Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

/ Dallal — muzsikával Megtelnek a széksorok A művelődési központ Lro dájában színes fotóalbumok őrzik az1 énekkar tavalyi sze­repléseinek emlékét. Osztrák tájakon is jártak. ' — Szépen kibontakozik a zenei élet, s a komoly zenei műsorok iránt is mind na­gyobb az érdeklődés — mond ta Szőnyi Lajos igazgató. A felnőttekkel egy sorban említhetjük a 3. számú általá­nos iskola énekkarának szín­vonalas hangversenyeit. A hivatásos zeneművészek és együttesek szereplései közül emlékezetes marad a váci Musica Humana kamarazene- kar Vivaldi-koncertje. A MÁV szimfonikusok két alkalom­mal vendégszerepeitek a mű­velődési házban, Simándi Jó• zsef Kossuth-díjas operaéne­kes közreműködésével. Jóst Meier svájci karmester ifj. Fasang Árpáddal és a Postás szimfonikusokkal lépett fel. Két alkalommal szerepelt a szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttese. A férfikőrus az NDK-beli Baotzen város vegyes karát látta vendégül. A rangos zenei programok az Idén is folytatódnak. Az énekkar június 16-án a Ma­gyar Rádióban vendégszere­pei, majd 21—22-én részt vesz az országos énekkari fesztivá­lon. Június 28—29-én a Vas­utas énekkarok több, mint 500 tagja szereplésével Dunake­szin rendezik meg az első or­szágos vasutas énekkari ta­lálkozót. A kamarazenei műsorok kö­zönsége már alig fér el az egybenyitott vörös és zöld te­remben. Ezért a jövőben a színháztermet választják ketté az ilyen alkalmakra, DUNAKESZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1980. FEBRUÁR 24., VASÁRNAP Múltat idéző előretekintés Beszélgetés a városi pártbizottság első titkárával öt esztendő viszonylag rövid, mégis sok minden történhet egy település életében ez idő alatt. Dunakeszin a várossá nyil­vánítás volt ennek az időszaknak a leg­jelentősebb eseménye. A városi pártbizottság a tanács- csal és a lakossággal összefogva sokat tett a település fejlődéséért. A városi pártértekezlet mai tanácskozása előtt ezekről a kérdésekről beszélgettünk Rónai Árpád­dal a városi pártbizottság első titkárával. re I — Dunakeszi mindig Is vá-. kát. 1900-ban naég csak kétez- rosdas település volt — mond- I ren laktak ezen a területen, ta bevezetőül. —■ Noha, ennek 11970-ben 19 ezren, s ma már 28 ezer ember él a városban. még sok-sok maradiság mond ellent. — A főváros közelsége a magyarázata annak, hogy itt már évtizedékkel korábban is munkások telepedtek le. A századforduló után megjelenő nagyüzem, a gyártelep dolgo­zói a munkásotthon összejö­vetelein a munkásdalkörben, a sportegyesületben teremthet­ték meg saját haígyományai­A brigádok vállalták Kerékre áll a kocsiszekrény A járműjavító üzemében az idén harmincnégy új vasúti személykocsit gyártanak és kétszázötvenet javítanak ki. Mintegy ezerkétszázat ellen­őriznek közlekedésbiztonsági szempontból és rendbe teszik futóművét is. Az üzem a ta­valyinál kisebb létszámmal oldja meg feladatait az idén. A nyolcvan szocialista bri­gád a hatékonyság fokozásá­val, az állásidők csökkentésé­vel, a munka és az anyagellá­tás jobb szervezésével, újítá­sok bevezetésével segíti az éves terv megvalósítását. A betelepülés különösen a ne­gyedik ötéves terv idején gyorsult fel, amikor újabb üzemek nyitották meg kapui­kat, s az ipar vonzotta a munkásokat. A népességszám növekedésével azonban az el­látás, a szolgáltatás különbö­ző formái ma még sok meg­oldatlan gonddal szaporítják a régieket. I * Hogyan sikerfl] ezeken úrrá lenni? — A fejlődés csak akkor érzékelhető, ha visszatekin­tünk, honnan hová jutottunk el eddig, milyen feladatokat kellett megoldani. Viszonylag rövid idő alatt értük el, hogy ma már- szinte minden la­kásban van vízvezeték, vagy legalább csaposkút az udva­ron. Az új lakónegyedek ott­honainak huszonöt, harminc százalékát földigázvezetékkel látták el. Két új üzlettel gya­rapodott az egyébként' gyenge bolthálózat, s így az ötéves terv időszakában ezer négy­zetméterrel nőtt az eladótér. A következő ötéves tervben újabb ezer négyzetméter alap- területű áruház épül. A megoldatlan örökségek közé tartozik az is, hogy a 140 kilométer hosszú útháló­zatból csak 35 kilométert fed szilárd burkolat. Errefelé ho­mokos a talaj. Ezért sokáig az a nézet érvényesült, hogy nincs is szükség utak építésé­re. Ennek következtében a több kilométernyi járdát is az elmúlt fél évtizedben kellett megépíteni. A lakosság jelen­tős társadalmi munkával se­gített. Egyébként helyi köz­lekedés sem volt. Az elmúlt öt évben alakultak ki a me­netrend szerint közlekedő autóbuszjáratok. Ez sem meg­felelő és végleges még. • Iskolák, óvodák, bölcső­dék. Hogy érintik a dunake­szieket Pest megye jellegzetes szociális problémái? — Harminckilenc új tante- remmel bővültek az iskolák. Jelentősen gyarapodott az óvodák, bölcsődék befogadó- képessége. Az igények egy ré­szét még így sem tudtuk 'ki­elégíteni. A körzetek számá­nak növelésével ugyan lénye­gesen megjavítottuk az orvosi ellátást, de ugrásszerű fejlő­dést csak a most épülő szak­orvosi rendelő jelent majd. ■ 9 Milyennek mondható ma a város kulturális élete? — A várossá nyilvánítás óta felpezsdült, termékenyebb lett. Mivel munkásvárosban élünk, a munkásműveltség fejleszté­sét tekintjük ,a legfontosabb­nak. Az évente megrendezés­re kerülő őszi dunakeszi mű­vészeti napok tartalmi célja is az, hogy a program első­sorban a munkásoknak és a munkásokról szóljon. Az egyre aktívabbá váló társadalmi élet fontos jellem­vonása az is, hogy az embe­rek mind többet kívánnak tenni városukért. Az ilyen tö­rekvések egyik szervezeti ke­rete a nemrég megalakult Du­nakeszi Barátainak Köre is. Nagy változás például az, hogy az üzemek szorosan együtt élnek a várossal és osz­toznak gondjaiban is, így szá­mos városfejlesztési társadal­mi munkát közösen vállalunk. • Lehet-e látni a következő öt év távlatait, milyen lesz a város a nyolcvanas évek kö­zepén? — Jelenleg 16 ezer munka­képes felnőtt él itt, s egyhar- maduk helyben dolgozik. A kilencvenes években már negyvenezer lakosra lehet szá­mítani. Ennyi ember számára kell elfogadható, egyre javuló városi életkörülményeket te­remteni. Ha a város lakóinak, üzemi dolgozóinak maihoz ha­sonló lelkesedésére, összefogá­sára, egységére lehet számíta­ni, akkor a fejlődés ütemét még gyorsítani is tudjuk. m I A sokarcú város seta a lakótelepen Esti fények ragyognak a város felett. Odaát a Du­na túlsó oldalán a hegye­ket fcnygömbök körvona­lazzák. A Vác felé vezető országút mentén a tízeme­letes lakóházak ablaksze­mei világítanak. A vonat­ból ez a kép tárul az utas elé. A gyártelepi munkásko­lónia. Utcáin reggelente hosszú embersorok kígyóz­nak az állomástól a MÁV Dunakeszi Járműjavító üzemének kapujáig. Itt alakultak ki azok a mun­káshagyományok, amelye­ket hűen ápolnak az egy­kor letelepedők és utódaik. Cs ma már nemcsak ők, hanem az iparosítás ered­ményeként létesült üze­mek. a Mechanikai Labor, a Hűtőház, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár, s azo­kon kívül egy sor kisebb üzem is. formálódik a közgondolko­dás. Az emberi kapcsolatok minél közvetlenebbé válása az idetartozás érzését erő­síti. Régi utcák, kertes házak, modern városrészek. Az üzemek országhatáron túl is elismert termékei. Eb­ből a sokféle ellentmon­dásból alakul lü lassan az egységes, önálló arculat. Tiszántúl í-ző és hegyvidé­ki palóc tájszólás kevere­dik beszéd közben. A hat­vanas évek óta tartó ván­dorlás, a munkalehetőség és a nagyváros közelsége vonzotta ide az embereket. A munkáskezek ugyan megszaporodtak, de velük együtt a település fejlesz­tésének gondjai is. — Hány ember lakik a városban? Iluszoinmyolc- ezer. A tegnapi szám ma már talán nem hiteles, munkáskollektívája Alakul, fejlődik a város, s akik ma települnek itt le, A napi találkozások és tudják, hogy jó helyre ér­eszmecserék során alakul, keztek, biztató jövője van. Fehér foltok Újságkézbesítés - gondokkal A Duna-parti lakótelepen többen panaszolják, hogy a postán nem fogadták el tő­lük a h írlapmeg re n d al ést. Mire költik a forintokat? A gyarapodás számai A városi tanács január vé­gén hagyta jóvá az idei költ­ségvetési és fejlesztési tervet. A kiadásokat a tanácsi intéz­mények működési bevételei­ből, a lakosság adóiból, s a megyei tanács hozzájárulásai­ból fedezik. Az idei költségvetési tervet 73 millió 690 ezer forintban állapították meg. Ez az ösz- szeg magában foglalja az igazgatási és béralapot, az is­kolák és szociális intézmé­nyek felújítási alapjait és költségvetését. A megyei ta­nács 57 millió 206 ezer fo­rinttal járul hozzá a város költségeihez, valamint 77 mil­lió forint támogatást nyújt a beruházásokhoz. Több mint 14 millió forintot ad a duna- parti lakótelep építéséhez. Er­re a célra 30 millió forint ál­lami támogatás is érkezik a város kasszájába. A fejlesztési kiadások kö­zött áz idén csaknem 36 mil­lió forintot adnak a lakóte­lep közművesítésére, a mély­építési munkálatokra, s a tömhfűtőmű beruházására. A második félévben befejezik a szakorvosi rendelő építését, s még a második negyedévben várható a Szabadság-ligeti _ or­vosi rendelő átadása. Az óvo­dákban és iskolákban további helyeket biztosítanak, s kor­szerűsítik a berendezéseket. A Fillér utcai járda építését az első félévben fejezi be a Pest megyei Űt- és Hídépítő vál­lalat. A város más területein 400 ezer forintot költenek jár­daépítésre, de számítanak a lakosság társadalmi munkájá­ra is. A Nap utca közvilágítá­sának a kiépítése 140 ezer fo­rintba kerül. A Tábor utcai parcellázott terület villanyhá­lózatához három transzformá­tort is felszerelnek. A Buda­pest Vidéki Postaigazgatóság­gal együttműködve valósítják meg a lakótelephez vezető telefonkábelek folyamatos ki­építését, s erre a városnak 2 millió forintot kell költenie. A költségvetési üzem új sze­méttelepet épít, s ehhez 1 millió forint támogatást kap a fejlesztési alapból. Munkás­művész Bár a mű­vész mun­kásságát nem a szár­mazása, ha­nem az al­kotása mi­nősíti, Ci­nege István­nál mégis fontos meg­jegyezni származását. A MÁV Dunakeszi Járműjavító Üze­mének utókalkulátora csupán 32 éves, de már gazdag alkotó múlt áll mögötte. Ipari tanulóként kezdte, lakatosként folytatta. Levelező tagozaton gépipari tech­nikumban érettségizett, s néhány éve dol­gozik jelenlegi beosztásában. A vasutas- szakszervezet képzőművészeti körének tag­jaként két év óta szobrokkal, plasztikák­kal szerepel a szakma vasutasnapi orszá­gos kiállításain. Többször díjazták a leg­jobb munkásábrázolásaiért. Egyszer a drez­dai amatőrök kiállítására is az 6 munkáit küldték ki, ahol sikerrel mutatkozott be. A gyári óvoda szökőkút-figurája, a mű­velődési ház színháztermében elhelyezett kazánkovács horganylemezből megmun­kált szobra is az ő tehetségét dicséri. Az üzemi étkezde előtt álló kéttonnás, két méter magas munkásszobor kiöntését, fel­állítását a szocialista brigádok segítették. .— Gyermekkori indítás — vallja magá­ról. — Szerettem rajzolni, figurákat min­tázni, s ez tíz évvel ezelőtt komolyabban is érdekelni kezdett. Témám az ember, a forrás pedig a közvetlen környezet, ahol élek. Rendszerint a munkások villanásnyi mozdulatainak ellesett pillanatát ragadom meg. Kővel, fémmel is szívesen dolgozom. Szabadidőmben gyakran olvasok és sok időt töltök Budapesten a szakkörben, mert Sződön, ahol lakom, nincs műterem. — Nem gondolt még arra, hogy csak a szobrászattal kellene foglalkoznia? — Nem — mondja. — Biztos megélhe­tési alap kell ahhoz, hogy mondanivalómat ne veszélyeztessék az anyagi gondok. Azt azonban sajnálom, hogy nem kezdtem el korábban, s nem végezhettem főiskolát. Az ismereteket egyénileg sokkal nehezebb megszerezni. A szerelő, a diáklány, a rúdugró, a gát- futó, az ifjúgárdista című munkái is a közvetlen környezet alakjainak megmintá­zott, általá­nos másai. József Atti­la közelgő, 75. születés­napjára el­készült a művelődési központnak szánt aján­dék, a költő portréja, amelyet a költészet napja alkal­mából szán­dékoznak a ház homlok­zatán elhe­lyezni. Még a zsűri igen­je hiányzik hozzá. MUNKÁS ALKOTTA SZOBOR — Nincs ember, aki időben ki tudná kézbesíteni a lapo­kat — indokolták az elutasí­tást. — Valóban Így volt, ismer­te el Kiss Sándomé, az 1 számú postahivatal vezetője, aki szerint a hírlapterjesztés­ben ma még vannak fehér foltok a városban. Ezekhez körülbelül ezer lakás tartozik. Az új lakótelepeken nincs hír­lapkihordó. A város 11 pos­táskörzetében van ugyan kéz­besítő, de a nagy terület be­járásához annyi időre van szükségük, hogy csak délután 4—5 óra tájban végez a mun­kával. Ilyenkor már hiába vinné az újságot. — Mikorra várható valami­lyen megoldás? — Az új lakótelepek kör­nyékén két magánkereskedő pavilonjában, a vasútállomá­sokon és az utasellátónál je­lenleg is kaphatók, napi- és hetilapok. Ezenkívül hírlap­árusító pavilont létesítettünk a Barátság utca sarkán, s egy nyugdíjas alkalmazásával ezt rövidesen megnyitjuk. A kol­léga már tájékozódik, kutatja az igényeket, hogy ki, milyen lapot kíván megrendelni. Ennél többre — hiába jo­gos kívánsága a lákosságnak az újságolvasás — nem kap­tunk Ígéretet Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Barcza Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom