Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
GBBR Eredményes továbbképzés Karbantartás és fejlesztés A gödöllői búza- és borsó- termelési rendszer és gesztora, a tangazdaság egyhetes továbbképző tanfolyamot szervezetit a GBBR taggazdiaságiaá- ben dolgozó gépesítési ágazat- vezetőknek. A héten zajló továbbképzésen egyebek között a gépek karbantartási rendszeréről, a szántóföldi eszközökön alkalmazható automati- fcákról, az energiagazdálkodásról, a gabonaszalma-betakarítás új technológiájáról, a GBBR szerviztevékenységéről és a zöldborsó-béta karító gépek fejlesztésének kérdésedről esik szó. A tanfolyamon dr. Vendégh Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője; dr. Mélykúti Csaba, dr. Fekete András, Papp Tamás, a MÉM Műszaki Intézet munkatársai; Horváth Ferenc, Koltay Tibor és Sasvári Rezső, a tangazdaság szakemberei; a GBBR-től Militaries József igzagató, Dúl Vdó Endre gépesítési osztály- vezető, Vass István szervizve- zető és Kádár Lucia gépesítési ágaza t vezető tart előadást. A mezőgazdasági gépgyártás helyzetéről és a fejlesztésekről dr. Takács Ferenc, a Mezőgép Tröszt főosztályvezetője tájékoztatta a szövetkezetekből és állami gazdaságokból érkezett szakembereket. Az utak. tavalyi mérlege Kevesebb a halálos baleset A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM sse*1 1980. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Gázolaj jegyre Energiatakarékosság Aki pazarol, tize! Az energiával való ésszerű takarékosság érdekében házi gázoliajjegyet vezettek be a galgamácsai Összefogás Termelőszövetkezetben. A traktorok és a tehergépkocsik vezetői egy-egy időszakra, gépeik műszaki állapotától is függően, különböző mennyiségű jegyet kapnak. Ehhez igazítják az olajcserék idejét is, így azután nem fordulhat elő, hogy ezt a fontos műveletet bárki is kihagyhatná. A gázolajfogyasztás mértékét negyedévenként külön értékelik: aki túl sokat fogyaszt, az befizet a tsz pénztárába, aki megtakarít, az térítést kap érte. Művészet és Ifjúság / Ének, irodalom, néptánc Jelentkezés a művelődési házban A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatához kapcsolódva Művészet és ifjúság címmel bemutatókra invitálják a fiatalokat, a KISZ-eseket. A bemutatókon részt vehetnek énekkarok, énekegyüttesek, hangszeres kisegyüttesek, szólisták, vers- és prózamondók, irodalmi színpadok, színjátszó együttesek, néptáncosok és együttesek, amatőr filmesek, képzőművészek, népművészek. A KISZ Pest megyei bizottsága, a megyei művelődési központ és könyvtár, valamint a megyei tanács művelődés- • ügyi osztálya által meghirde- I tett bemutatók nem verseny- I A IV. Galiga menti népművészeti találkozó helyi bemutatójának színhelyéül a bagi öntevékeny művészeti csoportok Galgahévízt választották. A szomszédolás keretében mutatták be műsorukat a versenyre benevezett együttesek és szólisták. Keszler Mária, a Népművelési Intézet főmunkiatársa, Győré Zoltán zeneszerző és Vankó István, a népművészeti találkozó főrendezője voltak a zsűri tagjai, akiket Jamrik László, a bagi nagyközségi közös tanács megbízott elnöke üdvözölt és mutatott be a közönségnek. A műsor után megszületett a zsűri döntése. A hagi Dózsa jellegűek, a jelentkezők műsorait a rendező bizottság tekinti meg, szaktanácsokat ad, s az alkalmasnak ítélt produkciók kerülnek a bemutatóikra A megye legsikeresebb szereplői országos fellépési lehetőséget is kapnak. A vetélkedővel kapcsolatban a KISZ városi bizottságán s a városi-járási Petőfi művelődési házban lehet érdeklődni, jelentkezéseket is itt fogadnak el január 25-ig. Nagyszerű alkalom mindenki számára, a szervezőik remélik, hogy nem lesz hiány a jelentkezésekben. György Művelődési Központ öntevékeny művészeti csoportjai közül a Keppler Annamária által vezetett asszonykórus népdalcsokra és a Muha- ray Elemér népi együttes bagi gyermekjátékok és táncok című kompozíciója, amelyet Tímár Sándor koreografált, jutott a szakági bemutatóra. — G algahévízen három szükségtanterem vein jelenleg. Ezekből egyet tornaszobáiként használnak. A termek korszerűsítésére, egyebek között világításuk javítására, s pvc- szőnyeggel történt leterítésóre, tavaly százezer forintot költött a községi tanács. Hogyan közlekedtünk az elmúlt évben? Erről volt szó a városi-járási közlekedés- biztonsági tanács elnökségének legutóbbi ülésén, amelyet a MÉM Műszaki Intézetben tartottak. Mihály István, a járásivárosi rendőrkapitányság vezetője, a közlekedésbiztonsági tanács elnöke számolt be az 1979-ben történt balesetekről. Szólt arról, hogy egyre nagyobb feladatok hárulnak a közlekedésrendészetre és társadalmi segítőire. A helybeli közlekedésbiztonsági tanács hét évvel ezelőtt alakult meg. Az elmúlt tíz év alatt háromszorosára nőtt a jármű- forgalom, a járműállomány pedig ötszörösére emelkedett a járásban. Javult a KPM és a tanácsi kezelésű utak állapota. S bár átadták az M3-as autópálya Budapest—Gödöllő közötti szakaszát, a 30-as fő- közlekedési úton alig csökkent a forgalom. Sokan szereztek jogosítványt a múlt évben is, területünkön három helyen, Gödöllőn, Aszódon és Veresegyházon működik autósiskola. Ittas vezetők Miközben jelentős változások következtek be a közlekedés technikai feltételeiben, a közlekedő ember magatartásával általában nem lehetünk elégedettek. Tavaly 431 közúti baleset történt a járás és a város területén, több mint 1978-ban. A halálos végű balesetek száma csökkent, de még mindig igen magas. Közútjainkon 21 ember vesztette életét, hattal kevesebben, mint egy évvel korábban. A súlyos sérültek száma 120, a könnyű sérülteké 154 volt. Csak anyagi kárral járt 136 baleset. Örömteli változás, hogy eltűntek a veszélyes gócok, amelyeknél azelőtt három vagy ennél több baleset fordult elő. De mindenképpen figyelmeztető, hogy az átlagosnál több baleset volt a gödöllői Szabadság téren, a Dózsa György úton és az Április 4. utca környékén, valamint Szadán, Erdőkertesen és Veresegyházon. A balesetek több mint negyven százalékát a járművezetők okozták, de változatlanul magas a gyalogosok hibájából származó sérülések száma. A járművezetők hibájából, csakúgy, mint az elmúlt években, a szabálytalan előzés, az elsőbbségi jog meg nem adása, a szabálytalan kanyarodás és az ittasság róható fel. Igen figyelmeztető, hogy a tapasztalatok szerint: a balesetet okozó gépkocsivezetők közül minden tizedik, a motorosok közül a harmadik-negyedik volt ittas. Mégis behajtanak A közlekedésbiztonsági tanács tagjai jól dolgoznak. Változatlanul nagy gond, hogy a gyalogosok oktatásában nehezen haladnak előre. Talán az iskolákban, a szociális otthonokban és a téeszekben megtartott előadásaik eredményeiből kiindulva lehetne az oktatásban előbbre jutni. Annyit mindenképpen érdemes az imént említett baleseti statisztikához hozzáfűzni, hogy igen nagy a járás átmenő forgalma, a balesetek 60 százalékát nem a helybeliek, hanem az átutazók okozzák. A további feladatokról beszéltek a hozzászólók, köztük László Imre, a forgalmi szak- bizottság vezetője, aki valamennyi baleset körülményeinek felderítésében részt vesz. Ismeri tehát a város, a járás forgalombiztonsági helyzetét. Ö mondta el, hogy sajnos számos gépkocsivezető nem tiszteli, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja Gödöllőn, a tehergépkocsival behajtani tilos táblát, megszegve Döntött a zsűri Továbbjutó bagiak Amikor jogos a dicsérő szó A levelezési rovatok visszatérő gondja, mi legyen a köszönőlevelekkel. Azokkal, amelyekben a kedves levélírók lelkesedéssel és hálatelt szívvel tudósítanak: köszönik szépen, hogy a boltban nem csapták be őket, hogy idős. megfáradt s már nehezen mozgó emberek, de lám. a minap is találkoztak egy olyan buszvezetővel, aki nem zárta rájuk a jármű ajtaját, hogy az újonnan vásárolt bútor még mindig nem omlott össze a nagyszobában, pedig már jó egy hónapja, hogy a helyére került a kanapé, az asztal és a fotelek. De sorolhatnánk tovább, hiszen ahogy a hibák, visszásságok, a kö- szönetek tárgyául szolgáló jelenségek is számtalanul sorjáznak. A szerkesztő azt dönti el nehezen, hogy érdemes-e nyilvánosságot adni e köszönősoroknak. Ha jobban belegondolunk, valóban ellentmondásos a dolog. Mert ha csak panaszkodó olvasói levelek jelennek meg, olybá tűnhet; itt kérem minden rosszul megy. Szerte a városban és a járásban elszórtan, rozsdásodva hevernek az értékes alkatrészek, az üzletekben nagyítóval sem találhatunk szolgálatkész személyzetet, az autóbuszjáratok vagy késnek, vagy nem is jönnek, az utcákat, tereket elönti a szemét, nincs olyan közút, amelyiken tengelytörés nélkül végighajthatnának a gépkocsik s így tovább. Nem csoda hát, ha valaki az ellenkezőjét tapasztalva, azonnal tollat ragad és megírja, hogy hohó, nem úgy van az, mert ő... s itt következnek a már idézett köszönitek. De vajon az jobb, ha csak elvétve, de megjelennek a köszönőlevelek? Hiszen ekkor még inkább megerősödik ez előző tétel, igen, már annyira kiábrándító a helyzet, hogy azonnal világgá kell kürtölni, ha valahol emberséges jelenetnek vagyunk szemtanúja, ha nem bántanak bennünket, ha nem tapasztalunk hanyagságot, pazarlást, nemtörődömséget. ■ár De ne töprengjünk tovább. Alighanem nagyon egyszerű a dolog. Nem mintha valamennyi visszásság megjelenne az újságok hasábjain, de az biztos, hogy felháborodott lelkiállapotban az emberek könnyebben ragadnak tollat, így tehát nem véletlen, hogy inkább a hibák felemlegetése a gyakoribb. S ez természetes, kívánatos. Mert vajon mi lenne, ha minden dicséretes eset visszhangot kapna? Képzeljük csak el, ha egy élelmiszerboltban egy nap alatt mondjuk, vásárolnak ezren, márpedig nem ritka az a nagy üzlet, amelyikben ennél sokkal többen fordulnak meg naponta. Tételezzük fel, hogy minden századik vevő, így vagy úgy megkárosodik. S ha a tíz póruljárt vásárló közül csak egy ír, egy hétig nincs hiány panaszkodásban. ’De könnyebben kiszámíthatjuk, hogy legalább kilenc- százkilencvenen minden különösebb panasz nélkül távoznak a boltból. S ha közülük is csak minden tizedik írna, hát már akkor elképzelhetetlen zűrzavar keletkezne. Nemcsak a tömegkommunikáció nem bírná az iramot, de a papír- és írószergyártás, a posta sem. S lassan nem is maradna időnk másra, mint köszönőleveleket írni, egyiket a másik után. Hiszen valóban túlnyomó többségében meg vagyunk elégedve, szerencsére. Nem azt mondom, persze, hogy ezután egyetlen köszönet se hangozzék el nyilvánosan. de azt hiszem, be kell érnünk azzal, ha csak a kivételes eseteket említjük meg. azokat, amikből valóban okulhatunk s nem hatnak ismétlésnek. S hogy világosabb legyen az álláspontom, elbeszélek egy esetet, amely meggyőződésem szerint ilyen különleges, s megérdemli, hogy többen is tudjanak róla.-ór A minap történt, a gödöllői Szabadság téren, ott, ahol meglehetősen áldatlan állapotok uralkodnak, amióta építkeznek. Keresztül-kasul szelik a vidéket az árkok, lépten- nyomon építkezési anyagokba, gépekbe, kábelekbe botlik az ember, sár van, latyak, törmelékkupacok, szemét. A többség, kénytelen-kelletlen tudomásul vette már. hogy az építkezések befejeztéig nagyjából olyan is marad a helyzet, s már beérik azzal, ha üggyel-bajjal hazajutnak, s aztán másnap reggel is munkába vergődhetnek valahogy. Nos, ebben a felfordulásban voltam szemtanúja, amint az egyik lépcsőház alőtt egy bevásárolni induló asszony észrevette, hogy valaki a szemetes kuka mellé szórta a hulladékot. egy összegyűrt újságpapírt. S mintha a világ legtermészetesebb dolga volna lehajolt, felvette, és bedobta a kukába. Aztán körülnézett s mikor látta, hogy egy-két méterrel odébb is hevernek ilyen csomagok, nem volt rest, és sorra valamennyit beszórta a kukába, majd folytatta útját, indult a boltba. Azt hiszem, hogy joggá' tehetünk kivételt, hiszen ez már nem a megszokott, ez a kivételes eset. S az ember önkéntelenül megkérdi, még hr közhely is, mi lenne vajon ha mindenki hasonlóképpen gondolkodna és cselekedne? Gáti Zoltán ezzel a törvényt, s bonyolítva a Dózsa György út amúgyis zsúfolt forgalmát. Az mindenképpen szükséges lenne, mondotta, hogy a Dózsa György út belső szakaszán az óránkénti 40 kilométeres sebességet előíró táblákat kitegyék. Miért nem a járdán? Elkezdték a fölmérést a járás községeiben is: tapasztalatuk szerint nemcsak Gödöllőn, a falvakban is hiányos a jelzőtáblák rendszere. Hogy pontosan hol, milyen tábla hiányzik, arról rövidesen jelentést készítenek. Gyakori az is, hogy kinn van ugyan a szükséges tábla, de valamilyen ok miatt nem, vagy csak későn észlelhető. Sokan szóvá tették, hogy a gyalogosan közlekedők fegyelme — köztük azoké, akiknek jogosítvány lapul a zsebében — sem kielégítő. Különösen most a téli időszakban jellemző, hogy sokan az úttesten közlekednek. Érthetetlen, mondta az egyik felszólaló: a főutak járdái szinte mindenütt kiépültek a községekben is, mégsem azökon járnak. F. I. Tsz-tervek Terményszárító A kerepestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat tervezi az ikiadi Qai- gaparti Termelőszövetkezet juhászaidnak új épületeit, valamint a galgamácsai összefogás és az ikiadi szövetkezet közös beruházásában épülő termény- szárító üzemét. Óvodásokat patronálnak A galgamácsai összefogás Termelőszövetkezet Ady Endre szocialista brigádja öt évig patronálta a Fóti Gyermekváros egyik óvodás csoportját. Ez a kis társaság a múlt évben kinőtt az óvodáskorból, úgy hogy a brigádnak újabb kiscsoport után kellett néznie. Természetesen, ezúttal is fóti apróságok patronálásót .vállalták. — Véradó brigádtagok. A Ganz Árammérőgyár huszonöt fős Rózsa Ferenc szocialista brigádjában tízen-ti zenketten rendszeres véradók. Közülük ketten tagjai a készenléti véradószolgálatnak ló. Galgamácsa, Isaszeg Síelek, szásikézók versenye Faródlin lovagolt a győztes Sokat panaszkodtunk a korábbi években, nincs igazi tél. hiába szánkóznának, korcsolyáznának, síelnének a téli sportok barátai, hó és hideg híján csak a vágyakozás marad. Nos. ez a január, úgy látszik, a kegyeibe fogadta a tál szerelmeseit, s akik tehetik, ki is használják a lehetőséget. Két községből is szánkó- és sí- versenyekről kaptunk hirt. Galgamácsán a termelőszövetkezet sportegyesületének tömegsportbizottsága hívta a gyerekeket és a felnőtteket egy vidám havas délutánra, s az invitáló szó nem talált süket fülekre. Legalább harmincain ültek szánkóra, 'kötöttek sítalpat. hogy szórakozzanak, versengjenek. A legjobbak csokoládé jutalomban részesültek, s kellett is a 'kalóriapótlék. hiszen a sok mozgás kifárasztotta a. résztvevőket. Isaszcgen hagyományai vannak a téli versenyeknek, s az idén különösen alkalmasnak bizonyult a terep a fiatalok küzdelmére, amit a művelődé si ház rendezett. Az első versenyszám a síkfutás volt amelynek útját csodálatos környezetben jelölték ki. bár a versenyzőknek kevés ideje ma- I radt a gyönyörködésre; nehéz volt a pálya. Az ifjúsági kategóriában Harmati Ferenc szerezte mg a győzelmet* a serdülőknél Hegyes Róbert lett az első. Külön említést érdemel a mezőny egyetlen lány versenyzője. Nagy Eszter, aki a harmadik helyen végzett a serdülők között. Lesiklást, a veszélyességre való tekintettel csalt az ifjúságiaknak kívántak rendezni, de a fiatalabbak addig erŐ6- ködtek. mígnem nekik is engedélyt adtak a versenyzésre. Az ifjúságiak között itt is Harmati Ferenc diadalmaskodott a serdülők küzdelmében Szálai Péter bizonyult a leggyorsabbnak. A ródiizók népes tábora a Szobor-hegyen gyülekezett. Itt Kurucz Péternek jutott az első hely. pedig csak egyszerű faródlin lovagolt, ezzel is bizonyítva. hogy a küzdőképesség, az ügyesség a fontosabb, nem pedig a drága felszerelés. Jól szórakozott, sportolt tehát a majdnem ötven résztvevő, akik közül a szánkózók egy csoportját láthatjuk a képen, jobbról a harmadik (23-as rajtszámmal) a győzte; Kurucz Péter. B.—F.
