Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-27 / 48. szám
Milan 1980. FEBRUÁR 27., SZERDA CSAK NEKIK KÖTELESSÉGÜK? A tanítás kárára nem mehet Zánkán, a háromhetes csapatvezetői továbbképzésen történt. A szobatársak egymást faggatták — hiszen többségük nő volt — és kiderült, közülük az egyik fiatal- asszony három gyermekét hagyta otthon. Mindjárt megkezdődött a megjegyzések áradata: szép kis igazgató az ilyen, aki háromgyermekes anyát küld ide. Csak az vetett véget a további indulatoknak, atnikor az érintett megszólalt: a férjem az igazgató. Miatta és magam miatt is vállaltam, talán mást terheljen helyettem? Hiszen mindenkinek van családja. Bő tapasztalatok Nincs azért mindig ilyen könnyű helyzetben az igazgatók többsége, amikor a pedagógusok munkaköri -kötelességén kívüli megbízásokról van szó. Sokszor maga sem tudja, mitévő legyen, kinek tegyen eleget, kollégáinak-e vagy vezetőinek. Igaz, az előző példánkban szereplő tanárnő munkaköri kötelességéhez tartozott az is, hogy továbbképzésen vegyen részt. Az már más kérdés, mindezt három gyermeke mellett hogyan tudta megoldani. Gyakori panasz, hogy a fe- lettés szervek gyakran megfeledkeznek arról, a pedagógusok első és legfontosabb feladata a tanítás, a nevelés. A magasabb szintű oktató-nevelő munka érdekében pedig igen fontos, hogy energiájukat, figyelmüket az oktatási feladatokra összpontosíthassák. A pedagógusok érdekében és védelmében született meg 1978-ban az Oktatásügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezetének közös állásfoglalása a pedagógusok munkaköri kötelezettségéről. Ebben azt is rögzítették, melyek azok a .feladatok, amelyek a pedagógiai munkához elengedhetetlenül hozzátartoznak. Az állásfoglalás megjelenése óta még két tanév sem telt el, de már ma is bőséges tapasztalatok állnak rendelkezésünkre. Fontos összegezésük, hiszen csak így lehet javítani az eredményeket, s megszüntetni a hiányosságokat. Éppen ezért tűzte napirendre a közelmúltban a Pedagógusok Pest megyei bizottsága is az állás- foglalás végrehajtásának megvitatását. Hol a határ? Sajnos, még sokan — főleg kisebb településeken — úgy hiszik, hogy a pedagógusnak ma is a régi értelemben vett lámpás szerepét kell betöltenie. Nem így van, mégis egyre több iskolán kívüli munkával bízzák meg őket. Az állásfoglalás így hatását veszti, hiszen a külső tényezőktől is függ a pedagógusok megterhelése. Ahol pedig például egy faluban nem akad senki, aki a tankönyvek szállításával, árusításával foglalkozzon, marad a pedagógus. De sorolhatnám ezenkívül a felesleges adminisztrációk tömkelegét, Nem kétséges, vita nélkül eldönthető, hogy ezek a feladatok nem tartoznak szorosan az oktató-nevelő munkához. A panaszokat hallgatva az is kiderül, hogy mindezek a feladatok többnyire ott jelentkeznek, s ott nem szereznek érvényt az állásfoglalásnak, ahol maga a vezető sincs a helyzete magaslatán, s nem felel meg maradéktalanul a vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek. Azon azonban egy percig sem szabad vitatkozni, hogy az alapvető feladatok ellátása kinek a kötelessége. Az ifjúsági szervezetek tartalmi munkájában tevékenyen részt vállalni valamennyi pedagógus feladata. Igaz, az igazgatónak törekednie kell minden esetben arra, hogy figyelembe vegye a helyi sajátosságokat és a személyi feltételeket. Az is igaz, a pedagógusok túlterhelése nem mindenhol jelentkezik egyforma mértékkel. Leginkább jellemző az általános iskolai pedagógusokra, s kevésbé a középfokú intézmények, óvodák és nevelőotthonok nevelőire. Az általános iskolai igazgatók függősége a helyi szervektől gyakran rányomja a bélyegét az egész tantestület munkájára. Volt ugyan néhány bátrabb pedagógus, aki egy-egy feladatot visszautasított az állás- foglalásra való hivatkozással. De azt beszélik róla, azóta meg is bánta, mert maga a járás „utasította rendre” a re- nitenskedőt. Ezzel a példával pedig eljutottunk a pedagógusok által jó néhányszor felvetett gondhoz, amelyre ma már joggal várhatnánk receptet. Miért csak a pedagógusoktól várják el még mindig a közéleti feladatok vállalását? Vajon nem tudna-e hasonlóan a pedagógusokhoz társadalmi munkát végezni az orvosegészségügyi, a műszaki vagy az agrár-értelmiségi? Volt-e arra valaha is példa manapság, hogy valamelyik járási hivatal vagy társadalmi szerv, vagy gazdasági vezető azért figyelmeztette volna a fent említett értelmiségieket, mert nem vállalt közéleti tevékenységet? Alig hiszem. Holott ennek alapja is lenne, hiszen az 1976-ban megjelent közművelődési törvény is kimondja, hogy vonják be a társadalom 'legszélesebb értelmiségi rétegeit a munkába. Személyi feltételek Érdemes lenne ezen a helyi és járási szervek vezetőinek is elgondolkoznia. Ha a törvényt csak némileg is megvalósítanák, akkor máris nem lenne olyan égető téma a pedagógusok túlterhelésének kérdése. Az állásfoglalást sok helyütt a szakszervezeti szervek is megvitatták, s megjelölték a feladatokat azért, hogy ne csupán egy akta legyen belőle. Hímem valóban biztosíthassa, . hogy a pedagógusok nevelhessenek, taníthassanak a kor követelményei szerint. Szalai Mária MOSZKVAI RADIO Pályázat Pályázatot hirdet magyar hallgatói számára a moszkvai rádió, hazánk felszabadulásának közelgő 35. évfordulója alkalmából. A pályázóknak négy kérdésre kell vála- szolniok és válaszukat elküldeni a moszkvai rádió magyar osztályának. A négy kérdés a következő: 1. A szovjet hadsereg melyik nagy hadműve'ete töltött be döntő szerepet Magi ár- ország felszabadításában? Mikor zajlott le ez a hadművelet? 2. Mikor szabadult lel az ön városa, faluja, lakóhelye? önnek, vagy családjának milyen személyes élmenye fűződik ehhez? 3. Mely szovjet parlamentérek emlékműve áll Budapesten? Mit tud ezekről a parlamenterekről? 4. Mikor írták alá az. első szovjet— magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést és hogyan valósul az meg ma? A válaszokat 1980. március 10-ig kell postára adni, a következő címre: Moszkva, Rádió, Magyar osztály. A borítékra a beküldők írják fel: Pályázat. A legteljesebb és legtartalmasabb válaszok beküldőit értékes ajándékokkal és emléktárgyakkal jutalmazzák. A pályázat eredményét a felszabadulás ünnepének előestéjén, április 3-án közli a moszkvai rádió magyar nyelvű adásában. Az őrizet éjszakái EGRI CSABA POSZTUMUSZ KÖTETE A Pest megyei Hírlap 1963-as számaiban gyakran találkoztunk Egri Csaba nevével. Az akkor 18 éves fiatalember járta a megye helységeit. Egyszer Dunakeszin kérdezgette a művelődési központ vezetőjét gondjairól, terveiről, máskor lelkesen számolt be egy péceli irodalmi estről. Nyolc torony alján címmel írt Szentendréről, a város lakóiról, akik nagyon szeretik a Dunakanyar sok művészeti, irodalmi emlékét őrző városát. Tudtuk róla, hogy már középiskolás korában tanulmányt írt a Magyar proletár- diktatúra története címmel, s PÁRIZSI VENDÉGSÉGBEN a magyar film címmel a francia fővárosban nemrégiben megrendezett magyar filmhónap eredményed,ről, tanulságairól hallhattunk beszélgetést. (vasárnap, Petőfi, 15.30). Az egy hónapig tartó filmszemle számára Párizs s talán Európa legnagyobb és legkorszerűbb kulturális központja, a Pompidou Center adott otthont. A színhely — miint azt Nemeskürthy István külön kiemelte — már önmagában Í3 a ma,gyár filmművészet elismerését jelzi, hiszen mind a mai napig csak a szovjet és a német filmművészet részesült hasonló megtiszteltetésben. Ügy vélem, hasznos elgondolásnak bizonyult, hogy a filmszemle során, mely a magyar filmgyártás hatvan évének keresztmetszetét kívánta adni, nemcsak a kiemelkedő alkotásokat vetítették, hanem' az átlagos vagy esetleg gyengébb filmekből is kaphatott némi ízelítőt az érdeklődő közönség. így például bemutatták a, Dankó Pistá-t, Jávor Pállal a főszerepben, a harmincas évek hazai filmgyártásának e tipikus darabját. Természetesen azért a hangsúly a mai alkotók műveire helyeződött. Jancsó Miklós, Mészáros■ Márta, Kovács András, Huszárik Zoltán neve — hogy csak őket említsük — már nem ismeretlen a külföldi közönség előtt, s újabb filmjeik ismét viszonylag élénk visszhangra találtak. A magyar filmszemlének külön érdekessége volt az a Bán Róbert filmrendező által RÁDIÓFIGYELŐ összeállított kiállítás, amely fényképek, tablók, egyes filmalkotásokra jellemző tárgyak révén kívánta felhívni a kultúrpalota látogatóinak figyelmét a kiemelkedő magyar rendező munkáira, eddigi életművére. Mint az egyik beszélgetésből kiderült, szerencsés véletlen folytán a magyar filmihónap- pal párhuzamosan került sor Salvador Dali, a világhírű festő gyűjteményes .kiállítására, s így a kulturális központ látogatóinak száma is az átlagosnál jóval nagyobb volt. Reméljük, eljön még az gz idő is, amikor Dali hálát ad a sorsnak, hogy képeit egy magyar filmszemle jótékony árnyékában állíthatja ki. KÖTÉLEN A NIAGARA FELETT címmel mutatta be a Rádiószínház Alonso Alegria színművének rádióváltozatát, (vasárnap, 3. műsor, 17.24) A darab hőse Blondin, minden idők talán legnagyobb kö- táltáncosa volt, aki a múlt század végén számos rendkívüli és hátborzongató mutatvánnyal kápráztatta el a nagyérdeműt. Legemlékezetesebb számai közé tartoztak a Niagara-vízesés fölötti átkelései. Ezt a produkcióját minden évben újabb és újabb elemekkel bővítve ismételte meg. Volt, amikor a kötél közepén, háromszáz méter magasságban tojásrántottát készített magának, hogy aztán nagy nyugalommal elfogyassza, volt amikor talicskát tolt maga előtt, s egy ízben az is előfordult, hogy egy emberrel a vállán kelt át a Niagara fölött. Az író fantáziáját ez az utóbbi mutatvány mozgatta meg, és darabjában a rendkívüli helyzet indítékait, s a két ember kapcsolatát próbálta felidézni. Ám a darabot végighallgatva, nem tudom, hogy az írónak milyen művészi célja volt, melyet az eset élétre keltésével remélt elérni. Igaz, a mutatványosok, a kötéltáncosok alakjának művészi megformálása már nem egyszer termékeny feladatnak bizonyult, gondoljunk csak Picasso vagy Fellini alkotásaira. Ezúttal azonban inkább csak az erőlködést lehetett érzékelni, mely arra irányult, hogy a hagyományosan hálás témát új szempontból, új mondanivaló érdekében dolgozza fel újra — mindhiába. Morális avagy metafizikai mélységek helyett csupán egy kissé egzaltált fiú és egy profi kötéltáncos enyhén költőire hangszerelt társalgásaiból részesülhettünk. A színészek játékáról szólva csupán azt jegyezném meg, hogy a Blondint alakító Csikós Gábor korrekt, hiteles 'stílusával szemben különösen zavaróan hatott a fiút alakító Galkó Balázs bántóan agresz- szív, arányt tévesztett előadói modora. Péter László első díjat nyert egy Petőfi-pá- lyázaton. őrizte a KISZ Központi Bizottságának arany oklevelét. Később találkoztunk írásaival a Népművelésben, a Film Színház Muzsikában, az Új életben. A rádióban hallottuk a Vasdömper és a Kalap az éjjeliszekrényen című drama ti zálásait. Aztán jött egy megdöbbentő hír: 1977. november 13-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Egy szépen ívelő pálya, egy sokat ígérő irodalmi karrier tört ketté azon az őszi napon. ★ Szülei ápolgatták, rendezgették írói, újságírói hagyatékát. Édesapja, Egri Ernő, a Pest megyei Kishajózási Vállalat főkönyvelője kiadót, nyomdát keresett, hogy megmentse az utókornak és bemutassa az olvasóknak egyetlen, tehetséges gyermekük sokoldalú munkásságát. Most jelent meg ez a 320 oldalas kötet, melyet nem lehet megrendülés nélkül kézbe venni, elolvasm. A címlapon Egri Csabába*, az érettségi tablóra készült fényképe. Az őrizel éjszakái elbeszéléseket, verseket, ifjúsági regényt, filmnovellát tartalmaz. A második részben rádiójátékokkal, tanulmányokkal, bírálatokkal találkozunk. Mindezt hátrahagyta a 32 évesen örökre eltávozott szerző. Abody Béla írt előszót a könyvhöz Elkésett nekrológ címmel. Igyekszik könnyed hangot megütni, de a sörok között érződik a meghatottság, amint felidézi barátja, a fiatal kezdő író emlékét. S néhány oldallal odébb a szerző életében már ismertté vált 64,414 című elbeszélés a lengyelországi utazásról, találkozás a sokat szenvedett asz- szonnyal, akinek karjára sütötték ezt a számot, a háború borzalmas mementóját. A Szentendrei Shakespeare színes beszámoló arról, hogyan adták elő a város főterén a Madách Színház művészei a Tévedések vígjátékát. Másutt is előbukkannak Pest megyei emlékek, élmények. A szülők egyetlen gyermekük emlékére állították össze a könyvet és köszönetét mondanák mindazoknak, akik segítették a kötet megjelenését. A váci ÁFÉSZ Nyomda gondos tipografizálása, megkapó borítója méltó a tartalomhoz. Papp Rezső ZENEI PANORAMA Két zongoraest Két meghívó is érkezett hétfő estére az abonyi Bihari János Zeneiskola és a Dél-Pest megyei Afész Zenebarát Körétől. Az Országos Filharmónia rendezésében két rangos hangversenyre került sor egymástól néhány kilométernyire: Bara- nyay Lászio zongoraművész Abonyban, a zeneiskola hangversenytermében, míg Varsányi László zongoraművész ugyanebben az időben Albertirsan, a Móra Ferenc Művelődési Ház előadótermében koncertezett. Ahhoz, hogy az eseményekről igazán beszámolhassak, úgy éreztem, hogy az 'inspiráló zeneiskolát kell elsősorban felkeresnem, annál is inkább, mert Varsányi László egy korábbi hangversenyéről, az ő Pest megyei művész-tanár szerepéről éppen egy abonyi előadás kapcsán már ugyancsak beszámolhattam. Már sokszor módomban állt megfigyelni, hogy egy község, város, közösség pezsgő zenei életét milyen tényezők befolyásolják. Sokan arra hivatkoznak még mindig, hogy a nagy városok Közelsége „lehetetlenné teszi a megfelelő érdeklődők szervezését”, s ezzel igyekeznek menteni szűkebb környezetük sajnálatos passzivitását. Nos, Pest megyében a fővárostól sem túl messzire, de Cegléd és Szolnok közvetlen szomszédságában fényes példa bizonyítja, hogy igenis van érdeklődés a komoly zene, a kultúra befogadására. A Bihari János Zeneiskola több éve ad otthont bérleti előadásoknak, s mindig telt ház várja az ott turnézó művészeket. Ebben az évben pedig, másodszor került sor önálló zongoraestre Albertir- sán a tavaly vásárölt hangversenyzongorán. Sajnálatosan régen volt módomban Baranyay László zongoraművész játékában gyönyörködni, pedig az 1946-ban született , fiatal művész a világszerte méltán elismert magyar zongoristák egyik legjelesebbje. Csaknem tíz éve koncertezik itthon és külföldön egyaránt sikerrel, de emellett szép eredményekkel büszkélkedhet nemzetközi zongoraversenyek során is. Hangverse- nyezés mellett tanársegéd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Az abonyi hangversenyt Bárány Pál, a Zenebarát Kör elnöke nyitotta meg, üdvözlő szavai után Máriássy István műsorvezető ismertette az est első felében elhangzó műveket. Magvas, lényegre törő előadásában elsősorban a művek születésének és szerkezeti felépítésének fontos jellemzőivel foglalkozott, s nem esett abba a hibába, hogy „túlbeszélje” a zenét. Ahogy mondta „néhány szót” kíván csak bevezetőül elmondani: a zene, a remekművek/ s a jó előadó- művész játéka minden szónál többet tud adni mindannyiunk „emberibbé válásához”. Először két nagy bécsi klasszikus munkásságának középső szakaszából hallhattunk egy-egy művet. Mozart: a-moll szonátája 1778-ban íródott Párizsban. Patetikus hangvételét valószínűleg erősen befolyásolta az a tény, hogy Mozart csalódott a „fény városában”, számára nem hozott sok sikert és örömöt az ott töltött néhány hónap. A háromtételes mű látszólag egyszerű, de a szenvedélyes indulás, majd a lassú-tétel mesteri cizelláltsága, s a befejező mindent elsodró lendület „mozarti” világának megszólaltatása közel sem könnyű feladat. Baranyay László játéka átélt, meggyőző erejű volt, s ahol talán a finomabb színek élesebbnek hangzottak, azt a hangszer ilyen típusú hangzásának köszönhettük. Beethoven: d-moll szonátája, melyet 1802-ben fejezett be ugyancsak borús hangvételű, a mester végzetes fülbetegsége rosszabbodott. A heiligenstad- ti végrendeletének, az élettel való számadásának évében e szonáta során hallhatjuk először a sejtelmes hangú kérdezés, izgatott felelet, s a panasz és a remény hangján szólni zongoráját. A lassú-gyors ellentétpár összefonódásai, a i méltóságteljes második tétel és az egy lendülettel, egyedülálló ritmikával telepíteti zárorész valamennyi fájdalmát, reményét, szépségét átérezhettük a szofista szuggesztív előadásában. A szünet után Liszt Ferenc öt remeke következett. A szerkesztem, a zeneszerző es a zongoristaként hangszerét megújító zseni különöóző korszakait igyekezett átfogni, sikerrel. Az első két darab a Harmonies poetiques et religienses sorozatból való, melyek 1847, és 52. között íródtak. A Funérail- les (vagy gyászzene) 1849. október lo-én készült el, a magyar szabadságharc leverésének, az aradi tizenhárom kivégzésének időszakában. Liszt érzelmeit, magyarságát, gyászát, de a forradalom eszméiben továbbra is bízó, a magyar nép erejét sejtető remekművet Baranyay egyedülálló, remek interpretálásban adta elő. A Benediction de Dien dans la solitude a mélyen vallásos Liszt megnyilatkozása. Imájának bensőséges, felemelő, áhi- tatos hangjai az előadóművész más kvalitásait bizonyították, mint az előző darab tolmácsolása. A 2 Koncertetüd néven ismert 1862—63-ban készült Erdőzsongás és a Manók tánca következett. A természet hangjainak varázsát, s lelkünk örömének képzeletbeli „táncát” e zsongásban, lélegzetelállító tökéletességgel foglalta zenébe Liszt. Az abonyi zeneiskola hangversenyterme is csodálatos erdővé változott, megany- nyi játékos manóval a szólista varázslatos játékának nyomán. A befejező E-diír polonaise, melyet 1851-ben Chopin barátjának emlékére komponált a szerző, magán viseli a lengyel polonéz, s Chopin művészetének bélyegét. Előadása ezért is igen érdekes, mert hisz megszólaltatójának egyszerre kell Liszt és Chopin géniuszát bemutatni, úgy, hogy rokonságuk és nagyságuk mellett különbözőségük is érezhető legyen Baranyay előadásában valamennyi felcsillant számunkra. Műsorának második felét hallgatva én is csak csatlakozhatom Máriássy Istvánhoz, aki bevezetőjében azt mondta: „Baranyay zongoraművészeink közül az egyik legjobb, talán a legnagyobb Liszt-játékos!’’ ★ Az albertirsai Móra Ferenc Művelődési Ház meghívottjai is kellemes esten vehettek részt Varsányi László zongoraművész és Varga Károly műsorvezető jóvoltából. Elsőként a nagy francia mester, Couperin: Aratók című darabja hangzott el. Ezután Scarlatti: e-moll és A-dúr szonátája következett. Az igen termékeny szerző mintegy 560 szonátáját ismerjük, melyekben a barokk művészet szigorúbb kontra- punktikus szerkesztését fokozatosan váltja fel a rokokó művészetinek szabadabb ho- mofonikus írásmódja. Chopin három remeke a b- moll Scherzo, a cisz-moll Mazurka és Variations Brillantes. Az első mű 1837-ben készült, döbbenetes erejű első tétele, megbékélt hangú Sostenuto-ja és azt követő viharos kóda, majd a kissé felengedő zárórész — Chopin művészetének jellegzetes darabja. Népének zenéjéhez, .nemzetének érzésvilágához talán a mazurkák- ban közeledett leginkább, míg a harmadik darabban egyik operájának dallamát élvezhette a közönség. Debussy 1913-ban komponált művét, a La Puerta del Vino-t egy képes levelezőlap ihlette, melyet da Falla spanyol zeneszerzőtől kapott, s' melyen a granadai Alhambra borkapuja látható. Saint—Saens: Etude en Forme de Valse című keringő formában írt, s a zongora egész teljesítő képességét igénybe vevő tanulmányával folytatódott az est. Ravel: Miroirs sorozatból játszott két műben, a harangszó és a harangok völgyének poé- tikus atmoszféráját tolmácsolta ezután Varsányi László. A zárószámként Liszt: (Fi. Magyar Rapszódia hangzott el. Pintér Emőke
