Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A_CEGLÉDI JAPÁS ÉSCEGLE XXIII. ÉVFOLYAM, 290. SZÄM 1979. DECEMBER 12., SZERDA Elégedett a teremőr Hasznos és kallódó órák, percek Szabad szombat a városban Hűvös, napsütéses szabad szombat, az idő azonban nem csábított túrára, kirándulásra, hisz hó még nincs, de már lehulltak a zép, őszi levelek. Ezen a napon nem kellett is­kolába menniük a kisdobo­soknak, úttörőknek, és az egyetemistáknak, főiskolások­nak sem. Lássuk hát, milyen lehetőségek kínálkoznak egy ilyen napon a művelődésre, kulturált kikapcsolódásra Cegléden és hogyan élnek a meglevő lehetőségekkel? Múzeumbarátok A bejáratra függesztett táb­lán öles betűk hirdetik: „Ma a múzeum látogatása ingye­nes”. A teremőr barátságos szóval invitál. — Jöjjön csak bátran, már néhány órája nyitva vagyunk. Eddig is járt itt néhány hely­béli, a diákok jegyzeteket ké­szítettek. Szabad szombato­kon mindig szép számmal akad látogató. Legtöbben ti­zenegy óra tájban érkeznek busszal, ők az átutazó turis­ták. A ceglédiek — nemegy­szer más vidékről való roko­naikkal, barátaikkal — in­kább ebéd után várhatók. Többször előfordult, hogy megtoldottuk a nyitvatartást az érdeklődők kedvéért. Aki kéri, annak tudásunk szerint tájékoztatást adunk az állan­dó és az ideiglenes kiállítás­ról. Ma a muzeológusok sza­bad szombatosak, de ha vá­ratlanul betoppan egy na-: gyobb csoport, lakásukra sza- ladok szakembereinkért. A Szabadság téri felnőtt­könyvtár termeiben javarészt fiatalok válogatnak, olvasgat­nak. — Ez a nap talán a leg­szebb a könyvtárosoknak — mondja a létráról lelépve, kezében egy halom könyvvel, Kányi Andrásné, az intéz­mény vezetője. — Elsősorban hét végén keresnek fel ben­nünket az egyetemisták, fő­iskolások, általában a diákok. Ilyenkor ki-ki elmélyütten kutathat a különféle szakiro­dalmakban. Gyakorta időigé­nyes a kért kiadványok elő- keresése, ugyanis általában nem címeket, hanem témákat jelölnek meg. Most például egy Ferihegyi repülőtéren dol­gozó férfinak keresek török nyelvű kiadványokat. Reggel pedig majd’ egy óra hosszáig válogattam az építészettel és az ahhoz tartozó jogszabá­lyokkal foglalkozó könyveket. Réz la kát, dia film A fiatalok számára épült E VIG-klub ajtaján jókora sárgaréz lakat fogad. A Dó­zsa György Ifjúsági Klub nyitva, ám üres, mint minden szombat délelőtt. Program csak este lesz, a lemezlovas becsalogatja a táncolni vá­gyókat. A moziban délelőtt szintén nincs előadás sem ki­csiknek, sem nagyoknak. A piactéri gyermekkönyv­tárban bezzeg annál nagyobb a zsibongás! Egész gyerkőchad veszi körbe Kender Csillát, a könyvtárosit, már szavaltak, énekeltek, s ezért cserébe megnézték a tv-ben a mesét. Akiket nem érdekelt, azok társasjátékkal szórakoztak, rajzoltak. A Szegfű őrs paj­tásai kérésére pedig épp most kezdik a Kisdobos című dia­film vetítését. Minden szabad szombaton gyermekdélelöttöt tartanak, s egyre több lurkó érkezik. Öregek A Ceglédi Műsorkalauz sze­rint a Kossuth Művelődési Központban e délelőttön csak a nyugdíjasklub tart foglal­kozást. Benyitok az első aj­tón, idősebb férfiak ultiznak, mások kezében römikártya, egy ősz szakállú idős férfi fo­lyóiratokat lapoz. A többi te­rem kong az ürességtől. Az igazgató és a művészeti elő­adók szobái üresek. A gazda­sági irodában ketten dolgoz­nak. — Miért ez a nagy csönd, hol vannak a többiek? — kér­dem. — Szabad szombat van, csak délután lesz dolguk az ügyeleteseknek. De az egész hét erős volt. ' Kőhalmi Dezső Cegléd a hazai lapokban A Dél-Magyarország novem­ber 3-d száma arról tájékoz­tatja olvasóit, hogy Szentesen elkészült s megkezdte a mű­sorok sugárzását a második tévéprogramot továbbító be­rendezés. Ez a rendszer hoz­zájárult ahhoz, hogy a Cegléd —Szolnok—Békéscsaba—Sze­ged—Kiskunhalas—Kecskemét közötti területeken jó minő­ségben lehessen venni a tele­vízió második műsorát. ★ Mi újság a tanyákon? cím­mel a Képes Üjság november 3-i száma riportot közölt, me­lyet a Cegléd határában levő tanyákon készített a lap mun­katársa. ★ A Népszava november 7-i száma tudatta, hogy Gyenei György, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje. a Ceglédi Közlekedésépítési Gép­javító Vál lelát nyugalmazott igazgatója elhunyt. ★ A Magyar Nemzet november 10-i száma a Pest megyei néo- frontbizottság helytörténeti és III. sz. autójavító vállalat CEGLÉDI ÜZEME Kosárhegyi utca Telefon: 10-758. LADA, SKODA, TRABANT ÉS WARTBURG SZEMÉLYGÉPKOCSIK GARANCIÁLIS IDŐN TÚLI JAVÍTÁSÁT, VIZSGAELÖKÉSZÍTÉSÉT, HELYSZÍNI VIZSGÁZTATÁSÁT RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK. krónikaíró pályázatának ered­ményhirdetéséről tájékoztatta olvasóit. A honismereti kate­góriában Pataki Ferenc ceg­lédi helytörténész második he­lyezésit ért el. ★ A Szociálpolitika című lap novemberi, számában olvas? hattuk, hogy Pest megyében az év végéig több olyan óvodát és bölcsődét adnak át, köztük Cegléden is, amelyek létreho­zásához nagy segítséget - itak a környékbeli üzemek í, szo­cialista kollektívák. M. E. Szakszervezet, területpolitika Előnyős egyuttmukodes Sokrétű feladatot látnak el A szakszervezetek szakma­közi szervezetének városi bi­zottsága sokrétű területpoliti­kai feladatokat lát el a Ceglé­den éiő tizenötezer szervezett dolgozó érdekében. A nyug­díjasoknak rendszeresen fog­lakozási alkalmakról gondos­kodnak, kulturális, oktatási munkásellátási kérdésekkel foglalkoznak. Kereskedelmi ellenőrzési és a tömegsporttal kapcsolatos tennivalóikat munkabizottságaik és társa­dalmi aktívahálózatuk közre­működésével látják el. Mun­kájuk során mind több terü­leten együttműködnek a vá­rosi tanáccsal és a politikai, társadalmi szervezetekkel. A kulturális munkabizott­ság részt vesz a városbeli tár­sadalmi, politikai ünnepek megszervezésében, összehan­goló tevékenységet fejtenek ki a helybeli üzemek, intéz­mények között, különös tekin­tettel a közművelődési felada­tokra. Az SZMT-könyvtárral együtt író—olvasó találkozó­kat szerveztek a költészet nap­ján a szakszervezeti bizottság­gal nem rendelkező kisebb üzemek dolgozóinak. Történel­mi vetélkedőt hirdettek. Évek óta előadásokat tartanak a kismamaklub tagjainak. Az oktatási munkabizottság folyamatosan figyelemmel kí­séri a szakszervezeti kérdése­ket. A kisebb vállalatok dol­gozói és gyermekgondozási se­gélyen levők részére a Vörös- kereszt közreműködésével el­sősegélynyújtó tanfolyamot tartottak. Kereskedelmi, tár­sadalmi ellenőreik továbbkép­zéseken vettek részt. Társa­dalmi aktivistáik felmérték Cegléd nyugdíjasainak helyze­tét, akiknek több alkalommal előadásokat szerveztek a TIT, a Vöröskereszt városi szerve­zete és a városi-járási Közle­kedésbiztonsági Tanács szak­emberei. Kereskedelmi tár­sadalmi ellenőreik '.'ű'J'z vizs­gálatot végeztek a tanács ke­reskedelmi felügyelőségével karöltve, ezzel is szolgálva az üzletek ellátásának javítását.. A munkásellátási bizottság rendszeresen fölméri és irány- mutatásaival segíti a szocia­lista brigádok munkaverse­nyét. Támogatja a KISZ szak­ma ifjú mestere veté’kedőit. Vizsgálták a munkahelyek szociális létesítményeit és az üzemi étkeztetés helyzetét. Tavasszal munkavédelmi an­kétot hirdettek a kisiparosok részére, és a tanáccsal közösen ellenőrzik műhelyeik bizton­ságtechnikai helyzetét. A tömegsport munkabizott­ság együttműködik a sport­felügyelőséggel és támogatja a KISZ Edzett ifjúságért moz­galmát. Különös gonddal szer­vezték az idén az aszta'ite- nisz, kézilabda, lövészet, sakk, teke és mezei futóverseny programokat. A jól képzett szakemberek­ből álló munkabizottság ered­ményes tevékenységének kö­szönhetően széles körű tevé­kenységükbe mind többeket vonnak be szervezőként, hall­gatóként, cselekvő résztvevő­ként. K. D. EREDMÉNYESEK VOLTAK egész éven át a kommunista műszakok az ÉVIG ceglédi gyárában. Ök is hozzájárultak ahhoz, hogy az ÉVIG gyárai­ban dolgozó kommunista mű­szakosok nem kevesebb, mint 2,9 millió forint értéket gyár­tottak, az év más odók, ilyen műszakja alkalmával, az el­múlt hetekben. Szíves volt a fogadtatás A ceglédi Földváry Károly általános iskola alsó tagozato­sai közül már több osztály tett látogatást az EVIG-ben. Leg­utóbb a harmadikosok cso­portja kereste fel az üzemet. Reggel a gyár bérelt autóbu­sza várta őket az iskola előtt. A helyszínen, ( az ott dolgozók nevében Marcsics József és Boros Lajos fogadta őket. A terepszemle a kismotorüzem­ben kezdődött, érdeklődve fi­gyelték a gépeket és a mellet­tük dolgozók munkáját a gye­rekek. Igyekeztek mindent jól megnézni, hogy később, ha az iskolában egy-egy órán, vagy más alkalommal ez szóba ke­rül, részletesen beszámolhas­sanak a látottakról. Sokuk­nak majd a későbbi pályavá­lasztásban is segít ez a látoga­tás. A munkások szívesen lát­ták őket. Végigvezették a cso­portot az üzemrészeken, elma­gyarázták, mi minden készül a gyárban. Játsszynk együtt! Halász Judit és a Bojtorján együttes lesz a ceglédi gyer­mekkönyvtár vendége decem­ber 13-án a délelőtt 11 órakor kezdődő, Játsszunk együtt! műsor alkalmával. Már a ka­rácsonyi műsorra is készülnek, az Állami Bábszínház művé­szeit várják, a Mese a mézes- köcsögről című mesejáték elő­adására. Naponta gondoskodnak róluk Cegléden az öregek napközi otthonának 22 lakója van. Az idős embereknek a napi háromszori étkezés mellett Könyvtár, rádió és televízió áll rendelkezésükre idejük tartalmasabb el­töltéséhez. Ifj. Fekete József felvétele Megszólalt a slrvilág A tanyaudvarban földház állt AZ UTOLSÓ TÖRÖK TA­POSÓMALMOT én még lát­tam működésben, de nemcsak láttam, hanem magam is ta­postam ifjú lábakkal, ötven év előtti felhőtlen életem­ben. Tanyasi tanító voltam a dorozsmai pusztákon, szabad időmben barangoltam, barát­koztam és borozgattam ba­rátaimmal, akik elcsaltak a bordányi Kétmalom-tanyába. A tanyaudvarban állt egy földház, abban volt a hódolt­ságbeli taposómalom. Néztem, néztem a kisázsiai óriás, ke­rek réztepsiket és a hatal­mas, facsavarral ollóként mű­ködő tölgyfagerendás olaj­ütőt, valami rendkívüli volt, ahogyan a szolgalegény tapos­ta a nagy fakereket egy karfás emelvényen. A tanyaudvar sarkában állt. a messze látszó, vörösre fes­tett falú szélmalom, a Párizst idéző pusztai Moulin Rouge. Ez volt a dugott csárda. Ben­ne mérték a mérgesi borokat és a tiszai orvhalászok olaj­ban sült kecsegéit. Finom sza­gok terjengtek a földház fe­jői, a szélmolnár már sü­tötte a halat, a legénye bort hozott. Fújtak a tavaszi, vad­vizeket és semlyéket szárító szelek, s mi öten-hatan bent hervadoztunk a garat és a ne­héz őrlőkövek alatt. Én vol­tam a legfiatalabb, húszéves, a Benjamin, én töltögettem a bort az ..öregeknek” a har­mincéveseknek, a hajdani frontkatonáknak. Némelyik még viselte a kincstári csiz- manad-ógot vagy zubbonyt, volt aki még mindig magával hordta a pisztolyát, amivel Galíciában és az itáliai csa­tákban lődözött. Papp Jóska is köztünk volt, életére ott a tanyákon tett pontot a hábo­rú. Valahol a San-Michelén szétzúzott mellkasával és hiá­nyos, sohasem gyógyult bor­dáival, tíz évvel a nagyhá­ború után halt meg, egy ködgubás novemberi hajna­lon. MÓRA FERENC KI-KIjA- ROGATOTT Szegedről hoz­zám, mert régészeti lelőhelye­ket kutattam számára, öt-ti- zet-húszat, jártam a tanyákat és gyűjtöttem a földből elő­került rozsdás vasakat, reze­ket, mázolatlan cserépedénye­ket, behordtam Szegedre hoz­zá, vagy ő jött ki értük. El- vittem a lelőhelyekre, ő meg a terepbejárások után próba­ásatást végzett. Egy alkalommal kivittem a Vörös Malomba olajban sült halra, kadarra. Egy szegedi újságíró volt vele. A korpa- szagú malomban a két író a nagy sikerű Ének a búzame­zőkről című regény színpadi átültetéséről beszélt. A szín­mű címét sokáig vitatták. Mó­ra a regényeimet alkalmatlan­nak találta színpadra: „Nem hangzik jól, hogy láttuk az Ének a búzamezőkrőlt. Lám, milyen jól simul a nyelvem­hez, fülemhez, ha hívlak meg­nézni a Makrancos hölgyet.” Akkor nézte meg Móra a taposómalmot. „Ö, hát meg­van mégis! Évtizedeken át ke­restem Tömörkénnyel együtt! Följegyzések szólnak róla a szőregi krónikában, hogy a török kivonulása után a falu­ban maradt ez az olajütő, és még a századfordulón is mű­ködött magyar kézen. A mú­zeumba is elhozták a vén emberek a hírit. Mentünk utá­na, de már akkorra eltűnt a taposómalom, valaki megvet­te és elvitte.” A Vörös Malom vállalkozó szellemű bormérő gazdája hozta ki a pusztára. Móra alkudozott a háromszáz­ötven éves ipari emlékre, a szegedi vármaradvány udva­rában akart skanzent létesí­teni, s ott akarta kiállítani. Be akarta vinni a szélmalmot is. Eltűnődve és derűsen hagy­tuk el a Vörös Malmot. Móra a közelmúlt ásatásairól be­szélt. Köztünk csak régészet­ről esett szó. Később is, leve­leinkben. a hozzam Irt móra­LEVELEKBÖL hadd idézzek, a régészettörténet érdekében, és azoknak, akik Móra éb- resztgetésén fáradoznak, szü­letésének századik évforduló­ján. „Makó, 1930. IX. 25. Ked­ves Öcsém, mint látni méltóz- tatol, én még mindig a Makó környéki, nevezetesen a kis- zombori ősöket destruálom. Ez ideig négy kisebb, 20—40 sírból álló temetőt ásattam fel, mégpedig korai vaskoria­kat, jazigokat, avarokat és honfoglaló magyarokat. Most találtunk egy ötödik, úgyne­vezett hun temetőre, mely két nap alat 17 sírt adott. Ta­pasztalatom szerint a hun te­metők mindig nagyok, 300— 400 sírból állanak (azt hiszem, az egész világon se volt any- nyi „hun”, amennyit tíz év alatt felturkáltunk) ... Más­felől is csalogatnak. Express levélben kér a bajai főispán, hogy ásassam meg Dombegy- házán levő „Attila-halmát”, ahol már a ícoporsónak a csücske is kivan a földből. A gyomaikat is féléve váratom magamra.” „Szeged, 1930 X. 12. Érte­sítésed a legjobbkor érkezett. Tegnap, szombaton este be­végeztem Kiszombort, éppen kitelt a két hét. Az eredmény elsőrendű, de remélem Do- rozsma le fogja pipálni. Ked­den reggel 7 és 8 óra között, esetleg valamivel 8-on túl ér­kezem autóval, amelyet egész nap kint tartok, hogy esetleg több helyen terepszemlét tart­hassak. Legszívesebben az ál­talad adott sorrendet követ­ném: a Zsombó dűlői lova­sokkal kezdeném a sort. Ha az idő engedi, sorát kerítjük a többinek is.” „Szeged, 1930. X. 15. Holnap Jánost (Kotormány János mú­zeumi ásatómester, Móra „sze­mélye körüli miniszter”) a Fehér tó szegedi partjára kül­döm kémlőútra, a Vetró-tanya felé, ahol hun temetőt sejtek tavalyról. Ha sejtésem nem csal, amiről holnap este hoz hírt Kotormány, a következő napokat én is ott töltöm, el­lenkező esetben Gyoma kerül sorra. Szíves készségedet ismé­telten köszöni öreg barátod, Móra Ferenc. U. i.: négy nap óta csak ma jutok hozzá, hosv a leve­let aláírjam. A Fehértóná! rendkívül eredményes az ása­tás. Két nap alatt 33 sirt bon­tottunk fel, nébánvat náratlan szép bronz gari-;*úr-íval.”’ Hídvégi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom