Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

mr *wm 1980. FEBRUÁR 15., PÉNTEK Tervezés, szeivezés Van előrelépés A szervezési tárcaközi bi­zottság csütörtökön Trethon Ferenc munkaügyi miniszter elnökletével megvitatta az Építésgazdasági és Szervezési Intézet, valamint az Építő­ipari, Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat összevonásának tapasztalatait; az élelmiszerek áruutánpótlá­sa szervezésének, racionalizá­lásának helyzetét, továbbá a vállalati szervező munka fej­lesztésére vonatkozó minisz­tertanácsi határozat teljesítésé­vel összefüggő további felada­tokat. • Mindhárom napirendi pont vitájában sokoldalúan foglal­koztak a szervezés általános helyzetével, a szervező intéze­tek tevékenységével, megálla­pítva, hogy az utóbbi években több területen előrelépés ta­pasztalható, bár a helyzet ma sem tekinthető kielégítőnek. A szervezési tárcaközi bi­zottság állásfoglalásában ki­jelölte a soronlevő legfonto­sabb feladatokat. Így többek között kimondta: a VI. ötéves terv tervezési munkájával összhangban meg kell határoz­ni a vállalati szervezőmunka fejlesztési feladatait, végre kell hajtani a szervezési és szá­mítástechnikai intézetek irá­nyítási, szervezeti, szakosítási és érdekeltségi rendszerének korszerűsítését. Fon fos követelmény Pénzbeni jövedelem és társadalmi juttatás A lakosságnak nyújtott pénzbeni és természetbeni tár­sadalmi juttatások értéke az idén már megközelíti a 150 milliárd forintot, amelyhez egyebek között nyugdíj, táp­pénz, családi pótlék, illetve egészségügyi, szociális ellátás, oktatás, kulturális, sportlehe­tőségek és üdültetés formájá­ban jutnak a társadalom kü­lönböző rétegei. Vagyis jöve­delmének csaknem 32 száza­lékát társadalmi juttatásként kapja a lakosság, ennek túl­nyomó részét az állami, kö­rülbelül egytizedét pedig a vállalati forrásokból. A mostani ötéves tervidő­szak kezdete, vagyis 1976 óta a vállalati egészségügyi, szo­ciális és kulturális fejlesztési feladatok Is szervesen beépül­nek a vállalati középtávú ter­vekbe, ezek végrehajtása ugyanúgy kötelező, mint bár­mely más vállalati programé, s a vállalat vezetője minden évben az üzemi demokrácia fórumain köteles beszámolni arról, hogy a szociális tervek időarányos részét teljesítet- ték-e, az esetleges elmaradá­soknak mi az oka, mit tesz­nek az akadályok elhárításá­ra. A szociális tervek végre­hajtásának elmúlt négyévi ta­pasztalatai kedvezőek. A jó­léti és -kulturális alapból, amely évente rendszeresen növekszik — az idén 36 szá­zalékkal magasabb, mint 1976­ban —, jelentősen bővítettek, korszerűsítettek gyermekin­tézményeket, vállalati szociá­lis, kulturális, sportlétesítmé­nyeket, hozzájárulnak az üze­mi étkeztetés költségeihez, a dolgozóknak üdülési lehetősé­geket teremtettek és segélye­zik az arra rászorultakat. Ter­melési költségekből tartanak fenn munkásszállókat, gon­doskodnak a munkavédelem, az üzemegészségügy fejleszté­séről, a munkások utazásáról, s nem utolsósorban képzésük­ről, továbbképzésükről. A fej­lesztési és a részesedési alap­ból a dolgozók tízezrei kapnak támogatást ahhoz, hogy új otthonhoz jussanak. A nehezebb gazdasági kö­rülmények között is fontos követelmény, hogy gondoskod­janak a vállalatok, szövetke­zetek a szociális ellátásban el­ért eredmények megőrizéséről, s ahol lehetőség van rá, an­nak továbbfejlesztéséről. A gazdaságosan dolgozó vállala­tok eredményei jussanak kife­jezésre a szociális ellátás ma­gasabb színvonalában is, de a gyengébben gazdálkodóknál sem mehetnek a kedvezőtlen eredmények az alapvető szo­ciális ellátás rovására. Egyes szociális ellátások térítési dí­jainak- elviselhető emelése természetesen indokolt lehet, az alapvető szolgáltatások színvonala azonban nem csök­kenhet. Szellemi térnyerés Szakértelem és vállal kézé kedv Az ország tíz, legnagyobb termelési értéket produkáló termelőszövetkezetének egyi­ke, az iparszerű dísznövény­termesztési rendszer gesztor­gazdasága, '.üvegvárosok, való­ságos zöldséggyárak tulajdo­nosa. Mindezek ma is érvénye­sek a szentendrei Öbuda Tsz- re. A főként kertészetéről hí­ressé vált, közös gazdaságról azonban kevesen tudják, hogy egyre erőteljesebben fejleszti azokat az ágazatokat, ame­lyekről mint hagyományos mezőgazdasági tevékenységről szoktunk beszélni. Ennek oka, mindenekelőtt az, hogy a két évvel ezelőtti egyesülés révén — a Dunaka­nyar Tsz-szel 1968-ban kötöt­tek házasságot — jelentős mértékben megnőtt a földterü­letük. Számottevővé vált a nö­vény-, a gyümölcstermesztés, a baromfitartás és a tehenészei is. Az efféle termékskála-gya­rapodás természetesen nem je­lenti azt, hogy az örökölt cik­kek azonnal gazdaságossá is válnak. Adott esetben a szarvasmarhatartás vagy a sző­lészet nyereségessége vagy ép­pen a földművelés jövedelme­zősége lehet kétséges. Gyorsabb tempó De beszéljünk világosan! A tőkeerős, mérnökök, techniku­sok hadával rendelkező Óbu­da Tsz előtt az a feladat állt, hogy a volt társgazdaságok- oan meghonosítsa az iparszerű termelési módszereket, fel­gyorsítsa a fejlődési tempót. A cél viszonylag könnyen elérhe­tő lett volna, ha alátszám csak mérsékelten emelkedik. De az Óbuda 1200 taggal számolha­tott többet 1978-ban, mint egy évvel korábban. — A helyzet valóban nem volt egyszerű — mondja dr. Beke Gábor igazgatási osztály­vezető. Tartottunk tőle, hogy az újabb tevékenységi körök majd elnehezítenek bennün­ket, rugalmatlanabbak1 le­szünk. Ekkor döntöttünk úgy, hogy módosítjuk irányítási módszereinket. Az ország más nagy termelőszövetkezeteitől eltérően az Öbuda Tsz-ben csak egyetlen elnökhelyettes ' van, helyettük az elnöki jogok részleges felruházásával, úgy­nevezett menedzsereket nevez­tünk ki, amolyan vállalkozási intézőket, ők közvetítik a szö­vetkezet első számú vezetői hozta döntéseket a részterüle­tek gazdáihoz. — Mi a legfontosabb különb­ség az elnökhelyettesi funkció és a vállalkozás intézőinek teendői között?. %, — Elsősorban az,*" hogy az utóbbiak nem tartoznak a közgyűlés hatáskörébe, s va­lamennyien — szám szerint öten — a gazdaság legkép­zettebb szakemberei, a rájuk bízott téma kiváló értői. Három diplomával Mezőgazdasági menedzser. A furcsa kifejezést — ami ugyan semmi idegen tartalmat nem takar — ízlelgetve hagy­tuk el dr. Beke Gábor irodáját azzal, hogy megismerkedjünk egyikükkel, Szeremlei Béla agrármérnökkel. Gyakorlati tapasztalatairól, tudásáról a közös gazdaságban eltöltött évei alapján győződhettek meg vezetői. Az elméletit a három diploma igazolja. Elfogadták-e azok, akikkel naponta együtt dolgozik? Köz­vetlen beosztottja, Tóth Géza mezőgazdasági főágazatvezető például. Ö ugyanis nemcsak, hogy jóval idősebb Szeremlei Bélánál, de régi ismerője a környéknek. Érti az emberek nyelvét. S még valami, húsz esztendeje a jogelőd szövetke­zetek egyikében kezdte meg pályafutását. A kényes kérdés­re, bár nem szívesen, de őszintén válaszolt a 35 esz tendős agrármérnök. — Nem ment simán az ösz- szeszokás. Nehezítette a dol­got, hogy alkatilag is külön­böztünk egymástól. Rám vala­miféle türelmetlenség, Tóth Gégát az akkurátusabb tempó, a nagyobb megfontoltság jel­lemezte. A konfliktust maga az élet oldotta föl. Mint ilyenkor lenni szokott, kölcsönösen al­kalmazkodtunk egymáshoz. — Voltak ilyenek? — Sajnos lesznek is. Az ága­zat viszonylag kevés hasznot hoz a nagygazdaságnak, ugyanakkor rendkívül eszköz- igényes, sokba kerülő beruhá­zásokat igényel. Mivel a ter­melőszövetkezet egészét kell képviselnem az ágazat részér­dekeivel szemben. Ez óhatat­lanul konfliktushoz vezet. S természetes, hogy egy gazda­ság élete, munkája mindig el­lentmondásos. — Hogyan érzékelik a fizi­kai dolgozók a változásokat? Csupán egy példát mon- Atadá, clött a budakalászi növényház-telep Izolációs háza. A lé- dók. A Dunakanyar isz nosszu tesítményben fertőzésmcrites szaporítóanyagot állítanak majd elő. ideig nem tudott elegendő te- Haimágyi Péter felvétele* henészt szerződtetni, örök gondot jelentett a fejőgulyások hiánya. Az egyesülés után egy ideig még a korábbi módsze­rekkel próbálkoztunk. Eredi ménytelenül. Ezután bevezet­tük a teljesítménybérezést, szakosítottuk a telepen dolgo­zók munkáját. A hatás nem maradt el. Azóta csak jobb gondozó érkezik a jó helyett, S ami a legfontosabb, az em­berek nem irigykednek egy­másra. Mindenki tudja: mun­kája és nem különböző kap­csolatai miatt kap alacsony vagy magasabb bért. Eltérni a sablontól A meglevő bevált gazdálko dási rendhez viszonyítva is új módszer tehát alkalmasnak bizonyult az Óbuda Tsz széllé, miségének kiterjesztésére, vállalkozó kedvű szakemberek csapata nemhogy csökkent volna, sokkal inkább szaporo dott: számos jó képességű spe cialista kapott lehetőséget az alkotómunkára. A méltányos ság és az ésszerűség szűrőjén csak azok akadtak fönn, akik soha sem akartak és tudtak komolyan dolgozni. S ez jó dolog, mert ha valaha, az idén nagy szükség lesz a kezdemé nyezésre. A megszokottól való eltérést 1980-ban szinte elke­rülhetetlen kényszerként dik tálják a külső körülmények. Valkó Béla Tétlenségre kárhoztatva Ha nem szállít az Olivetti... Hatvanon manka nélkül Nagykoroson — Igen, a szó szoros értel­mében úgy kell érteni, hogy az emberek január másodlkán bejöttek , dolgozni, de nem volt munkájuk — erősítik meg kétkedésem láttán az ' eddig mondottakat Matuska István és Rossi Ervin. A csodálko­zás, a kérdés megismétlése azonban jogos: eddig ugyanis többnyire ahhoz szokhattunk hozzá, hogy a vállalatok, üze­mek vezetői a megnövekedett feladatokról, a munkaerőhiány­ról panaszkodnak, s alapvetően kereslet túlsúlyára épült gazdasági életünkben ritkán fordul elő, hogy megvan a munkáskéz, s a munka hiány­zik. Pótcselekvések Pedig Nagykőrösön, az Iro- dagéptechnikai Vállalat szer­vizében ez volt a helyzet egész januárban, s február első he­tében is — olyannyira, hogy a múlt hét elejére a helyettesítő tevékenységből, a pótcselekvés­ből is kifogytak, s haza kel­lett küldeni 57 embert: vár­ják az értesítést, mikor lesz ismét szükség rájuk. De lássuk a részleteket! A nagykőrösi ITV-szervizben száznyolcvanán dolgoznak: 120-an írógépeket, számológé­peket, könyvelő-, sokszorosító, fénymásoló brendezéseket ja­vítanak, hatvanan pedig a sze­relősoron dolgoznak: az olasz Olivetti cég részére irodagépe­ket szerelnek össze. Az alkatrészeket az utol­só csavarig az olaszok szál­lítják, ők adják a technológiát, sőt, a minőségellenőrzési elő­írásokat is — mondja Matuska István, a szerviz helyettes ve­zetője. — Mi összeszereljük, becsomagoljuk, s visszaküld­jük az Olivettinek a kész gé­pet. Persze, ha van mit szerelni! De most éppen az okozta a gondot, hogy az olasz partner egészen egyszerűen egy fia alkatrészt sem küldött, s ezért álltak az emberek. — Megpróbáltuk más mun­kával lekötni . a dolgozókat. Leltározással, alkatréskváloga- tással, s mindenféle, tulajdon­képpen nélkülözhető feladat­tal húztuk az időt — magya­rázza Matuska István. '— Az­tán január közepétől szervez­tünk egy tanfolyamot, amelyen a négyműveletes elektromecha­nikus számológép szerkezetét, működését ismertettük, amit majd szerelni kell. Elképzelhe­ti, mennyit ért, hiszen megmu­tatni semmit sem tudtunk, eh­hez sem volt alkatrész... — És amikor vége volt a tanfolyamnak...? — Vége Volt, vége volt. Ab­bahagytuk, mert már nem le­hetett tovább húzni — mond­ja Rossi Ervin, a pártalapszer- vezet titkára. — Már addig is rengeteg morális problémát okozott a munkátlanság, s ek­nem is állásidőként számolták el ezeket a napokat: rákény­szerülve a szabálytalan meg­oldásra fordított csúsztatásként előre kivették azt az időt, amit majd a késedelem pótlása so­rán túlóráznak.) Korai lenne azonban azt hinni, hogy ezzel minden gond megoldódott. Az igazgató sze­rint ugyanis ez a szállítmány is hiányos, s bár már jelent­keztek az Olivetti cégnél a pótlás érdekében, lehet, hogy megint fennakadás lesz a ter­melésben. Elkerülhetetlen te­hát a kérdés: érdemes-e együtt dolgozni egy ilyen megbízha­tatlan partnerrel? Partnert cserélni — Az Olivetti cég magyar­országi kapcsolatainak ez csak egy töredékét jelenti. Az a tény, hogy nagy számban ér­keznek hozzánk magas mű­szaki színvonalú, korszerű ügyviteli gépek, mindenkép­pen előnyös — de az együtt­működésnek ez a részterüle­té módosításra szorul. Már­ciusban műszaki tárgyalások­ra kerül sor olasz partnerünk­kel, ahol szeretnénk megoldást találni — de az sem titok, hogy más irányban is próbál­kozunk kooperációs kapcsola­tok kialakításával. Pillanatnyilag úgy tűnik, e* lenne a megnyugtatóbb meg­oldás. Nemcsak azért, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy hasonló esetek nem is­métlődnek meg, hanem első­sorban azért, mert egy igazi — tehát gyártásmegosztáson alapuló — kooperáció az ITV- nek is többet hozhatna a je­lenlegi bérmunkánál. Legyen ugyanis mégoly kedvező az összeszerelés dollárkitermelési mutatója — az persze más kérdés, hogy ebben mennyire jut szerephez az a tény, hogy a műszeripari alágazaton be­lül az ITV-nél a legalacso­nyabb a bérszínvonal, s Nagy­kőrösön is ott fizetnek városi viszonylatban a legkevesebbet — a bérmunka mégiscsak bér­munka, tehát egyirányú füg­gés marad. Ha nincs alkatrész, nincs munka sem. Ezzel széni­ben egy megbízható partner­rel a gyártás megosztásában történő' kooperáció azonban az érdekek olyan egymásrautalt­ságát teremthetné meg, amely kizárja a hasonló esetek is­métlődését. Mert azért az tényleg fur­csa, ha kapacitásínséges vilá­gunkban egy korszerű üzem­csarnokban hatvan ember munkára vár... Weyer Béla Megjelent az első primőr A káposztának ártott as időjárás Igaz, hogy még igen drágán (a 15 dekás 8,40, a 10 dekás 6 forint), de már kapható az el­ső primőr — a fejessaláta — a zöldség-gyümölcs boltokban. A Zöldért egyébként a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz- től és a déli megyék termelő- szövetkezeteitől szerzi be a sa­látát — tájékoztatott Horváth Mihály, a Pest megyei Zöldért igazgatója —, amely termé­szetesen még csak csemege­ként jöhet számításba. Az üz­letek forgalma elsősorban a burgonya, a vöröshagyma, a gyökérfélék, káposzták és az alma eladásából származik. — Mennyi gyümölcsöt és zöldséget sikerült a téli, kora tavaszi hónapokra - tartalékol­ni? — érdeklődtünk a Pest megyei Zöldértnél. — Az év elején összesen 12 430 tonna áru volt a Zöl­dért saját és bérelt tárolóiban. Ebből legszámottevőbb — 7850 tonna — a burgonya, a zöldség — 2760 tonna — (káposzta, gyökér, sárgarépa stb.), s 1040 tonna az alma. Valamennyivel kevesebb tehát, mint tavaly, főképp burgonyából, mivel a termés gyengébb voit. Annak ellenére, hogy az év elejétől zöldségből és gyümölcsből ed­dig 42 százalékkal többet, ősz- szesen 1979 tonna árut értéke­sítettek, a még meglevő meny- nyiség elegendő Pest megye lakosságának ellátására — vé­lekedett a Zöldért igazgatója. Legkapósabb a burgonya. Forgalma 78 százalékkal ha­ladta meg a tavalyit. Érthető, hiszen a gyengébb termés kö­vetkeztében, a lakosság a ház­tájiból kevesebbet tudott félre­tenni. A terméseredmények és a kereslet természetesen az árat is befolyásolta. A vörös­hagyma és' a gyökér is drágább a tavalyinál. A Zöldértnek a káposzta ki­vételével a tárolással nincs különösebb gondja. Burgo­nyát például jóformán csak új, korszerű tárolókban tartanak — Monoron, Pilisen, Dunaha- rasztin és Cegléden. Illetve mintegy 1600 tonnányit Tolna és Szabolcs-Szatmár megyék­ben tartalékolnak. A káposzta minőségében vi­szont kárt tett a szeszélyes időjárás: ezért a Zöldért a ká­poszta zömét kénytelen II. osz­tályú áruként forgalmazni. Sx. P. korra végleg nem maradt más, i mint hazaküldeni az embere- < két. i 1 Vámosok sztrájkja i — Hogyan tartsak fegyel­met úgy, hogy az emeleten hatvanan tétlenül lézengenek, a földszinti javítóműhelyben pedig a többiek dolgoznak? — kérdezi Matuska István, Ros­si Ervin pedig — aki viselt tisztsége mellett a városi párt-végrehaj tóbizottságnak is tagja — még két lényeges szempontra hívja fel a figyel­met: — Elképzelhető, milyen ha­tással van a pártmunkára, ha az alapszervezet energiáját az emészti fel, hogy munkáért kiabálunk? És milyen hatása van ennek a városban, ahol mintegy háromszáz munkás- | kéz hiányzik, itt meg hatvanat nem tudunk dolgoztatni? A helyzetet tovább súlyos­bítja, hogy a probléma nem idén jelentkezett először. Tá­jékoztatóim szerint évek óta ismétlődő gondról van szó: — Teljesen ki vagyunk szol­gáltatva az alkatrészek pon­tos vagy pontatlan szállításá­nak — mondják —, s azon kívül, hogy ennek lehetetlen­ségét újra meg újra bíráljuk, mást nem tudunk tenni. És mit tud. tenni az, aki nemcsak a nagykőrösi szerviz, hanem az egész ITV munká­jáért felelős? Dr. Tóth Gyula igazgató szerint az év előkészí­tése ennél többet ígért: — Tavaly november 8-án írtuk alá a szerződést az olasz partnerrel, s ebben pontosan megállapodtunk. az alkatré­szek beszállításának időpont­jában is. Ezek szerint az első adagot január 3-án kellett vol­na -megkapnunk — helyette azonban csak elnézést kérő értesítések, telexek jöttek: sztrájkolnak a vámosok, nem lehet elvámolni a szállítmányt, megértésünket kérik. Ezután meglehetősen keményen szólí­tottuk fel a szállítókat, hogy szállítsanak, amire ők azzal válaszoltak, hogy kérték a szer­ződés módosítását, egy későb­bi szállítási határidőre. Ezt nem fogadtuk el, s mivel a probléma valóban évek óta is­métlődik, az illetékes külke­. reskedelmi vállalaton, a Met- rimpexen keresztül bejelen­tettük kötbérigényünket Végül is február 7-én beér­kezett az első szállítmány, s a nagykőrösiek befejezhették a kényszer-csúsztatást. (Annyi ugyanis még az igazsághoz tartozik, hogy nem szabadság­ra küldték a dolgozókat, s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom