Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

Ismeretgyarapító rendezvények Tavaly szerveztek először közművelődési vetélkedőt, a kerepestarcsai Szilasmenti Ter­melőszövetkezetben a szocia­lista brigádoknak: az I. szá­mú pártalapszervezet ötlete népszerűségre talált,, a gazda­ság első kerületéből Í3 kollek­tíva, majdnem-300 dolgozó ne­vezett a játékos, izgalmas is­meretgyarapító rendezvényso­rozatra. A két levelező fordu­lót a nyilvános döntő követte. A tavalyi sikeren felbuzdul­va az idén már a szövetkezet valamennyi szocialista brigád­ja benevezett a vetélkedőbe: eddig 22 kollektíva jelentette be, hogy próbára teszi erejét, felkészültségét. Dány FejőkeSyhek készülnek ; ­• Többféle használati tárgyat, alkatrészt készíteni* a kartali Pe­tőfi Termelőszövetkezet vérségi gumiüzemében. Egyebek között gépi fejőberendezésekhez kelyheket. Képünkön: Lajtos Jo- zsefné a sütőedények pontos helyzetét ellenőrzi. Műszaki ínfézet Gépek hatékony hasznosítása VIL ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1980. FEBRUÁR 15., PÉNTEK mm Segítik az iskolabővítést Tegnap kaptuk a hírt, hogy a dányi Magvető Termelőszö­vetkezet 27 tagú Gagarin szo­cialista brigádja is csatlako­zott a fővárosiak felhívásához. A felszabadulási és kongrész- szusi kommunista műszakéit járó bért a helyi áltaiá/ios is­kola bővítésére ajánlották fel. Hévízgyörk Háromnapos farsang Háromnapos farsang Hévíz- györkön. Az idén a szokásos­nál tovább tartó farsangnak a búcsúztatása is három napon át tart. Szombaton a szülői munkaközösség rendez vidám mulatságot. Vasárnap a Dina­mit 75 együttes rockzenéjére táncolnak a fiatalok, hétfőn este pedig o nyugdíjasklub tagjai disznótoros vacsorát rendeznek, természetesen itt is lesz zene, s nem hiányzik majd a közös éneklés öröme sem. A MÉM Műszaki Intézetben folyó kísérletek, kutatások eredményei szinte észrevétlen nül terjednek. Egy- vagy két­hónapos munka nyomát felit.- ni a leggondosabb utánjárással sem lehetne valamelyik nagy­üzemben, hacsak nem új léte­sítmény vagy itt kifejlesztett gép megjelenését tekintjük. Ha nagyobb időszakot veszünk, két évet, öt évet, akkor viszont a kidolgozott új módszereik, az általuk vizsgált gépek, gépso­rok esetleg már-már tucat­számra ott vannak az üze­mekben — segítve,, könnyítve, olcsóbbá téve a munkát. Bemutatók, tanfolyamok Mivel pedig az intézet a ge- pesitésíejiesztéSQen szerteága­zóbb tevékenységet foiytat, s nemcsak a gépeket, berendezé­seket, hanem a termelés mű­szaki-szervezési kérdéseit is vizsgálja, az eredmények nenj mindig az új gépek alakjában jelennek meg. Egy sor munka- és üzemszervezési, munkavé­delmi kérdést is tisztáznak. Hiszen némi túlzással azt mondhatjuk: hiába a legjobb gép, ha az teljesítménye, moz­gékonysága, kapcsolhatósága stb. tekintetében nem illik a technológiai^ gépsorba. Vagy: lehet, hogy a gép esetlég meg­felel ezeknek a követelmé­nyeknek, de mert újdonság, a gazdaságok szakembereinek szokatlan, így napokat, heteket vehet igényűé, amíg megfelelő, hatékony hasznosításukról gondoskodni tudnak. Éppen ezért, hogy az új eszközök, el­járások bevezetését szorgal­mazhassák. ennek elméleti, szakmai tudnivalóit közread­ják. Ennek sokféle módja van: a gépbemutatóktól a tanfolya­mokig. Kevesebb téma Van ennek a folyamatnak má^ fontos haszna is, az, hogy különösen a nagy értékű gé­pekkel szerzett kutatói tapasz­talatok átadása révén kiküszö­bölhetők a gyakorlatlanságból eredő károsodások. Ez nem mond ellent annak, hogy üze­meinkben ma már gyakorlott, jó érzékkel rendelkező gépke­zelők vannak, s ők bizonyos tapasztalatokkal bírnak a gép­újdonságok használatba véte­léhez, de az egyre bonyolul­tabb, -drága gépek még több törődést, figyelmet igényel­nek, s olcsóbb ennek fortélyait előre megismerni, mint a gé­pekben keletkezett hibát javí­tani. az esetleges kárt megfi­zetni. A műszaki intézet évek óta szakmai közleményekben és tanfolyamokon ismerteti az újdonságokat. Némelyik tanfo­Színpacli kellék Egy letűnt kor szegényes ízei Zsámbokon jártam a mi­nap, ahol ’ megnéztem a népi együttes Téli esték című mű­sorát, amelyben a vendéges­kedő lányokat, legényeket a színpadon görbével kínálták, s jutott ebből a kukoricaliszt­ből készített édes pogácsából a nézőknek is. Sok-sok évvel ezelőtt már éreztem a szám­ban ezt az ízt. Amikor a műsornak vége lett, felkerestem a színpadi játék háziasszonyát, s görhét kértem tőle. Hogy tettemet magyarázzam, elmondtam: ti­zenhárom éves fiamnak sze­retnék vinni ebből az egykori csemegéből, keserű gyermek­korunkat megédesítő, általunk csipkés mákosrctesnek becé­zett süteményféleségből. Hamis hit Kérésemet nem értették, cso­dálkoztak, hogy sem a fánk, sem a rétes nem felel meg, mert abból igazán küldenének a gyereknek, de görhe az nincs, abból csak annyit sü­töttek, amennyi a színpadi já­ték hitelességének a bizonyí­tásához szükséges. A görhe te­hát ebben az esetben netn volt más, mi is lehetne nap­jainkban, mind színpadi kel­lék. A fiam szegényebb lett egy ízzel, s így lehet, hogy abban a téves hitben nő fel, misze­rint az igazi magyaros ételek nem jelentének mást, csak fűszeres, zsíros húsokat, a te­pertővel dúsan meghintett tész­ták garmadáit, amelyek mel­lől megelégedetten, de agyon­terhelt gyomorral v kel fel az ember. Ez a kép, bármennyire is elterjedt, hamis. A magyar parasztságnak csak kis része ismerte, sütötte-főzte ezeket a költséges ételeket. A több­ség ételkultúrája egészen más volt. Akkora szegénység ural­kodott a parasztportákon, hogy tengerilisztből készült ételek pótolták még a kenye­ret is. Zsírt nemigen használ­tak, tejjel habarták, erjesztés­sel savanyították, paprikának egy, évszázaddal ezelőtt hírét sem hallották. Ezeket a gondolataimat ma­gyarázom Zsámboktól hazafe­lé jövet az útitársaimnak, és mikor megérkezem, sorolom itthon tovább, hogy majdnem hoztam ajándékot, madárlát­ta kenyér helyett igazi, Zsámbokon sütött görhét. Hogyan is volt? Hetvenéves anyámnál ha­sonló korú asszonyok tanyáz­nak. Beszélgetéssel ütik agyon a hosszúra nyúlt estét. A te­levízió előtt mindjárt alom jön a szemükre. Dohognak, szidják a fiatalokat, mondják a magukét. Nagy magányos­ságukban szívesen veszik sza­vaimat arról, mit láttam Zsámbokon. — Görhe? — kérdezik, az­tán sorolják a többit. — Gan- ca. .máié. Eszükbe jut a régi mondás, amivel a tésztát ke­verő asszonyok a kukoricamá­iét bíztatták: máié. máié édes légy! Mesélnek, anyám és vendé­gei: A máiéhoz, a görhéhez és a sáncához is megszitáltuk az átdarált kukoricát. A liszt­jéből készítettük a felsorolt ételek valamelyikét. A máiét tepsibe nyújtottuk, a tepsi tel- ies hosszában és szélességé­ben. így sütöttük egybe, egész­be. Amikor kihűlt, darabokra tördeltük. Ha nagyon finom­ra akartuk, akkor aszalt szil­vával, szilva'ekv^rral édesí­tettük. De jó volt. csillognak fel az emlékezésre a mára már barázdába süllyedt, fá­radtan fátyolos tekintetek. — A görhe alapanyaga is ugyanilyen volt. A vízzel, ese­tenként, ha jutott rá, tejjel összegyúrt kukoricalisztből szaggató hiányában a félli­teres bögre szájával pogácsá­kat nyomtunk ki. EzeKet rak­tuk a tepsibe. Ha ősszel a szőlőhegyen .sikerült diót ben- gészni, akkor apróra tört diót raktunk bele. Esetleg mákot. — Olyan volt, akár a tö­rökméz, — sóhajt a szom­szédasszony, majd megtoldja! — a mai tortánál biztosan jobb volt. Margit néni ellenkezik. — Nem volt jobb, csak ne­künk jobban esett, mert még ez a csemege is ritkábban akadt mint a mai gyerekek­nek a torta! Fiam is hallgatja a beszél­getést, s kérleli a nagymamá­ját: Legyen szíves, süssön gör­hét! De hogy milyen messzire esett tőlünk az a világ, ami­kor a görhe, meg a máié volt a csemege, mi sem bizonyít­ja jobban, mint 'az, hogy a nagymama is kérlelni kezdi a szomszédasszonyt, mondaná el még egyszer, hogy is csi­náltuk. Már az öregek sem Ügy érzem, a nagymamák­hoz is közelebb esnek a gu­lyás, a paprikás csirke, a tú­rós csusza ma már Európa- szerte ismert,, magyar ízei. Mekkora utat, milyen válto­zást jelent az ízek e módosu­lása! __________ F. M. Vá rosi gimnázium Szalagavató Szalagavató ünnepséget ren­dez a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola szombatpn, feb­ruár 16-án, az Agrártudomá­nyi Egyetem # ebédlőjében. A 18-tól 20 óráig tartó ünnepség után disco lesz. Népművészeti találkozó A hét végén nagyüzem lyamra annyian jelentkeznek hogy az igényeket alig tudjak kielégíteni. Már elkészítették idei tervüket, amely vala­mennyivel kevesebb témát ölel fel a korábban megszokottól. Mint arról úr. Vigh Pál, a MÉMMI műszaki továbbképző irodájának vezetője tájékozta­tott, az érdeklődés változatla­nul nagy. Az első negyedévben négy különféle témában hirdettek meg egyhetes tanfolyamot. Ezeken egyebek között a haté­kony gyepgazdálkodás, a gyü­mölcsösök növényvédelme, a gépesített szőlőtermesztés, il­letve a szántóföldi növényter­melés géprendszereinek gazda­ságos üzemeltetéséről hallgat­hatnak előadásokat a téeszek és állami gazdaságok szakem­berei . Fejés, tejkezelés Tanfolyamokon ismertetik majd o Szovjetunióból na­gyobb számban érkező T—16Ivl traktor kezelését, karbantar­tását; a T—130-as traktort és munkagépeit. Biztos, hogy kü­lönleges érdeklődés mutatko­zik majd a mezőgazdasági épületgépészeti■ ■, berendezések energiatakarékos üzemelteté­séről és karbantartásukról szervezett tanfolyam iránt. Az energiatakarékos gépüzemelte­tésről külön foglalkozást is szerveznek. Van még javítani való a fe­jés, a tej kezelés és a nagyüze­mi állattartó telepek trágya- kezelésének fejlesztésében, ezekről és a borjúnevelés gépe­sítésének kérdéseivel kapcso­latos szakmai tudnivalókról is külön tanfolyam tartását ter­vezték a MÉMMI-ben erre az évre. F. I. — Közős KRESZ-vetélkedőt rendez az aszódi költségvetési üzem és a Gödöllői Városgaz­dálkodási Vállalat szombaton, február 16-án. Minden korábbinál sikere­sebb volt az idei véradónap Pécelen. A Vöröskereszt­szervezet felhívására, az akti­visták megmozgatására, pro­pagandájának eredményekép­pen minden eddiginél többen jelentkeznek a község lakói, az üzemek, szövetkezetek dol­gozói közül. Majdnem három­százan jelentek meg, s két­százhatvan személytől összesen 95 liter véjrt vett a gödöllői vérellátó központ brigádja. Ez a mennyiség 24 literrel haladja meg az eddigi rekor­dot, ha szabad ezt a kifejezést használni. Köszönet jár az ál­dozatkész véradóknak, annál is inkább, mert többségük sokszoros véradó. Figyelemre méltó az is, hogy Pécelen év­ről évre többen adják tanúje­lét humanizmusuknak, ember­társaik iránti segítő szándé­kuknak. A munkahelyek közül ki­emelkedik a péceli Vegyesipa­ri Szövetkezet, az Aszfaltút­építő Vállalat helyi kirendelt­sége, a Rákosvölgye Termelő­A IV. Galga menti népmű­vészeti találkozó helyi bemu­tatóinak ideje á végéhez kö­zeledik. A sort a hévízgyör- kiek kezdjék még a múlt év november 21-én, amikor köz­ségük felszabadulásának 35. évfordulj ára emlékeztek. A községi bemutatók határ­ideje február 17-én zárul, s ezért a hét végén a járás mű­velődési házaiban több helyi öntevékeny művészeti csoport lép közönsége és a zsűri elé. Vanká István, a találkozó főrendezője elmondottá, hogy vasárnap két zsűri dolgozik, hiszen ezen a napon négy be­mutató lesz. Délután rendezik meg előadásukat az ikladiak és a nagyiarcsaiak, majd este A város két nagy sportegye­süké — a GSC és a GEAC — a kisebb kluboktól e,térben évente tartja küldöttgyűléséi, A GisC az idén március 10-én, amikor a széles plénum elé kerülnek a legfontosabb kér­dések. Hogy a tanácskozás eredményes legyen, február­ban két alkalommal ülésezik az elnökség: az első előkészítő megbeszélést már meg is tar­tották Rab Péter ügyvezető el­nök vezetésével. Először a tavalyi gazdálko­dásról és az idei tervről volt szó. A beszámolóból kiderült, hogy 1980-ban is megterem­tették a feltételeket a zökkenő- mentes működéshez. Ismere­tes, hogy a városi tanácson kívül Gödöllői üzemei, intéz­ményei és szövetkezetei is tá­mogatják a klubot, kisebb-na- gyobb összeget juttatva a GSC kasszájába. Az elfogultabb sportbarátok hajlamosak arra, hogv keveSelljék a különféle cégek támogatását. De amint azt Benedek János, a tanács elnöke, aki egyben a GSC el­szövetkezet, a Pécel—Isaszeg Áfész. Hagyománnyá vált a köz­ségben, hogy minden nagyobb társadalmi megmozdulást a párt- és tömegszervezetek együtt' kezdeményezik, így a véradást is. A pártbizottság titkára írásban is kérte a munkahelyek vezetőit, ' hogy részesítsék erkölcsi és anyagi elismerésben azokat, akik élet­mentő vért adnak embertár­saiknak. Bár nem egyönte­tűen, de mindenütt társadalmi tevékenységként értékelik a véradást, s valamennyi mun­kahelyen nagy megbecsülésnek örvendenék a véradók. A szervezésben évek óta ki­emelkedő munkát végez dr. Varga László főorvos, a Vö­röskereszt helyi elnöke, Talapa' Jánosné, a Vegyesipari Szö­vetkezet dolgozója, véradófele­lős, aki a lebonyolításban is tevékenyen részt vesz. Kapronczai Zoltánná, a péceli Vöröskereszt-szervezet csúcsvezetőségének titkára a galgahéviziek és a veresegy­háziak lépnek színpadra. Csak így lehetett megoldani, hogy a zsűri mind a négy bemutatón ott lehessen. A rendezvényeket a művelődési házakban tartják, kivétel a kerepestarcsaiaJc szombati be­mutatója, amelynek a kistar- csai fésűsfonó kultúrterme ad helyet. A művelődési házak igaz­gatóinak tájékoztatója szerint a most sorra kerülő rendez­vényeken előre láthatóan szintén nagy lesz az érdeklő­dés, sokan szurkolnak majd a versenyző együtteseknek. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, a telt házak segítik a szereplő csoportok tagjait, hogy tehetségük és képessé­gük legjavát nyújtsák. nőké is, elmondta: nemcsak a sport szorul támogatásra. A lehetőségekhez mérten a gaz­dálkodó egységek segítik a vá­rosfejlesztést is, anyagiakkal és társadalmi munkával járul­nak hozzá például az iskola- és óvodaépítkezésekhez. Rá­adásul az idén a sportra sem juthat több, mint korábban. Tavaly az egyesület saját bevétele több mint 267 ezer forint volt, állami támogatás­ból 413 ezer forintot kaptak, a támogatóktól pedig 240 ezer forint érkezett. Ebből a szak­osztályok kiadása 500 ezer fo­rintra rúgott. Az idén csak csekély összeggel csökken a bevétel, s ezt jó szervező munkával, a pártoló tagság növelésével, hatásosabb moz­gósítással pótolni lehet. Tudomásul kell venni tehát, hogy az idén sem kerülhet sor nagyobb beruházásra, legfel­jebb a kisebb javításokat ter­vezhetik. Ez csak azért gond, mert a labdarúgópálya kerí­tése például az egyik oldalon márt eljesen tönkrement. Ta­lán a küldöttgyűlésen talál­nak valamilyen megoldást, kí­nálkozó lehetőség a társadalmi munka volna. Cs. J. Árammérőgyár üzemi sakkbajnokság Üzemi sakkbajnokságot ren­deztek az Árammérőgyárban: az egyéni versenyre harminc, hatan neveztek be. A mérkő­zéseket hat csoportban, mun­kaidő ötán játszották le az amatőr sakkozók, s a csopor­tok első és második helyezett­jei jutottak tovább a közép­döntőkbe, amelyeket ezen a héten játszanak le. Úttörők, kisdobosok Kulturális szemle A város úttörőinek és kis­dobosainak kulturális szemlé­jét február 16-án, szombaton délután 3 órától tartják az Ag­rártudományi Egyetemen. A 3-as számú előadóban lesz e prózai, a 6-osban a zenei be-* mutató. Péceli véradók Minden korábbinál többen GSC-költségvetés Kevesebből is lebet több f j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom