekem sok babér, nincs túl jó kézügyességem. Érettségi után pénzügyi előadóként dolgoz­tam, aztán bevonultam kato­nának s a leszerelés után nép­művelő lettem az aszódi hely­őrségi klubban. Ezenkívül már nehéz szóra bírni önmagáról, inkább csak másokról, a művelődési ház terveiről, a még jószerivel is­meretlen terepről beszél. Az­tán mégiscsak sikerül meg­tudni, hogy annak idején az Űj Tükör klub nagyszerű si­kereket ért el, egyszer máso­dikak, egyszer pedig harmadi­kak lettek az országos ver­senyben. Amikor ő eljött, Turcsán István lett a vezető, s a klub ekkor is az elsők között vég­zett. A program az idén is ér­dekes, az Új Tükör klub a gimnázium könyvtárában tartja össze jöveteit, hetente keddenként este hattól, s ezt azért sem árt hangsúlyozni, mint mondja, mert mindenkit szeretettel várnak. Népművelőként nem áll tú­lontúl hosszú múlt mögötte, eddig jobbára ismerkedett, ta­pogatózott a pályán, miköz­ben egy évig megbízott KISZ- titkár volt a községi bizottság élén. Megfelelni a bizalomnak — Szép idők voltak — em­lékezik, s mintha kicsit öre­ges volna a mosolya közben. Mert hogy elég nehéz politi­kailag mozgatni a fiatalokat. Ö maga párttag, marxista— leninista egyetemre jár, egy vizsga még és végez. Tagja a nagyközségi párt-végrehaj tó­bizottságnak is, éppen most választották be újra a testü­letbe. — Jobb módszereket kell találnunk az okos politi­zálásra a fiatalok körében, ke­vésbé direkt, 'inkább az ő személyiségükhöz illő formá­kat választva. A művelődési házban hirte­len üresedett meg a hely, a korábbi igazgató, Dinnyés László Bagra ment, s most az örökébe lépve különösen ne­héznek tartja megbízatását Koncz István. — Elődöm nagyon jól dol­gozott, nehéz lesz őt pótol­nom. De azért remélem, hogy patrónusaim, Asztalos István, a Petőfi múzeum igazgatója, Polónyi Péter, a városi hely­történeti gyűjtemény vezető­je, a községek közművelődésé­ben is jártas, s a tanács veze­tői nem fecsérelték bizalmu­kat méltatlanra. Tanulni mindenáron Most, az első hónapokban sok a teendő, ismerkedni kell, s nemcsak a községgel, hanem a szomszédos művelődési in­tézményekkel, a járás közmű­velődési gyakorlatával, köve­tendő példáival is. Úgy lát­szik, hogy a megbízott igaz­gató nem lesz egyedül, a társ- intézmények segítséget ígér­tek, s ahogy Koncz István mondja: „Ha csak a felét megkapom, nem lehet na­gyobb baj.” Elsősorban természetesen munkatársaira, Tolnai Edit művészeti előadóra, a kiscso­portok vezetőire, a lelkes ak­tivistákra támaszkodhat. Ter­ve az is, ami a Véglegesítés­hez feltétlenül szükséges, hogy szakmai képesítést szerezzen. Tavaly jelentkezett már az egri tanárképző főiskolára, de akkor nem vette elég komo­lyan a felvételit, kevés időt hagyott a felkészülésre. Az idén alaposabb lesz, mindenképpen szeretne beke­rülni a levelező népművelő­történelem szakra, ami saját továbbfejlődéséhez s munká­ja ellátásához is újabb lökést adhat. S egyben példát a ha­sonló korú fiataloknak. Gáti Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom