Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
****** W srMwnav 1979. DECEMBER 8., SZOMBAT BERNECEBARÁTIJEGYZETEK Művelődési centrum az ősparkban Milyen messze van a fővárostól Bernecebaráti? Milyen távolságra él az ottanitól a bernecei ember? Kilométerben gondolkodva egyértelmű választ adhatunk, ha idővel mérünk, akkor viszont nem. Az ötszáz évvel ezelőtti föld- birtokos — mondjuk Akcsá- nyi Tamás — váltptt lovakkal is utazhatott legalább két napig, amíg Budáról kúriájához érkezett. Manapság a gépkocsinak bőven számítva is elég az úthoz két óra. Különösen akkor, ha Vác után nem Szob felé tér el, s nem az Ipoly kanyarulatait követő úton halad, hanem Rétság felé fordul, s a Börzsönyt keletről megkerülve Hont felé gurul. Akkor azonban egy hirtelen bal kanyar szükséges: szemben sorompó • jelzi a határállomást, majd a mellékút mellett tíz lépésnyire veszteglő piros vonat: az ott már Csehszlovákia. Három fontos épület S már itt is van Bernecebaráti, itt a park, egyik sarkában a kétszáz éves, emeletes barokk kastéllyal, odébb facsoportokkal, tisztással, amelyek a szemet újabb épületek felé vezetik. Pontosabban egy tizenöt és egy néhány hetes tömb felé. Az előbbi az általános iskola, az utóbbi a közelmúltban átadott sport- és művelődési centrum. Ez az a három épület, amelynek minden korban nagy szerepe volt, van, lesz a község életében. A hajdan földesuraknak, bérlőknek otthont adó kastélyban ma két tanterem van, az iskolában a község 116 gyereke tizenkét pedagógus vezetésével tanul, az új falak között pedig gyönyörű, huszonöt méter hosszú tornatermet, klubot, úttörőszobát, könyvtárat találunk. Tulajdonképpen azért jöttünk ide, hogy lássuk: milyen helyet kapott a régi művelődési ház szűkös szobája után a mintegy négyezer kötetes könyvállomány, több-e az új körülmények hatására az olvasó? A könyvtárost azonban ezen a hétfői napon sem itt, sem a tanácsi székhely Kemencén nem találjuk. Helyette egy törékeny, csöndes ember, Somogyvári Sebestyén iskolaigazgató mutatja sorban a helyiségeket, amelyek nemcsak az iskolai nevelést, hanem a felnőttek művelődésének hatékonyságát is elősegíthetik. Ilyen kis községben ilyen szép létesítmény — jegyzem meg többször is. — De vajon mit tudnak kezdeni ezzel? Lesz-e élet a parkban a tanítás órái után is? — A falu lakossága nem igénytelen — mondja az igazgató, aki huszonhét év alatt igencsak jól megismerhette az embereket —, a lakások és az öltözködés kultúrája óriásit fejlődött. Ami az olvasást illeti: a hatvanas évek közepén egy felmérés tanúsága szerint, akkor havonta tízszer annyit költöttek el az emberek a bisztróban, mint könyvre egész évben. Ma csak az iskolai bizományos tízezer forintnyi könyvet ad el havonta. Felnőttek is vásárolnak, a gyerekeket pedig arra ösztönözzük, hogy ajándékképpen olvasnivalót adjanak. Ha az iskolások adnak műsort, telt ház van, a TIT-előadásokra viszont nehéz becsalogatni az embereket. Kissé tanácstalan arccal mondja ezt — s nem mondhatnám, hogy felderül, mikor megjegyzem, ez nemcsak itt van így. A mindennapi élet igényei és az ismeretterjesztő előadások témái közötti kapcsolat a legtöbb helyen nem megnyugtató. A pedagógusok viszont — akik közül hatan helybeliek, itt végezték az álA gyermek citerazenekar fellépése talános iskolát, de a többiek is a községben laknak — nemcsak közönséget toboroznak, hanem az érdeklődésnek megfelelő kis közösségek, rendezvények szervezésén is fáradoznak. Ketten például hagyományőrző együttest alakítottak, a harmadik ezermester szakkörével régi népi játékokat gyűjtött és készített. Jó segítségei hát a két község — Benicce és Kemence — közös népművelőjének, aki gyermek népitánc-, balettkart, cigánycsoportot hozott létre. Ha az idősebbek nem is hordják már a népviseletet — de őrzik, s ha fellépéshez szükség van rá, kölcsönadják — nem vesznek el a palóc népművészet, folklór helyi értékei. Akik nem költöznek el Ez a gondolat kedvderítővé teszi a sétát a bernecei parkban. A területet 25 évvel ezelőtt házhelyeknek akarták kiparcellázni, majd lőtérré átépíteni, de szerencsére mindkét terv kudarcba fulladt. A fák sok száz kisdiák emlékét őrzik, hiszen mindegyiket gyerekek ültették, s a további tervezett csinosítások után egyre szebb lesz ez a hely. Az iskolások száma viszont — és ez igen nagy gond — a negyedszázadinak a felére csökkent. Miért? • — öregszik mind a két község — mondja néhány kilométerrel arrébb Kemencén Pongrácz János, a két falu közös tanácsának elnöke. — Fogynak a gyerekek itt is, ott is. Naponta, hetente több száz dolgozó ingázik Vácra, Esztergomba, Balassagyarmat; ra, Pestre. Nagyobb részük a hét végén jár haza. — Miért e sok ingázó? — Nagyobb üzem telepítésére lett volna szükség, hogy huszonöt év alatt ne csökkenjen kétharmadára a lakosság. Pest környékén nő a zsúfoltság, hiszen nagyon sok a munkalehetőség, mi viszont nem vagyunk benne az ipar- fejlesztési tervben. Természetes tehát, hogy aki sokáig, évekig, évtizedekig ingázik, egyszer végleg elköltözik. A gépesítéssel a termelőszövetkezetben is egyre kevesebb emberre lesz szükség. Így van ez a fiataloknál is: akik Vácott, Balassagyarmaton végeznek a szakmunkás- képzőben, visszajönnének, de — különösen egyes szakmákban — nehezen találnak munkahelyet. Az érettségizettekről, főiskolát, egyetemet végzettekről nem is szólva! Ugyanakkor, akik itthon maradnak, nem élnek rosszul. A tanács munkaalkalmat nem teremthet, de az életkörülmények változásáért sokat tesz. Az iskolával, óvodával, öregek napközi otthonával eddig sem volt gond, az új bernecebaráti létesítmény új művelődési és sportolási lehetőségeket teremt az itthon maradóknak. De hogyan is épült? — A hat és fél millió forintból majdnem kétmilliót tett ki a társadalmi munka — mondja elégedetten a tanácselnök. — A lakosság mellett nagy segítséget adott a helyi termelőszövetkezet és a Szobi Szörpüzem is. Ugyanilyen összefogásnak köszönhetően készülhetett el határidő előtt az új tv-átjátszó, de építettünk mi már hatvanezer forintért társadalmi munkában olyan utat, amelyre négyszáz- ezerért nem akadt vállalkozó. A lakosság tehát nemcsak vár, hanem ad is, ezt jelzi, hogy tavaly elsők lettünk a megyei társadalmi munkaversenyben. A tanács a saját erejéből nem is boldogulhatna, márpedig azt szeretnénk, hogy itt is korszerű körülmények között éljenek az emberek. Építettünk például egy úttörőtábort, oda most sípályát, úszómedencét tervezünk. A Kemence hídján Állok a patak öreg fahíd- ján, nézem az erdők közé keskenyedő utcán tollászkodó libákat Alattam zajongva zuhan le a köveken a megáradt Kemence patak vize. Nézegetem a közös művelődési ház programját: ebben a hónapban tizenhárom rendezvényre, jó néhány szakkörbe, klubba hívja a fiatalokat, idősebbeket Biztosan az Ipolyba folyik a Kemence — nézek visz- sza a patakra. — S ott is, ahol kisebb lesz az esése, lassan-lassan azért toyábbfo- lyik. Somogyvári Sebestyénre gondolok, aki messziről — Pest és Marosvásárhely érintésével Somogy megyéből — került ide, s azt mondja: nem kell félni a vidéktől, nem jelent az elmaradottságot. Ö maga az iskolaigazgatáson kívül a marxista középiskolák munkáját segíti, feladatlapokat szerkeszt tankönyveket lektorál. P. Szabó Ernő Az anyanyelvi kultiíra ápolása A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége országos választmányának ülése A Kulturális Minisztérium épületében, Budapesten tartotta ülését tegnap a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének országos választmánya* Krauth János elnökletével megvitatta a szövetség ez évi tevékenységét és kővetkező évi programját, miként a szlovák és a délszláv szövetségek országos választmányai tették az utóbbi napokban. Réger Antal főtitkár szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta: a német nemzetiségi lakosok tevékenyen részt vesznek a szocialista építésben. Társadalmi munkájukkal is hozzájárulnak az ország gyarapításához. A szövetség a következőkben is mozgósítja a német nemzetiségi lakosságot — mondotta a főtitkár — az országos gazdasági tervek megvalósítására, a közéleti tevékenységre. Az anyanyelv, a nemzetiségi kultúra és a hagyományok ápolásában elért eredmények — amelyek az idén az előző évieknél is jelentősebbek — az állami és pártszervek, társadalmi szervezetek támogatásának is tulajdoníthatók. A német nemzetiségi kultúra megőrzésének jeles hagyományai vannak Pest megyében is. összesen huszonkét német együttes szerepel rendszeresen öt és fél száz taggal a megye tizenégy községében. A Röpülj páva ty-vetélkedő tavalyi döntőjében is a legjobb német nemzetiségi csoportok képviselték Pest megyét. Budakeszitől Dunabogdányig tizenhét óvodában folyik német anyanyelvű oktatás, huszonkét általános iskolában négy és fél ezer német ajkú gyermek tanulja nemzetisége nyelvét. A megye könyvtáraiban megtalálja a német nemzetiség is — a szlovákokkal, délszlávokkal együtt — az anyanyelvén írott könyveket, folyóiratokat. Pest megyében — csakúgy, mint szerte az országban — a nemzetiségi lakosságot — köztük a német anyanyelvűeket — arányuknak megfelelő létszámú tisztségviselőjük képviseli a választott testületekben. Hungaroton-Iemezek Mai magyar és archív felvételek A karácsonyi vásárra újabb komolyzenei felvételekkel, prózai-irodalmi nagylemezekkel bővül a Hungaroton-hang- lemezek választéka. A mai magyar szerzők sorozatát gazdagítják azok a lemezek, amelyek Durkó Zsolt, Láng István, Kása György és Je- ney Zoltán műveit tartalmazzák. A napokban jelenik meg két, archív felvételekből ösz- szeállított újdonság: Bajor Gizi és Dohnányi Ernő lemeze. Az ünnepi hanglemezvásár egyik legjelentősebb kiadványa a Traviata teljes albuma. Gondoltak a kamarazene kedvelőire is. A nemzetközi gyermekév jegyében pedig a szokásosnál több, kifejezetten a gyermekek számára készült ifjúsági hanglemez gazdagítja a választékot. A prózai-irodalmi lemezek választéka további két kiadvánnyal bővül. Az egyik Arany János több népszerű költeményét — a családi kört, A fülemülét, A bajuszt, valamint a Rózsa és ibolyát tartalmazza, a másik pedig Pi- iinszky-versgyűjtemény. A legtöbb ünnepi újdonságot a magnókazettákon is árusítják majd. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Iparművészek Budapesten és Berlinben Lett, litván, észt iparművészeti kiállítás látható a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában december 16-ig. Berlinben, a Magyar Kultúra Házában december 23-ig tekinthető meg a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatóinak tárlata. Balti népek „önarcképe” Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy éppen az önbecsülés és az állandó kapcsolatok jegyében az iparművészet világértéke kiegyenlítődött. Van tanulnivalónk egymástól, s tanulunk is. Az észt bőrtárgyak lebilin- cselőek, a lett textilművészet színfegyelme példás és a litván kerámiák mértéktartó formarendje tanulságos. Optimum ez az értékrend ugyanúgy, mint a mienk, s hogy azzá lett, abban komoly része van a tanár- és hallgató- cseréknek, a rendszeressé vált alkotó kapcsolatoknak. Nyitott a szovjet és a magyar iparművészet, nem különül el külföldi eredményektől, hanem gyorsan felzárkózik azokhoz. Felzárkózik, de nem veszti el a nemzeti karaktert, ahhoz mindvégig hű marad. A lett, észt, litván tárgyak színvilága szürkékre, barnákra, szelíd zöldekre mérséklődik éppen az éghajlat koreográfiája szerint, s ez az idők során népi jellegé vált. A mi tárgyaink színesebbek, a formák jobban burjánzanak környezetünk sajátos inspirációja révén. A KÖNYVE ARAT.ÖRS CÍMERT Ötszáz kötet az iskolának A nemzetközi gyermekév alkalmából a Magyar Úttörők Szövetsége, a Móra Könyvkiadó, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése pályázatot hirdetett. A^ Könyvbarát őrs cím elnyeréséért eddig több mint 400 úttörőközösség jelentkezett. Szellemes, ötletes, érdekes vállalásaik nyomán 1980- ban, az ünnepi könyvhét alkalmából hirdetik ki: melyik őrs büszkélkedhet a megtisztelő ranggal. Az első pályázók között volt a nagykőrösi Dalmady utcai kisegítő általános iskola két őrse is. Az egyik, a Micimackó- sok, Kiss Vilmosné tanár vezetésével vállalták, hogy amit olvasnak, bábjátékban elevenítik meg, kedvenc mesehőseiket pedig lerajzolják. A Ludas Matyi őrs, melyet Antal Sára tanár irányít, a városi könyvtár tagjaiként olvasónaplót vezet, a könyvek alapján készült rajzokból kiállításokat rendez, a megismert versekkel irodalmi műsorokon vesz részt. A ritka szép, kisegítő iskoláknál szinte szolkatlanul tartalmas, gazdag vállalást a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők _ Egyesülése igen nagyra értékelte. Tegnap délután Zöld Ferenc, az egyesülés igazgatója mintegy 500 kötetes könyvkiállítást nyitott meg az iskolában. A gyermek- és ifjúsági könyveket a tanulóknak ajándékozzák. Az eseményt színes irodalmi műsor tette gazdagabbá, melyen föllépett Moór Marianna, Cs. Németh Lajos, Kovács István színművész. A. Gy. így szép a világ — Leibnitz szavaival, minden világok leg- szebbike, hogy változatos. A lett, az észt, a litván modell .népi önarckép, hozzájárulás az emberiség teljességéhez. Nemcsak karakterénél, hanem minőségénél fogva is. Haiman György és Engelsz József professzorok katalógus- bevezetője jellemzi a főiskola munkáját, melynek mértéke a szakmai igényesség, a mesterségre való töretlen felkészítés. Művészetét ugyanis nem lehet tanítani, de a mesterséget kötelező. A többi a jelölt dolga. Mit igazolnak a tárgyak — az ötvösmunkák és a typo- grafikai sorozatok? Azt, hogy az oktatásban nincs kompromisszum, tanár és tanítvány az elérhető legmagasabb minőségre törekszik, s ez a közös magatartás meghatározza népünk iparművészeti kultúrájának jelenét, jövőjét. Minőségre törekednek A reklámgrafika, a szép magyar könyv, a kollektív térbe és otthonok meghitt szögletébe helyezett nagy és kis méretű ötvöstárgy egyaránt a nemzetközi közkincs része, a társadalmi közérzet egyik meghatározója. Az iparművészet nemcsak teret, hanem tudatot alakít, kiterjed életünk minden órájára és környezetünk minden egységére. ' Nem önáltatás, hanem objektív ítélet hangoztatja a tényt; a Magyar Iparművészeti Főiskola magas szakmai mércéje az egyik döntő tényező ahhoz, hogy a térformálás nemcsak tükrözi a haladást, hanem gyorsítja. Ezt az irányt növelni, dúsítani oktatásban, művekben — a kézműves iparművészet hagyományos műfajaiban és az egyre nagyobb szerephez jutó ipari formatervezésben — általános feladatunk. A magyar főiskolások Berlinben bemutatott fotomontá- zsai, alkalmazott grafikái, könyvcímlapjai, illusztrációi, réztálai, érmei, ékszerei azt bizonyítják, hogy jó, hogy helyes úton járunk, mert az ötvösség, a typo-grafika jelöltjeitől a legmagasabb színvonalat igényeljük, sürgetjük. Losonci Miklós Egy figyelőmre méltó piktogram a főiskolások sorozatából. Egy szép réztál a fiatal magyar iparművészek kiállítási anyag J
