Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
Összevont taggyűlés Erőgyűjtés a nehezebb évekre Tanácskozlak a szövőgyár kommunistái Kevesebben szólaltak fel a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kerepestarcsai gyára ösz- szevont vezetőségválasztó taggyűlésén, mint a korábbi alapszervezeti eszmecseréken. Kevesebben, de akik szót kértek, röviden és tömören a gyár előtt álló, jövőjét döntően befolyásoló kérdésekről beszéltek. A pártszervezet és -vezetőség ötéves tevékenységéről részletes, jól áttekinthető beszámolót hallottak, ez is megkönnyítette helyzetüket. Egy percre visszatérve az alapszervezetek taggyűléseire: a munka értékelésekor a tagság csaknem negyven, a Központi Bizottság irányelveinek tárgyalásakor majdnem ötven százalékban nyilvánított véleményt. A pártvezetőség titkárától, Fabók Jánostól, akit újjáválasztottak, azt is megtudtuk, hogy az üzem tevékenységének valamennyi oldala szóba került az alapszervezetek beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésein. A fonás művészete Két téma köré csoportosíthatók az összevont taggyűlésen elhangzott fejtegetések. Akár a gyár létkérdéseinek is nevezhetjük őket. Az egyik a fluktuáció, a másik a gazdaságosság, a költségek csökkentése. Művezető, KISZ-titkár, fonónő, igazgató, főmérnök, szb- titkár ugyanattól a felelősségtől áthatva fejtette ki véleményét, hangsúlyozva, elsősorban itt, az üzemben, a maguk erejére támaszkodva, kihasználva a szép számmal adódó lehetőségeket; kell megteremteni a fejlődés következő fokának eléréséhez nélkülözhetetlen felzwtt szervezettségi szintet elérni. Különösen fájó, hogy 25—30 régi dolgozó is hátat fordított a szakszervezetnek, vélt vagy valódi sérelem miatt. Ez is igazolja, tehetjük hozzá, a főmérnök bánásmódra vonatkozó szavainak fontosságát. Puskás Bálint, a fonoda és cérnázóüzem vezetője szavaiból már sejtett az az út, amelyen haladva elérhetik a mindenki által kívánt eredményeket. Üzemük tavaly jóval kisebb létszámmal ért el nagyobb teljesítményt, 350 tonnával termeltek többet az előző éviinél. S ha kis mértékben is, a hulladék many- nyisége is csökkent, aminek jelentőségét akkor értékelhetjük, ha említjük a vita többi résztvevőjét, ajkik példákkal bizonyították, milyen sok anyag pocsékolódik el a nemtörődömség miatt. A minőségi kifogások sem valamiféle nyomós okok következményei. Java részük figyelmesebb munkával elkerülhető, vélte az üzemvezető. A pártonkivüliekkel Tévednénk, ha mindent csupán gazdasági szemmel néznénk. Puskás Bálint is kiemelte az egyén szerepéi, a termelésben. A személyiség formálásában viszont nagyon nagy feladatai vannak a kisközösségeknek, a szocialista brigádoknak és a pártcsoportoknak. Foglalkoztak a taggyűlésen a fiatalokkal, az ifjúsági szervezettel is. Tapasztalataikat összefoglalva túl nyugisnak tartják őket. A fiatalok hozzászólásai alátámasztották ezt a véleményt. Inkább csak kértek a pártivezetőségtől, hiányoztak a lendületre, fiatalos tettre készségre utaló szavak. Szerencsére felelősségüket is érzik, ami Dömsödi László fiatal művezető szavaiból is kitűnt. — Nekünk kell élen járni a munkafegyelem további szilárdításában — hangoztatta —, a pártonikívüliek- kel való kapcsolat ápolásában, s nem kevésbé a tagnevelésben —, hiszen egyre több a nyugdíjas korú a pártszervezetben. A beszámoló adata szerint 46 esztendő az átlagéletkor. T ermelékenység Kiragadott mozzanatokat idéztünk a szövőgyár párt- szervezetének összevont taggyűléséből. Olyanokat, amelyek a gondok felemlegetése mellett megszüntetésük mód- j4t is felvillantják. S hogy meg fogják oldani, arra bizonyíték a tetteknek az a példatára, ami az eltelt öt esztendő megannyi fáradsággal elért eredményeiből kike- rekedik. Idézzünk egyetlen adatot: 1975-höz viszonyítva 45 százalékkal emelkedett a kerepestarcsai gyár termelékenysége. K. P. Kétéves levelező edzőképző tanfolyamot indít 18—45 év közötti érdeklődőik számára, 27 sportágban, a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézete. Jelentkezni március 27-ig lehet, bővebb felvilágosítást a városi-járási testnevelési é_s sporthivatalban kaphatnak a pályázók. Kiválók munkában, szolgálatban Munkásőrök ünnepi egységgyűlése Ünnepélyes évzáró egységgyűlést tartottak tegnap (szombaton) a járási-városi Kobzi János munkásőregység, az Agrártudományi Egyetem aulájában, amelyen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Balogh László, a Pest megyei pártbizottság titkára, Pataki József, a munkásőrség Pest megyei parancsnokságának kiképzési szakcsoportvezetője, Bállá János, a járási, Plutzer Miklós, a városi párt- bizottság első titkára, Benedek János, a városi tanács elnöke, dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke. Az ünnepi egységgyűlést Árvái Ferenc parancsnokhelyettes nyitotta meg, majd Várnagy Attila, a Kobzi János munkásőregység parancsnoka értékelte a múlt évi eredményeket. Elért célok — A járási és a városi párt-végrehajtóbizottság megtárgyalta az 1979. évi munkánkról szóló jelentésünket, mondotta bevezetőben, és határozatot hozott színvonalának emelésére. A testületek elismerésüket és köszönetüket fejezték a munkásőrök fegyelmezett munkájáért, a kiképzési és szolgálati feladatok ellátásában mutatott helytállásukért. — Egységünk az 1979. évre meghatározott feladatokat a követelményeknek megfelelően összességében jó eredménnyel hajtotta végre. A fentiek alapján jelenthetem, hogy a vállalt kötelezettségeinknek eleget tettünk, a kiképzési év elején meghatározott céljainkat elértük. — Tovább erősítettük a társ fegyveres testületekkel és az ifjúsági szervezetekkel baráti kapcsolatainkat Elismeréssel szólhaturík azokról, akik munkájuk, a kiképzési feladatok elvégzése mellett szabad idejükben a rendőri szervekkel együtt őrködtek a járás és a város közbiztonságáért. Ezután hazánk közelgő két nag-y eseményéről szólt, a XII. pártkongresszusról és a fel- szabadulás 35. évfordulójáról, kiemelve, a munkásőrök Gödöllőn és a községekben is a tőlük megszokott helytállással készülnek az eseményekre. Ezt követően Várnagy Attila köszöntötte a leszerelő és tartalékállományba vonuló munkásőröket a 20, 15, 10 éve szolgálatot teljesítőket, az előképző alegység tagjait és azokat akik a tavalyi szocialista munkaversenyben kiváló eredményeket értek el. Az egységgyűlés következő részében elismeréseket és kitüntetéseket adtak át. A Kobzi János munkásőregység híradós szakalegységének, a gépgyári alegységnek és az ikladi Ipari Műszer gyár 1-es szakaszának a kiváló címet tanúsító oklevelet és vándorzászlót Élenjárók círtj^ Kiváló parancsnoki ci érdemelt ki Sánta István,' a gépgyár műszaki ellenőre, Czira Ottó, a monori mezőgép aszódi üzemének meó-vezető- je, Nagy Ferenc, a gépgyár lakatosa, Temesvári Imre, az árammérőgyár tűzvédelmi előadója, Farkas János, a túrái Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet hegesztője. Kiváló Kiunkásőr lett Szlivka Istvánná, a járási-városi parancsnokság munkatársa, Kelemen Vilmos, az aszódi Fer- romechanika fejlesztő mérnöke, Gerháth József, a gépgyár diszpécsere, Egyed Miklós, a Pécel—Isaszeg Áfész boltvezetője, Szekeres Tamás, a gépgyár esztergályosa, Maszlag Mihály, a vácszentlászlói Zöldmező Tsz lakatosa, Mogyorósi János, a gépgyár gépkocsivezetője, Pálffy Vilmos, az Országos Mérésügyi Hivatal műszaki átvevője, Herczeg Jenő, az ATE műszaki főelőadója, Szabó József, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kerepestarcsai gyárának technikusa. Tóth Zoltán, a PEFÉM veres- egyházi üzemének gondnoka, Günther Zoltán, az IMI autószerelője, Bárány Lajos, az IMI szerszámkészítője, Kleidl- mayer József, a Fővárosi II. számú Építőipari Vállalat kőművese és Varga József, az ikladi Galgavölgye Tsz vízvezeték-szerelője. Évtizedes szolgálat Számosán kapták meg a Szolgálati érdemérmet, illetve emlékjelvényt. Húszéves szolgálatért Szőke Károly, az árammérőgyár művezetője, Janota József, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat csoportvezetője, Fra- nyó János nyugdíjas, Mahó Sándor, a MEZŐGÉP aszódi üzemének géplakatos-csoportvezetője, Braxátor László, a gépgyár művezetője, Dudás Ferenc, az árammérőgyár gépbeállító ja. Tizenöt éves szolgálatért huszonhármán, tízévesért tizennyolcán vehették át az érdemérmet. A Szolgálati emlékjelvényt huszonegy leszerelő és tartalékállományba vonuló munkásőr kapta meg. Felemelő pillanatához érkezett ezután az egységgyűlés: az előképző alegység huszonhat tagja tett esküt, majd dr. Bálint Géza, az ATE adjunktusa adta át jelképesen a fegyvert Malik Lászlónak a gépgyár személyzeti előadójának. Befejezésül Bállá János, a járási és a városi pártbizottság nevében szólt meleg szavakkal a régi és az új munkásőrökhöz, méltatva helytállásukat, a kiképzési évben nyújtott teljesítményükért. Köszöntötték az egységgyűlést a túrái és a gödöllői úttörőmunkásőrök is. Az ünnepélyes egységgyűlés után a túrái ’ Galgavidéke Áfész Muhary Elemér népi együttese szórakoztatta a munkásőröket és a vendégeket Kör Pál A sokarcú tél Még aki nem szereti a telet, az is tegye a szívére a kezét: igaz, hogy gyönyörű? No, nem mindig persze, de amikor a frissen esett hó puha dunnaként rátelepedik a buckákra, amikor mesebeli rajzolattal egészíti ki a faágak legkisebb részleteit is, amikor bizsergetően ropog a talpunk alatt, akkor feltétlenül. De ügyelni kell. hiszen a tél szépségei igencsak mulandóak. Mert mi volt a minap is. Délelőtt még hatalmas pelyhek- ben esett a hó, átható fehérségbe burkolózott a Város, de alig telt el egy-két óra, s már vigasztalan eső hullott, elmosva a fehérséget, szürke ködbe burkolva az előbb még oly varázslatos tájat. S aki ezt a röpke egy-két órát elmulasztotta, az már csak a legközelebbi hasonló hóesésben reA múltról a mának A bujkától a török irhabundáig tételeket és körülményeket. A vállalat hat gyára közül alighanem Kerepestarcsán a legnagyobb a munkásvándorlás, hangoztatta Laczonyi László főmérnök, amiért évről évre súlyos árat fizet a kollektíva. A fonás művészetét nem lehet egy-két hónap alatt elsajátítani — tette hozzá magyarázatul. A hozzáértésnek pedig most, amikor előtérben áll a minőség, amikor egyre szigorúbb követelmények szerint veszik át az árut, felbecsülhetetlen az értéke. Valódi és vélt Mindenkinek mindent el kell követnie, hogy az újonnan belépők ne átmeneti állomásnak tekintsék a gyárat, hanem hosszú időre szóló munkahelynek. De legalább ilyen bánásmódot érdemelnek az évtizedek óta itt dolgozók, akik a legnehezebb időkben sem foglalkoztak a kilépés gondolatával, s akiknek elsősorban köszönheti?, hogy a gyár évről évre teljesíti tervét, hogy sikeresen hajtották végi-e a másfél száz milliós rekonstrukciót. Közülük kerülnek ki azok, akik egyre sokoldalúbbá képezik magukat, hogy pótolhassák azokat, akik valamilyen okból kénytelenek magára hagyni a gépet Figyelemre méltó ellentmondásra mutatott rá a szas- szervezeti bizotts-ig t' lkára, Stréer Királyné. Elmondta, »vek óta képtelenek a kitűMár azt hittük, javul az idő, hiszen Vince napján csurgott az eresz,'-de másnapra megérkezett a havazás. Űjra tél van. Fából készült hólapáttal takarítják a nyugdíjasok a járdát. A fiatalokat, a munkaképes férfiakat, nőkét, legényeket, lányokat, elvitte a hajnali vonat. Nagyszülők kézenfogva vezetik pöttömnyi unokáikat az, óvodába. A munkában megrokkant öregre, együtt koptattuk a palatáblát az elemi iskolában, ráköszönök, és dicsérem az unoka bundáját. — Törökországba jártak a gyerekek a nyáron. Onnan hozták. Maguknak is vettek — mondja nem titkolt büszkeséggel. Igazi nincstelenség Este a művelődési ház ifjúsági klubjában gyülekeznek a fiatalok. Rojtos aljú farmernadrág, félretaposott sarkú cipő. Fölötte háromnegyedes irhabunda. Kapucnival, sok prémmel. Ez most a divat. Fiúk, lányok ezt viselik. Szo- kolay István, a művelődési ház fűtője dörmög. — Topisak ezek a gyereket, tízezer forintért. Bezzeg a mi időnkben igazi volt a szegénység, valódi a nincstelenség. Balogh Béla gondnok rábólint. Hogy is volt akkor? — fag- I gatom a régieket. Nem szívesen beszélnek. Nem emlékeznek? Elfelejtették volna, hogy jártak, jártunk, öltöztünk ötven, hatvan évvel ezelőtt? A kisgyerekek — fiúk és lányok egyaránt — öt-hatéves korukig zobonyban jártak. Egybeszabott szoknya és blúz volt ez a ruhadarab. Ebbe aztán nem nagyon lehetett a hidegre menni. Ültek a gyerekek, akár a fecskék, összebújva a kemence padkáján és hallgatták az idősek beszélgetését. A pici szobába szorult akkoriban az egész család. Ott főztek, mostak, szőttek, fontak, trécseltek reggeltől estig. Cipőre már nem jutott a gyerekeknek. Ahol négy-öt fióka élt, ott esetleg akadt egy pár lábbeli. Akinek sikerült megkaparintani, az rövid időre kifuthatott. A többiek bőgtek, ordítottak, az élelmesebbek a tiltakozó felnőttek lába között kiszaladtak. Porzott a hó a meztelen talpuk alatt. Pár percnyi futkosás a havon, aztán jó volt űjra letelepedni a kemence sarkába. Tanyázás a dikón A legények az istállóban húzták meg magukat. A pár ló, meg a tehén adott annyi meleget, hogy az istálló sarkában felállított dikón el lehetett tanyázni. Kártya, olvasgatás, nagy-nagy beszélgetések. Az utcára inkább csak este merészkedtek. Nagyon kevés legénynek volt nagykabátja. Lábukat bakancsba dugták, nem csizmába. A csizma ritka kincsnek számított. Jó volt, ha egy pár akadt a családban. A legények váltva húzták fel. Egyik vasárnap az egyik, másikon a másik. Mindig az, aki vállalta a vasárnapi templomot. A mákosnadrágon — egészen olcsó szövet — átfújt a szél, de bizony senki sem ismerte be, hogy fázik. Sárga homok A nagylányok ruházata is szegényes volt. Mindig fejkendő nélkül jártak, akárhogy hordta a szél a havat, s bárhogy csikorgóit a talpuk alatt a keményre fagyott hó. Vasárnaponként vékony selyemblúzt vettek magukra, s erre húzták a bujkát. A bujka, rövid . kiskabáthoz hasonlított, pótolta a kardigánt. Karácsonykor, újévkor, a templomi szertartásokon sem öltöztek melegen. Fehér hímzett gyolcskendőt kötöttek a vállukra. Fázniuk persze nem volt szabad. Nagy szégyen lett volna még a gazdag lányra is, ha kirázza a hideg. Ha fáztak, hát fáztak, csak ne lássa senki. A lábukra bokszból készült csizmát húztak. Cipője kevés lánynak volt. Amíg a deres hajnalok be nem köszöntöttek, addig mezítláb jártak. Aztán jöhetett a csizma. Persze, csak az utcára, ha valahová menni kellett. Otthon, a földes szoba sárga homokján jó volt mezítláb is. Az anyáknak sem volt jobb a helyzetük. Vastag posztóból készített nagykendőt borítottak a vállukra. Ugyanilyen anyagból szabták a fejre való kendőt is. Kékfestőből készült szoknyát viseltek. Ünnepi ruhájuk nekik is a bujka volt. Sárgarézből készült pakfonttal gombolták. Aki két pár csizmát őrzött otthonában, az már gazdagnak számított. Az eligazodáshoz A férfiak sem nagyon divatoztak. Nadrágjuk posztóból, vagy bársonyból készült. Hétköznap súlyos, nehéz, bőrből készült bakancsban jártak. Faggyúval, zsírral, néha hám- olaijal kenegették. Félcipőt talán nem is láttak. Vasárnapra bőszárú csizmát húztak. Ebbe tűrték a fekete bársony pantallót. Csizmanadrágot nem hordtak. Az a kasznárok, ispánok módija volt. A hosszú télikabát sem tartozott a ruhatárukba. Helyette sötét posztóból szabott, derékig érő farkaskabátot viseltek, amelynek a nyakát prém díszítette. Ennyi volt, amit le tudtam jegyezni a szinte szégyellősen Kimondott szavakból. Nem sok. de talán segít eligazodni elődeink tegnapjában és fez az eligazodás elvezet a mában levő értékek, eredmények felismeréséig. F. M. S ha már az igyekezetnél tartunk, az idén nem érheti szó a telet, de az iskolákat, a KISZ-eseket, a sportegyesületeket s a tömegsport szervezőit sem. Alaposan kihasználták a lehetőségeket. Egymást érték a versenyek, a téli sportnapok. A szánkózó, a síző, a korcsolyázó felnőttek, gyerekek próbára tehették ügyességüket, igaz, nem egyenlő feltételek között. Azt hallottuk például, hogy az egyik iskolában ingyenes volt a korcsolyapálya, másutt meg öt forintot kellett fizetni. Hiába, a szokások különbözőek. De ezzel együtt is nagyszerű ez a január a téli sportok kedvelőinek. Nem úgy a közlekedőknek. Mert ez ügyben, akárcsak a korábbi, kevésbé igazi teleken. talányos jelenségek borzolják a gyalogosok és az autósok idegeit. Elcsépelt nőén, hogy a télre felkészülő illetékes hivatalok, amíg csak be nem köszönt a hideg évszak, eskü- döznek, hogy a korábbiakkal ellentétben, most aztán már igazán felkészültek a télre. Holott talán nem is kellene bejelenteni, s az több szempontból is üdvös lenne. Mert ugye, aki nem ígér, azt legalábbis emiatt, nem lehet felelősségre vonni. S talán mert akkor kevésbé lenne bosszantó, hogy itt-ott nyomát seri látni a nagy igyekezetnek. Nem érdemes szóvá tenni, sokadszor is süket fülekre találna, hogy mindenütt a tulajdonosoknak, a kezelőknek kell eltakarítani a havat, a jeget a járdákról, legyen szó magánosokról, vagy közületek- rőL G. Z. *
