Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
Bolya Péter' Málnáskerfek vendége ;.. mellékelten küldök néhány olyan iratot és levelet, amelyek befolyásolhatják az ügy kimenetelét, és a bírósági ítélet milyenségét. Az iratokat — lehetőség szerint — időrendbe állítottam. t. Tisztelt Rendőrség! Alulírott, Paulin Elek bejelentéssel fordulok a T. Rendőrséghez. Remélem, hogy ezt a bejelentést- állam- polgári hűségem teljes bizonyítékaként fogja fel a T. Rendőrség, s ezért_ felment a felettem gyakorolt rendőri felügyelet alól (kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam, tisztelettel). A bejelentés és az általam gyakorolt állampolgári hűség a következő: tegnap.este (21-én) a Kert utcában mentem hazafelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház kerítésén egy bűntényre gyanús személy mászik át. Állampolgári minőségemben én is átmásztam a falkerítésen, és tetten értem egy Krasznai Dénes nevű, saját bevallása szerint tizenkilenc éves egyént, amint a málnáskert bokrai között üldögélt. Az elfogás és az azt követő vallomástátel zajára előjött a házból özrv. Presszer Béláné, és tulajdonosi minőségében jajveszékelnl kezdett. Ezt én — tekintettel az ügy fontosságára — azonnal megtiltottam neki. Krasznai Dánest a főkapitányságra kísértem, ahol előzetes letartóztatásban részesült. Megismétlem a fontosabb adatokat: Krasznai Dénes, a főbűnös; Presser Béláné, a kerítés tulajdonosa; Szolnok, Kert u. 17., a bűntény helye, és végül jómagam, az elfogó és bejelentő állampolgár: Paulin Elek, kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam. Kérem a T. Rendőrséget, hogy vegye figyelembe tettemet, mint az állampolgári becsületesség minta- példányát, s ennek megfelelően, a január óta alkalmazott rendőri felügyeletnek véget vetni szíveskedjék. Tisztelettel Paulin Elek. Szolnok, Kert u. 81.. hátul, az udvarban. 2. F. hó 17-én kelt megkeresésükre válaszolva, közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év május 16. óta áll vállalatunk személyi állományában, mint szállítási előadó. Ezen beosztását az általunk meghirdetett pályázat útján nyerte el, a következő szempontok figyelembe vételével: Ad 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkalmassá tette a szállítási előadói munkakör ba- töltésére. Ad 2. Iratai között semmiféle bűntényre vagy letöltött^ büntetésre utaló adatot nem találtunk. Ad 3. Szolnoki lakos. Ad 4. 0 volt az egyetlen pályázó. Munkatársai szerény, csendes, kissé zárkózott embernek ismerték. Munkáját kifogástalanul végezte. Mellékeljük az önéletrajzot, amelyet Krasznai juttatott el hozzánk, a meghirdetett pályázat kapcsán. Staub István igazgató s. k.. Patai Imréné szem. oszt. vez. s. k. ÖNÉLETRAJZ Nevem Krasznai Dénes, 1961. január 5-én születtem, Jászapátin. Apám, Krasznai István, volt intéző, jelenleg állatgondozó. Anyám, szül.. Dabasi Rozália, 1974. március 6-an meghalt. Általános iskoláimat Jászapátin végeztem, majd-Szolnokra kerültem, középiskolába. Negyedikes koromban az apám kitiltott otthonról. Nem sokkal ezután — anyagi helyzetem miatt -4 abbahagytam középiskolai tanulmányaimat, s azóta a szolnoki MÁV-nál dolgozom, anyag- raktárosi beosztásban. Ügy gondolom, hogy hároméves gimnáziumi végzettségem és raktá- rosi gyakorlatom alkalmassá tehet az Önök által meghirdetett állás betöltésére. Tisztelettel; Krasznai Dénes. Szolnok. Damjanich u. 4. 3. Tisztelt Pszichológiai Űr! Nagyon köszönöm kedves levelét, és örülök, hogy lélektanilag foglalkozik a fiammal, ha már fogságba került az 'a hülye, ön, tisztelt pszichológiai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én megmondom őszintén, nem nagyon őrizgetem őket. Jön a levél, elolvasom, tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két levél valahogy megmaradt: Szolnokról írta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek biztosan jók lesznek további lélektanulmányok- hoz. Mellékelem a kát levelet, addig is maradok Krasznai István, volt gazdatiszt és intéző. Kedves Apuka! Ma volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki rólunk, elsősökről beszélt, még az igazgató is. Azt mondta, hogy négy kemény esztendő áll előttünk. Sok szülő volt itt. kár. hogy Apuka nem. A kollégium is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biztosan jól kijövünk majd egymással. Hogy van. Apuka? Hét végén megyek haza. Van mén málna? Remélem. Sokszor csókolja, Dénes. WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSOs* Apa! Az, hogy elzavart hazulról, rendben van. Csak az nincs rendben, hogy a felesége miatt, aki — ezt fenntartom — egy izemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyek haza. Éljetek, ahogy tudtok. Dénes. V. 1.7 A legnagyobb disznósága méais az. hogy veteményt akar a málnáskert helyébe. Azért a néhány forintért, amit a piacon kapna a vacak paprikáiért? 4. KIHALLGATÄSI JEGYZŐKÖNYV Krasznai Dénes (többrendbeli magánlaksértés). Vizsgáló: dr. Béres r. alhdgy. Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor bemászott Pressémé kertjébe? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Miért mászott be az említett kertbe7 Krasznai: Csak Vizsgáló: El akart vinni valamit? Krasznai: Nem, dehogy. Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Mikor-hogy ... Vizsgáló: Ezek szerint, többször is bemászott oda? Krasznai: Igen ... Vizsgáló: Más kertekbe is? Krasznai: Néha. Vizsgáló: Hova? Krasznai: Nem tudom a címűket. Vizsgáló: Elvitt valamit ezekbő’ a kertekből? Krasznai: Nem Vizsgáló: Pressémétől sem? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Gyümölcsöt sem fogyasztott7 Krasznai: Néha megettem egy pár szem málnát, de nagyon keveset. Vizsgáló: Hányszor mászott be Presserné kertjébe? Krasznai: Ügy ... negyvenszer ... Lehet, hogy többször, nem tudom pontosan. Inkább csak vasárnaponként vagy szombat éjjel... Vizsgáló: Miért éppen akkor? Krasznai: ... Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Tíz-húsz percet; nem tudom pontosan. Vizsgáló: Mit csinált ez alatt az idő alatt7 Krasznai: Semmit. Vizsgáló: Hogyhogy semmit? Krasznai: Semmit. Ültem a málnabokrok között. Vizsgáló: Evett a málnából? Krasznai: Ritkán. Ha megláttam egy szemet a sötétben Vizsgáló: Mikor járt először Pressémé kertjében? Krasznai: Hát... úgy másfél évvel ezelőtt, amikor otthagytam a j gimnáziumot. Vizsgáló: Miért hagyta ott? Krasznai: . ■. Vizsgáló: Van valami hozzátenni- valója az elhangzottakhoz? Krasznai: Nincs. Nincs hozzáten- nivalóm. • 5. Szentendrei utcarészlet Kiss Atüla olajfestménye Földeák János 70 éves A z élő magyar irodalom egyik legismertebb alakja. Legalábbis az irodalom világában és elsősorban az írók között. János bácsi, ahogyan elnéz villogó, vastag szemüvege fölött, ahogyan pipáját kezébe véve, megkérdezi, hogyan vagy — az a pénztelen magyar író számára a legbiztatóbb szituáció. János bácsi ugyanis az állami mecéna- túra vezetője, az Irodalmi Alap helyettes főnöke, majd fő főnöke, vagyis a pénzszűkében leledző író mindenkori megmentője. Volt! Mert most már nyugdíjban van. Most már egyszerűen csak magyar író ő is. Mint a többiek. Azaz nem egészen. Földeák János egy nagy nemzedék jelentős alakja, s ezen a 70. évfordulón a magyar munkásirodalom kiváló képviselőjét üdvözöljük. 1910. február 20-án született, munkáscsaládból. Könyvkötőnek tanult, ez a szakmája a felszabadulásig. De a munkásmozgalomnak már szinte gyerekkorában tagja. Első versei, a húszas évek végén, á pesterzsébeti újságban jelennek meg. és attól kezdve szinte a kor minden baloldali vagy tisztes polgári újságja közli verseit. Persze, elsősorban a Népszava az, mely írásainak teret ad. és azok a szocialista antológiák, amelyek a harmincas években és a negyvenes évek elején megjelennek. Ezekben a nagyüzemi munkás életérzéseit, megnyomorítottságát. a világhoz való kapcsolatának motívumait énekli meg, követve a „munkásírók” csoportjának ars poétikáját. csak a valóságot, a munkásélet valóságának hiteles rezdüléseit. Szakszervezeti mozgalom vezető egyénisége a harmincas évek közepétől. a felszabadulás után függetlenített szakszervezeti titkár, vállalati igazgató. írószövetségi funkcionárius, rövid ideig az Új Hang felelős szerkesztője. de mindig s elsősorban: író. Költészete sajátos forrásvidéke a közvetlen élményből táplálkozó mun- káslírának, de igazán érdekessé az élete második felében kibontakozó prózája teszi. Lírai prozódiája az élő beszéd elevensége, megkísértő versalakzat, mintegy esztétikai tükörkéve annak a tárgyias prózanyelvnek, amely oly jellemző Földeák János stílusára. Kisregények (Konyérlceresők. 1945, Férfiút. 1957). regémiek (Tékozlók. 1960, Eszter és Miklós, 1963, Vádlottak, 1965, Apák lánya 1967, Hetedik hétköznap, 1968 stb.) és rengeteg novella jelzi a versek mellett, hogy János bácsi a minden percet lekötő irodalom- szervező munka közepette mindig tudott. időt szakítani magának — hogy hogyan csinálta, ez az ő titka — az alkotásra is. Földeák János 70 éves. Alkotó világa env végleg letűnt történelmi időszakban indult, és a szocialista Magyarország mai mindennapjaiig ér. Hatalmas híd az idő szakadéknin át. versekből, melyekből eonet az alábbiakban közlünk, elbeszélésekből, regényekből. Az egész, a közvetlen élmény hatásán túl. az utókor számára biztosan értékes történelmi tanúságot nyújt. De számunkra még az is érték, amit ezután fog alkotni. Ehhez kívánunk neki töretlen munkakedvet és jó egészsánot. SZALONTAY MIHÁLY Apa-vigasztaló Takács TiborBencze József'Gyászjelentés azoknak, akik ismerték és szerették Kócost. Kócost tegnap temettük, a föld nem volt fagyott, a hegyi kertbe tettük, a tél még hallgatott. < Öt vers Apám Mikor villanyt kaptunk, ő lámpának vélte, s elfújni ráhajolt, pislákolva, félve. Úgy fektettem, hogy lássa: ott a ház, a terasz, jó hely viháncolásra, ha eljön a tavasz! Mert eljön, de ő nem lesz. szólítom, s nem rohan, többé nem engedelmes mint mindig, s boldo ;an S mi azt mondjuk: csavargó fekete kiskutyám, hívta a kerti ajtó s ment labdája után, Szerette a rendet Szerette a rendet, sublót-tisztaságot, dolgos keze mérges lúgban vért virágzott. Könny Kútbaesett csillag, megittalak nyáron, sej, azóta ragyog könny a szempilámon. rohant, úszott a fűben, ahogy csak ő tudott, ezt mondom majd derűsen, meg azt: milyen konok! • Valahol messze jár már. szó el nem érheti, az örök teniszlabdát vidáman kergeti. Dal Almaimmal álmodsz, gondjaimmal számolsz bajaimmal lázadsz, munkáimmal fáradsz, szárnyaimmal szállasz. Ezt mondom, s én tudom csak: fekszik a föld alatt, s fölötte nyiladoznak az árvalányh»jak! 1979. lecember 24. Hívogató Tollasulj testemhez, szomjasulj lázamhoz, szelídülj házamhoz. Múlik bíz’ az idő: fiad legénysorban, az én fiaim is tapodják a sarkam, s ki titkon se vágyott halhatatlanságra, így lesz majd holtakor mégis halhatatlan; így zeng nevünk tovább, s ami velejáró: csztendeink során fölgyülemlett érdem nekik kamatozik — talán nem herdálják, de élnek s alkotnak pártos emberséggel... Ez az apák sorsa — helyünkre már lesnek —, s a fiaim néha számítják is részük: bútoron, könyveken osztoznak előre, s igazuk van. pajtás! jobb ha bölcsen nézzük ... Tedd hát, amit én is: rendezgetek lassan, azt is, ami jó volt, azt is, ami baj volt. Mit is tehetnénk mást? Lezyen rendben holmink, amikor mögöttünk becsukják az ajtót... Táncosok Mohácsi Regős Ferenc rajza Tisztelt Pszichológiai Űr! Előz» levelében a fiam leveleit kérte. Nagyon szégyellem, hogy csak kettőt tudtam küldeni, ezért most elküldöm azt is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizsgáló- fogságból küldte. Tisztelettel, Krasznai István, azelőtt intéző Apuka! Itt vagyok a főkapitányságon, előzetesben. Tessék feljönni hozzám. Dénes. U. í. Csomagot is tessék hozni. Ha lehet, málnát is, legalább fél kilót.
