Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
_JÖ» Nagyobb önállóság, kezdeményezőkészség Népképviselet és demokrácia Beszélgetés dr. Papp Lajos államtitkárral, a Tanácsi Hivatal elnökével A tanácsok munkája mindig a közfigyelem középpontjában áll. A tanácsok, minit a Tanácstörvény megfogalmazza: „népképviseleti-önkormányzati és állam- igazgatási szervek”, ebből következik, hogy a tanácsi apparátusban, intézményekben dolgozók intézik a lakosság ügyeinek nagyobb részét. Hogyan érvényesül a népképviselet a mindennapi munkában — erről kérdeztük meg dr. Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét. — Csaknem egy évtizede, 1971- ben alkotta meg az országgyűlés az érvényben levő Tanácstörvényt, amely meghatározta a tanácsok említett hármas jellegét — mondta bevezetőben dr. Papp Lajos. — Két évvel később, 1973-ban választotta meg az ország népe a jelenleg is működő tanácsi testületeket, amelyeknek munkájában már a gyakorlatban is érvényesülhetnek e követelmények. Mindjárt hozzá kell azonban tennem, hogy a tanácsok tevékenységének említett jellege bizonyos mértékben addig is megvolt, a gyakorlatban is érvényesült. A népképviselet a szocialista demokrácia egyik megnyilvánulása, ami tartalmában kifejezi, hogy a tanácsok a választók megbízásából, területük lakossága nevében és érdekében tevékenykednek. • Hogyan valósult és valósul meg a gyakorlatban a Tanácstörvény? Közelebbről: a Jelenlegi, hétéves választási ciklus alatt milyen lényeges változások történtek a tanácsoknál? — A tanácsok minden korábbinál nagyobb hatásköri önállóságot kaptak, ami együtt járt feladatúk megszaporodásával is. önállóan döntenek a rendelkezésükre álló pénzösszegek felhasználásáról, elkészítik és végrehajtják a településre vagy a közös tanácsi igazgatás alatt álló településekre vonatkozó éves és ötéves terveket. Önállóan tartják fenn az oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeket, továbbá azokat a tanácsi vállalatokat, amelyek kifejezetten helyi feladatok el- lására alakultak. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a tanácsok maguk határozzák meg — természetesen bizonyos határok között — saját szervezetüket is. • Gyakorlatilag hogyan valósul meg a tanácsok működésében a népképviselet? zonyára elegendő lesz néhány számadat idézése. A negyedik ötéves tervidőszakban, 1971—1975 között 7,4 milliárd forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság, a mostani ötéves terv első három évében pedig 9,7 milliárd értékűt. De talán az anyagiaknál is többet mond az, hogy ennek a túlnyomó többsége a gyermekekről és az öregekről való fokozottabb gondoskodásban, a közösségért végzett munkában valósult megKülön kell szólni o tanácsok és az üzemek együttműködéséről. Mi tagadás: ezen a, téren a korábbi években nem volt minden rendben, a helyes út mellett, a közös érdek nem volt egyértelmű. Ma már ez szabályozott is, és a gyakorlatban is helyesen jut kifejezésre. A tanácsok támogatják az üzemeket. Közös érdekű lakásépítéssel, vállalati fejlesztésekhez, bővítésekhez hozzájárulással, a munkaerő-gazdálkodásban az üzemi egészségügy, kulturális élet lehetőségének bővítésében, a közművesítéstől a közlekedésig és még hosszan folytathatnánk a sort- Ismét érdemes néhány számot említeni, .1971—1975 között a tanácsok 8,7 milliárd forint értékű támogatást nyújtottak az elmondottakhoz az üzemeknek, 1976— 1978-ban pedig 11,9 milliárdot. Az üzemek viszont az előző ötéves tervidőszakban 16,2 milliárd, 1976—79 között pedig 11,7 milliárd forinttal támogatták a tanácsokat. • Hogyan tartják ás fejlesztik tö. ezer szál fűzi a városhoz: ott van a középiskola, a kórház, nagyobb a kereskedelmi választék, többnyire színház, vagy más művelődési lehetőség is van, s még hosszan sorolhatnám a városok embereket vonzó intézményeit. Ehhez jött létre a városkörnyéki községi tanácsi forma, amelyben a községi tanácsok önállósága megmarad, de mag kell vizsgálni, hogyan lehet tovább erősíteni a városi és a városkörnyéki községi tanácsok kapcsolatait. Már most is rendszeresen meghívják a városi tanács és végrehajtó bizottsága üléseire a városkörnyéki községek tanácsainak képviselőit, ösz- szehangolják az intézmények fejlesztését, a közművek, a közlekedés kérdéseit, a lakosság ellátására vonatkozó terveket- Városkörnyéki koordinációs bizottságok működnek, ezekben képviseletet kap a város és az érdekelt községek is. Keresni kell azonban azokat a módszereket, amelyekkel az igazgatáson túlmenően biztosítani lehet a városkörnyéki községek és a városok kapcsolatában is a népképviseleti-önkormányzati jelleg mind erősebb kibontakozását. VÄRKONYI ENDRE meg kapcsolataikat a tanácstagok, a beszámolási kötelezettség mit jelent a gyakorlatban? — Igen lényeges, hogy élénkült a tanácstagok közreműködése a döntéseket előkészítő fázisban. Ugyanez mondható el a falugyűlésekről amelyek jelentős fórumai lettek a szocialista demokratizmusnak, a kérdések őszinte, nyílt megtárgyalásának. ' Az 1973-ban megválasztott, mintegy 68 ezer tanácstag túlnyomó többsége jól megállta a, helyét, megfelelt a vele szemben választói által támasztott követelményeknek. Az a további több tízezer ember, aki a különböző tanácsi bizottságok tagjaként, vagy más módon segítette és segíti a tanácsi munkát, ugyancsak közéleti emberré vált- • Szó volt a tanácsi rendelkezések* ről, határozatokról. Lenintől származik — Közvetlenül érvényesül a nép- képviseleti jelleg a helyi tanácstagok által, akik munkájukról beszámolni tartoznak választóiknak. A választók tájékoztatásának és a választói vélemények továbbításának, jó képviseletének Igen jelentős a társadalompolitikai szerepe. Közvetve áll ugyanez a megyei tanácsok tagjaira, akiket köztudomásúan nagyobb részben a helyi tanácsok saját tagjaik közül választanak. A megyei tanács ülése után a tanácstag tájékoztatja az őt megválasztott helyi tanácsot arról, hogy mit tárgyalt a megyei tanács, mi érinti közelebbről a várost vagy községet, személy szerint ő milyen napirendi pont tárgyalásánál szólalt fel és ott mit mondott stb. Ez a közvetett rendszer, amely gyakorlatilag a most hivatalban levő tanácsoknál valósult meg először, jól bevált— A nagyobb önállóság jobban felszabadította a helyi erőket, a gondolkodást, az öntevékeny kezdeményezőkészséget. Az, hogy nem kell és nem is lehet mindent felülről várniuk, rászoktatta, megtanította a tanácsi szervekben dolgozókat arra, hogy megfontolják: hogyan osszák el a rendelkezésükre álló pénzösszegeket- Ma már egyre inkább minden körülményt gondosabban mérlegelve, a népgazdaság teherbíróképességét szem előtt tartva határozzák meg az elérendő célokat. • A tanácsoknak egyik fontos te- vékenységük a területfejlesztés. Ml újat hozott e téren a nagyobb önállő- ság?— Soha nem volt olyan méretű a lakosság és a helyi vállalatok, szövetkezetek településfejlesztést segítő munkája, mint a legutóbbi években. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy mindezek szervezésében, összefogásában, koordinálásában a Hazafias Népfront szervei a tanácsoknak a legtöbb helyen igen jelentős segítséget adtak. Az elmondottak illusztrálására biaz a mondás, bogy „minden határozat annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle”. Ilyen alapon hogyan értékeli a tanácsok és a végrehajtó bizottságok munkáját? — Amikor azt mondom, hogy a testületek igazi gazdái lettek saját döntéseik számonkérésének is, nem jelenti azt, hogy ez mindenütt és mindenben rendben van. De mind több testület következetesebben megvizsgálja, hogy a határozatok, a tanácsi rendeletek hogyan váltak be a gyakorlatban, követik és ellenőrzik a végrehajtást. Ami nem zárja ki, hogy az irányító munkában tovább javítandó a feladatok végrehajtásának szervezése, következetes ellenőrzése. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala következetesen azon munkálkodik, hogy a jövőben tovább erősödjék a tanácsok, a végrehajtó bizottságok, a vezetők és az apparátus tevékenységében a döntések végrehajtásának számonkérése• • Milyen tapasztalatokat szereztek Napsütésben Vértesi Nándor kerámiája Kényszerű megoldások Mi legyen, ha beteg a gyerek? eddig a közös tanácsok működéséről? — Jobb, hatékonyabb lett a községi tanácsi munka. A több községet összefogó tanácsok jól szolgálják a helyi feladatok ellátását, észszerűen aknázzák ki a lehetőségeket. A korábbinál jobbak a feltételek az anyagi eszközök felhasználásához, a lakosságot szolgáló intézmények fenntartásához- Kialakultak azok a jó módszerek, amelyekkel talán sikerül elhárítani az eleinte fenyegető gondokat: a közéleti tevékenység lanyhulását, a lakossági információ hiányát. Helyeseljük, hogy a megyei tanácsban minden társközség megfelelő képviseletet kapjon, s ugyanez vonatkozik a végrehajtó bizottságokra is. • Mindinkább a városok vonzáskörzete határozza meg a települések fejlődését. Hogyan alakul ez a jövőben? — Űj kategória nálunk a város- környéki község. Kétségtelen, hogy a városok környékének lakosságát ■— Ha a kisfiam beteg, utána felkészülhetek arra, hogy a munkahelyemen tartós mosolyszünet következik. A nyáron iis, amikor a brigád jutalmait kapott, az elosztásból azért maradtam -ki, mert azt mondták, helyettem mindig dolgozni kell. Most még csak hagyj ám, még nincs hatéves, de nem tudom mi lesz, ha betölti. Akkor már betegállomány sem jár — mondja K. E.-né. Rámegy a szabadság Az édesanyák gyermekük ápolására a kicsi hároméves koráig 60, hatéves koráig 30 napot otthon tölthetnek beteg gyermekükkel. Ez Idő alatt leginkább fogékonyak a gyermekek minden fertőző megbetegedésre. Sokszor azonban kitolódik ez az idő, és még Hatéves koron túl is, gyakran megbetegszenek. Ilyenkor azok a szülők kerülnek nehéz helyzetbe, akiknek sem a nagyszülő, sem más közeli rokon nem tud segíteni: fizetés nélküli szabadságot vesznek ki, vagy az évi rendes szabadságukat áldozzák fel ápolásra, holott a szabadság pihenésre, regenerálódásra való. — Ha beteg a gyerek természetes, hogy otthon kell maradni. Csak olyan esetben nehéz, ha a már felgyógyuló kisgyerekkel sem mehetünk közösségbe. Ez pedig gyakran előfordul. Januárban például több, mint két hétig kellett a kisfiámmal otthon maradnom, mart az óvodában skarlátzárlat volt — mondja Szalai Ferencné, az Egyesült Izzó váci gyárának dolgozója. — Közben attól rettegtem, nehogy_ újabb megbetegedések miatt elhúzódjon a zárlat. Akkor az egész évi szabadságom ráment volna. Szalai Ferencné elmondta, hogy neki nem szólnak ezért a munkahelyén, nem neheztelnek rá. Mégis gyakran panaszolják a kisgyermekes anyák, hogy kimaradnak a jutalmazásból, kevesebb 'izetésemelést kapnak, ha többet mulasztanak a gyerek miatt. Ugyanekkor legtöbb gazdasági vezető csak nagyot sóhajt, ha erre terelődik a szó. Sokat hiányoznak a kisgyermekes édesanyák. természetes, hogy annak adhatnak többet, aki többet húz, és aki a kisgyerekesek helyett is dolgozik. Az apa betegállományba akarta vetetni magát, hogy a másik gyermekre felügyelni tudjon. Erre azonban nincs lehetőség. Hozzám jött azzal á panaszával, hogy az orvos nem írta ki, és — tudom, szabálytalanul —, de engedélyeztem, hogy otthon maradjon. Megegyeztünk, majd ledolgozza később ezt az időt, hiszen munkájára minden műszak ban szükség van. Végül azonban nem kellett ehhez a szabálytalan megoldáshoz folyamodnia, mert sajnos, eltört a lába, így betegállományba került — Bevallom őszintén, én Is kértem az üzemorvosunkat, hogy vegyen betegállományba — mondja Szalai Ferencné, aki kisfiával kényszerült otthon maradni — de megmagyarázta, hogy nem teheti, egészségesen nem mehetek betegállományba, Azokat az édesanyákat sem vették fel táppénzre a zárlat idején, akiknél még nem járt le a hat év, hiszen legtöbb gyerek egészséges volt, csak nem mehetett óvodába. Tóth Imréné, az Izzó váci gyárának személyzeti osztályvezetője munkássága során több édesanyának ismerte meg a gondjait. — Az a véleményem, ha beteg a gyerek, akkor minden esetben betegállományba kellene venni a szü-. lót. Ez lenne a leghumánusabb, hiszen látom, mit szenvednek és idegeskednek, ha a hat éven felülj gyerek ágynak dől. töltött kicsit még nem lehet egyedül hagyni. Igaz, van olyan, akit még 12 éves korában aem. Szerintem ezért a tíz év az az időpont, amikor már könnyebb lenne a megoldás. Tudom, az államnak nagy megterhelést jelentene, de az is Igaz, az anya és a gyermek érdeke így kívánná. A zárlat idején én a rendelőbe hordtam be a kisebbik csemetémet Sok, lakótelepen élő édesanyával beszélgetve egy mindinkább elharapózó jelenségről hallottam, err# érdemes felfigyelni. Divattá vált újabban, hogy néhány száz forintért megfogadják a gyermek mellé a körzeti gyermekorvost. Hogy miért? Mert csak ő veheti betegállományba az édesanyát. Az ilyen édesanyák többsége három év előtt visszamegy dolgozni, mégis keveset látják őket a munkahelyükön. Ugyanis a táppénz mégis nagyobb összeg, mint a gyesre fizetett forint Felügyelet nélkül Ápol az apa Szabó Attüa, az Egyesült Izzó váci gyárának főmérnöke: — Néha furcsa helyzeteket produkál az élet, amire nem lehelnek előregyártott sémák. Például’ az egyik jól dolgozó szakmunkásunk felesége gyesen volt — kezdi történetét — és a második gyermekét -várta, de kórházba kellett menni#. A váci Diófa utcai óvodában is erről beszélgettünk Cseh Sándorné vezető óvónővel, aki maga is kétgyermekes családanya. — Nálunk főleg azok a szülők jártak rosszul, akik a karácsonyi ünnepek és az iskolai szünet alatt szabadságot vettek ki, - hogy együtt legyenek a gyerekükkel. És éppen amikor visszahozták volna őket, akkor rendelték el a zárlatot. El tehet képzelni, mit jelentett a szülőknek az év eleji kényszerszabadság. A vezető óvónő is beszélt hasonló esetekről. Sóik szülő váltott műszakba megy dolgozni, hogy biztosíthassa a beteg gyerek ápolását. Máshol a gyerek egyedül van. Még elgondolni is rossz; mi minden történhet a lázas kis beteggel. A fiatal szülők többsége tele van OTP-részletekkel. A fizetés nélküli szabadság súlyos érvágást jelentene. Ezért időnek előtte, már betegen is magára marad a gyerek. H-tyi Balázsné asszisztens a váci deákvári gyermekrendelőben. A nagyobbik gyermeke 16. a kicsi 3 éves. — A beteg gyerekkel különösen sokat kell törődni. A hat évet beHazánkban 370 ezer óvodáskorú gyermek él, nyolcvanhárom százalékuk járhat óvodába. Több mint 1 millió család kap családi pótlékot. Csaknem 300 ezren vették igénybe 1967-től a gyest, és részesülnek gyermekápolása táppénzben. A számok is azt bizonyítják, hogy mekkora erőfeszítést tesz társadalmunk a kisgyermekes családok érdekében. Van-e megoldás? Lehet-e még több terhet róná az államra? — Talán arról is szó lehetne^ hogy az emberek többet törődjenek egymással — mondja Götzinger István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának osztályvezetője. — Régen természetes volt, hogy a szomszédokat is megkérhették: vigyázzanak a gyerekre. Ma pedig alig ismerik egymást. A másik, de nem teljes megoldás, hogy azok az édasanyák. akiknek hat év után hosszabb ideig beteg a gyerekük, segélyt kapnak. Ha orvosi igazolást és kérelmet juttatnak el az illetékes társadalombiztosítóhoz, akkor — ha a szociális körülményeik is indokolják —, anyagi támogatásban részesülnek. Végül: szigorúbban kellene ellenőrizni az álbetegeket, hogy ne tudjanak visszaélni helyzetükkel olyanok rovására, akiknek valóban szükségük tenne a táppénzre, és indokolatlan ne essen ki oly sok ember a termelésből. Ne élhessen senki vissza az állam humanitásával. Jó tenne azonban segíteni azokon, akik igazán rászorulnak, mert az semmiképp sem megoldás, hogy a kisgyerek magára maradjon. SZALAI MARIA
