Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

I 1979. DECEMBER 6., CSÜTÖRTÖK CEL A MEGYEI ÁTLAG.. Könyvtárak a budai járásban A megyei adatok szerint a budai járásban a legkevesebb a könyvtári olvasók száma. A Budakeszi könyvtár alig tíz­éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt öt igazgató szemé­lyében — szemléletében és te­vékenységében — beálló vál­tozásokat kellett elszenvednie. Például 1972. és 1976. között csak a fiókkönyvtárak működ­tek, az olvasók száma pár száz volt. A községi könyvtá­rak munkájára is rányomta bélyegét a központi könyvtár zilált helyzete. A megyei pártbizottság két éve hozott határozatát követően a járási pártbizottság is intézkedéseket hozott a hálózat javítására. Eirnek eredményeként többek között az idén nyolc község­ben nőtt a könyvtárak alap­területe, javultak a személyi feltételek és a felszereltség. Négy hónapja új igazgatót ne­veztek ki a járási könyvtár élére. A módszertan gyengesége — Járásunkból nagyon so­kan indulnak korán dolgozni a fővárosba, és későn térnek haza — mondja dr. Bardócz Antal. — Az ingázóknak a könyvtárra marad a legkeve­sebb idejük. A kulturált szó­rakozás, a művelődés lehető­sége ily módon leszűkül. S hogy igénybe veszi-e ez a ré­tég a fővárosi kínálatot, a munkahelyek könyvtárait? Alig. Tehát a feltételeket a lakóhelyhez közel kell megte­remteni. Ott kell olyan tevé­kenységet folytatni, amely vonzóvá teszi a könyvtárat, növeli az olvasottságot, emeli a kulturális színvonalat. Tavaly a járás területén 15193 olvasó volt: a lakos­ság 10,5 százaléka. Ez a szám­arány jóval a 12,5 százalékos .megyei, s a maid 20 százalé­kos országos átlag alatt ma­rad. Ennek oka nemcsak a rossz ellátottság és felszerelés, hanem a könyvtárak módszer­tani munkájának gyengesége is. Sok múlhat a könyvtáros képzettségén, rátermettségén és nem utolsósorban elhiva­tottságán. Nem mindegy, kik és hogyan adják a könyvet az olvasó kezébe, hogyan jut el a könyv szelleme az olva­só tudatáig, s hogy a kapcso­lat milyen tartós lesz a könyvvel. Nem lehet több ezer köte­tes könyvtárat vezetni, hasz­nálni úgy; hogy a könyvekről még katalógus se legyen. minthogy erre is akad példa a járásban. És arra is, hogy a könyvtárhelyiségek zsúfol­tak, dísztelenek — szinte riasztóak. Márpedig a könyv­táros feladata a szakmai, ol- vasónevelő-közművelődási te­vékenység mellett a könyvtári kultúra megteremtése is. A példák mélyreható változások szükségességét igazolják. Kevés az olvasó i— Kitartóan kell dolgozni az olvasólétszám emelésén. Cé­lunk a megyed átlag elérése — folytatja a járási könyvtár igazgatója. — Erre megvan a •lehetőségünk is. Bebizonyoso­dott, hogy ahol a módszerta­ni munka jó, ott az olvasók száma is emelkedő. Példa er­re a pilisvörösvári könyvtár, ahol gyermek-, felnőtt- és nemzetiségi részleg, valamint fonotéka is működik. A könyvtárban szakképzett ve­zető dolgozik. Bizonyság: a 18 százalékos olvasói arány, mely egyben a járásban a legmagasabb. Elengedhetetle­nül fontos a könyvtárosok együttműködése az üzemek­kel, termelőszövetkezetekkel. Sajnos, előfordul az is, hogy jól felszerelt, korszerű könyv­tár áll a lakosság rendelke­zésére, s gyér a látogatottság. Erre példa a budaörsi, amely az idén az első féléves jelen­tése szerint az 1012 olvasójá­val alig 5,8 százalékos átlagot ért el. Ennek okát többek között a könyvtárosok munká­jában kell keresnünk. Közművelő funkcióban Törökbálinton és Budake­szin a jövő év november 7-re ígérték az új, korszerű könyv­tár átadását. Az előbbi köz­ségben megvalósult álomnak ígérkezik a gyermek- és fel­nőttrészleg, a fonotéka és a tágas olvasóterem. Sok év há- nyatottsága után a budai já­rási és a budakeszi községi könyvtár is otthont talál majd az épülő ifjúsági házban. Je­lenleg még a házasságkötő termében szoronganak. Az új igazgató irodája egyben a ta­nács hangosbemondó helyisége is. Talán nem is lenne baj. ha a technika ördöge tréfát űzne, s az elgondolásokat, a terveket a hangszórón keresz­tül mindenki hallaná. Többek között azt, hogy a könyvtár funkciója több mint könyvet ad..: és visszavenni, cél, hogy a könyvtár információs köz­ponttá váljon, közművelődési funkciót lásson el. Rétegigények szerint Ezért szerveznek a különbö­ző olvasóréteg számára elő­adássorozatokat, klubokat, ol­vasóköröket. A középiskolá­soknak a tananyaghoz kap­csolódó, de annál bővebb, azt kiegészítő természettudományi, művészeti előadásokat tarta­nak. A szobrászat, irodalom vagy a fotóművészet iránt ér­deklődők fiatal művészek elő­adásait hallgathatják meg al­kotó módszerükről. Alakuló­ban van Budakeszin az úttörő őrsök között égy ' könyvtáros őrs, mely igen hasznos segít­séget jelent a könyvtárnak, szép feladatot a kisdiákoknak. Beteg és idős embereknek tudják így időben eljuttatni a kért könyveket. Űj szolgál­tatás a telefonos előjegyzés is. A könyvtár még nehéz helyzetben van. Nemcsak az ideiglenes hely szűkössége miatt, hanem a propaganda- munkát is szinte a nulláról kezdik. De az okos tervek megvalósítását már elkezdték. Macht Ilona Változatos program Óbiidásoh vetélkedője Változatos programmal zár­ja az esztendőt Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. December 9-én befeje­ződik a fővárosi zeneiskolák növendékéinek hangverseny- sorozata. December 10-én, hét­főn klubesten találkoznak a volt szovjet ösztöndíjasok, ked­den pedig a kortárs ifjúsági klub tagjai. Szerdán az MSZBT tagcsoportok részére szovjet—magyar barátsági es­tet rendeznek. December 13-án csütörtökön az irodalom ba­rátai Hidas Antal 80. születés­napja alkalmából rendeznek irodalmi estet, az Óbuda Tsz fiataljai Moszkva az 1980-as olimpia fővárosa című vetél­kedő döntőjét tartják itt, a vörös szegfű klub tagjai pe­dig a Füszért-és a Mirelit vál­lalat képviselőivel folytatnak eszmecserét. Az ismeretterjesztő, doku­mentum- és játékfilmek sorá­ban a többi között bemutatják a Találkozás Puskinnal, A fes­tészet művészete és az lljn Glazunov festő című alkotá­sokat. Folytatódik A Szovjet­unió az 1980-as olimpia házi­gazdája című, filmvetítéssel egybekötött előadássorozat. De­cember 18-án Tallinn az Észt SZSZK fővárosa mutatkozik be. Kötetek Nagykovácsiban Tizenkétezer kötet Mindenféle ünnepi körül­ményt mellőzve adják át ma Nagykovácsi könyvtárát. Az új községi bibliotéka kialakí­tására akkor vált lehetőség, amikor a Béke úti húsbolt üresen maradt és a két helyi­séget a falubeliek segítségé­vel a községi tanács átalakít­tatta. Eddig igen szűkös körülmé­nyek között, albérletben mű­ködött a könyvtár, s mától tehát főbérlők lesznek. Az igaz, hogy túlzottan tágasnak nem nevezhető az új könyv­tár, ám a lehetőségekhez ké­pest megfelelőnek mondható. A NEMZETKÖZI GYERMEKÉVBEN Szentendrei minimesék kis kötete Eros csábítás: konkurrálni a kisiskolásokkal, kipróbálni, hogy tudunk-e még olyan egyszerűen őszinték lenni, mint ők. Akárcsak egy ap­rócska, akkora történet ere­jéig, amit egy színész két le­vegővétellel elmondhat. A IPARI TERVEZ OMUVESZET A környezet esztétikuma Az iparművészet növekvő társadalmi jelentőségének, gazdasági szerepének jegyé­ben a Művészeti Alap, egy, az ipari tervezőművészek mun­káját szervező, tárpogató iro­dát létesít. Ezzel a lépéssel a kulturá­lis kormányzat is felkarolja az alkotóművészek közérdekű kezdeményezéseit, és segít megoldani évek óta sokszor és sokféleképpen megfogalmazott gondjaikon. Az ipari tervező- művészet jövője nemcsak az érintett művészek és nem is csak az ipar ügye. Több ipar­ági minisztériumot érintő, ágazatközi probléma, és egy­ben az egész társadalom gond­ja. Az ipari tervezőművészet hatalmas ipari hátteret, szak­embereket, több oldalú rend­szeres információcserét igé­nyel. Ezért nem nélkülözheti a szervezettséget. A korábbi körülmények kö­zött ugyanis az iparművészet nem is lehetett alkalmas egy- egy meghatározott népgazda­ság! feladat — például egy átfogó környezetalakítási program — végrehajtására. Márpedig szocialista társadal­munk egyik legfontosabb alap. elve, meghatározója a mun­kához való viszony, s a mun­ka közben — a környezet, s a munkaeszközök által — olyan esztétikai élménvek, benyomások érhetik a •dolgo­zót, amelyek alig-alig helyet­tesíthetők mással. Az ebben rejlő lehetőségek pedig még kihasználatlanok. Sajnos azonban a lehetősé­gek kihasználására egyelőre a szakma sincs felkészülve. Mert ahol a döntések szü­letnek, ott nincsenek iparmű­vészek. Helyettük legtöbbször egy-egy főmérnök vagy keres­kedelmi igazgató dönt. Olyan ez, mintha a kohó- és gép­iparban nem lennének kohá­szok, vagy gépészmérnökök. De az iparművészek mun­kafeltételei és lehetőségei sze­gényesek, kevés megbízást is kapnak. Komoly feladatok nélkül pedig nemigen lehet gyakorolni a szakmát. Ennek oka nem mai keletű: a leg­több helyen áldatlan körül­mények között és kezdetleges szemlélettel, egymástól elszi­getelve dolgoznak. Pedig köz­ben változott a piac, változtak az igények. Ennek az állapotnak a meg­változtatásában jelent fontos mérföldkövet az, hogy végre megkezdődött a párbeszéd az iparral és — az iroda létre­jöttével — az ipari tervező- művészetnek is lesz gazdája Olyan fóruma, amély szolgál­tató jelleggel, állami szinten szervezi, támogatja a munkát a nagyobb közösségek igényei .szerint, a társadalom érdeké­ben. nemzetközi gyermekév záró­eseményei idézik fel a Szent­endrei minimeséket, aktuális­sá teszik e vékonyka kötetet, amelyet a nevezetes esztendő jegyében adott ki a város. Nosztalgiát és önfeledt mo­solyt fakasztó pillanatokról mesélnek a felsőtagozatos diákok a kötet lapjain. Meg­annyi valóságot rögzítő kép- villanás — kivétel nélkül kel­lemes szórakozást nyújtanak és élményeket is, amelyek va­lahol gondolataink mélyén hosszabb időre megtapadhat­nak. Például az ötödikes Vi­gyázó Ágnes — neve több­ször is előfordul a szerzők listáján — egy vigyázatlan napjára emlékezik, amikor a konnektorba dugott hajcsat­tal majdnem megcsapolta az áramot, aztán addig ugrált az ágyon, míg kék foltokkal kel­lett feltápászkodnia ,a föld­ről, ráadásul a kályha is megsütötte. Hányszor akad­nak nekünk felnőtteknek is balul sikerült napjaink, de ő még így fejezheti be a mini- mesét: Aznap le sem vették rólam szemüket a szüleim, ne­hogy összetörjek. Azóta is jól vigyáznak rám. még mindig egészben vagyok. Kedves em!ék marad A szivár­ványszínű cipőpucoló — a hatodikos Gurgut Andrea tör­ténetében —, aki családi tisz­tét ellátva szombat délutá­nonként a cipőtisztító kenő­csöktől pirosán, barnán, feke­tén jelenik meg a fürdőszoba­ajtóban. Igazi mini-bravúr a hetedikes Németh Antal és a hatodikos Vigyázó László Ugyanaz a történet című, me­séje egy félbeszakadt szánkó­zásról. A csillogó utcai ródli- pályát egy kerítését féltő öreg bácsi felszóratta fűrészporral. Az eseményt háromszor írják le: először a maguk szemszö­géből, aztán az úttisztító mun­káséból, akinek rossz kedve lett ettől a feladattól, s végül az öreg gondolatait így feje­zik be: Hiába van most psend a ház körül. Rossz a csönd is, rossz dolog az öregség. Szend- rei Zsolt, hetedikes diák me­séjéből megtudjuk, hogy mi­lyen is a Mosogatás túnczené- re, mármint az úttörőtábor szomszédos pavilonjából be­áramló diszkóritmusra: Laci forgatásos módszerrel öblöget­te a nagy tejeskannát. Lehet, hogy mosógép lesz, ha megnő, vagy centrifuga. A kis kőiéiben összesen 15 gyerek 19 minimeséjét olvas­hatjuk és 24 fotón csodálhat­juk meg az ugyancsak általá­nos iskolások által készített i grafikákat, linókat, kisplasz­tikákat. Ennek a könyvnek a legnagyobb értéke a tanúság­tétel. Szentendrén a Bükkös- patak völgyében immár hat éve rendezik meg az olvasó­képzőművészeti tábort, az ott született alkotások közül vá­logatta ki az anyagot Nagy Katalin írónő, aki rendszeres vendége a nyári kompániának, íme egy bizonyság a közmű­velődési táborok hasznosságá­ról: a Szentendrei minimeséK tükrözik a gyerekek‘igényessé­gének és érdeklődésének gaz­dagodását, az alkotás örömé­nek ízlelését, valamint a kö­zösség iránti nyitottságot. Szentendre város tanácsa, a a népfrontbizottság és a me­gyei művelődési központ fo­gott össze a kötet megjelené­séért. De nemcsak ezért mond­hatjuk, hogy a város adta ki a könyvecskét, hiszen a he­lyi papírgyár ingyen adta az anyagot a 700 példányhoz és a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskola házinyomdájában tár­sadalmi munkában vállalták az ízléses kivitelezést. Így az­tán a Szentendrei minimesék nemcsak a gyerekek világáról szólnak. Kriszt György HETI FILMJEGYZET Ajándék ez a nap Esztergályos Cecília (Irén) és Hetényi Pál (Attila, a mozis) az Ajándék ez a nap című új magyar filmben. Ha valaki egyiik nap vélet- lenül a Pesti Színházba megy, s ott Bereményi Géza Légköb­méter című darabját látja, majd másnap, vagy egy-két napon belül beül a moziba, s megnézi Gothár Péter film­jét, .melynek címe Ajándék ez a nap, esetleg arra a követ­keztetésre juthat, hogy a har­minc körüli író- és filmrende­ző nemzedék kényszerpályán mozog, s e kényszerpálya ne­ve: lakáskérdés. Elhamarkodott következte­tés lenne, noha feltűnő, meny­nyire központi téma a lakás a legújabb prózában, s filmen, tévéfilmen is elég gyakori. Persze, hogy az, válaszolhat­na rá valaki, hiszen a lakás­kérdés napjaink valóban egyik legsúlyosabb ügye, s aligha van magyar család, mely így vagy úgy, ilyen vagy olyan formában érdekelt ne lenne (lett volna, vagy lesz) benne. A mostaninál jóval nagyobb ütemű lakásépítés sem lenne képes rövid időn belül megoldani , minden la­kásgondot (és nem csak a fia­tal nemzedéknek vannak ilyen gondjai). Erről beszélni tehát nagyon is időszerű. A kérdés csupán az, hogy hogyan. Gothár Pé­ter például úgy beszél ebben a filmben róla, hogy a néző­nek az az érzése támad: a rendező (s egyben forgató­könyvíró is, mert Zimre Péter novellájából maga írta a fil­met) nem hisz abban, hogy mahapság Magyarországon lakáshoz lehet jutni ügyeske­dés, ravaszkodás, jogi és pénz­ügyi csűrés-csavarás, kiska­puk, különböző szintű meg­vesztegetések, különböző foko­zatú erkölcstelenségek, tör­vénysértés, zűrzavar, börtön­nel való kacérkodás, vagy a magánélet teljes összekuszá- lódása ■ nélkül. A film hősnője, Zéman Irén ugyanis (harminc körüli ma­gános nő, foglalkozására néz­ve óvónő), egy eltartási szer­ződés árán lakik egy kom­fort nélküli szoba-konyhában, valahol ,,a város peremén". Van egy nős, kétgyermekes szeretője (Attila, moziüzem­vezető), akinek esze ágában sincs elvenni Irént, még ak­kor sem, amikor — az eltar­tott néni elhalván — a nőre marad a szoba-konyha. Attila akkor sem rohan válni és új­ra nősülni, amikor Irén — kü­lönböző zavaros ügyletek ré­vén — „beszáll” egy félig- kész társasház kétszoba-kom- fortos lakásába. Hogy a bo­nyodalom még nagyobb le­gyen, Irén „fal” házasságot köt egy munkaundorban szen­vedő. zűrös histó”iákba keve­redett fiúval. Ennyi kalamaj­kának a fele is elég lenne egy jó alapos kiboruláshoz. Irén­nek is elég. De még nincs vége. A „férj" odahozza a szü’eit is „kis felesége" nya­kára, miközben Irén váltakoz­va fekszik le Attilával, aki­tői így reméli végre a dön­tést, meg a „férjjel", aki ha már úgyis ott van, nem hagy ki egy ilyen jó lehetőséget. Es még mindig nincs vége. Anna, a mozis Attila felesége, ösz- szeismerkedik Irénnel. Megál­lapodnak, hogy Attila férjnek, apának és szeretőnek egyaránt link. Kibékülnek, anélkül, hogy haragudtak volna egy­másra. Anna bevallja: neki is van szeretője. A két nő a leg­nagyobb barátságban és a helyreállt lelki béke kellemes — számos konyaktól, cseresz­nyétől és több üveg bortól még kellemesebbé tett — hangulatában egymás vállára borulva kisétál a képből — és a filmből. Az elsőfilmes Gothár mun­kája tehát — mondjuk így — első képsíkban valóban egy rettenetesen zűrös lakásügy körül forog. Ebben a lakás­ügyben úgy van jelen a lakás­ügyek minden betegsége, mint a. híres állatorvosi lóábrán a ló minden nyavalyája. Ügyvé­di és lakói trükkök, építtetők és építők kölcsönös vezércse­lei, korrupció, megvesztegetés, egyértelmű ajánlatok és két­értelmű szerződések — ahány variációt film- és újságripor­tokban, sőt, novellákban ol- v áshattunk-.láthattunk, az szinte lista szerint felvonul, vagy legalábbis felvillan a filmben. Ez egy kicsit sok. Ugyanakkor az is világos, hogy a film — mondjuk így: a második képsíkban — nem­csak a puszta lakásügyről szól, hanem arról is, hogy ez az Irén keres valamit az élet­ben, de nem találja. Nomár- most, hogy mit keres, az nem mindig nyilvánvaló. Még az a legvalószínűbb, hogy férjet keres, ezért van a — külön­ben egyáltalán nem megnyug­tató, boldogító — kapcsolata Attilával, s talán azért (is) megy bele a „fal” házasságba is. És az is valószínű, hogy a lakásügy embertelen zűrjeit és a vele csőstül zúduló egyéb zűröket is azért vállalja, sőt, erőszakolja ki, mert így re­méli elérhetőnek emberi és női biztonságát. Csakhogy ez az Irén maga a született pechvogel, a született balek, a született naivitás. Csodás ér­zéke van hozzá, hogy minden választási lehetőségből a rosz- szabb megoldást válassza. En­nek az Irénnek így fog eltel­ni az élete. Zűrből zűrbe fog mászni, és ehhez a lakásügy csak háttér. Irén bajai nem a lakásügye megoldatlanságából származnak, hanem azért megoldatlanok a lakásügyei, mert 'minden egyéb is megol­datlan körülötte, benne. És Gothár filmje itt hibázik. Irént ugyanis úgy ábrázolja, hogy a nézőnek meg kellene sajnálnia. De ezt a nőt meg­sajnálni nem lehet, mert a bajokat nem a sors zúdítja a fejére, hanem főként és első­sorban ő maga. Nick Carter, a szuperdetektív Bűnügyi filmparódiának jelzi a tilmet a moziműsor. A csehszlovák Oldrick Lipsky filmje azonban igen kevéssé bűnügyi és még kevésbé pa­ródia. Ugyanis sem a forga­tókönyvnek sem Lipskynek nincs elég átütő humora ahhoz, hogy ebből a históriából kicsi­holja a benne rejlő lehetősé­geket. Néróiképp megnyugta­tó, hogy Prága szinte vala­mennyi nevezetességét, s fő­leg: szinte valamennyi neve­zetes sörözőjét megismerhet­jük a filmből. A gusztusos söröskriglik látványa azonban nem kárpótol a filmből hiány­zó iróniáért. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom