Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-10 / 7. szám
1980. JANUÄR 10., CSÜTÖRTÖK Honismeret az olvasótáborokban TÖPRENGÉS KÉT NYÁR KÖZÖTT Hogyan illeszthető be az általában tíznapos olvasótábori munkába a honismereti tevékenység, a szőkébb környezet megismerése, vagy akár egy- egy tájegységen, községen belül valamilyen sajátos terület bemutatása? Érdekes, fontos kérdés. Egyrészt azért, mert amennyire szükséges, hogy az iskolában tanult irodalmi ismeretek kötetlen foglalkozásokon szerzett élmények segítségével gyarapodjanak, annyira fontos, hogy a többi tantárgy oktatása is kiegészüljön oldott formában, meghatározott közösségben szerezhető tudással. Alig van olyan tantárgy, amelyhez a honismeret ne kapcsolódna; legion- tosabbkénit talán aiz irodalmat és nyelvtant, történelmet, földrajzot, biológiát,, a közép- iskolásoknál a világnézetünk alapjai és a művészettörténeti alapismeretek tantárgyat emelhetjük ki. Az olvasásra nevelés egyben a társadalom fontos kérdései iránti érdeklődésre ösztönzés. Ugyanerre irányul — a hagyományok, konkrétumok bemutatásával — a honismereti munka. A két terület abban is közös, hogy mindkettőnél fontos az egyén aktív tevékenysége: az olvasásélmény szembesítése a valósággal, illetve a megismert valóság-, múltszelet elhelyezése a nagyobb egységben, kiegészítése könyvből szerezhető ismeretekkel. Ismeretek és módszerek Nem lehet meglepő — ha a fentieket elfogadjuk —, hogy Pest megyében, ahol évről év re országosan kiemelkedően nagy — a múlt esztendőben húsz volt — a nyári olvasótáborok száma, szinte alig találunk közösséget, ahol a gyerekek a könyv, az olvasás mellett ne foglalkoztak volna honismerettel is. Több helyen csak a kirándulás, városnézés szintjén, ahogyan az együtt- léthez a sport, a tábortűz, a baráti találkozó is hozzátartozik. Ez is örvendetes. Máshol, mint a gödi úttörőtábor ban rendezett szlovák nyelvművelő táborban, már hónapokkal az esemény előtt felhívást küldenek a gyerekeknek Arra kérik őket, hogy hozzanak magukkal díszítőeszközöket, régi használati tárgyakat, gyermekrajzokat, amelyek a régi élet egy-egy jellegzetes mozzanatát mutatják be, már előre tanuljanak szlovák verseket, népdalokat. Ez a tábori munkát színező akció szervesen kapcsolódik a honismerethez. Az olvasásra nevelés és a honismereti tevékenység arányát — szükséges, optimális arányát — általában nem szabhatjuk meg. A következő négy tábor négy különböző típust is jelent. Az egyikben a két terület szinte egyenlő mértékben van jelen, a másikban a csoportos, illetve az egyéni gyűjtőmunka dominál. A táborok abban viszont megegyeznek, . hogy célkitűzéseik igen komolyak, mint ahogyan azok eredményeik is. Tartalmukat, módszereiket illetően a résztvevőkből, a tábor helyéből következően természetesen eltérőek. A ceglédi általános iskolások honismereti olvasótáborát például 36 kisdiák részvételével Balatonszárszón rendezték meg június 23. és július 2-a között. Rendezői így fogalmazták meg céljaikat: megismertetni a Bala- ton-környék földrajzi, természeti viszonyait, történetét, irodalmát, néprajzát, egyúttal elsajátíttatni a honismereti kutató-, gyűjtőmunka módszereit. Célunk ugyanakkor, hogy a gyermekek visszatérve az iskolájukba, a honismereti szakkörök magját képezzék. S céloknak megfelelően hallgattak a résztvevők előadást a környék várairól és kirándultak Keszthelyre. De — érdemes megjegyezni — nem maradt el az ismeretek feldolgozása, sőt, a kifejezetten ri- nortkészítő portya sem. A tábori könyvtár természetesen már az előző nap megkezdte működését. Ugyanez történt a Ráckevei- öuna-ágban. a Petőfi-emlék- ->en igen gazdag Dömsödön i rendezett olvasótáborban, amelyben a ráckevei járás negyven általános iskolása vett részt. Mégpedig olyanok, akik a honismeret, a vizuális kultúra iránt érdeklődtek, valamint délszláv és német nemzetiségű gyerekek. A társaság a résztvevőknek megfelelően négy csoportra oszlott. A két nemzetiségi csoport elsősorban az anyanyelvet gyakorolta, a képzőművészek különböző technikákkal ismerkedtek, míg a honismereti csoport a Petőfi-emlékhelyeket (szüleinek egykori lakóháza, múzeuma, szobor, emlékfa) járta be, tagjai közben egyéni feladatokat oldottak meg Könnyen megjelölhették egy- egy verssor származási helyét, hiszen az első napokban ők rendezték a háromszáz kötetes könyvtárat. Erejükből tábori újságra, kerékpártúrára, irodalmi műsorra is futotta. A többiekkel együtt — mivel a táj természeti szépségekben, műemlékekben is gazdag megismerkedhettek a Kiskunsági Nemzeti Parkkal és Rác keve műemlékeivel is. Hagyományok Szigetmonostor, akár Döm- söd, a Duna-parton terül el, de jó néhány kilométerre északabbra, a Szentendrei-sziget határában fekszik az az erdei telep, ahol a két világháború között fiatal értelmiségiek, ifjúmunkások tartották nyári összejöveteleiket. A területen ma is sok veterán él. Nagy idők tanúi közelében kézenfekvő, hogy honismereti-munkásmozgalmi olvasótábort rendeztek. A tavaly már a harmadik alkalommal ismerkedhettek úttörő és KlSZ-korosz- tályú fiatalok a telep munkásmozgalmi hagyományaival, innen kiindulva a sziget egészével, a túlparton levő Szentendrével, s mivel Móricz születésének századik évfordulóját is ünnepeltük, Leányfaluval. A fiatalok, akik már otthonukból is hoztak magukkal tárgyi-szellemi anyagot, a telep házaiban elszórtan, az állandó lakók közelségében töltöttek tíz napot. Riportot készítettek a régi párttagokkal, de találkoztak a község vezetőivel, helyi gyűjtőkkel is. Nemcsak előadást hallgattak a könyv varázsáról, hanem a szentendrei megyei könyvtárban tett látogatáskor önálló kutatási feladatot is kaptak (irodalomkutatás egyes témákhoz). A komoly tartalmi munka mellett energiájukból társadalmi munkira is futotta, úgy dolgoztak, hogy kiérdemelték a megyei népfrontbizottság dicséretét. Azok a középiskolások viszont, akik Aszódon, a középiskolai kollégiumban rendezett honismereti gyűjtőtáborban vettek részt (huszonketten Pest és Heves megye középfokú tanintézeteiből és két fotós a budapesti képzőművészeti gimnáziumból), mondhatni, a táborozás egész ideje alatt komoly társadalmi munkát is végeztek. Mert amellett, hogy gazdagodtak: megismerték a néprajzi kutatások történetét és módszereit, az összegyűjtött anyag nagy részével az aszódi Petőfi Múzeumot gazdagították. A Galga mente népi múltja ma is sok ismeretlen értéket őriz. Volt tehát dolga a három — a népi gazdálkodást, a viseletét és a szokásokat kutató — csoportnak. Kérdőívet használva kérdezték az idős aszódi embereket, jegyezték az adatokat, fényképeztek, írták le a tárgyakat. Egy-egy esetben a múzeum tárgyi anyagát is kiegészítették, de elsősorban szöveges anyagot gyűjtöttek. A kutatáshoz természetesen szorosan hozzátartozott a szakirodalommal való ismerkedés, az összegyűlt adatokat a résztvevők rendezték, dolgozták fel. magjává válhat az iskolák, művelődési házak honismereti szakköreinek. Szó esett bizonyos módszertani kérdésekről is. Ezekhez még annyit, hogy alapvetően a korosztály értelmi-érzelmi jellemzői és a tartalmi célkitűzések szabták meg, milyen arányban szerepelhetett a programban előadás és játékos vetélkedő, csoportos foglalkozás és egyéni munka. A fiatalokkal folytatott beszélgetések arról győztek meg, hogy ha értelmes célokat tűzünk ki eléjük, nem kell félni a terheléstől, a tábor akkor sem kelti az iskolai órák hangulatát, hanem számos lehetőséget ad a személyiség kibontakoztatására, az egyéni cselekvésre. És még egy kérdés: a nyári tíz nap, akárhogy is nézzük, elég kevés a komoly eredmények eléréséhez, és igen nehéz a táborozás hatásának pontos lemér ése is. Éppen ezért mind a négy tábor vezetőiben él a törekvés a táborozás idejének megnyújtására, az év közbeni kapcsolat, esetleg találkozás biztosítására. A szigetmonostori tábor gazdag, tartalmas,. fényképekkel illusztrált naplója azzal segít, hogy a táborozókat a korábbi résztvevők munkájával szembesíti, s arra ösztönzi őket, hogy azokhoz hasonlóan jelet hagyjanak maguk után. Az aszódiak a gyűjtés eredményét három dolgozatban, egyéni és csoportos munkával hasznosítják! Ezek az aszódi múzeum kiadványai közé is bekerülnek, s részt vesznek a Néprajzi Múzeum néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatán. Akár díjat kapnak, akár nem kapnak a dolgozatok, mindenképpen komoly összetartó erőt jelenítenek a táborozok között. P. Szabó Ernő Köztéri szobrok Újabb képzőművészeti al kotásokkal gazdagodik az idén Budapest és az ország számos más települése; több mint hét ven szobor, illetve szobor együttes készül el a Képzőmű' vészeti Kivitelező Vállalat műtermeiben. Az új alkotások egy részét felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére avatják fel. A városligeti műtermekben az utolsó simításokat végzik Marton László nagy méretű bronz szoborkompozícióján amelyet Rúzsa községben állítanak fel. Kunfehértó főtéré re kerül Rétfalvi Sándor monumentális felszabadulási emlékműve, Garára pedig Sziath máry György háromfigurás kőszobra. A rekonstrukció alatt álló Műcsarnok új, díszes kapuját Tarr Miklós szobrászművész a következő hetekben formálja bronzba, s ugyancsak bronzba öntik a közeli hetekben Csi kai Márta Táncoló című alkotását, amely Zalaegerszeg egyik terére kerül. Az idén Borsos Miklós há- rom alkotását készítik el Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Budapest köztereit ékesíti majd a Kossuth- díjas művész Beethoven és Kassák domborműve, Szentes város dísze lesz Horváth Mihály portréja. A nemrég elhunyt Pátzay Pál Kos- suth-díjas szobrász alkotását, Bethlen Gábor mellszobrát Hódmezővásárhelyen állítják fel. Varga Imre Veres Péterről készített mellszobra Debrecen Liszt Ferenc portréja pedig Mecsekniádasd tulajdonába kerül. A Városligetben időről időre megtekinthetők a rendelésre készült alkotások: a télen- nyáron „nyitva tartó” bemutatón évente 20—25 szobrot állítanak ki közszemlére. Jelenleg Nagy István János Púpos tevéjével ismerkedhetnek a látogatók, a szobor Tatabánya egyik óvodájába kerül majd. József Attila emlékbizottság alakult Szerdán a Parlament Gobelin-termében József Attila emlékbizottság alakult a költő közelgő 75. születésnapja méltó megünneplésének előkészítésére. Elnöke Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az emlékbizottság tagjai a magyar társadalmi, kulturális, irodalmi művészeti élet kiemelkedő személyiségei. Az alakuló ülésen megtárgyalták az évforduló megün neplésével kapcsolatos előzetes terveket és felhívást fogadtak el. KÖZÖS A FELADAT Ne szenvedjen csorbát EGESZSEGÜGYI KÉPZÉS A MEGYEBEN Mindenkinek hasznos A négy tábor tartalmi munkáját vizsgálva az eddigiekből valószínűleg kiderült, hogy nem egyenlő mértékben ugyan, de jól segítették nemcsak az olvasásra való nevelést, hanem a honismereti mozgalom szélesítését is, a táborozok egy része valóban Pest megye az ország legnépesebb megyéje. A felszabadulás óta legdinamikusabban itt gyarapodott a népesség száma: 1949 és 1960 között csaknem 14 százalékkal, 1960—1970 között mintegy 12 százalékkal s a legutóbbi évtizedben is hasonló ütemben fejlődött. Hamarosan eléri az egymilliót, A megyében a váci, valamint a ceglédi egészségügyi szakiskolában folyik egészség- ügyi képzés. Vácott évente 70 —80 hallgató fejezi be tanulmányait, közülük mintegy 35-en a váci kórházban helyezkednek el. Cegléden az egészségügyi szakiskolában összesen 220-an tanulnak, többségük a megyében vállal állást. Mindez azonban kevés, hiszen még mindig megközelítően húsz százalék a kórházakban, járási-városi rendelő- intézetekben a szakképzetlen dolgozók száma. Az orvosok, asszisztensek, védőnők, ápolónők továbbképzésével a megyei tanács egészségügyi osztálya foglalkozik. Tavaly 110 kórházi. 12 rendelőintézeti orvos, 3 járási-városi főorvos. 68 körzeti, 1 üzemorvos. 13 gyermekorvos, 4 KÖJÄL-or- vos és 44 egyéb területen dolgozó orvos részesült továbbképzésben. de a megyében mindössze egy egészségügyi szakoktató van. A fővárosban sem sokkal jobb a helyzet, itt tizenhárom az oktatók száma. Gondot jelent a vezetők továbbképzése is. Ugyancsak problémát okoz a továbbképzésben részt vevők kieső munkaideje, az utazás, a költségek s főleg az, hogy bizonyos feladatokat senki sem tud ellátni helyettük. Ezért javasolta a megyebizottság az egészségügyi dolgozók szakszervezeteinek a következőket: különös gonddal szervezzék meg a továbbképzést, az oktatást úgv. hogy közben ne csökkenjen, ellenkezőleg, emelkedjék a betegellátás színvonala. A jobb és eredményesebb gyógyító munka érdekében nemrég felhívást fogalmazott meg az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének fővárosi és Pest megyei bizottsága, mely az említett területen az egészségügyi ellátás színvonalának emelését célozta. Az agglomerációs területeken dolgozó egészségügyi dolgozóknak külön figyelmébe ajánlotta, hogy a betegek felesleges küldözgetése helyett éljenek jobban szakmai és felszerelt- ségi lehetőségeikkel. Nagyon lényeges, hogy megfelelően biztosítsák a bejáró dolgozók egészségügyi ellátását, teremtsenek kapcsolatokat az üzemegészségügyi dolgozókkal, valamint a fővárosi fekvőbeteg- osztályokkal. Sz. M. HETI FILMJEGYZET Bizalom Andorai Péter és Bánsági Ildikó a Bizalom című új magyar film egyik jelenetében. Ki ne tudná, hogy bizonyos történelmi helyzetek, bizonyos kiélezett szituációk olyan emberi konfliktusokat hozhatnak létre, amelyeket normális körülmények között elképzelni is nehéz lenne? Az ilyenkor keletkező óriási nyomás úgy nehezedhet a jellemekre, mint vialami gigászi hidraulikus prés, és éppúgy deformálhatja is a karaktert, mint a prés a beléje kerülő anyagot. Szabó István új filmje, a Bizalom, melyet Szántó Erikával közösen írt, mintha ebből az eléggé közismert és számos irodalmi alkotásban, filmben, drámában megjelenített, elemzett tételből indulnak ki. Adva van 1944 decembere Budapesten, a nyilas terror idején. Egy fiatalasszony, akinek a férje illegális munkát végez, váratlanul egy számára ismeretlen férfi lakására kerül, ahol úgy kell viselkednie, mintha e férfi felesége lenne. Az asz- szony más nevet, más adatokat kap. a férfiról is tudni lehet, hogy az eredeti neve más. Adott tehát egy nyomasztó szituáció, amelyben bármenynyire egymáshoz van is láncolva két ember, mégsem bízhatnak meg egymásban. Mindegyikük léte, élete a másiktól függ, de a másikról egyikük sem tud semmi biztosat. Olyan ez, mint valami rejtvény, amelyben úgy kell kitalálni a megfejtést, hogy egy csomó alapvető információt nem hidunk a megoldás megtalálásához. Csakhogy ez a rejtvényfejtés élethalál-játszma. Mindehhez az izgalmas játékhoz még hozzá kell számítani az adott időszak külön drámáit, rejtvényeit és halálos tétben játszott találós kérdéseit. A külvárosi öreg ház kopott-otthonos szobájában Kata, az asszony és János, a férfi között lejátszódó magándráma mögött ott dübörög a történelem, s néha direkt, néha áttételes módon beleszól ennek a két embernek az életébe. Mi több: magát ezt a különös szituációt is eleve ez a történelem hozta létre. Látszólag tehát minden együtt van ebben a filmben egy feszült lélektani drámához. A film mégsem sikerült, s ezt talán éppen a Szabó István korábbi munkái iránti tisztelet és szeretet mondatja ki így kereken. Hol keresendő a sikertelenség gyökere? Mindenekelőtt talán ott, hogy a forgatókönyvön igen erősen érződik valamiféle kimódolt- ság, az ismert, sőt untig látott- hallott-olvasott tétel eminens tanulóhoz illő alaposságú felmondása. Minden olyan precíz és szabályos, minden any- nyira az ezekben az alkotásokban már-már kötelező sémák szerint történik, hogy már maga ez is a csináltság érzetét kelti. Ugyanakkor, bár alaposan, sőt túlságosan is alaposan megismerj üli ennek a két embernek a viszonyát, édeskeveset tudunk meg például Jánosról. Fogalmunk sincs, miért kell bujkálnia, mitől olyan fontos ember, hogy ki ásóknak kell vigyáziuk rá, akár az életük árán is. Nem tudjuk meg, miért gyáva, miért fél, s ilyen tulaj donságokkal hogyan lehet olyian fontos vezető, akire eny- nyire kell ügyelni. Az illegális mozgalmak szerény kis közkatonái körül ugyanis korántsem csináltak ekkora ügyet. S mivel a filmben legalább háromszor bebizonyosodik, hogy János gyönge, gyáva, önző és betegesen bizalmatlan, és ugyanígy legalább háromszor igazolódik, hogy Kata maga a szívj óság, az ártatlan áldozat- készség meg minden, egy idő múltán azt kérdezzük: vajon ezek a figurák nem merő sémák-e, nem kizárólag egy tétel illusztrációi-e, s mint ilyenek, nem érdektelenek-e? A túlméretezett, többször befejeződő, de véget érni mégsem akaró filmben mindemellett igen szép részletek találhatók. Szabó Istvánt, az Apa, a Szerelmesfilm, a Tűzoltó utca 25. rendezőjét ezekben a részletekben lehet felismerni. Meg abban is, ahogyan a Katát alakító Bánsági Ildikót vezeti. Fikciót, tézist ilyen átültén, ennyire élettel megtöltve eljátszani — ez színészi-rendezői mestermunka. Bánsági Ildikó mellett különösen zavaró a Jánost játszó Andorai Péter merevsége, színtelensége — és ijesztően rossz beszédtechnikája. Egy-egy kisebb figurát jól old meg Halász Judit, Balá- zsovits Lajos. Kishonti Ildikó Dunai Tamás. Lidércnyomás Talányos film, amely úgy kezdődik, ahogyan végződik, de a néző mégsem tudja, hogy amit látott, az már megtörtént és hogy valóban megtörtént-e. vagy csak ezután fog megtörténni, ha egyáltalán megtörténik, és ha valóságosan megtörténhet. Jean-Louis Bertucelli francia rendező egy sikeres könyvből ( Az átkozódó) készítette ezt a filmet. Sok mindent akart, de ezekből csak néhány dolog jött össze a filmen. Többek között meg akarta mutatni egy modem, úgynevezett multinacionális mammutválla- lat már-már embertelen szervezetének valóban nyomasztó, de egyben irreális légkörét. Meg akarta mutatni, hogy egy ekkora cégnél is milyen piti emberi indítékok befolyásolhatják a nagy döntéseket. Meg akarta mutatni, mennyire értéktelenek, jellemtelenek lehetnek a rettegett vezetők is. De bele kívánt keverni a történetbe egy jó adag bűnügyi izgalmat is, meg egy csomó titokzatosságot, sőt megoldatlan-ki- bogozatlan rejtélyt. Mindez túlontúl is sikerült. minek következtében a Lidércnyomás első félórájában a néző kapkodhatja a fejét, hogy miről is van szó, mi micsoda, ki kicsoda és mit akar, az utolsó húsz percben meg reményét vesztheti, hogy valaha is teljesen tisztába jöjjön a sztorival, a figurákkal s a rendező szándékaival. Valamivel kevesebb antimo- nopolizmus. egy kicsit szűkebben mért idegborzolás. némiképp áttekinthetőbb rejtelmek és sokkal enyhébb sokkolás igen jót tett volna a filmnek — és a nézőknek. Takács István «
