Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK | I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai Korunkban az emberiség sorsdöntő kérdése a béke meg­őrzése, egy újabb világháború elkerülése. Külpolitikánk, összhangban elveinkkel és ha­zánk érdekeivel, aktívan se­gíti a szocializmus, a társa­dalmi haladás, a béke híveinek harcát. Az elmúlt években tovább szilárdultak a szocializmus po­zíciói a világban. Fejlődik a szocialista közösség országai­nak két- és több oldalú együtt­működése. Külpolitikánk egyeztetésében, a szocialista vívmányok és a béke védel­mében nélkülözhetetlen szere­pet tölt be a Varsói Szerződés szervezete. Országaink gazda­sági fejlődésének fontos tá­masza a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának kereté­ben megvalósuló együttműkö- dés. _ A kapitalizmus általános válságának talaján mélyülnek a tőkés világ ellentmondásai. A reakciós körök a bizonyta­lan politikai és gazdasági hely­zetben fokozzák támadásaikat a kommunista és munkásmoz­galommal s más haladó, de­mokratikus erőkkel szemben. A kapitalista világban a kommunista és munkáspártok, a szakszervezetek, a dolgozó tömegek széles körű harca bontakozik ki a nemzetközi monopóliumok törekvéseinek meghiúsításáért,' a fegyverke­zés, a háborús veszély ellen. Pártunk teljes mértékben szo­lidáris küzdelmükkel. Erősödik a gyarmati uralom alól felszabadult népek harca a nemzeti függetlenség teljes kivívásáért és megszilárdítá­sáért, az imperializmus gaz­dasági, politikai és katonai be­folyásának felszámolásáért. A függetlenné vált, antiimperia- lista politikát folytató országok és a felszabadulásukért har­coló népek a haladásért vívott küzdelem jelentős tényezői. A szocialista országok követ­kezetes békepolitikájának, a békeszerető erők fellépésének s a tőkés országokban a rea­litásokkal számoló tényezők együttműködési készségének eredményeként az elmúlt évek­ben is folytatódott az enyhü­lés irányzata. Az enyhülés folytatódásában, a világbéke fenntartásában különleges sze­repe van a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásának. A különböző imperialista erők, a reakciós körök, a fegy­verkezésben érdekelt monopó­liumok, a béke és a társadal­mi haladás ellenségei igyekez­nek megakadályozni az eny­hülés térhódítását. Külpolitikánk alapvető cél­ja továbbra is az, hogy bizto­sítsa a kedvező külső feltéte­leket a szocialista építőmun­kához, s hozzájáruljon az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez, a szocializ­mus térhódításához. Kiemelkedően fontos fel­adatnak tekintjük, hogy erő­sítsük szövetségünket, barát­ságunkat, együttműködésünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződésnek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagállamaival, a szocia­lista közösség országaival. Elítéljük a kínai Vezetés na­cionalista, szovjetellenes poli­tikáját, a délkelet-ázsiai és más népek biztonságát fenye­gető akcióit, amelyek a reakciós körök ha­ladásellenes céljait segítik, és a békét veszélyeztetik. Ugyan­akkor készek va­gyunk arra, hogy a Kínai Népköztársa­sággal is fejlesszük államközi kapcsola­tainkat a kölcsönös előnyök alapján. Szolidárisak va­gyunk a nemzeti fel­szabadító mozgal­makkal és a gyar­mati uralom alól fel­szabadult népekkel. A kölcsönös szolida­ritás és érdekek tala­ján bővítjük kapcsolatainkat a fejlődő j<, országokkal. Tá­mogatjuk az el nem köte­lezett országok mozgalmá­nak imperialistaellenes politi­káját, s a nemzeti feszültség csökkentésére irányuló kezde­ményezéseit. A békés egymás mellett élés elveiből kiindulva a kölcsönös előnyök alapján tovább épít­jük kapcsolatainkat a tőkés országokkal politikai, gazda­sági, kulturális és más terüle­teken. A Magyar Népköztársaság szükségesnek tartja, hogy to­vábbi eredmények szülessenek a leszerelés terén az egyenlő biztonság elve alapján. Hatá­rozottan elítéli a NATO leg­újabb terveit, amelyek a nuk­leáris fegyverzet növelésével Európa népeinek biztonságát közvetlenül és nagy. mérték­ben veszélyeztetik. Síkraszáll azért, hogy a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagálla­mainak a fegyverkezés csök­kentését, a bizalom erősítését szolgáló fontos javaslatai, kez­deményezései megvalósulja­nak. rendszerünk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Társadalmi és gazdasági előrehaladásunk megköveteli, hogy állandóan gyarapodjanak a munkások, a termelőszövet­kezeti parasztok, a mezőgaz­dasági dolgozók politikai, kul­turális és szakmai ismeretei, fejlődjék szocialista szemléle­tük, tovább csökkenjen a fi­zikai és a szellemi munka köz­ti különbség. Növekedjék köz­életi aktivitásuk, az élenjáró dolgozók — különösen a nagy­üzemi munkások — a jelen­leginél nagyobb számban tölt­senek be párt-, állami és tö­megszervezeti tisztségeket. Az értelmiség szorosan kö­tődik a munkásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz,- magáénak érzi szocialista rendszerünket. Szerepe és lét­száma a társadalmi fejlődés­sel, a tudományos-technikai haladással együtt növekszik. A termelésben, az igaz­gatásban, a szervezési és vég­rehajtási feladatok ellátá­sában foglalkoztatott alkalma­zottak a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel végzik munkájukat. Létszá­muk azonban a valóságos tár­sadalmi szükségletnél gyor­sabban nő, és az egyes szak­mányzati szerepe, államigaz­gatási tevékenysége. Fel­adatuk, hogy emeljék a hatás­körükbe tartózó intézmények irányításának színvonalát, és az állampolgárok ügyeinek ér­demi, gyors intézésével is szé­lesítsék tömegkapcsolataikat. Javuljon és legyen össze­hangoltabb az állami szervek ellenőrző tevékenysége. Fejlődött a szocialista de­mokrácia, társadalmi rendsze­rünk lényegi vonása, amely­nek fejlesztését, a tömegek­nek a közügyekbe való bevo­nását a párt változatlanul alapvető, feladatnak tekinti. A szocialista demokrácia fejlesz­tésének elengedhetetlen felté­tele az állampolgári fegyelem erősítése, a jogok és köteles­ségek együttes érvényesítése. Szocialista hazánkban szi­lárd a törvényesség. A párt-, állami- és társadalmi szervek őrködjenek továbbra is a jog­rend, a törvényes rendelkezé­sek betartásán, a közélet tisz­taságán, és határozottan lépje­nek fel a hatalommal való visszaélés minden megnyilvá­nulásával szemben. Erősödjék a fegyelem a társadalmi és a gazdasági élet minden terü­letén. Közös érdekünk a tár­sadalomellenes magatartás visszaszorítása, a bűncselek­mények megelőzése, leleplezé­se, a közvagyon gondosabb kezelése, a társadalmi és a személyi tulajdon védelme. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi — a dolgozó tömegekre tá­maszkodva, nemzetközi szö­vetségi rendszerünk keretében — megbízhatóan védelmezik szocialista vívmányainkat, né­pünk békéjét. Erősödjék to­vább a fegyveres erők és tes­tületek jó együttműködése. sas. ■ A gazdasági építőmunka feladatai Társadalmi és politikai viszonyaink fejlődése Hazánkban az elmúlt évek során tovább erősödtek a szo­cialista társadalmi viszonyok. Rendszerünk szilárd gazdasá­gi alapja a termelőeszközök szocialista — állami és szö­vetkezeti — tulajdona. Az osztályok; rétegek egy­máshoz való arányában az utóbbi években nem történt lényeges változás. (Az aktív keresők 59 százaléka munkás, 13 százaléka mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, 25 Százaléka értelmiségi és alkal­mazott. Az önálló kisáruter- melők aránya 3 százalék.) Ar­ra törekszünk, hogy az osz- tályjellegű különbségek to­vább csökkenjenek.-i munkásosztály eredmé­nyesen tölti be az egész nép érdekében vezető szerepét. A termelőszövetkezeti parasztság a munkásosztály szilárd szö­vetségese. A munka és az elosz­tás jellegében bekövetkezett változások is közelítik a mun­kásosztályhoz. A munkásság és a parasztság alapvető ér­dekei azonosságának, szoros együttműködésének, közös helytállásának eredményeként tovább erősödött szocialista területek közti megoszlásuk is aránytalan. Ezt a kedvezőtlen folyamatot a munka ésszerű­sítésével, a társadalmi ellen­őrzés fokozásával, a bürokrá­cia visszaszorításával meg kell változtatnunk. A nemzetiségiek hazánk tel­jes jogú állampolgárai. Pár­tunk a lenini nemzetiségi po­litika érvényesítését változat­lanul fontos feladatnak tekin­ti. Társadalmunk kiegyensúlyo­zott helyzetét tükrözi az ál­lam és az egyházak közötti rendezett viszony is, amelynek kialakítása sok figyelmet igé­nyelt mind az állam, mindaz egyházak részéről. Az állam az alkotmány szellemében biz­tosítja a lelkiismereti sza­badságot és az egyházak auto­nóm működésének feltételeit. A dokumentum megállapít­ja, hogy társadalmi fejlődé­sünknek, távlati céljaink el­érésének nélkülözhetetlen erő­forrása a széles körű szocia- . lista nemzeti egység. Szövet­ségi politikánk megfelelően érvényesül. (Közös szocialista céljaink a dolgozó osztályok­nak és rétegeknek, a pártta­goknak és pártonkívülieknek, a marxistáknak és más világ- nézetűeknek, az ateistáknak és vallásos embereknek az összefogásával valósulnak meg.) Tovább javult az állami irányító testületek és szervek munkája. Az országgyűlés a társadal­mi, gazdasági fejlődést segítő számos törvényt alkotott. Fej­lődött a kormány testületi és ágazati irányító munkája. Ja­vult, korszerűsödött az állam- igazgatás. A társadalmi érdek következetesebb érvényesítése és a magasabb követelmé­nyek szükségessé teszik, hogy a központi és a helyi állami szervek összehangoltabban te­vékenykedjenek, éljenek job­ban hatáskörükkel, növeked­jék felelősségük, s javítsák a végrehajtás és az ellenőrzés feltételeit. Szükséges, hogy egy­aránt erősödjék a központi irányítás és a helyi önállóság. Fejlődött a tanácsok nép- képviseleti jellege, önkor­A népgazdaság az V. ötéves terv időszakában tovább fej­lődik. Bővülnek és korszerű­södnek a szocializmus anyagi-műszaki alap­jai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A gazdasági növekedés üteme mérsékeltebb a korábbi évekénél, de meghaladja a fejlett tőkés országok átla­gát, s közel állt a KGST-országok átla­gához. A nemzeti jö­vedelem növekedése teljes egészében a munka termelékeny­ségének az emelkedé­séből származik. A külső gazdasági feltételek, a nemzet­közi ár- és értéke­sítési viszonyok a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Gazdasági nehézségeink na­gyobb részt ebből adódnak. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a megváltozott külső feltételek­hez és az intenzív gazdasági fejlődés követelményeihez igazodó folyamatok. Ebben hazai munkánk gyengeségei, az irányítás és a végrehajtás fo­gyatékosságai mutatkoznak meg. Mindezek együttes hatá­sára az V. ötéves terv főbb előirányzatai nem a tervezett mértékben teljesülnek. A tervezőmunkában azzal kell számolni, hogy a nemzeti jövedelem — a VI. ötéves népgazdasági terv idején, 1981 és 1985 között — a korábbi időszakhoz képest mérsékel­tebben növekedhet. A növe­kedés teljes egészében a mun­katermelékenység emelkedésé­ből származzék. Következetesebben kell folytatni a termelési és ter­mékszerkezet adottságainak megfelelő korszerűsítését, á termeié^ népgazdasági jövedel­mezőségének emelését. A hazai szükségleteknek megfe­lelő és a nemzetközileg ver­senyképes, gazdaságos terme­lés dinamikusan fejlődjön. Gyorsuljon a műszaki és tu­dományos eredmények hasz­nosítása, az új, korszerű tech­nológiák bevezetése, s javul­jon a termékek minősége. A gazdaságtalan, tartósan vesz­teséges termelést a társadal­mi érdekkel összhangban, a munkaerő és az eszközök terv­szerű átcsooortosításával gaz­daságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntet­ni. A kedvezőtlen világgazda­sági folyamatok hatásainak el­lensúlyozása megköveteli a gazdaságpolitika fejlesztését, rugalmasságát, célratörő meg­valósítását, a tervszerűség fo­kozását, az irányítás és a vég­rehajtás magasabb színvonal­ra emelését, a belső és külső erőforrások ésszerűbb, takaré­kosabb felhasználását, a jö­vedelmezőség lényeges javí­tását, az újító kezdeményezé­sek támogatását. Az iparnak, mindenekelőtt a feldolgozó iparnak elsősorban azok az ágai fejlődnek, ame­lyek kevésbé anyag- és ener­giaigényesek, és gazdaságos exportnövelést, illetve import­megtakarítást, nagyobb nép- gazdasági jövedelmet tesz­nek lehetővé. (A gépiparon belül kiemelten kell fejlesz­teni azokat a területeket, gyár­tási ágakat, amelyek tartósan gazdaságos és exportképes árualapot biztosítanak. A könnyűipar a nemzetközi gazdasági együttműködés le­hetőségeit kihasználva növel­je a jövedelmező, korszerű, jó minőségű termékek arányát.) Az élelmiszeripari feldolgo­zás, a tároló- és hűtőkapaci­tás a mezőgazdasági termelés­sel összehangoltabban fejlőd­jék. A nagy ráfordításokat igénylő hazai termelésből és az egyre drágább importból nehezebb feltételek mellett kell biztosítani az ország ki­egyensúlyozott energia- és nyersanyagellátását. A nyers­anyag- és energiatakarékossá­gi programok következetesen valósuljanak meg. További erőfeszítéseket kell tenni a hazai nyersanyag- és energia- források feltárásáért, gazda­ságos kiaknázásáért. Az építő- és építőanyag- iparnak, valamint ezek hát­tériparának termelése a nép­gazdaság előtt álló feladatok­hoz igazodva növekedjék. A továbbiakban a dokumen­tum szól arról, hogy a mező- gazdasági termelés bővülése te­gye lehetővé a kiegyensúlyo­zott belföldi ellátást és a gazdaságos export fokozását. Tovább kell fejleszteni a me­zőgazdaságunkban meghatáro­zó jelentőségű gabona- és ku­koricatermelést. Nagy gon­dot kell fordítani az állatte­nyésztés színvonalának emelé­sére, a hústermelés növelésé­re, a takarmány takarékos felhasználására, a mellékter­mékek jobb hasznosítására. Mezőgazdaságunk fejlődése azt követeli, hogy a nagyüze­mek munkája váljék haté­konyabbá. Támogatjuk az ál­lami vállalatok és a terme­lőszövetkezetek gazdaságilag előnyös társulásait, az anyagi és szellemi erők ésszerű hasz­nosítását szolgáló együttműkö­dési formákat. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelé­sét, s támogatni mind szoro­sabb együttműködésüket a mezőgazdasági nagyüzemek­kel. Szövetkezetpolitikánkat foly­tatva a jövőben is arra törek­szünk, hogy a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási, értékesítési, takarék-, lakásépítő- és fenn­tartó szövetkezetek eredmé­nyesen szolgálják tagságuk érdekeit, javítsák termelésük gazdaságosságát, szolgáltatá­saik minőségét, kulturáltságát. A közlekedés különböző ágai­nak összehangolt fejlesztésére törekszünk. A távolsági áru- és személyszállításban növek­szik a vasút szerepe. Az áru- szállítást jobb munkamegosz­tással, nagyobb szervezettség­gel, s ennek révén jelentős üzemanyag-megtakarítással kell lebonyolítani. A személy- szállításban a jövőben is a tömegközlekedés kapjon el­sőbbséget. A gazdaságfejlesztéssel ösz- szehangoltan, nagyobb figyel­met kell fordítani a környe­zet és a természet védelmére. Széles körű összefogással vál­jék társadalmi üggyé a tiszta és szép környezet kialakítása és megóvása. A beruházási tevékenység­ben minden eddiginél nagyobb tervszerűségre van szükség. A népgazdasági érdek elsődle­gessége alapján mind a ter­melő, mind a nem termelő beruházásokat rangsorolni kell. Az olyan, gyorsan kivitelez­hető és rövid idő alatt meg­térülő központi és vállalati beruházások kapjanak elsőbb­séget, amelyek a termelési és termékszerkezet korszerűsíté­sét szolgálják, az exportképes­séget javítják és hatékonysá­gát növelik. Szigorúan érvé­nyesíteni kell a tervező, a be­ruházó, a kivitelező és az en­gedélyező felelősségét. Nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek szá­ma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A szabad munkavállalás"* jogának tiszte­letben tartásával ösztönözni kell, hogy a munkahelyek egyéni megválasztása jobban igazodjék a népgazdaság szük­ségleteihez. A termelési és termékszerkezet átalakításával összhangban gondoskodni kell a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti szervezett át­csoportosításáról, átképzésé­ről. Gazdasági növekedésünk alapvető feltétele, hogy bő­vítsük és erősítsük együttmű­ködésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. A nemzetközi gazdasági körül­mények és a közös érdekek sürgetően követelik, hogy a KGST-országok gazdaságfej­lesztési politikája összehan­goltabb legyen, együttműködé­sük hatékonyabbá váljék, és gyorsuljon a szocialista gazda­sági integráció folyamata. Az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján széle­sítjük a gazdasági kapcsola­tokat a fejlett tőkésországok­kal. Tovább szélesítjük a köl­csönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő orszá­gokkal. Az intenzív gazdálkodás megköveteli a gazdaságirá­nyítás minden elemének — a tervezésnek, a szabályozásnak és a szervezeti-intézményi rendszernek — a továbbfej­lesztését. A központi gazdaság- irányítást javítani, koordi­náló, szervező és ellenőrző szerepét erősíteni kell. Nö­vekedjék a kormányzati szer­vek szerepe, felelőssége az alapvető gazdaságpolitix.-ii fel­adatok megoldásában, a ter­vek kidolgozásában, egyeze­tésében és végrehajtásában. Pontosabban kell meghatároz­ni az egyes irányító szervek feladatkörét, és javítani szük­séges együttműködésüket A gazdasági fejlődés fontos feltétele, hogy az árrendszer célszerű gazdasági döntésekre és ésszerű fogyasztásra kész­tessen. A termelői árak fejez­zék ki jobban a világpiac ár­változásait, ösztönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minő­ség javítására és a takarékos­ságra. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát — életszínvonal-politikánknak megfelelően — továbbra is központilag kell szabályozni. Az állami és a társadalmi ellenőrzés javításával meg kell akadályozni az indokolat­lan áremeléseket és a fo­gyasztók megkárosítását. Gazdasági helyzetünk meg­követeli, hogy a munka ter­melékenysége gyorsan nö­vekedjék. Nagy tartalék rej­lik az üzem- és munkaszerve­zés, a kooperáció javításában, a szerződéses fegyelem erősíté­sében, a munkaidő teljesebb kihasználásában, a fegyelme­zettebb munkában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom