Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Császár István■ Petóka kedvéért... A Világot két egymással ellentétes lény vagy lényeg tartja hatalmában: Dondojszó és Hindizo- zó. Mindkettőt Petóka ismerte fel. Petóka, áz én kisebbik íjam. Mint az emberek általában, ő is szükségét érezte, hogy isteneket teremtsen. Mert kezdetben val-a a sötétség, később pedig megjelent a műtőlámpa, a nap és a hold, majd ezeknek tükörképei, a lélek, a szellem és a tudat, de ne felejtsük el, ezek közül mindegyik ugyanaz, mint ahogyan kezdetben a sötétség, világosság is volt; a világosság pedig sötétéség is mindaddig, amíg Petóka el nem választotta őket egymástól. Mi, a szülei, soha nem beszéltünk neki sem Dondoiszóról, sem Hindi- zozóról, nem is beszélhettünk, amíg általa tudomást nem szereztünk róla. A két nevet korábban nem ismertük. Mi magunk jelenleg csupán ott tartunk, hogy kérdezőskö- dés és megfigyelés által próbálunk képet alkotni a daimonokról. Először is a szavakat vizsgálva könnyen észrevehető a hangulati su- galmazásuk: Dondoiszó olyan, mintha egy bársonnyal borított gongot és egy finom lehelettől megszólaló sípot vagy fuvolát hallanánk; Hin- dizozó betegen sóhajt, aztán megzördül, akár a csiszolópapír vagy mint fogunk között a homok. Dondoiszó látható is, mert azonos a fénnyel, a világossággal. Ha a tévé képernyőjét teljesen oldalról nézzük,, ott van Dondoiszó”; a villany- körte, ha ég: Dondoiszó; a húslevesben kígyózó finommetélt szintén Dondoiszó és a lényegiség megtestesüléseként saját lényünkkel egyesíthető (integrálható, miközben időbe- lileg tágabb körben mi is levestésztává integrálódunk a Vörös Hajnal vagy az Üj Élet Mgtsz gyúróasszonyainak kezében); Hindi- zozó viszont nem látható, csak „ott van”. Ha leoltjuk a világítást, Hin- dizozó azonnal beköltözik a világító- eszközökbe. Ez a tulajdonsága vezethette a monisztikus filozófiai iskolát ahhoz a feltételezéshez, hogy Hindizozó nem más, mint Dondoiszó hiánya; a Dondoiszónélküliség állapotában létező tudat (Un- dondoisolichbewusstsein); holott a láthatatlanság egyáltalán nem jelenti azt, hogy a dolog nem létezik, ugyanis Dondoiszó és Hindizozó felfogható úgy is, mint ugyanannak a dolognak két ellentétes formája. Például a modern fizika által kimutatott elektronok legalább is Dondoiszó-jellegűek, míg a pillanatnyilag nem ismert, de sejtett elemi részecskék bár léteznek, mégis Hindizozó állapotúak. Nem végleges az átváltozás egyik állapotból a másikba, akárhányszor megismétlődhet még véletlenszerűen is. Hindizozó ott rejtőzik a legmegnyugtatóbbnak látszó dolgok mögött, készen' arra, hogy Dondoiszó gyengülését - vagy távozását kihasználva, csalárdul átlényegüljön azzá, ami korábban Dondoiszó volt. Petóka megeszi a húslevest, és magához veszi a benne fénylő Dondoiszókat, megfürdette- tik, de még csak hever, és a mamája meséjét hallgatja, amikor egyszerre megszólal: „a hasam, belement a Hindizozó, ott van a Hindizozó a hasamban”. Álljunk meg itt egy kicsit. A felnőtt ember, aki babonás, misztikus légkörben nevelkedett, úgy mondaná ugyanezt, hogy „csikar a hasam”: azaz úgy fejezné ki magát, mintha a hasa önálló cselekvésre képes lény, úgyszólván isVolgár IstvánTéli emlék Sörényét lágyan rázogatva, vígan szalad a szürke, kis ló. Csomókban maliik szét a gyatra szekérkerék alatt a friss hó. Legényke hajt, egy tömzsi, szőke. Most hídra tér, fütyölve átér. A hótakart mező előtte akár egy tiszta déli tányér. Ni, nézzetek csak rá, ti tar fák s ti zsörtölődő téli varjak, milyen izgalom festi arcát e gyeplőt tartó, csöpp magyarnak! Fütyöl és pattint és rikongat, trapp-trapp — egészen beledűl... Kérded?: öröme mért ilyen nagy? Most hajt először — egyedül! Távoli virág Kertész N. László rajza Békés István: T eremtés Jelek, kódok egy számsíkon. Koordináta. Grafikon. A térben egy parabola. Csend. Leblokkolt zenebona. Beadagolt harmóniák. Organizált energiák. Egy komputerben komponált, hibátlanított, új világ. Asztrofizika Csillagmeleg vagy, mint sok millió évnek előtte volt a földgolyó. Én nem tudom, hogy oxidáció lassú égése fűt vagy részecskebontó láncreakció — csak azt, hogy termékeny heved sugár-dagálya jó. És nem tudom, vonzásod testi delej-e, vagy világmozgató törvények ereje — csak as;t, hogy zárt, örök körödben bolygásom a kozmikus lét színhelye. Csak azt tudom: tető vagy és alap — fent, lent, mindenhol napnak láttalak és pályám íve téged ír körül a végtelenség fényei alatt. fenség volna, nem pedig része az emberi egésznek, holott a hasa csupán értesítést küld neki a tapasztalatairól; akinek „csikar a hasa”, annak tulajdonképpen csikarja valami a hasát. Feltehetően ugyanaz, ami a tányérban még Dondoi- szónak. mutatkozott. Petóka hasát ilyenkor simogatni kell, mindaddig, amíg Hindizozó böfögés alakjában el nem száll, bele egyenesen a leoltott lámpa burájába. És ahogy Petóka ilyenkor mondja: „Most már jönnek a tiszta Dondoiszók ...” Nem tőlünk tanulta azt sem, hogy a Dondoiszók tiszták. Mindeddig tiszteletben tartottuk a miénktől különböző világnézetét. Tudomásul kell vennünk, hogy ami nekünk szorongás, félelem, nyomorúság, betegség, háború, özönvíz, világpusztulás, az neki Hindizozó. A mi tevékenységünk arra korlátozódhat, hogy a Petókát körülvevő dolgokban állandóan helyet biztosítunk Dondoiszónak, mert a legharcosabb antihindizozóizmus is hatástalan önmagában. Ha nem formálunk mindent Dondoiszóvá, akkor Hindizozó megtalálja a helyét, ahol valamilyen alakban felbukkanhat. Habár mi, Petóka szülei, elveszettnek érezzük a szokást, Petóka kedvéért most karácsonykor fenyőfát állítunk, meggyújtjuk az összes gyertyát, aminek a lángjában az izzó hegyű, fekete szál, Petóka szerint, maga Dondoiszó: meggyújtjuk a csillagszórókat is és Petóka kedvéért elhisszük, hogy most már jönnek a tiszta Dondoiszók... Költői Ádám■ A fabódé 1 Minden bútort felraktak már a teherautóra.. — Mehet a mozgó összkomfort! — kiáltotta fen'trői Tomi édesapja, aki úgy elnyújtózott egy karosszékben, a rakomány tetején, mintha újságot olvasna vasárnap délután. Az új lakótelep magas falai között visszhangzott a tehertaxi nyöszörgése. Tomi elöl ült, a vezető mellett, ölében kíváncsian pislogott a hirtelen megváltozott világra gombócorrú kiskutyája. Gyorsan ment a költözködés. Tomi édesapját figyelte, amint egymaga nekilendül a lépcsőnek, hátán a szekrénnyel. Egyszer megcsodálta már erejét, amikor bevitte őt a gyárba. A tízkilós kalapácsok koncertje sokáig a fülében csengett. Apja brigádja az útgépekhez- markolókanalakat készít. Ütéseik kemény ritmusára úgy formálódott a vaslemez, mintha finom ujjak vékony paoírt hajtogatnának. összerezzent a sofőr csattanó hangjára. — Kislegény, kapd fel hamar a székeket! Amikor harmadszor fordult az emeletről, egy szusszanásra- megállt. A karcsú, szép szalagházat nézte. Eddig a mamáiknál szorongtak, az öreg, roggyant derekú házikóban. S most új lakásuk van! A gyár is segített ebben. Milyen jó lesz itt! Kilencvenkét család lakik közvetlenül körülöttük, szoros szomszédságban. Biztosan sok új barátot talál. Szülei is azt mondták: most, hogy megvan a lakás, itt több idejük és alkalmuk lesz ismerősöket keresni, és velük összejárni. Fickó, a kisku'tya, az autó kerekei előtt nyüszített. Talán sejtette sorsat. Tomi szipogva simogatta. t- Tudod, kisfiam, hogy ide nem hozhatjuk — húzta magához édesanyja. — A mambók gondját viselik majd. A gyerekek : ___________ gyorsan megismerke dtek egymással. A fiúk mindjárt a focit kergették. Egyszer csak kivágódott az egyik első emeleti erkélyajtó. — Mit képzeltek?! Itt rúgjátok a port? Már-tele van vele az új lakás, lakótelepen vagyunk, nem falusi libalegelőn! A kazalkontyú asszonyság hangjára a gyerekek riadtan osontak el. Nemsokára zuhogni kezdett az eső. A lépcsőházból leste a terjeszkedő tócsákat a gyerekcsapat. — Srácok, nem megyünk fel Jocó- . hoz? — villant Zsolt hangja. — Favágó Tavaszy Noémi linómetszete Villanyvonatot kapott születésnapjára. • Alig érte lábuk a lépcsőt, úgy iramodtak a harmadik emeletre. Becsöngettek. Meglebbent a függöny. Jocó tejfölös feje bukkant elő a piros muskátlik közül, majd eltűnt. Az előszobából a nagymama suttogása hallatszott. — Mit mondott anyád?! Itt nincs bandázás! Tönkremegy az új padló- szőnyeg. Mintha a kint tocsogó hideg víz zúdult volna a fiúk nyakába, összerezzentek, elfutottak. Tominak nem volt aznap már semmihez kedve. Csak bámult ki az ablakon. Ilyenek lesznek itt az emberek? Mindig bezárkóznak. Még napközben is. A mamáéknál, falun, a szél lengette a kiskaput. De nemcsak az járt ki, s be, hanem az utca népe is. Itt csupán vékony falak választják el a családokat, mégis messze vannak egymástól. Át- hallatszik a beszédük is. Tomi tekintete megakadt az épület mögötti fabódén. Az apró, piros cserépüveges tákolmány árván kuporgott a magas épület lábánál. I Másnap „--------------- Tom.i becsengetett Petékhez. Még nem voltak otthon. Leszaladt egy céduláért, ráírta: „Gyere S-re a bódé mögé! Irtó fontos!” Bedobta a levélnyíláson. Peti pontos volt. — Miért hívtál? — Fölfedeztem valamit! A — Mutasd már! — Csend! — rántotta a falhoz barátját Tomi. Az éjjeliőr kilépett a bódéból. Talán nem látott, nem hallott semmit, mégis megérezte, hogy lesik. Peti elszáguldott, csak úgy röppentek a lábai. Tomi mozdulni se tudott, mintha ólomcsizma szorítaná. — Hé, ki az? — állt kérdőjelként az öreg kezében a görbe bot. — Mi... csak ... — Na, gyere közelebb. Csak nem félsz? Az idős ember barátságos hangja feloldotta riadt merevségét — Menjünk be. A sarokban ásító vaskályha, mellette hajlott hátú asztal, szék. Az öreg mesélt. Elmondta, h°§y nyolc éve rója e környéken éjszakai sétáit. Egykor, amikor ő még a vasútnál kopogtatta a vonatok kerekeit, itt volt a város disznópiaca. Később a tanács lakótelep építését jelölte erre a helyre. Ő azóta követi minden tégla útját, Vigyázza a földből kinövő falak környékét. Végigmérte Tomit. — Aztán miért leskelődtetek? — Tetszik tudni, nincs hol játszanunk. S megfigyeltem, mert szemben lakunk, az első emelesten, hogy napközben üres a házikó. — Építőanyagokat raktároztak itt, de mivel befejeződött a munka, néhány, zsák cement maradt csak. — 'Arra gondoltam, jó kis játszóház lehetne rossz időben az itteni gyerekeknek... — Játszóház? — ágaskodott az öreg hangja, majd 'rövid hallgatás után fény gyűlt a szemében, és szép sorjában megbeszéltek mindent. — Hahó, srácpk! — repült kifelé Tomi. Kezében kulcsot lengetett. I Ettől ... ... ... ________kezdve mindig itt játszották a gyerekek. A fiúk a bódé egyik leiében űrhajókabint képeztek ki, a másikban a lányok babasarkot rendeztek be. Az egyik délutánon később érkezett az éjjeliőr. — Kimentünk a mamával a téesz magtárába — mesélte —, két zsák kukoricát vettünk a malackának. A lányok és fiúk körülállták. — A bácsinak nincs gyereke? — kérdezték. Kigombolta a viharkabátot, leült. Barna maci volt a széken, azt forgatta óvatosan kemény ujjaival, mintha attól félne, hogy összetöri. — Gyerekem? Van nekem, kettő is. Felnőttek. A lányom Pesten, a gyárban megismerkedet egy fiúval, az elvitte a Dunántúlra. A fiam Szegeden maradt az egyetem után, tanár. Ritkán jönnek haza, hiszen mindig rohannak, nincs idejük. A nyáron meghívták, egy hónapra. Olyan modern a lakásuk, mint a tiétek. Micsoda furfangos masinákat láttam ott!... Az unoka, az persze, nagyon hiányzik — sóhajtotta. — De ezután ti lesztek az én unokáim. — Jaj, de jó! — zengett a kórus. Ettől kezdve, amikor megérkezett Gergely bácsi, mindig talált valamit az asztalon: süteményt, befőttet, egyszer pipadohányt is. Este, .elal- vás előtt az ablakhoz nyomták homlokukat a gyerekek, öt figyelték, amint baktat a bódé körűi. | Az egyik __________ napon szomorúan ül dögélt az öreg. — Baj van — szólt halkan. — Láthatjátok, az építkezés itt befejeződött. Odébb vonulunk, ott folytatjuk. És ezért lebontják ezt a bódét is. Az öreg felállt, nem nézett rájuk, kiment. Másnap a gépek legyalulták az épület mögötti terepet. A házikónak nyoma sem maradt. A helyi újság következő száma lelkendezve adta hírül, hogy ezen a mindössze egy négyzetkilométeres területen megkezdik a város új büszkesége, az ötszáz lakásos negyed építését. '
