Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
I rt:s t Mt:OYEE-AZ USD» PEST MEGYB BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYB TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 394. SZÄM Ara 1,60 forint 1979. DECEMBER 16., VASARNAP Hagyományok wr ét kisiparos műhelyéin nek államosításával jött létre a Ceglédi Vasöntő Vállalat, az Egyesült Villamosgépgyár mai gyáregységének jogelődje. Harminc esztendeje ennek, s persze a valamikori kisipari műhelyekből hírmondó; sem maradt, a Töríeli úti, részben korszerű feltételek között működő gyárban a fiatalok többsége nem sokat bíbelődik azzal, valamikor hogyan • kezdte pályafutását a kény éradó. A tipikus mezővárosnak a semmiből kellett gyáripart teremtenie, a szó szoros értelmében, hiszen a felszabaduláskor egyetlen ipari üzem sem volt a településen. Ennek ismeretében már fontos tényezőnek tarthatjuk, hogy a város tegnapjának és jelenének meghatározó eleme az ipari munkásság, s nemcsak számszerűen az — á foglalkoztatottaknak több, mint a fele tevékenykedik az iparban —, hanem a városfejlesztésen, a művelődésben, a szakoktatásban szintén döntő a részesedése. Más oldalról szemlélődve: a mezővárosban az életmód is mezővárosi volt, ám ennek gazdasági alapjai elhalványultak, megszűntek, az életmód most átmeneti — annak minden pozitív és negatív vonásával —, de kétségtelen: fölfedezhetek benne az új hagyományok — a majdan hagyománynak számító vonások — csírái. Megfogalmazhatjuk a szónoki kérdést, vajon igyekszik-e a város menteni, őrizni mindazt, amit hagyományként ráhagytak a századok, s természetesen, igennel felelünk, mint minden hasonló szónoki kérdésre. A gond ott van, mit értsünk a város kifejezés alatt? A tanácsot vagy éppen a múzeumot, ahol tavaly is, az idén is, szinte — a kifejezés nemes értelmében — kötelességszérűen rendezték meg azokat az eseményeket, amelyek szorosan kapcsolódnak a város hagyományainak különböző részleteihez? A város nem a tanács, nem a múzeum, nem az iskolák; a város minden együtt. S ha így értelmezzük — mert csakis így értelmezhetjük — a fogalmat. akkor azt kell mondanunk, a város — a mindent és mindenkit magába foglaló város — kevésbé őrzi hagyományait, mint azt maguk a hagyományok in- cfp'mlják. N em sokat változik attól a világ, hogy egy szocialista brigád elmegy a múzeumba, s ott nézelődik, jobb esetben tárlatvezetést kér. előadást hallgat meg, mondotta valaki. Ami igaznak hangzik, hiszen a szocialista kisközösségnek az első do’ga, hogy tisztességgel csinálja a munkáját, s ettől — legyünk tárgyilagosak — többet változik a világ, mint a múzeumi tárlók előtt1 eltöltött időtől. Csakhogy: o kettő nem fér meg együtt?! Miért ne találkozhatna ösz- sze a kettő? Miért ne tudhatna a ceglédi polgár a jelenleginél sokkal többet arról, hogy elődei — nagyon prózai vonásnál maradva — nagy gonddal kezelték. tartották rendben portáikat, szőleiket — amihez még ma is elég körülnézni az öregszőlőkben, a régi présházak szeretettel simított, nem átabotában meszelt falai között —, mert akkor esetleg arra a következtetésre jut, hogy ami őt körülveszi az új lakótelepen, az tűrhetetlen, elviselhetetlen?! Mert bizony a valamikori mezőváros gondozottsá- ga, ilyen értelmű rendezettsége még emlékként sem bukkan fel az új lakótelepek — • építők és Lakók által közösen emelt — törmelék- és szeméthegyei között, az új épületek rövid idő alatt tönkretett lépcsőházaiban, bejáratainál, de a frissen emelt családi házak némelyikénél sem. Rendetlen a város — s nemcsak ez a város, hanem a megye minden városa, minden települése —, mert lakóinak már nincsenek emlékei — személyes emlékei — a múltról, s még nincsenek őrzésre érdemes friss hagyományai. Az előbbi okosság, tetszetősen hangzik ugyan, ezért került be véleményként a jegyzetfüzetbe, de valójában nem több szamárságnál. A hagyományok nem attól fontosak, hogy személyes emlékek, hanem értéküknél fogva, s éppen ezért a személyesen meg nem élt is megszerezhető, ismeretként, tudásként, olyan információként, aminek közlendője van a jelen számára is. O lykor, ünnepi alkalmakkor szívesen hivatkozunk a hagyományokra, s arra, hogy elődeink munkálkodásának folytatói vagyunk. Ez azonban akkor igaz, ha elsősorban a hétköznapok cselekedetei éltetik a hagyományokat, gazdagítják tovább azokat, mert hiszen elődeink is hétköznapjaikkal teremtettek hagyományokat egy-egy település számára! S ennek tudata azért fontos, mert napjainkban valahogy elhatárolódik múlt és jelen. Vannak hobbisták, megszállottak — mert a helyi közvélemény is a legtöbb helyen így ítéli meg őket! —. akik kutatták, összegyűjtik a település múltjának emlékeit, kiállításokat hoznak össze, helv-^ történeti krónikákat írnak/ megkísérlik az előadásokat az iskolában tanuló nemzedék számára — olykor nyers elutasítás a sorsuk, a jövő felnőttéit nevelők részéről ! —, s ugyanakkor ott vannak azok, akiknél a múlt említése egy legyintést indikál csupán. Sokat beszélünk, írunk a nemzeti önismeretről, s nem alaptalanul, mert éppen változó világunk, társadalmunk átmeneti vonásai, életmódunk gyors átalakulása ajánlja figyelmünkbe a múltat, történelmi tegnapunkat. Meggyőződéssel állítjuk: az önismeret apró építőköveit az adja, hogy arról tudunk többet, ahol dolgozunk, élünk, ami kicsiny darabja a hazának, de hozzánk a legszorosabban kötődik. Ha: valóban kötődik. Meggyőződéssel állítjuk: nem alakul ki sem a munka-, sem a lakóhellyel a hivatalosokon túli kapcsolat, ha az ember nem ismeri, tiszteli, követi az arra érdemes hagyományokat, ha nincs tisztában azzal, mi volt a tévedés, a melléfogás, a hiba az elődök életében. A nagy célokat legjobban mindig az apró tettek serege szolgálja; érdemes ezt megtanulnunk, gyakorolnunk. Mészáros Ottó ENSZ Magyar felszólalás Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának plenáris ülésén pénteken este felszólalt Holtai Imre nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője, kifejtette a magyar kormány álláspontját, mely szerint az ENSZ alapokmányának revíziója révén nem lehet növelni a világszervezet hatékonyságát. Mea: 4. oldal Lesz*e közös fenntartás? (Kriszt György) 6. oldal Különös kegyetlenséggel (Kovács A. Ernő) 7. oldal Pillangószelepek ólomlábakon (Weyer Béla) 8. oldal Horgászéit, halak, fogások (Virág Ferenc) ífpt A kongresszus tisxfeietére Csökkenő készletek A HFSS poswsúza gyúráh&n A Hazai Fésűs ion ó pomá- zi gyárában, a kongresszusi és felszabad.ulási munkaversenyben tett vállalásaiknak a szocialista brigádok maradéktalanul eleget tettek az elmúlt másfél hónapban. Elsőrendű szerepet kapott munkájukban a minőség javítása, a határidők tartása, a plusz munkák teljesítése. A másfél hónapos időre visszatekintő .elemzés azt mutatja be, hogy a gyár fonodájában dolgozók mindegyike 5,4 százalékkal emelte teljesítményét. A gyár szövödéj ében dolgozó szocialista brigádok nemcsak az éves terv teljesítését ajánlották fel, hanem a bérmunkák időre való elkészítését is. S ezzel nem is maradtak adósak: másfél hónap alatt 110 véget szőttek bérmunkában — tíz százalékkal túlteljesítve aiapvállalásukat. A vállalások során az is megfogalmazódott: a teljes fonalmennyiséget megszövik — csökkentvén ezzel is a fonalmaradék mennyiségét. A brigádok elhatározását tett követte: másfél hónap alatt a szövés során kimaradt fonalak mennyisége 2,3 tonnával csökkent. S lényegében kilencvenhat véggel több késztermék került le a szövőgépekről, mint amennyi a terv- számokban, illetve a vevőkkel kötött szerződésekben szerepelt. Az üzemi készletek csökkentésére odafigyelnek. Lényegében az év eleji terv is erre szorította a pomáziakat, hiszen 1978. december 31-hez képest az idén 9,7 millió forinttal - kellett készleteiket csökkenteni. A szocialista brigádok vállalásai nyomán ehhez az említett 9,7 millióhoz képest újabb 1,7 milliót értek el. Tehát készleteiket tekintve a kötelezettségnél, az előírásoknál is alacsonyabb szintre álltak be. Pest megye ipari és mezőgazdasági üzemei idén is számottevő eredményeket értek el. A pártdrányííás és -ellenőrzés jól érvényesül a gyárak és a termelőszövetkezetek termelésében. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának 1989-ra szóló gazdaságpolitikai cselekvési programját lapunk harmadik oldalán közöljük. A íotomonldzst Halmágyi Péter készítette $?e§fiée£i Stenia Tss Kefeitó© termékek az Iparból Egész éven át folyamatosan dolgoztak a ceglédi Lenin Tsz ipari melléküzemágaiban. A felmérések szerint szeptember végéig időarányosan teljesültek a tervek, s várhatóan év végére a termelés volumene eléri az előirányzott szintet. Munkaerőgondokkal nem küszködtek, a környékbeli lányok, asszonyok foglalkoztatásával, a bedolgozói rendszer kiszélesítésével sikerült biztosítaniuk a zökkenőmentes termelés feltételeit. A múlt esztendőhöz képest j előrelépést jelentett, hogy egyik legfontosabb^ részlegükben, a tímárüzemben megoldódott az egyenletes nyersanyagellátás. Szerződést kötöttek a Győr-Sopron megyei MÉH Vállalattal, ahonnan kellő mennyiségben és megfelelő minőségben, folyamatosan küldik a kikászítetlen sertésbőrt. Ebből készülnek a tímárüzemben az országszerte keresett, praktikus termékek: munkavédelmi kesztyűk, bőr- kötények, lábszárvédők és egyéb felszerelése;:. Idei tervükben összesen 140 ezer négyzetméter nyersbőr Úm% eső, hér fagy Mieses feneseskesdás & megles Beköszönötf a tél; ónos eső- ................... ve i, hóval, faggyal érkezett. Amint az Ütinjorm ügyeletese tegnap délután munkatársunkat tájékoztatta: a megye útjai járhatóak ugyan, de nehezíti a közlekedést a csúszós út és néhány helyen a köd is. Különösen a megye északi és északkeleti részén kell a gépkocsivezetőknek fokozottabban figyelni a volán mellett. Az M—7-es és az M—1-es úton tegnap délelőtt is több koccanásos baleset történt. Elkel hát az óvatosság! A MÁV Budapesti Igazgatóságának forgalmi osztályvezetője, Fiilöp Lajos elmondta: náluk nem is a hó, hanem az ónos eső okozta a legtöbb gondot, mert a csapadék ráfagyott a sínekre. Az utasok is nehezen közlekedtek a pályaudvarokon. így a megállókban az egyperces tartózkodási idő helyett többet álltak a szerelvények. Ennek következtében szinte minden vonat késve, mintegy 15—20 perces menetidő-eltéréssel érkezett meg az állomásokra. A MÁV arra kéri az utazóközönséget, hogy fokozottabb figyelemmel közleki készítése és feldolgozása szerepelt. A számok tanúsága szerint év végére valamivel túlteljesítik a tervért. A 350 asszonyt, 230 bedolgozót és 120 állandó munkást foglalkoztató kesztyűrészlegben az első háromnegyed évben összesen 914 ezer 490 pár — hegesztőknek, rakodóknak, szerelőknek való — védőkesztyűt varrtak és értékesítettek. Elkészült szeptember végéig 40 ezer bőrkötény és munkavédelmi lábszárvédő is. Így a kesztyűrészleg az előirányzott 94 millió forint termelési értéket teljesíti az esztendő végére. Legkisebb ipari egységükben, a Rota-üzemben 3 millió , 600 ezer forint termelési értéket terveztek. Élelmiszerekre címkéket, nyomtatványokat sajtolnak itt a modern kis nyomdagépeken. A fél- mérések szerint a tervek teljesülnek, s a termékeknek állandó piacot találtak. K. M. A KPM Közúti Igazgatóság tárnoki üzemmérnökségén a szóm- I bat reggeli órákig 15 szórógép dolgozott a budai és szentendrei | járás útjain M'ntegy 60—80 tonna sót és ugyanennyi homokot, só- | dert szórtak le a jégpáncéllal borított utakra. Képünkön: a tár- ‘ noki telepen útra készen áll a munkagép Halmágyi Péter felvétele kedjenek a sínek között, hiszen a csúszós pályatest nemegyszer okozott már balesetet. A le- és a felszálló utasok pedig gondoljanak a továbbutazókra, a takarékosságra, s ne hagyják nyitva az ajtókat. A Volán távolsági járatai is mintegy 20 perces késéssel érkeztek meg az Engels téri pályaudvarra. Az ügyeletes diszpécser tájékoztatása szerint: a megye valamennyi útja járható, s minden távolsági busz közlekedik. Csupán a náci pályaudvarról jelentették szombat reggel, hogy járhatatlan a Berneceba- ráti és Parassapuszta közötti út A kereslethez igazítja Idén a tervezettnél mérsékeltebb a könnyűipar fejlődésének üteme, de a legfontosabb értékesítési feladatoknak ennek ellenére eleget tettek a gazdálkodó szervek — állapította meg a Könnyűipari Minisztérium, a szakmai szak- szervezetek és az OKISZ vezetőinek szombati értekezletén elhangzott beszámoló, amely az idei tervek megvalósítását ismertette. A könnyűipar termelése kismértékben meg fogja haladni az előző évit, ezen belül azonban — elsősorban a pamut, a selyem és a bőr-szőrme iparban néhány nagyvállalat termelése elmarad a múlt évitől. A gazdálkodó szervezetek többsége arra használta fel a lassú meny- nyiségi növekedés adta lehetőségeket, hogy gyártmányszerkezetét a kereslethez igazítsa.
