Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

Aranyvasárnap előtt Játékból több is elkelne Tart még a karácsony előtti bevásárlás. A kereskedelem túl van az ezüstvasárnapi ak­ción, de itt van még a holnapi aranyvasárnap, s aztán jön a halnap és a pezsgővásár. Ho­gyan sikerült felkészülniük a vevők fogadására? Erre keres­tük a választ a Gödöllő és Vi­déke Áfész-nél. Az alapvető élelmiszerekből megszokott nagy készletekkel várták és várják a vásárló­kat. A decemberi áruellátást az idén is a tavalyi forgalom alapján tervezték, de legfő­képpen a bolt- és áruházveze­tők igénylése alapján adtak árut, tájékoztatott Kópor Ist­vánná, az áfész hálózatirányí­tási osztályának vezetője. A Mikulásra sem panaszkodhat­tak a vevőik: édess'gből jó volt az ellátás, kisebb meny- nyiség még meg is maradt. A fenyőfákat közvetlenül a gaz­daságoktól szerezték be, s ed­dig mintegy 4 ezret adtak el. A halvásár náluk december 19-én kezdődik. Az első na­gyobb szállítmányt ekkorra ígérte a Halértékesítő Válla­lat. Ez az időpont talán egy kicsit korád, de úgy tűnik, a közvetlen ünnep előtti szállí­tást a vállalat nem győzné. Összességében ki tudják elé­gíteni az áfész rendelését. Sörből idén több lesz az im­port, mint a hazai. A szilvesz­teri, újévi pezsgővel némi gondjuk az idén is van. Az ipar évek óta 6—7 fé’ét alánl, kellene is ennyi, de legfeljebb ha négyfélét szállítanak. Még tart az ajándékvásár­lás is. Az áruválaszték alapjá­ban véve gazdag, de például az AMFORA egy-másfél hó­napos késéssel szállít. Különö­sen a kisebb üzletek érzik ezt, mindenekelőtt a játékból van kevés, aminek a Triál a szál­lítója. Az áruház viszonylag jól ellátott, de például a csö­möri vegyesboltjuk szeptember elején feladott rendelésére a Triál máig sem küldte az árut. A kerepestarcsai kórház­nál levő üzletük is csak úgy kapta meg az igényelt meny- nyiséget, hogy maguk mentek a játékokért. S amit inkább csak a községi ruházati boltok vevői hiányolhatnak: amíg di­vatcikkekből aránylag jó az ellátás, a hagyományos fehér­neműkből kevés van. F. L Vasárnap Karácsonyi hangverseny Karácsonyi hangversenyt rendez a gödöllői körzeti ál­lami Zeneiskola és a városi- járási Petőfi művelődési ház a zeneiskola hangversenytermé­ben december 16-án, vasár­nap délután 5 órakor. Műso­ron Bach, Händel, Vivaldi, Mo­zart művei. Közreműködik Barta Katalin zongora, Faragó Zsuzsanna hegedű, Ferenczi Anna zongora, Gergelvné Ma­rek Katalin fagott, Gyurjács Ottóné zongora, Lengyel Judit ének és Lorenzné Farkas Zsu­zsanna gordonka. 7apasztalatcserén Szolnokról A bagi modell bizonyít A Szolnok megyei művelő­dési központ vezetői és dolgo­zói tapasztalatcserén jártak Pest megyében. A csoportot Várady Géza, a Pest megyei művelődési központ és könyv­tár főelőadója kísérte el járá­sunkba, hol a házigazda tiszt­jét Vankó István járási mód­szertani előadó látta el. A szolnoki népművelők Gal- gamácsán megtekintették a tájházat, majd a bagi Dózsa György Művelődési Központ­ban meghallgatták Kovács De­zső általános iskolai igazgató és Puskás Gézáné közművelő­dési igazgatóhelyettes tájékoz­tatóját a szakmai körökben bagi modell néven ismert kí­sérletről, amely az iskola és a közművelődési intézmény együttműködését segíti. A vendégek Bagról Hévíz- györkre indultak. A hévíz- györki művelődési házban Fer- csik Mihály főelőadó tájékoz­tatta a vendégeket az intéz­mény munkájáról, a művelő­dési ház néphagyományokat őrző, ápoló és hagyományozó tewikenységéről. A szolnokiak benyitottak a gyermek népi­játék csoport próbájára is. A hagyományok szerepe a gyer­mekek nevelésében — ezt a címet lehetne adni annak a beszélgetésnek, amelyet dr. Balázs Józsefné vezetésével folytattak a vendégek és a vendéglátók. Késő este volt, amikor a szolnokiak elköszön­tek, ám elismerésüket és jó­kívánságaikat még sokáig őr­zik a járásbeliek. VI. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1979, DECEMBER 15., SZOMBAT Vöröskeresztesek dicsérete Újra az élvonalban a csömöriek Csömörön három éve, 1977 márciusában, amikor a ma­gyar Vöröskereszt V. kong­resszusára készülődtek, né­hány lelkes aktíva úgy határo­zott, hogy újjászervezik az ad­dig a községben vegetáló moz­galom helyi erőit, mondta egyebek közt beszámolójában dr Szilágyi Istvánná, a köz­ségi szervezet titkára, aki a járási vezetőséget tájékoztatta a csömöriek munkájáról. Kétszáznegyvenen Mit tehettek? Elővették a ré­gi belépési nyilatkozatokat, s akit csak tudtak, személyesen felkerestek: megkérdezték, hogy tagja akar-e maradni a j Vöröskeresztnek. Senkit sem I erőltettek, hiszen a céljuk kéz- | detben az volt, hogy egy ki-j sebb csoportot alakítsanak, amely példamutató munkára képes. Ma már több mint kétszáz­negyven tagja van a csömöri szervezetnek, a kilenctagú csúcsvezetőségük négy önálló alapszervezet munkáját irá­nyítja. Két alapszervezetük a község két orvosi körzetében, a másik kettő pedig munkahe­lyeken működik. Az utóbbiak közül az egyiket a Budapesti Bútoripari Vállalat csömöri üzemében, a másikat a kere­pestarcsai Szilasmenti Terme­lőszövetkezet helyi kerületé­ben szervezték meg. Tavaly és az idén a Vöröskereszt V. kongresszusának útmutatása alapján készített munkatervük szerint dolgoztak. Mindenek­előtt az egészséges életmódra nevelést tartották az egyik legfontosabb tennivalójuknak. Számos tanfolyamot és elő­adást szerveztek, amelyeket jó­részt a község orvosai, fogor­vosa és gyógyszerésze tartott meg. A tisztasági mozgalomban a közegészségügyi viszonyok ja­vítását, a tiszta lakóhelyi és munkahelyi környezet megte­remtését szorgalmazták. Csat­lakoztak a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei Vöröskereszt-vezetőség Tiszta, virágos Pest megyéért elneve­zésű akciójához. Sajnos, fel­ajánlásaik egy része, önhibá­jukon kívül, a mai napig sem valósulhatott meg. Gyakori, hogy a község határába más­honnan érkező járművekről szemetet, hulladékokat raknak le a falu szélein. A lakóházak környékén és a munkahelye­ken viszont számottevő a vál­tozás. Önhibájukon kívül Elhangzott a beszámolóban, hogy egyre több az olyan ren­dezvény, amelynek sikere fö­lött ma már senki sem vitat­kozik. Minden év októberében a művelődési házban tartják meg az öregek napját. A nép­fronttal, a KISZ-szel, a nőbi­zottsággal és más társadalmi szervezetekkel együtt megven­dégelik a község idős lakóit. A baráti összejövetelt felhasznál­ják arra is, hogy egészségügyi felvilágosító előadásokat tart­sanak. Ami pedig a megvendé- gelést illeti, ne tessék költsé­ges lakomákra gondolni, de fukarkodásra sem. Hogy miért? Hagyománya van már Csömö­rön, hogy ilyenkor a helybeli asszonyok összedugják a fejü­ket, még inkább összeadják sütő-főző tudományukat, és így évforduló kapcsán Kazinczy-emlékek Gödöllő környékén IT étszázhúsz éve, 1759. október 27-én született Kazinczy Ferenc, a XIX. szá­zad eleji hazai kulturális ha­ladás vezéregyénisége. Életé­nek történetét számos könyv­ben és tanulmányban feldol­gozták, mégsem ismerjük ér­deme szerint munkásságát. Ki hallott például arról, hogy já­rásunkban is járt, először szo­morúsággal, majd erősödő re­ménnyel? Kazinczy a felvilágosodás korában, az európai népek nemzetté válásának időszaká­ban élt. Alkotói munkásságát klasszikus értékű műfordítá­sokkal kezdte, ablakot nyitva a fejlettebb Nyugat felé. Is­mereteinek szélesítése végett Közép-Európa akkori legki­terjedtebb levelezését folytat­ta. Szerepet vállalt az iskola- reformban, mint iskolafel­ügyelő számos iskolát állított fel, ellenőrizte az oktatást. A vértelen forradalom híve volt, bekapcsolódott Martinovics Ignác jakobinus mozgalmába. Életének második felében a nyelvújítási harc vezéregyéni­ségeként alapozta meg a ma­gyar irodalom napjainkig íve­lő fejlődését. Elsőnek bizonyí­totta be. hogy a magyar al­kalmas a hivatalos nyelvnek is. Mégis a latin nyelv ural­mát 1844-ig Magyarországon nem sikerült megtörni. Ka­zinczy új' szavakat is alkotptt. Néhány példa: alak, szobor, vándor, szorgalom, dölyf, gyö­nyör, kedvenc — elsősorban njgis stílusreformja hatott gazán szépirodalmunkra. Ennyi minden egy teljes emberi életet kitölthetne. Ám Kazinczyt életének közepén egy rendkívüli megpróbáltatás is érte. A jakobinus mozgal­mat felfedezték, vezetőit le­tartóztatták. Az ötvenhárom vádlottból hét hazafit végez­tetett ki a császári terror. Ka­zinczyt csak rokonainak köz­benjárása mentette meg a ha­lálos ítélet végrehajtásától. Büntetését bizonytalan idejű fogságra változtatták. Ebben a szomorú időszakban találko­zott Kazinczy élete a mai gö­döllői járással, Kerepessel, Gödöllővel és Baggal. A közelmúltban Kolozsvá­rott újranyomatott Fogságom naplója című könyvében ta­lálhatunk erre utalást. A kor egyedülállóan érdekes műve ez, melyben a 2387 napos fog­ság megrázó és felemelő él­ményeit örökíti meg az író. Leírja az utazást Budára, on­nan a különböző császári bör­tönökbe, majd visszatérését Magyarországra, a munkácsi börtönbe, és a szabadulást, Változatos képét nyújtja a századforduló minden rendű­rangú emberének. 1794. december 14-én tartóz­tatták le a császár fegyvere­sei az éjjeli órákban. Tizen­két dzsidás ulánus kísérte a törékeny testű, szelíd lelkű költőt Kelet-ZemDlénből Me­zőkeresztesen, Kálón, Jász- árokszálláson. Hatvanon át. De most idézzük Kazinczyt! „De­cember 19. — A kegyetlen tél miatt senki sem utazott, én pedig mindig azt óhajtám, hogy ismerősöket találjak elő, vagy olyanokat, akiktől hall­hassak valamit, akik hírt hoz­hassanak az enyémeknek, hogy láttak. Kerepes előtt, a gödöllői er­dőben, egy pataki tógátus gyalog méné innepi legációjá- ba. — Hova megyen az úr? — kiáltám neki a kocsimból, a tisztecske oldala mellett. Fe­lelt. — Hát a tekintetes úr hova megyen? — Nem megyek én — fele­lék, hanem menettetem. Kö­szöntse Prof. Szent-Györgyit. Kerepesen a szekérszín alatt kiszállánk szekereinkből, s a többi szaladt a meleg szobá­ba; én ott maradék, mert megpillantám Borsod várme­gyei főszolgabíró Pogány Ádám urat, s reménylém, hallhatok tőle holmit, amit tudnom használni fog. Ez nem látván vasat rajtam, hamis hírnek vélé, amit Pesten hal­lott, hogy én is elfogattattam. Ügy tettem, mintha semmit sem tudnék, s kérdém, kiket fogtak el hát? Kezembe adta az elfogottak neveit és a (ki­rályi ügyész vádját) ellenek.” ötévi raboskodás után 1800. június 30-án Kufsteinből elin­dul utolsó börtöne, Munkács felé. Pesten olyan hírt halla­nak, amely szerint hamarosan szabadok lesznek. Ám a két hét helyett csaknem egy év börtön vár még Kazinczyra. A fővárosból kelet felé ismét a tokaji országúton utaznak. Áthaladnak járásunk terüle­tén. „Július 31. — Ebéd Gö­döllőn, hálás Bagón. Leszáll­ván szekereinkről, én ellopám magamat a többiektől. Egye­nest a plébánushoz: — Uram, én az úrnak ne­vét sem tudom, de az úr pap, és így békesség angyala. Fo­gasson az úr, s menjen által Aszódra báró Podmaniczky Lászlónéhoz, jelentse, hogy én, Kazinczy Ferenc, most jövök Kufsteinből, s megyek Mun­kácsra. Híreket esedezem az anyám, testvéreim, ismerőseim felől. Poroszkay plébános úr, ké­sőbb váci kanonok, ment, s igen nagy örömmel ment. El is felejtém vacsoránk mellett, hogy ment, midőn jőve a plé- bánus, s vele két cseléd, to­kajival, ménesivel, champagh- nerrel, sóderral, füstölt nyel­vekkel, gyümölccsel. A báró­né kéret, hogy' holnap meg ne induljunk öt előtt; elnökbe jő ki a bagi töltésre. A bagi töltésen meglátánk a két szürkét. A báróné jőve és leánya, most gróf Wartens- lebenné. (A francia fogoly.) Chipault sok ideig nem leié helyét, Párizs óta nem láttam ilyen dámát, ezt kiáltozd min­dég, s kínosan." Kazinczy Ferenc 1801. jú­nius 28-án kapta vissza sza­badságát. A börtön nem törte meg, ellenben megedzette; életének hátralevő^ harminc évében ismét új, nagy felada­tok megoldását vállalta. A járásunk tengelyében át- haladó tokaji-felvidéki kereskedelmi út fontossága valószínűvé teszi, hogy törté­nelmünk több kiemelkedő személyisége is járt vidékün­kön. De erről csak kevés iro­dalmi alkotás emlékezik meg. Éppen ezért hálás cselekedet lenne Bagón Kazinczy Ferenc­ről utcát elnevezni! Az írásos dokumentumok kutatása azon­ban továbbra sem hiábavaló. Balázs Gusztáv maguk készítik el a sütemé­nyeket, szendvicseket. Akár­csak a vöröskeresztesek évi báljára is. Ezt már abból le­hetett kikövetkeztetni, amit Lovas Ferencné, a csömöri szervezet gazdasági vezetője mondott el. A legutóbbi bál tiszta bevétele például több mint 3 ezer 600 forint volt. Iskolás csoport A csömöri vöröskeresztes szervezet a véradómozgalom irányítója is. Mint hallottuk: sok kitüntetett donoruk van. Közülük egy már negyvensze­res, egy harmincszoros, három hússzoros, négy tizenötszörös, tizenegy pedig tízszeres véradó. A tüdőszűrést rendszerint a vöröskeresztes aktivisták se­gédletével tartják meg a köz­ségben. Az általános iskolások kö­zött huszonnyolc tagja van az ifjúsági vöröskereszt-csoport­nak, amelynek tanárelnöke Vaffler Sebestyénné. Ö mond­ta el, hogy szeptemberben meghirdették a Tiszta osztály, tiszta iskola mozgalmat. Az ötödik-hatodik osztályosok ré­szére, a védőnő bevonásával, az elsősegélynyújtásról adnak rendszeres tájékoztatást. Nem­rég a körzeti fogorvost kérték fel: tartson előadást a, fogápo­lásról az iskolai vöröskeresztes csoport tagjainak. Legnagyobb örömükre, annyi gyerek jött él külön felszólítás nélkül, hogy kicsinek bizonyult a kijelölt tanterem. Csömörön tehát sokéves gyengélkedés után új erőre kapott a mozgalom. Nem kis része van ebben az újjáválasz­tott vezetőségnek, az aktivis­táknak s a helyi pártszerve­zetnek, valamint a tanácsnak is, amelyek támogatják, segí­tik munkájukat. Eredményeik biztatóak, s nem kell őket fél­teni a még több munkától, mondta Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese értéke­lésében. Bizonyára így lesz ez majd akkor is, ha a Vöröske­reszt következő országos kong­resszusára készülve adnak új­ra számot munkájukról. Fehér István — Doktoravatás volt tegnap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Dr. Cselőtei László rektor, dr. Lőrincz József, a mezőgazdaságtudományi kar és dr. Huszár István, a gé­pészmérnöki kar dékánja előtt tizenöt mezőgazdasági műszaki és huszonhat mező­gazdaságtudományi doktorje­lölt tett fogadalmat, majd sor került avatásukra. — A gépjárművezetőknek, az autótulajdonosoknak tart ismeretterjesztő előadást de­cember 17-én, hétfőn a bagi Dózsa György Művelődési Központban, Közlekedésünk alaptörvénye a Kresz címmel Eolcsik Mihály, a járási köz­lekedésbiztonsági tanács tag­ja, a járási rendőrkapitány­ság közlekedésrendészeti al­osztály vezető j e. — Napjaink hazafisága címmel tartanak előadást a hévízgyörki nyugdíjasklubban december 17-én, hétfőn este hét órától. — A KVINT együttes muzsi­kájára táncolhatnak december 16-án, vasárnap este hét órától azok a fiatalok, akik felkere­sik a hévízgyörki művelődési házat. Szombati jegyzet Kavics Néha érthetetlen a dol­gok rendje. Mert ugye azt Könnyű belátni, még akkor is, ha az osztályozásnak le­hetnek más szempontjai is, hogy vannak nagy és bo­nyolult, aztán amolyan át­meneti dolgok, s végül egé­szen kicsik, szinte szóra sem érdemesek. De az már rejtély, hogy olykor mégis ezek a legparányibbak vál­nak átkozottul nehézzé és bonyolulttá. Nem tudom, igaz-e, még nem mértem fel, de ha kö­rülnéznénk például a hiva­talok tájékán, lehet, hogy ott is hasonlót tapasztalhat­nánk. Kirívó esetek nagy erőket mozgósítanak, egy- egy bonyolult vitás ügy a legtekintélyesebb szakem­bereket állítja csatasorba, vélemények, fölfogások csa­táznak, s földerítik alapo­san a körülményeket. Az ügyintézők nagy szabály- könyvekben lapoznak, el­lentétes értelmezések között lavíroznak, le- és feliratok váltják egymást. S ha már ilyen nagy az ügybuzgalom, előbb-utóbb megszületik az eredmény is. Mi a helyzet ezzel szem­ben a kis ügyekkel? Téve­dés ne essék, nem merném törvényszerűnek nevezni kevéske tapasztalatom sum­máját, de nemegyszer a fentieknek éppen az ellen­kezőjét figyelhettem meg. Mintha ezeket a kis ügye­ket éppen nagyságuk, azaz kicsiségük szerint kezelnék. Kis panasz, kis felhajtás. Az ilyen ügyek nem kelte­nek szenzációt, belőlük egy tucatnyi sem rengeti meg a világot. S mivel látszólag oly egyszerűek, hogy szinte szóra sem érdemesek, gya­korta nem is esik szó ró­luk; aktáikat tologatják, halasztgatják. Mondjuk, ha egy hivatalról van szó, ak­kor a kezdő, rutintalan ügyintézőkre bízzák őket, akiknek kevésbé kell be­tartaniuk a határidőket, akik mentséget kapnak, ha tanuló feladataikat nem tudják rögtön jelesre meg­oldani. S máris kész a csoda, ami így már nem is olyan érthetetlen; a kis ügyekből bosszantó nagy ügyek lesznek. De hogy valójában mennyire nem semmisé­gekről van szó, azt bizo­nyítsa két példa. Abban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindkettő a közleke­dés tárgyköréből való, s abban különböznek, hogy az egyikről már bebizonyo­sodott, kis ügy, mert úgy látszik, elintézhetetlen. A másik még nem kapott nyilvánosságot, de félek, a természete hasonlít az előbbihez, amit röviden összefoglalhatok. A Szabadság téri egykori átmeneti zebráról van szó, amiről egyszer már irtunk jegyzetünkben, s akkor ja­vasoltuk; az ésszerűség jegyében s a balesetveszély csökkentésére legyen gya­logátkelőhely az útkeresz­teződés negyedik oldalán is. Itt egyébként mindenki úgy viselkedik, mintha az lenne, csak éppen az autó­sok nem tudják, ezért a ve­szélyhelyzet. Pedig látszó­lag semmi sem indokolja, hogy így legyen. De min­den hiába, telik-múlik az idő és semmi változás. A másik kis ügy ugyan­csak nem ismeretlen a 30-as úton autózók előtt. A kerepestarcsai kórház be­járatához közel egy kavics­bánya bekötő útja nyílik a főútba. A teherautókról le­hulló kisebb-nagyobb kavi­csok, kődarabok áldásos következményeiről sok-sok kitört, berepedezett szél­védő árulkodik. Egyelőre, mert megeshet, hogy tra­gikus baleset keveredik be­lőle. De vajon érdemes szóvá tenni a dolgot? Hogy egy­szerű lenne a megoldás, csak le kellene betonozni a bekötő út egy darabját és betorkolló sávval csökken­teni a kanyar élességét? Hiszen ez is, akárcsak a zebráé, látszólag kis ügy. Mondhatni kavicsnyi. De vajon lesz-e, aki meghall­gatja? Gáti Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom