Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-23 / 300. szám

"x-ßß'jdlfm 1979. DECEMBER 23., VASÄRNAP Eltemették Homoki Nagy Istvánt i Pályatársai, tisztelői és hoz­zátartozói kísérték utolsó út­jára szombaton a Farkasréti temetőben Homoki Nagy Ist­ván, Kossuth-díjas, Érdemes művészt, a magyar természet­film egyik megalkotóját, a műfaj nemzetközi tekintélyű mesterét A Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatósága, a Magyar | Film- és Tévéművészek Sző- I vétségé és a Magyar Film­gyártó Vállalat nevében György István, a Magyar Film- és Té­véművészek Szövetségének szakosztályvezetője mondott búcsúbeszédet. A sírnál az egykori pálya­társak nevében Schuller Im­re operatőr búcsúzott az el­hunyttól. Homoki Nagy István 1 sírját elborították a kegyelet virágai. Eszperantó iroda nyílik Budapesten Az Eszperantó Világszövet­ség (UEA) Rotterdamban szé­kelő elnöksége úgy határozott legutóbbi illésén, hogy irodát állít fel Budapesten. Az intéz­mény az eszperantó nyelvű ki­adványok közreadásával és a nemzetközi szakmai kapcsola­tok fejlesztésével foglalkozik majd. Megnyitására 1980 ele­jén kerül sor. Az intézménynek saját nyom­dája lesz. LAPOZGATÓ Mit jósol a Római Klub? A TINBERGEN-JELENTÉS — A JAPÁN „CSODA” Tizenegy évvel ezelőtt a Római Akadémián tartott fo­gadás után az Olivetti cég al- elmökének a házában tíz or­szág harminc tudósa összejött, hogy eszmét cseréljen az em­beriség jövőjének gondjairól, s négy évvel később megszü­letett a Római Klub elscj je­lentése, amelyet az amerikai Meadows professzor neve fémjelzett. Ekkor terjedt el világszar le az a sötét gond, hogy az emberiség robbanó növekedésével nem tud lépést tartani a termelés és kimerül­nek az erőforrások. A javal­lott gyógyszer az úgynevezett zérónövekedés volt, vagyis az iparosítás és a képességnö­vekedés lelassítása, szinten tartása az egyensúly érdeké­ben. Két évvel később megjelent a második jelentés is, amely — belátva, hogy a fejlődést megállítani aligha lehet — azon a nézeten volt, hogy vi- lágjnéretekben össze keli han­golni valamennyi állam gazda­sági rendszerének a működé­sét Ezt követte újabb két év után a harmadik jelentés, amely a Nobel-díjas Jan Tin­bergen közgazdász profesz- saor vezetésével készült él — s amelyet most a Közgazdasá­gi és Jogi Könyvkiadó jóvol­tából magyarul is olvashatunk dr. Szalai Sándor fordításá­ban. és bebizonyították, hogy a jól összpontosított műszaki okta­tás. és kutatáspolitika gyor­san megérlelheti a gyümöl­csét... Weber vázlata A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó egy másik — alap­vető — munka magyar ki­adásával is hozzájárult a tu­dományos tájékozottsághoz. Bertalan László válogatásában, Erdélyi Ágnes fordításában és Hahn István utószavával meg­jelentette Max Weber váloga­tott tanulmányait Gazdaság- történet címen. Olvashatjuk itt az egyetemes társadalom, és gazdaságtörténet vázlata­ként írt tekintélyes terjedel­mű munkát, amely fogalmi tisztázás után részletesen és történetileg levezetve leírja az agrárszervezeteket, az ipar és a bányászat útját a kapi­talista fejlődésig, a prekapita- lista áru- és pénzforgalmat, valamint a modern kapitaliz­mus kialakulását. Ezen kívül olvashatunk tanulmányokat az antik társadalmak gazdaság- elméletéről, hanyatlásuk tár­sadalmi gyökereiről is. Ez a munka a harmadik magyarul megjelent kötet We- bertől, de elsőként adja közre talán legfőbb problémakörét: hogy miért éppen az európai tradíciójú társadalom fejlődött folyamatosan, mások miért rekedtek meg. A felzárkózás anatómiája Nem kisebb érdeklődést ér­demel meg Ehrlich Eva köny­ve ugyanennél a kiadónál, a Japán — a felzárkózás anató­miája. Ezt a kérdést szinte mindenki fölteszi, aki a ja- páni fejlődésről akár a leg­vázlatosabb képet is alkotja, hogy mi eredményezte e nagy fejlődés ütemét, s hogy tud­ták oly hosszú időn át tarta­ni? A szerző az iparosodás előz­ményeiből indul ki, a „bezár­kózott” Japánt vázolja, s az­tán mélyed el az p századi részletes gazdasági és társa­dalmi kép megrajzolásába. Ki­tér a főbb ágazatokra csakúgy, mint a népességnövekedésre, a munkaszervezésre, a menta­litásra, a technikai fejlődésre, a tőkeképződésre és -felhasz­nálásra, az ipar és az infra­struktúra sajátságaira és a kereskedelmére. Külön fejeze­tet szánt a „Miért- éppen Ja­pán?” kérdésnek s a „kétpó­lusú” iparosodásnak és végül a továbbhaladás kérdéseit és kérdőjeleit is vázolja. Három könyv — három te­li találat. N. F. ÉRDI KIÁLLÍTÁS Bukovinai hagyományok tárlata | Lőrincz Vitus tűzzománcai, Lőrincz Imre faragásai, Lő- | rincz Aladárné szőttesei az érdi művelődési központban i tekinthetők meg január 15-ig. Lőrincz Vitus tűzzománcai Az érdi művészeti napok keretében mutatták be a Lő­rincz család műveit A tárla­tot az érdi népdal körnek és Fábián Évának, a Népművé­szet Ifjú Mesterének műsora vezette be, a kiállítást kőve­tően Káka Rozália, a Népmű­vészet Ifjú Mestere önálló elő­adói estje következett me­lyen közreműködött a Kala­majka együttes. Ez adta a ke­retet ahhoz a bemutatkozás­hoz, melyen együtt szerepel­tek Lőrincz Aladárné szőtte­sei, Lőrincz Imre faragásai és Lőrincz Vitus tűzzománcai. Mindhárman bukovinai széke­lyek, innen kerültek az 1940-es években a Tolna megyei Ma- josra, majd a Pest megyei Fótra. Lőrincz Aladárné a Népmű­vészet Mestere hallatlan mér­téktartással gyűjti a bukovi­nai székely motívumokat — a kígyós, kampós, pillangós, gyertyás rajzolatokat —, me­lyek a népművészet színeinek pon tos koreográfiája szerint születnek. Ez a gyűjtés, s en­nek feldolgozása rendre foly­tatódik Lőrincz Aladárné képzelete ösvényén. Lőrincz Imre faragásai meg­őrizték egy nép derűjét a történelmi próbák közepette is, ebben a szellemben farag­ta meg a menekülést, a haj­dani szántóvetést Istensegítsen, a díszes jármot, anyát gyerme­kével, a kapás alakját. Regény is él tudatában, egy nép, a székelység Bukovinába és az óhazába megérkezett családjának története. Hozzá­kezdett e regény megírásához. E mű néprajzunk fontos bő­vítését jelentené. Lőrincz Vitus, Lőrincz Imre fia — Értől az Óceánig jutott el úgy, hogy tűzzománcaiban egy nép lelkiségét, magatar­tását hordozza. Jakuba János tanítványaként végzett az Eg­ri Tanárképző Főiskolán, hosz­szú ideje a Fóti Gyermekvá­ros tanára, az ő tanítványa volt Banga Ferenc, grafikánk egyik erőssége. Lőrincz Vitus 19ö4-ben a Bonyhádi Zománc- művekben kísérletezte ki sa­játos tűzzománctechnikáját, melynek metodikáját 1972-ben Bécsiben véglegesítette. Művé­szetének ereje abban rejlik, hogy közösségi érzelmeket szólaltat meg, népi forrásokat dolgoz fel korszerű formarend- ben. Nemcsak a minőséget il­letően, hanem ténylegesen is, hiszen tűzzománcait Pécs, Budapest, Nagykörös, Vác, Miskolc mellett Omszkban, Párizsban, Limoges-foen, To­kióban is bemutatták. Ünnep lett a Lőrincz csa­lád kiállítása Érden. Elsősor­ban a közös teljesítmény ér­téke jóvoltából. Másért is. összegyűltek a hajdani buko­vinai székelyek Érdiről, Majos- ról. Népművészetet varázsol­tak. Díszes ruhában énekel­Lörincz Vitus: Anya -s gyermeke hintalóval tek, egységbe kovácsolod tak a szőttesek és tűzzománcok de­rűs színeivel. A jövő textilművészei Hogy- milyen ruhákban já­runk a következő évtizedek­ben, hogy milyen színvonalú kárpitok, gobelinek jelennek meg otthonainkban, hamarosan, azt érzékelhetjük a Magyar Iparművészeti Főiskola vég­zős textilhallgatóinak meg­védett diplomamunkáin, mely­ből kiállítás nyílt. Megbízható értékek jelennek meg, me­lyek igazolják, hogy igényes volt a felkészítés Plesnivy Károly tanszékvezető tanár és kollégái, Bakay Erzsébet, Ba­logh Rozália, Búzás Árpád, Eigel István, Szabó János, Ká­dár János Miklós, Polgár Csa­ba részéről. Markhult Katalin lakástex­tiljeit a budakalászi lenfonó­ban kivitelezte. Elsőrangú ala­possággal, ezüst árnyalatok fi­nomságával. Bányász Judit kanadai megrendelésre készí­tett ruhákat. A közgazdasági trend azt jelezte, hogy a ró­zsaszín kelendő. Igen hatásosak Papp Ilona kerékpáros-öltözékei és utazó­táskái. A szépség mellett a praktikum is érvényesül, a nagyobb járművek az élénk piros színeket könnyebben észreveszik, enyhül a ve­szélyhelyzet, s közben a ke­rékpározók csinos ruházata is megmarad, ahogy Renoir igényelte saját képeitől; a de­rű terjesztése kötelező, hogy a világ kellemetlen dolgai háttérbe szoruljanak. E dip­lomamunkákkal megint tet­tünk egy lépést ahhoz, hogy az ipart egyre jobban áthas­sa, meghatározza az iparművé­szet. Ügy és azzal, hogy a művészet lángját éri el nem­csak az egyedi munkákban, hanem a gépi technológiával is* Losonci Miklós SZÍNHÁZI ESTÉK U» » > Csehov drámája Három nover a Madách Színházban Az emberiség problémái A RIO-jelentés címmel és A nemzetközi gazlaiagi rend átalakítása alcímmel jelent meg magyarul ez a munka. (A RIO rövidités ennek az alcímnek az angol nyelvű ere­detijét foglalja magában.) Huszonegy szakember közös erőfeszítésével elkészült je­lentés arra keres valamilyen elkerülhetetlenül tapogatózó választ, hogy milyen olyan új gazdasági rendet lehet ajánla­tni a világ államférfiéi és tár­sadalmi csoportjai számára, amely megvalósítható gyakor­latilag és elfogadhatóan ki­elégítheti a mai népesség szükségleteit és a következő nemzedékek várható igényeit. A jelentés fölvázolja az em­beriség fő problémáit egy új nemzetközi rend megteremté­se szer-pontjából, s első he­lyen f> , jgyverkezési versenyt jelöli meg, második hPiyen a népességnövekedést, harma­dikként pedig az élelmezést. De sorra veszi a település, a környezet, az erőforrások, a technika, a tengerek, a vi­lágűr, a nemzetközi gazdasá­gi rendszerek és intézmények kérdésköreit is, illetve az ezekkel kapcsolatos nemzeti nézeteket. Majd az új világ alapvető célkitűzését jelöli meg; ez az emberi méltóságon és jóléten alapuló, élet megva­lósítása a világ minden pol­gára számára. A hozzá vezető út fogalmai közt a méltányos­ság, a szabadság, a demokrá­cia és részvétel, a szolidaritás, a kulturális különbözőség meg­őrzése, a környezet épsége szerepel. Szól az új fejleszté­si stratégiákról épp úgy, mint a változtatási stratégiákról, s részletes akcióprogramot, ja­vaslatokat fejt ki. Rólunk azt írja például; A kelet-európai országok gyors léptekkel ha­ladtak előre az iparosításban, Hamis tétéi, hogy a csehovi hősök a lemondás jegyében élnek, vagy akárcsak önkéntes száműzetésben. Tragédiájuk éppen abban van, hogy képtelenek lemondani ábrándjaikról, céljaikról: tettekre vágynak. A világ azonban elrettenti őket, sorsukat a cselekvés és a nem cselekvés libikó­kája uralja, csakhogy ez a mérleg­hinta kegyetlen játék: emelkedése látszatmagasság, zuhanása törvény- szerű. Konfliktusaikat lelki krízis­ként élik meg, s az erők, amelyek­kel birkóznak, a ma emberét is meg­kísértik. Négy testvér, a Három nővér cí­mű dráma főszereplője. S ebben le­het a csehovi koncepció megfejté­sének titka. Olga, Mása és Irina hű­séges marad önmagához, még a tra­gikus eseményektől sem rettennek meg igazán, íegföljebb hamvába pusztult fiatalságukat siratják. A saját kis családnyi világuk szétesé­sét a dolgok természetes következ­ményeként viselik el. Kínlódásaik közben — ha megkopva is —, de őrzik magukban a vágyat egy meg- fogalmazhatatlan, emberibb sors iránt. A dráma végére Irina már vagy századszor mondja: Elmegyek, dolgozni fogok, dolgozni ... csak már alig van hitele az elhatározásnak. Mása fásultan ül, mintha korábbi mondatát idézné gondolatban: Élni, és nem tudni, miért repülnek a dar- vak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen. De Olga végső szavai újraébresztenek minden reményt és várakozást: Élni fogunk, a zene olyan vidám, boldo­gan szól. És én hiszem: nemsokára megtudjuk, hogy miért élünk, miért szenvedünk... Andrej, a fivérük ezalatt a hát­térben egy babakocsit tologat. A lá­nyok ruhájával kiáltó ellentétben nyakig begombolkozva, kabátban, sapkában csoszog. Régebben még ar­ról álmodozott, hogy híres tudós, moszkvai professzor lesz, most büsz­ke arra, hogy egy kisvárosban be- tölthet egy mondvacsinált hivatalt. Már arról is leszokott, hogy álmairól a süket szolgával beszélgessen. Ott van a színpadon, de csak fizikailag. Ö már a hitét, a reményét is elvesz­tette, már vágyni sem tudja, a tar­talmas létezést. Csehov a lányokra adja voksát. Pedig kegyetlen szerzőnek szokás nevezni, mert hőseit bezárja a kény­szerpálya korlátái közé, alakjainak sorsa történelmileg annyira determi­nált, hogy a konfliktusok megoldha- tatlanok, kitörni csak a gondolat képes. Ráadásul ez is csak az álom és az- ébrenlét mezsgyéjén valósul­hat meg. Csehov aprópénzre váltja az ibseni egyetlen, egész' darabon uralkodó szimbólumot, s az ő jel­képhalmazának minden darabja .többértelmű. A gondolatnak válasz­tást enged, és ehhez képest zárt a valósága, ezzel teremt igazi feszült­séget. Az előadás. amelyet Ádám Ottó rendezett, hasonló felfogást sugall. A teljesen nyitott színpadnak hatal­mas a mozgástere, falakat nem ér­zékelünk és nincs egyetlen ajtó sem, a háttérben mindig kék az ég, a világítás derűs. A ház tartópillérei konstruktivista hatásukkal viszont kemény keretet teremtenek. Szinte Gábor díszletére a monumentalitás és a levegősség j elemző, nem nyom­ja a figurákat a tér, nem szorongat a környezet és nem zár le semmit. Első pillanatban ez a megoldás el­lene látszik hatni az írói szándék­nak, csakhogy ebben a végtelenség­ben félelmetesen kisszerűnek tűnik minden, s friss áttételen ízületik meg a csehovi eleve elrendeltség ér­zése. Itt nem konkrét falakkal, ha­nem a korlátolcat állító viszonyokkal kell szembeszállni. Ebben az alaphelyzetben a rende­zésnek mindent egy lapra kellett feltennie: a színészi játékra. És az előadás csak mérsékelt hatást vált ki. Mintha Ádám Ottó azt mondta volna: ne a színpad szenvedjen, ha­nem a három nővér, a mennye­zetmonstrum nyomorítsa meg ment­hetetlenül Csebutkin katonaorvost, hanem a világ, amelyben él, s hadd lebegjen a semmiben Versinyin al­ezredes zavaros, világmegváltó re­ménye, Kuligin tanár pedig ha le­het, látsszon arasznyinak. Vizuálisan verhetetlen koncepció, a színészeket azonban képességüket meghaladó fel­adat elé állította. (De ki tudja, van-e erre megfelelő színész egyál­talán?) A szereplők sorában bár Sztankal Istvánnak minden sikerült: Andrej telve bizakodással, vonzó, talpra­esett figuraként lépett színre, s a záróképben babakocsit tologat­ván, potrohos zugpolgárként cso­szogott. A szerep fordulópontját professzori módon oldotta meg: akkorra már hősünk túl van minden álmon, de megmaradt benne valami szimpatikusán sajná­latra méltó, amikor az öreg szolga keresztnevén szólítja és Andrej üvölt: neked méltóságos úr vagyok. Ezután szemlátomást veszti el min­den belső tartását és .önbizalmát. (Kár, hogy a jelenet nem játszódik a színpad valamely hangsúlyos pont­ján.) Olgát Bencze Ilona alakítja: jól, előírás szerint. Csakhogy idegen ma­radt, mindent tudott, keveset ér­zett, ez az Olga tényleg beletörődött a testi, szellemi elhervadásba. Al­mást Éva már egy fokkal összetet­tebb figurát teremtett, persze Mása érzelmileg jobban árnyalt már Cse- hovnál is. Még egy kis őszinteség sokat segíthet az alakításon, hogy olyan forró pillanatokhoz jusson el, mint amikor meggyónja testvéreinek Versinyin iránti érzelmeit. A három nővér közül egyedül Irina életraj­zát lehetne megírni aprólékos rész­letességgel és csak úgy, ahogyan Piros Ildikó életre keltette. Ez az Irina egyéniség, mégpedig egyedi és ettől hitele van. Picit éretlen még a figura, néhány jelenetben kitűnik az érzelmi erőlködés. De hát a be­mutató közönsége mindig keveseb­bet kap, mint a tizedik előadásé. Kulcsszereplő Huszti Péter; Ver­sinyin alezredest formálja meg: bíz’ nem sok hittel, inkább rutinból. Ér­zelmileg nagyon kiéhezett Mása kell ahhoz, hogy higyjen neki. De mind­ezek mellett sem mondhatjuk csak legföljebb színtelennek az alakítást. Tuzenbach hadnagy a dráma egyik pillére, ő az, aki Gorlcij szerint meg­testesíti a gondolatot: Hitványul él­nek, uraim! Meghal Irina iránti sze­relméért értelmetlenül, mert nem tehet mást. Tímár Béla a szerep je­lentőségének megfelelő teljesítményt nyújtott. Mensáros László viszont remeket (Csebutkin doktort a máso­dik szereposztásban Német Ferenc játssza). Levegője van figurájának, nem lehet rá nem oda figyelni ak­kor sem, ha tétlenül ül a színpadon. Különös dolog történik feuligin szel- lemtörpe-tanárúrral: Márkus László olyan nagyszerű, szuggesztív színész, hogy nem tudta megutáltatni ve­lünk a színpadi alakot. Sajnáljuk, hogy megcsalták, pedig Kuligin iga-» zán megérdemli. Ugyancsak jelentős szerep Szaljo- nij százados, de Koltai János rosz- szul játszotta el, a darabban nem erről van szó. Közepes teljesítményt láthatunk Kelemen Éva, Kalocsay Miklós, Zente Ferenc és Gyabronka József megoldásában. Csehov — valószínűleg!? — leg­jobb drámája a Három nővér, amellyel stílusirányzatokat inspirált életre. S most láthattuk volna egy egészen új koncepcióban megvaló­sulni a drámát, de egy lépés hiány­zott: o rendező vizuális ötlete a szokványostól eltérő — óvatosan szólva: korszerűbb — színészi felfo­gást követelne (például az abszurdi­tás szelét). Nem valósult meg és ebben nemcsak, sohasem csak a színész hibás. Kriszt György i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom