Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
Nagykőrösi részlet Ú£ZJóba Éva rajza Valódi József: Hű szereimem A város szélén, ahol az erdő kezdődött, állt egy vendéglő. Amolyan meleg, családias fészek; doromboló cserépkályha a nagyterem közepén, mellette kis pódium, ott játszott a két zenése. Kozák, az idős férfi volt a dobos. Ha megunta, odasomfardált az asztalokhoz, és hegedült. A piani- nón fiatal, szőke lány játszott. Én a kályha mellé ültem, és őt néztem. Szomorúnak látszott. Sűrű, fekete szempiMéja néha meg rebbent. Észrevette, hogy figyelem. Megkérdezte két szám között, a cseppnyi csendben: — Mit játsszak magának? — Nem tudom. — Nincs nótája? — Nincs. — Ö — mondta. — Hogy lehet nóta nélkül élni? • Bánatosan révedtem a poharamba. A lány apró, tömzsi ujjai végigfutottak a billentyűkön, és halkan énekelt: „Én is árva, te is árva, bújjunk egymás számyékába...” Csengett, majd elcsuklott a hangja, mély, barna színekbe hajlott.-*• Nem ismeri? — kérdezte később, amikor odaült az asztalomhoz. — Nem — mondtam, és megfogtam a fehér abroszon nyugvó kezét. — Szép volt. E ' gyre gyakrabban nyitogat- tam a vendéglő ajtaját. Mire a havat levertem a kabátomról, cipőmről, s leültem, írén már ezt a nótát énekelte. Melegen sütött rám a szeme, és nevetett Olcsó, jóízű vacsorák, forralt bor fahéjjal, szegfűszeggel, meghitt beszélgetések a szünetekben. Hozzámbújt, és kacagott, csacsogott — Kár, hogy nem vagy roma — mondta egyszer. — Te az vagy? — csodálkoztam él. — Nem tudtad? .— Nem. — Baj? — Dehogy. — Hogy vakulj meg? — kérdezte. — Így! t ' Becsuktam a szemem, összeszorf- tottam a szemhéjakat erősen, a káprázatig. — Jól van, nyisd már ki — nevetett fel..— Elhiszem. — Szeretsz? — kérdeztem. — Így — hunyta le a szemét. Sosem tudtuk, mit gondolunk komolyan. s mit nem. A megvakulás és a szerelemvallás lehetett tréfa is, igaz is. Ízlelgettük egymást Szombat este lévén, Irén most nem kormot, kávéval színezett vizet ivott, hanem valódi konyakot. A vendégek olyan sokat fizettek, hogy abból nekem is jutott. Előbb finoman elhárítottam, aztán láttam, hogy a kétszemélyes zenekar nem bír vele. elfogadtam. A vendéglő éjjel kettőig volt nyitva. Jól tartottuk magunkat, és vidáman indultunk el. Irén mesz- sze, csaknem a város másik végén lakott. Először kísértem haza. Elállt a havazás. Fényes, fehér éjszaka volt. Az utcán friss, magas, töretlen hó. A mi csizmánk süppedt bele először, mi törtük meg szüzességét. Futottunk, megálltunk, csóko1 »ztunk, és szívből nevettünk, hogy másolt alszanak ezen a gyönyörű éjjelen. Behúzódtunk egy kapu alá, kigomboltam a kabátját, ruháját. — Szeretlek — mondtam. — Hogy vakulj meg? — Ne bolondozz! Ez komoly. — Vigyázz, a Jóisten mindent lát — halkult el a hangja. — Lássa! — Ö — mondta. — Szerelmem. Szép szerelmem, hű szerelmem. A szemetes edények mellé ültünik, a középkori kapualj bemélyedésében. Vadul csókolóztunk. Remegtünk, és nem éreztük a hideget — Ugye, nem csapsz be, nem csalsz meg! Ugye, nem! Esküdj meg! Nem, ne esküdj. De ugye, nem? M inden este ott ültem már a vendéglőben. Talán féltékenységből is, de akkor ezt még nem tudtam. Reggelente fáradtan indultam munkába. Nagy hajtás volt a pákát alig tettem le a kezemből, szorított a határidő. Hetente háromszor iskolába kellett volna mennem, utolsó éves voltam az esti technikumban. Ehelyett a nagy cserépkályha mellett üldögéltem, fél szemem a könyvön, fél szemem Irénen. A tanulás sehogy se ment Qrökké ő járt az eszemben. «• Egyik este mondtam: — Mi lenne, ha összeházasodnánk? Rám nézett mint aki rosszul hall. — Mondd még egyszer! — Mi lenne, ha összeházasodnánk? — tagoltam. — Te őrült — mondta. Kezét a nyakamba kulcsolta, és sírva fakadt Azután felugrott, muzsikált és énekelt. Sírva és nevetve. Tervezgettünk, álmodoztunk: ő elvégzi a zeneiskolát, én befejezem a technikumot, s gyönyörűen élünk együtt Három gyerekünk lesz. Fiú, lány, mindegy, de három lesz. És eljött a tavasz. Langy fuvallatuk duzzasztották a fák rügyeit, amerre csak jártunk. A villamos végállomásánál ibolyát vettem, és egy újságot Bódultam, jókedvűen bandukoltam a vidám napsütésben a vendéglő felé. A virágot szűk nyakú pohárba tette, a pianinóra, segy- egy dal után megszagolta. Én az újságot böngésztem. elnéztem a lapból, egy fiú állt a pianínó mellett. Tízéves forma, barna, mint a babkávé. Szétállt a füle, fekete haját vizes fésűvel lenyalták.. Tiszta volt, a ruhája vasalt. Valami mégsem tetszett benne. A srác hamar eltűnt, Irén odajött az asztalomhoz. — Ki volt ez? — meredtem rá. — Az öcsém. — Még nem láttam. — Most láttad. Azt üzenik, korán menjek, mert az anyám rosszul van. — Mi baja? — kérdeztem gépiesen. — Az ég tudja. Szomorú lett, szótlanul töprengett Én meg a^on tűnődtem, milyen különös. hogy feleségül akarom venni, és még most sem ismerem a családját. ö nem akarta, hogy megismerF jük egymást Azt mondta, kiveszünk majd egy albérletet, és magunknak élünk, ketten, mint a pacsirtáik. Ebben semmi kivetnivalót nem láttam, hiszen addig is albérletben éltem. A változás annyi, hogy nagyobb, főzésre-mosásra is alkalmas helyiséget kell keresnünk. — Mi bajod?! — nézett rám Irén, nagy, bársonyosan izzó, fekete szemével. Az orrcimpája kitágult. — Semmi. — Dehogy semmi. Látom én. Irénre néztem. Szép volt. Fehérlett a bőre, szőke haja mint az érett búzaszál. Tekintete; firtató. Arra gondoltam, milyen lesz a mi három gyerekünk? Feketék vagy barnák, s talán szétáll a fülük? — Mondd! — h orpin tettem a konyakból. — Milyenek lesznek a mi gyerekeink? Elnevette magát. — Amilyeneket csinálsz. Rajtad áll. — Da... — Mit, de... A gyerekek egyformák. Aranyosak. — Igaz — hagytam helyben. Láttam, hogy megint elkomorodik. — Azért a mieinknek egy fokkal szebbeknek kellene lenniük. — Hát igyekezz! — Igyekszem. Ez volt az utolsó esténk. Hiányzott és fájt a hiánya. Hónapok teltek el így. Sokáig marcangolt a kérdés: jól tettem-e? Olyan kishitű vagyok, mint akárki más? ovatűnt a nyár, és újra dér fehérlett az aszfalton, a fákon. Fázósan, csüggdten álltam a megállóban. Végre befutott a villamos. Kinyíltak az ajtók, mindenki leszállt, aid akart, s a nagy tülekedésben észre sem vettem őt. Elsodródott mellettem, felkapaszkodott a villamosra, s közben odavetette: — Vakulj meg! T Karel Capek emlékezete „... úgy vélem, újságíró vagyok. Nem végzem ezt a munkámat félkézzel, éppoly komolyan veszem, mint a szépirodalmat. Minden írónak azt kívánnám, járja ki. az újságírás iskoláját, hogy minden iránt megtanuljon érdeklődni .. Így jellemzi önmagát s ad tanácsot tollforgató társaknak Karel Capek, a csehszlovák irodalom egyik legsokoldalúbb művésze. Életműve a példa: haláláig hű maradt ehhez a megállapításhoz. A filozófiai doktorátussal rendelkező fiatalember hamar eljut az írott szóhoz. Előbb könyvtáros, majd egy darabig nevelösködik, s 1917-ben már a konzervatív beállítású Narodny listy lap belső munkatársa. Onnan a liberális értelmiség Brnóban megjelenő, Lidove noviny című napilap prágai szerkesztőségébe megy át, 1921-ben, s ott dolgozik élete végéig. Írói, újságírói munkássága rendkívül gazdag és sokoldalú. Megismerni és kifejezni a dolgokat — ez az elv jellemzi legtömörebben Capek írásmü- vészetét. A határtalan életöröm, tettrevágyás, agresszív tréfakedv, játékos derű szülte tárcák, humoreszkek, elbeszélések éppúgy megtalálhatók alkotásai között, mint a lélektani folyamatokat elemző bűnügyi történetek, a történelmi persziflázs, a politizáló publicisztika, vagy a háború, a betegség ernyedtségében fogant s az emberiség jövőjét féltő, egyetemes kérdésedet taglaló írások. Fivérével, Josef Capekkel, színműveket is írt — a Makropo- lus ügye címűből Janácek, a világhírű zeneszerző operát komponált —, utópisztikus regénye, a „Harc a szalamandráklzal” pedig a kibontakozó fasizmus veszélyeire hívja fel kortársai figyelmét. Szoros barátság fűzte T. G. Masarykhoz, a polgárt humanista köztársasági elnökhöz. Publicisztikájával is támogatta Masaryk koncepcióját, s „középen állva a tőke és az osztály-proletariátus malomkövei között” — o kapitalizmussal szemben megnyilvánuló kritícizmusa ellenére —, a polgári demokrácia szószólója lett. Ezért jobbról és balról is támadták. A fasizálódó közélet, benne személyes kiszolgáltatottsága súlyos lelkiállapotba sodorta élete végén. Tüdőgyulladásban halt meg. Január 9-én lenne 90 éves. A magyar olvasó is jól ismeri Capek írásművészetét, hiszen legjelentősebb művei, regényei, drámái, elbeszélései, karcolatai— köztük a „Történelmi görbe tükör”, a „Betörők, bírák, bűvészek és társaik”, a „Harc a szalamandrákkal”, a „Krakatit”, az „Abszolutum-gyár” — nálunk is napvilágot láttak. Az alábbi Capek-tárea, melyet Mayer Judit fordított magyarra, az Európa Kiadó gondozásában megjelent „Évszakok” című kötetből való. KISS GYÖRGY MIHÁLY Tavaszi vihar KÉTFÉLE tavaszi vihar van. Az egyik a természetben játszódik le, mennydörgés, felhőszakadás, jégverés, szivárvány és egyéb más tünemények kíséretében, ideértve a legvégül következő diadalmas madárdalt is. A másik olyan tavaszi vihar, amelynek felhői már télen kezdtek gyülkezni, amikor is a lakástulajdonosok mindenre elszántan tudomásul vették, hogy a lakást ki kell festeni, emitt falat kell töretni, amott meg kell valamit javíttatni, újra kell rakatni a cserépkályhát. továbbá szükség lesz némi gyalulásra vagy szege- zésre, no meg. kőműves műszóval mondva, pucolásra is, nem beszélve a tömítésről, lakkozásról, kárpitosmunkáról meg effélékről. Ugyanis meglepően sok az olyan iparág, amely mind arra les, hogy benyomulhasson az ember otthonába a ma'ga létráival, ecseteivel, csavarhúzóival, kalapácsaival. ráspolyaival, állványaival és még egy egész sor szerszámmal, amelyek segítségével a lakást fáskamrává varázsolják. Óriási és valósággal mindent elsöorő az emberi le- leményésség pusztító ereje. AMINT megfigyeltem, ez a munkavihar rendszerint tavasszal tör ki az emberi hajlékokban. Sejtelmem sincs róla, mit művelnek a tisztes iparágak télen; talán dicső emlékeiknek élnek, felidézve előző évi diadalmas hadjárataikat és dúlásai- kat. Az egész dolog rendszerint elég ártatlanul kezdődik: beállít hozzánk egy ember egy kis terepszemlére és közli, hogy a következő hétfőn vagy elseje után hozzáfognak a munkához. No, de se a hét elején, se elseje után nem történik semmi. Két-három nap múlva az ember dohogni kezd, hogy igazán jöhetne már az a sehonnai fráter és dologhoz láthatna. Ilyen módon tehát a megrendelőt nagyon ügyesen átbillentették a türelmetlen Lakatos István: Atrium Mortis Az emberélet útjának felén az a vadon mögöttem tövig égett — Láttam vetülni árnyát feketén a könyörtelen beteljesülésnek. Valahová vezettek lábnyomok; egyre szűkebb lett a völgy, egyre mélyebb — Ez adatott, e múlás nélküli idő, e csorba látóhatár, e könnytelen homok. Micsoda szerelem fúlt itt a porba!-----------Mentem tovább, si koltó pusztaságon át, hol tett nincs téve, hol szó nincs kimondva, s nem vár a vándor többé változást. Ekkor, ahol újabb kör tűzterében a táj fényt kap s az üldözött egész megélt sorsával ismét szembenéz, sötét kapu magasodott elébem: «Ki itt belépsz...» Beléptem. várakozás lelki állapotába: olyan áhítozva várja már az ellenséges erők invázióját, mint a Messiást. Nos, mire az ember szépen megpuhult, egy reggel, hét órakor megszólal a csengő. a küszöbön ott áll egy hórihorgas fickó és bejelenti, hogy megkezdi a munkát. S már neki is lét (kalapács- csal, vésővel meg egyéb szerszámokkal — a rombolásnak. * CSAK ERRE a percre várt az ösz- szes többi iparos: egyszerre berontanak a lakásba a mázolok, asztalosok, üvegesek, szobafestők, kárpitosok, villanyszerelők és nagy szócsata kezdődik arról, hogy ki kinek van láb alatt. Az ember ne avatkozzék bele a vitájukba, fogja a kalapját, s hagyja ott őket, tisztázzák csak egymás közt a dolgot. Ettől a perctől fogva az ember fölösleges lény a saját lakásában, sőt olyan útban levő, akit még csak szidni sem lehet. Egyébiránt a szóban forgó szakemberek végül is megegyeznek abban,, hogy mindegyik valami mást kezd rombolni, s igaz, ami igaz. bámulatosan jól halad a munkájuk. A lakásunk fél nao alatt a szó szoros értelmében a földdel egyenlővé vált; s amikor az óra elüti a delet, a győztesek elégedetten letelepszenek a romok közt, disznósajtot falatoznak és beszélgetnek erről-arról. Pusztítás ide. pusztítás oda. egy kicsit magunk is felvidulunk, látva, hogy hiszen megy a munka gyorsan. „Szóval holnap — mondjuk buzdítón a pihenő embereknek. — Holnap, ugye, már rendbe tesznek mindent?” Ámde másnap csodálatosképpen mindössze egy szál ember jelenik meg a tömeges invázióból és valamivel piszmog a romhalmaz kellős közepén. A következő nap vasárnap vagy ünnep, s az embernek alkalma nyílik rá. hogy egyedül, csendben merengjen a romhalmazon, amely egykor az otthona volt. Aztán következik egy különleges, idülten elhúzódó állapot, amikor „folyik a munka”. de valahogy semmi látszatja nincs. Csak gyűlik, egyre gyűlik a törmelék, a Dor. a gyaluforgács. a vakolata ulladék. a kenyérhéj. növekszik a zűrzavar, s nem és nem akar belőle kibontakozni a megúihodott valóság. A soron következő stádium: a néma kétségbeesés. Az ember arra a meggyőződésre jut, hogy e világ dolgai már soha nem rendeződnek. a helyzet teljességgel reménytelen és a jobb időket már soha meg nem érjük. EGY NAP AZTÁN csend fogja körül az embert, eltűntek a létrák, vödrök. kalapácsok és szinte félénken járkálunk újjászületett hajlékunkban. mint ahogv a gazda járja be vihar után a mezőt, hogy lássa, mi kárt tettek az elszabadult elemek. Hát, mondja a gazda, egybe-másba bele kell törődni: itt valamit eltörtek, amott valaminek egy kicsit odakoccantottak ... Végül oedig az emberi nem elpusztíthatatlan optimizmusával azt mondjuk: Hm. rosszabbul is végződhetett volna. (1931) T
