Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

'“xrMdltm 1979. DECEMBER 19., SZERDA BENSŐSÉGES ÜNNEPSÉG A Szentendrei Teátrum köszöntése ‘Folytatás az 1. oldalról) öreg, vagy fiatal a 10 éves színház? Ha hagyományait nézzük, lakkor legalábbis nagy­koré. Ha a műsorára tűzött darabok számából akarunk •ítélni: akkor nem nagy múltú, s ha azt mondjuk, hogy egy jt lig több mint harmincezres Városkának már évtizede szín­iháza van, így már tekintélyt, minőséget ad Tegnap, kedden íóálután a megyei művelődési jlizpont klubjában ünnepel téli f Szentendrei Teátrum műkö­dének 10' éves évfordulóját. gaz, színházunk 1969 júliu­sának elején fogadott először közönséget, de az előkészítés már jóval korábban kezdődött, s a végleges döntések még előbb, télen születtek. Ezért mondta joggal Pozsgay Imre miniszter — többek között —, hogy akár tizenegy évadról is beszélhetnénk. y ’ Pozsgay Imre átnyújtja a jutalmat Ádám Ottó rendezőnek • Halmágyi Péter felvétele A nézők nevében •*, Egy ünnepség külsőségeit — általában — nem szabad túl­értékelni, mégis elismeréssel kell említeni a Pest megyei .Művelődési Központ és Könyv­tár rangjához méltóan készí­tette elő az eseményt. Nem­csak a város ünnepelte szín­házát, hanem az egész megye is, az országos hírre-rangra szart tett vállalkozást Ezt je­lezte, hogy az eseményen meg­jelent Cservenka Ferencné, az ivíSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei párt­bizottság első titkára, dr. Mon­dok Pál, a megyei tanács el­nöke, dr. Csicsay Iván, a me­gyei tanács elnökhelyettese, ár. Barát Endre, a szentendrei városi pártbizottság első tit­kára, Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke, valamint Rozgonyi Ernöné dr., a me­gyei művelődési központ igaz­gatója. — A Kulturális Miniszté­rium üdvözletét tolmácsolom mindazoknak, akik tettek azért, hogy a Szentendrei Teátrum megszülessen és egy évtizeden keresztül sikereket arathasson — mondta köszön­tőjében Pozsgay Imre. — A nézők képviseletében vállal­tam az üdvözlet átadását, mert tisztelettel és megbecsüléssel a’uirtam szólni arról a művé­szeti vállalkozásról, amely értékeket támasztott fel és őr- zöít meg a magyar színházi kultúrából. Mindehhez nem­csak vállalkozó kedv kellett, hanem az a hit is, amely, ha kellett nehézségeken is átsegí­tette a Teátrumot. De legalább ennyire fontosnak tartom a jó mecénások szerepét akik megértették az új nyári szín­ház létesítésének jelentősegét s vállalták a jó gazda szere­pét — Vannak olyan esztendők, amelyek gazdaságilag talán nem kedveznek a művészeti vállalkozásnak. De nem sze­retnénk — s ezt vehetik köte­lezettségvállalásnak is —, ha kicsinyes szűkmarkúságnak es­ne áldozatul a Szentendrei Teátrum. A művészeken és a közönségen kell múljon ennek a nyári színháznak a sorsa — mondta befejezésül a kulturá­lis miniszter. Igazi csapatmunka Ezt követően átadta a Kul­turális Minisztérium jutalmát dr. Csicsay Ivánnak, majd Ádám Ottónak, a Madách Színház igazgató főrendezőjé­nek, aki immár öt éve szer­vezője, összefogó irányítója a Teátrum munkájának. Békés Andrásnak, a Magyar Állami Operaház rendezőjének, ő volt, aki az akkori színművészeti főiskolás Zsámbéki Gáborral — ma a Nemzeti Színház ve­zető rendezője — közösen kez­deményezte a Teátrum létre­hozását. Kettőjük mellett el­ismerésben részesültek a Szentendrén dolgozó rendezők: Iglódi István, a Népszínház tagja, Kerényi Imre, a szolno­ki Szigligeti Színház igazga­tója és Szirtes Tamás, a Ma­dách Színház rendezője. Joggal, megérdemelten kö­szöntötték a gazdasági, techni­kai és műszaki szakembereket az ünnepségen, hiszen az ő támogatásuk nélkül nem való­sulhatna meg az a szigorúan csapatmunka, amilyet színhá­zi produkciónak nevezünk. így az ünnepeltek közé tartozott Róna László, a Vígszínház ma már nyugdíjas gazdasági igaz­gatója, Lázár György, a Ma­dách Színház gazdasági igaz­gatója, s helyettese, Czobor Kálmánná, valamint a szent­endrei tanács részéről kijelölt pénzügyi vezető: Tóth István­ná. Talán már az eddigi felső, rolás is jelzi, hogy a Teátrum vezetését, a megyénkkel együttműködési szerződést kö­tött Madách Színház kollektí­vája látja el. Ezért részesült jutalomban Hajagos Árpád fő­mérnök, Götz Pál szcenikus, Traub Pál művészeti főtitkár, Balogh Erzsébet művészeti tit­kár. S végül, de távolról sem utolsó sorban két népművelő: Borbély Tibor, a Pest megyei' Pályaválasztási Intézet igaz­gatója, aki a Teátrum alaku­lásakor a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának he­lyettes vezetője volt. illetve Szabó Ferenc, a szentendrei városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Öröm a színház Még egy rangos eseményről szóló írásban is nehezen közöl hosszú névsort a tudósító, hi­szen fél az olvasó figyelmé­nek csökkenésétől. De akiket a tegnapi ünnepen köszöntöttek, azok nemcsak helyi, hanem or­szágos „megmozdulást is elin­dítottak’’. Ez utóbbi gondolat­tal köszönte meg az elismerést társai nevében Ádám Ottó: — Akik tíz évvel ezelőtt akarták a Teátrumot és tettek is érte, azok nemcsak egv vá­rosnak. egy megyének adtak színházat. Arra inspirálták a többi megyék vezetőit is, hogy vállalkozzanak nyári színházak életrehívására. S a szabadtéri játékok ma már különös ra­gyogással képesek tükrözni azt az örömöt, amit a színház je­lent. Ez felelősség is, nekünk alkotóknak nem kevesebb a dolgunk, minthogy telt házak előtt valós értékeket felmu­tatva adjunk lelkesítő élményt a közönségnek. Az ünnepség befejezéseként dr. Barát Endre, a város mű­vészeti életének tiszteletre méltó támogatásáért köszönet­tel nyújtotta át a Szentendrei Emlékplakettet (Rózsa Péter alkotása) Pozsgay Imrének és Ádám O.ttónák. A bensőséges hangulatú találkozást baráti beszélgetés zárta, amelyen po­litikusok, állami vezetők, ren­dezők és népművelők eleve­nítették fel élményeiket, ahol szóba került a Teátrum iövő évi programjával kapcsolatos elképzelések egész sora. Jó volt hallani azokról is, akiknek neve nem szerepelt a ju­talmazottak listáján: Su­nyovszky Szilvia, Körmendi János, Schütz Ha, Paudits Bé­la, Cs. Németh Lajos, Tim-ír Béla, Márton András, Székhe­lyi József, Bodor Tibor, Kalo­csai Miklós..., szóval a szí­nészekről, s másokról, szá­zakról, akik szintén megtet­ték a magukét. Kriszt György Összhangban az érdekek MIBEN SEGÍT A PEST MEGYEI PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ INTÉZET? RADIOFIGYELO ÜDVÖZLET AZ OLVASÓ- j NAK címmel irodalmi rejt­vényműsor hangzott el Hód­mezővásárhelyről, az ottani Németh László Könyvtárból. (Vasárnap, Kossuth, 16.00.) A mintegy egyórás játékot Rapcsányi László vezette. A rádióban vagy a televízióban műsorra tűzött vetélkedők, különösen a viszonylag hosz- szabbak esetében, mindig* új­ra fölmerül a kérdés, vajon mi a célja az olyan vetélke­dők közvetítésének, amelyek­ben mi magunk, hallgatók és nézők, nem vehetünk részt. A válasz látszólag egyszerű. Ezek azok a műsorok, me­lyekre azt szokták mondani, hogy rejtvény- vagy a vetélke­dőformáján egyrészt fontos vagy érdekes ismereteket kí­vánnak közölni, másrészt — és talán ez a lényegesebb — a játék, a versengés izgalmai révén még a kívülrekedt kö­zönséget is egyfajta szellemi aktivitásra ösztönzik. Ha ez utóbbi szempont egy műsorban nem érvényesül, akkor azt hiszem, a hallgató­ság vagy a nézőközönség job­ban jár egy könyv elolvasá­sával, vagy »egy szaktudomá­nyos előadás meghallgatásá­val. Sajnos, a most elhangzott irodalmi rejtvényműsor is meglehetősen iskolásra, hogy azt ne mondjuk, unalmasra sikerült. Rendezői azt a vál­tozatosnak, netán érdekfeszí­tőnek éppen nem mondható formát eszelték ki, hogy a meghívott vendégművészek előadásában elhangzott iro­dalmi szövegrészletek nyomán kérdéseket intéztek a helyi közönséghez —, s aki tudott, válaszolt. ' Igaz, a rádió rendkívül nép­szerű Ki nyer ma? vetélke­dője hasonló szerkezetű. Csak­hogy — s ez nem mellékes — mindössze tíz percig Jflrt. FŰTŐL FÁIG címmel Ba­logh István környezetvédelmi műsorát hallhattuk. (Petőfi, 9.30.) A riportműsor a mérgező ipari hulladékok elhelyezése és megsemmisítése körül ki­alakult rendkívül aggasztó helyzettel foglalkozott. A ri­portokban számos olyan ese­tet érintettek, amikor a to­xikus hulladékanyagok fele­lőtlen vagy nem eléggé körül­tekintő elhelyezése rendkívüli veszélyhelyzetet teremtett, olykor szinte jóvátehetetlen károkat okozva az emberi és természeti környezetben. Különösen elgondolkoztató S Az, hogy általános iskolát végzett fiatalok hol ta- | nulniák tovább, a népgazdaság mely területén kapcso- $ lódnak be a munkamegosztásba, mind az egyén, mind ^ a társadalom szempontjából meghatározó jelentőségű. ^ Nem közömbös, tehát, hogy e folyamat alapja a köl- ^ csönös érdekek, a feltételek számbavétele, vagy a Szubjektív, esetleges elhatározás. A pályaválasztási ta­5 nácsadás intézményrendszerének legfontosabb feladata, ? hogy munkája nyomán a jövőt megalapozó döntések ai- | kalmazkodjanak a gazdasági élet igényeihez, szükség- ^ leteihez, egyeztetve az egyén képességeivel, törekvései- ^ vei. Hogyan válásul meg mindez a gyakorlatban — er- J ről beszgélettünk Borbély Tiborral. a Pest megyei Pá­6 lyaválasztási Tanácsadó Intézet (PETI) igazgatójával, S Szabó Sándoméval, az intézet pedagógiai és pszicholó- § giai, Kaszá Ildikóval, az üzemi és közgazdasági csoport. ^ vezetőjével, valamint dr. Kovács Gyulánéval, a nagy- ^ tárcsái általános iskola igazgatójával. szervező tevékenységének. A reális, távlatokat is mérle­gelő gondolkodás igényével könnyű belátni, hogy ma már kevés a jelentkezési lapok beadását megelőző egy szülői értekezlet, s az sem megoldás, hogy egy-egy, munkaerőgon­dokkal küszködő üzem képvi­selője elmegy az iskolába ta­nulókat toborozni. Eredményt csak a folyamatos, össze­hangolt, ' céltudatos munka hozhat. Biztató, hogy ezeket az elveket mind több érdekelt vallja magiáénak. ■ Mindezek alapján te­hát kiknek és hogyan ad tanácsot az intézet? Szabó Sántíorné: — Az úgy­nevezett területi szűréseken, melyeket a nevelési tanács­adókkal együtt szervezünk, megismerjük azokat a tanuló­kat, akiknek a pályaválasztá­sához csak különböző vizsgá­latok alapján tudunk segítsé­get adni. Velük az intézetben egyénenként foglalkozunk. Ugyancsak figyelemmel kísér­jük az egészségileg károso­dott — az úgynevezett meg­változott munkaképességű — gyermekek — sorsát, s előze­tes pályaalkalmassági vizs­gálat nyomán állapotuknak megfelelő szakmát javasolunk számukra. Fontos feladatunk az állami gondozott, hátrá­nyos helyzetű, veszélyeztetett környezetben élő gyermekek pályaorientálása. A mindkét oktatási intézményből elutasí­tott tanulók számára is eddig minden esetben sikerült köz- reim űködésünkke 1 megfelelő szakmát találni. Sőt a to­vább tanulni nem szándéko­zók sem kerülnek ki látókö­rünkből: elhelyezkedésükhöz a városi, járási munkaügyi osz­tályokkal együttműködve adunk tanácsot. H Milyen támogatást nyújtanak a megye isko­láinak? Dr. Kovács Gyuláné: —Na gyón eredményes például az intézet egy-egy helyszíni vizs­gálata, a már említett terüle­ti szűrések keretében. A pe­dagógus így nincs csajc a sa­ját tapasztalataira, vélemé­nyére utalva abban, hogy a gyermaknek tényleg szüksége van-e különböző vizsgálatokra a pályaválasztásához. A ko­rábban általános jellegű to­vábbképzések — melyeken az iskolai pályaválasztási felelő­sök vesznek részt — mindin­kább differenciált módszerta­ni segítséget nyújtanak. Hi­szen miások például a problé­mák az agglomeráció területén és mások a kistelepüléseken műkpdő iskolákban. Sajnos, a felsőfokú oktatási iAtézrríe- nyek nem készítik fel a leen­dő pedagógusokat a pályavá­lasztással kapcsolatos felada­taikra. Éppen ezért kü! inö- sen hasznosak az intézet ki­adványai — például a PETI- füzetek, a gyorstájékoztatók — melyek rendszeresen, idejé­ben már a tanév kezdetekor eljutnak az iskolákba. Ezek El Hazánkban ma meg­közelítőleg ötezer szakma közül választhatnak a fia­talok. Ismerik-e a lehető­ségeket a gyerekek és a szülők? Milyen az igény a tanácsadás iránt? Szabó Sántíorné: — A fia­talok többsége az általános is­kolát elvégezve tanácstalan a pályaválasztásban. A határo­zott elképzelést kialakító szülőkre is a tájékozatlanság a jellemző. Előfordult például, hogy egyikük mindenáron bu­dapesti szakmunkásképzőbe akarta beíratni gyermekét, holott a lakóhelyén működő iskolában is oktatnak ugyan ilyen szakmát — erről azon­ban nem volt tudomása. Vál­tozatlanul gondot okoznak az úgynevezett divatszakmák, melyek választása ugyan­csak a tájékozatlanságfa utal. Évek szívós munkájának ered­ményeként azonban egyre töb­ben kérnek tanácsot elsősor­ban az Iskolában vagy a munkahelyükön, de közvetle­nül az intézettől is. B Bizonyára sok gyerek­kel, szülővel kerültek kap­csolatba az intézet létreho­zása óta eltelt hét évben. Az is nyilvánvaló azonban hogy minden jelentkezővel — s még inkább minden rászorulttal — közvetlenül nem képesek foglalkozni. Borbély Tibor: A PETI tíz munkatársa önmagában való­ban nem képes kielégíteni a tanácsadás iránti növekvő igényeket. Munkáját tehát társadalmasitani kellett, még­pedig három tevékenységi for­ma keretében. Egyrészt tá­jékoztatja és ezzel befolyásol­ja (orientálja) a pályaválasz­tási munkában érdekelteket, másrészt egyezteti (koordi­nálja) ezek tevékenységét, harmadrészt pedig egyesíti, egységesíti (integrálja) mind­azokat a lehetőségeket, me­lyek hozzájárulhatnak a tár­sadalmi célók eléréséhez. Mindezzel azt szeretnénk elér­ni, hogy általánossá váljék a nézet: a pályaválasztás segí­tése szerves része az iskolai oktató-nevelő munkának épp­úgy, mint az üzemek irányító az a nem éppen bevált gya­korlat, hogy a nagy vegyi gyárak kisebb termelőszövet­kezetekre bízzák a hulladék­anyagok eltüntetését, ám ez utóbbiak kellő szakértelem és felkészültség híján gyakran igen kockázatos módszerekhez folyamodnak. Mint azt a Pest megyei KÖJÁL képviselőitől, Megye- si Pétertől és dr. Hölter Ka­talintól megtudtuk, Pest me­gyében különösen elszomo­rítóak az állapotok. Erre utal az a tény is, hogy az ivóvíz egyelőre még kismértékű szennyezettsége következtében a csecsemők részére külön kezelt, úgynevezett zacskós vi­zet hoztak forgalomba. Az is kiderült, hogy a zacskós víz Veszprém megyében sem is­meretlen. Az ipari és hatósági illeté­kesekkel folytatott I beszélgeté­sek főként a felelősség kérdé­sével és a megoldás lehetősé­geivel foglalkoztak. Sajnos, a mérgező ipari hulladékok ke­zelésére vonatkozó jogszabály egyelőre még a fogalmazás stádiumában van, a problé­ma megoldásával hivatalosan megbízott Országos Környe­zetvédelmi Hatóság pedig megfelelő eszközök és kellő hatáskör hiányában, inkább csak ülésezik. Itt tartunk te­hát. i Kter László adták az ötletet például a si­keres pályaválasztási vetélke­dők, vagy a helyi viszonyla­tokhoz alkalmazkodó egyéb rendezvénysorozatok szerve­zéséhez. Si Napjainkban, az in­tenzív gazdasági fejlődés követelményeként különö­sen érdekeltek a hatásos pályaorientálásban a me­gye üzemei. Milyen velük az intézet kapcsolata? Kaszó Ildikó: — Az intézet 221 üzemmel tart kapcsola­tot, mindenekelőtt azokkal, ahol különösen nagy a szak­munkástanuló-igény. A me­gyében az üzemek több min. felében van pályaválasztás, megbízott, legtöbb helyen sze­mélyzeti, oktatási, munkaügy, vezetők látják el ezt a felada­tot, érezvén a tevékenység je­lentőségét. Számukra minden évben szervezünk, az iskola, pályaválasztási felelősökkel közösen, továbbképzéseket. Mindezzel együtt azt is lát­juk, hogy a vállalatok nem egyformán érzik e munka fon­tosságát sok helyen a pálya- választási hetekre és a beis­kolázás időszakára össszponto- sítják a figyelmet. Ekkor ren­deznek üzemlátogatásokat, ki­állításokat. .Nem tudunk pél­dáid olyanról, hogy egy üzem támogatásával szakkört szer­veznének az iskolában, fel­keltvén a gyerekek érdeklő­dését egy-egy hiányszakma iránt. Kimondottan az üzemek számára is készítünk tehát módszertani kiadványokat. Népszerűsítjük a jó kezdemé­nyezéseket, így többi közöt: azt, hogy több üzemben (Nagy­kőrösi Konzervgyár, Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, Cse­pel Autógyár, Mechanikai 'Mű­vek) pályaválasztási munka- tervek is készültek. Már meg­jelent a tapasztalatokat köz­readó első olyan tájékoztató füzetünk, melyet egy nagy- vállalattal, az LSZV-vel kö­zösen állítottunk össze. EB Hogyan kapcsolódnak be a társadalmi és tömeg­szervezetek és más intéz­mények a pályaválasztási munkába? , Borbély Tibor: — Eredmé­nyesen építünk például a Ha­zafias Népfront bizottságaira, melyek a szülők akadémiája keretében hívják fel a figyel­met a pályaválasztási tudni­valókra. Segítséget kapunk a TIT-től is, ők szakelőadókat biztosítanak? A szakszervezeti bizottságok — az SZMT-val kialakított együttműködésünk alapján — ugyancsak tanácsot tudnak adni a munkahelyen érdeklődőknek. A bejárók pél­dául a fővárosi üzemek szak- szervezeti bizottságain érte­sülhetnek a Pest megyei el­helyezkedési, továbbtanulási lehetőségekről. És nem utolsó­sorban kiadványaink minden Pest megyei könyvtárban az érdeklődők rendelkezésére áll­nak. Q Milyen konkrét ered­ményekkel érzékelhető a pályaválasztási munka eredményessége Pest me­gyében? Szabó Sántíorné: — A szé­lesebb alapokra helyezett pá­lyaorientáló munka hatása leginkább talán a mezőgazda- sági szakmunkásképző intéze­tekbe jelentkezők számána'. gyarapodásában tükröződik Ezek ugyanis hosszú évek óta nem tudták kihasználni az adottságaikat. Legutóbb azon­ban például a halásztelki szak­munkásképzőben a korábbinál egy osztállyal több indulhatott s már a péceli intézményben is optimális a tanulólétszám a korábbiakhoz viszonyítva. , M. J. Új környezetvédelmi filmek Manapság sok szó esik a környezetvédelemről. Arról,, miként őrizhetjük meg a jö­vendő nemzedékek számára a természet ajándékait: a tiszta vizet és levegőt, a hegyek, erdők, mezők szépségét, s hogy minél kevesebb ártalom ‘ ér­jen bennünket. Jó néhány intézkedés szü­letett ennek érdekében. Jö­vőre a filmesek is az eddigi­nél jobban bekapcsolódnak a környezet védelmének illuszt­rálásába. 1980-tól kezdve az eddigi egy helyett három kör­nyezetvédelmi témájú fil­met készítenek a Mafilm nép­szerű-tudományos filmstúdió­jában. Erről tagnap együttmű ködési szerződést írtak alá a Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal illeté­kesei vei. Az új, színes rövidfilmek s mozi forgalmazásra és a tele­vízióbeli sugárzásra egyarán; alkalmasak lesznek. A tervek szerint elsőként Kis Józse’ készít átfogó, a legfontosabb kérdésekről képet adó környe­zetvédelmi filmet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom