Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
1980. FEBRUAR 15., PÉNTEK Egymillió forint továbbképzésre Tanulnak a ráckevei Aranykalász Tsz-ben A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben' 587-en tanulnak tovább az idén. A dolgozók szakmai fejlődését a szövetkezet több mint 1 millió forinttal támogatja. Különösen fontosnak tartják a fizikai dolgozók továbbképzését Az idén harminc dolgozó tesz szakmunkás vizsgát a MUM 222. sz. kiskunlacházi szakmunkásképző intézetében. A MÉM Mérnök- és Vezetőtavábbképző Intézete által szervezett tanfolyamokon — motorfűrészkezelő, paprikatermesztő, mezőgazdasági gépszerelő — 37-en vesznek részt. A szövetkezet különböző üzemeiben dolgozók részére ugyancsak indítanak tanfolyamokat. A szárítóüzemből középnyomású gőzkazánkezelői tanfolyamra lehet jelentkezni, a kertészetből palántanevelő és zöldségtermesztői, a földgépüzemből és a szállítási üzemből pedig nehézgépkezelői tanfolyamokra. Jelenleg még csak a tervek között szerepel, de az év végéig minden bizonynyal megvalósul az édesipari szakmunkásképző kihelyezett tagozata, amelyet a cukorkaüzem munkásai részére szerveznek. Fúrástól a feldolgozásig A szénhidrogénipar bázisa Munkában a százhalombattai SZKFI NAKI+OGlL+GKVA= SZKFI. A január elsején felállított egyenlet a beavatottakon kívül másoknak meglehetősen keveset mond, ezért bevezetőben a jelentésével ismerkedjünk meg: a Nagynyomású Kísérleti Intézet, a Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium és a Gáztechnikái Kutató és Vizsgáló Állomás összevonásával létrejött a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, az SZKFI. A kezdőbetűkből álló rövidítés kimondva a tudományos-fantasztikus irodalom, a sci-fi hangzására emlékeztet — bár az intézetnek nem sok közt lesz a fantasztikumhoz. Annál több viszont a tudományos élethez: a hazai kutató- intézetek rangsorolásában negyedik-ötödik helyet elfoglaló kutatóhely lett a teljes magyar szénhidrogénipar műszaki-fejlesztési bázisa. Párhuzamos kutatások A létrehozás szükségességéről, az elődökről s a feladatokról beszélgettünk az új intézet százhalombattai központjában dr. Doleschall Sándor igazgatóval, aki a KözAlkohol helyett Buborékmentes üdítők Egész évben folyamatosan szállít a szentendrei palackozó is — Még életemben nem ittam vizet, csak mosdásra használom — mondják sokan kérkedve, borozgatás közben. De még az üzemi étkezdékben is előfordul, hogy az asztaltársak egy kiadós ebéd után sem isznak a falmelléki- ből, inkább szomjaznak. A világstatisztika szerint rangsorban a harmadik helyen állunk a rövid ital fogyasztásában (fejenként 9 liter 50 százalékos alkoholt isznak a magyarok éventek sörből is jó a befogadóképességünk: *86 liter fejenként, ezzel a 13. helyet vívtuk ki, borból pedig 34 literre vagyunk hitelesítve, személyenként. Választék és minőség» És mi a helyzet az ‘ üdítő itallal? Itt még fel kell fejlődnünk az élmezőnyhöz: évente 45—46 liter szeszmentes italt iszik egy magyar honpolgár — mi ez a mennyiség az amerikai 90—100 literes fogyasztáshoz képest?! Az üdítő italok népszerűsége, elterjedése elsősorban a választékon és a jó minőségen múlik. Magyarországon is egyre több és sok fajta szomjúság- űző frissítő italt hoznak forgalomba: a Traubi és a kétféle cola mellett , ma már egyenrangú helyett vívott ki a Márka, a turisták, a gépkocsivezetők kedvelt itala. A népes Márka-család az idén új tagokkal, szénsav- mentes, rostos, úgynevezett csendes üdítőkkel bővül, most már csak az a kérdés: lesz-e elég szőlő, meggy, alma, ribiszke, málna italunk az év minden napján? A kérdésre dr. Halmai Róbert, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgató-helyettese válaszolt: — Hét évvel ezelőtt mindössze 300 ezer üveg Márka üdítő italt értékesítettünk, az idén 300 millió palacknyi kerül forgalomba, 35 millióval több, mint tavaly. Hat bor- gazdasági vállalat vesz részt a Márka-programban: üzemeik korszerű gyártó- és töltőberendezésekkel felszereltek. A szentendrei, a győri, a sző- regi, az egri, a kecskeméti, a pécsi, a szombathelyi üzemek mellett tavaly Szegeden is megkezdte a termelést egy Márka-gyár. Az idén pedig belép a miskolc—mályi 35 milliós kapacitású palackozó- üzem. a . Tavaszváró készülődés Az év mind a tizenkét hónapjában folyamatosan szállítunk üdítő italokat a kereskedelemnek és a vendéglátó- iparnak. Most télen kétmillió palackkal több Márka fogyott, mint az egy esztendővel ezelőtti azonos időszakban. Az üzemek már most készülnek a tavaszra, tekintettel a tavalyi kora nyári kánikulára, nem szeretnénk zavarba jönni, ha hirtelen előbb köszönt be a csúcsszezon. A minőségi színvonalból nem engedünk, szigorúbb lesz a gyártás és termékellenőrzés a vállalatoknál. Az ősszel kitűnő volt a szőlő minősége, a többi gyümölcsre se panaszkodhatunk, tehát az alapanyag nem kifogásolható. Almából termett elég. A.meggy iránt megnőtt a kereslet az édes- és konzerviparban is. A termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal ’ kötött hosszú lejáratú szerződéseink biztosítják ebből a gyümölcsből is a szükséges mennyiséget. A közelmúltban kísérleteztünk csendes italok előállításával, s most sörösüvegekbe töltve hozzuk forgalomba a kajszi- és őszibarack juice-t. Ismét kupakgyűjtés — Országszerte sikert aratott a Márka sorsjáték, folj'- tatják-e tovább? — Keresd a kupakot — jelszóval hirdettük meg tavaly az akciót, melynek eredményére • hamarosan fény derül: február 16-án, a Fővárosi Operettszínházban adjuk át a tavalyi évi Márka-sorsjáték nyereményeit: az 1111 ajándékot, köztük a Lada 1200-as személygépkocsit, 3 utazást a moszkvai olimpiára, három külföldi és hét belföldi társasutazást, két televíziót, két hűtőszekrényt, tíz kazettás magnót, 34 vásárlási utalványt 300-tól 3000 forintig és több száz ajándékcsomagot. A Márka játék nagyon népszerű, épp ezért az idén is folytatjuk, visszatérünk az első játékformához, meghirdetjük tavasztól tavaszig a gyújtsd a kupakot akciót. H. A. ponti Fizikai Kutató Intézet ügyvezető igazgatói beosztásából került az SZKFI élére. — Már évekkel ezelőtt kitűnt, hogy nem előnyös a szénhidrogéniparban három önálló kutatóhely fenntartása, mivel ez egyrészt magában hordozta a párhuzamos kutatások veszélyét, a szükségesnél nagyobb adminisztrációt vett igénybe, s nem utolsósorban külföldi példák is azt indokolták, hogy a három helyett egy, a kőolajipar egész vertikumát átfogó intézetre van szükség. — Ez annyit jelent, hogy a kőolajiparral összefüggő valamennyi kutatásnak az SZKFI lesz a gazdája? — Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt teljes tevékenységi területén a mi feladatunk a műszaki fejlesztés az elméleti jellegű alapkutatástól egészen a kísérleti gyártásig. íme, a feladatkörünk : a szénhidrogénekkel kapcsolatos földtani, fúrás- technológiai kérdések, a kitermelés, a tárolás és a szállítás problémái, a feldolgozás, a minőségellenőrzés, a gázszolgáltatás feladatai, a számítás- technika alkalmazása a szénhidrogéniparban, a környezet- védelenj, és így tovább. Harmadlagos művelés — Megismerkedhetnénk néhány kiemelt kutatási témával? — Nézzük először a szén- hidrogének kitermelését. Ma már egyre nagyobb mélységekbe kell lemennünk az olajért. Mivel a mélységgel együtt növekszik a hőmérséklet is, ami — különösen 200 C fok felett — már gondot jelent, az a feladatunk, hogy olyan módszérekét dolgozzunk ki, amelyeknek segítségével nagy mélységű kutak is biztonságosan művelhetők. Ugyanilyen fontos, hogy a már feltárt földtani készletek minél nagyobb mennyiségét tudjuk gazdaságosan kitermelni. A külföldön már eredményesen alkalmazott eljárások adaptálásával, a másodlagos, harmadlagos művelés hazai módszereinek kidolgozásával kell ezen a területen foglalkoznunk. • A kőolajfeldolgozás kérdéskörében egyrészt azon fogunk dolgozni, hogy a származtatható termékösszetétel a nép- gazdasági igényeknek megfelelően legyen alakítható, másrészt pedig a kőolaj mint nyersanyag témát helyezzük előtérbe. Ez utóbbiról annyit, hogy a kőolaj az egyik legtökéletesebb ipari alapanyag, s bár a vegyipartól a gyógyszeriparig már ma is sokfelé használják, elsődlegesen mégis tüzelőanyagként közismert. Pedig kár lenne egy ilyen jól kezelhető alapanyagot teljesen eltüzelni... — Az egyesítés előtti három intézet sem egy-egy telephelyen működött, s most még nagyobb területi széttagoltsággal kell szembenézniük. Milyen szervezeti felépítésben irányítják majd a kutatómunkát? Szakmai rendszer t — A szétszórtság valóban rendkívül nagy, Budapesten 5 helyen, Miskolcon, Pétfürdőn, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Szolnokon és Szegeden van egy-egy telepiünk, s ' természetesen nem feledkezhetünk meg a százhalombattai központról sem. A szervezeti felépítés lehetséges rossz variációi közül a szakmai rendszert választottuk, azért, mivel a földraj zi-telephelyi hierarchia még ennél is rosszabb lett volna. Az intézet munkatársainak egyharmada diplomás, s tevékenységünkben a szellemi munka arányát egyre növelni szeretnénk, az anyagiszolgáltató tevékenység háttérbe szorításával, illetve más vállalatoknak való átadásával. Az intézet vállalati rendszerben gazdálkodik, mint az OKGT egy tröszti vállalata. \V. B. Országos modell Folyamatos betegellátás Országos modell-kísérletként folyamatos betegellátási rendszert vezettek be az év elejétől a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza kórházában. Megszüntették azt a korábbi gyakorlatot, amikor a hét végi napokon, pénteken vagy szombaton felyett betegek érdemi kivizsgálása csak a következő hétfőn kezdődött meg. Az új rendszerben a hét végi napokon is ugyanúgy végeznek vizsgálatokat, műtéteket, mint a hét más napjain. Az első tapasztalatok igen kedvezőek. A folyamatos betegellátással egyenletesebb lett az osztályok terhelése, jobban kihasználhatják, a kórházi ágyakat, a gépi és műszerparkot, s ezáltal rövidül az ápolási idő is. A számítások szerint egy év alatt átlagosán 1700-zal több beteget tudnak gyógyítani anélkül, hogy újabb beruházásokra lenne szükség. Szolgálatban Budaörsön Mentőhelikopterek Két darab MI—*2-es típusú mentőhelikopter érkezett — mint megírtuk — az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító csoportjának. A Lengyelországból — „saját lábukon” — a budaörsi repülőtéren leszálló gépeket május közepén állítják üzembe. Addig a leendő pilóták „taneszköze” lesz. Az ember maga oltja virágait Dunakeszi-a!só munkás hétköznapjai Baranyába való vagyok, pécsi születésű. Onnan származtam el előbb Pestre, aztán ide, Dunakeszire. Húsz éve is megvan ennek, én már idetar- tozónak vallom magam. De talán nem is az a nagy dolog, hogy valaki itt született-e vagy sem, hanem, hogy miként gondolkodik a településéről. Meri bizony — és né vegye egy ős dunakeszi lakos sem zokon — vannak itt olyan he- tedizigleni népek, akikről nem derülne ki, hogy köztünk élnek. (Papp Lászlóné tanácstag.) Kihalásra ítélve Nekünk, az alsóinknak, a létért való küzdelem tette fontossá a település sorsát. Mert ez az igazság, hogy kihalásra volt ítélve a környék. Elkészült ugyan egy szép terv eme gyártelepre, emeletes, szép házakat gondoltak ide, de elaludt az elképzelés. Sose volt jó helyzetben az egykori község, de Dunakeszi-alsó még ahhoz képest is mostoha sorsot élt. S könnyebb volt az Színek a városépítésben Fórumok a változatosabb formákról A lakónegyedek egyhangúságát megszüntető építési módszerek ismertetésére több fórumot szervez az idén a Magyar Urbanisztikai Társaság. Szombathelyen például áprilisban Színek a városépítésben címmel ankétot rendeznek, ahol a szakemberekkel megismertetik: milyen új szí- nezési technológiákat dolgoztak ki hazánkban és a környező" országokban a lakóházak szürkeségének feloldására. Győrben a következő ötéves tervben alkalmazásra kerülő házgyári paneleket mutatják be. A fórum jellegű ankéton végleges elfogadásuk előtt mondhatnak ’ véleményt a mostaninál változatosabbnak ígérkező típustervekről a meghívottak. Az augusztusban megrendezésre kerülő Savaria urbanisztikai nyári egyetem alaptémája is a telepszerű lakásépítés legfontosabb elvi és gyakorlati feladatai. A fórumokon, ankétokon elhangzott javaslatokat az urbanisztikai társaság eljuttatja a városépítéssel foglalkozó országos szerveknek és a helyi tanácsoknak. Az urbanisztikai társaság a jövőben némcsak a szakemberek, hanem a lakosság javaslatait is összegzi majd. Arra törekednek, hogy a helyi lakosság a városrendezési tervek jóváhagyása előtt megismerhesse a legújabb elképzeléseket. Az új lakónegyedek kiegyensúlyozott és dinamikus fejlesztésének elősegítésére az urbanisztikai társaság megszervezi a városok közötti szorosabb együttműködést, tapasztalat- cseréket is. elmaradott település felszámolása mellett dönteni, mint elgondolkodni a megoldáson. Egyedül az itt élők tartottak ki a telep mellett. Ez \rolt az érdekük', hiszen ínséges időkben találtak fejük fölé tetőt. Emlékszem, a hatvanas évek elején, mi is egy hétvégi házba költöztünk ide. Szerencsére az akkori vezetés nem volt következetes, nem is tudták igazán, mit akarnak ezzel a községrésszel. S bár építési engedélyt helyben nem adtak ki, de aki vette a fáradságot és fölutazott a járásra vagy a megyéhez, megkapta a pecsétet. így aztán az egykori üdülőtelep egyre formálódott, s mire széjjelnéztünk, nemhogy kihalt volna, hanem a község áj fele lett. A tanácsnak nem volt ereje, pénze velünk törődni, de ha mi megteremtettünk magunknak valamit, azt hagyták. Mind a két kezünkkel Ezzel kezdődött a Szabadság-liget története, mert mára már ezt a szép nevet is ki. érdemeltük. Víz kellett? Két kezünk munkájával fektettünk csövet. Nem volt itt társulat, magunk jártuk ki az engedélyeket. Aztán a Villány! Az országban másutt már el is felejtették a petróleumlámpát, amikor mi még pislákoló fénynél olvastunk. Hetvenötben lett villanyunk. Harminc évvel voltunk a felszabadulás után. A magunk kezével ástuk meg a gödröket a villany- oszlopoknak. Most az orvosi renáelő-könyvtár-klubház épületén dolgozunk. Két hónap alatt ástuk ki az alapokat. ■ Volt olyan emberem, aki lábtörése után munkást fogadott saját pénzén, hogy elvégezze a ráeső részt. Tegnap is megjön a férjem és ázt mondja: sétáljunk már el. nézzük meg, hogyan halad az építkezés. Este kilenc óra volt. A hobbikőműves Tíz éve vetődött föl a tanácstagságom gondolata, akkoriban én már elégszer kilincseltem a telep ügyében. Aztán meg azt is láthatták az emberek, hogy nem esem kétségbe, ha meg kell fogni a dolog végét. Ki tudja, honnan szorult belém ekkora hajlam a munkára, de én már tizenévesen vagont raktam Pécsett, s világéletemben autószerelő akartam lenni. Az egész család igyekezett lebeszélni erről, merthogy ez nem nőnek való. Így lettem gépkocsivezető. Fuvaroztam az erdészetnek, a Volánnál, s hogy kiegészítsem a fizetést, kocsirakást vállaltam. A kő'művesség afféle hobbim, a saját házam építésén tettem le magam előtt • vizsgát. Most, hogy a gyerekek iskoláztatása hazaköt, szabad időmben segédmunkát vállalok, kell az egy keresethez a kiegészítés. Pihentető- nek meg ott van a kert, én sose veszek boltban rózsatövet. ettől szép a virág, ha az ember maga metszi, maga oltja. így vagyok a ligettel is: az köt igazán ide, hogy a magunk munkájával építettük föl. Mi vágtunk utcákat, még a nevek is tőlünk valók: a lefutók virágnevet, a keresztutcák lánynevet kaptak. Nincsenek is ilyen szép, egyenes utcák még a város legmodernebb részén sem! A nap áldása S amikor fölmérem magamban az elmúlt húsz évet, újra csak azt mondom: megérte. Az egykor kihalásra ítélt település él, és úgy él, ahogy soha régebben. Megérte a sok munka is, nem csak úgy, hogy megszépítettük saját sorsunkat, hanem hogy elismerik a szabadság-ligetiek szorgalmát. Amikor a rendelőről volt szó, azzal kaptuk meg az építés jogát, hogy itt biztosan nem lesz gond a társadalmi munkával. Tudja, vannak emberek, akik úgy gondolkodnak, hogy az élet annyi, hogy fölkelünk és lefekszünk és a nap akkor is följön meg lebukik, ha mi semmit sem csinálunk. Mi szabadság-ligetiek úgy gondolkodunk: ahhoz, hogy élvezzük a nap áldását, nekünk magunknak is hozzá kell tennünk valamit. M. A.
