Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

ttscri» 1979. DECEMBER 1., SZOMBAT Takarékosság és művelődés CÉLSZERŰEN GAZDÁLKODNI, A FELADATOKRA KONCENTRÁLNI Mennyi lesz a jövő évi tá­mogatás? Szinten tartható-e, tovább fejleszthető-e a telepü­lések és közösségek kulturális élete az új gazdasági körül­mények között? A jövő évi költségvetés ké­szítésekor valamennyi nép­művelő előtt ott vibrál ez a kérdés. A társadalom termé­szetesen nem mondhat le a népművelésről, mivel a fejlett szocializmus építésének elen­gedhetetlen feltétele az embe­rek szakmai, politikai és álta­lános műveltsége. A város könyvespolca A váci járási könyvtár ve­zetői már akkor számításokra kényszerűitek, amikor felszó­lítást kaptak a folyóiratok jö­vő évi előfizetésére. A könyv­tár idei kiadásai a munkabé­rekkel, a 250 ezer forint könyvbeszerzéssel és fenntar­tási költségekkel együtt 1 mil­lió 400 ezer forintot tesznek ki. Ez az összeg jövőre sem változik, a folyóiratok ára vi­szont oiy mértékben emelke­dett, hogy a gyermekkönyv­tárba előfizetett eddigi 40 he­lyett csak 20—25 félét tudnak megrendelni, a központi könyvtár részére járó külföldi lapok közül pedig többet kénytelenek lemondani. Nem tudják biztosítani a kisváci városrész körzeti könyvtárá­nak, valamint a művelődési központban kialakított fonaté- ka- és folyóirat-olvasó számá­ra sem a megfelelő példány­számot. Ez érzékenyen érinti a város kulturális életét, hi­szen a folyóiratok szerepe ve­tekszik a könyvekkel, s ' az emberek egy része az olvasó­termekben tájékozódik. — Nem lehetne átcsoporto­sítani valamit, esetleg kevésbé jelentős tételt kihagyni a költségvetésből? — Nem, mett több könyv ára is emelkedett, így köny- nyen lehetséges, hogy jövőre valamivel kevesebb kerül a város könyvespolcára — mondja Weisz Gábor igazgató. — Sajnos 110 ezer forinttal többre lenne szükségünk a dologi kiadások növekedése miatt. Tudatosabban. A Művelődési Közlöny ok­tóberi száma közölte az Anyag- és Árhivatalnak, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának irányelveit, amelyek a nagyobb, túlzottan költséges rendezvényék számának csök­kentésére, a takarékos gazdál­kodásra hívja fel a figyelmet, s a rendezvények bevételei­nek növelését irányozza elő. Mi tagadás, sok helyen elő­fordult, hogy a kevésbé lát­ványos, folyamatos népműve­lői munka helyett fölöslegesen nagy rendezvényekre pazarol­ták a pénzt. Ezzel a gyakor­lattal szakítani kell. A szakszervezetek megyei tanácsán az idén is több mint 3 millió forintot osztanak fel a könyvtárhálózat és az üze­mi közművelés támogatására. Tehát annyit, mint tavaly, de egy fillérrel sem többet. Sze­keres Zoltánnak, a kulturális- agitációs és propagandaosztály vezetőjének véleménye szerint azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy az üzemek jóléti, szociális és kulturális alapját ezután nagyobb mér­tékben terhelik az étkezteté­si és egyéb szociális kiadások. Túllépik a keretet? Kecskés Józsefnek, a gödöl­lői járási művelődési központ igazgatójának is az a vélemé­nye, hogy szükség van ugyan racionális intézkedésekre, de differenciálni kell. A műve­lődési házak feltételei ugyanis nem mindenütt azonosak. Valóban. Óriási a különbség a pilisszentiváni 75 ezer fo­rintos, a váci csaknem 6 mil­liós, a többi járás. átlag más­fél milliós, s a nagyon rossz körülmények között működő gödöllői intézmény 600 ezer forintos költségvetése között. S a nagy számokon belül két­ségtelenül könnyebb átcsopor­tosítani. A tervek szerint a jövő év novemberében készül el Gö­döllőn a város új művelődési központja. Már most toboroz­ni kellene- az új munkatársa­kat, s felkészíteni őket a fel­adatokra, de erre még se bér, se státus. No és az a bűvös 02/8-as költségvetési rovat! A művelődési házakban ebből a keretből fizetik a szakkörök és klubok vezetőit, valamint a TIT-előadók és a műsorok szereplőinek tiszteletdíját. Itt, Nagykátán és Érden ebben a rovatban az idén 10 százalék megtakarítást írtak elő a ta­nácsok. Az igazgató akkor sem lépheti túl a csökkentett keretet, ha netán többletbevé­telből tudná fedezni a kiadá­sokat. Következésképpen Gödöllőn nem 10, hanem 9 hónapra ter­vezik a szakkörök működését, s jövőre kevesebb ismeretter­jesztő előadást rendeznek. Nagykátán már szeptember­ben kimerült a keret, ezért beszüntették a rendszerint nyereséges discóműsorokat, nfe- hogy a lemezlovas tiszteletdí­ja miatt tovább növekedjenek a kiadások. A művelődési köz­pont gazdasági vezetője kiszá­mította, hogy jövőre 300 ezer forinttal csökken a bevételük, mert ahol műsor van, ott tisz­teletdíjat is fizetni kell. Így inkább kevesebb műsort ren­deznek. Cmelly Ödön igazgató szerint ez a rendelkezés meg­merevíti a gazdálkodást. A 10 százalékot nem egyetlen ro­vatra, hanem a költségvetés egészére kellett volna megál­lapítani. A rendelkezés így sajnos nem ösztönöz a saját bevételek növelésére, lényegé­ben tehát a takarékossági el­vek ellen hat. Ezt a nézetet erősíti meg Vrbán László, az érdi városi művelődési központ igazga­tója is, aki szerint, ha egy vállalat felajánlana egy bizo­nyos összeget, hogy ezért cse­rében klubot nyisson vagy mű­sort rendezzen a dolgozóinak, a jelenlegi rendelkezés miatt nem tudná elfogadni az aján­latot. Érden egyelőre még évi 200 rendezvényt tartanak, s ezek 1 millió forint bevételéből működtetik az intézmény 42 szakkörét és klubjait, támo­-gatják a költséges gyermek- műsorokat. Igaz, 12—13 válla­lat szerződésben vállalta, hogy anyagilag is támogatja a há­zat, bár eddig még csak 3 utalta át a felajánlott össze­get... — Aki növelni tudja a be­vételeit, miért ne növelhet­né a kiadásait is? Ez az egyet­len reális alapja a jó munká­nak — hangzott az érdi igaz­gató ésszerű következtetése —, hiszen a gazdasági életben is hasonló törekvések tanúi lehe­tünk. Helyes irányelvek A Pest megyei Tanács mű­velődési osztálya csoportveze­tőjének, Szer érni Zoltánnak tá­jékoztatása szerint, jövőre sem csökken a művelődési in­tézmények támogatása. A he­lyi tanácsok az energia- és a közétkeztetési költségek növe­kedéséből származó többlet- kiadásokra kiegészítő támoga­tást is kapnak, s belátásuk szerint dönthetnek az intéz­mények között történő felosz­tásáról. A közművelődésnek ebben a rangsoroláséban min­denképpen előkelő helyet kell elfoglalnia. Az irányelvek nem a műve' lődési házak tiszteletdíjainak egyértelmű csökkentésére utal­nak, hanem a tanácsi intéz­ményekre általában. Köztu­dott, hogy a közművelődési intézményekben egy sor fel­adatot tiszteletdíjjal lehet csak megoldani, s hibát követnek el ott, ahol az irányelveket formálisan alkalmazzák. Előfordulhat-e, hogy anyagi okok miatt esik vissza egy-egy település kulturális életének színvonala? Szerémi Zoltán véleménye szerint ott, ahol nem értik meg a takarékossági elvek lé­nyegét, sajnos előfordulhat ilyen eset. Ahol jól, politiku­sán gazdálkodnak, a legfonto­sabb feladatokra figyelnek a tervezéskor, ott lehetséges a további fejlődés is. Csak ezt az utat lehet vá­lasztani. Aki járni tud rajta, azt segíteni, bátorítani kell! Kovács T. István Budapesti kamarakórus napok A dalolás öröme Forró hangulat volt a te­remben. A budapesti kama- rakórusnapok résztvevői — énekesek és közönség egyaránt — a jelenlevő mestert, a nyolc­van esztendős Bárdos Lajost ünnepelték. Impozáns volt, szemet-fület gyönyörködtető, amint a nyitóhangverseny első számaként Valamennyi kórus a színpadra állt, hogy Bár­dos Cantemus című művét énekelje. Csak énekelj, mert az ének jó dolog — vándorolt az ujjongó dallam sZolámról szó­lamra, betöltve a termet a hangok fenséges hullámaival. Ezután következett a Péce- li Szövetkezetek Petőfi Férfi­kara. Éppen tíz éve született újra, régi hagyományokon, ugyanis már 1910-től lelkes, jó szellemű munkásdalárdá­ja volt a községnek. Jelenleg harmincötén vannak, egy-két énekes a régiek közül is, akik már nyugdíjasok. Valameny- nyien munkások, akik a napi nehéz nyolc órák után jön­nek össze, az együttdalolás öröméért. Hetente egyszer. Szereplések idején jócskán az estékbe nyúlnak a próbák. A község büszke a kórusra, tá­mogatja is, érdeme szerint (in­nen van az egyenruhájuk pél­dául), de az énekkar méltón viszonozza. Minden helyi ren­dezvényen fellépnek, énekük­kel színesítve az ünnepeket. Ezan kívül évente egyszer ön­álló estet adnak. Legközelebb decemberben kerül sor a köz­ségi koncertre, az újjáalakulás tizedik évfordulója alkalma ból. Legszívesebben népdalfel­dolgozásokat, mozgalmi, mun kásdalokat énekelnek. A leg­többjük nem olvas kottát. Az ország zenei életében nem ismeretlenek a péceli éneke­sek: a budapesti kamarakórus- napokra már másodszor hív­ták meg őket. Műsorukat a helyes önmérséklet jellemezte, zömében iparosdalokat énekel­tek, amelyeket Bakonyi Ár­pád, a kórus vezetője szedett csokorba. A különböző han­gulatú darabok frissen, ter­mészetesen csendültek fel, előadásuk legnagyobb érdeme volt, hogy meg tudták éreztet­ni a közönséggel a dalolás egyszerű, ám nemes örömét. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Gazdug színvilág; harmónia Főnyi Géza: Részlet az öreg halász című kompozícióból világa, megfontolt a harmóniá­ja. Ez épült fel benne, ez ma­radt belőle, ez az erénye a do­bosi tanácsházán felavatott murális művének is. Főnyi Géza művei 1979. de­cember végéig láthatók a Nem­zeti Galériában, Feledy Gyula bemutatkozása december 9-ig, Gyarmathy Tihamérc december 16-ig tart a Műcsarnokban. Emlékezés Főnyi Gézára Becsületes ember, kitűnő ta­nár, jeles festő volt Főnyi Gé­za. Csöndes értéked még csön­desebbek lettek, az idő nfem serkentette világát. Mégsem múlt el a korral, korával; meg­maradt humanitása, iskolázott­sága. 1899-ben született Trencsén- ben. Benkhardt Ágostontól Nagybánya széliemét örökölte. Ehhez ötvözte áz évek során Főnyi mester Matisse kultu­ráltságát, ilyen kinccsel dúsí­totta tanítványainak festői tarsolyát. Ebből a körből, ilyen tanulsággal szólnak hozzánk ma is csónakjai, halas tálai, körtéi, öreg halásza, kosaras nője. Minden képének megbízható a szerkezete, kidolgozott a szín­A grafika új hajtásai Feledy Gyula rajzi precizi­tása, fáradhatatlan képzelete, szerkesztési ereje szinte Kon­dor Béla-i becsvággyal veszi számba a világot a száradó ha­laktól a Bulgakov-illusztráció- kig. Változatos megoldásokat alkalmaz, önmagához szigorú, s ebben a tiszta szándékában létre is hozza a magyar grafi­ka új vonulatát. Gyarmathy Tihamér külön világa is lenyűgöző. Mégis, hiányzik a Feledy-grafjkák festői továbbierém-tése, hiány­zik Gyarmathy .váltása,. Még Valami, ö Vasarely rokona, de Vasarely kínosabban vigyázok a műgondra a szerelésben is. Nála nincsenek hevenyészett keretek. Nála minden tökéle­tes. Igazi profi. Losonci Miklós ÚJ POLITIKAI KÖNYVEK Előtérben a gazdaságfejlesztés A társadalmi gazdagság legfőbb forrásának, az emberi munkának, a munka eredményeinek és valameny- nyi természeti kincsnek a legész- szerűbb felhasználása csak a szocia­lizmusban válik lehetővé. Ez a lehe­tőség azonban nem lesz valósággá magától, automatikusan. A meg­változott világgazdasági helyzeten túl ezért is vált napjaink egyik központi kérdésévé a gazdálkodás sokoldalú fejlesztése. A takarékos­ság, a hatékonyság, a termelékeny­ség a munkaerőgazdálkodás az utóbbi időben a leggyakrabban hasz­nált fogalmaink közé tartozik. A gaz­dasági kérdések iránti megnöveke­dett igényt elégítik ki a Kossuth Könyvkiadó legújabb kiadványai, amelyek közül ezúttal hármat is­mertetünk. A takarékosság művészete A takarékosság jelentősége a gaz* dálkodásban, a munkaerő és az anyagi ’ források felhasználásában mindinkább megnő. Első hallásra ez az állítás különösnek hathat. Hiszen a szocialista országok a társadalmi termelés fejlődésével napról napra gazdagabbakká válnak. De minél na­gyobbak a termelés méretei, annál nagyobb súlyt képvisel a források minden megtakarított százaléka, minden perc megtakarított és hasz­nosan a termelés fejlesztésére for­dított idő. Ebből a nyilvánvaló tény­ből kiindulva elemzi G. J. Kiper- man és T. F. Usakova a takarékos­ság és hatékonyság összefüggéseit, a takarékosság szerepét a gazdálko­dásban és a takarékosságra való ösztönzés módjait. A szovjet gazda • Ságból kiragadott számos példával meggyőzően bizonyítják, hogy a hatékonyság növelésének legéssze­rűbb eszköze a takarékosság. Ez egyben az előfeltétele a szocialista társadalom gyorsabb előrehaladásá­nak, az életszínvonal még maga­sabbra emelésének is. Figyelemre méltó megállapítása a szerzőpáros­nak, hogy sikert a takarékosság tekintetében is csak a komplex megközelítéstől várhatunk. A komp­lex megközelítés pedig feltételezi, hogy elszigetelt takarékossági rend­szabályok helyett minden vállalatnál a rendszabályok egész rendszerét dolgozzák ki. Szerintük ennek egyik legfontosabb részét kell, hogy ké­pezze a nevelés, amely nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozóknak meg­magyarázzuk a takarékosság fontos­ságát, hanem azt is, hogy növeljük közgazdasági ismereteiket. Mivel a termék útjának végállo* mása a fogyasztónál van, a szerzők foglalkoznak azzal is, hogyan le­het takarékos, jó gazda módjára használni azokat. Külön fejezetet szentelnék a takarékosság ösztön­zőinek. A mennyiség helyett a mi­nőség került előtérbe, s a Szovjet­unióban a gazdasági szabályozók olyan rendszerét dolgozták ki, ame* lyek az anyagi eszközök, a munka­erő és a pénzügyi források takaré­kos felhasználására ösztönöznek. Ezen túl szükségesnek tartják, hogy mifiden dolgozót egyénileg is érde­keltté tegyenek a vállalatok a ta­karékosság tartalékainak felkutatá­sában. A füzet erre is sok gyakor­lati példát hoz fel, ezért nálunk is haszonnal forgatható. A munkaerő-gazdálkodásról Az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztálya, va­lamint a Nógrád megyei pártbizott­ság tudományos tanácskozást rende­zett tavaly decemberben Salgótar­jánban, A kötet az itt elhangzott nyolc előadást tartalmazza, amelyek­nek központi témája a munkaerő- helyzet alakulása és hatása a ter­melésre. Dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter bevezető előadásában rész­letesen tárgyalta az országos mun­kaerőhelyzetet, a munkaerő éssze­rű elosztását és az ezzel kapcsola­tos ''állami feladatokat. Hangsúlyoz­ta, hogy a munkaképes korú né­pesség teljes foglalkoztatásának fenntartása mellett következeteseb- ben kell biztosítani a népgazdasá­gi érdek elsődlegességét. A Munka Törvénykönyve tervezett módosítá­sánál számolni kell a feleslegessé váló létszámmal, a rosszul dolgozók elbocsátásával, az indokolatlanul munkahelyet változtatókkal, a mun­kaviszonyukat jogszabályellenesen megszüntetőkkel, illetve az ilyen magatartások, jelenségek bürokrá­ciamentes szabályozásával. Vagyis a munkaerőmozgással kapcsolatban is új szemléletre van szükség. Fog­lalkozott a miniszter a termelé­kenység növelésének lehetőségeivel, a munkafegyelemmel, a szakmai képzéssel is. A korreferátumok és felszólalá­sok a miniszter előadásához kapcso­lódtak és kifejtették a munkaerő felhasználásának tervezési, szabá­lyozási elveit, módszereit. Általá­nos megállapítás, hogy a termelés növekedése ma már csak a munka­erő jelentős megtakarításával vagy átcsoportosításával oldható meg. A hozzászólók kifejtették álláspontju­kat a munkaerőmozgás terjedelmé­nek, méreteinek, ütemének szabályo­zásáról, valamint ennek különböző módszereiről. Olyan fontos kérdésekről olvas­hatunk, tehát ebben a kötetben, amely ma mindnyájunkat érdekel. A kelet—nyugati kapcsolatok Udvarhelyi László Politika és gaz­daság a kelet—nyugati kapcsolatok­ban című könyvének célja, hogy se­gítsen a szemben álló világrendsze­rek gazdasági és politikai küzdelme közötti összefüggések megértésében. Vizsgálódása a második világhábo­rútól napjainkig terjedő időszak fo­lyamatait taglalja, különös tekintet­tel évtizedünk új jelenségeire. El­sősorban .azokat a fő tendenciákat követi nyomon, amelyek meghatá­rozzák a szocialista és tőkésorszá- gok cselekvési lehetőségeit, befo­lyásolják a nemzetközi politikai törekvéseket. A kelet—nyugati kapcsolatokat a maguk gazdasági, politikai és ideo­lógiai összefüggéseiben próbálta megragadni, elemezni és az olvasó számára érthetővé tenni. Hiszen a különböző tényezők egyidejűleg és egymásra hatva határozzák meg a rendszerek vezető politikai erői­nek magatartását az együttműködés­ben és a válságos helyzetekben egyaránt. A hidegháború, a szocia­lista országok elszigetelt fejlődése szükségszerűen magával hozta a két rendszer közti kapcsolatok lazulá­sát. A hidegháború gazdasági és po­litikai kudarca, a szocialista világ- rendszer megerősödése, és a gyar­mati rendszer felbomlása enyhülési folyamatot eredményezett, amely növelte a gazdasági kapcsolatok le­hetőségét is. A szocialista iparosítás, majd a gazdaság és társadalom minőség’ fejlődése okozta változásokat, a megváltozott helyzetben követett új szocialista stratégiát elemezve, a szerző megállapítja, hogy ez össze­kapcsolódik a szocialista munka- megosztás, az intenzív termelésf-ej- lesztés követelményeivel és ered­ményeként a hetvenes évek elején erőteljesen növekedtek a gazdaság’ kapcsolatok a Nyugattal. A könyv különös figyelmet fordít arra, hogy melyek a motivációi a napjainkban lezajló folyamatoknak, s azok mennyiben térnek el a szem­ben álló felek várakozásától. Rész­letezi azt is, milyen változásokon mentek át a polgári politikai, gaz- daságoolitikai elképzelések, s mik a szocialista országok feladatai a má­sodik strukturális fordulat azaz á gazdaság és társadalom minőségi fejlődésének korszakában. Gáli Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom