Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

PEST HEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1980. JANUÁR 20., VASÁRNAP Korszerű műszaki telep Rendben indul minden járat Fékezzék meg a röngólokat! A hőmérséklet mínusz öt Celsius fok. Látási viszony: ködös. Útviszony: havas, jeges. Így tájékoztatták a feliratok a Volán 20-as számú Vállalat ceglédi önálló főnöksége kapu­jában a kiálló járművek ve­zetőit. Mondják, hamarosan elektromos jelzőtábla mutatja a fontos adatokat, s ha kell, még a fokozott frontérzékeny­ségre is felhívja majd a fi­gyelmet. A fiatal telep főnöke, Gál Andor szíves szóval mutatja be az ősszel átadott korszerű létesítményüket. A járműjaví­táshoz és üzemeltetési techno­lógiához szükséges berende­zések átlagon felüli színvona­lúak. A javításra váró busz először egy modern, forgóke- fés gépi üzemeltetésű autó­tisztító berendezésbe kerül. Hamarosan felszerelik a nagy nyomású alvázmosó és előáz­tató keretet. A lecsutakolt, tiszta járműveket a munkafo­lyamat végén a sofőr és a ke­zelő forró vizes lemosó beren­dezéssel még egyszer áttisz­títja. A szerelőcsarnokban több aknás és anélküli sze­relőállás várja a járműveket. A csarnok teljesítőképes­sége a jelenleginél lénye- < gesen több kocsi javításá­ra alkalmas, ugyanis fi­gyelembe vették a jármű­park várható fejlesztését. A legtöbb, eddig komoly fi­zikai erőt igénylő munkát gépek végzik. Valamennyi ja­vítóaknát hidraulikus perem­emelőkkel szereltek fel. Az egész telepen levegőüzemű kisgéprendszer működik. Ez­zel több munkafolyamatot egyszerűsítettek, gyorsítottak és biztonságosabbá tettek. E berendezéssel oldották meg a csavarok be- és kihajtását, a lemezek méretre és alakra szabását, a kézi csiszoló, fúró­gépek működtetését. A rend­szert üzemeltető svéd komp­resszorok a világ élenjáró technikáját képviselik. A javí­tások hatékonyságát, egyenle­tesen jó minőségét diaanos kai berendezések segítik. Az autóbuszokon előforduló vala­mennyi hibát helyben ki tud­ják javítani. Ezt szolgálják a célgépek is, így a fúró-, kö­szörű-, forgácsológépek, he­gesztő transzformátorok és hid­raulikus karosszéria egyenge­tő berendezések. A telep üzemanyag-ellátása ország­szerte párját ritkítja. Tetemes szállítási költse­Felkutatják a múlt emlékeit Megírják a város sporttörténetét A korabeli krónikákból is­mert, hogy dédapáink kedvenc téli sportja volt a korcsolyá­zás. A város első sportegyesü­kének megalakulása is ehhez fűződik. 1884-ban Gubody pol­gármester elnökletével jött létre a Czeglédi Korcsolyázó Egylet. Egy századelőn napvi­lágot látott helyibeli könyvecs­kéből tudjuk — mint megtör­tént eseményt — a legelső szá­mon tartott sportcselekedet le­folyását. A novellisztikus fel­dolgozás szerint vándorcirkusz érkezett a városiba és az elő­adás keretében megmérkőztek a legerősebb emberek: egy körösi és egy ceglédi atyafi bírókra kelt. A felsoroltak csupán kurió­zumok az ismereteknek abból az egyre gazdagabb tárházá­ból, amely mind inkább egy­séges formába szerveződik. Díjazott pályamű Kürti Béla nyugalmazott kö­zépiskolai testnevelő tanár, a neves sportszakember 1982- ban látott hozzá a város sport­jával kapcsolatos emlékek ösz- szegyűjtéSiáhez és feldolgozá­sához. Kutatómunkája ered­ményeként pályadíjjal jutal­mazott tanulmányt írt, amely­ben a diáksport százéves tör­ténetét örökítette meg. Az egyéni buzgalom az idők so­rán társadalmi összefogássá terebélyesedett, s napjaink­ban már egy tevékeny sport- történeti bizottság működik a tanár úr vezetésével. Tagjai kettős célt tűztek maguk elé. Szeretnének búvárkodásaik során mind teljesebb képet* alkotni a város sportéletének évszázadnyi múltjáról. Ehhez dokumentumokat, sportegye­sületi jegyzőkönyveket, ese­ményeket és létesítményeket megörökítő fényképeket gyűj­tenek. A második kötet anya­gát már a közösen felhalmo­zott adatokból merítik, szer­kesztik. Ezzel egy időben sporttörténeti gyűjteményt alapoznak, amelyhez Kürti Béla saját adományként sport­vezetői tevékenységét átfogó naplóit és az utóbbi négy év­tized sporteseményeit meg­örökítő ötszáz fényképfelvé­telt adományozott. Rajta kívül sokan ajánlották fel a köz számára értékesnek ítélt tár­gyaikat, ám még mindig szá­mos olyan dolog lappang a városbeli családoknál, amikre feltétlenül szükségük volna a kutatás foytatásához. Fényképek kerestetnek 1902-ben jelent meg — hely­beli kiadványként — Szikszay István és felesége, Könczöl Lujza Egy fészekből című könyve, amelyben a többi kö­zött a bevezetőiben említett cirkuszi birkózóverseny hite­les leírása is szerepel. Erre épp úgy szükség lenne, mint Paul&vits Károly fényképére, aki polgári iskolai tanárként a századfordulón Cegléd sport­jának szervezője volt. Sok ta­nítványa él még, talán valaki leszármazottjairól is tud, s ezen a nyomon folytatódhatna a kutatás. Jó lenne egy ama­tőr felvétel az egykori gimná­ziumi ''cüáksportpályáról, to­vábbá a Czeglédi Sportegye­sület század elején épített te­niszpályájáról. Akik hajlandók ezeket a dolgokat felajánlani, azok a Rákóczi út 14. szám alatt működő sportfelügyelő­ségen adhatják le a kért fo­tókat, illetve a birtokukban lé­vő más tárgyakat. Krónika és gyűjtemény A helytörténetírás új ága honosodik meg ezzel lakóhe­lyünkön és a hazai városok között élen járhatunk a sport­történeti gyűjtemény megala­pozásával. Várhatóan a városi tanács idővel megtalálja a le­hetőségét a krónika kinyom­tatásának. mint ahogy az is remélhető, hogy a már most ezernél több darabból álló összegyűjtött anyag további megőrzésre alkalmas helyet kap. A város szép sportsikerek­kel büszkélkedhet, hiszen több mint húsz ceglédi írta fel a nevét 'a magyar válogatottak listájára, s ők Európára és világra szóló kimagasló ered­ményt értek el. Mindennek emléket állítanak abban a kiadványban, amelyet 1984-re szeretnének megjelentetni, a korcsolyázó elődök szervezke­désének századik évfordulójá­ra. Tamási Tamás get takarítanak meg azzal, hogy az ÁFOR közeli tankautótöltő telepéről közvetlen csővezetéken kapják a gázolajat. A korszerű technológia mel­lett gondoskodtak a dolgozók megfelelő szociális körülmé­nyeiről is. A központi fűtő- rendszer az irodákban és a csarnokban egyaránt kellő hő­mérsékletet ad. Az öltözőben mindenki külön-külön szek­rényt kapott utcai és mun­karuhájának. Hangulatos a tetszetős, falburkoló mozaikkal borított folyosó, ebédlő és étel -előkészítő. Az új telep kollektívája — gépeikkel és berendezéseikkel — lehetővé teszi, hogy bu­szaik üzembiztosán és tisztán lássák el a kulturált személy- szállítás feladatait. Ennek ér­dekében a járműveik zömét Ikarus 200-as panoráma bu­szokra cserélték. • A sokféle intézkedés azonban egymagá­ban kevés. A járművek épségének, külső és belső tisztaságá­nak megőrzéséhez elen­gedhetetlen az utazókö­zönség segítése. S hogy ez mennyire így van, azt az egyik új panoráma busz első útja igazolja, mely nek végeztével a szép bőr­üléseket barbár módon össze­hasogatva találtak. Több já­raton szomorú tapasztalat, hogy az utazótér padlóján es­tére vastag rétegben áll a tök­mag, a napraforgó, a szemét A volánosök szocialista bri­gádjainak vállalása, hogy az eddiginél is szebb, jobb és üzembiztosabb járművekkel fogadják az utazókat, ám egy­ben. kérik, hogy mindenki lép­jen fel a rongálókkal, szeme- telőkkel szemben. Kőhalmi Dezső Színes köpenyek A legtöbb munkahelyen, iro­dában és műhelyben egyaránt szívesen viselnek divatos, mu­tatós munkaköpenyt a nők. akkor is, ha a védőru-havi- selés nem kötelező. Utcai öl­tözéküket kímélik vele és a jól szabott ruhadarab még a közérzetükre is hat. A Mun­ka- és Védőruházati Szövetke­zet ceglédi üzemében tavaly több mint 20 ezer 300 női kö­penyt varrtak. Az idén sem készül kevesebb, mert van rá igény. Nyugdíjba csak a kereskedő ment Mindig együft a fiatalokkal Idősebb asszony tért be a minap a ceglédi, Szabadság téri konfekcióruha-boltba. Túl az évkezdő leltáron, szívélye­sen fogadták az elárusítók, mint minidig, a kedves ve­vőt. A fogasokat tartó rudak teli friss áruval, a polcok Is, minden a legnagyobb rend­ben. — Mit tetszik parancsolni? — kérdik segítőkész udva­riassággal, készen arra, hogy kedvéért akár a legfelső pol­cot is pillanatok alatt a pult­ra rámolják, mint bármikor máskor. Ám a vevő csak a tekintetét járatja, szemével pásztázza a helyiséget, azután megszólal: Bolti „stafétabot" — Hát a Beck úr hol van? Csak nem beteg? — Dehogy beteg, dehogy — bizonygatják derülten. Sőt, most lehet igazán jó dolga! Nyugdíjas lett, kérem. — Azért tessék csak bátran választani, nálunk minden maradt a régiben. Szokásain­kat őrizzük, árukészletünket fel töltöttük. A nyugalmazott boltvezető, Beck Mihály az ünnepeket megelőző téli nagy vásár ide­jén fáradhatatlanul ott se­rénykedett kollégáival. A lel­tárt együtt készítették, azóta is be-bekukkant. Már csak amúgy, megszokásból. —■ Harmincöt évet töltöttem el pult mellett, kereskedő­ként, Apám is kereskedő em­ber volt, köztiszteletben állt a ceglédiek előtt, míg élt. Em­berismeretéből, szokásaiból bi­zonyára én is örököltem. Sze­retem az embereket, a közös­séget; szeretem becsülettel megoldani feladataimat, a ka­pottakat és a választottakat egyaránt. Ilyen is, olyan is bőven akadt az elmúlt évek alatt. Ebben a boltban tizen­öt évet dolgoztam. Vígh Pál hívott ide, az akkori boltve­zető, helyettesnek. Amikor nyugdíjba került, én vettem át a „stafétabotot”. Most to­vábbadtam annak a fiatalnak, aki abban az Időben még csak tanuló volt; Monori Tibor lett a soron következő. Mondhatni, kiskamaszból itt cseperedett emberré. Érti, szereti a szak­mát, kölcsönös a kollektívá­ban a megbecsülés. Kicsit fu­rán hangzik, hogy mondom, még ízlelgetve a szavakat: ahogy „az én időmben’’ szíve­sen láttuk viszont Vígh Pált, most „Tibor idejében” rám is úgy várnak. Amikor szükség lesz, segítek. Megszállottak Beck Mihály említette: har­mincöt év a boltban. De ez mondatának csak egyik fele volt. A másik rész így hang­zott „harmincöt év a sport­ban”. Ugyanis, elkötelezettje a város vízilabda-sportjának, kora ifjúsága óta. A Bask név hosszú ideje kimaradha- tatlan a vízilabdacsapat név­sorából, hiszen fiai követték. — Még jóval a íelszabadu­Ezrével javított készülékek lás előtt, gyermekkoromban úsztam, versenyeztem gyer­mekbajnokságon. Terveimet, mint sok másét, kettétörte, tragédiákkal tetézte a hábo­rú. Amikor hazatértem, a ví­zisport megint sokat jelentett életemben. Fizikai és szellemi erőpróba volt, segített min­denben talpra állni. Cegléden tulajdonképpen 1933. augusz­tus 20-án nyílt meg a ver­senyuszoda. A vízisport azóta él. Mindig akadt a városban egy-két megszállott ember, ők éltetik a sportágat, a csapa­tot. Visszajárnak azok is, akik kinőttek a sorból. Én is, most, hogy nyugdíjas lettem, gondolom, több időt szakítha­tok egy s másra, amivel a csapatot mint intéző segíthe­tem. Tizennyolc évig edzős- ködtem. Két fiam van, ők is ezt a sportot űzik. Pályát már mást választottak. Gyuri, a nagyobb matematikus lett, kutató. Péter fiam harmad­éves, szőlész-borász lesz. Első a vízilabda Az eltelt évekről, a vízi­labdázó triumvirátusról Zsu­zsa asszony, Beckné is tudna mit mesélni. Felsorolhatná, hány vízisportos kóstolta a főztjét, hány kondíciótartó uzsonnacsomagot készített az eltelt évek alatt az edzésre vagy versenyre más városba utazó „csapatának”. Hányszor kellett alkalmazkodnia, sajat terveit felborítva a család sportoló tagjai menetrendjé­hez. — Úgy érzem, életemben igen sokat jelent, hogy min­dig fiatalok, sportolok közt voltam — mondja Beck Mi­hály. — Jó érzés tudni, hogy a ceglédi vízilabdázókat min­denütt tisztelik, rangjuk van. Ám, de sokszor emlegethet­nék hátrányos helyzetüket, azt, hogy hetente egyszer-két- szer a fővárosba, vagy más városba utaznak edzesre, lé­vén a helyi lehetőség csekély. Pedig a ceglédi strandfürdő vezetősége minden támogatást megad, amit csak lehet. Fut és süt A nyugdíjas napokról be­szélünk. Mosolyog. A sport elmaradhatatlan, az úszás, fu­tás, expanderezés. Jár a csa­pattal.' Olvas, televíziót néz, rádiót hallgat — és süt. Fi­nomabbnál finomabb sütemé­nyeket, tortákat. Ezt csak úgy mellékesen említi. Ifjú korú­ban, érettségi után Budapes­ten tanult, cukrásznak. Az is szakmája. — De elhiheti, hogy az én életemet nem a cukros hab, hanem a családi összhang és a sport, a munka szeretető édesítette mindig. Eszes Katalin A vonatra várakozók klubja s Hasznos időtöltést kínál A ceglédi GELKA-szerviz műszerészei egy hónap alatt több mint háromezer televíziót, ugyanannyi rádiót, magnót, lemezjátszót javítanak meg. Deli Ferenc — a kép előterében — színes tévét szerel. Apáti-Tóth Sándor felvétele Jó néhány esztendeje már. hogy megnyílt. Azóta eredmé­nyesen — és ami a fő: csend­ben tevékenykedik a ceglédi pályaudvar kultúrterme mel­lett a VÜK, a vasúton utazó fiatalok klubja. Tagjainak szá­ma pontosan nem ismeretes- Megszámlálhatatlanul sokan vannak az ingázók. A klub látogatásához nem kell tagsági könyv, elegendő a diákigazolvány. Mi hát a VÜK? Hivatalosan a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsa ceg­lédi körzeti könyvtárához tar­tozik. annak egyik letétje Hozzávetőlegesen négyszáz kötet várja az olvasókat az it ­teni üvegszekrényben. — Inkább csak a lexikono kát, szótárakat kérik ki, azo­kat forgatják — mondja a szolgálatban levő Kovács Ká- rolyné, a könyvtár egyik ke­zelője. — Hogy kik? Legin­kább a 203-as iparilanuló-is- kola diákjai Cegléábercelről, Monorról, Ahányból, Albert- irsáról járnak be, s amíg a vonatra várnak, itt hozzáol­vashatnak a tanultakhoz. Sok­kal kelendőbb azonban az asztalifoci és az öt sakktábla­— A Nyugatiba? Tizenhét negyvenötkor indul, nem, nem kell pótjegyet váltania, mert nem gyorsvonat, csak gyorsí­tott. Kovács Károlyné utóbbi kér­dése és válasza már nem ne­kem szólt. A könyvtárkezelői munka mellett ugyanis ő ad­ja a felvilágosítást a vonatin­dulás, -érkezés felől érdek­lődőknek. Ez a tulajdonképpe­ni főállása, csakúgy, mint vál­tótársainak. Beosztásuk, ne­vük: informátor. Újabb és újabb kérdezők jönnek, odébbállok hát. Az asztalifocizók négyen vannak — Most még csak null-nuM az állás — válaszolja kérdé­semre Grósz Károly, a ceglé­di mezőgazdasági szakközép- iskola harmadévese, abonyi lakos. — Ez már a harmadik derbi. Többre nem is lesz idő. fél óra múlva indul a vona­tunk. — Hazafelé — pontosítja is­kolatársa szavait az ugyan­csak abonyi Jakab Mihály. — Nem, mi nemigen szoktunk itt olvasni, ez a várakozási idő in­kább a kikapcsolódásé. Per­sze. jó, hogy vannak itt köny­vek, folyóiratok, ha nem jön­ne össze a társaság — olvas­nék, azt hiszem. Juhász Tibor, á harmadik abonyi fiú. a Kinizsi Pál Gim­náziumból most Habom/ Já­nossal, a Mechanikai Művek beállítójával vállvetve hada­kozik barátai ellen — a fafo­cistákat vezérelvén. _ Nézze, a legtöbbnek már letörött a feje, a lába - mondja Tibor, — Ideje lenn« már kicserélni őket. Azelőtt még egy készlet is volt itt, ezen az egyen kívül. Nem mi törtük össze. Azért megy a meccs a sé­rült „labdarúgókkal” is. Já­nos, akinek már önálló kere­sete van, közben elmondja, hogy mindegyikük benéz, ha erre jár, a klubba. Most éo- pen egyesületük közgyűlésére igyekszik, Tiborral együtt, mert, hogy a galambtenyésztés a közös hobbijuk. Karcsinak és Misinek sem csak a tanu­lás és az utazás, várakozás töl­ti ki az idejét: mindketten a hírneves abonyi birkózószak­osztály tagjai, sportolók. Négyük véleményét a VUK- ról Grósz Károly foglalja össze: — Reggel is, délután is el- tölthetjük itt az időnket, míg a tanítás meg nem kezdődik vagy ha a vonatra vámunk kell. Ha ez a lehetőség nem lenne? Maradna a füstös, do. hányzó váróterem. Vagy ar utca. Mit mondjak? Jó ez a klub. A galambászok-sportolök pöcifoci-mérkőzése még eljö­vetelemkor is eldöntétlenre állt. Egy azonbán biztos: a vasúton utazó fiatalok klubjá­nak már régóta nyert ügye — és létjogosultsága van. V. I. Koszönetnyuvamtas. Köszöne­tét mondunk mindazoknak, akik drága emlékű férjem, édesapánk és testvérünk, Csibor Pál temeté­sén részt vettek és sírjára virá­got, koszorút helyeztek és nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekez­tek. Külön köszönjük az Arany­sas presszó vezetőjének és dolgo­zóinak a küldött koszorút, özv. Csibor Pálné és fiai Pál és Gyula. Köszönetnyilvánítás, Ezúton mondok hálás köszönetét mind­azoknak, akik feleségem, dr. Ver­mes Jánosné síül. Szijj Júlia el­hunyta alkalmából mély gyászom­ban osztoztak, részvétüket levél­ben vagy személyesen fejezték ki, temetésén megjelenjek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Külön mondok köszönetét a kórház bel­gyógyász orvosainak és ápolónői­nek a nagyon gondos gyógykeze­lésért és ápolásért, dr. Vermes János. Köszönetnyilvánítás, Fájó szív­vel mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, jó szomszédoknak, akik szeretett édesanyánk, nagyma­mánk. testvérünk, özv. Mester Lászlóné szül. Kovács Lídia te­metésén részt vettek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. mély fájdalmunkban velünk együtt éreztek A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket mindazoknak, akik szeretett fér­jem. édesapánk, nagyapánk, id. Ócsai István fájdalmas elhunyta alkalmából temetésén megjelen­tek, elkísérték őt utolsó útjára, síriára a megemlékezés virágait küldték és mély fájdalmunkon részvétükkel enyhíteni kívántak. özv. Ócsai Istvánné és családja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom