Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

1980. JANÜÄR 9., SZERDA 5 UV Meditáció a gyes-ről Mi tagadás: gyakran a szá­mok bűvöletében élünk. Így vagyunk a gyes-sel is, amely vitathatatlanul egyik legran­gosabb, s nemzetközileg is nagy tekintélyű szociális vív­mányunk. Mégsem mondhat­juk azt, hogy nincsenek társa­dalmi méretű gondjaink gyes­ügyben. Itt van mindjárt az el­ső: még sehol a gyerek, csu­pán sejteni lehet az asszony öltözetéből, hogy leendő kis­mama, ám ez elég egynémely személyzetisnek arra, hogy el­tekintsen a' felvételtől. kiszámíthatatlanok'' Az, hogy valaki miért nem kap meg egy állást, vállalati belső ügy. Különben is az el­utasításhoz nem fűzheti hozzá az előadó: „a munkavállaló mindenben megfelel a köve­telményeknek, csak éppen ál­lapotos ...” A nők itt-ott még meglévő hátrányos helyzete ezen a területen is felfedezhe­tő. Általában: ma már nem rit­ka, hogy számos területen az azonos munkát végző férfiak és nők rivalizálásában a nők is­kolázottsága magasabb. Az eg­zisztenciális sorrend persze ezt távolról sem tükrözi. „Hát mert a nők olyan kiszámíthatatla­nok, hol szülési szabadságon vannak, hol a beteg gyerekeik miatt hiányoznak ..Így az­tán az is természetesnek tűnik, hogy homogén nőközösséget férfi kolléga vezet. Gond ide, előítélet oda, a gyes mégis feltartóztathatatla­nul teljesíti küldetését. Nap mint nap háromszázezer kis­mama tölti mind a huszonnégy óráját kisgyermekével. Nincs az a szuperdajka, vagy még szuperebb bölcsőde, amely ezt a kapcsolatot egyenértékűen helyettesíthetné. A kismamák boldogságát azonban felhők árnyékolják. ' Mindenekelőtt az, hogy ott­honlétük alapvető változásokat hoz a család életében. A bevá­sárlástól kezdve a gyérekkel való esti foglalkozásig szinte minden teendő a nyakukba szakad, mivel „úgyis otthon vannak”. Eközben társas kap­csolataik beszűkülnek, ilyenkor tél víz idején még a homokozó partján létrejött barátságaik is fellazulnak. Kivétel pereze akad nem is egy, hallani-olvasni gyes-en lé­vő kismamákról, akik afféle három esztendeig tartó szabad­ságnak, kikapcsolódásnak te­kintik ezt az állapotot. Csupa olyasmikre jut idejük-lehető- ségük, amire azelőtt csak nosz­talgiával gondolhattak: rend­szeres olvasásra, zenehallga­tásra, nyelvtanulásra. Sőt szak­májukban is előbbre lépnek. Még történhetne valami A fiatal mamák többsége azonban élete olyan három esz­tendejét veszíti el — vagy még többet, ha hamarosan újra szül —, mikor még történhet vele valami: beiskolázhatják, kiemelhetik csoportvezetővé, feljebb juthat a szakmai lép­csőfokokon. A Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő nő- és rétegpolitikai munkabizott­ság gondosan felméri a kis­mamák helyzetét, s a gyes hatását a családok életmódjá­ra. Az elemzéshez felhasznál­ják a megyei tapasztalatokat, az e témakörben publikált tudo­mányos munkákat azzal a nem titkolt céllal, hogy kiszűrjék gyermekgondozási segélyezési rendszerünk kedvezőtlen tár­sadalmi hatásait. Sok helyen a munkába visz- szatérő anya csupán a régi bé­rét kapja, holott az azonos be­sorolású közvetlen munkatár­sai időközben — három év nem kis idő — 200—300 forintos béremeléshez jutottak. A ve­zetők arra hivatkoznak, hogy adható ugyan a gyes-ről visz- szatérőnek is béremelés, de nem kötelező. Ki cáfolhatja meg? A Munkaügyi Minisztérium irányelve szerint meg kell vizs­gálni, hogy a munkába álló kis­mama bérezése — képessége és teljesítménye alapján — meg- felel-e az ugyanolyan munka­körben vagy ugyanolyan telje­sítmény mellett dolgozók ke­resetének. El lehet képzelni, hogy három év kiesés jelentő­sen megmutatkozik a szakmai gyakorlatban. Ez esetben viszont — ki tud­ja megcáfolni? — a kismama kifejezetten azért kerül hátrá­nyos helyzetbe, mert termé­szetes ösztöneinek, család utáni vágyakozásának engedve, gyer­meket szült. „Stabil embert, akire hosszú távon számíthat majd a társadalom” — úgy is mint munkaerőre.., Hogyan alakul a lakosság ellátása A vásárló nem károsodhat Grafikont mutatott nemré­gen egy kereskedelmi válla­latnál dolgozó főkönyvelő, tulajdonképp egyszerű ábrát, egy kihajlított szárú „V”-be- tühöz hasonló rajzot. A koor­dináta-rendszer egyik tenge­lyén a vállalat boltjai forgal­mának alakulását, a másikon az idő múlását jelölték. Az el­nyújtott „V”-betű legmélyebb pontja megközelítőleg az 1979. július 23-i dátummal, az ár­emelkedések * időpontjával esett egybe. Tájékozódó ellenőrzés Ez a grafikon akkor jutott újra eszembe, amikor Cseh Kálmánná, a monori—dabasi járási népi ellenőrzési bizott­ság elnöke egy vizsgálatukról tájékoztatott. — A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság kereskedelmi szakcsoportja országos vizsgá­latot indított a lakosság folya­matos és színvonalas áruellá­tásának figyelemmel kísérése érdekében. A mi feladatunk az ehhez kapcsolódó úgyneve­zett tájékozódó ellenőrzés volt. A három áfészra — a Ba­bas és Vidéke, az Öcs a és Vidéke, a sülysápi Alsó-Tápió- menti áfészra —, valamint a Cegléd és Környéke Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat 16 boltjára kiterjedő vizsgálat végén a népi ellenőrök jelen­tése írásban is azt a folyama­tot tükrözte, amelyet az em­lített grafikon is ábrázolt. Régi panasz A legtöbb panasz továbbra is a kenyér és a péksütemé­nyek minőségével, kiszállítá­sával kapcsolatban hangzott el. Egyes monon boltokban pél­dául hiába készítik el a meg­rendelést, a péküzem annyi süteményt szállít, amennyit jónak lát, gyakran az igényelt mennyiség háromszorosát. A szakboltok előnyben vannak, az üzem nekik szállít a leg­hamarabb, s a legjobb minő­ségű árut. így, aki friss és jó kenyérhez akar jutni, az kénytelen a járási székhelyen is kilométereket gyalogolni. Egy-két helyen a Papíripari Vállalat rendszertelen szállí­tása okozott átmeneti gondo­kat. Az akadozó áruellátás legjobb ellenszerét, úgy tűnik, az Alsó-Tápiómenti Áfész ve­zetői találták meg. Egy, ko­rábbi megállapodásnak meg­felelően a PIÉRT az áfész ál­tal kijelölt néhány boltba szállítja ki az összes megren­delt árut, a további elosztást a szövetkezet vállalta magá­ra. A nagykereskedelmi válla­lat szállítási ideje így egy- harmadára csökkent, az áfész pedig úgynevezett bonyolítási jutalékot kap. Szűkebb lehetőségek Az árváltozások némileg módosították a vásárlók igé­nyeit is. A legjobban ez a hús­ellátás gondjain mérhető: a drágább húsáruk folyamatosan kaphatók, hiszen kevesebb a vásárló. Keresettebbek let­tek viszont az olcsó húsok — a sertésoldalas, dagadó, lapoc­ka, belsőrósz —, épp ezért gyorsan kiürülnek a polcok és a tárolók. A népi ellenőrök a kereske­Megmozdult az egész falu Gyarapodva, bizakodva Községfejlesztés a takarékosság jegyében Jó évet zártak tavaly Bugyi községben. Az 1 millió 852 ezer forintból — ennyi volt a községfejlesztési keret 1979- ben — elkészült a gyermekor­vosi rendelő és befejezték az iskolabővítési programot is. Ez utóbbi kilenc új tanter­met jelentett. Több utca köz- világítást kapott, hogy csak a legjelentősebb beruházásokat említsük. Mindezekhez persze, kevés lett volna a tanács pén­ze. Segített az összefogás, azok a társadalmi munkaakciók, amelyek mindig sikeresek voltak. Ha tenni kellett, meg­mozdult szinte az egész köz­ség. Tóris Sándor tanácselnök mondja: Fény a tanyákra is — A tavalyi évről számsze­rű kimutatásunk még nincs, de 1978-ban 411 forint volt az egy lakosra jutó társadal­mi munka értéke. Ezt a nél­külözhetetlen aktivitást figye­Qcsai üzemünkben homok, kiskuniacházi üzemünkben kavics korlátlan mennyiségben kapható A homok 0-5 milliméteres. A kiskuniacházi üzem bányakavicsot, valamint egy frakcióra osztályozotté 0-32-es mosott kavicsot árusít. Magánvásárlóinknak befizetés az ácsai, illetve a kiskuniacházi üzem pénztáránál, szombat kivételével minden nap 8-tól 14 óráig. Nagyobb mennyiség rendelése esetén a kavicsot a helyszínre szállítjuk. Az érdeklődőknek a 123—062-es budapesti telefonszámon adunk további felvilágosításokat. tí&vizsSsmisya Wáftaint Budapest V., Molnár u. 3. 1369 lembe vettük idei terveink el­készítésénél is. — Mivel gazdagodnak az idén? — Az operatív bizottság el­készítette és megtárgyalta az 1980-as esztendő terveit. Ez évben 1 millió 242 ezer fo­rinttal gazdálkodunk, és ehhez még egymillió forint értékű társadalmi munkát tervez­tünk. — Melyek az idei tervek? — Huszonöt hellyel bővít­jük az óvodát és központi fű­téssel látjuk el az iskolát. To­vább korszerűsítjük a közvi­lágítást, a külterületek és a tanyák villamosítása is ter­veink között szerepel. Társa­dalmi munkában készül majd el több utca szilárd burkola­ta, a sportpálya bővítése és egy közlekedési park a gye­rekeknek. — Ennyire bízik a lakosság aktivitásában? — Még ennél is jobban! A tavalyi eredmények joggal tesznek optimistává. — Itt mindenkinek megvan a maga részfeladata — mond­ja Hidegföldi Imre községi párttitkár —, amiből aztán év végére összeáll a nagy egész. Cselekvési programunk értel­mében fontos feladatként, hangsúlyozottabban kezeljük a hatékonyabb foglalkozást a párton kívüliekkel. Kisebb közösségekben beszélgetése­ken, tájékoztatókon ismertet­jük nemcsak a falu. hanem az egész népgazdaság előtt álló feladatokat. Besegít a háztáji — Hányán lakják jelenleg Bugyi községet? — kérdem az elnököt. — Tavalyi adat szerint 5600-an, de egész pontos szá­mot csak néhány nap múlva tudnék mondani, ha befejező­dik a népszámlálás. — Mi a legnagyobb gond­juk? — A lakáshiány. Negyvenen várnak most is szolgálati, il­letve tanácsi bérlakásra. — XJgy mondják, jól élnek itt az emberek ... — Van benne igazság, mert delmi hálózat minőségét is ér­tékelték. Vegyes tapasztala­taik valószínűleg továbbra is érvényesek maradnak, hiszen a gazdasági szabályozás mind szűkebbre szabja a nyereség­lehetőségeket, s ezzel párhu­zamosan ez az új létesítmé­nyek építéséhez szükséges anyagi forrásokat is. A háló­zat fejlesztése elsősorban a meglevő egységek korszerűsí­tésével, felújításával oldható meg. Alapelv: a vásárló nem károsodhat. V. J. Több baromfi Korszerű termelési lánc Szervezeti intézkedésekkel segítik elő a baromfiipar telje­sítményének fokozását, korsze­rűsítését 1980-ban. A MÉM ál­tal jóváhagyott módosítások részben a vállalati önállóság érvényre jutását biztosítják, másfelől az egyik baromfifel­dolgozó üzem úgy kerül köz­vetlen kapcsolatba az állatte­nyésztő üzemekkel, hogy a mezőgazdaság átveszi az ipart részleget. Ily módon teljes kö­rűvé válik a tenyésztéstől a készáru előállításáig a terme­lési lánc. v dolgos nép lakja a falut. Szin­te mindenki foglalkozik ház­tájival is. Nem ritka az autó, színes televízió és a gazdag takarékbetétkönyv. A község jelenlegi betétállománya 35— 40 millió forint körül mozog. Megszűnt az elvándorlás — Nemrégen volt a község újratelepítésének 250. évfor­dulója ... — ... de nem vagyunk öre­gek! Nemcsak új létesítmé­nyeinket, hanem a lakosság életkorát tekintve is fiatalo­dunk. Már évek óta nincs el­vándorlás a faluból. A fiata­lok itthon is megtalálják szá­mításukat. Nagy figyelmet fordítottunk és fordítunk ar­ra, hogy ne legyen kedvük elmenni. Anyagiakkal is se­gítjük letelepedésüket, de a telekosztási és -parcellázási ter­vek is elsősorban ezt a célt szolgálják. Kohut László 23 éves. Sze­relő a Csepel Autógyárban: — Minden ideköt és meg­van mindaz, ami kell: sport, szórakozás, barátok... Min­denki ismeri a másikat, és ez nagyon jó. Lakhatnák szállón vagy albérletben, de inkább bejárok. Ha valami közös megmozdulás van, akkor szól­nak, és természetesen én is elmegyek. Tudom, az idén ke­vesebb a fejlesztésre jutó pénz, hiszen mindenütt spó­rolni kell és a tavalyinál is többet kell majd tenni, hogy tovább szépüljön a falu. De ez nem gond. Ha kell, me­gyünk. Elhiheti! Keresztes János itt szüle­tett, a téeszben dolgozik. Kö­zel jár az ötvenhez: — Jó hely ez, jók az em­berek is. Néha azt mondják, hogy mindenki csak magával törődik, de ez nem igaz. Azért mert iparkolik az ember... De, ha a faluért kell tenni valamit, senki sem keresi a kibúvókat. A község vezetői felmérték a tennivalókat, elkészültek a tervek, és tisztában vannak a lehetőségeikkel is. Bizakodóak. Ügy tűnik, nem alaptalanul. Látó János VÁROSÉPÍTÉS: Lebontani vagy felújítani? KÉPEN, FILMEN jól mutat, amint hatalmas munka­gépek jelennek meg öreg, düledező házak közt, halomra döntik az időrágta falakat, s aztán felépül helyükön a korszerű, távfűtéses lakótelep vagy egy sor társasház. Azt már ritkábban mutatják a képeslapok, film- és té­véhíradók, hogy az ilyen változás ezernyi kisebb-na- gyobb akadály, gyakran emberi csökönyösség legyőzésé­vel is jár. Ilyen lehet a sufniműhelyétől megválni nem akaró kisiparos ellenkezése is, de mehet odáig, hogy né­melyik lakótelepen — erre volt példa Budapesten — nem sikerült annyi új lakást átadni, amennyi régit le­bontottak. Igaz, ma a minőség e téren is jobban előtérbe ke­rül, egyelőre még rangja van a mennyiségnek is. Húsz évvel ezelőtt 361 ember lakott Magyarországon száz la­kásban — 1978-ban már csak 284. Az arány tehát sokat javult. Mégsem eleget. Európa-szerte az elfogadhatónak mondott laksűrűség száz lakásra 250 fő. Nem vagyunk tehát nagyon távol ettől az aránytól. Faluhelyen sok és egyre több kis ház tulajdonosa cseréli fel szülei, nagy­szülei vályogházát többszobás, fürdőszobás téglaházra. De mi legyen a városokban, ahol egyre sűrűbb népesség sürgeti a lakásépítést? Mindenekelőtt szembe kell nézni azzal a szinte min­denütt tapasztalható ténnyel, hogy az összefüggő terü­leten egymás falát támasztó-támogató, öreg házakból álló utcák és telepek — lassanként fogyóban vannak vagy már el is fogytak. Az egyesével, párosával álldo­gáló, régi házak jelentős része pedig csak kívülről mu­tat reménytelennek látszó képet. Mi tagadás: volt idő, amikor . helyrehozható, korszerűsíthető házak fölött is meghúzták a vészharangot egyszerűen azért, mert körülötte sok lebontani, eltüntetni való épüiet szomor- kodott. MANAPSÁG, amikor az élet, a gazdaság számos te­rületén szükségszerű a szemléletváltozás, az építkezések­nél is előtérbe került — minden eddiginél erősebben és szorítóbban — a gazdaságosság. Számolni kell a hely fogytával is. Végül, de nem utolsósorban: az egyes vá­rosok, lakott helyek sajátos arculatát meg kell őrizni, s ehhez az is hozzátartozik, hogy megőrzésre méltó régi épületekre ne emeljünk csákányt. Budapesten hamarosan elkezdődik belső kerületek felújítása. Ma csúnyának látszó, pedig csupán megko­pott, elhanyagolt öreg házak szépülnek meg. Volt ilyen­re már példa, amikor a főváros néhány főútvonalán kap­tak szép, színes köntöst régi épületek, miközben belülről is felújították, korszerűsítették őket. A kezdeményezés­hez eleinte nem sokan fűztek reményeket — a gyakor­lat azonban megmutatta, hogy a régit is lehet újjávará­zsolni. Természetesen nem mindent, nem mindig — de az esetek túlnyomó többségében teljes sikerrel jártak a felújítások. A fővárosihoz hasonló gondokkal csaknem minden város küszködik: minél több lakás kellene, ugyanakkor égetően sürgős a korszerűsítés, a városkép szépítése és megőrzése egyszerre. Hogy hol, hogyan lehet ezt a leg­jobban, leggazdaságosabban megoldani, arra aligha ad­hat bárki is általános érvényű receptet. Annyi azonban bizonyos: a szanálás nem mindenütt alkalmazható csodaszer. MINŐSÉGI KÜLÖNBSÉG van a letarolt területen való építkezés és a felújítások között. Az utóbbi több munkát jelent olyan vonatkozásban is, hogy jó előre át kell vizsgálni a lakóterület minden részét, alapos gon­dossággal kijelölni azokat az épületeket, amelyek felújí­tása és korszerűsítése még kifizetődő. Szinte mindenütt vannak olyan házak is — nemegyszer a felújításra mél­tóak közé beékelődve —, amelyek építészetileg értéktele­nek, városképi szempontból sem jelentősek, állaguk pe­dig nem éri meg a rájuk fordítandó összeget. Sok helyen a legnagyobb gondot éppen ezek jelen­tik. Felelős helyi vezetők és testületek döntésén múlik, hogy a valóban elavult épületek helyén korszerű lakóház, esetleg közintézmény épül-e vagy — s erre is ajánla­tos gondolni — játszótér, sportpálya, autóparkoló kerül a megüresedett telekre. Mindenképpen vezérelv, hogy szervesen illeszkedjék a városképbe. A jövő mindenképpen a városiasodásé. Az ezred­fordulóig 34 jelenlegi nagyközség tervezi, hogy elnyeri a városi rangot. Ehhez pedig hozzátartozik a korszerű­ség, de a település egyéni arculatának megőrzése, illet­ve kialakítása is. Mindezt pedig az adott gazdasági­pénzügyi lehetőségek függvényében kell megoldani. RÉGI SZOKÄS, hogy az egymáshoz közel fekvő, nagyjából egyforma adottságú városok ebben-abban versenyeznek egymással. A korszerűsítés, a városfejlesz­tés során most igen sok versenyezni való akad. ötletek­ből, a mai és jövőbeli városok fejlesztését szolgaló ja­vaslatokból sohasem sok. Hiszen a lakásépítési teendők hosszú távra szólnak — és a települések következő év­századait alapozzák meg. Bontással, lakótelepek építésével vagy felújítással, korszerűsítéssel, esetleg mindkét módon lehet teljesíteni a már elfogadott lakásépítési terveket. A lényeg az, hogy a közösségnek váljanak hasznára. Várkonyi Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom