Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
Galgav’déke Áfész Ahol nincs munkaerőgond — Az a hír járta — mondja Varga László, a Galgavidé- ke Áfész igazgatóságának elnöke, hogy az idén elmarad a nyugdíjas-találkozó, s a-kismamák részére évenként szervezett összejövetel is. Amikor a hír nyomában jártunk, kiderült, a takarékosságra hivatkoztak azok, akik a találkozók elmaradását jósoltak. Mondogatták is a nyugdíjasok, akik között nem egy olyan van, aki ott volt a szövetkezetek bölcsőjénél, nem lett volna szép, ha rajtunk, öreg harcosokon kezditek a spórolást. Nehéz pótolni A Galgavidéke Áfész évről évre ilyenkor, az ajándékozás ünnepei előtt, egy napot a nyugdíjasoknak, egyet pedig a gyermekgondozási szabadságon lévő .kismamáknak szán. így került sor nyugdíjasaink baráti összejövetelére a szövetkezet galgahévízi kisvendéglőjében. A meghívásra valamivel többen mint százan érkeztek a tizenhat községből. — örülünk annak, hogy nyugdíjasaink évről évre egyre többen vannak, mondotta Dudás József elnökhelyettes, ugyanakkor sajnálkozunk is, mert nehéz a távozókat pótolni. Pedig az asztalok melleit ülők nagy része — hiába érték el a nyugdíjkorhatárt — mozgékonynak, munkaképesnek tűnik. Amikor a zenekar játszani kezd, az asztal alatt csárdást járnak a lábak, lapján az ütemet dobolják a kezek. Varga László szinte dicsekszik a jó munkahelyi légkörrel, a fiatalok és az idősebbek között kialakult kollegiális kapcsolattal. — Ennek köszönhető '— mondja —, hogy sok nyugdíjasunk vállalja a további munkát. Dolgozik Madarász István, Rácz Sándor, Pecze Ferencné és sokan mások. De azok is, akik nem vállalják a rendszeres munkát, visz- sza-visszajáraak, segítik a szövetkezetét. Mozgósítják tagjainkat, egy-egy feladat megoldására, tanácsokat adnak, ott vannak a különböző társadalmi munkáknál, a szövetkezet által szervezett akcióknál. Jöjjenek vissza — Nagyon vártuk ezt a napot — állítják többen is. Jó dolog találkozni egykori munkatársainkkal, megtudni, hová fejlődött szövetkezetünk, jó érzés, hop' törődnek velünk, gondolna.? ránk a dolgozó szövetkezetiek csakúgy, mint a vezetők. Nem a, kétszázhetven forintos vásárlási utalványnak örülünk elsősorban, amelyet karácsonyi ajándékként kaptunk, bár ez sem jött rosszkor, sokkal értékesebb számunkra a jó szó, a tájékoztatás, a közös gondolkodás lehetősége. Lám, a mi véleményünk is számít. A nyugdíjasok napja után a gyermekgondozási segélyen lévő kismamákat köszöntötték. Sok anyuka és kicsinye jött el a meghívásra. Szaladgáltak a gyerekek, türelmetlenül várták a puttonyos Mikulást, miközben a fiatalasz- szonyok az elnökhelyettes tájékoztatóját hallgatták. — Mindenkit visszahívunk és várunk, mondotta. Hogy átmenetileg se érezz.ék a munkahelytől való elszakadást, ismerjék meg azokat az eredményeket, amelyeket szövetkezetünk az önök távollé'ében elért, s tudjanak azokról a gondokról is, amelyekkel birkózunk, tette hozzá. Rövid tájékoztatója után ismétlődött a kérés: Jöjjenek vissza, nagyon várjuk önöket. Örülnek a találkozónak Szászi Tiborné Kartalon, Csordás Györgyné Aszódon, Kenik Józsefné Galgahévízen, Csorna Gábornó Túrán, Puskás Jánosná Hévízgyörkön dolgozott, mielőtt gyermek- gondozási szabadságra ment. Egy asztalnál ülünk. A hívó szót hallva, megkérdezem: Ezúton mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik a minket ért nagy bánatban, tériem, édesapám. nagyapánk. Pálmai János elhunyta alkalmával velünk esyün érezték, özv. Pálmai Jánosné és családja. — Visszajönnek? — Igen — mondják szinte egyszerre, de azt sem tudják, hogy mikor. Van, aki megtoldja a szabadságát, mert testvért akar a kicsi mellé, van, akinél az első gyerek már közel van a harmadik évéhez, de a második még csak most nyolc hónapos. Sóhajtanak : — Mennyivel könnyebb volna, ha lenne bölcsőde! Egymás után hangzanak el a jókívánságok, gratulációk. Az ünneplőbe öltözött kismamák örülnek a munkahellyel, a munkatársakkal való találkozásnak. Örömüket, vidámságukat fokozza a zsámboki gyermek népi együttes és a vácszentlászlói művelődési ház citarazenekarának közös műsora. Régebben hallottam, hogy a Galgavidéke Áfésznek nincs munkaerőgondja. Akkor ezen a megállapításon csodálkoztam, de a két nap eseményeit látva, a megállapítást természetesnek tartom. F. M. Szilasmenti Tsz Népművészek kiállítása A népművészet két ifjú mesterének nyílik kiállítása a kerepestar csai Szilasmenti Termelőszövetkezet irodaházának tanácstermében. Kerékgyártó András bőrműves és Lesznik Angól'a fazekas munkáinak bemutatóját hétfőn, december 10-én, délután 5 órakor nyitják meg. Közreműködik Sára Ferenc, a népművészet mestere. A kiállítást a szövetkezet Székely Bertalan nevét viselő szocialista brigádja rendezi. Isaszeg Véradó találkozó Véradó találkozót rendez a Vöröskereszt isaszegi nagyközségi vezetősége december 9-én, délután 3 órai kezdettel, a helyi pártházban. — Szállítják a tévéátjátszó konténereket az aszódi Fer- romechanika Ipari Szövetkezettől. A napokban Tabra, Esztergomba, Paksra, a jövő héten Kalocsára viszik ezeket a műsorvételt javító berendezéseket. %,'y !l!l| ■> gP * ■. ■ 1 5 * ■v ■ '■1 AMi/iAn/ >CÁ "■ AP í :ST ME GYE •1 Hlí *LAP K .ÜLŐNK IÁD A ^SA VI. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM 1979. DECEMBER 8., SZOMBAT A nagyközönségnek szánt elállítások tárgyalt, művészi alkotásait többnyire tekintetes zsűri vagy maga az alkotó válogatja ki. Szerényebb .gényűek, de azért fontosak azok a gyűjtemények, ame- yek egy-egy kisebb, például üzemi, szövetkezeti vagy ép- oen brigádközösségnek az életét mutatják be. Egy ilyen fotókiállításra invitált Pásztor 3yula, a galgamácsai Összefogás Tsz Ady Endre szo- halista brigádjának vezetője. Elsőnek alakultak — ötéves a mi brigádunk, í ebből az alkalomból nemcsak a szóbeli élményekre hagyatkoztunk, hanem dokumentálni is akartuk: egyéb elfoglaltságban is képesek vagyunk jó közösséget alkotni — mondja a jubiláns brigád vezetője. Míg a képeket nézegetjük, amelyek legtöbbjét a brigádvezető helyettese, Farkas József készítette, az is kiderül, hogy ennek a vasasokból álló, lakatosüzsmi brigádnak külön érdemei vannak abban, hogy a szövetkezeiben öt év alatt életrevaló lett a szocialista brigádmozgalom. Ezt már Gal- bos Gábortól, az összefogás Tsz elnökhelyettesétől tudom meg. Az Ady brigád 1974- ben elsőként alakult meg, azóta több mint százötven taggal hétre gyarapodott a brigádok száma.— Természetesen mi is végigjártuk a lépcsőfokokat, mire tavalyi munkánk alapján elértük az aranykoszorús címet — mondja Pásztor Gyula. — Létszámunk a 23—28 fő között mozgott a megalakulástól mostanáig, tagságunk több mint hetven . százaléka törzstagnak számít, s az öszA jó közösséged tevékenykednek Brigád — külön érdemekkel Vegytisztítás kerszenü géppel Decemberben még mintegy 200 ezer forint értékben kell tisztítani ruhát az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet mosó- és vegytisztító szalon dolgozóinak ahhoz, hogy az idei két és fél millió forintos tervüket teljesítsék. A jövő évben csaknem 3 és fél millió forintért vásárolnak korszerű vegytisztító, mosó- és centrifugáló berendezéseket. Barcza Zsolt felvitakc szeszokottságnak, s mind nagyobb feladatok vállalásának köszönhető, hogy míg négy éve 4 millió volt, az idén már a 10 millió forintot közelíti meg termelési értékünk. Már az előbb is kissé félve írtam le, hogy a brigádjukról készült kiállítás szerényebb igényű, mint azt egy-egy hivatásos művész tárlatán megszoktuk. Talán összevetni sem szabad a kettőt, de tény, hogy ez a most látott házikiállítás a brigád életéről, sokat elárul abból, hogy mennyit tesznek a jó közösség kialakításáért, mi több: a velük kapcsolatban álló iskolák, óvodák, támogatásáért. Itt ugyanis tucatnyi kép bizonyítja társadalmi munkájuk kézzel fogható jeleit. Például amit a váckxs- újfalui óvodának nyújtottak. — Látja ezt a szép kerítést, ezt jórészt a téesz Ady brigádjának köszönhetjük — magyarázza a váckisújfalui óvoda vezetője, Nagy Sára. — A régi romos kerítést, a mi majdnem száz méter hosszúságban húzódott, le kellett bontani, és mivel partoldalban van épületünk, támfal készült és csak arra jöhetett a kerítés. Az anyagot a galgamácsai közös tanács adta, s értő művezetőt is kijelölt, de a munka többi részét önzetlen társadalmi segítségként a szülők és a téesz Ady brigádja végezte el. Nevelnek is — Szocialista brigádjaink erre az esztendőre is nagyszerű vállalásokat tettek, amelyek az üzemrészek, ágazatok terveinek túlteljesítésére, ugyanakkor a takarékosabb energiagazdálkodásra, a munkafegyelem megszilárdítására egyaránt vonatkoznak — mondja Galbos Gábor elnök- helyettes. Ezeknek bizonyára része lesz abban, hogy a szokottnál nehezebb gazdasági év ellenére is megyalósulhatnak terveink. Ami pedig a brigádok öntevékenységére jellemző, elmondom, arra is van ma már néhány példa, hogy amikor a nevelést kérjük tőlük számon, bízhatunk bennük. Hogy mire gondolok? Megtörtént, hogy az egyik brigád tagjai kisebb mértékben megszegte a munkafegyelmet. Nem nagy ügyről volt szó, de nem volt arra szükség, hogy a vezetőségünk foglalkozzon az illetővel, mert a brigád az első szavunkra vállalta: majd ők döntenek a dologban, hiszen ilyenekre van eszköz a kezükben. Anélkül sikerült a brigádtagot jobb útra téríteni, hogy drasztikusabb módszerhez. kellett volna nyúlni. Ami pedig társadalmi munkájukat illeti: tavaly 3 ezer 35Ó órát teljesítettek, amiben különösen a II. Rákóczi Ferenc, az Ady Endre, a Petőfi Sándor és a Hámán Kató brigádok jártak az élen. Nem megy füstbe Ugyancsak a jók közé lépett elő az 1977-ben alakult Bánki Donát szocialista brigád, amely teljes létszámával, nyolcán vannak, a gépműhelyben az erőgépeket javítja éven át, kivéve... — Nyáron, amikor a kom- bájnos brigád verbuválódik, már tudjuk, hogy ránk számít az agronómia — mondja Garai László, a traktorjavítók szocialista brigádjának vezetője. — Az idén négyen is kombájnon töltötték az aratási idényt közülünk, s most pedig az őszi szántást végző Rába-Steiger nyergében ül egyik társunk. A Bánki Donát brigád munkájától nagyon is függ az: mennyi gázolaj fogy. Ha jobb a traktorok műszaki állapota, kevesebb tüzelőszer megy füstbe. Azt már tudják, hogy ebben az évben háromnegyed- év alatt 7 százalékkal kevesebb gázolajat használtak fel egy normálholdnyi teljesítmény után, mint tavaly! Megtalálták a módját, hogy miképpen lehet erre jól odafigyelni. Az eszköz adva volt, illetve: vetettek a műhely számára két, traktorra szerelhető gázolaj-fogyasztásmérő műszert. Magyar gyártmányú ez, s a MÉM Műszaki Intézet ajánlotta használatát egy szakmai közleményben. Ezeket az ellenőrző műszereket hol tartósan, hol meg a gyanúsan sokat fogyasztó traktorokra szúrópróbaszerűerí szerelik fel. Ily módon elejét veszik a túlfogyasztásnak. Fehér István Népdalkörök bemutatója A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége a szövetkezetek és a közművelődési intézmények közös fenntartásával működő népdalkörök részére december 8-án és 9-én Ajkán országos bemutató hangversenyt rendez. Járásunk népdalköreit a bagi művelődési központ asszonykórusa és a hévízgyörki művelődési ház asszonykórusa képviseli. A két gödöllői járási kórus mellett Pest megyéből még a pátyi pávakör vesz részt a rangos eseményen. A Fejér, Győr, Komárom, Nógrád, Vas, Zala és Veszprém megyéből érkező huszonkét kórus erős mezőnyében sikeres szereplésre készülnek a bagi és hévízgyörki asszonyok. Felszabadulási váltóverseny Maratoni távú váltó versenyt rendeznek Gödöllő felszabadulásának 12. évfordulója tiszteletére a városban. Az ötszakaszos verseny Mária- besnyön kezdődik vasárnap, 9- reggel 8 órakor, majd a Munkácsy úti lakótelepen folytatódik délelőtt 10 órakor, a harmadik szakasz színhelye a Magyar—Szovjet Barátság lakótelep, 13 órakor, a negyediké a Síroín/eld-lakótelep, 15 órakor. A befejező, döntő szakasz két nappal később, 11-én, kedden lesz a GEAC-pályán. A versenyben a város négy általános iskolájának tanúlói vesznek részt, minden szakaszban négy, 12 tagú csapat. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén: december 9-én, vasárnap: dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. Aszódon és környékén: dr. Soós Eridre, Aszód, Kossuth u. 51. Szombati jegyzet: Túlszabályozás Nem vagyok lakásfenntartó szövetkezeti tag, sem Gödöllőn, sem másutt, ezt előre kell bocsátanom. S mindjárt azt is, hogy őszintén szólva nem is szívesen lennék. Isten ments persze, hogy ellenpropagandát fejtsek ki egy ma még kétségtelen alakuló, formálódó, s éppen ezért korántsem tökéletes szervezettel szemben, már csak azért sem, mert tudtommal éppen arra van szükség, hogy megerősödjön, hogy mind jobban elláthassa feladatait. Nos, erről van szó, a feladatokról és az egyebekről: a célokról, a tevékenységi körről, a kötelezettségekről és jogokról, o szövetkezeti élet intézményeiről, formáiról, a különféle testületekről, bizottságokról és sorolhatnánk hosszasan. Mert jogi vagy ahhoz hasonlatos műszavakból egy egész szótárt megtölthetünk, ha végigrágjuk magunkat azokon a dokumentumokon, amelyeket magam is kénytelen voltam forgatni, amikor legutóbb a gödöllői egyesült lakásfenntartó szövetlcezet- ről írtam. Nem dicsekvésképpen, de értek valamicskét a jog.ioz, s ha tanácsokat nem is mernék adni senkinek, de leg. ilább nem áll égnek a hajam ha jogszobályolzat olvasok, ha rendeletek között böngészek. Jurátuskodásom idején megtanultam azt is, hogyan szekesztik a paragrafusokat, hogy miről kell és érdemes normákat alkotni. De megtanultam még egy dolgot, s nem csak jogtudós professzoroktól, hanem a gyakorló jogászoktól is: hogy ahol a jog véget ér, ott kezdődik az élet. Persze, mint általában a nagy életbölcsességek, úgy a szakmai aranymondások is túlzóak, általánosításuk nem nélkülözi a benfentes elfogultságot. De ahogy a népi bölcsességek, közmondások, ezek a kinyilatkoztatások is markolnak valamit az igazságból, néha nem is keveset. Az idézett jogbölcseleti hozzászólás például arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába a legrafináltabb jogi dogmatika, hiába a legaprólékosabb kimunkálás, az élet bizonyos jelenségeit nem érdemes kódexbe, szabályokba, pontosabban jogi normákba öltöztetni; se büntetni, se tiltani, se jutalmazni, egyáltalán jogi szempontok szerint megítélni. Egy szó, mint száz, jogi emlékeim romtárából azért bukkantak elő éppen ezek a töredékek, mert visszariadtam a feladattól, hogy a házi jogtanácsadó majdnem 100 oldalas különkiadásából és az említett lakásfenntartó szövetkezet IS oldalas alapszabályából kihámozzam a szövetkezeti demokratizmus mechanizmusát. S az még csak hagy- ján, hogy én nem vállaltam, de úgy látszik, a tagok sem. Mert miért másért panaszkodhatnak a választott tisztségviselők, az alkalmazottak, s a törvényességi felügyeletet ellátó szervek, ha nem ezért: íme, itt a nagyszerűen kidolgozott, minden demokratikus jogot részletesen tartalmazó szabályzat, s mégis érdektelenségbe fullad a dolog. Jómagam nem csodálkozom. Demokrata legyen a talpán, aki nekiveselkedik e bonyolult jogszabályi szövevénynek, hogy kihámozza jogait' és kötelességeit, s aszerint is cselekedjen. Csak testületből, szervből és' bizottságból nyolc van! Szó se róla, a demokratikus szövetkezeti élethez valóban kellenek jogszabályba foglalt garanciák, elvek. De ha a tagokra jóformán csak a címszó-szabályok fárasztó megismerése marad, akkor aligha jut energiájuk a valóban demokratikus szövetkezeti életre. Tudom, nem a helyiek tehetnek erről a túlszabályozásról, de annyi biztos: egyszerűbben jobb lenne. Gáti fólián
