Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
Aranyvasárnap előtt Játékból több is elkelne Tart még a karácsony előtti bevásárlás. A kereskedelem túl van az ezüstvasárnapi akción, de itt van még a holnapi aranyvasárnap, s aztán jön a halnap és a pezsgővásár. Hogyan sikerült felkészülniük a vevők fogadására? Erre kerestük a választ a Gödöllő és Vidéke Áfész-nél. Az alapvető élelmiszerekből megszokott nagy készletekkel várták és várják a vásárlókat. A decemberi áruellátást az idén is a tavalyi forgalom alapján tervezték, de legfőképpen a bolt- és áruházvezetők igénylése alapján adtak árut, tájékoztatott Kópor Istvánná, az áfész hálózatirányítási osztályának vezetője. A Mikulásra sem panaszkodhattak a vevőik: édess'gből jó volt az ellátás, kisebb meny- nyiség még meg is maradt. A fenyőfákat közvetlenül a gazdaságoktól szerezték be, s eddig mintegy 4 ezret adtak el. A halvásár náluk december 19-én kezdődik. Az első nagyobb szállítmányt ekkorra ígérte a Halértékesítő Vállalat. Ez az időpont talán egy kicsit korád, de úgy tűnik, a közvetlen ünnep előtti szállítást a vállalat nem győzné. Összességében ki tudják elégíteni az áfész rendelését. Sörből idén több lesz az import, mint a hazai. A szilveszteri, újévi pezsgővel némi gondjuk az idén is van. Az ipar évek óta 6—7 fé’ét alánl, kellene is ennyi, de legfeljebb ha négyfélét szállítanak. Még tart az ajándékvásárlás is. Az áruválaszték alapjában véve gazdag, de például az AMFORA egy-másfél hónapos késéssel szállít. Különösen a kisebb üzletek érzik ezt, mindenekelőtt a játékból van kevés, aminek a Triál a szállítója. Az áruház viszonylag jól ellátott, de például a csömöri vegyesboltjuk szeptember elején feladott rendelésére a Triál máig sem küldte az árut. A kerepestarcsai kórháznál levő üzletük is csak úgy kapta meg az igényelt meny- nyiséget, hogy maguk mentek a játékokért. S amit inkább csak a községi ruházati boltok vevői hiányolhatnak: amíg divatcikkekből aránylag jó az ellátás, a hagyományos fehérneműkből kevés van. F. L Vasárnap Karácsonyi hangverseny Karácsonyi hangversenyt rendez a gödöllői körzeti állami Zeneiskola és a városi- járási Petőfi művelődési ház a zeneiskola hangversenytermében december 16-án, vasárnap délután 5 órakor. Műsoron Bach, Händel, Vivaldi, Mozart művei. Közreműködik Barta Katalin zongora, Faragó Zsuzsanna hegedű, Ferenczi Anna zongora, Gergelvné Marek Katalin fagott, Gyurjács Ottóné zongora, Lengyel Judit ének és Lorenzné Farkas Zsuzsanna gordonka. 7apasztalatcserén Szolnokról A bagi modell bizonyít A Szolnok megyei művelődési központ vezetői és dolgozói tapasztalatcserén jártak Pest megyében. A csoportot Várady Géza, a Pest megyei művelődési központ és könyvtár főelőadója kísérte el járásunkba, hol a házigazda tisztjét Vankó István járási módszertani előadó látta el. A szolnoki népművelők Gal- gamácsán megtekintették a tájházat, majd a bagi Dózsa György Művelődési Központban meghallgatták Kovács Dezső általános iskolai igazgató és Puskás Gézáné közművelődési igazgatóhelyettes tájékoztatóját a szakmai körökben bagi modell néven ismert kísérletről, amely az iskola és a közművelődési intézmény együttműködését segíti. A vendégek Bagról Hévíz- györkre indultak. A hévíz- györki művelődési házban Fer- csik Mihály főelőadó tájékoztatta a vendégeket az intézmény munkájáról, a művelődési ház néphagyományokat őrző, ápoló és hagyományozó tewikenységéről. A szolnokiak benyitottak a gyermek népijáték csoport próbájára is. A hagyományok szerepe a gyermekek nevelésében — ezt a címet lehetne adni annak a beszélgetésnek, amelyet dr. Balázs Józsefné vezetésével folytattak a vendégek és a vendéglátók. Késő este volt, amikor a szolnokiak elköszöntek, ám elismerésüket és jókívánságaikat még sokáig őrzik a járásbeliek. VI. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1979, DECEMBER 15., SZOMBAT Vöröskeresztesek dicsérete Újra az élvonalban a csömöriek Csömörön három éve, 1977 márciusában, amikor a magyar Vöröskereszt V. kongresszusára készülődtek, néhány lelkes aktíva úgy határozott, hogy újjászervezik az addig a községben vegetáló mozgalom helyi erőit, mondta egyebek közt beszámolójában dr Szilágyi Istvánná, a községi szervezet titkára, aki a járási vezetőséget tájékoztatta a csömöriek munkájáról. Kétszáznegyvenen Mit tehettek? Elővették a régi belépési nyilatkozatokat, s akit csak tudtak, személyesen felkerestek: megkérdezték, hogy tagja akar-e maradni a j Vöröskeresztnek. Senkit sem I erőltettek, hiszen a céljuk kéz- | detben az volt, hogy egy ki-j sebb csoportot alakítsanak, amely példamutató munkára képes. Ma már több mint kétszáznegyven tagja van a csömöri szervezetnek, a kilenctagú csúcsvezetőségük négy önálló alapszervezet munkáját irányítja. Két alapszervezetük a község két orvosi körzetében, a másik kettő pedig munkahelyeken működik. Az utóbbiak közül az egyiket a Budapesti Bútoripari Vállalat csömöri üzemében, a másikat a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezet helyi kerületében szervezték meg. Tavaly és az idén a Vöröskereszt V. kongresszusának útmutatása alapján készített munkatervük szerint dolgoztak. Mindenekelőtt az egészséges életmódra nevelést tartották az egyik legfontosabb tennivalójuknak. Számos tanfolyamot és előadást szerveztek, amelyeket jórészt a község orvosai, fogorvosa és gyógyszerésze tartott meg. A tisztasági mozgalomban a közegészségügyi viszonyok javítását, a tiszta lakóhelyi és munkahelyi környezet megteremtését szorgalmazták. Csatlakoztak a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei Vöröskereszt-vezetőség Tiszta, virágos Pest megyéért elnevezésű akciójához. Sajnos, felajánlásaik egy része, önhibájukon kívül, a mai napig sem valósulhatott meg. Gyakori, hogy a község határába máshonnan érkező járművekről szemetet, hulladékokat raknak le a falu szélein. A lakóházak környékén és a munkahelyeken viszont számottevő a változás. Önhibájukon kívül Elhangzott a beszámolóban, hogy egyre több az olyan rendezvény, amelynek sikere fölött ma már senki sem vitatkozik. Minden év októberében a művelődési házban tartják meg az öregek napját. A népfronttal, a KISZ-szel, a nőbizottsággal és más társadalmi szervezetekkel együtt megvendégelik a község idős lakóit. A baráti összejövetelt felhasználják arra is, hogy egészségügyi felvilágosító előadásokat tartsanak. Ami pedig a megvendé- gelést illeti, ne tessék költséges lakomákra gondolni, de fukarkodásra sem. Hogy miért? Hagyománya van már Csömörön, hogy ilyenkor a helybeli asszonyok összedugják a fejüket, még inkább összeadják sütő-főző tudományukat, és így évforduló kapcsán Kazinczy-emlékek Gödöllő környékén IT étszázhúsz éve, 1759. október 27-én született Kazinczy Ferenc, a XIX. század eleji hazai kulturális haladás vezéregyénisége. Életének történetét számos könyvben és tanulmányban feldolgozták, mégsem ismerjük érdeme szerint munkásságát. Ki hallott például arról, hogy járásunkban is járt, először szomorúsággal, majd erősödő reménnyel? Kazinczy a felvilágosodás korában, az európai népek nemzetté válásának időszakában élt. Alkotói munkásságát klasszikus értékű műfordításokkal kezdte, ablakot nyitva a fejlettebb Nyugat felé. Ismereteinek szélesítése végett Közép-Európa akkori legkiterjedtebb levelezését folytatta. Szerepet vállalt az iskola- reformban, mint iskolafelügyelő számos iskolát állított fel, ellenőrizte az oktatást. A vértelen forradalom híve volt, bekapcsolódott Martinovics Ignác jakobinus mozgalmába. Életének második felében a nyelvújítási harc vezéregyéniségeként alapozta meg a magyar irodalom napjainkig ívelő fejlődését. Elsőnek bizonyította be. hogy a magyar alkalmas a hivatalos nyelvnek is. Mégis a latin nyelv uralmát 1844-ig Magyarországon nem sikerült megtörni. Kazinczy új' szavakat is alkotptt. Néhány példa: alak, szobor, vándor, szorgalom, dölyf, gyönyör, kedvenc — elsősorban njgis stílusreformja hatott gazán szépirodalmunkra. Ennyi minden egy teljes emberi életet kitölthetne. Ám Kazinczyt életének közepén egy rendkívüli megpróbáltatás is érte. A jakobinus mozgalmat felfedezték, vezetőit letartóztatták. Az ötvenhárom vádlottból hét hazafit végeztetett ki a császári terror. Kazinczyt csak rokonainak közbenjárása mentette meg a halálos ítélet végrehajtásától. Büntetését bizonytalan idejű fogságra változtatták. Ebben a szomorú időszakban találkozott Kazinczy élete a mai gödöllői járással, Kerepessel, Gödöllővel és Baggal. A közelmúltban Kolozsvárott újranyomatott Fogságom naplója című könyvében találhatunk erre utalást. A kor egyedülállóan érdekes műve ez, melyben a 2387 napos fogság megrázó és felemelő élményeit örökíti meg az író. Leírja az utazást Budára, onnan a különböző császári börtönökbe, majd visszatérését Magyarországra, a munkácsi börtönbe, és a szabadulást, Változatos képét nyújtja a századforduló minden rendűrangú emberének. 1794. december 14-én tartóztatták le a császár fegyveresei az éjjeli órákban. Tizenkét dzsidás ulánus kísérte a törékeny testű, szelíd lelkű költőt Kelet-ZemDlénből Mezőkeresztesen, Kálón, Jász- árokszálláson. Hatvanon át. De most idézzük Kazinczyt! „December 19. — A kegyetlen tél miatt senki sem utazott, én pedig mindig azt óhajtám, hogy ismerősöket találjak elő, vagy olyanokat, akiktől hallhassak valamit, akik hírt hozhassanak az enyémeknek, hogy láttak. Kerepes előtt, a gödöllői erdőben, egy pataki tógátus gyalog méné innepi legációjá- ba. — Hova megyen az úr? — kiáltám neki a kocsimból, a tisztecske oldala mellett. Felelt. — Hát a tekintetes úr hova megyen? — Nem megyek én — felelék, hanem menettetem. Köszöntse Prof. Szent-Györgyit. Kerepesen a szekérszín alatt kiszállánk szekereinkből, s a többi szaladt a meleg szobába; én ott maradék, mert megpillantám Borsod vármegyei főszolgabíró Pogány Ádám urat, s reménylém, hallhatok tőle holmit, amit tudnom használni fog. Ez nem látván vasat rajtam, hamis hírnek vélé, amit Pesten hallott, hogy én is elfogattattam. Ügy tettem, mintha semmit sem tudnék, s kérdém, kiket fogtak el hát? Kezembe adta az elfogottak neveit és a (királyi ügyész vádját) ellenek.” ötévi raboskodás után 1800. június 30-án Kufsteinből elindul utolsó börtöne, Munkács felé. Pesten olyan hírt hallanak, amely szerint hamarosan szabadok lesznek. Ám a két hét helyett csaknem egy év börtön vár még Kazinczyra. A fővárosból kelet felé ismét a tokaji országúton utaznak. Áthaladnak járásunk területén. „Július 31. — Ebéd Gödöllőn, hálás Bagón. Leszállván szekereinkről, én ellopám magamat a többiektől. Egyenest a plébánushoz: — Uram, én az úrnak nevét sem tudom, de az úr pap, és így békesség angyala. Fogasson az úr, s menjen által Aszódra báró Podmaniczky Lászlónéhoz, jelentse, hogy én, Kazinczy Ferenc, most jövök Kufsteinből, s megyek Munkácsra. Híreket esedezem az anyám, testvéreim, ismerőseim felől. Poroszkay plébános úr, később váci kanonok, ment, s igen nagy örömmel ment. El is felejtém vacsoránk mellett, hogy ment, midőn jőve a plé- bánus, s vele két cseléd, tokajival, ménesivel, champagh- nerrel, sóderral, füstölt nyelvekkel, gyümölccsel. A báróné kéret, hogy' holnap meg ne induljunk öt előtt; elnökbe jő ki a bagi töltésre. A bagi töltésen meglátánk a két szürkét. A báróné jőve és leánya, most gróf Wartens- lebenné. (A francia fogoly.) Chipault sok ideig nem leié helyét, Párizs óta nem láttam ilyen dámát, ezt kiáltozd mindég, s kínosan." Kazinczy Ferenc 1801. június 28-án kapta vissza szabadságát. A börtön nem törte meg, ellenben megedzette; életének hátralevő^ harminc évében ismét új, nagy feladatok megoldását vállalta. A járásunk tengelyében át- haladó tokaji-felvidéki kereskedelmi út fontossága valószínűvé teszi, hogy történelmünk több kiemelkedő személyisége is járt vidékünkön. De erről csak kevés irodalmi alkotás emlékezik meg. Éppen ezért hálás cselekedet lenne Bagón Kazinczy Ferencről utcát elnevezni! Az írásos dokumentumok kutatása azonban továbbra sem hiábavaló. Balázs Gusztáv maguk készítik el a süteményeket, szendvicseket. Akárcsak a vöröskeresztesek évi báljára is. Ezt már abból lehetett kikövetkeztetni, amit Lovas Ferencné, a csömöri szervezet gazdasági vezetője mondott el. A legutóbbi bál tiszta bevétele például több mint 3 ezer 600 forint volt. Iskolás csoport A csömöri vöröskeresztes szervezet a véradómozgalom irányítója is. Mint hallottuk: sok kitüntetett donoruk van. Közülük egy már negyvenszeres, egy harmincszoros, három hússzoros, négy tizenötszörös, tizenegy pedig tízszeres véradó. A tüdőszűrést rendszerint a vöröskeresztes aktivisták segédletével tartják meg a községben. Az általános iskolások között huszonnyolc tagja van az ifjúsági vöröskereszt-csoportnak, amelynek tanárelnöke Vaffler Sebestyénné. Ö mondta el, hogy szeptemberben meghirdették a Tiszta osztály, tiszta iskola mozgalmat. Az ötödik-hatodik osztályosok részére, a védőnő bevonásával, az elsősegélynyújtásról adnak rendszeres tájékoztatást. Nemrég a körzeti fogorvost kérték fel: tartson előadást a, fogápolásról az iskolai vöröskeresztes csoport tagjainak. Legnagyobb örömükre, annyi gyerek jött él külön felszólítás nélkül, hogy kicsinek bizonyult a kijelölt tanterem. Csömörön tehát sokéves gyengélkedés után új erőre kapott a mozgalom. Nem kis része van ebben az újjáválasztott vezetőségnek, az aktivistáknak s a helyi pártszervezetnek, valamint a tanácsnak is, amelyek támogatják, segítik munkájukat. Eredményeik biztatóak, s nem kell őket félteni a még több munkától, mondta Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese értékelésében. Bizonyára így lesz ez majd akkor is, ha a Vöröskereszt következő országos kongresszusára készülve adnak újra számot munkájukról. Fehér István — Doktoravatás volt tegnap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Dr. Cselőtei László rektor, dr. Lőrincz József, a mezőgazdaságtudományi kar és dr. Huszár István, a gépészmérnöki kar dékánja előtt tizenöt mezőgazdasági műszaki és huszonhat mezőgazdaságtudományi doktorjelölt tett fogadalmat, majd sor került avatásukra. — A gépjárművezetőknek, az autótulajdonosoknak tart ismeretterjesztő előadást december 17-én, hétfőn a bagi Dózsa György Művelődési Központban, Közlekedésünk alaptörvénye a Kresz címmel Eolcsik Mihály, a járási közlekedésbiztonsági tanács tagja, a járási rendőrkapitányság közlekedésrendészeti alosztály vezető j e. — Napjaink hazafisága címmel tartanak előadást a hévízgyörki nyugdíjasklubban december 17-én, hétfőn este hét órától. — A KVINT együttes muzsikájára táncolhatnak december 16-án, vasárnap este hét órától azok a fiatalok, akik felkeresik a hévízgyörki művelődési házat. Szombati jegyzet Kavics Néha érthetetlen a dolgok rendje. Mert ugye azt Könnyű belátni, még akkor is, ha az osztályozásnak lehetnek más szempontjai is, hogy vannak nagy és bonyolult, aztán amolyan átmeneti dolgok, s végül egészen kicsik, szinte szóra sem érdemesek. De az már rejtély, hogy olykor mégis ezek a legparányibbak válnak átkozottul nehézzé és bonyolulttá. Nem tudom, igaz-e, még nem mértem fel, de ha körülnéznénk például a hivatalok tájékán, lehet, hogy ott is hasonlót tapasztalhatnánk. Kirívó esetek nagy erőket mozgósítanak, egy- egy bonyolult vitás ügy a legtekintélyesebb szakembereket állítja csatasorba, vélemények, fölfogások csatáznak, s földerítik alaposan a körülményeket. Az ügyintézők nagy szabály- könyvekben lapoznak, ellentétes értelmezések között lavíroznak, le- és feliratok váltják egymást. S ha már ilyen nagy az ügybuzgalom, előbb-utóbb megszületik az eredmény is. Mi a helyzet ezzel szemben a kis ügyekkel? Tévedés ne essék, nem merném törvényszerűnek nevezni kevéske tapasztalatom summáját, de nemegyszer a fentieknek éppen az ellenkezőjét figyelhettem meg. Mintha ezeket a kis ügyeket éppen nagyságuk, azaz kicsiségük szerint kezelnék. Kis panasz, kis felhajtás. Az ilyen ügyek nem keltenek szenzációt, belőlük egy tucatnyi sem rengeti meg a világot. S mivel látszólag oly egyszerűek, hogy szinte szóra sem érdemesek, gyakorta nem is esik szó róluk; aktáikat tologatják, halasztgatják. Mondjuk, ha egy hivatalról van szó, akkor a kezdő, rutintalan ügyintézőkre bízzák őket, akiknek kevésbé kell betartaniuk a határidőket, akik mentséget kapnak, ha tanuló feladataikat nem tudják rögtön jelesre megoldani. S máris kész a csoda, ami így már nem is olyan érthetetlen; a kis ügyekből bosszantó nagy ügyek lesznek. De hogy valójában mennyire nem semmiségekről van szó, azt bizonyítsa két példa. Abban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindkettő a közlekedés tárgyköréből való, s abban különböznek, hogy az egyikről már bebizonyosodott, kis ügy, mert úgy látszik, elintézhetetlen. A másik még nem kapott nyilvánosságot, de félek, a természete hasonlít az előbbihez, amit röviden összefoglalhatok. A Szabadság téri egykori átmeneti zebráról van szó, amiről egyszer már irtunk jegyzetünkben, s akkor javasoltuk; az ésszerűség jegyében s a balesetveszély csökkentésére legyen gyalogátkelőhely az útkereszteződés negyedik oldalán is. Itt egyébként mindenki úgy viselkedik, mintha az lenne, csak éppen az autósok nem tudják, ezért a veszélyhelyzet. Pedig látszólag semmi sem indokolja, hogy így legyen. De minden hiába, telik-múlik az idő és semmi változás. A másik kis ügy ugyancsak nem ismeretlen a 30-as úton autózók előtt. A kerepestarcsai kórház bejáratához közel egy kavicsbánya bekötő útja nyílik a főútba. A teherautókról lehulló kisebb-nagyobb kavicsok, kődarabok áldásos következményeiről sok-sok kitört, berepedezett szélvédő árulkodik. Egyelőre, mert megeshet, hogy tragikus baleset keveredik belőle. De vajon érdemes szóvá tenni a dolgot? Hogy egyszerű lenne a megoldás, csak le kellene betonozni a bekötő út egy darabját és betorkolló sávval csökkenteni a kanyar élességét? Hiszen ez is, akárcsak a zebráé, látszólag kis ügy. Mondhatni kavicsnyi. De vajon lesz-e, aki meghallgatja? Gáti Zoltán