Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
Miért éppen hozzájuk gurult a forint? Jó pár milliócskát bsleöltek a Hazai Fésűsfonó kerepesetarcsai gyárának rekonstrukciójába. Az utóbbi három évben, mégpedig 1977-től 1980-ig. Szakaszokra bontották a beruházást, ütemezték a pénz felhasználásának, elköltésének hogyanját. Olyan jógazda módjára, körültekintően. No meg a gépek beérkezéséhez, az építőipari kapacitáshoz alkalmazkodva. Igaz, a csatornázás, illetve a szennyvízelvezetés bekötése még ma sincs kész, Pontosílván az elszámolást: a 150 millióért gépeket, termelő berendezéseket kaptak. Üjabb ötvenmilliót az úgynevezett nem termelő létesítményekre — óvoda, csatornázás — költöttek el. Kényszerpihenők Beszédes adatok A bizonyítványt egy gazdasági év eredményeit — így az 1979-est is — sokféleképpen lehet magyará/gatni. Ügy is, hogy végül a kétkedőket meggyőzzük — a bizakodókat kétségekbe sodorjuk. De minden megszokott varázsszónál, elcsépelt, s nem is mindig megfelelő helyen emlegetett fogalomnál ékesebben beszélnek a számok. Nem mintha a bűvöletükben élnék. Nézzük például a gazdálkodás mérlegét. Az év végi számvetést, i Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, ha sok a készlet — raktárra termel a gyár. Eladhatatlan a portéka. Kezdjük tehát a készletekkel. A Hazai Fésűsfonó kerepestarcsai gyárában 1979. december 31-én negyven százalékkal csökkentek az üzemi készletek. Ez akárhogy is nézzük. az ütemesebb termelés, a gazdasági év befejezésének egyik mutatója. A terv? A gyár gazdasági tervét összességében teljesítette, illetve túlteljesítette. De ne elégedjünk meg az ilyen fajta általánosítással. Vegyük sorba, hol. mi történt. Például a fésülőüzemben. Szigorúan a mérlegre támaszkodva: a termelés felfutása eredményt hozott. Az üzem a gazdasági tervét az úgynevezett első fésülésből 100,4 százalékra teljesítette. Ugyanakkor többlettermelése 5,3 tonna. Elsősorban a gyapjúszalag javuló minőségének köszönhették, hogy az utánfésülés mennyisége éves szinten mindössze 6,3 tonna volt Hogy mit jelent az üzemrész gazdasági feladattervében ez a menyiség? Lényegében 15,7 százalékot képvisel. A minőségről van szó. S arról az előrelépésről, mely ebben az arányban fejeződik ki. A fonoda teljesítményét mérik tonnában és kilométerben is. Végül mindkét mérésre mód kínálkozik. Hiszen a tárolóedényekbe kígyózó — alapanyagot tetszés szerint mérhetjük. Attól függ, melyikhez adottak az eszközeink. De félre téve a tréfát — a fonoda tonnában kifejezett tervét 100,3 százalékra hozta. S a túlteljesítés 5,1 tonnát jelent. Mindjárt más a helyzet, ha a teljesítményüket kilométerbe számoljuk át. Márpedig számoljuk így is a pontosság, az igazság, a helyes kép kialakításáért. Mi tagadás itt már egy kis hiba csúszott a számíA végelszámolás kettőszázmillió. Nem nagyon dobálózunk a forintokkal, a milliókkal, megnézzük, jó helyre gurult-e. Meggondoljuk, tényleg mire keltsünk, az állam, a vállalatok pénzét ésszerűen i.|yek- szünk felhasználni. No, nem állítanám, hogy minden esetben igaz! De Kerepestarcsán indokolt, átgondolt volt a fejlesztés. A rosszmájú megjegyzések — máfpedig ilyen akad — felelőtlenül azt a gondolatot igyekeznek elültetni a fejekben: Kerepestarcsára költeni kétszázmilliót egyenlő volt pénzpocsékolással. A beruházás, az elköltött milliók nem hozzák meg a várt hasznot Sőt, mi több, 1979-ben „leült” a gyár, tervfeladatainak, a minőségi követelményeknek nem tudott megfelelni. Munkában a gyapjúmosó csaknem százéves gép« Kártolásra vár a gyapjúnegy Erre már csak felüti az ember a fejét! Tényleg csalóka lenne a látszat, a korábban' szerzett benyomások? Az üzem csarnokait járva, a napi munkát figyelve ilyen következtetésre eddig nem jutottam. Pedig tudtam, hogy tavaly egész évben növekedett a kilépők, a könnyűipar eme nem éppen köny- nyű ágának hátat fordítók száma. S esetenként a drága gépek, berendezések egyike-másika ácsorgásra kényszerült. Előfordult, hogy eme kényszerpihenő eltartott két-három napig is. De nem a délelőtti, vagy éppen a délutáni, hanem az éjszakai műszakban. Beterfőg, hiányzás miatt sokszor és sokakat kellett átcsoportosítani, sokaknak újabb és újabb orsót vállalni, hogy délelőtt- délután menjenek a gépek. A betegségek, a hiányzók miatt kiesett napok száma a tizenkétezer óra fölött van. A hétköznapokat a fluktuáció, a hiányzás fémjelezte tavaly egész évben. A gyermekápolásra, a gondozásra négyszáznál több szabadnapot vettek igénybe az édesanyák. Félreértés ne essék, senki sem rója fel nekik ezt. de a tényékhez, az összképhez ez is hozzátartozik. Csakúgy, mint az, hogy magas az improduktív létszám, tehát a gyár vezetőinek kéznél van az úgynevezett belső tartalék. S a munkaerő átcsoportosítása szinte nap, mint nap. Nem kevesebbért, minthogy a termelésben ne legyen fennakadás. A cérnázóban az elszakadt szálat is figyelik Munkában a modem, klimatizált üzemcsarnok gépparkja Barcza Zsolt felvételei Részletkérdések. De nem elhanyagolható részletek, amelyekről itt említés történik. Belejátszanak az összképbe, a vállalat, a vezetés munkájának megítélésébe. Mert ugye, ha nem rugalmas a munkaerő átcsoportosítása üzemen belül, ha a délelőttös műszakban is áll a gép — jogosan illethet mindenkit a tehetetlenség vádja. Jogosan, ha előfordul. De itt erre eddig csak éjszaka került sor. Kígyózik a fonal a tartóedényekbe tásba. Az üzemrész a gazdasági tervétől 1979-ben 6,8 százalékkal maradt el. Szigorúan kilométerbe számolva. A fonalíinomság a megkívánt, előírt 29,4-el szemben 27,3 volt, A cámázó viszont 12,5 százalékkal, a motringoló pedig 44,7-tel többet teljesített a tervezett mennyiségnél. Festik itt a szalagokat, a motringokat is. Ennek megfelelően külön mérik a szalag és a motring fastöde eredményeit. Mint ahogy a gazdasági feladatokat, a tervet is külön, bontva kapják meg. A sza- lagfestöde 10,7 százalékkal maradt adós a tervhez viszonyítva. A motringfestők ezzel szemben 102 százalékot mutattak fel. S egyúttal huszonkilenc tonnás túlteljesítést. Kezük alól huszonkilenc tonnával több, ezen színben pompázó motring került ki. S ha túlzás is az ezer színárnyalat, de a színorgia ide illik. Javult a minőség Nem mindegy, hogy milyen a szövőfonalak minősége. Tapasztalható ezen a téren is javulás, hiszen az úgynevezett elemi szál szennyeződést igyekeznek kivédeni. Ezt szolgálja egy, a gyárkapun belül született, s bevezetett fontos újítás is. Az érthetőség kedvéért, nagyon egyszerűen mondva: a gyapjúszálak fonása közben tíz, vagy annál több, különféle színű anyag „fut” a gépeken. S mint amikor a gyermek- láncfüvet fújjuk, az elemi szálak éppúgy kavarognak a csarnok légterében. S a kék rátapad a fehérre, vagy a fehér a pirosra. Fólia sátrakkal igyekeznek útját állni a kavargó 'élemi szálaknak. Így aztán javult tavaly a szövőfonalak minősége. Ennél sokkal több gondot okozott a polipropilén-szennyezettség. Ennek nem tudták még útját állni. A kötőfonalak minőségi hibái 1979-ben számottevően javultak. Fonalkeveredés, egyenlőtlenség, festési hiba miatt a korábbi években nagy összegű kötbéreket fizetett a gyár. Volt olyan esztendő, amikor egy fél év alatt 540 ezer forintot. Tavaly 1978-hoz viszonyítva a 220 ezer forint helyett százezer forintot kellett ilyen címen fizetniük. A fésülőüzem termeléséhez létszám átcsoportosítást alkalmaztak, s ugyanakkor egy-egy dolgozó több gép kezelését vállalta. így aztán a termelékenységi mutatók is javultak, a munkaóránkénti 18,8 kilogrammról 20 kilóra. Tízszázalékos javulást értek el. Számok és emberek A fonodában a többletorsó vállalása, az előfonodában a létszám-átcsoportosítás enyhítette a belső munkaerőgondokat. S ami eredmény: a belépő új technológiát, technikát, például a cheviot előfonórésznél á dolgozók hamar elsajátították. A festődében a fluktuáció jelentkezett egész évben. De segítettek magukon. A belső tartalékokat nemcsak emlegették, hanem például a cső- magolóban dolgozók 904 órát töltöttek a festődében. Ennyit dolgoztak le, szárítottak. S emellett a kiszállításban késedelem miattuk egyszer sem fordult elő. Számok, tények. Mérleg, adatok. S közben emberek, akik a könnyűipar eme nem éppen könnyű ágában helytállnak. Mert a számok mögött húzódnak meg. Azok, akik ke- repestarcsai gyárnak nem fordítanak hátat. Nem keresnek könnyebb munkát például a takarítóvállalatnál. Vállalják a három műszakot, kezelik a modernebb gépeket. Elismervén, hogy a beruházásra adott forintok valamivel könnyítették a munkakörülményeket. Munkájuk,’ erőfeszítésük bizonyította — a beruházás, ez a „szekér”, nem jutott kátyúba. Megtérülnek a forintok. Ha a gazdasági vezetők mindegyike —í beleértve a művezetőt és a cső-] portvezetőt is — a munka- és üzem* szervezésre gondot fordít! Nem kér-] déses tehát, miért éppen hozzájuk gurult a forint VARGA EDIT
