Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

1979. DECEMBER 18., KEDD KARÁCSONYI KONCERT Bécsi klasszikusok — pódiumon A SZENTENDREI KAMARAZENEKAR SIKERE A Szentendrei Kamarazenekar adott hangversenyt Szentendre Baráti Köre tagjainak. A szép, tartalmas programban Haydn és Beethoven művei mellett elhang­zott Corelli: G-moll, karácsonyi conterto grosso-ja, vala­mint Bach Karácsonyi oratóriumából csendültek jel részletek. Az együttes legutóbb október végén Kőszegen, Szentendre testvérvárosi bemutatkozásakor aratott nagy sikert barokk és huszadik századi művei tolmácsolásával. Most továbblépve első esetben játszott a koncertpódiu­mon a bécsi klasszikusok műveiből. . Haydn Divertimentója való­jában a ma már nem használt XVII—XVIII. századi vonós­hangszerre, a barytonra ké­szült, s a hangversenyeken át­iratban szerepel. Tizenkét rö­vid, változatos, szórakoztató darabból áll, amelynek elő­adása kis létszámú, de felké­szült együttest igényel. A ka­marazenekar játékában a Di­vertimento könnyed, táncos karaktere jól érvényesült. Beethoven két románcának előadásában a zenekar szólis­taként is bemutatkozó tagja, Lehota Edit játszotta a hege­dűszólamot. A művésznő szentendrei, a Fővárosi Ope­rettszínház zenekarának szó­lamvezetője. Beethoven pályája elején, 1802-ben komponálta az F-dúr (Op. 50.) és a G-dúr (Op. 40) románcot. Bár ezek nem ver­senyművek, mégis a koncer­tek műfajába illeszkednek. Mindkettő felhőtlen, problé- mátlan, a szerző a hangszer lehetőségeit és korlátáit mérte fel megkomponálásukkal. A G-dúr románc hegedűszólama főleg a kettősfogásokat, két szomszédos húr egyidejű meg­szólaltatását. variálja. A két darabnál a szép éneklő hang képzésén kívül a technikai ne­hézségek állítják próba elé a TV-FIGYELÓ Tej. Nem volt az olyan ré­gen, hogy elfeledhettük vol­na: nagy serkentő mozgalom indult a tejtermelés fokozásá­ra. Ez a sok úton-módon megnyilvánuló biztatás el is érte a célját, és mezőgazdasá­gi üzemeinkben — no meg a háztáji gazdaságokban is — joggal vélik úgy: érdemes te­henet tartani. Mint a vasárnap esti Hét egyik riportjából megtudhat­tuk, a fenti meggyőződést a Rákosmezeje Tsz-ben is vall­ják, s e fölismerés jegyében is cselekszenek. Az ottani te­henészet néhány év előtti — egy jószágra vonatkozó — 2640 literes tejhozamát 4000 liternyi mennyiségre sikerült feltornázni, s még ezt az igen tisztes átlagot sem tartják meghaladhatatlannak. A siker oka? E két szó jel­zi: termelési biztonság. Vagy­is az a kedvező körülmény, hogy ez a tápláló és sok-sok formában földolgozható mi­rigyváladék ' most már ál­landó vevőikre talál. Elannyira, hogy — hallhat­tuk — még azt á 140 féle tej­terméket is kevésnek talál­ják a szakemberek, amely je­lenleg határainkon belül ké­szül. De még ennél nagyobb sajt-, túró- és krémválaszték sem okozna eladási gondokat a kereskedelemben; sőt, talán így lehetne olyan új vevőket toborozni, akik valamilyen ál­lapotában elfogyasztanák azt a tengernyi — s egyebek kö­zött itt, Rákosmezején is le­fejt — tejet. Érd. Ritkán látni olyan fel­háborító híradást, mint ami­lyet a Nyitott boríték decem­beri műsora tárt elénk — az ismétlés jóvoltából — kétszer egymás után. A néző igazságérzetét egy érdi ügy sértette meg a szo­kásosnál sokkalta súlyosab­ban. Ez az érdi ügy természe­tesen lakásügy, s elkeserítő lényege abban foglalható ösz- sze, hogy egy háztulajdonos önhatalmúlag lebontatta a te­tőt a tulajdonát képező épü­let kát idős lakója, egy házas­pár feje fölül. Igen, ez történt itt, e főváros környéki városban, mégpedig anélkül, hogy — legalábbis az adások idejéig — bármiféle ellenlépés történt volna a bar­bár cselekedet miatt. Márpe­dig az ilyesmit szigorú Pa­ragrafusok írják elő. amely rendelkezések egyértelműen leszögezik, hogy még a ma­gánkézben levő építményeknek sem lehet csak úgy neki­ereszteni a pusztító gépeket, mert ilyet tenni: károkozás. Hát még akkor, ha nem üres az a szoba, konyha, hanem olyan valakik élnek benne, akik már az ingatlanátírás előtt is azokat a helyiségeket lak­ták. Az ilyen bérlőket hábor­gatni — de ez a minősítés sem túloz: kiűzni — nem más, mint magánlaksértés. Keveset mondunk, ha azt állítjuk: ez a riasztó érdi eset mintegy példázatként tárja elénk, hogy mivé fajulhat, ha akinek hivatali tiszte a jog érvényesítésére figyelni, nem figyel, s nem emel szót a szintén hivatásos érdekvédő. Egyébként — s ezen nincs mit csodálkozni — még min­dig a lakásügyekbe kénytelen bele-beleszólni a televíziónak ez a méltán népszerű s egyik legbátrabb műsora. A most záruló esztendőiben nem ke­vesebb, mint 1560 levélben kérték Molnár Margitnak és társainak a segítségét, ame­lyet — mint ez az érdi tető- dúlás és faldöntés is jelzi — minden lehető esetben megad, nak. Akácz László i szólistát Lehota Edit élt a művek adta lehetőségekkel. A jól ismert, népszerű F-dúr ro­mánc szépen szólalt meg hangszerén, lírai, nyugodt tempójú előadásban. A G-dúr románcban már nem volt ilyen meggyőző. A zenekar kí­sérő szerepét jól oldotta meg. Az est második részében hangzottak fel a karácsony ihlette barokk zeneművek, el­sőként a XVII. századi Arcan­gelo Corelli Karácsonyi con­certo grossója. A műfaj fény­kora Corellivel kezdődött. Megteremtette tehetségesebb zenekari tagjai részére a szólójáték lehetőségét — ők alkotják a contertinót a töb­biekkel (tutti) szemben, s ez­zel a szólóhangszer és zenekar vetélkedésével végső soron a versenymű kezdeti formája alakul ki. A tételeken belüli hangulati változások jó érzékeltetése és a Pastorale bensőséges, meg­hitt légkörének hű tükrözése tette emlékezetessé a szent­endrei kamarazenekar előadá­sát. Hatalmas vállalkozás volt Bach Karácsonyi oratóriumá­nak — még részleteiben tör­ténő — megszólaltatása is. Mohácsi Judit, az MRT ének­karának tagja, kezdetben kis­sé elfogódottan énekelte a szopránszólamot, a felhangzó korálokat a Szentendrei Váro­si Kórus adta elő (karigazgató Kovács Lajos). Az est karmestere, Fenyő Gábor egyúttal a művek szó­beli bemutatására is vállalko­zott, ezzel is közelebb hozva a zenét és a hallgatókat egy­máshoz. A zenekar a meg­alakulása óta eltelt alig két év alatt — amely egy együttes életében igen rövid idő — már kialakította közönségét. Telt házat vonzott a karácso­nyi koncert a szentendrei vá­rosi tanács dísztermében. Hajós Anna Egységes szemlélettel MEGALAKULT A MAGYAR NÉPMŰVELŐK EGYESÜLETE Az alapszabály és a program elfogadásával, a 35 tagú el­nökség, valamint az ellenőrző bizottság megválasztásával va­sárnap befejezte munkáját a Magyar Népművelők Egyesü­letének alakuló közgyűlése. A Budapesti Kertészeti Egyete­men szombaton megkezdődött tanácskozás második napján a résztvevők plenáris ülésen foly­tatták az egész társadalmat át-, fogó közművelődési program végre­hajtásán munkálkodó szak­emberek tennivalóinak meg­vitatását. Az alakuló közgyűlésen ki­alakult élénk vitában a hoz­zászólók gyakorlati tapaszta­lataik alapján az eredmények mellett a továbblépést akadá­lyozó gondokat is érzékeltet­ték, a többi között rámutat­tak: sok helyütt még nem is mérték fel a közművelődésnek az élet minden területére ha­tó fontos szerepét, s ezért a népművelők egy részének — főként a kisebb településeken — az előítéletekkel, a közöm­bösséggel is meg kell küzde­niük. Az anyagi javak eseten­ként túlburjánzó hajszolása sem szolgálja a tudás, a mű­veltség társadalmi presztízsé­nek erősítését. Az egyesület mind a népművelők körében, mind az egész társadalomban tovább kívánja erősíteni az egységes közművelődési szemléletet. Ennek érdekében szorgalmaz­za, az anyagi és szellemi ener­giák összehangolását, a köz- művelődési, az oktatási és sportintézmányek együttmű­ködésének javítását. Tagjainak fórumot teremt szakmai állás­pontjuk ismertetésére, s felka­rolja az új kezdeményezése­ket, az országosan is haszno­sítható tapasztalatokat, javas­latokat, kísérleteket. Ezzel is hozzá kíván járulni a közmű­velődést érintő állami és tár­sadalmi intézkedések előké­szítéséhez. A Mflovar Nénművelők Egyesülete első elnökévé Gyar­mati Kálmánt, a debreceni művelődési központ Állami- díjas igazgatóját választották. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Boros Sándor kul­turális miniszterhelyettes, aki az alakuló közgyűlés befejezé­se után rövid nyilatkozatot adott: — A következő időszakban a közművelődési tevékenység­ben még tovább nő a társadal­mi erők összefogásának szere­pe. Ennek egyik jele a Magyar Népművelők Egyesületének megalakulása, s az elfogadott program, amely a közművelő­dést szolgáló tervezői, végre­hajtói tevékenységet még szélesebb alapra kí­vánja helyezni. A Kulturális Minisztérium üd­vözli az egyesület életrehívá- sát, s minden segítséget meg­ad a népművelőket, s rajtuk keresztül az egész társadal­mat érintő munkához. KILENC Díj Az ifjúság művelődéséért Győzteseket köszöntöttek tegnap délután a Pest megyei Levéltár archaikus dísztermé­ben. Az ifjúság művelődéséért című megyei pályázat legjobb­jai kapták meg az elismerést. Most a pályázatnak csak az első fordulója fejező­dött be. Jövőre a dolgozatok­ban foglalt elképzeléseket va­lóra kell váltani a gyakorlat­ban. Ennek érdekében a me­gyei tanács 200 ezer forintos támogatásban részesíti a ver­sengésben részt vevő intézmé­nyekét. Az írásos pályamunkák — 36 érkezett be — közül az egyik első díjat a ceglédi járá­si hivatal művelődésügyi osz­tályának kollektívája kapta, ezzel egyenrangú elismerésben részesítették a százhalombat­tai Barátság Művelődési Ház dolgozóit. Második lett az ik- ladi és az üllői általános isko­la pedagógusgárdája, valamint az utóbbi község közművelő­dési könyvtára. Harmadik he­lyezést kapott a jászkarajenői művelődési ház és az általános iskola pályázó közössége. A kollektív elismerések mellett egyéni díjakat is kiadtak:egy­formán kiemelkedően érté­kelve Polonyi Péter, a gödöllői helytörténeti múzeum és Ná- nási Józsefné, a biatorbágyi közművelődési könyvtár veze­tőjének pályamunkáját. Az egyéni győztesek között volt Khim Antalné, a ceglédi 203. Ipari Szakmunkás Iskola köz­művelődési nevelőtanára. To­vábbi nyolc iskolát, könyvtá­rat, illetve művelődési házat részesített dicséretben a bíráló bizottság. — Különösen és hasznosnak és fontosnak értékelhetjük a pedagógusok és a népművelők közös pályázatát, hiszen a közművelődési törvény és az oktatási intézményekben be­vezetésre kerülő új tantervek együttes feladatokat határoz­nak meg — mondta dr. Novák István, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője, miután átadta a díja- kat. _______ Kodályra emlékeztek A fővárosban, vasárnap több eseménnyel emlékeztek meg Kodály Zoltán születésének évfordulójáról. Délelőtt a Kodály köröndön levő emléktáblán helyezték el_ Délután a Farkasréti teme­tőben Kodály Zoltán síremlé­kénél tartottak megem’ékezést. Este a Zeneakadémián em­lékhangversenyt rendeztek. SZÍNHÁZI estek A láncra vert Jarry rémbohózata a Szigligeti Színházban Halhatatlan fizikatanár nem sok van a világon, különösen olyan, aki semmit fel nem fedezett, sem­mi kiemelkedőt nem tett. Nos, a múlt század végén a Rennes-i lí­ceum psd(dem)agógusának elég volt annyi az örökkévalósághoz, hogy egy zseniális diákja életre-ha- lálra gyűlölje. Ki ismerné ma már Hébert úr nevét (magyar párhuzam­ban Horger Antal is lehetne), ha Alfred Jarry el nem kezd játszani: Hebert-Heb-Eb-Ub-Ubu végül Übü. És a votrohomadta gimnazista pamfleteket kezdett gyártani, s eze­ket a gúnyjeleneteket elő is adta osztálytársaival. A Hábert-Übü nagyra nőtt, a kamasz szerző stílus­újító drámákat írt. A Zseniális Jarry mindig negatív sikereket aratott. Az Übü kiráxy cí­mű drámájának bemutatója töbo na­pos botrányba fulladt. Megismétlő­dött Hernani csatája, csak a Com- médie Francaise helyett a Théatre d’Oeuvre-ben, s itt a feltörekvő avantgarde-nemzedék aratott győ- zelm t. A következő drámák: A f '- szarvazott Übü, majd A leláncolt Übü király és a posztumusz mű, a Doktor Faustroll tettei és nézetei című, a színházi szürrealizmus, a dadaizmus, valamint az abszurd iro­dalom előfutárai lettek. Ionesco r.i is büszkén vallja szellemi mesteré­nek Jarryt, akinek darabjait érté­kelték már sokféleképpen, de sem a színház, sem a közönség, sem a kritika nem tudott közömbös ma­radni. A politika mégkevésbé. Magyarhonba csak a szerző ha­lála után hat évtizeddel. 1966-ban érkezett meg az első Übü-dráma, és újabb két évet kellett várni, mi­korra színpadon is láthattuk a mű­vet. Az Übü királlyal sikert arat­tak a színművészeti főiskolások, mégis újabb évtized telt el a kö­vetkező — pécsi — bemutatóig. S most — egy héttel ezelőtt — a szolnoki színpadon, Paál István rendezésében magyarországi ősbe­mutatót láthattunk: A leláncolt übüt. E művet joggal tekinthetjük önálló alkotásnak, mégis hatása csak úgy válik teljessé, ha az Ubü király ellenpárjának, tükördrámájának fogjuk fel. Már csak azért is, mert az egyik alkotás e"-’ tézis, a másik anti.ézis, és bizony kétséges — a bemutatóra kiadott szellemes mű­sorfüzet figyelmeztet is erre —, hogy a néző képes-e megteremtem a szintézist. Kegyetlen dráma a íeiáncoit übü, mert hatására a történelmen kell nevetnünk, egy társadalmi lépcső­fokon, amelyet hitünk szerint meg kellett járnia az emberiségnek. S Jarrynál erre az útra a korlátolt, tömeggyilkos, a diktátor Übü papa és méltó társa a lotyókból és mar- kotányosnákból összegyúrt Ubü ma­ma kísér el minket. Ebben a mű­ben Übü már nem féktelen zsar­nok, Lengyelország királya, és több tartomány hercege, hanem egy pol­gári demo’rátikus világban rab­szolga. Csakhogy önkéntes rabszol­ga. Egy idézőjelbe tett szabad tár­sadalomban játssza a kiszolgáltatot­tat, és élvezi a láncravertség örö­meit, börtöntrónon ülve. Mart Übü megtestesíti az ész trónfosztását, a logika és a humá­num tagadását. Királyként a fasisz­ta diktatúra előhírnöke, de legalább is az abszolutizmus lejáratója: zt igazolja, hogy az egyszemélyi hata­lom addig pusztít, amíg önmagát is elpusztítja, s egy ilyen világban lehetetlen élni. A rangját eldobó Übü, egyszerűen csak papa. viszont a francia forradalom teremtette pol­gári hatalomról bizonyítja ugyanezt. Ki is mondja: most kiszolgállak benneteket, a rabszolgátok leszek, ho^ röhöghessek rajtatok. Azt már csak sugallta: mi emberek képtele­nek vagyunk élni anélkül a népezet nélkül, amit elnyomó hatalomnak nevez a civilizált tudomány. S ez a vé1"’ '.csengés már nem kötődik tör­ténelmi korsónkhoz, mert felborult a logika rendje és a rend logikája. Dramaturgiai szerkezetével egy figura megjelenítése helyett egy fo­galmat; az übüséget teszi képszerű­vé a mű. Nincs senki és semmi a drámában — talán még Übü mama sem —, akit vagv amit ne Ubü papa láttatna velünk. íme egy pél­da: Milyen is az Übü-szabadság? A három szabad ember csak úgy tud­ja személyiségének önállóságát meg­őrizni, ha minden parancsnak pon­tosan az ellenkezőjét teszi. Ez még csupán egy konvenció (engedelmes­ség) tagadása, tehát antikonvenció (ellenkezőt tenni). Erre még egy réteg tevődik az antikonvenció ta­gadása, tudniillik kötelező részt venni minden parancs végrehajtá­sában, azt kizárja, hogy a szabad ember képes legyen parancsmegta­gadásra, mert lényéig, hogy evy gépezet része. Jobb hát — követ­kezés képpen — leláneoltnak lenni! A színpadra teremtés Sem egyéb, mint látványos attrakció. Paál Ist­ván rendező kiválóan megtanult übüül, ő volt a pécsi Übü király rendezője is. A darab felső rétegét különösebb invenciók nélkül, csu­pán jó szervezőkészséggel is m—te­remtheti bárki. A figurák ugyanis statikusak, nagyon kemény írói meghatározottsággal rendelkeznek, ehhez már csak azt kell biztosíta­ni, hogy a színészek megfelelő idő­ben és helyen lépjenek színpadra. Ez x dráma saját feszes törvényei miatt már ennyitől is megállna. De Paál István belerendezi az előadásba Jarry életkoncepcióját és feltr-nszponál: ilyen leláncolt Übüt csak most és itt, jelen időben és evilági jelenléttel lehetett megte­remteni. Ettől kiváló a rendezés. Aki az előadás előtt semmit sem tud Jarrvról. az is megérti, hogy ez az alkotó a francia iro'1<’1om tizen­kilencedik század váCTi Villonja: va­gány, szélsőséges. akarnok, s mi­közben hideglelést kap az ember elgéoiesedésétől. önmagát is gépe­zetként Iátia és láthatta, (^ntími- ]p*r>sta volt és mofőáiival a hátán sétált haza a kávéházból.) Az elő­adás egyik legjobb jelenete, amikor Übü papát és Übü mamát bíróság elé állítják: mozgásba jön a hata­lom gépezete és a bíró egy elektro­mechanikus szerkezettel hozza mű­ködésbe az ügyészt és a védőt aszerint, ahogy a rend megkívánja. Sőt, a sittprotekció bekapcsolása is törvényszerű, végül is Übüák nem egyszerű polgárok, nekik más du- kál. A SZ.nésZCk sorábün Fonyö István kitűnő Ubü papa: taszítóan félel­metes a hétköznapi mosolyával, törvényadta magabiztosságával, de nem hozta magával elég markánsan a hajdani Übü király tulajdonsá­gait. Győri Franciska viszont sok­színű Übü mamát teremtet (párhu­zamos szereposztásban Margittai Ági játssza) színészi egyénisége se­gítette az önálló karakter kialakítá­sában. Csillogó és — ebben a ren­dezői felfogásban megengedetten — harsány alakítást nyújt Czibulás Péter: őlordsága — az író minden ' brit-utálatát megjelenítve — kel­lően bolond és félelmetesen racio­nális. Emlékezetes szereplőpáros a Kispissándyt és a Nagypissándyt alakító Pogány György és Pákozdy János, mindketten éppen kellő mennyiségű öngúnyt építettek ala­kításukba. A három szabad ember: Katona János, Bazil.des Barna és Jeney István nem használta ki elég­gé a szerepekből fakadó lehetősé­get, talán csak Jeney dicsérhető egy-kát ötletéért. Egyértelmű tetszést arat a bíró, az ügyész és a védő: Györfalvay Péter (ebben a szerepben is) Czi­bulás léter és Téri Sándor. Nem tudott viszont kilépni a szürkeség­ből Szoboszlai Sva, Szabadicska megszemélyesítője és három szere­pe közül egyikben sem Varga Ta­más. Ugyanakkor fel kellett figyel­ni Egri Kati és Fehér Ildikó játé­kára: s ..észként legalább annyira tetszettek, mint az ájtatos nők pa­lástját szexes bikinire váltó jelen­ségként. Kitűnően szolgálták a rendezői koncepciót Vágó Nelly jelmezei és Szlávik István szellemes díszletei. A siker aranyfedezetét jelentette Jékely Zoltán jól mondható, és gazdag nyelvi képeket felvonultató fordítása. Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom