Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-04 / 283. szám

1979. DECEMBER 4., KEDD iyKw, an Rekonstrukciós munka fo­lyik a PEVDI pilisszentiváni gyárának bőrdíszmű-üzemében. Az új csarnok oszlopai készen állnak. Az épület könnyűszer­kezetes elemekből készül, ame­lyeket Dunaújvárosból szállí­talak a helyszínre. A munká­kat az érdi költségvetési üzem végzi. A következő ütemben a bel­ső munkák kerülnek sorra, előbb az ajtók beállítása, majd a falazásokat végzik. Ennek a határideje ez év vége. Ezt kö­vetően pedig a belső rész ki­alakítása, a szerelés, a víz, vil­lany és fűtés elkészítése kö­vetkezik. Az előzetes tervek szerint a jövő év első felének végére várható, ihogy teljesen elkészül az új csarnok, mely fontos szerepet kap a gyár­egység életében. Itt kerül ki­alakításra a raktár és az ex­portcsomagoló. Eddig ugyanis az exportcsomagoló például az üzemépület földszintjén kapott helyet, elvéve a területet a termelő tevékenységet végző részlegtől. Közös kutatások, eredmények Beszélgetés dr. Sugár János egyetemi tanárral, az Onkopathológiai Intézet vezetőjével A kísérleti rákkutatásban 9 nagyobb területen folytatnak a szocialista országok kutató­munkát. Magyarország az úgynevezett experimentális és a klinikai chemoterápia terü­letének gazdája, vagyis a kí­sérleti kutatómunkát és a daganatok gyógyszeres keze­lését koordinálja. — Professzor úr, napjaink or­vostudományában a rákkutatás az a terület, amelytől a legtöb­bet vár az emberiség. Hogyan befolyásolja e betegség kutatá­sát két ország együttműködé­se? — A daganatkutatásban sze­mélyi kapcsolatokkal kezdő­dött a nemzetközi együttmű­ködés. Elsősorban a moszkvai Onkológiai Tudományos Köz­ponttal, más akadémiai inté­Szűk helyen is Gyorsabb panelekből Sikerrel tértek át a házgyá­ri panelek alkalmazására a Budapesti Lakásépítő Vállalat­nál. Az eddig használj zsalu- zási technológiától eltérő, fele annyi munkaidőt igénylő pa­nelépítésre két év alatt ké­szültek föl a vállalat dolgo­zói, s az idén már ezer la­kást szereltek össze házgyári elemekből, közülük 640 már beköltözhető. A vállalat eddig alagútzsa- luzási eljárással dolgozott, ami korszerű építkezési mód­szer és kitűnően alkalmas szűk helyek, foghíjak beépí­tésére, ám lassú eljárás. A technológiai váltást a buda­pesti lakásprogram céljai és a házgyári kapacitás megnö­vekedése indokolják. A ház­gyári termékek alkalmazásá­val égy lakás elkészítéséhez ez eddigi kétezer munkaóra helyett már csak ezerkétszá­zat használ föl a vállalat. A? új technológia elsajátí­tására teljesen átszervezték a termeléselőkészítést, s az építőket átképezték a számuk­ra eddig ismeretlen munkafá­zisokra: darukezelésre, panel­rögzítésre, -hegesztésre. A szakipari munkák csökkenté­se érdekében sok tevékenysé­get már a falak fölhúzása előtt elvégeznek. így például előre kiszabják a lakásokba kerülő szőnyegeket, s nagy­üzemi módon mázolják az aj­tó- és ablaktokokat. A befe­jező munkálatok gyorsításá­ra ütembrigádokat szerveztek, amelyek egy-egy tevékenység­re szakosodtak, s e munka- megosztással szervezettebbé és áttekinthetőbbé vált az épí­tés. Jövőre 1660 házgyári lakás átadását tervezik, a panelépí­tési kapacitás további növe­lésével pedig fölkészülnek az évi kétezer panellakás gyár­tására. A hagyományos, alag­útzsalus építésről azonban nem mondanak le teljesen, egyedi épületek, tömbök mun­kálatainál ttovábbra is alkal­mazzák. Marasztaló december Vendégek a tundravidékröi Hazánkban ritkán megjele­nő madarak tartózkodnak a Csongrád megyei vadvizeken.- A Fehér-tói természetvédelmi területen a magas észak lakói, a tundravidéken fészkelő kis bukók vendégeskednek. Hazá­jukat a vizek befagyásakor hagyják el és keresik fel a jégmentes tavakat. Az apró halakkal, rovarokkal és növé­nyekkel is táplálkozó madarak jól érzik magukat a dél-alföl­di vadvizeken a decemberi enyheségben. Ugyancsak ritkaságszámba megy a varjú nagyságú batla a Fehér-tón. Ezek a hajlott csőrű gázló madarak csak a nyári időszakban szoktak né­ha megjelenni a Dél-Alföldön, s ilyenkor már rendszerint Afrika trópusi tájain vagy déli részein telelnek. Minden bizonnyal az évszakhoz képest meleg, szinte tavaszias időjá­rás marasztalja őket mind­addig, amíg a lehalászott ta­vak bőséges élelmet kínálnak. zetekkel, a moszkvai Herzen Intézettel alakultak ki ezek a kapcsolatok. Egy-egy kutató tudós utazott tőlünk hosz- szabb-rövidebb időre ezekbe az intézetekbe és onnan is ér­keztek hozzánk tudományos kutatók. Példának említem, hogy a legnevesebb szovjet rákkutató, Blohin akadémi­kus, a Lenin-díj bizottság el­nöke, személyesen is eljött hozzánk az Onkológiai Intézet fennállásának 25. évforduló­jára. Ugyanilyan jó kapcsola­taink vannak Napalkov aka­démikussal, a leningrádi On­kológiai Intézet igazgatójával. Tapasztalataink kölcsönös megismerése, közös kutatási témák kidolgozása jelentősen csökkenti a kutatás egy-egy fázisának időszükségletét. — ’ Elsőként orvosi területen éppen a daganatkutatásra kö­töttek egyezményt a KGST-n belül. Ezt később az egészség­ügy más területére is kiterjesz­tették. Mt a szerepe e téren ha­zánknak? — Természetes, hogy más országok által folytatott kuta­tási programokban is részt veszünk, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a rákkuta­tás minden területén ismere­teink „naprakészek”. — Hogyan válik kSzkinccsé a tudomány egy-egy újabb eredménye? — A kutatás nálunk és a többi szocialista országban szintén önállóan folyik, amíg egy gyógyszer kipróbálás alatt van, ez a gyógyszert előállító laboratórium ügye. Akkor vá­lik a gyógyszer vagy bármely más kutatási eredmény köz­kinccsé, ha eredményt tudnak a kísérletekkel felmutatni. A Szovjetunióval közösen számos eredményt elértünk már, s kiemelkedőek kapcsolataink az NDK-val is. — A kutatócserék gyakor­lati jelentőségét miben látja? — A kétoldalú magyar— szovjet egyezmények biztosít­ják, hogy pontosan megismer­jük egymás munkamódszerét, laboratóriumát, műszerezettsé­gét, technikai lehetőségét. Mindez nagyon fontos, mert nekünk egy, közös nyelven kell beszélnünk ahhoz, hogy egymás gondolatmenetét is megismerjük. Van azonban ennek egy másik hallatlan előnye is. A szovjet onkoló­giai tudományos központban munkába állították a legújabb és legfejlettebb műszereket, eszközöket, amelyekkel mi csak hosszú évek múlva fo­gunk rendelkezni. Kutatóink azok használatát megtanulják ott, a helyszínen ismerhetik meg ezeket a műszereket, és ezek alkalmazása annak idején nálunk már nem jelent gondot. — Megjelent már néhány ma­gyar-szovjet (cözö3 Kiadású .szakkönyv a rákkutatásról. Mi­lyen újabb nublikációk várha­tók a közeljövőben? — Megjelent már Blohin— Eckhardt közös könyve az elő­rehaladott rák kezeléséről. Az orvostovábbképzés célját szol­gálja Trapeznyikov—Eckhardt szerkesztésében nemsokára megjelenő onkológiai tan­könyv. Ezenkívül bolgár— szovjet—magyar közös ki­adásban a rák megelőzéséről is könyv jelent meg. A legkö­zelebbi hetekben megjelenő magyar—szovjet közös köny­vünk a daganatok elektron­mikroszkópos szerezetével, o daganatok ultrastruktúrájával — úgynevezett finomszerkeze­tével foglalkozik. Sugár professzor a magyar rákkutatás utazó nagykövete, számos nemzetközi fórum elő­adója. Nemrégen érkezett ha­za az Egyesült Államokból és máris Pöstyénbe utazott, ahol a KGST egészségügyi prog­ramja keretében a daganatku­tatás legközelebbi teendőit beszélték meg. K. S. A Mezőgép érül gyáregységében különböző húsfeldolgozó gépeket és gépalkatrészeket készítenek a szombathelyi hús­kombináthoz, valamint a debreceni gépgyárnak. A képen: Horváth György é3 Babies József, a baromfifeldolgozó vonal szivattyúját szereli. Barcza Zsolt felvétele Hány óra egy nap Nagydiófán? Egyszerre híd és választóvíz — Fiatalon, huszonhárom éves fejjel lett vezető, neves teesz egyik első irányítója, ké­sőbb elnöke. Hogyan? — Gödöllőről, az egyetem­ről Újszilvásra kerültem gya­korlatra, a vizsgák után jöt­tem Szentmártonlcátára, ott lettem előbb főagroncmus, majd elnök. De hogy hogyan, arra ne nálam keresse a vá- lászt: szóltak, én elvállaltam. Az igazság az, hogy korán el­kapott a gépszíj. s azután már nem volt megállás. — Élete, úgy tűnik, nagyot váltott: gazdasági irányítóból közigazgatási vezető lett, a nagykátai járási hivatal elnö­ke. Nem gyökeres fordulat ez a változás? —t Magam lepődtem meg a legjobban, amikor meghallot­tam az elképzelést. A 'ta­nácsokról addig is többet tud­tam, mint az átlagállamoolgár. Munkám révén, a vébéken, a pártbizottsági üléseken át el­jutott hozzám a tanácsok éle­te. Ismerem a vidéket: Tápió- ságon születtem, itt lakom ma is, s már téesz-elnökként be­jártam a járást. De azért csak más kívülről nézni a szerveze­tet. mint ajtaján belépve, fe­lelős vezetőjeként benne dol­gozni. Amikor idekerültem a hivatalba még nem ismertem a tanácstörvényt. Most kóstol­gatom, a gyakorlatban. Együtt a csapattal — A megváltozott körülmé­nyek között, változott-e vezetői stílusa? — Lehet, hogy más egy gaz­daság munkája és más a ta­nácsi szervezet; bizonyára lesz is és kell is változás. De vég­tére is emberekkel dolgozom, embereket irányítok és így nézve már nem olyan nágy a váltás. A vezetői stílus pedig az, ember stílusa, nem hinném, hogy a járási hivatal változást követelne tőlem. — Van vezetői ars poeticája? — Biztosan van, de megfo­galmazásán még nem törtem a fejem. Szeretem az egysze­rűséget viselkedésben is, veze­tői stílusban is. Szeretem, ha dolgoznak a munkatársaim. Itt, a hivatalban is kezdettől bevezettem: az enyém csak az aláírás joga, ők maguk a té­mák értői, én legföljebb rá­kérdezhetek dolgokra. Nem szeretem a sok beszédet, a sok összeülést, s hiszem, hogy író­asztal mellől nem lehet irányí­tani. A itáaszben is többet vol­tam a határban, mint az iro­dában; most sokszor mondják: engem puskával se lehetne el­találni. Hacsak tehetem neki­indulok a járásnak, az a mi hivatalunk. S ha 'jó a csapat, ment anélkül nem megír jól, meg is lehet csinálni a dol­gunkat. — A csapatot említette. A járási hivatalnál msgvan-e a csapat? Vagy legalábbis a já­tékosok? — Meg. Űj ember vagyok ebben a házban, de ezt azért bátran állíthatom. Szakmáju­kat értő, jó képességű, dolgoz­ni akaró társaságba kerültem és ez engem is munkára sar­kall. Malomkövek között —■ És a községekben? — Ez már nehezebb. Az el­ső hetek azzal teltek, hogy is­merkedtem a járással. Több idősebb vezetést találtam, fá­radtan, nehézkesen intézték a községek sorsát. Másutt sze­mélyes hibák hátráltatták a fejlődést. Első feladatunk a személyi volt tehát, s úgy ér­zem, a négy hónap alatt is so­kat tettünk. — Különös kettősség jellem­zi a járásokat: egyszerre híd és választóvíz a fent — a me­gye — és a lent — a tanácsok — között. Melyiké a főszerep, a hídé vagy a választóvízé? — Jól látja: van két hatal­mas malomkő és mi őrlődünk közte. Hiszen a járás az, ami helyi érdekeket képvisel föl­felé, ugyanakkor mi pártfogo­lunk megyei terveket lefelé. És ezek az elképzelések, bi­zony, nem mindig a helybeliek szája íze szerint valók. Dehát azért vagyunk, hogy ezt meg­oldjuk. Ügy látom, egyre több a türelem a tanácsoknál. Nem csupán ebben a kérdésben, másban is. A pénzben például. Volt idő, amikor napirenden volt a sirás, emlékszem régeb­bi vébákre, a pénz miatt, per­sze. Ma, tudjuk, kevesebb a pénz, nem is várható több, s községeink többsége mégsem azt kérdezi, hogy miért nincs, hanem, hogy hogyan oldja meg kevesebből is a több feladatot. — Milyen elképzelésekkel kezdte a munkát? — Sok elgondolásom, éppen a hely újdonsága miatt nem lehetett, de most lassan fél év­vel a hátam mögött körvona­lazódik a feladatunk. Egyetlen fogalommal határozható meg a cél: visszaállítani a járás te­kintélyét. Az igazság az, hogy az emberekben sokáig élt a járási tanács képe. Akkoriban az nagy hatalom volt, pénzt osztott, kérdezés nélkül.. Na­gyobb kalappal köszöntek ak­kor az emberek. Hogy megvál­tozott a járási vezető testület szerepe, elvibb, árnyaltabb lett, de vesztett súlyából. Visszahozni őket Ebből akarunk most vissza­szerezni valamit. Ügy alakult, hogy elszoktak a hivataltól a községi emberek, legföljebb, ha levelezésben merült ki a kap­csolat. Ez a dolgunk most, visszahozni az embereket a járásra, máris megindult va­lami. Néha nem lehet •y.ácfjg „ menni a folyosón, annyi a köz­ségi ember. És ez jó, mert szükségünket érzik és van bi­zalmuk, hogy hozzánk fordul­janak. — Elnök elvtárs, hány óra egy nap? — Nem tudom, sose számol­tam. Ügy mennek egymás után órák is. napok is, mintha zsi­nóron húznák. — Előre? , — Igen. Előre. M. A. MEGNYITOTTUK 4. MOSÓSZALONUNKAT SZENTENDRÉN (Felszabadulás lakótelep, N. épület) Az új mosószalon Szentendrén és környékén lakók fehérnemümosási somiján kíván segíteni. A 4 kg-os tételeket elkülönítve 3 napon belül elkészítjük. Közületeket is kiszolgálunk. PEST MEGYEI SZOLG.Al.TATO ÉS CSOMAGOLÓ VÁLLALAT I Feldolgozó |ép@k Érdről •f) '■Kedves Gyerekek! : SIETEK HOZZÁTOK, DE : ELŐBB MINDENFÉLE : FINOMAT VÁSÁROLOK f VALAMELYIK i • : ÁFÉSZ- VAGY ABC-ÁRUHÁZBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom