Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

Galgav’déke Áfész Ahol nincs munkaerőgond — Az a hír járta — mond­ja Varga László, a Galgavidé- ke Áfész igazgatóságának el­nöke, hogy az idén elmarad a nyugdíjas-találkozó, s a-kis­mamák részére évenként szer­vezett összejövetel is. Ami­kor a hír nyomában jár­tunk, kiderült, a takarékosság­ra hivatkoztak azok, akik a találkozók elmaradását jósol­tak. Mondogatták is a nyug­díjasok, akik között nem egy olyan van, aki ott volt a szövetkezetek bölcsőjénél, nem lett volna szép, ha rajtunk, öreg harcosokon kezditek a spórolást. Nehéz pótolni A Galgavidéke Áfész év­ről évre ilyenkor, az ajándé­kozás ünnepei előtt, egy na­pot a nyugdíjasoknak, egyet pedig a gyermekgondozási sza­badságon lévő .kismamáknak szán. így került sor nyugdíja­saink baráti összejövetelére a szövetkezet galgahévízi kis­vendéglőjében. A meghívásra valamivel többen mint százan érkeztek a tizenhat községből. — örülünk annak, hogy nyugdíjasaink évről évre egy­re többen vannak, mondotta Dudás József elnökhelyettes, ugyanakkor sajnálkozunk is, mert nehéz a távozókat pó­tolni. Pedig az asztalok mel­leit ülők nagy része — hiába érték el a nyugdíjkorhatárt — mozgékonynak, munkaképes­nek tűnik. Amikor a zenekar játszani kezd, az asztal alatt csárdást járnak a lábak, lap­ján az ütemet dobolják a kezek. Varga László szinte dicsek­szik a jó munkahelyi légkör­rel, a fiatalok és az idősebbek között kialakult kollegiális kapcsolattal. — Ennek kö­szönhető '— mondja —, hogy sok nyugdíjasunk vállalja a további munkát. Dolgozik Ma­darász István, Rácz Sándor, Pecze Ferencné és sokan mások. De azok is, akik nem vállal­ják a rendszeres munkát, visz- sza-visszajáraak, segítik a szövetkezetét. Mozgósítják tag­jainkat, egy-egy feladat meg­oldására, tanácsokat adnak, ott vannak a különböző tár­sadalmi munkáknál, a szö­vetkezet által szervezett ak­cióknál. Jöjjenek vissza — Nagyon vártuk ezt a na­pot — állítják többen is. Jó dolog találkozni egykori mun­katársainkkal, megtudni, ho­vá fejlődött szövetkezetünk, jó érzés, hop' törődnek velünk, gondolna.? ránk a dolgozó szövetkezetiek csakúgy, mint a vezetők. Nem a, kétszáz­hetven forintos vásárlási utalványnak örülünk elsősor­ban, amelyet karácsonyi aján­dékként kaptunk, bár ez sem jött rosszkor, sokkal értéke­sebb számunkra a jó szó, a tájékoztatás, a közös gondol­kodás lehetősége. Lám, a mi véleményünk is számít. A nyugdíjasok napja után a gyermekgondozási segélyen lévő kismamákat köszöntöt­ték. Sok anyuka és kicsinye jött el a meghívásra. Szalad­gáltak a gyerekek, türelmet­lenül várták a puttonyos Mi­kulást, miközben a fiatalasz- szonyok az elnökhelyettes tá­jékoztatóját hallgatták. — Mindenkit visszahívunk és vá­runk, mondotta. Hogy átme­netileg se érezz.ék a munka­helytől való elszakadást, is­merjék meg azokat az ered­ményeket, amelyeket szövet­kezetünk az önök távollé'ében elért, s tudjanak azokról a gondokról is, amelyekkel bir­kózunk, tette hozzá. Rövid tá­jékoztatója után ismétlődött a kérés: Jöjjenek vissza, na­gyon várjuk önöket. Örülnek a találkozónak Szászi Tiborné Kartalon, Csordás Györgyné Aszódon, Kenik Józsefné Galgahévízen, Csorna Gábornó Túrán, Pus­kás Jánosná Hévízgyörkön dolgozott, mielőtt gyermek- gondozási szabadságra ment. Egy asztalnál ülünk. A hívó szót hallva, megkérdezem: Ezúton mondunk hálás köszö­netét mindazoknak, akik a minket ért nagy bánatban, tériem, édes­apám. nagyapánk. Pálmai János elhunyta alkalmával velünk esyün érezték, özv. Pálmai Jánosné és családja. — Visszajönnek? — Igen — mondják szinte egyszerre, de azt sem tudják, hogy mikor. Van, aki meg­toldja a szabadságát, mert testvért akar a kicsi mellé, van, akinél az első gyerek már közel van a harmadik évéhez, de a második még csak most nyolc hónapos. Só­hajtanak : — Mennyivel könnyebb vol­na, ha lenne bölcsőde! Egymás után hangzanak el a jókívánságok, gratulációk. Az ünneplőbe öltözött kisma­mák örülnek a munkahellyel, a munkatársakkal való talál­kozásnak. Örömüket, vidám­ságukat fokozza a zsámboki gyermek népi együttes és a vácszentlászlói művelődési ház citarazenekarának közös mű­sora. Régebben hallottam, hogy a Galgavidéke Áfésznek nincs munkaerőgondja. Akkor ezen a megállapításon csodálkoz­tam, de a két nap eseményeit látva, a megállapítást termé­szetesnek tartom. F. M. Szilasmenti Tsz Népművészek kiállítása A népművészet két ifjú mesterének nyílik kiállítása a kerepestar csai Szilasmenti Termelőszövetkezet irodahá­zának tanácstermében. Kerék­gyártó András bőrműves és Lesznik Angól'a fazekas mun­káinak bemutatóját hétfőn, december 10-én, délután 5 órakor nyitják meg. Közre­működik Sára Ferenc, a nép­művészet mestere. A kiállítást a szövetkezet Székely Berta­lan nevét viselő szocialista bri­gádja rendezi. Isaszeg Véradó találkozó Véradó találkozót rendez a Vöröskereszt isaszegi nagy­községi vezetősége december 9-én, délután 3 órai kezdettel, a helyi pártházban. — Szállítják a tévéátjátszó konténereket az aszódi Fer- romechanika Ipari Szövetke­zettől. A napokban Tabra, Esztergomba, Paksra, a jövő héten Kalocsára viszik ezeket a műsorvételt javító berende­zéseket. %,'y !l!l| ■> gP * ■. ■ 1 5 * ■v ■ '■1 AMi/iAn/ >CÁ "■ AP í :ST ME GYE •1 Hlí *LAP K .ÜLŐNK IÁD A ^SA VI. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM 1979. DECEMBER 8., SZOMBAT A nagyközönségnek szánt elállítások tárgyalt, művészi alkotásait többnyire tekinte­tes zsűri vagy maga az al­kotó válogatja ki. Szerényebb .gényűek, de azért fontosak azok a gyűjtemények, ame- yek egy-egy kisebb, például üzemi, szövetkezeti vagy ép- oen brigádközösségnek az éle­tét mutatják be. Egy ilyen fo­tókiállításra invitált Pásztor 3yula, a galgamácsai Össze­fogás Tsz Ady Endre szo- halista brigádjának vezetője. Elsőnek alakultak — ötéves a mi brigádunk, í ebből az alkalomból nem­csak a szóbeli élményekre ha­gyatkoztunk, hanem dokumen­tálni is akartuk: egyéb el­foglaltságban is képesek va­gyunk jó közösséget alkotni — mondja a jubiláns brigád vezetője. Míg a képeket nézegetjük, amelyek legtöbbjét a brigád­vezető helyettese, Farkas Jó­zsef készítette, az is kiderül, hogy ennek a vasasokból álló, lakatosüzsmi brigádnak külön érdemei vannak abban, hogy a szövetkezeiben öt év alatt életrevaló lett a szocialista brigádmozgalom. Ezt már Gal- bos Gábortól, az összefogás Tsz elnökhelyettesétől tudom meg. Az Ady brigád 1974- ben elsőként alakult meg, az­óta több mint százötven tag­gal hétre gyarapodott a bri­gádok száma.­— Természetesen mi is vé­gigjártuk a lépcsőfokokat, mi­re tavalyi munkánk alapján elértük az aranykoszorús cí­met — mondja Pásztor Gyu­la. — Létszámunk a 23—28 fő között mozgott a megala­kulástól mostanáig, tagságunk több mint hetven . százaléka törzstagnak számít, s az ösz­A jó közösséged tevékenykednek Brigád — külön érdemekkel Vegytisztítás kerszenü géppel Decemberben még mintegy 200 ezer forint értékben kell tisz­títani ruhát az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet mosó- és vegytisztító szalon dolgozóinak ahhoz, hogy az idei két és fél millió forintos tervüket teljesítsék. A jövő évben csaknem 3 és fél millió forintért vásárolnak korszerű vegytisztító, mosó- és centrifugáló berendezéseket. Barcza Zsolt felvitakc szeszokottságnak, s mind na­gyobb feladatok vállalásának köszönhető, hogy míg négy éve 4 millió volt, az idén már a 10 millió forintot közelíti meg termelési értékünk. Már az előbb is kissé félve írtam le, hogy a brigádjukról készült kiállítás szerényebb igényű, mint azt egy-egy hi­vatásos művész tárlatán meg­szoktuk. Talán összevetni sem szabad a kettőt, de tény, hogy ez a most látott házikiállítás a brigád életéről, sokat elárul abból, hogy mennyit tesznek a jó közösség kialakításáért, mi több: a velük kapcsolatban álló iskolák, óvodák, támoga­tásáért. Itt ugyanis tucatnyi kép bizonyítja társadalmi munkájuk kézzel fogható je­leit. Például amit a váckxs- újfalui óvodának nyújtottak. — Látja ezt a szép kerítést, ezt jórészt a téesz Ady bri­gádjának köszönhetjük — magyarázza a váckisújfalui óvoda vezetője, Nagy Sára. — A régi romos kerítést, a mi majdnem száz méter hosszú­ságban húzódott, le kellett bontani, és mivel partoldal­ban van épületünk, támfal készült és csak arra jöhetett a kerítés. Az anyagot a gal­gamácsai közös tanács adta, s értő művezetőt is kijelölt, de a munka többi részét önzetlen társadalmi segítségként a szü­lők és a téesz Ady brigádja végezte el. Nevelnek is — Szocialista brigádjaink erre az esztendőre is nagy­szerű vállalásokat tettek, ame­lyek az üzemrészek, ágazatok terveinek túlteljesítésére, ugyanakkor a takarékosabb energiagazdálkodásra, a mun­kafegyelem megszilárdítására egyaránt vonatkoznak — mondja Galbos Gábor elnök- helyettes. Ezeknek bizonyára része lesz abban, hogy a szo­kottnál nehezebb gazdasági év ellenére is megyalósulhatnak terveink. Ami pedig a brigá­dok öntevékenységére jellem­ző, elmondom, arra is van ma már néhány példa, hogy amikor a nevelést kérjük tő­lük számon, bízhatunk ben­nük. Hogy mire gondolok? Meg­történt, hogy az egyik brigád tagjai kisebb mértékben meg­szegte a munkafegyelmet. Nem nagy ügyről volt szó, de nem volt arra szükség, hogy a vezetőségünk foglalkozzon az illetővel, mert a brigád az első szavunkra vállalta: majd ők döntenek a dologban, hi­szen ilyenekre van eszköz a kezükben. Anélkül sikerült a brigádtagot jobb útra téríte­ni, hogy drasztikusabb mód­szerhez. kellett volna nyúlni. Ami pedig társadalmi mun­kájukat illeti: tavaly 3 ezer 35Ó órát teljesítettek, amiben különösen a II. Rákóczi Fe­renc, az Ady Endre, a Petőfi Sándor és a Hámán Kató brigádok jártak az élen. Nem megy füstbe Ugyancsak a jók közé lé­pett elő az 1977-ben alakult Bánki Donát szocialista bri­gád, amely teljes létszámá­val, nyolcán vannak, a gépmű­helyben az erőgépeket javít­ja éven át, kivéve... — Nyáron, amikor a kom- bájnos brigád verbuválódik, már tudjuk, hogy ránk szá­mít az agronómia — mond­ja Garai László, a traktorja­vítók szocialista brigádjának vezetője. — Az idén négyen is kombájnon töltötték az aratási idényt közülünk, s most pedig az őszi szántást végző Rába-Steiger nyergé­ben ül egyik társunk. A Bánki Donát brigád munkájától nagyon is függ az: mennyi gázolaj fogy. Ha jobb a traktorok műszaki állapota, kevesebb tüzelőszer megy füstbe. Azt már tudják, hogy ebben az évben háromnegyed- év alatt 7 százalékkal keve­sebb gázolajat használtak fel egy normálholdnyi teljesít­mény után, mint tavaly! Megtalálták a módját, hogy miképpen lehet erre jól oda­figyelni. Az eszköz adva volt, illet­ve: vetettek a műhely számá­ra két, traktorra szerelhető gázolaj-fogyasztásmérő mű­szert. Magyar gyártmányú ez, s a MÉM Műszaki Intézet ajánlotta használatát egy szakmai közleményben. Eze­ket az ellenőrző műszereket hol tartósan, hol meg a gya­núsan sokat fogyasztó trakto­rokra szúrópróbaszerűerí sze­relik fel. Ily módon elejét ve­szik a túlfogyasztásnak. Fehér István Népdalkörök bemutatója A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa és a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Szövetsége a szövetkezetek és a közművelődési intézmé­nyek közös fenntartásával működő népdalkörök részére december 8-án és 9-én Aj­kán országos bemutató hang­versenyt rendez. Járásunk népdalköreit a bagi művelő­dési központ asszonykórusa és a hévízgyörki művelődési ház asszonykórusa képviseli. A két gödöllői járási kórus mellett Pest megyéből még a pátyi pávakör vesz részt a rangos eseményen. A Fejér, Győr, Komárom, Nógrád, Vas, Zala és Veszprém megyéből ér­kező huszonkét kórus erős mezőnyében sikeres szerep­lésre készülnek a bagi és hé­vízgyörki asszonyok. Felszabadulási váltóverseny Maratoni távú váltó ver­senyt rendeznek Gödöllő fel­szabadulásának 12. évforduló­ja tiszteletére a városban. Az ötszakaszos verseny Mária- besnyön kezdődik vasárnap, 9- reggel 8 órakor, majd a Mun­kácsy úti lakótelepen folyta­tódik délelőtt 10 órakor, a harmadik szakasz színhelye a Magyar—Szovjet Barátság la­kótelep, 13 órakor, a negye­diké a Síroín/eld-lakótelep, 15 órakor. A befejező, döntő sza­kasz két nappal később, 11-én, kedden lesz a GEAC-pályán. A versenyben a város négy általános iskolájának tanúlói vesznek részt, minden sza­kaszban négy, 12 tagú csapat. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén: de­cember 9-én, vasárnap: dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Strom­feld sétány 16. Aszódon és környékén: dr. Soós Eridre, Aszód, Kossuth u. 51. Szombati jegyzet: Túlszabályozás Nem vagyok lakásfenn­tartó szövetkezeti tag, sem Gödöllőn, sem másutt, ezt előre kell bocsátanom. S mindjárt azt is, hogy őszin­tén szólva nem is szívesen lennék. Isten ments persze, hogy ellenpropagandát fejt­sek ki egy ma még kétség­telen alakuló, formálódó, s éppen ezért korántsem tö­kéletes szervezettel szem­ben, már csak azért sem, mert tudtommal éppen ar­ra van szükség, hogy meg­erősödjön, hogy mind job­ban elláthassa feladatait. Nos, erről van szó, a fel­adatokról és az egyebekről: a célokról, a tevékenységi körről, a kötelezettségekről és jogokról, o szövetkezeti élet intézményeiről, formái­ról, a különféle testületek­ről, bizottságokról és sorol­hatnánk hosszasan. Mert jogi vagy ahhoz hasonlatos műszavakból egy egész szó­tárt megtölthetünk, ha vé­gigrágjuk magunkat azokon a dokumentumokon, ame­lyeket magam is kénytelen voltam forgatni, amikor legutóbb a gödöllői egyesült lakásfenntartó szövetlcezet- ről írtam. Nem dicsekvésképpen, de értek valamicskét a jog.ioz, s ha tanácsokat nem is mer­nék adni senkinek, de leg. ilább nem áll égnek a hajam ha jogszobályolzat olvasok, ha rendeletek között bön­gészek. Jurátuskodásom ide­jén megtanultam azt is, ho­gyan szekesztik a paragra­fusokat, hogy miről kell és érdemes normákat alkotni. De megtanultam még egy dolgot, s nem csak jogtu­dós professzoroktól, hanem a gyakorló jogászoktól is: hogy ahol a jog véget ér, ott kezdődik az élet. Persze, mint általában a nagy élet­bölcsességek, úgy a szak­mai aranymondások is túl­zóak, általánosításuk nem nélkülözi a benfentes elfo­gultságot. De ahogy a népi bölcsességek, közmondások, ezek a kinyilatkoztatások is markolnak valamit az igaz­ságból, néha nem is keve­set. Az idézett jogbölcseleti hozzászólás például arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába a legrafináltabb jogi dogmatika, hiába a legap­rólékosabb kimunkálás, az élet bizonyos jelenségeit nem érdemes kódexbe, sza­bályokba, pontosabban jogi normákba öltöztetni; se büntetni, se tiltani, se ju­talmazni, egyáltalán jogi szempontok szerint megítél­ni. Egy szó, mint száz, jogi emlékeim romtárából azért bukkantak elő éppen ezek a töredékek, mert vissza­riadtam a feladattól, hogy a házi jogtanácsadó majd­nem 100 oldalas különki­adásából és az említett la­kásfenntartó szövetkezet IS oldalas alapszabályából ki­hámozzam a szövetkezeti demokratizmus mechaniz­musát. S az még csak hagy- ján, hogy én nem vállal­tam, de úgy látszik, a tagok sem. Mert miért másért panaszkodhatnak a válasz­tott tisztségviselők, az al­kalmazottak, s a törvé­nyességi felügyeletet ellátó szervek, ha nem ezért: íme, itt a nagyszerűen kidolgo­zott, minden demokratikus jogot részletesen tartalma­zó szabályzat, s mégis ér­dektelenségbe fullad a do­log. Jómagam nem csodálko­zom. Demokrata legyen a talpán, aki nekiveselkedik e bonyolult jogszabályi szö­vevénynek, hogy kihámozza jogait' és kötelességeit, s aszerint is cselekedjen. Csak testületből, szervből és' bi­zottságból nyolc van! Szó se róla, a demokratikus szö­vetkezeti élethez valóban kellenek jogszabályba fog­lalt garanciák, elvek. De ha a tagokra jóformán csak a címszó-szabályok fárasztó megismerése marad, akkor aligha jut energiájuk a valóban demokratikus szö­vetkezeti életre. Tudom, nem a helyiek te­hetnek erről a túlszabályo­zásról, de annyi biztos: egyszerűbben jobb lenne. Gáti fólián

Next

/
Oldalképek
Tartalom