Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

1980. JANUÁR 20., VASÁRNAP Krímim Panaszmentes ügyintézés Erősödött a táppénzes fegyelem „Menj, fiam, keresd meg a nyugdíjamat!” — őszülő hajú mesterünk nógatott imigyen munkára bennünket — annak idején, a szedőteremben. Fiatal segédek voltunk, aligha képzelhető el, hogy a kezdőfizetésünkből levont SZTK-járulékokból kikereke­dett volna főnökünk négy és fél ezer forintos nyugdíja Hogy is van ez? Nyugdíjak, segélyek A meglehetősen hossza ne­vű intézmény: a SZOT Társa dalombiztosítási Főigazgatósá­ga Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóságának ceglédi kirendeltsé­ge foglalkozik városunkban az Úgynevezett SZTK-ügyekkel. A kirendeltséghez tartozó 463 munkáltató és a 46 600 bizto­sított tavaly összesen 392 mil­lió forint járulékot fizetett be az államkasszába. Ez az összeg — bármily hi­hetetlen is —, nem fedezi a biztosítottak részére a kifize­téseket! Ezért jelentős állami szubvenciót folyósítanak min­den esztendőben a városbeli, a járási, a nagykőrösi és a nagy- kátai járásbeli hét község ki- fizetőhelyeire — a kirendelt­ség tulajdonképpeni vonzás- körzetébe. (Ezt a pénzbeli ki egészítést természetesen az or szág összes kifizetőhelye meg­kapja.) Ami a nyugállományba ke­rülőket illeti: a nyugdíjas­búcsúztatótól számított har­minc napon belül már min­den érintettnél csenget a pén­zespostás a forintokkal, a nyugtával. A zökkenőmentes ügyintézés egyik „titka”: a ceglédi kirendeltség nyolc nagyvállalattal kötött együtt­működési szerződést. Ennek lényege: a vállalatok — köz­tük például a KÖZGÉP 2-es gyáregysége, a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat s a Nagykőrö si Konzervgyár — kötelezték magukat, hogy nyugdíj előké­szítő albizottságaik előkészítik a nyugdíj folyósításához szük­séges okmányokat. A kiren­deltség pedig, miután az ösz- szegyűjtött anyag hiánytalan- ságáról megbizonyosodott — vállalja a harminc napon be­lüli nyugdíjkifizetést. (Mon­dani se kell, hogy a gyors és pontos ügyintézés mennyire jólesik a „friss nyugdíjasok­nak”.) Hasonlóan gyors az intéz­kedés az úgynevezett azonnal* segélyek kifizetésénél. (Ide tartoznak többek közt az anyasági, a temetkezési segé­lyek, valamint az útiköltség­térítések is.) Tavaly a ceglédi kirendeltség az igénybejelen­téstől számítva átlagban 4,3 nap alatt minden kifizetési kötelezettségét teljesítette. Ez a szám jóval a Társadalom­biztosítási Főigazgatóság által megállapított ötnapos határ­időn belül van, s országos vi­szonylatban is jó eredmény. A várakozási idő a kifizetőhe­lyek kisablakainál sem több tíz percnél. Nem is érkezett 1979-ben egyetlenegy panasz sem a kifizetésekkel kapcsola­tosan. Betegek és álbetegek Államunk viszont joggal panaszkodhatna a társadalom- biztosítási juttatásokkal visz­szaélőkre, magyarán a táp­pénzcsalókra. Ilyen-amolyan okokra hivatkozva, s rengeteg csalafintasággal variálva, a ceglédi rendelőintézetben a korábbi években sokan „írat­ták ki” magukat, s vették fel később — eléggé el nem ítél- hetően — a táppénzt. Tavaly, 1978-hoz viszonyít­va érezhetően javult a táp­pénzfegyelem: 8,5 százalékkal csökkent a táppénzes napok száma. Ennek egyik oka az. hogy a ceglédi „esztékába sikerült minden felülvizsgálati napra szakorvosokat beállíta­ni. akik könyörtelenül 1 mun­kaképesnek nyilvánítanak minden svíndlizni próbálót Vagyis: megszűnt az automa­tikus „stemplizés”, a betegál­lományok kritikátlan meg­hosszabbítása. Természetesen van még ten­ni- és javítani való e téren is. Tavaly októbertől december végéig 254 alkalommal ellen­őrizte a táppénzeseket a ki- rendeltség főfoglalkozású be­teglátogatója: az esetek 26 százalékában senkit sem ta­lált otthon. (!) Hasonlóan le­sújtó eredménnyel járt a ki- rendeltség KISZ-tagjainak társadalmi munkában végzett látogatásai: a betegek egy- harmada volt — sajnos, nem bizonyíthatóan — álbeteg. Sztereotip mentegetőzéseiket: „Kenyérért mentem”; „Gyógy­szertárba mentem”; vagy„Al_ tatót vettem be, nem hallot­tam a csengetést” — az ese­tek többségében kénytelenek - elfogadni. (Főként akkor, ha igazolást is hoznak a patikus- tólJ Nagyobb szigorral A ceglédi társadalombiztosí­tási kirendeltség szorgalmaz­za a függetlenített vállalati beteglátogatók foglalkoztatá­sát is. A Dél-Pest megyei Sü­tőipari Vállalat ellenőre ta­valy 1322 helyen tette tiszte­letét és százötven észrevétele volt. Következmény: 42 „be­tegtől” (táppénzcsalótól) ösz- szesen 44 nap táppénzt tiltot­tak le — 3507 forint érték­ben. Bár ez az összeg elenyé­szően kicsinynek tűnhet a fentebb említett százmilliók­hoz képest — mégis, minden vállalatnak érdeke, hogy ha­sonló, vagy még nagyobb szi­gorral lépjen fel az állam­kasszát is dézsmáló táppénz­csalókkal szemben. Amint Takács András, a ceglédi SZTK-kirendeltség ve­zetője elmondotta: úgy mint eddig, ez évben is valamennyi ügyviteli egységük elsősorban a jó minőségű, gyors és pon­tos munkát tartja legfonto­sabb feladatának. A határidő­ket pedig, ha lehet — még lejjebb szorítják. A cél érde­kében folyamatosan képezik tovább a dolgozóikat az alap-, közép- és felsőfokú tanfolya­mokon, hogy minél észrevét­lenebből, tehát lehetőleg pa­naszmentesen — és közmeg­elégedésre dolgozhassanak. Vörös István Sikeresen végrehajtott feladatok Munkásőr gyűl és Nagy kát ári és a dabasi járásban Az idén harmadszor elsők A sikert elérték, s most minden eddiginél nagyobb feladat vár önökre: a kivívott eredményeket hosszú távon kell megtartani — e szavakkal köszöntötte Fehér Béla, az MSZMP Pest megyei bizottsá­gának tagja, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka, a nágyká tai Damjanich János munkásőr önálló század tag­jait. akik idén harmadszor ér­tek el első helyet a megyei versenyben, s ezzel véglegesen elnyerték a vándorserleget. A díszes kupa átadása volt a legemlékezetesebb pillanata a nagykátai járási mnukásőr egység gyűlésnek, ahol Komá­romi János, az MSZMP Pest megyei bizottsága tagja, párt­ós tömegszervezeti osztályve­zetője. Budaházi Gusztáv, a munkásőrség országos parancs­noka és Babosán József, a já­rási pártbizottság titkára je­lenlétében Lörincz János járá­si parancsnok értékelte az egység elmúlt évi tevékenysé­gét, eredményeit a politikai nevelésben, és kiképzésben; példamutató részvételét a tár­sadalmi munkában. — Egységünk tagjai — mondta többek között a járási parancsnok — az esküjük sze­rint munkával és felvilágosító szóval egy emberként járultak hozzá eredményeink elérésé­hez. A munkánk most az, hogy felkészítsük munkás­őreinket a népgazdaság előtt álló feladatokra, és munkásőri kötelezettségük még színvona­lasabb teljesítésére. Az ünnepségen az egységek versenyében legjobb tápió- szentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet szakasza vándorzászlót és oklevelet ka­pott, míg a rajok versenyében, az első helyre került tápió- szentmártoni szakasz első raja kapott kitüntetést Kiváló pa­rancsnok kitüntetésben része­sült: Joó Béla, Szalóki István és Galbács.Pál, valamennyien a tápiószeritmártoni Arany- szarvas Termelőszövetkezet szakaszának tagjai. Kilencen Kiváló munkásőr kitüntetést kaptak. Húszéves szolgálatuk után kilenc, 15 szolgálat után egy, 10 éves szolgálat után nyolc, 5 éves szolgálat után pedig tizenkét munkásőr ve­hette át a Szolgálati érdem­érem kitüntetést. A nagykátai egységgyűlés záróakkordjaként a leszerelők nevében Megyes János mun­kásőr adta át fegyverét, egy­ben jelképesen a munkásőr fe­lelősségteljes kötelezettségét, Szekeres Ferencnek, az új acélszürke egyenruhások kép­viselőjének. Cselekvő légkörben — A dabasi járás Kossuth Lajos munkásöregysége 1979- re meghatározott politikai, tár­sadalmi, gazdasági, harcké­szültségi, kiképzési és szolgá­lati feladatait a párt határoza­tainak megfelelően eredmé­nyesen végrehajtotta — jelen­tette Balázs Ferenc járási pa­rancsnok Ádori Károlynak, az MSZMP dabasi járási bizott­sága első titkárának a tegnap délután Táborfalván megtar­tott ünnepi egységgyűlésen. Az eseményen először Ka- kucsi Gabriella, a dabasi Fe­hér Akác Tsz elnöke köszön­tötte a megjelenteket, köztük Tóth Istvánt, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsá­gának tagját, a DHV vezér- igazgatóját, Gyurán Sándort, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokság és Barizs Mi­hályt, a Pest megyei parancs­nokság képviselőjét. Az egység munkájáról szóló beszámolójában Balázs Ferenc kiemelte: a járás mun­kásőrei a mindennapi munka becsületes elvégzése mellett tanúsítottak átlagon felüli ak­tivitást a politikai, társadalmi élet minden területén. Az egységgyűlés alkalmából számos .Kitüntetést adtak át. Az alegységek közötti szocia­lista versenyben a hernádi Március IS. Tsz-ből szervezett III. szakasz bizonyult a leg­jobbnak, s így harmadszor s egyben véglegesen elnyerték a Század legjobb szakasza cí­met. Kiváló parancsnok kitünte­tést kapott Gudmon László és Kálmán András. Horváth Ist­ván, Koren István, Kovács Géza, Újvári Ferenc és Varga Boldizsár Kiváló munkásőr ki­tüntetésben részesültek. A munkásosztály fegyveres szolgálatában eltöltött húsz esztendő után Szolgálati Ér­demérem kitüntetést vett át Márton József, Volenszki Ist­ván és Vellai József. Heten kapták meg a 15 éves szolgá­latért és négyen a 10 éves szolgálatért járó elismerést, míg 5 év munkájáért kilencen részesültek kitüntetésben. Végezetül a szolgálatba lépő munkásőrök ünnepélyes eskü­tételére került sor, akiknek képviseletében Nagy István vette át a fegyvert a leszere­lők nevében búcsút mondó Morva Lászlótól. i Takarékos pilisvörösváriak Tizenöt községben 15 ezer tagot számlál a pilisvörösvári takarékszövetkezet, a megye legnagyobb létszámú és legki­terjedtebb pénzintézete. Az el­múlt esztendőt 112,8 millió fo­rintos betétállománnyal zár­ták. Szívós szervező munkájuk révén sikerült biztosítaniuk a 12 milliós betétnövekedést. Hatékonyan gazdálkodtak a rendelkezésükre álló 21 millió forintos kölcsönkerettel is, amelyből tagságuk egyharma- dát, több mint 4900 személyt részesítettek hiteltámogatás­ban. Az új szabályozók a szö­vetkezetben is a kölcsönzési tevékenység optimális kihasz­nálását helyezik előtérbe a jö­vőben. A biztosítás, mint megbízá­sos szolgáltatás, szintén ered­ményeiket javító forrás. Ta­valy négy kirendeltségben vé­gezték, az idén — a budai és a szefttendrei biztosítóval való megállapodás alapján — újabb két körzetre terjesztik ki ezt a szolgáltatást. Szabad kapacitás Ajtók, ablakok Solymárról A PEVDI solymári, faipart gyáregységében 200 millió fo­rintos termelési érték előállí­tását határozták meg 1980-ra. Termékeik zömét az energia­takarékos műanyag ajtók, ab­lakok jelentik, bár ezek gyár­tásánál még rendelkeznek sza­bad kapacitással. A munkavarsenyben elért eredményeknek is köszönhető, hogy az idén eddig kétmillió forinttal több értéket állítot­tak elő, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Szigetcsépi esfék Változó körülmények—változó életforma Építkezés, televízió, beszűkült társasélet veském, estig, míg jön a te­levízióadás, meg sem állok. Olvasok-e? Hát nem, csak a Kincses Kalendáriumot, de a férjem, tudja szegény az erei­vel bajlódik a lábában, ő ol­vas. Újságokat. — Kérem, dolgozom, aztán este jön a televízió. Nem ol­vasok, mert nem érek rá. Ja, az újságot, azt igen. A felesé­gem az igen, az olvas, a fiunk hozza ki a könyveket a könyv­tárból. — Hát mit csinál kérem az ember? Tesz-vesz a ház kö­rül, aztán meg ott van a te­levízió. — Olvasok-e? Nem rendsze­resen, néha. Hogy mit olvas­tam utoljára? Már nem is emlékszem. — De ugye nem írja ki a nevemet, tudja én szeretem a névtelenséget. Verseket is írok, persze, hogy olvasok. Mit olvastam utoljára? Szerb Antaltól a Pendragon legen­dát. A nagykátai egységgyűlés emléke­zetes pillanata: Lörincz János át­veszi a serleget Fehér Bélától. Fekete József felvétele Uárom szánkó kö- veti egymást. Aprócska csizmák ta­possák a havat. To­ronyiránt vágnak át a Szentendrére veze­tő országúton Buda- kalásznál. Igazi eb­adták. Hógolyót vág­nak a mellettük el­húzó Dadához. S máris vágtatnak to­vább. A személyautó vezetője — még ha meg is állna —, de­hogy érné utol őket! Üticéljuk az Omszki park szomszédságá­ban meghúzódó, be­fagyott tó. A szánkó­kon botok. Korizni, netán fakutyázni in­dulnak a jégre? S mi lesz, ha besza­kadnák? Szaporább­Horogra akadt! ra fogom a léptei­met. Sietek, s mégis nő közöttünk a távol­ság. A következő pilla­natban már a jégen futnak. Sötétlő folt, a lék felé tartva. Hi­deg lehet a víz — már a gondolatra is a borzongás fut át rajtam. Egyvonalba sorakoznak a szán­kók. A következő mozdulatot először nem értem. Magasba lendülnek a botok, lecsapnak a sötéblő foltra. Pecáznak? Ilyenkor harapna a hal? Eszembe villan áz egyetlen ésszerű, lehetséges magyará­zat: a léknél oxigén- ban dúsabb a víz. Az egyik srác fel- rikkant. Nem ér­tem mit mond — hi­szen jó négyszáz mé­terre vagyok tőlük. Újabb csatakiáltás. Menekülnek. Már ki­húznám magam, meg­nyugvással venném tudomásul, észrevet­ték, hogy figyelem őket Hiú reményem, ahogy körülnézek szerte foszlik. Az Óbuda Tsz cégtáblá­ja felöl három fel­nőtt igyekszik be­keríteni a srácokat. Sőt az átkaroló ma­nővert egy negyedik is erősíti. A srácok már vágtatnak. Ver­senyt futnak a fel­nőttekkel. A kucsmás férfi jó tíz métert csúszik a jégen. Hir­telen magam sem tu­dom eldönteni, kinek is szurkolok, amikor a legkisebbik srác a szánkp istrángjába, meg a botba belega­balyodva elveszti a csatát. Felbukik, utolérik. De a másik kettő elszelelt. He­lyettük is el kell vi­selnie a jól megér­demelt feneketeket Neki, mert most ö akadt horogra! V. E. Vannak az ember tudatá­ban mélyen rögződött, a múltból, irodalmi élmények­ből, régi népszokások nosz­talgikus felelevenítéséből fa­kadó elképzelések bizonyos életformákról, melyek egyko­ri valóságosságát önkéntele­nül is kivetítjük a jelenre. Ilyen kép él például sokak­ban a falusi téli estékről, a falusiak életritmusáról. De mi a valóság? Többségük ipari munkás Szigetesép kétezerháromszáz lelket számláló kisközség. — Régen, ha faluról beszél­tünk, egyértelműen olyan te­lepülésről volt szó, ahol az emberek földműveléssel fog­lalkoztak — mondja Farkas József népfronttitkár. — A természet ritmusa tehát meg­határozó szerepet játszott a falusiak életében. Valóban, a tél minőségileg mást jelen­tett; kevesebb munkát, több időt a pihenésre, a közös együttlétre, például a toll­fosztóban, kézimunkázásra, mesélésre, éneklésre. Ezzel szemben ma? A szigetcsépieknek csupán 20—20 százaléka dolgozik a tsz-ben, a többiek ipari tevé­kenységet folytatnak. Főleg Szigetszentmiklósra a Csepel Autógyárba és Szigethalomra a Pesti'idéki Gépgyárba jár­nak. Vagyis, akárcsak a váro­siak, a szigetcsépiek is télen- nyáron reggel 6-kor — fél 7-kor munkába indulnak és délután 3 — fél 4-kor jönnek haza. De a termelőszövetke­zetekben is megváltozott a földművelő munka hagyomá­nyos rendje. A szigetcsépi tsz-ben is foglalkoznak ipar­ral, a gazdaságnak gumiüze­me, vasipari részlege, palac­kozó üzeme, magas- és mély­építő részlege van. Milyenek hát akkor most a falusi téli esték? A beszélgetések során ki­alakult kép alig tér el a vá­rositól. Amiben mégis külön-1 széltem, a válaszok nagyjá- bözik: a szigetcsépiek tovább-1 tíól a következők voltak: ra is kötődnek a földhöz.! — Nincs nekem időm ked­Munkaidő után saját házuk körül, kertjükben dolgoznak tovább. Az állattartás nem függvénye az évszaknak, a primőr zöldségfélék termesz­tésének sem szab gátat a tél — fóliasátrak alatt növeked­nek a palánták. Közművelődési gondok Hol van a téli pihenőidő? Hol vannak a spontán össze­verődő, együtt dolgozó, szóra­kozó emberek, a régi falusi esték? Szervezett közösségi meg­mozdulások léptek a helyük­be; falugyűlések, áfész-köz- gyűlések, tanácstagi beszámo­lók, a népfront által rende­zett összejövetelek. A disznó­ölés sok téli estét evéssel- ivással meghosszabbító szoká­sa is a múlté már Szigetcsé- pen. Kevés a böllér, egy nap két-három disznót is le kell vágnia, nincs idő arra, hogy egy egész napot vagy akár kettőt, disznóöléssel töltse­nek. — Mégis, mit csinálnak a szigetcsépiek a korán sötéte­dő téli estéken? Dobosi Dezső, az általános iskola igazgatója a szervezett közművelődés nehézségeiről beszélt. A klubkönyvtárat, ahol a mozi is működik, csak két éve hozatta rendbe a tsz, a személyi feltételek is labili­sak; évente változtak a nép­művelők Szigetcsépen. (Na­gyon alacsony a fizetés!) Könyvtár, filmvetítés, TIT- előadások, a fiataloknak hét végén disco — körülbelül ezek a programok. Egyébként a fiatalok többnyire átjárnak Szigetszentmiklósra, a Csepel Autógyár művelődési házába, vagy Budapestre. A felnőttek pedig? — botcsinálta szocioló­gusnak felcsapva, bejártam a falut és megszólítottam a szembejövőket. Mivel tölti szabad idejét? Olvas-e? — ezek voltak a kérdések. Négy férfivel, öt nővel be­Múltba vesző fogalom Természetesen semmiféle tudományos következtetést nem lehet levonni ebből a néhány nyúlfarknyi megnyi­latkozásból. Mindenesetre, ahogy az egyik, régóta Szi­getcsépen élő pedagógus meg­fogalmazta: ma már faluhe­lyen is úgy élnek az embe­rek, mint a városokban, a fa­lusi téli esték fogalma a múlt­ba veszett, legalábbis a falusi jelző. Maradtak a téli esték. Az emberek itt, Szigetcsé­pen is megszabott munkaidő­ben dolgoznak, hazajönnek, aztán teszik, ami éppen adó­dik. Sokan építkeznek, ez bi­zony felemészti a teljes szom­bat-vasárnapi szabad időt, este pedig leülnek a tv elé. Egyelőre — jól tudott — ezek országosan jellemző tü­netek: a szabad idő eltöltésé­nek legáltalánosabb módja a televíziónézés, a kocsi, az építkezés, a szűk családi kör­re koncentrálódó társasélet. Ez van. De hogy ezt kelljen szeretni... S. Horváth Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom