Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

1979. DECEMBER 29., SZOMBAT xMttm Búcsú Kelen Jolántól Az életének 88. esztendejében elhunyt Kelen Jolán, te­metése január 3-án, 13 órakor, a Mező Imre úti temető Mun­kásmozgalmi Panteonjában lesz. Elvtársai, barátai 12,30 órától róhatják le kegyeletüket. Kelen József né, vagy aho­gyan könyveit, cikkeit szig­nálta, Kelen Jolán, magas kort ért meg, és életének 88. esztendeiéből vagy 70 évet töltött a haladás szolgálatá­ban. 1910-ben csatlakozott a korabeli haladó egyetemi if­júság szervezetéhez, a Galilei körhöz, hamarosan bekerült a kör vezetőségébe, 1915-ben pe­dig már a szervezet társelnö­ke, 1916-ban főtitkára lett. Kezdettől fogva a kör szo­cialista balszárnyához tarto­zott, Szabó Ervint vallotta mesterének. 1918-ban Duczynska Iloná­val és Sugár Tivadarral együtt folytatott illegális antimilita- rista munkát. A hírhedt Gali- lei-per kapcsán ellene is rend. őri eljárás indult, tanári állá­sától is megfosztották. Élete az első világháború utolsó éveitől kezdve összefor­rott férjének, Kelen József­nek, a kiváló forradalmár­mérnöknek, Korvin Ottó báty­jának, a Tanácsköztársaság népbiztosának pályafutásával. Ismeretes, hogy 1918. novem­ber 24-én a Kelen-házaspár Városmajor utcai lakásán mon­dották ki a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalaku­lását. Mindketten a párt ala­pító tagjainak számítottak. 1919. március 21. után tag­jává választotta a munkásha­talom fontos vezető testületé, a Budapesti Központi Forra­dalmi Munkás- és Katonata­nács. Ezzel egyidejűleg a Közoktatási Népbiztosságnak, a gyermekek szociális helyze­tével foglalkozó osztályának élére állították. Mindkét mi­nőségében áldozatos munkát végzett, egészen a munkásha­talom leveréséig, amikor is emigrálni kényszerült. Becsben az illegális KMP-t szervező tevékenység során Landler Jeng es Lukács György munkatársa volt. 1922-tol a Szovjetunióban élt, ahol főiskolai tanárrá nevezték ki, majd a tankönyvkiadó ide. gennyelvű osztályának főszer­kesztőjeként működött. Kelen Jolán, 1954-ben ha­zatért Magyarországra és gaz­dag tapasztalatai birtokában a a Párttörténeti (akkor munkás- mozgalmi) Intézet munkdtársa lett. Több gondolatébresztő, újat adó történeti és pedagó­giai munkát publikált. 1976- ban, 85 éves korában, jelent meg Eliramlik az elet címmel kortörténeti dokumentum jel­legű önéletrajza. Haláláig tagja volt a -XZZ. kerületi pártbizottságnak. Elő­rehaladott korában is fürké­sző, újat kereső, az eredmé­nyeket és hibákat egyaránt meglátó, a tévedések kockáza­tát vállalva vitatkozó, szelle­mesen író és beszélő, hu­mort értő ember volt. Hű ma. radt ifjú korának eszméihez, soha nem feledkezett meg ta­nítói gazdag örökségéről. Hu­manista forradalmárként, cse­lekvő emberként őrzi meg em­lékezetünk. Az MSZMP Központi Bizottsága, az MSZMP Budapesti Bizottsága Felmentések - kinevezések A Minisztertanács Földvári László és Kiss Dezső közleke­dés- és postaügyi miniszterhe­lyetteseket — érdemeik elis­merése mellett, nyugállomány­ba vonulásuk miatt — január 1-i hatállyal e tisztségükből fölmentette, egyidejűleg Cseri Istvánt és Ónozó Györgyöt közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettessé kinevezte. Az Elnöki Tanács Kiss De­zsőnek másfél évtizedes ered­ményes miniszterhelyettesi munkássága, valamint több évtizedes munkásmozgalmi te­vékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása al­kalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács, he­lyettes elnöke pénteken a Par­lamentben adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Pullai Árpád közlekedés- és posta­ügyi miniszter. Javuló kínálat kistermelőknek A kistermelők anyagi-mű­szaki ellátásában jövőre ked­vező változások várhatók. A kisgépekből importból, illetve hazai gyártásból előrelátha­tóan megfelelő lesz az ellátás, és javuló kínálat ígérkezik a szerárukból is. A mezőgazdasági kisterme­lők és a felvásárló szerveze­tek közötti kapcsolatban to­vábbra is fontos lesz az ér­tékesítési biztonság. Ai egyesülések után a fogyasztási szövetkezetekben Hatványozódott lehetőségek Évről évre nagyobb szerepet vállalnak Pest megyei fogyasz­tási szövetkezetei a lakosság kereskedelmi ellátásából, a fe­hér foltok felszámolásából. Ugyancsak jelentősen járulnak hozzá a mezőgazdasági ter­meltetés, illetve a felvásárlás fejlesztéséhez. A takarékszö­vetkezetek s a mozgalom leg­ifjabb közösségei, a lakásszö­vetkezetek korábban sok he­lyen megoldatlan szolgáltatá­sok gazdái lettek. Az előbbiek ma már gyakorlatilag minden településen ellátják a takarék- pénztári teendőket, míg az utóbbiak több mint 5 ezer szö­vetkezeti lakás állagának megóvásáról, karbantartásáról és az új építőközösségek irá­nyításáról gondoskodnak. Javuló ellátás A fogyasztási szövetkezetek munkájuknak hatékonnyá vá­lásához jelentős részben já­rultak hozzá az 1971-től nap­jainkig lezajló egyesülések. Napjainkban 78 fogyasztási szövetkezet működik a me­gyében. Az egyesülésekkel kö­zepes vállalati nagyságú szö­vetkezetek jöttek létre, közü­lük a legnagyobbak árbevétele meghaladja az 1 milliárd fo­rintot. A szervezeti változá­sokkal követően javult a me­gye lakosságának ellátása. A körzeti szövetkezetek te­rületén nagyobb lehetőség nyílt a kereskedelmi munka- megosztásra is. Különösen így van ez a váci és a dabasi áfész működési területén. A szakosodás ellenére is jelen­tősen nőtt a forgalom. Korszerű kiszcljélás Az egyesüléseket követően 24 ezer négyzetméterrel nőtt a boltok alapterülete. A kor­szerű ABC áruházak szama megduplázódott. A többi, a régóta meglevő boltok több­ségét átalakítói ‘ k, illetve korszerű kiszolgálási rendszert vezettek be. Körülbelül 60 italboltban teremtették meg _a n.eleget el-forgalmazás lehető­ségét. Jelentősen csökkentek a községek közötti ellátási kü­1 lönbségek. Kiemelkedő ered­ményeket ért el ezen a terü­leten a Monor vidéke, a Gal- ga vidéke, szobi, a dabasi és budai járási áfész. Az egyesülések jótékony ha­tása tapasztalható a felvásár­lás területén is. Nemcsak ma­ga a felvásárló szervezet kor­szerűsödött, hanem a szövet­kezetek gondot fordítottak a termeltetés megszervezésére is. Előtérbe került / a piaci igé­nyekhez igazodó árutermelés, a szerződéskötések rendszerével nagyobb lett a termelési, érté­kesítési biztonság. Több szakcsoport öt korszerű felvásárlótelepet is nyitottak. Az eredmény: öt év alatt megduplázódott a fel­vásárlásból származó árbevé­tel, 765 vagonnal több zöldsé­get és gyümölcsöt értékesítet­tek. A szakcsoportok száma 1973- tól 35-tel, tagjaiké kétezerrel nőtt. Jól szemlélteti munkájuk jelentőségét, hogy Pest megyé­ben 100 ezer négyzetméternyi területen termesztenek fólia alatt' zöldséget. Különösen el­terjedt a kertészkedésnek ez a formája Dabason, Monoron, Vác környékén, a budai és a ráckevei járásban. Jelentős volt a fejlődés a takarékszövetkezetekben is. Az egyesült szövetkezetekben ki­vétel nélkül javult a gazdasá­gosság, az egy dolgozóra jutó nyereség is több a korábbinál. A megyében 23 településen 30 lakásfenntartó szövetkezet működik, egy szövetkezetre átlagosan 168 lakás karbantar­tása tartozik. Az egyesült szö­vetkezetekben javult az üze­meltetés karbantartás szerve­zettsége, a garanciális javítá­sok intézése. Ahogy ezt a MÉSZÖV leg­utóbbi küldöttközgyűlésén is megállapították, Pest megyé­ben is beváltak, jelentős ha­szonnal jártak a szövetkezeti egyesülések. Cs. A. Alapanyag a tojásban A Philaxia gyártja a kötelező olfásokhoz, az esetleges járványok leküzdéséhez, illetve az ajánlott oltásokhoz szüksé­ges anyagokat. A laboratórium százhúsz-százharminc millió forint értékben gyárt különböző vakcinákat, melyekből a ha­zai igények kielégítése mellett exportálnak is. Fehér József felvétele Bívpo&tat a kéBtdesóhisí&s (2.) Utódok, nemek, vándorok Az 1661—1714 között élt An­na angol királynő tizenhét gyermeket szült, de csak egyetlenegy érte meg közülük az első tizenkét hónapot. A napjainkban szólásként élő kö­zépkori állapotok iszonyú ren­det vágtak a világrajöttek so­raiban a főúri családoknál is, s még inkább a köznép utódai­nál. Nem ennyire távolra nézve: Magyarországon 1921- ben ezer élveszülött gyermek közül egyéves korának elérése előtt 192,7 halt meg. Két évti­zede, 1959-ben 52,4, s tavaly, azaz 1978-ban 24,4. Csupán ez az egyetlen számsor sokat mond arról, hazánk népessé­gének helyzete miként válto­zott, életkörülményei mennyi­vel adnak több lehetőséget az emberibb életre, mint koráb­ban. A jobbhoz több Folytathatjuk más. nézőpon­tokból. Magyarországon 1910- ben száz keresőre 136 eltartott jutott, s a harmincas években átlagosan egy-egy esztendőben 70—100 ezer között volt a munkanélküliek száma. Ma nevetséges dolog lenne munka- nélküliségről beszélni — telje- sítménynélküliségről azonban beszélni kell, ha nem is most, lévén cikksorozatunk rendel­tetése más —, s szinte szemünk láttára hosszabbodik meg ör­vendetesen az átlagos életkor. Magyarországon 1941-ben a férfiak átlagos élettartama — ez a szakkifejezés a születés­kor várhatóan elérhető élet­kort jelöli — 54,9 év volt, a nőké 58,2 esztendő. Napjaink­ra — 1977-re vonatkozik — ez az adat a férfiaknál 67,2, a nőknél pedig 73,5 esztendőre gyarapodott, öregebbek lehe­tünk, mint elődeink, s össze­hasonlíthatatlanul más öreg­kor vár reánk, mint aminek ők elébe néztek. Mindez igaz, ám ha túl ke­vés a gyermek, túl kicsiny azok tábora, akik átveszik a sokat emlegetett stafétabotot, akkor megváltoznak, eltorzul­nak a társadalom belső ará­nyai. Az úgynevezett inaktív népesség — elsősorban a ta­nulók, a nyugdíjasok — ará­nya az aktívakhoz képest nem mellékes, hiszen az igények növekednek, a jobb életet mindenki természetes jogának tartja. A jobbhoz azonban több kell a javak előállításának va­lamennyi terepén, s ezt a töb­bet csak meghatározott né­pesség-utánpótlás mellett ké­pes megtermelni a társada­lom. Tavaly, azaz 1978-ban 168 160 élveszülött neve került be az anyakönyvbe, s 140 121 embert temettek el. A különb­ség 28 039 fő; kevés. Mert gon­doljuk végig: a most és a ko­rábban született, kis létszámú korosztályok tizenöt, huszonöt esztendő múlva a mainál is kevesebb utódot hoznak a vi­lágra ... a népesség fogyni kezd. Pedig szívet melengető érzés volt, amikor — 1960 vé­ge a nevezetes dátum — ki­mondhattuk: tízmillióan va­gyunk. Azóta majdnem két év­tized telt el, s a gyarapodás 671 ezer fő csupán. Nem kizárólagos magyar gond ez. .Hasonló folyamat ment — és megy végbe — más országokban is. Tudjuk, hogy a család, mint termelői közös­ség szerepének csökkenése ma­gával hozza — falun ennek mindenki tanúja vagy éppen részese — a termékenység apadását. Tudjuk, hogy a nem azonos társadalmi rétegből há­zasodok — világszerte! — min­dig az alacsonyabb népesedési arányú réteg demográfiai szo­kásaihoz igazodnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közsé­gekben élő ipari munkások termékenysége magasabb, mint a városban élő társaiké ... A népesség összeírásakor nem csupán az élők számának megtudakolása a cél, hanem az is, vajon milyen a népesség összetétele? Ezerféle csoporto­sítás kínálkozik — iskolai vég­zettség, foglalkozás stb. —, de a két legfőbb, s nemzetközileg általános: a kor és a nem sze­rinti összetétel. Megelégedve most a megyei adatokkal: az 1970-es népszám­lálás idején a megye lakossá­gának 15,7 százaléka tartozott a hatvanévesek és az időseb­bek csoportjába, 1978-ban ará­nyuk egytized százalékkal volt nagyobb. Ennél sokkal lénye­gesebb változások mentek vég­be a fiatalok körében, hiszen az évtized elején a megyében élők 21,3 százaléka még nem töltötte be a tizenötödik élet­évét, míg 1978-ban ez az arány 22,3 százalékot tett ki. Ez az egy százalék azonban ebben az esetben tízezer gyermekkel egyenlő! A legnépesebb kor­osztály, akárcsak 1970-ben, változatlanul a húsz és hu­szonkilenc év között-ieké. Hazánkban valamennyi nép- számláláskor nőtöbbletet álla­píthattak meg. Igaz, a század kezdetekor — 1900-ban 1005 nő jutott ezer férfire — ez a többlet még minimális volt, az első világháborút követően vi­szont folyamatosan emelke­dett. A csúcs a második vi­lágháború utáni első népszám­láláskor, 1949-ben mutatko­zott, 1081 nő jutott ezer férfi­re. Azóta némi kiegyenlítődés megy végbe, ez a mutató 1960- ban 1073, 1970-ben 1067, s 1979 elején 1061 volt. Hozzátesz- szük: a múltban sok ország­ban, hazánkban is egy időben, a női népességet nem szám­lálták meg, az ember jelzőt még az összeíróíven is csupán a férfiak birtokolhatták ... így azután a statisztikusoknak a történelmi távlatú adatokat gyakran nélkülözniük kell, ha a nemek egymáshoz viszonyí­tott arányát vizsgálják. Elgondolkoztató végpontok; 1960-ban az ország lakosságá­nak 24,9 százaléka tartozott a 0—14 évesek korcsoportjába, idén arányuk 21,5 százalék. Ugyanakkor a hatvan éven felüliek aránya 13,8 volt 1960- ban, s 16,9 százalék 1979-ben. S ez még akkor is gondolko­dóba ejthet bennünket, ha a megye lakossága az országos átlaghoz képest fiatalabb. Az élveszületések száma Pest me­gyében meglehetősen magas: 1975-ben 18 863, 1976-ban 17 832, 1978-ban viszont már csak 15 737 volt, azaz a népes­ség növekedése ellenére is ke­vesebb az ifjú utód, s ez szin­tén bizonyos irányzatokra fi­gyelmeztet, A szükségesnél kevesebb Hazánkban a hetvenes évek­ben viszonylag népes korosz­tályok léptek munkába, illetve a nők szülőkorba, ami az öt­venes évek ismeretes nagy népességszaporulatának a kö­vetkezménye. A munkába lé­pők csoportja azonban folya­matosan apad, s a nyolcvanas évek elejére, amikor a hatva­nas évek középső harmadában születettek választanak elő­ször munkahelyet, meghök­kentően picinyre zsugorodik. Az egyszerű népssságrepro- dukcióhoz ugyanis — tehát ahhoz, hogy az ország lakos­ságának lélekszáma majdan ne csökkenjen — 16 ezrelékes él- veszületési arányra lenne szükség. Azt hosszú ideig nem értük el. Tíz év alatt (1960— 1969j a legnagyobb élveszüle- tési szám, ezer lakosra' vetít­ve, 1968-ban volt: 15,1. A leg­kisebb 1962-ben: 12,9. A het­venes évek sem hoztak lénye­ges változást. Igaz, három esz­tendőben az élveszületések meghaladták az említett 16 ez­relékes határt, a csúcs 1975- ben volt, ezer lakosra vetítve 18.4 élveszületéssel, de a leg­utóbbi években ismét csökke­nés tapasztalható. Mielőtt félreértés lenne: a kérdés nem egyszerűen az, hogy a születettek száma meg­haladja-e a meghaltakét, mert hiszen rendkívüli esetektől el­tekintve, ez természetes. A nettó reprodukciós együttható formulája — aminek alapján a népesség-utánpótlás tényle­gesen jellemezhető — így hangzik: ezer élveszületett lány (utánpótlandó népesség), élete folyamán (az adott ha­landóság figyelembevételéve!) hány gyermeket fog szülni (az adott termékenységi mutató szerint)? E bonyolultnak tűnő számítás újra meg újra azt igazolja, hogy jelenleg a szük­ségesnél kevesebbet. Ezzel .pe­dig a gazdasági növekedés holnapja mellé kerülhet kér­dőjel. Ugyanis: törvényszerű, hogy meghatározott fejlődési sza­kaszban a népesség gyorsab­ban növekszik, mint benne a munkaképes korúak szama. A gazdasági növekedés együtt jár az oktatási, a képzési kö­vetelmények gyors emelkedé­sével, ez viszont későbbre tol­ja a munkába lépés idejét. Ugyanakkor, egyre több idős ember, bár munkaképes, nem vállalja a nyugdíj elhalasztá­sát, mert pihenése így is biz­tosított. A keresők táborának létszámcsökkenése viszont a népgazdaság egész frontját módosítja, ennek a frontnak az esetleges gyengülése pedig az életszínvonalat... Olyan törvényszerűség ez, amit nem tudunk áthágni. Utaltunk már rá: egy-egy országon belül a különböző te­rületrészek népességének ala­kulását a természetes szapo­rodás mellett lényegesen be­folyásolhatja — és befolyásol­ja is — a migrációs mérleg, azaz a vándorlások — azoda- és az elköltözések egyenlegé­nek — különbözete. Itt hosz- szú évek óta Pest megye — nagyon is viszonylagos, két­arcú eredmény ez — a leg­főbb nyertes. Három esztendő alatt, 1976 és 1978 között a megye vándorlási különbözete 12 960 fős gyarapodást muta­tott, miközben például Sza- bolcs-Szatmár megye 11 822 la­kosát vesztette el. Tizenkilenc megye közül mindössze hat­nak pozitív a vándorlási kü­lönbözete, ám a másik öt me­gye összesen fele akkora gya­rapodást sem mutathat fel a vándorlási különbözet nye­reségeként — a szám: 5959 fő, az 1976 és 1978 közötti három évben —, mint egyedül Pest megye. S ez már erősen el­gondolkoztató, következmé­nyek seregét maga után vonó folyamat. Előbbiek ismeretében talán már nem meglepő, hogy a megyében seregestől lelni olyan településeket, ahol az 1970-es népszámlálás óta más­fél-, kétszeresére növekedett a lakosság, s olyan járásokat, vá­rosokat, ahol egyetlen év ván­dorlási különbözete közepes nagyságú falvak népességével egyenlő. Nem részletezve, mindössze a tényre szorítkoz­va: egyetlen esztendőben, 1978-ban például Dunakeszi városának népessége a ván­dorlási küiönbözetből 756 fő­vel növekedett, a budai járá­sé 1255 lélekkel! Nem sokkal marad el ettől a ráckevei já­rás, ahol a vándorlási külön­bözet 914 főt tett ki, a megye egészét nézve pedig 4482 a sza­porulat a letelepedőkből. Leirbpadöh áradata Így könnyen érthetővé vá­lik, hogy a megyében négi] já­rás lakossága is meghaladja a százezer embert — sorrend­ben: a budaié, a monorié, a gödöllőié, a ráckeveié —, míg az 1970-es népszámláláskor csak két ilyen — a budai, a gödöllői — akadt. A bevándor­lás iránya, valamint a megye alacsony urbanizációs szint­je miatt az 1970-es népszám­lálás óta a községek lakossá­ga. számszerűen, lassabban nőtt, mint a városoké, Az 1970- es népszámláláskor a megye akkori öt városában 125 510 lé­lek élt, 1979 elején viszont a nyolc városban — tehát a leg­nagyobbat. Érdet is beleszá­mítva — 231 055 főt tett ki a lakónépesség. Nagy kérdés —. s ezt még akkor is megjegyez­zük itt, ha más feladatunk lé­vén, a választ " most nem ke­reshetjük rá —, hogy városa­ink némelyike szinte levegőt sem kap a letelepedők árada­tától, hiszen például Dunake­szire a hetvenes években esz­tendőnként átlagosan ezer be­települő jutott, s Százhalom­batta népessége 1970 és 1979 között hatezerről 16,4 ezerre emelkedett. Mészáros Ottó Következik: HOL LAKUNK?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom