Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-02 / 27. szám

1980. FEBRUAR 2., SZOMBAT MEGNYITOTTÁK A KÖNYVHÓNAPOT Korszerű termelési ismeretek A mezőfalvai mezőgazdasági kombinátban pénteken Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes nyitotta meg az idei, immár huszonharmadik mezőgazdasági könyvhónapot. Erre az alkalomra 44 új szakkötiyv jelent meg, csaknem félmillió példányban, részeként annak az 5 és fél millió kötetnek, mely az ötödik ötéves tervben látott napvilágot. Az ünnepségen kitüntették a mezőgazdasági könyvkiadás legjobb mun­katársait: nyomdászokat, kiadói dolgozókat, terjesztőket, könyvtárosokat. A. kcnyvhónap megyei meg­nyitóját tegnap kora délután a toki Egyetértés Termelőszö­vetkezet művelődési hátóban rendezték, ahol Nagy Mihály, a tsz elnöke üdvözölte a ven­dégeket, köztük Osztás Jánost, az MSZMP budai járási bi­zottságának titkárát; Stadler Andrást, a megyei pártbizott­ság munkatársát; Békés Sán­dort, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályának he­lyettes vezetőjét; dr. Nagy Margitot, a budai járási hiva­tal elnökhelyettesét, valamint a helyi és környező községek párt-, állami és gazdasági ve­zetőit. Ünnepi beszédében dr. Ke­serű János, a Hazafias Nép­front Pest megyei elnökségé­nek tagja, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóin­tézet főigazgatója egyebek közt hangsúlyozta: a könyvek­ből szerzett új szakismeret hozzájárul az ország egyik leg­nagyobb programjának, az élelmiszertermelésnek sikeres megvalósításához. A növénytermesztés, a ker­tészet, az állattenyésztés az utóbbi húsz évben népgazda­ságunk egyik legdinamiku­sabban fejlődő területe. Ezit a nagy arányú haladást segí­tette a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, az iparsze- 'rű termelés kialakulása, az új biológiai anyagok haszná­lata, és — nem utolsósorban — nőtt a mezőgazdaságban dolgozó emberek szaktudása, akik új ismeretekkel. új módszerekkel végzik munká­jukat. A mai követelmények­nek megfelelően mezőgazda­ságunk csak úgy fokozhatja termelését, ha a korszerű tu­dományos eredményeket mi­nél gyorsabban ülteti át a gyakorlatba. Ezen tudásanyag tárolásának legfontosabb esz­köze a szaikikönyv, mely segít a modem termelési kultúra kialakításában. A szőlészetéről és borásza­táról híres vidék érdeklődő szakembereinek ezután Sz. Nagy László, a Kertészeti Egyetem adjunktusa A kor­szerű és gazdaságos szőlőter­mesztés kérdései címmel tar­tott nagy sikerű előadást. A. Gy. ÜJ POLITIKAI KÖNYVEK Merre tart a mezőgazdasági ERRE A KÉRDÉSRE vála­szol egy szerzői gárdia — Bíró Ferenc, Soós Gábor, Szalai Béla, Szlameniczky István — a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában most megjelent könyv­ben. A magyar mezőgazdaság eddigi fejlődése, jelenlegi helyzete és távlati lehetőségei iránt nagy az érdeklődés, an­nál inkább is, mert e körül ■annak különböző vélemé­nyek. Egyesek gyorsnak, má­sok lassúnak tartják a fejlő­dést, akadnak olyanok, akik vitatják helyét, szerepét - a népgazdaságban. Pártunk gazdaságpolitikája, a kong­resszusi irányelvek világosan leszögezik, hogy a termelő­szövetkezeti parasztság a mun­kásosztály szövetségese, a mun­kásság és a parasztság érde­kei azonosak, a párt támogat­ta a mezőgazdaság fejleszté- s §rs irányuló kezdeményezé­seket A helyes agrárpolitikának köszönhető, hogy napjaink­ban a magyar mezőgazdaság a háború előttinél kisebb terű- tetem és kevesebb mint fele­annyi munkaerővel, 60 száza­lékkal többet termel, mint a felszabadulás előtt. Az egy fő­re jutó fogyasztás a háború előttinek háromszorosára nőtt. S ezt nemcsak ki tudja elégíteni a mezőgazdaság,, ha­nem egyik legnagyobb export- forrásunk. A szerzők vizsgálódásai ki­terjednek agrárpolitikai, ter­meléspolitikai, beruházás- és fejlesztéspolitikai, bel- és kül­kereskedelmi kérdésekre, va­lamint a magyar élelmiszer- termelés eddigi útjára és jö­vőbeni lehetőségeire. A té­nyek és adatok birtokálban vonnak le tanulságos követ­keztetéseket, válaszolnak a feltett kérdésekre. Mindenek­előtt megállapítják, hogy a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar szerepe népgazdasá­gunkban joggal kiemelt, je­lentősége hosszú távon is vi­tathatatlan. Elsősorban azért, mert a kiegyensúlyozott élel­miszer-ellátást, életszínvonal- politikai céljaink megvalósítá­sát továbbra is a hazai ter­melésre kell alapoznunk; to­vábbá, mert adottságaink le­hetővé teszik, a népgazdasági érdekek pedig megkövetelik a mezőgaz daság i-él el miS'Zeri pari termékek exportját. Agrár- és szövetkezetpoliti­kánkról szólva hangsúlyozzák, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése alapjában változtatta meg a parasztság helyzetét, a mezőgazdasági termelést. A parasztság reál- jövedelme már a hatvanas évek végére elérte a munkás­alkalmazotti rétegét. A siker záloga az volt, hogy gyakorla­tunkban kezdettől napjainkig következetesen érvényesítettük « lenini szövetkezeti elveket. Az alapelvek változatlansága mellett azonban — hasznosít­va a testvéri szocialista orszá­gok tapasztalatait is — alkotó módon és rugalmasan alkal­mazkodtunk a magyar való­sághoz. A kötet további részében foglalkoznak a munkás-pa­raszt szövetség tartalmával, amely az utóbbi években to­vább fejlődött, tartalmilag gazdagodott. A párt szövefkezetpolditiká- jának része, hogy nagy gon­dot fordít a szövetkezeti de­mokráciára, a háztáji és kise­gítő gazdaságok szerepére, tá­mogatására, nemcsak azért, mert még hosszú időn át szüksége, van a népgazdaság­nak termelésükre, hanem azért is, mert kiegészítik a nagyüzemi termelést, sőt be­épülnek abba. Ezután a szerzők a mező- gazdasági és élelmiszeripari termeléspolitiikia főbb jellem­zőit vizsgálják, s megállapít­ják, hogy országunk területé­nek 73 százalékán mezőgazda- sági termelés folyik. Ezzel az aránnyal az elsők között va­gyunk a világban. Ez egyben kötelezettséget is ró ránk. Ügy kell gazdálkodnunk, hogy ne csak a hazai igényeket elé­gítsük ki, hanem jelentős mennyiséget exportáljunk is. Ezért a jövőben is szükséges a mezőgazdasági termelés foko­zása, az iparszert! termelési rendszerek elterjesztése, az ágazatok sokoldalú, komplex fejlesztése. Ismertetik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szerkeze­ti felépítését is. Átfogó módon foglalkoznak a közgazdasági szabályzókkal a mezőgazdaságban, a munka­erőváltozás tendenciáival, a termőföld védelmének szüksé­gességével, a tudományos eredmények hasznosításával, az élelmiszertermelés anyagi- műszaki alapjaival, a termék- forgalmazással, a mezőgazda- sági és élelmiszeripari termé­kek külkereskedelmével. Ez utóbbival kapcsolatosan meg­állapítják, hogy a magyar ter­mékek szerte a világban is­mertek és kedveltek. Kukori­cánkért 5—6 százalékos minő­ségi felárat is fizetnek, még mindig keresett a magyar bú­za sikértartalmáért, a napra­forgóolaj, a lucemaliszt és a vetőmag. A magyar gyümöl­csöket és zöldségeket ízük és zamatuk teszik kedvelfcté a külföldi fogyasztók körében. Ismertek és jól eladhatók bo­raink, a téliszalámi és a do­bozolt sonka. A jövőben fo­kozhatjuk a kivitelt: a búza,a kukorica és a gyümölcs mel­lett főleg a marhahús, a juh és a yágott baromfi, a szalá­mi és a kolbász, a dobozolt sonka és egyéb húskonzervek lesznek a külföldi piacokon továbbra is keresett export­cikkek. A kötet címéül adott kér­désre, a Merre tart a magyar mezőgazdaság?, a szerzők vé­gül is választ adnak. Hangsú­lyozzák, hogy a magyar me­zőgazdaság jó irányba fejlő­dik, a megváltozott gazdasági és piaci körülmények ellenére képes lesz az egyre fokozódó hazai igényeket kielégíteni, és az eddiginél többet exportál­ni. A szerzők, akik az élelmi­szertermelés és -kereskedelem ismert vezetői, könyvükben ezt jól érzékeltetik, A kötet egyben jól szolgálja a közvé­lemény tájékoztatását, és bi­zonyára kielégíti az olvasók érdeklődését. Gáli Sándor MUNKÁRA, FANTÁZIÁVAL ÉPÍTŐ ALKOTÁSRA ÖSZTÖNÖZ Játszani is engedd... Ifjúságunk élménye, emléke a játék. Ki ne emlékeznék nagyapa faragta fakardra, ku- kukoricacsutkákból emelkedő, összeomló várakra, a pöttyös labda varázsolta nyári esték örömeire, villanyvasútra, fo­gócskákra, hunyora, sárkány- eregetésré, ródlizásra, dominó­ra, építőkockákra, babákra? Emberformáló hatás Jelenünkben a játék új ér­telmet nyer, tudatos elemmé válik. Egyrészt azért, mert a pszichológia és az élet gyakor­lata igazolta: a játék a gyer­mek alkotása, tehetségének, önismeretének első kibonta­koztatása, képzeletének, orien­tálódásának növekedése. Más­részt azért is fokozódott szere­pe, mert egyre több gyerek él lakótelepeken, ahol kevés a természet, s a hiányzó fákat, madarakat csak a közös és egyéni játék pótolhatja, he­lyettesítheti. Olvasunk riasztó újsághíreket fiatalkorúak nem egészen érthető, de tényleges agresszivitásáról. Nem lehe­tetlen, hogy a játék nemessé­ge hiányzik életükből és emlé­keikből. A jó játék emberne­velő hatása szembetűnő, ezért társadalmi fontossága is nagy. Tárgyilagosan állapíthatjuk meg azt, hogy a karácsonyi vásárlások mindig tartalmaz­nak meglepetést, de hiányt is. Probléma az is, hogy kevés az iparművészeti színvonalú já­ték, mely esztétikai küllemé­nek tisztázottságával is növeli a játék örömkeltő hatását. A gyermekjáték korunkat; és a gyermek lelkületét tükrözi, ezért indokolt szüntelenül bő­víteni a kelléktárt, hogy tápot adjon a serdülők alkotó képze­letének. A fokozódó igényt ebben a pillanatban a hazai játékipar kielégíteni csak külföldi meg­rendelések igénybevételével tudja. Holott adott a lehetőség, az, hogy iparművészeti színvo­nalú játékiparunk gyors bő­Iparművészeti Főiskolán ké­szült ötletes játékok egyike. vüléssel telítetté piacot, s ezután gondoljon. tegye a honi exportra is A monoriakkal szövetkezve A Monori Kefegyár ezért lé­pett szövetségbe az Iparművé­szeti Főiskola formatervező hallgatóival. Ebben a tanév­ben valamennyi évfolyam ezt a játékprogramot tervezte a népi játékok gyűjtése, időszerű felhasználása és a jelen köve­telményeinek forrása, rendelé­se szerint. Az első bemutató tanulságai Szerint hatékony előrelépés történt. Régen az építőkocka várat, házat eredményezett, most az új produktum szerint újabb játékot — mélyített csa­tornáján golyó gurítható. Egyáltalán az itt tervezett já­tékok a gyerek cselekvő ener­giáit is igénylik. Ólomkatonák helyett faragott fafigurákat kap kézbe a gyerek, melyet ő fest ki saját igénye szerint. Örömszerzés mellett értelmet is serkentenek e játékok, ügyességet, önbizalmat fej­lesztenek, olyan járműveket láthatunk, melyele izmokat erősítenek, nem a kényelmet. Mindez fontos kiindulópont, legalább olyan fontos, mint az esztétikai külalak. A főiskolá­sok közös programjában mindkét elv azonos erővel je­lentkezik. Nagy hajó, hármas bicikli, biológiailag pontos mozgású faállatok, sérülést nem akozható fakalapácsok — közösségi és egyéni játékok sorakoznak egymás mellett, olyan szerkezetek, melyek nem elégednek meg a befogadó passzivitással — munkára, fantáziával épülő alkotásra buzdítják, nevelik a gyerme­ket.. Bizonyos arányokat tekint­ve sürgős gyorsulnunk a já­tékgyártásban, hiszen az NDK-ban hatszáz üzem fog­lalkozik e problematikával, s ott ugyanúgy, mint nálunk, iparművészeti tervezés — ipari kivitel jegyében. Ott a hallei, nálunk a budapesti Iparművé­szeti Főiskola e feladat gazdá­ja, ott is, nálunk is figyelembe veszik a néprajzi hagyományo­kat, az orvostudomány és a pszichológia indítékait. Köztudott a lélektan felmé­rése szerint, hogy alapvető él­ményeink ötven százalékát gyermekkorunkban szerezzük. Ha sivár a hatás, sivár marád a jövő is. József Attila immár a mi korunkat szólítja meg, hogy játszani is engedd ifjúsá­gunkat. Engedjük. Rubik Ernő kirakós kockáját adjuk kezébe, hadd töprengjen a megoldáson. Öllelbazár Az út közepén vagyunk. Ép­pen az iparművészeti érték­rendű gyermekjáték tömeges és általános létrehozása céljá­ból nemzetközi kiállítás, já­tékfesztivál segíthetne gond­jainkon, valósíthatná meg e rendszeres, megismétlődő öt­letbazár nyomán a korszerű és új magyar, európai játékot. A Monori Kefegyár és az Iparművészeti Főiskola össze­fogása az első lépés. A máso­dik, hogy Vác, Cegléd megren­dezhetné a nemzetközi gyer­mekjáték triennálét. Vagy va­lamelyik más településünk. Losonci Miklós SZÍNHÁZI estek A lovakat lelövik, ugye? Horace McCoy-sztori a VárszínHBzban Nekiveselkedünk újra és újra. Néha halálosan fáradtan, időnként csalódottan reményfoszlányokba kapaszkodva, elő­fordul, hogy a megvertség érzésével is tovább visznek a már bejáratott ide­geink. Mert menni kell, csinálni kell és látszólag mindegy, hogy mit, de meg­állni, térdre rogyni nem lehet. S ha McCoy történetét az itt és most való­ságában nézzük, akkor értelmes, nem­csak magunknak hasznos dolgot kell cselekedni, mert különben végzetes a talaj vesztés, ... Mégis lelőtte, pedig szerette. Mert a lovat, ha már semmire se jó, lelövik, ugye? — ezzel a mondattal fejeződik be a sztori, miután néhány perccel korábban eldördült egy revolver. Gyil­kosság történt szívességből, mert az em­bert, ha már semmire sem jó — és tá­volról sem fizikai értelemben — az em­bert általában nem lövik le, ugye? Bár­mennyire is kész van, cipelnie kell meg­alázott látszatemberségét. Mikor kiszol* gáltatottságában értelmetlen cselekede­tekre is képes, még úgy teszünk, mintha önként dobta volna el önérzetének utol­só foszlányait. A tétel igazolására al­kalomként szolgál egy maratoni tánc­verseny. Az eredeti szerző McCoy. Hírét, a nagy sikert Jane Fonda világraszóló filmje őrizte meg. S a magyar közönség bizonyára sokáig tartja meg/ élményei között a Népszínház idegtépő produk­cióját: A lovakat lelövik, ugye? A közismert legendával szabadon, már-már önkényesen bánt Ungvári Ta­más, az új változat írója. A feszültséget fokozva kitűnően ível fölfelé a darab, s csak egyetlen, de sajnos sorsdöntő ponton törik meg- a varázslat: a lövés nincs közvetlenül vagy eléggé indokol­va, sem gondolatilag, sem érzelmileg. Mintha egy dramaturgiai láncszem hiá­nyozna. Ügy érezzük, hogy az egyik fő­szereplőnek, Glóriának egyszerre csak elege lett az egészből, hát a partnere kezébe adj a pisztolyt: lőj! ■ Glória sztár akar lenni, alkalmi társa, Robert pedig filmrendező. A i*egénybőí készült dráma nem győz meg e két fia­tal teljes kiszolgáltatottságáról, hiszen választhatnának más, normális életutat. A további játék már csak akkor marad él: .képes, ha elfogadjuk, hogy Glóriáék nem hajlandók lemondani az álmaikról. A nagy létbizonytalanságban így egy szemernyi biztos pontba kapaszkodnak: a maratoni táncversenybe. Végül is Rocky, a szervező naponta hétszer ad enni a versenyzőknek, s az óránkénti tíz perc szünetben aludni is lehet, és a győztes párnak ezer dollár üti a markát. Több mint két hétig lötyögnek, vonag- lanak a parketten, mikör Rocky meg­rázza a rostát: a túlhajtott ritmusban beletaposnak egymásba a versenyzők, testükkel törlik fel a földet, vonszolják, cibálják partnereiket. Megalázott, ma­nipulált félhullahegy a színpad. Csakhogy itt a dráma feszültsége ki­enged, hirtelen nyugvópontra jut. Az épségben maradt néhány pár — köztük Roberték — frakkban, estélyi ruhában kezdené a mindent eldöntő végső tánc­mérkőzést. De közbej öh egy megma­gyarázatlan esemény és véget ér a ver­seny, nincs győztes és nincs ezer dollár. Minden hiába volt. Elérkezett a kijóza­nodás pillanata. A versenyzők vissza­veszik viséltes ruháikat és hazaindul­nak. Glória e hosszúnak tűnő lazítás után veszi elő a pisztolyt. A rendezés egészen virtuóz. Mint egy fokozatosan gyorsuló tánc ritmusa, úgy növekszik egyre jobban a feszültség és az előadás dinamikája. Iglódi István a valóságban is meggyötri színészeit a közel kétórás tánccal, és meggyötri a közönséget is, mert átéli e verseny megalázó voltát. Nem lehet szabadulni a produkció hatása alól, a nézők ütő­ereiben lüktet a rockritmus. A lazulás ürességet hoz és mindennek a tagadását, s már idegenként tekintünk Glóriára és a sorsa iránt csaknem közömbösek ma­radunk, bár rendezőileg mértéktartóan, szépen megoldott az utolsó jelenet. A közönségsikerben része van Selme­czi György zenéjének, Stefanovits Péter látványos díszletének, s nem utolsósor­ban az NDK-ból érkezett két koreográ­fusnak: Lothar Hammf, és Éva Rein- tahier egészen kiváló munkát végzett. A színészi teljesítményt egy-két sze­replőtől eltekintve, bizony nehéz érté­kelni, mert hagyományos értelemben alig beszélhetünk alakításokról, figura­alkotásokról. A dráma és a megvalósí­tás minden karaktert felold a táncban. A villanásnyi mondatok vagy a jelenet­töredékek bármennyire is hatásosak, mégsem értékelhetők színészi teljesít­ményként. A szó legszorosabb értelmé­ben az egész társulat adja össze mozai­kokból a nagyszerű hatást. Glória szerepét Jobba Gabi alakítja: tudatos szerepformálása méltán arat si­kert. Az általa teremtett csellengő lány már az előadás első pillanatától magá­ban hordja a tragédia magját. Andorai Péter játssza Róbertét, íróilag az ő fi­gurája a legárnyaltabb, s ki is aknázza a szerepben rejlő valamennyi lehetősé­get. Verebes István nyújtja talán az előadás legjobb színészi teljesítményét: Rocky politikus, üzletember, kikáltó és, ha a helyzet úgy hozza, atyaian bölcs. Verebesnél mindez olyan magától érte­tődő, olyan könnyed, hogy hisszük: má­gusként tartja fogva táncosait. Tordai Teri formálja meg Rubyt, aki terhesen vesz részt a maratoni táncver­senyen. (A második szereposztásban Jobba és Tordai figurát cserél.) Már puszta jelenlétével is feszültséget te­remt, de különösen szépen oldja meg azt a jelenetet, amikor kizárják a ver­senyből. Mihály Pál alakítja Ruby partnerét, s kevés szövegével is színes egyéniséget teremt. Ugyancsak elisme­rés illeti Zala Márk, Trokán Péter, Marsek Gabi, Papadimitrij Atina, Fe­leki Sári és Pelsőczy László teljesítmé­nyét. A tévedés veszélye nélkül említhet­nénk dicsérettel további szereplőket is a mintegy ötven közreműködő közül, hiszen szokatlanul nagy fizikai és idegi terhelést jelentő feladatot oldottak meg: Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom