Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

xMkm 1980. FEBRUAR 23., PÉNTEK FÓKUSZ A római szavazás A Kereszténydemokrata Párt (DC) kongresszusa csütörtökön hajnalban azzal ért véget, hogy elfogadták Carlo Donaf- Cattin-nek azt a javaslatát, hogy a párt politikai nyilat­kozatában mondja ki: lehetet­lennek tartják az Olasz Kom­munista Párttal (OKP-val) való kormányszintű összefo­gásit. A kongresszus végkifejleté­nek számító szavazás egyelőre becsapta az ajtót az olasz po­litikai válság egyetlen stabil megoldása előtt. Ez az lett volna, amit az OKP és vele együtt a Szocialista Párt is in­dítványozott. Nevezetesen azt, hogy demokratikus egységkor­mányt alakítsanak, s ezeknek az erőknek összefogásával ke­rekedjenek felül az országot oly mélyen sújtó gazdasági és politikai problémákon. Ez any- nyira világos volt, hogy a pártvezetés józanabb köreit képviselő személyiségek erőtel­jesen hangot adtak ennek a követelésüknek a DC kong­resszusán is. S hogy a küzde­lem mily szoros volt e realista álláspontot elfoglaló szárny és a jobboldali elemek között, megmutatja, hogy o kongresz- szust egy nappal meg kellett hosszabbítani. S további mu­tatója az álláspontok megosz­tottságának, hogy a jobboldali Donat-Cattin indítványát a kommunistákkal való együtt­működés elutasítására csupán a kongresszusi küldöttek 58 százaléka fogadta el a szava­zásnál. Mindazonáltal nem lehet csodálkozni azon, hogy a ró­mai kongresszus végül is így döntött. Előzőleg Cossiga mi­niszterelnök a Fehér Ház ven­dége volt S az olasz sajtó je­lentései beszámoltak arról, hogy Carter amerikai elnök mily éles formában „óvta” at­tól az olasz kormányfőt, hogy a „jelenlegi kiélezett nemzet­közi helyzetben, amikor az at­lanti szolidaritásnak érvénye­sülnie kell, Itália ne lépjen ki a sorból azzal, hogy bármilyen formában az ország kabinetjé­ben szerepet juttat a kommu­nistáknak.” Ez a washingtoni beavatkozás egyébként nem új jelenség. De nyilvánvaló egyébként, hogy az amerikai elnöknek je­lenleg nem is kellett túl nagy erőfeszítést kifejtenie, hiszen a Washington által mestersé­gesen szított hidegháborús légkörben, a római politikai életben megerősödött a jobb­oldal .tevékenysége. S ez ter­mészetesen tükröződött a DC kongresszusán lezajlott szava­zásban is. / E római döntés azonban valójában semmit sem oldott meg. Attól ugyanis, hogy a kereszténydemokrata párt e fóruma elzárkózik a belső po­litikai erőviszonyok figyelem- bevételétől, ezzel még koránt­sem változtatja meg ezeket. A DC kongresszuson felszólaló józanabb politikusok is elis­merték: Olaszországban nem lehet eredményesen Itália má­sodik legnagyobb - politikai ereje, *a kommunista párt nél­kül kormányozni. Mint ahogy nem lehet várni azt sem, hogy a kommunisták kizárásával létrehozott valamiféle mester­séges kabinet tartósan fenn­maradhasson a parlamenti szavazások viharában, s olyan támogatást kaphasson, amely- lyel eredményesen szembe- szállhatnának a gazdasági vál­sággal és az országot annyira hatalmába kerített terroriz­mussal. Cossiga kormányát — amely kisebbségi alapon született — csak a szocialista párti parla­menti képviselők szavazatai tartották eddig életben. Ko­rábban a szocialisták nem­egyszer bejelentették, csak ad­dig várnak, amíg a DC kong­resszusa nem dönt az egység­kormány kérdésében, s ha ne­gatív lesz a döntés, megvonják, bizalmukat. Ez annyit jelent, hogy Cossiga kormánya elvér­zik óz első bizalmi vitában, s Olaszországban kormányvál­ság robban ki. S ha ez bekö­vetkezik, vajon milyen kiutat ajánl majd az a csoport, amely becsapta az ajtót a kommunis­tákkal való együttműködés előtt? Erre a kérdésre oersze a DC-nek nincs megfelelő vá­Arkus István Alekszej Koszigin beszéde (Folytatás az 1. oldalról) következtében a világ ma fe­szült pillanatokat él át a nem­zetközi kapcsolatokban. A Szovjetunió következetesen folytatja békés politikai irányvonalának megvalósítá­sát. Leonyid Brezsnyev több beszédében 'is olyan fontos, új kezdeményezéseket, javas­latokat ismertet, amelyek a fegyverkezési hajsza megszün­tetésére, a katonai enyhülés biztosítására irányulnak. Az Egyesült Államok és néhány más NATO-ország vezető kö­rei azonban nemcsak, hogy nem fogadták támogatóan a békés szovjet kezdeményezé­seket, hanem a katonai előké­születek még intenzívebb meg­gyorsításának veszélyes útjára léptek. A helyzet jelenlegi ki­éleződésének valódi oka az imperialista erőik kardcsörte­tő politikája, az a próbálko­zása, amellyel meg akarják állítani a világméretű felsza- badítási folyamatot. Ugyanakkor az Egyesült Ál­lamok azt követeli a szabad­ság és a függetlenség útjára lépett népektől, hogy mond­janak le a nemzetközi szolida­ritásról, az imperializmussal és az ellenforradalommal igaz ügyük védelmében vívott har­cukban. „Ami a Szovjetuniót illeti, semmi sem idegenebb tőlünk, mint az, hogy orszá­gunk boldogulását más népek rovására próbáljuk megvaló­sítani” — mondotta Koszigin. — „Továbbra is a béke és a népek közötti barátság politi­káját folytatjuk. Miközben megőrizzük éberségünket, készségünket arra, hogy visz- szaverjünk mindenfajta agresz- szív próbálkozást, bárhonnan is jöjjön az, továbbra is ki­tartunk az enyhülés gyümöl­csei mellett, amelyeket sok or­szág tartós erőfeszítései hoz­tak meg. Továbbra is politi­kai eszközökkel küzdünk azért, hogy az enyhülés, a, fegyverkezési hajsza megszün­tetése, a békés egymás mel­lett élés ügye megerősödjék és továbbfejlődjék.” A szovjet kormányfő meg­állapította, hogy Nyugaton nemcsak a széles néprétege­ket, hanem az uralkodó körök józanul gondolkodó képvise­lőit is nyugtalansággal töltik el az amerikai kormányzat je­lenlegi irányvonalának követ­kezményei. Ezek a köröl^ is megértik: történelmileg szük­ségszerű az, hogy megőrizzék mindazt a pozitívumot, ame­lyet a nemzetközi kapcsola­tok normalizálása terén értek el. „Nincs a világon olyan nép, amely tudatosan a fegy­verkezési verseny, a háborús előkészületek esztelen politi­kájával kötné össze sorsát. Hisszük, hogy a nemzetközi kapcsolatokban győzedelmes­kedni fog a béke és az enyhü­lés politikája, mert ez a poli­tika nyitja meg a népek előtt a jövőhöz vezető utat. A Szov­jetunió külpoh tikija továbbra is ezt a nemes célt fogja szol­gálni” — hangoztatta válasz­tási beszédében Alekszej Ko­szigin. Khomeini beszéde után Újabb Amerika-ellenes hullám Iránban Khomeini ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője szerdán felszólította az iránia­kat. hogy továbbra is határo­zottan követeljék a meg­buktatott sah Iránnak tör­ténő kiadatását. Késő esti rádiónyilatkozatában a fő- pnp arra hívta fel az ország népét, hogy fokozza, és „a győzelemig ne szüntes­se bp” a Reza Pahlavi teherá- ni bírósági felelősségre voná­sára és vagyonának vissza­szolgáltatására irányuló erő­feszítéseit. Khomeini beszédé­ben hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok változatla­nul Irán fő ellensége, és em­lékeztetett: Reza Pahlavi uralkodása idején Washington bűnös beavatkozása megaka­dályozta az iráni népet politi­kai, gazdasági és kulturális érettségének megszerzésében, az Egyesült Államok kizsák­mányolta az ország természeti kincseit. A főpap beszédében nem utalt közvetlenül a Teherán­ban fogva tartott amerikai tú­szokra, de több ízben teljes támogatásáról biztosította az iráni fiatalokat, akik „felkel­tek, hogy megszabadítsák az országot ellenségeitől”. Nyu­gati hírügynökségek szerint ez az utalás a túszakciót végre­hajtó „iszlám diákok” támoga­tásának nyilvánvaló jele, és aligha növeli az amerikai dip­lomaták közeli szabadon bo­csátásának esélyeit. Csütörtökön este az ame­rikai képviseletet megszállva tartó iszlám diákok a teherá- ni rádió útján bejelentették: „mindaddig nincs kegyelem a túszok számára, amíg vissza nem kapjuk a sahot”. A diá­kok szerint „eljött az iráni nép mozgósításának ideje minden agresszív erő, s főként az Egyesült Államok ellen, amely köteles visszaszolgál­tatni az elszökött sahot és az általa elrabolt értékeket”. A diákok jelezték, hogy tel­jes mértékben maguk mögött érzik Khomeini ajatollah tá­mogatását. Szertefoszlottak az öttagú ENSZ-bizottság mielőbbi tehe- ráni látogatásával kapcsolatos remények is. A bizottság szer­dára tervezett, majd elhalasz­tott érkezését a hét végére jó­solták Teheránba, mindaddig, amíg csütörtökön este ismere­tessé nem vált, hogy a bizott­ság algériai elnöke Géniből New Yorkba utazott, s felte­hetően nem érkezik yissza a hét végére. Tárgyolások Becsben A legyverzetcsökkentés A szocialista országok újabb javaslata Edouard Molitor luxembur­gi nagykövet elnökletével csü­törtökön megtartották Bécs- ben a közép-európai feg/ve­res erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 228. plená­ris ülését. A tanácskozáson Fodor Zoltán, a magyar de­legátus elemezte a nyugati részvevők javaslatait és meg­állapította, hogy azok tovább­ra sem r egyeztethetők össze a bécsi tárgyalások alapelvei­vel, az egyenlő biztonsággal, a kölcsönösséggel és az azo­nos csökkentési kötelezettsé­gek vállalásával. Fodor Zol­tán áláhúzta, hogy a nyugati fél fokozatosan és rendszere­sen szűkíti a bécsi tárgyalá­sok célkitűzéseit és tárgyát. A nyugati tárgyalópartnerek csak szárazföldi csapataik lét­számát készek csökkenteni. A szocialista országok küldöttsé­geinek ugyanakkor az a vé­leményük, hogy a csökkentés csak akkor lehet hatékony, ha abba bevonják a fegyver­zetet — beleértve az atom­fegyvereket — is. A légierőt illetően olyan korlátozási in­tézkedéséket kell hozni, ame­lyek kizárják a későbbi növe­lés lehetőségét. A bécsi tárgyalásoknak a holtpontról való kimozdítása — és ezzel összefüggésben a létszámadatokkal kapcsolatos nézetkülönbségek áthidalása — érdekében Tadeusz Stru- lak a lengyel küldöttség vezetője a közvetlenül rész­vevő négy szocialista ország küldöttségei nevében azt ja­vasolta, hogy mivel a koráb­Trudeau Az ellentétek csökkentéséért Pierre Elliott Trudeau, a tott Liberális Párt vezetője kanadai parlamenti választá- j kijelentette, ^ hogy megalakí- sokon elsöprő győzelmet ara- ! tandó kormánya egyi& legfon­tosabb feladatának a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti feszültség csökkentésé­hez, az egyetemes béke és az enyhülés megszilárdításához való hozzájárulást tekinti. Nem feledkezünk meg arról, hogy Kanada földrajzilag a két nagyhatalom között terül el és országunk éppúgy, mint az egész világ, rendkívül érdekelt abban, hogy megőrizzék a bé­két e két .állam között. Ezt te­kintjük szerepünk egyik leg­fontosabb vonásának — hang­súlyozta Trudeau. ban — több mint négy év­vel ezelőtt — kicserélt lét­számadatok már nem tükrö­zik a valóságot. 1980. január 1-i hatállyal a bécsi tárgyalá­sokon közvetlenül részvevő szocialista és nyugati orszá­gok kölcsönösen cseréljék ki Közép-Európában állomásozó haderőik létszámának leg­újabb adatait. Ez szükséges lenne a csökkentésben érin­tett haderők egész létszámá­nak megállapításához csakúgy, mint az első szakaszban ter­vezett szovjet és amerikai csökkentési kötelezettségek meghatározásához. £-1 ŰSiJSBíhaMji).“. WMMMMHnHHM CSAK RÖVIDEN... GENFBEN ismét találkozott a vegyi fegyverek betiltásáról kétoldalú tárgyalásokat foly­tató szovjet és amerikai kül­döttség. A SZOVJETUNIÓBAN Föld körüli pályára bocsátották a Raduga (szivárvány) távköz­lési műholdprogram legújabb egységét. A program célja, hogy a műholdak segítségével javítsa a távközlési és televí­ziós közvetítési lehetőségeket. AMERICO ZORILLA, a Chi­lei Kommunista Párt-KB Poli­tikai Bizottságának és titkár­ságának tagja 70. születésnap­ja alkalmából a Népek Barát­sága érdemrendet kapta a chi­lei és'a szovjet nép közötti ba­rátság erősítéséért, a fasizmus A szovjet hadsereg évfordulója Ünnepség Moszkvában Ünnepséget rendeztek csü­törtökön este Moszkvában a szovjet hadsereg ‘megalakulá­sának 62. évfordulója alkal­mából. Az ünnepségen, ame­lyen részt vett Dmitrij Usztyi- nov marsall, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter, Kirill Moszkalenko marsall, minisz­terhelyettes mondott beszédet, aki aláhúzta, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártjának következetes békepolitikája eredményeként a nemzetközi helyzetben a hetvenes években kedvező fejlemények mentek végbe, az enyhülés politikája jelentős eredményeket ért el. A Szovjetunió Kommunista Pártja következetes békeharcát az adott körülmények között összehangolja az imperialista reakció és a hegemonisták minden olyan kísérletének visszaverésével, amely a béke ellen irányul. A párt gondos­kodik az ország védelmi ké­pességének megszilárdításáról, a hadsereg és a hadiflotta har­ci készenlétéről — mondotta Moszkalenko marsall. A szov­jet hadsereg és hadiflotta szü­letésének 62. évfordulóját a katonák a harci és a politikai kiképzés új eredményeivel kö­szöntik. Fegyvertársaikkal, a Varsói Szerződés tagállamai hadsere­geinek katonáival együtt őr­ködnek a béke és a kommu­nizmus építése fölött, mindig készen állnak arra, hogy telje­sítsék hazafias és internacio­nalista kötelezettségeiket. Az évordulóról a Szovjet­unió számos más városában is megemlékeztek. Félsikerű tárgyalások Vance Párizsban él Londonban Csütörtökön reggel nyugat­európai körútja során né­hány órás villámlátogatásra Párizsba érkezett Cyrus Vance amerikai külügyminiszter, hogy francia kollegájával, Jean Francois-Poncet-val tár­gyaljon a nemzetközi hely­zetről. Sajtónyilatkozatából ítélve sovány tarisznyával távozott. A Quai d’Orsay-ról távozó­ban Vance „igen szívélyesnek, hasznosnak és nyíltnak” ne vezte a megbeszéléseket — a legutolsó jelző közismerten a vitákra utal a diplomáciai szótárban. Az eszmecsere le­hetővé tette annak megálla­pítását — mondotta —, hogy a két ország között „nagyio­kú a hasonlóság az elemzé­seket és a célokat illetően” — ám a Párizs és Washington közötti nézeteltérések első­sorban az eszközökre vo­natkoznak. A Quai d’Orsay és az Elysée-palota elhatárolta magát Carter elnök Afganisz­tán ügyében hozott „szank­cióitól”. Cyrus Vance maga is el­ismerte, hogy a két főváros között vannak nézeteltérések, és ezek további konzultációk tárgyát képezik. Maga Francois-Poncet egyebaént semmiféle nyilat­kozatot nem tett Vance-szel folytatott megbeszéléséről. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter nyugat-európai körútját csütörtökön London­ban fejezte be. Lélután kétórás megbeszélést tartott brit kol­légájával, Lord Carringtonnal, majd este fogadta őt Margaret Thatcher miniszterelnök is. Vance Londonban tájéit a legnagyobb megértésre, hiszen a konzervatív kormány kez­dettől fogva támogatja Wa­shington hidegháborús fordu­latát, ha gazdasági Is egyéb intézkedésekkel nem is áll módjában alátámasztani. Thatcher asszony immár hiva­talos levélben is felhívta a brit olimpiai szövetséget, hogy ne vegyen részt az olimpián, de a szövetség minden jel sze­rint nem teljesíti kérését. Ezért már megindult a nyo­más a „minimális követelés” érdekében, hogy a brit sporto­lók bojkottálják legalább az ünnepélyes megnyitót és a zá- rófeivonulást. Afganisztán Barátsági nagygyűlés Szovjet—afgán barátsági nagygyűlést tartottak Kabul­ban, amelyen részt vettek a főváros dolgozói és az Afga­nisztánban tartózkodó korlá­tozott létszámú szovjet kato­nai egységek képviselői. A nagygyűlés résztvevői nagyra értékelték a Szovjetunió ba­ráti és a megfelelő időben nyújtott segítségét, és határo­zottan elítélték a nyugati tö­megtájékoztatási eszközök ál­tal a két ország hagyományos barátsága ellen folytatott dü­hödt propagandakampányt. romágyas szobákban alakítot­ták ki mindennapjaikat. Há­rom műszakban hét gondozó­nő váltja egymást. Lakóink — az átlagéletkor 80 év felett van —, mondhatnám önál­lóak, erre ösztönözzük iá őket. No, nem mintha nem tudnánk ellátni a kis örege­ket, sokkal inkább azért, mert ők maguk is igénylik az ön­állóságot, hogy érezzék saját fontosságukat, hasznosságukat. S még így is elég nagy gond dolgozóink szabadságolása, még a szabad szombatot Sem tudjuk rendszeresen kiadni. — Kiktől és milyen támo­gatást kapnak? — Mindent megkapunk a járási hivataltól, ezenkívül néhány gyár, üzem szocialista brigádjai látogatják az örege­ket. A PEMÜ két kollektívá­ja rendszeresen jön. A Mező- géptrösztösök pedig még mű­sorral is kedveskedtek ne­künk. Természetesen házon belül is mindig történik vala­mi. Hol egy névnapot, hol egy születésnapot ülünk meg. Legutóbb óriási sikere volt a betegeskedett, ezért úgy gon­doltuk, eladj uk amink van és kérjük a felvételünket az ott­honba. Mire minden elintéző­dött, szegény férjem meghalt. Így aztán egyedül jöttem. A kényelmes fotelből Reicht Antalné, figyeli Rózsi néni szorgoskodását. Hetvenkét évéből már az ötödiket tölti e házban. Ahogy a férje meg­halt, senkije nem lévén, nem bírta a magányt. A vezetőnő után érdeklő­döm, jótanáccsal igazítanak útba: — Aztán ne .ijedjen meg, mert csak látszatra mo­gorva, a szíve aranyból van. Még csokit, meg narancsot is hoz • nekünk. 92 éves dominó Kontra Éva tíz éve viseli gondját, intézi ügves-bajos dolgait az 1952-ben átadott intézménynek és lakóinak. — Harminckilenc nő és ti­zenkét férfi lakója van az ott­honnak, meg három házaspár. Ők természetesen külön szo­bát kaptak, a többiek két-há­Nincs még ereje a napnak, de hogy süt, valahogy mégis vidámabb minden. A kúria­szerű épületet itt-ott már zöldbe forduló gyep övezd. Apró lépcső vezet fel a pilis­csabai I. számú szociális ott­hon főépületéhez. Beljebb, a kényelmes fotelekkel beren­dezett társalgóban ketten ül­dögélnek. Rózsi néni — így hívja itt mindenki Felkai Sá­tánét — éppen, meglepetést készít a többieknek. Csoki és narancs — Képzelje — avat a ti­tokba —, ezt mindenki úgy szereti, hogy sokszor nekem nem is marad — mutatja a készülő kifliöntetet. — Nem tudok aludni így ebéd után, és mire a többiek felébred­nek ... Rózsi néni 12 éve lakója a háznak. Valamikor ápolónő volt, most sem tud meglenni tétlenül. A reggelinél, ebédnél felszolgál. — Érden volt la­kásunk, meséli, ott éltünk a férjemmel, ő sajnos, sokat Egyedül — együtt Napfényes, békés hétköznapok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom