Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
Miért szeretem? Jpn azért szeretem Százhalombattát, mert láttam LJ néhányszor éjszaka. Először Dunaújvárosból hazafelé tartva, a vonatablakon kitekintve néztem a le- párlótomyokat, az erőmű kéményeit, a tekergő csőrengetegre felkúszó lámpákat, reflektorokat. Akárha % tudományos-fantasztikus regények metropolisához érkeztem volna. Lenyűgözött a kép; mint mikor a bársonyon szanaszét szórják az óriás szentjánosbogarakat. K. J. szakmunkást más köti a városhoz. Szabolcsból jött, a mezőgazdasági munkát nem sikerült megszoknia. Most is legényforma ember, pedig három családja, lakása van. A maga ura. Felesége is dolgozik — á gyerekeknek jutott hely az óvodában, a bölcsőiében —, tiszta rendes a munkája. Esténként, ha elalszanak az apróságok, a tankönyveket bújja, érettségire készül. K. J. kapcsolótáblák, automatikus rendszerek között dolgozik, de azt mondja: ima is jóleső érzés tölti el, ha ebédidőben az olajfinomítót átszelő utak mentén az autóbuszt várja. Fölötte a cső végén hangtalanul ég a feltörő olaj. Ilyenkor, ha körülnéz az olajváros közepén, érzi az őt átölelő erőt, mely engedelmeskedik neki. Sz. F. megintcsak másért szereti a várost. Evekkel ezelőtt egyetemistaként ismertük meg egymást. Sz. F. először Budapesten élt. Azután idejött Százhalombattára az erőműbe. Mindig úgy érezte, mintha vibrálna ez a város. A két nagyüzem, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dunamenti Hőerőmű Vállalat között állandóan gyarapodó oázisként épültek fel a lakótelepek. Fiatalok között él, nem tapasztalja a közömbösséget, mely rendszerint a nagyváros velejárója. Munkája leköti, hiszen ebben a csúcsüzemben minden nap más. A műszerek kilengéséből állapítja meg: legtöbben éppen bekapcsolták a televíziót, másaik most indulnak a murilzafoelyükre... Százhalombatta a fiatalok városa, maga is ifjú. Tíz esztendeje áprilisban kapta meg a városi rangot. Fiatalok a dolgozói, vezetői között is sok az ifjú. Sokukat éppen az köti a városhoz, hogy tudja: van még mit tennie a településért. Hiszen még több művelődési lehetőség kellene, több fa, növény, park, gazdagabb választék a szabadidő eltöltésére. Ezekért érdemes dolgozni. A nemsokára tízéves város kommunistái, akik ma tartják pártértekezletúket, régóta tisztában vannak azzal: Százhalombatta nem tudományos-fantasztikus metropolis, utópia, hanem nagyon is kézzel fogható valóság. Hiszen az említett két nagyüzemben termelik meg az ország villamos energiájának több, mint 40 százalékát, s itt dolgozzák fel a Magyarországra érkező kőolaj 85 százalékát. Itt működik a nemzetközileg is elismert Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság, mely exportál a Közel-Keletre, s Indiába is. Százhalombattának egyelőre nincsenek városi hagyományai. Az itt élők szinte napról napra formálják településüket. És teszik mindezt kedvvel, mondta a napokban az egyik városi hivatal dolgozója. Bizonyítják szavai igazát a számok. Az ötödik ötéves tervben előirányzott 12 millióval szemben a helybeliek társadalmi munkájának értélie 1979-ig megközelítette a 31 millió forintot. A százhalombattaiak szeretik városukat. Mindenki másért és máshogyan. Többségük érzi azt, hogy az ő felelőssége megteremti e legifjabb szocialista iparváros hagyományait. SZÁZHALOMBATTAI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1980. FEBRUÁR 23., SZOMBAT Három ember, három vélemény Gyáróriás a kukoricaföld helyén E téli napon megcsillan a fény a Dunai Kőolajipari Vállalat kilométerhosszakon kanyargó .csövein. Az üzemekben eleven az élet, a munkások kapcsolótáblák, műszerek százaival ellenőrzik a termelést, s adnak utasítást a robusztus, automatikus vezérlésű géprendszereknek. Felelősségteljes a munkájuk, hiszen a DKV-ban ma már évente csaknem 8 és fél millió tonna kőolajat dolgoznak fel. Az elmúlt négy évben pedig 240 millió dollárnyi terméket küldtek tőkés exportra. Átcsoportosítással A DKV legifjabbjai közé tartozik a könnyűbenzin izo- merizáló és a gázolaj kénmentesítő 11. üzem. Az első egy évvel ezelőtt, az utóbbi tavaly decemberben kezdett termelni. — Többszörösen is felelősségteljes a munkánk — mondja Schek József, a könnyűbenzin izomerizáló üzem vezetője. — A négy műszakban húszán dolgoznak, s nem kisebb, mint 450 millió forintnyi értéket kezel egy-egy munkáskollektíva. Az a feladatuk, hogy a köny- nyflbenzinben levő rossz oktánszámú komponensek átalakításával magas oktánszámú benzint nyerjenek. Évi 150 ezer tonna az üzemünk kapacitása. Bár új, modern üzemről van szó, mégis keressük a taÚj'itók a hőerőműben Nem Edisonok vagy Beliek Az újítókról a legtöbb ember azt gondolja: hihetetlenül agyafúrt, csavaros eszű emberek. Kétségkívül sók igazság van ebben. De ami még talán ennél is fontosabb; az üzem termelésének, a gépek szerkezetének, a technológiának a pontos ismerete. Edison. Bell vagy más hozzájuk hasonló ember csak egy-egy születik. Sokkal nagyobb viszont azoknak a száma, akik ugyan nem világraszóló felfedezésekkel, de mégis gördülékenyebbé teszik a tennelés részfolyamatait, segítik az anyag- és az energiatakarékosságot. Egymilliónál több — Higgye el, mi nem azt nézzük elsősorban, milyen, illetve mennyi elismerést kapunk újításainkért — kezdi a beszélgetést Kimmel Alajos művezető. — Naponta látjuk azonban a gépeket, ismerjük azoknak legérzékenyebb pontjait, az alkatrészek sokszor maglehetősen borsos árát. Mindenekelőtt a saját munkánkat akarjuk könnyebbé, jobbá tenni. Ilyen volt például az, hogy a gőz visszavezetéseknél a becsatlakozások rendre megfolyósodtak. Ilyenkor be kellett állványozni az egész területet, a javítások sok dolgozó munkáját vették igénybe. Ezért kitaláltunk egy megoldást, amely' lehetővé teszi, hogy szinte nagyjavítástól nagyjavításig hibátlanul működjenek a berendezések. — Nálunk, a Komarov brigádban egyébként is sok az újító. Feladatunknak _ tartjuk, hogy ötleteinkkel segítsük a takarékosabb termelést. Tavaly a 11 tagú kollektíva benyújtotta újítások haszna több mint 1 millió forintot tett ki. Ebből csaknem 489 ezer forint volt az importanyag -megt akarítás. A beszélgetésbe bekapcsolódik Tóth Zsigmond, a gépműhely lakatosa is: Helyszíni megoldások — Nekem három jelentősebb újításom volt az elmúlt időszakban. Üzemünkben nem egy berendezés bizonyos időszakokban rendkívül nagy megterhelésnek van kitéve, mivel alkalmazkodnunk kell az országos vi llamosenerg la - rendszer igényeihez. A gépek javítása sokszor hosszadalmas, bonyolult feladat, egy-egy alkatrész cseréje sok munkás erejét és idejét köti le. Ezért olyan berendezéseket szerkesztettem, amelyekkel o javítások a helyszínen elvégezhetek. Megoldottam a generátorgyűrű helyszíni köszörülését. másik újításom a helyszínen történő tengelyzár váll- böszörülése volt. A legtöbb dolgozó szívesen és kedvvel újít. A legtöbb gondot azonban az okozza, hogy egy-egy javaslatunk a gyárkapun belül marad. Né- nány ötletünket felajánlottuk más, hasonló profilú üzemeknek. de azok számomra érthetetlen tartózkodással fogadtak minket. Pedig tudjuk: hasonló problémákkal küszködnek ők is. — Gond az is — teszi hozzá a mondottakhoz Apró Lpszlö lakatos —, hogy az újításokért járó anyagi juttatás kérdése sem megoldott. Sokhelyütt a díjat a vállalati nyereségből fizetik ki. Ezért nem egy újító úgy érzi: más dolgozóktól veszi el a pénzt. Lassú az elbírálás Kurván Ferenc lakatos csoportvezető, szintén régi újító, még kiegészíti a mondottakat: — Van még egy kérdés, melyben évek óta nem sikerül előbbre lépnünk. Ez az újítás elbírálásának és a bevezetésnek az elhúzódása. Nem egy esetben néhány hónap* vagy év alatt százezrek, milliók veszhetnek kárba. karékosabb, a gazdaságosabb termelés feltételeit. Elsősorban újításokkal, a technológiai folyamatok korszerűsítésével érhetünk el eredményt. Tavaly például 3 millió forintnyi anyagot és energiát takarítottunk meg. A beszélgetésbe bekapcsolódik a könnyűbenzin izomerizáló üzem műszakvezetője. Fekete Imre is: — Különösen azt tartom figyelemre méltó eredménynek, hogy egy ilyen hatalmas vállalatnál, mint a DKV, belső átszervezéssel, a dolgozók észszerű átcsoportosításával meg lehetett oldani egy új üzem indítását. Az első lépéseken túl vagyunk, de egy-két esztendőre még. szükség van, hogy összeforrjon a közösség. Ez nálunk talán gyorsabb folyamat lesz, hiszen dolgozóink átlagéletkora nem haladja meg a harminc évet. Leningrádból Nemcsak a város, hanem a vállalat is megtartja a jó munkásokat. Sokan, akik már több mint egy évtizedet eltöltőitek a DKV-ban, azt mondják: aki beleszagolt az olajmunkások életébe, s végignézte, amint felépült a gyáróriás a kukoricaföldek helyén, nehezen szakad innen el. Szalahetdinod Fatek üzemcsoportvezetőnek az életútja még a régi dolgozók között is ritkaságszámba megy. Nemcsak azért, mert Leningrádban született, Moszkvában a Vörös Proletár Traktorgyárban dolgozott, majd ugyancsak ebben a városban tanult, s később Magyarországra nősült. Az élete példa arra, hogy az ipari szakembereknek manapság már nincs megállásuk, állandóan új ismeretekre, tudnivalókra van szükségük. A férfi 1965-ben jött a DKV-ba. Megfigyelhette a beruházást úgyszólván a kezdettől. S nem kívülállóként. i — Először az AV—I. desztillációs üzem műszakvezető- jeként dolgoztam, később három évig diszpécser, majd 1969-től üzemvezető-helyettes voltam a kenőolaj blokkban. Dolgoztam a kenőolaj hidrogénező üzemben, a katalitikus üzemcsoportnál. Jelenleg üzem-csoportvezető vagyok. Most is tanulok. A mi szakmánkban ugyanis valóban nincsen megállás. Csak egy példát említek. Vegyük a magyarországi gázolaj- kénmentesítést, mely • elengedhetetlen a motorok korrózióvédelme érdekében. A hetvenes évek elején a gázolajok használatából eredő korrózió — a különböző gépeknél — 4—5 milliárd forintot tett ki. Azután 1971-ben megindult Százhalombattán az első gáz- olaj-kénmentesítő üzem, majd 1972-ben Szőnjjben a második. Mindezt követte 1979-ben Százhalombattán a gázolaj- kénmentesítő II. üzemének indítása. Legutóbbi statisztikák szerint az említett 4—5 milliárd forintnyi korrózió okozta költség 1—1,5 milliárdra csökkent. 7 Kötődnek a finomítóhoz — A gázolaj-kénmentesítő üzemünk tavaly december 4-én kezdett üzemelni, kapacitása eléri az 1 millió tonnát évente. Mi vonz ma is ide, mi tart itt? Az emberek, a szemem előtt felépült üzem és az, hogy tudom: szükség van a munkámra. ★ Három ember, három korosztály, három vélemény. Ami közös bennük: a kötődés az olajfinomítóhoz.' Mindannyi - uknak szép otthona, biztonságot nyújtó, jó keresete van. Ók minden idegszálukkal Százhalombattához kapcsolódnak. Mert itt találták meg a számításukat munkájukban és magánéletükben. Halivadékok A kép ugyan még őszi felvétel. Akkor készült, amikor a milliónyi halivadékot éppen válogatták a Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság dolgozói. Ez a mezőgazdasági létesítmény egyedülálló hazánkban; az ENSZ és a FAO közreműködésével épült meg a Dunamenti Hőerőmű szomszédságában. Egyben oktató központ, melyet számos külföldi halászati szakember felkeres. Téglajegyakció Joggal panaszolják a száz- halombattaialk, hogy rendkívül, szegényesek a művelődési, szórakozási lehetőségek. Ez ne- dig már csak azért is sajnálatos. hiszen a közösséggé ková- csolódás egyik fontos láncszeme a közös tanulás, művelődés, szórakozás.A főtéri Ságvári Endre Általános Iskola szomszédságában. már elkezdődött a művelődési központ építése. Az alapozás kész, néhány betonelemet is a helyszínre szállítottak. Szekeres József tanácselnök elmondta: máris visszhangja van a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács közös felhívásának, amelyben arra kérték a lakosságot, já- rujon hozzá a művelődési központ építéséhez. A tanácstagok, a népfront és á tömegszervezeteik aktivistái gyűjtőívvel keresik fel aszáz- halombattaiakat. Aki úgy dönt, száz, kétszáz vagy ötszáz forintot fizethet be a tanács számlájára a jövő óv végéig. A hozzájárulás természetesen önkéntes. Az akcióra máris több vállalat és intézmény dolgozói válaszoltak, szocialista brigádok ajánlották fel támogatásukat. Z. t* Futárok hozták a válaszokat Rendszeresítik a Ligeti Károly napokat Minden csendes az iskolában. A gyerekek az órákon gyűjtögetik magukba a tudást. A bejáratnál két piros nyak- kendős pajtás — ők az ügyeletesek — megállít, majd készségesen eligazít a tanáriba. Az emeleti faliújságon a Ligeti Károly úttörőcsapat életének epizódjai, eseményei olvashatók. Központi helyre került a naplók értékelése, s bizony nem mindenki kapott elismerést. ,— Az 1978—79-es tanévben alakult meg az úttörőcsapaIdeiglenesen megoldódott Százhalombatta is szűkiben áll a gyermekintézményeknek. Ezen a gondon segített az elmúlt évben a városi tanács. A Dunamenti Hőerőmű szomszédságában levő felvonulási barakkokból kettőt átalakítottak óvodának. így csaknem 160 kisgyereknek megoldódott, ha ideiglenesen Is, az óvodai elhelyezése. tunk, amikor különváltunk a Ságvári Endre iskolától — mondja Vidovenyecné Udvar- di Mária csapatvezető. Jelenleg 689 gyerek tanul az iskolánkban, az elsősökön kívül valamennyien úttörők és kisdobosok. A pajtásoknak az első időszakban az volt a feladatuk, hogy megismerkedjenek a névadó Ligeti Károly életútjával. Vetélkedőt is rendeztünk ebben a témakörben az iskolarádiónk segítségével. A gyerekek a rádión keresztül hallhatták a kérdéseket, s minden osztályból futárok hozták a válaszokat a tanáriba. — A tavalyi esztendő a nemzetközi gyermekév jegyében telt el. Mindvégig éreztük városunk dolgozóinak gondoskodását és szeretetét. A többi között a helybeli üzemek munkásainak segítségével készült el a sportudvarunk. Helyet kapott itt egy kosárlabda- pálya, lassan befejeződik a kézilabdapálya építése is, melynek még bitumenezése vbn hátra. A pajtások a tervek szerint minden évben megrendezik a Ligeti Károly-napokat, rendszeresíteni akarják a szellemi és sportvetélkedőket. A csapatmunka szerves részét alkotják az iskola különböző szakkörei is. Ezekről Beüti Jenőné, az iskola igazgatója beszélt: — Irodalmi színpad, énekkar, rajz- képzőművész, fotó, sakk, KRESZ, ifjúsági vöröskeresztes szakkör működik az iskolában. A gyerekek szakköri munkáját jól hasznosítjuk az iskolai életben is. Az irodalmi színpad tagjai például a különböző ünnepségek, megemlékezések jól ismert szereplői. t- A közelmúltban értékelte a naplókat, s a rajok féléves munkáját az úttörőtanáci — kapcsolódik be a beszélgetésbe a nyolcadikos Barnak Éva, az úttörőtanács titkárhelyettese. — Nem minder naplóról volt jó a véleményünk. A nyolcadikos Harmadol Éva az irodalmi színpat munkájáról beszélt: — Most éppen egy Radnót Miklós megemlékezésre készülünk. Elosztjuk egymás kö zött, kinek, milyen művekké kell megismerkednie, azutái a próbákon közösen bíráljul el egymás szavalatát és fel olvasását. Ebben a műsorba» én alakítom majd a költőt. Az oldalt írta: Virág Ferenc Fotó: Koppány György L
