Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
'PEST MEGYEI Vilii PROLETÁRJAI, ESYBÜUETEK! A? MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM Ara 1,60 forint 1979. DECEMBER 24., HÉTFŐ r Urnák kevés, szegénynek sok M ennyi bölcsességet hagytak ránk eleink, minit ezt is, a címben állót, mondva, értve arra, aki úgy terített, úgy rakott meg ünnepi asztalt, ügy hívta, ültette a köré vendégeit, hogy maga is tudta: amit, ahogyan kínál, az úrnak kevés, szegénynek sok. A még nem és a már nem, az átmenet állapotának fanyaran bölcs rögzítése a mondás, föl- és elismerése annak, amit akár a változás dialektikájának is nevezhetünk, mennyiség és minőség örökös kölcsönhatásai viszonyának. Az a gond: értjük ennek a dialektikának az elvi igazát, de alig, vagy egyáltalán nem értjük gyakorlatát. Mint most is, miközben raktuk az ünnepi asztalra valót a kosarainkba. Vásárlóként, fogyasztóként már-már .a — még fel nem épített —, fejlett szocialista társadalom büszke polgáraiként. Akit nem érintenek, nem befolyásolnak a glóbust körbe- seprő gazdasági forgószelek, akit jobban érdekel a mi van, mint a mennyiért van. Tisztelet a kivételnek. A ritkának, annak, aki már szembenézett .a nyers valósággal; a teljesítményeket, s nem a szükségleteket, még kevésbé az igényeket méltányoló, értékelő, elismerő valósággal. Valamennyiünk keserves jussa ez a szembenézés. Halaszthatjuk, bújhatunk előle, ideig-óráig, de el nem kerülhetjük. Nem magunktól láttuk be azt, a világ vezetett rá bennünket. Csak: keserves némely szép illúzió föladása. Csak: keserves annak bekönyvelése, hogy ami tegnap százat ért, az ma nyolcvanat ér a világpiacon, hiába áll rajta a gonddal ragasztott címke: Made in Hungary. Főként akkor, ha csak a címke ragasztása a gondos, a pontos, a vevő kívánságai szerint való. Valakitől azt hallottam: elfelejtettünk tisztességesen dolgozni. Nem hiszem, hogy igaz tenne, akár csak félig is, akár csak négyedében, s úgy általában. Évtizedek óta járok a verítékezők, az erejüket megfeszítve dolgozók, a lelkesek, a teljes szívvel igyekvők seregének sorai között, s nem őket, mindig magamat kérdezem: amiért a veríték fakad, ahol az erő megfeszül, aminek öntőmintája a lelkesedés, a teljes szív, ott a cél jó cél-e, ott az út, jó út-e? Ha nem akarjuk, akkor is elszámoltat bennünket napról-napra a világ. S nem verítéket, erőt, lelkesedést kár számon, annál inkább kiábrándítóan köznapi, egyszerű dolgokat; áru minőséget, 'termékkorszerűséget, ráfordításokat. Nem arról kér bizonyítványt, hogy mik a szándékaink, a terveink, hanem bizonyítványt követel tetteinkről, teljesítményeinkről arról a képességünkről, mi módon fogjuk fel a világból érkező jelzéseket, s mi a válaszunk rá. Odaillik ez az ünnepi asztalhoz? Ott van! S ott a ma díszítendő fenyőfa alatt, áruk képében; „drága”, „alig tudtam megszerezni”, „vettem ebből is” áruk képében. Igaz az, hogy vásárlónak leírni szívesebben vállalt szerep, mint termelőnek? S ha igaz, miért? Értem, mentem éhségünket a javak l^áiit, mert még húsz esztendeje is az volt a kérdőjel, jut-e mindenkinek munka, kenyér, s a kisgazdaság és a nagyüzem történelmi párviadalában — nem melyik, mert az nem volt kétséges — mikor kerül az utóbbi felülre. Húsz esztendeje a megye ipara annyit termelt tizenkét hónap alatt,, mint most egyszer harminc napon. S ez a múlt, ez a távolság, ez a nem feledhető — de: sokszor mégis elfeledett — kiinduló helyzet bár aligha mentheti, de magyarázza nehezen csillapuló éhségünket a javak, s a javakkal megszerezhető, kialakítható emberibb, kényelmesebb élet iránt. Ház, gépkocsi, színes televízió; kopott jelképek. Az. hogy kopottá lettek, önmagában illusztráció a haladáshoz, s az egy útnak a kettéválásához. Korábban, szűk lehetőségeink között — történelmileg indokoltan — termelői teljesítményeink és fogyasztói szükségleteink. igényeink egv úton maradtak. Amsnv- nyit termelőként léptünk, annyit mentünk előbbre, mint fogyasztók. S mert hittük, mivel a tempót szükségleteink diktálták a termelésben addig,, ezután is így lesz: egyéni, családi, kiscsoporti — s olykor: társadalmi — méretekben már nem tettünk különbséget a tényleges szükségletek és a szükségletek képében megjelenő igények, kívánságok, óhajok között. Nem tudom, ma teszünk-e már?! Ügy éltünk egy átmeneti társadalomban — s még inkább: úgy dolgoztunk egy átmeneti társadalom szintén átmeneti gazdaságában —, hogy a forrásoktól eltávolodhattak a szükségletek: előbbiek lassan, utóbbiak gyorsan .növekedtek. Ügy gondoltuk: a társadalomnak seregnyi kötelessége van velünk szemben, s szinte mellékesen kezeltük a döntőt, az't, hogy mi magunk vagyunk a társadalom, amit várunk. az tőlünk származik. Fonák helyzetek, torzulások kusza szövevénye táplálkozott ebből, s mert ami a világban tön ént, azt hosz- szú időn át kevésbé tartottuk fontosnak, mint azt,1 ami velünk végbemegy, már-már elringatott bennünket a tévhit, függetlenek vagyunk attól, amitől nem lehetünk függetlenek. Unásig ismételgettünk hírként, puszta érdekességként olyasmit, ami — míg a képernyőt néztük, az újságokat olvastuk — napról-napra kisebbítette a hazai munka értékét, nemcsak a külpiacokon, hanem itthon is! Igen, itthon is, mert ha a cserearányok romlanak nemzetközi kereskedelmünkben, akkor határokon belüli áru- és jövedelmi rangsoraink sem maradnak érintetlenek, bár dédelgettük azt a hitet, hogy a stabilitás maga a változatlanság. S őriztük ezt a változatlanságot a termelésben, de nagyon ís változtunk a fölhasználásban, a fogyasztásban, önmagunknak, önmagunk hosszú itávú érdekeinek ellentmondva, de ezt a ellentmondást csak később fölfedezve, elismerve. Nagy világcégek kerültek padlóra, s onnét kellett föltápászkodniuk, ám nálunk a gyenge is bajnoknak hitte magát, hiszen a címhez nem győzelem, hanem csupán a igyekezet bizony- gatása szükségeltetett, olykor még annyi sem. Ez magyarázza azt a furcsa helyzetet, hogy a megye termelőágazataiban a nyereség gyorsan nőtt, miközben a hatékonyság alig javult, sőt, némely területen romlott. Hozzászoktunk, mert hozzászokhattunk a folyamatosan. növekvő jövedelmekhez, s nem firtattuk, ugyanilyen tempóban legalább, növekszik-e a jövedelmek forrása, a munkateljesítmény. Hiányzott ez a tempó. Most már tudjuk. Tudjuk-e valójában? Vagy még mindig tévhitek bűvös talárját keressük, hogy azt felöltve, másnak láthassuk a világot, mint amilyen, s másnak önmagunkat, mint amilyenek vagyunk ..? Kemény próba válaszolni erre a kérdésre, mert hiszen önmagunkkal kell szembenéznünk, saját tetteinket szükséges mérlegre helyeznünk. S bizonyos: ez a mérleg ott lesz ma az ünnepi asztalnál, mert .bármennyire is elvinnénk onnan, mozdíthatatlan. Jelen van; ahogy jelen köznapjaink minden mozzanatában. Akkor is, ha nem akarunk rátenni semmit. Cselekednek helyettünk mások akkor, s ők mérlegelnek, ők mondanak végeredményt. Mondftak. mondanak. Úrnak kevés, ^szegénynek sok helyzetünket, azaz a szocialista gazdaságfejlesztés extenzío és intenzív szakasza közötti átmenetünket talán nem könnyű elfogadni, de: objektív törvényekkel szemben semmit sem érnek. az óhajpálcikák. Nem ezektől mozdul az, ami mozdul, bár olykor azt hisszük, a fontosak az óhajpálcikák. S gyártjuk azokat, gyűjtjük; a megyében a tanácsok az 1980-as fejlesztési terv összeállításakor a rendelkezésre álló forrásokat kétszeresen meghaladó igényeket képviseltek, bár aligha ismeretlen előttünk a 'népgazdaság helyzete, egyensúlya javításának elsődlegessége. Remélték, talán, hátha, esetleg .. Ahogy sok termelőhelyen a terv nem több, mint remények foglalata, s;az intézkedések késnek, mert azt találgatják, mihez , viszonyítsanak; ahogy az irányító hátóságo-k tevékenységében is sok a remény, mert sok az esetlegesség, a rögtönzés, a végig nem gondolt utasítás. L assan, kétkedve, tegnapjainkba vissza- visszahullva mozdulunk a világkörnyezet alkotta új utakon, s mintha tehetnénk ellene valamit, annyira méltatlankodva tapasztaljuk, ezpken az utakon nem sima, nem könnyű a haladás. Kissé sértettek vagyunk, mint akik nem értik, ami ttörténik, az miért történhet meg velünk? Mert részei vagyunk a világnak, mert gazdasági növekedésünket nem választhatjuk el a nemzetközi gazdasági hatásoktól. Ezt az ennyire egyszerű összefüggést nyögve, tiltakozva, újra meg újra berzenkedve emésztjük még. S még nehezebben okolunk abból, .amiből okulni kell, tanuljuk meg azt, amit a megváltozott helyzet tanulni valóként reánk kényszerít Hatvan esztendeje, az új rend iszonyú erőfeszítései közepette fogalmazta meg Lenin: ..Aki ma nem tud tanulni á munkától, holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól.” S ez nemcsak az egyénre érvényes. Hanem az egyének összességére, a társadalomra is. Arra a társadalomra, amely ina úgy ül az ünnepi asztal mellé, hogy van mire visszatekintenie, van mit megvédenie, megtartania. Arra a társadalomra, amelynek a tapasztalatokból van mit megtanulnia, hogy holnap friss tudással tegye — azaz: sok mindenben másként tegye — a dolgát. Mészáros Ottó Ma, 16 oldalon: Építők zárszámadása és új feladatok Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter a tárca eredményei!ól és jövőjéről (3. oldal) Jövőt váró Vácszentlászíó A kis község népművelődésének fejlődését mutatja be Kriszt György (4. oldal) A gödöllői Alma Mater Dr. Cselőíei László, az egyetem rektora ismertet meg az intézmény tudományos munkájával és életével (5. oldal) A falu Vest megyébe költözik? Hogyan illeszkednek be üröm életébe a tarpaiak? Ezt kutatja Valkó Béla (7. oldal) Emberek a veszélyben Az életmentők érzéseiről, a Dillanat lélektanáról ír Varga Edit (8. oldal) A közösség szolgálatában S. Hegedűs László, az országgyűlési képviselők Pest megyei csoportjának elnöke az ülésszakok közötti munkáról ad képet (9. oldal) Csóktábla, ezüst párnán. A restaurátorok művészetébe vezet be Tamasi Tamás (10. oldal) $ Mesélnek az utcák Közös munkát, emlékeket idéz Major Árvácska írása (11. oldal) A békesség harmóniája Képzőművészeti alkotásokat elemez a cím v szellemében dr. Losonci Miklós művészettörténész (12. oldal) Irodalmi összeállítás ■ Versek, elbeszélések, grafikák (13. oldal) Müsorkalauz Tallózás a rádió és a televízió ünnepi műsorában (14. oldal) ívtmmiiiimiiiimiiiiiiiiii mitim inu mii un i iiiiim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii ifiiiiiimmiiiiiiitiiiiiniti i mi Mimii itimn mii i im iiiiiiiiimiimiiin mm i mi niiiiiiiinimi iiiiiiimiin .iiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiii minimi iiinii iiiniii inni in* • • iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiMiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiLiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiJiiiiMiiiniiHiiiiiiiiiiiiiMiimil \ i I
