Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

A nemzeti ünnep siralmából Kubai fogadás Jósé Antonio Tabares del Real, a• Kubai Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából tegnap fogadást adott a mar­gitszigeti Nagyszállóban. A fogadáson megjelent Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, minisz­terelnök-helyettes, Borbély Sándor, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára, Ka­tona Imre, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának titkára, valamint politikai, társadalmi, kulturális és gaz­dasági életünk számos jeles képviselője. Mtmkásgyűlés a Ganz Áhjmimérsgyátbsn Több termék külföldre A Ganz Műszer Művek gö­döllői Árammérőgyárban tegnap délután tartottak mun­kásgyűlést, amelyen ott volt Plutzer Miklós, az MSZMP Gödöllői Városi Bizottságának első titkára is. Szabó István, a gyár igazgatója értékelte az elmúlt esztendőben végzett munkát, majd vázolta a több mint háromezer embert fog­lalkoztató üzem helyzetét, s az idei legfontosabb tenniva­lóikat. Méretek V ! r gaz, nagyon is igaz az angolok bölcsessége, ami szerint a puding pró­bája az, hogy megeszik. No igen, a pudingot könnyen vethetjük ilyen próba alá, ám mit tegyünk például egy — sütőüzemmel? Jó ideje a szakemberek vitá­jának témája a megyében, mekkora legyen az úgy­nevezett optimális üzem­nagyság a sütőiparban? A választ nem csupán a ren­delkezésre álló — minden­kor s most még inkább szerény — fejlesztési pén­zek határozzák meg, ha­nem olyan, mellékesnek tűnő tényezők is, mint a készáru kiszállításának le­hetősége — kevés a kor­szerű jármű, s ha van is • rá pénz, évekig kell sorba állniuk a vállalatoknak az Autókernél, ahogy a ma­gánosnak a Merkúrnál a Trabantért —, a szállítási távolságok megnövekedése miatti költségtöbblet s így tovább. Azaz: bizonyos ha­táron túl nem kifizetődő az üzemnagyság, de egy má­sik határon túl viszont a szállítás — az ún. árüterí- tés — teszi gazdaságtalan­ná a vállalkozást, az egyéb­ként is állami dotációval létező sütőipar számára. A fejlesztés megfontolásának indokát nemcsak a felelős­ségtudat adja, hanem az a rideg tény is, hogy egy tonna készárut termelő sü­tőüzemi kapacitás létreho­zása — amibe a lisztszitá- lástól a dagasztáson át a sütésig minden művelet gépei, berendezései beleér­tendők —, az ötödik öt­éves terv átlagát számítva, 1,4 millió forintot követel. Ahhoz, hogy még tisz­tábban lássunk, tudnunk szükséges: a megye az or­szágos ellátottsághoz ké­pest hátrányos helyzetben van, az ún. kielégítettségi szint — azaz a váltakozó igényeknek is megfelelő árukibocsátási képesség — alacsonyabb, mint másutt. Ez akkor is igaz, ha a het­venes években lényeges erőfeszítések történtek — jelentős tanácsi támogatás­sal — az élelmiszeripar ezen területének a fejlesz­tésére a megyében, hiszen a negyedik ötéves tervben 121 tonna — tizenhat órá­ra s'zámítva —, az ötödik középtávú tervidőszakban pedig 156 tonna volt, illet­ve lesz a termelőképesség bővítése. A sütőüzemek mégsem ennyivel gyara­podtak, mert oly sok az elavult műhely, hogy az újonnan épített és a meg­szüntetett pékségek egyen­lege — főként a negyedik ötéves terv idején — meg­hökkentő. 1M eghökkentő, hiszen az 1971 és 1975 között létrehozott 121 tonnányi termelőképességből o tény­leges növekedés mindössze 56 tonnát tett ki, a jelen­legi tervidőszakba^ pedig a 156 tonnából 27 tonna a megszüntetett műhelyek árukibocsátásának pótlása. Ilyen és hasonló, kusza összefüggéseket hordozó té­nyezők emelik azután lé­nyegessé a kérdést, s az arra adandó választ: mi­lyen legyen az optimális üzemnagyság? A jó válasz ugyanis sarokköve az ész­szerűségnek, a gazdaságos­ságnak. A jó választ azon­ban nehéz megtalálni, meg­adni. Például azért, mert a megye sajátos helyzeténél fogva — gondoljunk csak az üdülőterületekre, a nagy kirándulóforgalomra —, a pékáruk teljes heti forgal­mának negyven, negyvenöt százaléka két napra, pén­tekre, szombatra jut, azaz rendkívül egyenetlen a vá­sárlások eloszlása, az ilyen egyenetlen termelésnek azonban nincsenek meg a technikai, technológiai fel­tételei. Nem könnyű a jó választ azért sem megtalálni, mert — újabb jellem­zővel előhozakodva — a megyében, ugyancsak ' más megyéktől különböző okok, vonósok miatt, a pék­áruk forgalmának Kéthar­madát a boltok egyharma- da bonyolítja le. Azaz megint egy olyan tényező, amit figyelembe kell ven­ni a fejlesztési terveknél, az üzembővítéseknél, hi­szen ha a nagy mennyisé­get igénylő üzleteknek csak egyikéből hiányzik az áru, az több vásárlót érint, mint tíz másik bolt hoppon ma­radása. Czaporítsuk tovább a ^ példákat, vagy már ennyinek az ismerete is éppen elég ahhoz, hogy' nag» biztonsággal megálla­píthassuk: nem véletlenül alakult ki a vita az üzem­nagyságon. A sokféle, egyeztetésre, olykor komp­romisszumokra váró ténye­ző között ném megy gyor­san az eligazodás, bár per­sze, a szakembereknek ez a szakmája, tőlük megkö­vetelhető, hogy mondjanak határozott igent vagy ne­met. S nem a szaktudás hiánya, hanem pontosan annak megléte, a mérlege­lés képessége mondat igent bizonyos előnyök miatt a nagy sütőüzemekre, de rög­tön nemet is mondat, any- nyi a hátrány. Summa summarum: semmi más, mint az ésszerű megalku­vás hozhatta az eredményt, s vele a döntést, hogy a megye sajátos igényeinek a közepes méretű üzemek felelnek meg, azoknál ve­gyül a legkedvezőbb arány­ban ejőny és hátrány. Talán sejti már az olva­só: nem egy szakma gond­jainak taglalása volt a cé­lunk. nem ezért merültünk jele a sütőipari fejlesztések némely részletébe. Sokkal inkább célunk volt egy fo­lyamat bemutatása, annak ábrázolása, hogy a gazda­sági tevékenységben az el­hamarkodottság ugyan­olyan veszélyek okozója ie- het, mint a várakozás, a bizonytalankodás. Ponto­san abban van a döntések alkotásjellege — nyugod­tan kölcsönvehetjük a mű­vészetek területéről ezt a fogalmat —, hogy a dön­tést hozók tudták — vagy: eltalálták — a mikort, a legkedvezőbb időpontot. Nem késtek és nem bizo­nyultak kapkodónak; az ilyen döntésnek a végre­hajtása is sokkal könnyebb, mert magában foglalja a lehetőségeket, o végrehajt­hatóság elemeit. Most, ami­kor az új szabályozás az eddiginél tágabbra nyitja a vállalatok önállósága előtt a kaput a fejleszté­sektől az áralkun át a he­lyi bérDolitikáig, még in­kább, mint korábban, elő­térbe kerül a döntést ho­zók kreativitási képessége, nyitottsága a friss hatások­ra. S e képességek, tulaj­donságok méreteit nem vi­ták döntik el, mint a sütő­üzemék nagyságát, hanem a gazdálkodási eredmé­nyek. Mészáros Ottó Mint arról lapunk tegnapi számában is beszámoltunk: az Árammérőgyár 100,1 százalékra teljesítette tavalyi tervét, az előző évinél több terméket ér­tékesítettek a szocialista és a tőkés piacokon egyaránt. Az idei esztendő terveiről szólva Szabó István egyebek között elmondotta, hogy az eddiginél is nagyobb követelményeknek kell megfelelniük. Miközben 11,2 százalékkal akarják a termelési értéket növelni, a tőkés exportot mintegy 300 ezer dollárral, a szocialista exportot 2,6 millió rubellel emelik. Az egyfázisú fogyasz­tásmérőkből 37 ezer, a há- romfázisúakból 2 ezer 700-zal gyártanak többet, mint 1979- ben. Legnagyobb mértékben a magyar—szovjet kormányközi egyezményben szereplő táv­összegző műszerek gyártását nösvelik, amelyből több mint 500 készül el. Marokkóiban szerelőüzemet létesítenek, amelyre a szer­ződést már megkötötték. Cé­lul tűzték ki a gyártmány- és a gyártásfejlesztés további kor­szerűsítését, a termelékenység, az anyaggazdálkodás és a minőség javítását. El kell ér. ni, határozták meg a munkás- gyűléssn, hogy a fejlesztések és az újítások révén ebben az évben 140 ezer normaórát, s mintegy 5 millió forintos anyagmegtakarítást érjenek eL Hasonlóképpen döntöttek az energiatakarékosságról. Szabó István igazgató rész. letes beszámolója után a szo­cialista brigádok, üzemrészek és más munkahelyi közössé­gek képviselői mondták el, hogy miképpen kívánják ki­venni részüket az idei terv teljesítéséből. S már itt je­lezték, hogy a szocialista mun­kaversenyben mi mindent tesznek azért, hogy a gyár idén is teljesíteni tudja ter­vét, s hogy méltóképpen ké­szüljenek pártunk XII. kong­resszusára és felszabadulásunk 35. évfordulója méltó megün­neplésére. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ACS 1APJA XXIV. ÉVFOLYAM 3. SZÄM Ara 1,20 forint' 1980. JANUAR 5„ SZOMBAT Jó hír & Pesf megyei Több tégla a lakásépítőknek A tél ugyan nem az építkezések igazi szezonja, így év elején mégis érdemes megvizsgálni, hogyan dolgoztak 1979-ben az épitőanyaggyártó vállalatok, teljesítették-e tervüket, eleget tettek-e a vállalatok és a lakosság meg­rendeléseinek. Erről érdeklődtünk három nagy Pest me­gyei építőanyaggyártónál: az Epületkerámiaipari, a Tég­la- és Cserépipari Vállalat, valamint a Cement- és Mész­művek váci gyárában. Az Epületkerámiaipari Vál­lalat gyárainak a terv — mint arról dr. Bánszki Ádám mű­szaki-gazdasági tanácsadó tá­jékoztatott — 186 millió tégla égetését írta elő. Ezt a meny- nyiságet a vállalat jóval túl­teljesítette, amiben jelentős ré­szük volt a Pest megyei gyá­raknak is. Az ország legkor­szerűbb üzeme, az őrbottyáni 1. számú, 67 millió téglát ké­szített, jelentősen túlszárnyal­va tervét. A régi őrbottyáni téglagyár, á 2. számú és az er­dőkertest 10—10 milliót bocsá­tott ki, valamivel kevesebbet a tervezettnél. Ezekben a kor­szerűtlen, elavult technikán változtatni már alig ' lehet. Nem úgy az olasz berendezé­sekkel felszerelt üzemben, ahol tavaly az agyagbánya terme­lését is korszerűsítették. Éveken keresztül gondét okozott a szállítási kapacitás hiánya. Most, hogy ne álljon sokáig a tégla a gyárudvaron, kamionokkal szállítják a meg­rendelőkhöz: közvetlenül az Pest megyében is több hóna­pon keresztül akadozott a ce­mentszállítás, sőt gyakori volt, hogy a TÜZEP-telepeken egyetlen gramm kötőanyagot sem lehetett kapni. Mint ar­ipari Vállalatnak Pest megyé­ben Pilisborosjenőn (2), Török­bálinton, Solymáron (2), Er­den és Százhalombattán van gyára. Ahogy arról Lányi Fri­gyes műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatott, termékeik zöme innen kerül ki. A vállalat 3 millió téglával gyártott többet a tervezettnél, s egész évben minden .megrendelésnek eleget tudtak tenni. Pedig korántsem ilyen jó előjelekkel kezdték a munkát. A beruházások elhú­zódása, az év eleji szokatlanul építkezésekre, illetve a ZÉP-telepekre. , Többször hírt adtunk hogy mint országszerte, TÜ­róla, úgy » Egyéves városok Érd élt a lehetőségeivel Kilenc településünk — közöttük a Pest megyei Érd — egy esztendővel ezelőtt lépett a városok sorába. A városi rang na­gyobb lehetőségeit mindenütt a lehető legteljesebben próbálták kihasználni, s e törekvésnek meg is vannak a kézzelfogható eredményei. Erden például régi gondon enyhített az elektromos háló­zat folyamatban levő rekonst­rukciója, amelynek keretében mintegy 25 millió forintot for­dítottak elavult transzformá­torok és a vezetékhálózat egyes szakaszainak cseréjére, felújítására. ■ Elkészült két szennyvíz-gerincvezeték, meg­épült 5 ezer méter járda. A város több gyermekintéz­ménnyel is gazdagodott. A Parkvárosban átadták rendel­tetésének a 12 tantermes új iskolai szárnyat, a régit pedig felújították. Két új gyermek- orvosi rendelő kezdte meg a gyógyítómunkát, és bővült a szakrendelői munkahelyek száma is. Épült egy 100 sze­mélyes óvoda, s 50 hellyel bő­vült egy másik. Negyvenöt ta­nácsi bérlakásba, 60 OTP-la- kásba költözhettek új lakók. Sokan építkeztek magánerő­ből: az elmúlt évben mintegy 500—600 ház készült ilyen mó­don. A város fejlesztési alapja a megelőző évihez képest meg­kétszereződött, növekedett a más forrásokból támogatott fejlesztések összege, és a lakos­ság is mintegy 10 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá lakóhelyének gya­rapodásához. Az őrbottyáni gyárban automata gépsorok formázzák a téglát Barcza Zsolt felvétele Téli nagyjavításon Megkezdték a különböző erőgépek szokásos téli nagyja­vítását a vecsési Ferihegy Tsz üllői gépjavító részlegében. Felvételünkön Kökény Sándor és Nagy József egy T—150—K típusú traktor motorját újítja fel. ról Pintér Sándor, a Cement­és Mészművek váci gyárának igazgatóhelyettese tájékozta­tott,' még a gyárkapuban is sorba álltak a megrendelők, legszívesebben a telefont is kikapcsolták volna, annyi volt a protekciót kereső magán- és közületi építő. Szögezzük le, nem a DCM-en múlott, hogy hiány volt e fontos építőanyagból. Tervük szerint 1 millió 130 ezer tonnát kellett volna gyár­taniuk, s ennél legalább 40 ezer tonnával több készült. Még ennél is többet küldtek a kereskedelemnek, hiszen vala­mennyi raktárukat kitakarítot­ták, s minden tartalékot eljut-, tattalk a megrendelőkhöz. A mészüzem azonban to­vábbra is gyengélkedett, bár nem a saját hibájából. Egész évben akadozott a mészkőellá­tás, a keszeg! bánya nem győzte kielégíteni igényeiket. Így a tervezettnél valamivel kevesebbet gyártottak az év végéig. A Budai Tégla- és Cserép­hideg napok és a munkaszer­vezési hiányosságok miatt leg­nagyobb Pest megyei üzemük, a pilisborosjenői, a tervezett­nél majdnem egymillióval, a törökbálinti hatmillióval keve- vesebb téglát tudott készíteni. Hogy a vállalat mégis jó ered­ménnyel zárja az évet, kizáró­lag annak köszönhető, hogy a többi téglagyárban felajánlot­ták: kisegítik őket, s be is hoz­ták a lemaradást. Százhalom­battán majdnem 2 és fél mil­lióval, Érden 1 millióval, Solv- máron az 1. és 2. sz. gyárban fél-fél millióval szárnyalták túl tervüket. Meg kell emlé­kezni a vállalat két budapesti üzeméről, a Bécsi útiról és a csillaghegyiről is, hiszen ők hozták a legtöbb pluszt, segít­ve ezzel a főváros és Pest me­gye ellátását. A solymári 1. számú gyár­ban évente 8 millió tetőfedő cserép készül. Ez a mennyiség is időben, egyenletesen került a vásárlókhoz az elmúlt esz­tendőben. Cs. A. Nem kell fagyoskodni Elegendő a tüzelőkészlet Bár ugyancsak hidegre for­dult az időjárás, mégsem kell fagyoskodniuk a Pest megyei lakosoknak. Van elegendő szán a megyei TÜZÉP-raktá- rakban. Az év első napjaiban, egészen január 7-ig ugyan több telepen leltároznak, az árusítás azonban zavartalan, akadálytalanul érkeznek a szállítmányok is. A készletek bőségesek, a raktárakban a legutóbbi ada­tok szerint mintegy 35 ezer tonna szén, 14 ezsr tonna ma­gyar brikett, 1200 tonna NDK- brikett és 500 tonna tűzifa vár eladásra. A kotjsztartalékok növelésé­re hamorosan importszállít­mány érkezik, megközelítőleg 300 tonna — tájékoztatott Sze- beni Antal, a Budapest kör­nyéki TÜZÉP kereskedelmi igazgatója. A közkedvelt NDK brikett is megfelelő mennyiségben kapható lesz, amennyiben az NDK vasúti vonalakon a szál­lítás továbbra is zavartalan marad. De ha külföldről nem is tudnák kielégíteni a vásárlók igényeit,, még akkor is elegendő a magyar szén. Dunakeszin például 600 ton­na szén és brikett, Nagykőrö­sön 1800 tonna, Vácott 1080 tonna, Gödöllőn 1400 tonna, Cegléden 2550 tonna, Buda­örsön 2600 tonna, Érden 7400 tonna és Szentendrén 570 ton­na készlet vár eladásra. Az ünnepek előtti forgalom a TÜZÉP telepein minimális volt, a hidegebbre forduló idő hatására azonban érezhetően megnövekedett a kereslet. A TÜZÉP vezetői ígérik, hogy a legzordabb időjárás ellenére, továbbra is kielégítik az igé­nyeket. KOZELET Púja Frigyes külügyminisz- tér fogadta dr. Hildegard Hamm-Brücher külügyi ál­lamminisztert, aki a Német Szövetségi Köztársaság kultu­rális hete alkalmából küldött­ség élén érkezett Magyaror­szágra. Ml. Fekete József felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom