Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
W79. DECEMBER 24., HÉTFŐ \Mrí, ap Kénlsolóp nyomra veseJ Keresik az óceán korát TV aprendszerünk valamennyi bolygója közül csupán a 1* Föld rendelkezik olyan atmoszférával, amelyben szabad oxigén is található. Óceán is csak a Földön jött. létre, és éppen benne képződik az a szükséges mennyiségű oxigén, amely az atmoszféra oxigéntartalékainak az utánpótlási bázisát jelenti. Sokan felteszik a kérdést, milyen evolúciós folyamat zajlott le: óceán — élő anyag —atmoszféra? Hol volt a kezdet? Hány éve létezik óceán? Jellemző, hogy ezekre a kérdésekre még ma sincs egyértelmű válasz, csupán hipotézisek vannak. Egyesek szerint az óceánok és az atmoszféra fokozatosan, az egész földi élettel együtt fejlődve alakult ki, az óceánok nagysága, sós vize, - az atmoszféra terjedelme, az élő anyag mennyisége bolygónkon fokozatosan, még ma is tartó fejlődés eredménye. Mások azt vallják, hogy a Föld alapvető gáz- és vízburka a bolygó életének kezdeti, a geológia előtti fejlődéstörténeti szakaszában alakult ki, s azóta a gáz-vízburok terjedelme, az óceánok és az atmoszféra vegyi összetétele vajmi keveset változott. A közelmúltban olyan új tények váltak ismeretessé, amelyek valamelyest megkönnyítik a válaszadást ezekre a nem könnyű kérdésekre. A segítséget a geokémiai izotópkutatások eredményei jelentik. Az óceánok életkorának megállapítását lehetővé teszik a kénizotóp összetételének vizsgálatai. A kén négy stabil izotópból áll, s ezek csaknem egyforma kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. De ez a csaknem elegendő ahhoz, hogy néhány természeti folyamatban lejátszódjék az izotóp átcsoportosulása. A kísérleti adatok lehetővé teszik azt a következtetést, hogy legkevesebb 570 millió év óta a kén körforgásának tényezői elvileg változatlanok. Ez az 570 millió év a Föld, mint bolygó történetének csupán harmad része. A gödöllői Alma Mater Ma: sir. Cselöfei Zászló akadémikus, esz egyetem rektora, országgyűlési képviselő A mezőgazdaság mérnökfdöltjei A közélet eSőiskolájában A kollégium és a klubok szerepe Gjödöllő ma szép fekvésű, gyorsan fejlődő, nagy múltú és jövőjű település Budapest vonzásában. Hatvan évvel ezelőtt, 1919- ben itt járva Móricz Zsig- mond, ebbe a városba álmodta meg a leendő magyar agrártudományi egyetemet. Harminc évvel később 1949- ben határozat született, s annak nyomán megkezdődött az álom valósággá válása. Azóta, él és fejlődik Gödöllőn — más mezőgazdasági intézetek és vállalatok mellett — a ma már legnagyobb magyar agrárfelsőokta'tási és kutatási intézmény, az Agrártudományi Egyetem. Ma minden harmadik mezőgazdasági mérnök, minden mezőgazda- sági gépészmérnök, minden meszőgazdasági szaktanár és a mezőgazdasági szakmérnökökből három közül kettő Gödöllőn végzi tanulmányait és nyer oklevelet. Egyetemi hallgatóink zöme Ilyen lesz a vízlépcső Nagymarosnál. Kikéi a századok érlelte mag A Kárpát-medence legnagyobb folyója a Duna. Partja mentén az ember évezredek óta. alkotó raun-, kajával alakítja, formálja a természetet. Az európai víziútrendszer és a Duna A magyarországi Duna- szakasz egyik legfestőibb része a Dunakanyar, ahol most nemzetközi összefogással vízlépcső és erőműrendszer épül, amely nemcsak a magyar és a csehszlovák gazdasági életre lesz hatással, hanem kihat az egész Duna-völgy jövőjére is. A Duna—Majna—Rajna víziét tizenhárom országot fog összekötni. Az európai kontinens víziúthálózata négy rendszerből áll: — A Duna. — A Rajnára támaszkodó nyugat-európai vízi úthálózat. — Az Elba és Odera — rendszer. — A Szovjetunió európai területének fő vízrendszere a Dnyeper-, Volga—Don és az északi csatornahálózat, mely összeköti a Fekete-tengert a Finn-öböllel. Az európai viziútrendszer gerincét a Duna és a Rajna alkotja, A Rotterdamtól Sulinál g terjedő víziútból 69 százalék jut a Dunára. Fossa Carolina A Duna és Rajna közötti összeköttetés megteremtésére először Nagy Károly frank király (768—814) gondolt. Az avarok elleni hadjáratai során a szállítás megkönnyítésére 792—793-ban Rezat és Alt- mühlt kívánta csatornával összekötni. Meg is kezdődtek a földmunkák, de mintegy 1500 méter kiásása után az építkezés abbamaradt, valószínűleg azért, mert a szintkülönbséget nem tudták leküzdeni. A kiásott csatornamaradvány, a Fossa Carolina napjainkban is látható, és tanúja a nagy kezdeményezésnek ... És elindulnak a hajók A két folyó összekötése I. Lajos bajor király uralkodása idején valósult meg, aki inkább azért kezdett a nagyszabású építkezésbe, mert á Ka- rolingokhoz méltó alkotással akart nevezetessé válni. 1836- ban kezdték el a munkákat, melyek 1845-ben fejeződtek be. A Lajos-csatorna a kor átlagos műszaki színvonala fölé emelkedő alkotás volt. Regensburg fölött a Dunába ömlő Altmühl folyócskából kiindulva, Nürnberget érintve Bambergnél torkollott a Majnába. A szintkülönbségeket 103 zsilippel és több hídesa- tornával küzdötték le. E csatornának magyar vonatkozású érdekessége is van. Nyomban a megnyitás után a pesti Lánchíd Angliában megrendelt láncszemeit szállították a csatornán, majd a Dunán Pestre. ‘ A kialakulóban levő nagy teljesítményű víziút-összeköt- . tetés gondolata századunkban érett meg a megvalósításra, összekapcsolva a vízienergia- kihasználással. így előbb a nagyobb esésű felső szakaszon létesültek vízlépcsők, erőművek, — 'húsz már üzemel —, majd a folyó alsó szakaszán épült meg a Vaskapu Vízlépcső, mely megteremtette a korlátlan hajózási lehetőséget a Fekete-tenger felől az Al- Duna irányába. Magyarország földrajzi helyzeténél és vízrajzi adottságainál fogva az európai víziútrendszer fontos láncszeme. A korszerű hajózást és az áruforgalom fejlődését azonban akadályozza a magyar—csehszlovák Duna-szakasz sekély vízmélysége, könnyen záto- nyosodó, gázlós jellege. A Gabcikovo—Nagymaros térségében épülő vízlépcső egyrészt megoldja a Rajka—Gönyű szakasz hajózási problémáit, ezzel biztosítja a Felső-Duna teljes és biztonságos hajózását, másrészt hozzájárul hazánk energiatermeléséhez. Új kapcsolat Az épülő Gabcikovo—Nagymaros erőműrendszer, a tervezett Duna—Tisza-csatorna, a mór megépített tiszai vízlépcső. azokat a korszerű víziszállítási lehetőségeket teremtik meg, amelyek Európa országainak lehetővé teszik az új típusú gazdasági, kulturális kapcsolattermetést és együttműködést. így válik valóra Széchenyi Istvánnak — aki a legtöbbet tett és áldozott a Duna szabályozásáért — igaz gondolata és álma: A Dunának egykori elrendezése által — bárki fejezze is be a munkát, -minden szorgalmas embernek új mező nyitandik, hasznot, örömet arathatni. Török Margit Korabeli krónikából a Nagy Károly csatorna. 19—20 éyes korában kerül az egyetemre. Ebtől kezdve aktiv élete során mintegy 4 évtizeden át dolgozik szakterületén, előbb megismerve, majd alkalmazva az ehhez szükséges ismereteket. Ebből a 40 évből 5 a diploma megszerzését szolgálja, a későbbiek során pedig további 1—2 esztendőt legtöbbjük különböző továbbképzéssel tölt el minálunk. Az egyetem az egész országból fogadja hallgatóit, érthető tehát, hogy ifjúságunk több, mint 80 százaléka a kollégiumban lakik. A diákok zöme így a napi munkán, a tanórákon túl is együtt él, dolgozik, művelődik, szórakozik. Ez az aktív közösség alakítja, formálja szakemberré és ezzel együtt társadalmi- közéleti emberré, alkotó értelmiségévé hallgatóinkat. Az egyetemnek, mint oktató-nevelő, kutató-fejlesztő intézménynek sokrétű a feladata, és sok szállal kapcsolódik az ország gazdaságipolitikai, oktatási-kulturális életéhez. Tanáraink, kutatóink és az őket segítő valamennyi dolgozónk részese ennek a tevékenységnek. Elsődleges feladatunk azonban mégis jó szakemberek képzése — nevelése. Minden tevékenységünk közvetlenül, vagy közvetve ezt az alapvető célt is szolgálja. Ez a fő indoka az ismereti szintézisen alapuló tananyagfejlesztésnek, a i u- dományos munkának, a termelésfejlesztési tevékenységnek, a gyakorlati élettel való minden kapcsolatunknak. Az egyetemen bármilyen forrásból felhalmozódó ismeret- anyag sokrétűen, sok formában érvényesülhet, hasznosulhat. A legeredményesebben mégis a hallgatók értékeseik, akik életük legfogékonyabb szakaszában, 20—25 éves korukban nálunk sajátítják el a további munkájukhoz szükséges ismereteket és válnak szakemberekké. Az egyetem alapvető termelőmunkája tehát a szakemberek képzése Amikor a mindennapi életben az egyetemről, annak feladatáról beszélünk, többnyire erre gondolunk. Pedig magunk közölt szólva erről a tevékenységről, sohase hagyjuk el az oktató mellől a nevelő-1. Mint ahogy a kettő az élet gyakorlatában is elválaszthatatlan egymástól. A tanár, a pedagógus minden szavával, minden lépésével, megnyilvánulásával, nemcsak oktat, hanem nevek is. A hallgató egyetemi környezetének kétségkívül legerőteljesebben ható nevelő tényezője a tanár tevékenysége, magatartása. Elmélet és gyakorlat egyensúlya Az előadáson, a katedrán, a gyakorlatokon, a konzultációkon, vagy más találkozások alkalmával számtalan formája — lehetősége van a hatékony tanár—diák kapcsolatnak. A tanulás'további folyamatában és a szabad idő értelmes eltöltésében — amely nagyrészt a kollégiumban történik —, ha más, ha oldottabb formában is, oe tovább él, nem szakad meg ez a tanár—diák viszony. Mégis az u'tóbbi helyen meghatározóbbá válik a kollégiumi közösségi élet szerepe, ahol már az ifjúsági önkormányzat dominál, amely a szaK- emberség mellett a társadalmi-közéleti emberré válásnak is jó iskolája. Egyetemünk kollégiuma, amelyet Nyisztor Györgyről, a Tanácsköztársaság földművelésügyi népbiztosáról neveztek el, 1975-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága egyetértő határozata alapján elnyerte a Kiváló Kollégium címet. A elmúlt öt év során az egyetem vezető szervei — közöttük mindenekelőtt a KISZ-bizottság, amely a kollégiumi ifjúság elsődleges önkormányzati testületé — arra törekedtek, hogy munkájukkal segítsék a kollégium sajátos oktató-nevelő céljainak elérését. Á kollégiumban is első helyen áll a tanulás, a tudományos szakmai önképző, alkotó munka. Ezek között a tudományos diákköri tevékenység — amely legjobb hallgatóink szakmai fejlődésének fontos területe — kialakulásában, fejlődésében, irányításában elsősorban az egyetemi tanszékekhez, intézetekhez kötődik. A szakmai konzultációk, a témával kapcsolatos viták zöme, a tudományos dolgozatok megírása és még sok fontos, ezzel kapcsolatos elfoglaltság azonban nagyrészt a kollégiumban folvik. Amint azt a közelmúltban tartott egyetemi diákköri konfereneia csaknem 50 előadott dolgoza-' ta is mutatta, a mérnöki elemző-alkotó. tervező-szerkesztő tevékenység ió iskolái a tudománvos diákkörök. Ezt jelzik azok az erkölcsi es anyagi elismerések, amelyeket az . egyetem mellett témákat kitűző és azok ererlménveit is igénylő és hasznosító más intézmények és vállalatok nyújtottak hallgatóinknak. A kollégüimokban szerveződő különböző szakmai klubok, megyei diákklubok szintén fontos területei az egvetemi oktatáson túlmenő 'znkkénzési rendszerünknek. Közülük hadd szóljak most kiemelten a megyei klubokról, amelyekben 13 megye párt-, állami és KlSZ-vezetői- vel kötött együttműködési szerződés alapján egy-egy országrészből származó fiataljaink tömörültek. Évenként jóval több mint száz szakmai és kulturális -rendezvény, előadás, vitaest szolgálja a szükebb pátria társadalmi, gazdasági, kulturális problémáinak megismerését. A megyék mezőgazdasági üzemeiben tett tanulmányutak is növelik a tagság _ ismereteit és segítik kötődését a szülőföldhöz, a lakóhelyhez. A kollégiumi közösségek rendszeresen meghívják országos vezetőinket, valamint a megyék, a városok, a vállalatok párt-, állami és tömegszervezeti vezetőit. A velük folytatott viták, kötetlen megbeszélések, a társadalmi-közéleti munkára való felkészülés kitűnő iskolái. Diákjaink a kollégiumi ön- kormányzati szervek mellett rendszeresen részt vesznek az egyetemi párt-, állami és KISZ-szervezetek, egyéb társadalmi bizottságok, közművelődési és sportkörök munkájában is. Ebbe a sokrétű társadalmi-mozgalmi munkába tevékeny közreműködőként és vezetőként gyakorlatilag minden hallgatónk bekapcsolódik. Az egyetemi, azon belül a kollégiumi közösség és közélet sokrétű es sokféle tevékenységében kiki megtalálhatja az egyéniségének legjobban megfelelő, számára és a társadalomnak is legtöbbet adó elfoglaltságot, önművelési területet. így kívánjuk elérni, hogy hallgatóink későbbi munkahelyükön, a vállalatoknál, az intézményeknél, a termelőmű- heiyekben ne csak jó szakemberek, hanem aktív társadalmi-közéleti emberek, is legyenek. Olyanok, akik a termelés és az irányítás mellett az élet szebbé, jobbá tételében is be tudnak illeszkedni a közösségbe, és magukhoz vonzzák, magukkal ragadják az embereket. Ezt a célt szolgálja a közművelődési munku is, amelyre a szakmai feladatokkal párhuzamosan kerül sor a ki- sebb-nagyobb egyetemi közösségekben. Együtteseik találkoznak a megyék művészeivel, népművészeivel, kulturális együtteseivel. Kiállításokon, bemutatókon ismpr- kednek sokszor a pálya sajátosságait is tükröző művészi alkotásokkal, művészekkel, s eközben egymást is jobban megismerik. A társadalmi-politikai életre való felkészülést szolgálja a politikai klub sokrétű tevékenysége. Előadásai, vitái, amelyeket hallgatóink maguk között, az egyetemi vezetőkkel, vagy városi, megyei, országos meghívottakkal folytatnak, tágítják látókörüket, segítik helyes ítéletalkotásukat. E munkához kapcsolódva említhető a kollégiumi rádió tevékenysége, amely az információ, az ismeretterjesztés egyik fontos lehetőségét teremti meg, s egyben hallgatóink nevelésének önnevelésének is jelentős eszköze. Az ifjúságról szólva a szabadidő hasznos eltöltésének egyik értékes területe a tömegsport, amelyben a kollégium hallgatóságának több mint fele rendszeresen részt vesz. Különösen tavasztói- őszig az egyetemi sportpályák és uszodák sok lehetőséget kínálnak a ■ testedzésre. Épülő sportcsarnokunk, amelynek megvalósításából az ifjúság is kiveszi a részét, néhány év múlva sokszorosára bővíti majd mai szűk tornatermünk lehetőségeit. Tanulmányok a mindennapokhoz Hallgatóink tanulmányaik során, főként a különböző üzemi gyakorlatok keretében rendszeresen találkoznak a mindennapi élettel, a termeléssel és a társadalmi gyakorlattal. Arra törekszünk, hogy a termelőüzemekben, műhelyekben dolgozva, tanulva, az ott folyó társadalmiközösségi életbe, munkába is kapcsolódjanak be. Jóleső érzés számunkra, amikor ebbéli munkájukról, tevékenységükről elismerő, vagy köszönő szavakat és leveleket kapunk. örülünk, amikor a vállalatok, a közösségek megismerve hallgatóinkat, a diploma kézhezvétele után névre szólóan is visszakérik, visszahívják őket maguk közé. Az építőtáborok, ahol munkásként, de sokszor vezetőkként is tevékenykednek, vagy a rendszeres őszi kéthetes betakarítási munka társadalmilag is hasznos termelő tevékenység. Ahol ezt lói szervezik, Hallgatóink tejlesítménye eléri, sőt sokszor meghaladja a Kialakult üzemi normát. A munkahely előzetes megismerésével, a termelés feltételeinek megteremtésével hallgatóink vezetői felkészítését is segíteni kívánjuk. Nem lenne teljes a kén, ha nem .tennénk említésit külföldi hallgatóinkról, pkik a mi fiataljainkkal együtt élve es dolgozva készülnek otthoni feladataikra. Néhány hetes vagy hónapos, hosszabb-rövi- debb tanfolyamokon évente több száz, már végzett külföldi szakember ismerkedik egyetemünkkel, népünkkel, hazánkkal, ezen belül a mezőgazdasági termelés, a szövetkezeti mozgalom kérdéseivel. Egyetemi hallgatóként az ötéves képzés keretében ma 28 országból 114-en készülnek nálunk a mérnöki diploma megszerzésére. Ök amellett, hogy természetesen minden hallgatói közösségben aktivan részt vehetnek, külön közösséget is alkotnak. A kollégium barátsági tanácsa fogja össze őket és segíti azt is, hogy valamennyien sikeresen bekapcsolódjanak a kollégium alapközös-ságeinek szakmai, politikai és kulturális tevékenységébe. A karácsonyi és újévi ün- nenek idején jórészt kiürül a kollégium. Ezen a bensőséges, családias ünnepen nemcsak magyar diákjaink, hanem a közeli országokból itt tanulók többsége is hazamegy. A' távoli országok lányai és fiai, akik itt maradnak, mint házigazdák látják vendégül más felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóit. Így baráti körben, a mi kollégiumunkban ünnenlik együtt a karácsony estét. l