Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

A cselekvés folyamatossága B ét fejezetre tagolt, terjedelmes doku­mentum került nyilvánosságra a Nép- szabadság vasárnapi száma melléklete­ként: o Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága irányelvei a párt XII. kong­resszusára. A vezető párttestület 1979. novem­ber elsejei ülésén jóváhagyott összegezés és útmutatás — amiből lapunk vasárnapi száma bő ismertetőt adott — nem tudomásul vételre szolgál, sőt ellenkezőleg, amint azt a doku­mentum bevezető szakaszában olvashatjuk, „az irányelveket a kommunisták taggyűlése­ken, pártértekezleteken vitassák meg; kérjék ki a' pártonkívüliek, a szövetségesek vélemé­nyét is, tegyék meg észrevételeiket, s közöljék állásfoglalásukat." Nemes s már hosszú időre visszanyúló ha­gyományai vannak annak, hogy a párt kong­resszusai előtt a legszélesebb nyilvánosság bevonásával történjék meg a számvetés, s ez­zel egyben a feladatok meghatározása is. Nem a szocialista de­mokratizmus formális jegyeinek tisztelete ez, hanem szerves része a párt . tömegltapcsolatai- nak, annak az elvnek — az elvre alapozott gya­korlatnak —, hogy a kölcsönös bizalom elen­gedhetetlen feltétele a szocialista építőmunká­nak. Tapasztalatok, té­nyek gazdag tárházára támaszkodva mondják ki tehát az irányelvek: „Fejlődésünk alapkö­vetelménye a párt vezető szerepének, a párt és a tömegek kölcsönös bizalmának és kapcsolatainak további erősítése. Politikájá­nak alakításában a párt épít a tömegek ta­pasztalatára, véleményére és cselekvő támoga­tására." Talán nem felesleges emlékeztetni arra: felszabadulás utáni történelmünknek voltak olyan szakaszai, amikor a szocialista építés nagy feladatai közepetté meglazultak a párt tömegkapcsolatai, mikor némelyek számára úgy tűnt, a tömegek szerepe nem más, mint a végrehajtás, s az útmutatás, a feladatok meghatározása egy szűk kör kiváltsága. ,.á tömegkapcsolatok kérdésében a legfonto­sabb annak felismerése, hogy a párt az esz­mei és politikai meggyőzés eszközével, vala­mint harcának, munkájának tényleges ered­ményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát, és mozgósítsa a tömegeket a szo­cialista építés feladatainak megoldására.” Az idézet nem a most nyilvánosságra hozott irányelvekből, hanem egy több mint két évti­zedes dokumentumból, az MSZMP 1957. jú­nius 27—29 között tanácskozott országos ér­tekezletének határozataiból való. Említése azért perdöntő, mert mindennél beszédesebb tanúja a politikai irányvonal töretlenségének, az irá­nyítás elvi következetességének, annak a tör­ténelmi jelentőségű fölismerésnek, hogy a tö­megek alkotó részvétele nélkül nem lehetsé­ges sikeres' szocialista építőmunka folytatása. Amit most az irányelvekben olvashatunk, az valójában ennek az álláspontnak a következ­ménye és eredménye, akár a társadalmi fej­lődés jellemzőit, akár a gazdasági élet alaku­lását, a párt- és a tömegszervezetek kapcsola­tainak alakulását vesszük szemügyre. Hiba lenne tehát az irányelvek átfogta idő­szakot csupán öt esztendőnek tekinteni. Igaz, a párt XI. kongresszusa 1975 márciusában ta­nácskozott, tehát a számadás horizontja első­sorban ezekre az évekre terjed ki. Ténylege­sen azonban — éppen, mert a politika, a cse­lekvés folyamatossága jellemzi legutóbbi két évtizedünk történelmét — a látóhatár sokkal tágabb, felöleli mindazt, ami alapja, feltétele volt máig a megtett útnak. S ez az út nem rövid, nem keskeny! Amikor összeül majd a XII. kongresszus 1980 márciusában, majdnem kereken három és fél évtizede lesz annak, hogy az ország fölszabadult, s a nép megkezd­hette saját hatalmának megteremtését. Szük­séges-e erre a távolságra emlékeztetni? Ügy véljük, igen, hiszen a megye lakosságának több mint a fele már a felszabadulás után született; ami. 1945 előtt volt, ahonnét elindul­tunk, az számára történelemkönyvek hordozta információ. Mégis, ezeknek az információknak a jó megértése nélkül szinte megoldhatatlan mai helyzetünk, benne nemcsak eredmé­nyeink, hanem gondjaink reális értékelése! Vannak ugyanis a történelmi fejlődésnek el nem hagyható, át nem ugorható — de: meggyorsítható — fejlődési szakaszai, s ezt akkor is tudomásul kell venni — sőt, akkor igazán —, amikor a hatások, a következmé­nyek kedvezőtlenek, amikor nehézségek for­rása ez a múlt. Napjainkban a népgazdaság szocialista szektorában termelik meg a nemzeti jövede­lem 98 százalékát. Ennek az egyetlen adatnak az említése valójában a társadalmi-gazdasági fejlődés ezer jellemzőjét idézi elénk, mert hi­szen magában foglalja az ipari termelés kor­szerűsítésének — intenzívvé tételének — ered­ményeit és feladatait éppúgy, mint a mező- gazdaság ipari jellegének erősödését, a hát­térágazatok gyarapodását, mindazt, aminek végső célja: az életkörülmények javítása, az életszínvonal emelése. dőszerű erre hivatkozni most, amikor — az irányelvekből is kiolvashatóan — gondjainkat nehezebbnek, bonyolultabb­nak érezzük, mint korábban? Most igazán időszerű hivatkozni erre, mert az egész társa­dalommal el kell fogadtatni annak igazságát, hogy további haladásunknak nem egyszerűen feltétele, hanem alapja a termelőtevékenység lényeges átformálása, s azon belül a teljesít­ményekkel fedezett gyarapodás! A Központi Bizottság irányelvei éppen ezért indokoltan summázzák: „A gazdasági tevékenységet a társadalmi termelés hatékonyságának erőtel­jesebb növelésére kell összpontosítani. Követ­kezetesebben kell folytatni a termelési és a termékszerkezet adottságainknak megfelelő korszerűsítését, a termelés népgazdasági jö­vedelmezőségének emelését." Ismételten, mint már hosszú évek óta, min­den gondolatmenet gazdasági feladatainknak kiemelője lenne? Az irányelveknek — az ob­jektív valóságot tükrözve — legfőbb gondo­lati eleme ténylegesen a gazdaság, s azért, mert életünk egyetlen területe sem függetle­níthető a termelés terepén végbemenő folya­matoktól. Csupán a jelzéssel beérve: a me­gye államigazgatási szervezetében, s ezeknek a szervezeteknek a gyakorlati munkájában egyre nagyobb szerepet játszanak az átala­kuló mezőgazdasági nagyüzemek, a három­négy, de olykor több települést átfogó termelő- szövetkezetek. Ahogy a háttérágazatok kor­szerűsítése is — például a vízgazdálkodásé, a környezetvédelemé, a közlekedésé — egyre inkább föltételezi a területi együttműködést, s vele a népgazdasági és a helyi érdekek egyez­tetését. Ami nem ellen­téte, sőt föltételezője a tanácsi önállóságnak, a helyi önkormányzatok demokratikus jellege erősítésének. Amiről el­ismerően szólnak az irányelvek, egybehang­zóan a megyei tapasz­talatokkal. Tény ugyan­is, hogy a megye tele­püléseinek fejlődése a hetvenes években min­den korábbit felülmúlt, évtizedek alatt nem történt annyi a váro­sokban, és a községekben élők mindennap­jainak javítása érdekében, mint a X. és XI. kongresszus után. Egyetlen esztendőben, 1978-ban a tanácsok a megyében lakásberu­házásra és lakásgazdálkodási célokra 714 millió forintot adtak ki; a hatvanas években a teljes tanácsi fejlesztési alap nem ért el ekkora összeget. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk minden lényeges részterepe helyett kapott az MSZMP Központi Bizottsága irányelveiben a párt XII. kongresszusára, azaz nincs olyan tevékeny­ség, nincs olyan társadalmi csoport, aminek szerepe mellékesnek, elhanyagolhatónak, emlí­tésre sem érdemesnek tűnhetne. Jól érzékel­teti a dokumentum tehát: ami a társadalom­nak szükséges, az hasznos is egyben, azaz a cselekvés értékét, rangját az eredmény adja. Fontos aláhúzni ezt, mert némelykor talál­kozni olyasfajta vélekedéssel: nem nálunk dőlnek el a dolgok, a mi szerepünk lényegte­len. Legtöbbször olyan termelőhelyeken, olyan településeken hallani ezt, ahol a veszni hagyott lehetőségek sokasága áll szemben a csekély eredményekkel, márpedig minden ki­aknázatlan forrás a közös gyarapodást mér­sékli. A tudatosság magasabb foka s az ehhez a magasabb fokhoz kötődő célirányosabb cse­lekvés egyre inkább döntő eleme haladásunk­nak az élet minden területén. Nemcsak a gaz­dasági munkában, hanem a tudományos ku­tatásban éppúgy, mint az oktatásban, az egészségügyben, a kultúrában. A tudatossá e magasabb fokának elérésében, folytonos gya­rapításában meghatározó szerepet játszottak es játsianak a pártszervek és -szervezetek, a kommunisták, aki képesek arra, hogy minden­kor, minden kérdésben megteremtsék az egy­séget, s ritka kivételtől eltekintve, személyes példájukkal is az alkotó magatartásmód kép­viselői legyenek. Belső fejlődésünk eredményeinek és gond­jaink mérlegelésétől elválaszthatatlan a párt nemzetközi tevékenysége, hazánk külpolitiká­ja, határokon túli kapcsolatainak gazdagodása. A kongresszusi irányelveknek két fejezete öleli fel ezt a tág, s bizonyos kérdésekben ku­szaságtól sem mentes terepet, megkülönbözte­tett figyelemmel szólva a szocializmus pozí­cióiról a világban, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szere­péről, s ezeken belül Magyarország helyzeté­ről. Amit legjobban az irányelveknek azzal a megállapításával fejezhetünk ki, hogy „kül­politikánk, összhangban elveinkkel és hazánk érdekeivel, aktívan segíti a szocializmus, a társadalmi haladás, a béke híveinek harcát.” O rszágos számvetés, véleménycsere elindí­tója, bátorítója a vasárnap nyilvános­ságra került dokumentum.. Nem azért, mert vari egy időpont, amikor a kongresszus megkezdi munkáját, hanem azért, mert a párt kongresszusai immár két évtizede a szocialista fejlődés egy-egy szakaszának, s nem kevésbé a feladatoknak a számbavételét úgy végezték el, hogy előtte nyílt, őszinte eszmecsere folyt az országban, a széles tömegek részvételével, fogalmazhatunk úgy is, hogy kritikus és tettre kész részvételével. Ez történik most is, ami­kor megkezdődik a XII. kongresszus irányel­veinek értő földolgozása, hivatalos jelleggel is, s kétségtelen, az élet magánkapcsolataiban úgyszintén. Mert hiszen az ország egyetlen felnőtt lakosa sem vélheti nem neki szólónak az irányelveket, hiszen egy olyan mondat mögött, hogy „az életkörülményeket közvetle­nül befolyásoló beruházások továbbra is nö­vekedjenek", holnapunk, holnaputánunk jel­lemzői állnak. S ez, az útmutatás, a gondok enyhítésének, megszüntetésének hogyanját körvonalazó jel­leg adja a kongresszusi irányelvek érdekessé­gét, igazságtartalmának izgalmasságát, azt, hogy teendőink tömör forgatókönyveként ve­hetjük kézbe a dokumentumot. Bizonyos: a következő hetekben, hónapokban gyakran kézbe vesszük. Bizonyos: iránytű lesz a helyi teendők meghatározásában. Bizonyos: a kong­resszusi irányelvek társadalmi méretű véle­ményezése egyben1 az alapok erősítése, a cse­lekvés — a fejlett szocialista társadalom épí­tését szolgáló cselekvés — folyamatosságához. Z MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A M VILÁC PROLETÁRJAI ECYESÜUETEK! | Ma: 12 oldal | PEST MEGYEI XXIII. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM Ára 1,20 forint 1979. DECEMBER 11., KEDD Áruk vaspályán és gumikeréken December még próbára teszi a MÁV és a Volán szakembereit Az idén is bebizonyosodott, hogy ami árut az év elején nem adtak vasútra,, azt a csúcsforgalom idején már a legnagyobb erőfeszítések mel­lett sem tudják időben szállí­tani. Az októberi kimagasló, 12,4 millió tonnás teljesítmény után a MÁV novemberi ered­ménye elmaradt a várakozás­tól. Az elmúlt hónapban 11,6 millió tonna árut továbbított a vasút, kevesebbet a terve­zettnél. Mennyit ér egy beruházás? A válasz korántsem egyszerű. Annyi azonban bizonyos, hogy a haszon föltétlenül függ at­tól, mennyi idő telik el az öt­lettől a megvalósulásig, s hogy elkészülte után meny­nyire képesek kihasználni a kapacitást. A megye két 1979- es beruházásának gazdájától arról érdeklődtünk, hogyan áll a munka, s mit várnak 1980-ban? MÄV Dunakeszi Járműjaví­tó. Tíz évvel ezelőtt kezdő­dött a nagy rekonstrukció, de sok gátló tényező hátráltatta a befejezést, Trexler Imre beruházási osztályvezető arról tájékozta­tott, hogy gyakorlatilag elké­szült a nagy munka. A beruházás 260 millió fo­rintba került, ebből 60 száza­lék az építési költség, a többi a technológiai berendezések ára. A nagycsarnok segítsé­gével a járműjavító képes lenne a MÁV teljes személy- kocsi parkját karban tartani. Ehhez azonban több műszak­ra, és a mostaninál lényege­sen nagyobb létszámra lenne szükség, amit egyelőre a vál­lalat nem képes előteremteni. A járműjavító rekonstruk­ciójának leglényegesebb állo­másán tehát túl vannak, s a következő hónapokban az je­lenti majd a legfőbb gondot, hogy ki is tudják használni ezt az országos mércével mér­ve is jelentős beruházást. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában ez év nya­rán kezdődött a rekonstruk­ció. Mint Pádár Sándor mű­szaki igazgató elmondta, szep­tembertől kezdve folyamato­san érkeztek a nagy értékű gépek az NSZK-beli Krupp­Elsősorban a belföldi for­galom volt kisebb, ezen belül egyedül a jól szer­vezett cukorrépa-szállítást bo­nyolították le a menetrend szerint, szénből, kőből és ce­mentből vittek el többet a ta­valyinál. Az év hátralevő feladatai­nak teljesítéséhez a vasút fi­gyelemmel kíséri az ipar munkáját, közösen felmérték például a még exportra kerü­lő árumennyiséget, cégtől. A beruházás első üte­mében öt nagy teljesítményű köszörűgépet helyeztek el az üzemben, s most már próba­üzemeinek. é rekonstrukció második ütemének határideje decem­ber 1. volt. Nem várt akadá­lyok miatt néhány napot' csúsztak ugyan, de rövidesen helyére kerül a hat darab saj­tológép és a két porelőkészítö. Hamarosan ezeken is megkez­dődhet a próbaüzem. A jövő év első felében a tervek szerint már 300 ezer dolláros exportot bonyolíthat­nak le. Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke hétfőn Csongrád megyébe látogatott. Szegeden a megye vezetői fo­gadták, majd elkísérték két kiállítás megtekintésére. Első­nek az 1857-ben készült mű­emlék épületet, az úgyneve­zett Fekete házat keresték fel, amelyet folyamatosan vesz birtokába a Csongrád megyei Múzeumok történeti osztálya. Ezután a Móra Fe­renc Múzeum képtárában az alkotó jelenlétében megtekin­tette Kurucz D. István Mun- kácsy-díjas érdemes művész gyűjteményes kiállítását. Dél­után a megyei párt- és ta­nácsszékház nagytermében aktívaülésen vett, részt, ahol időszerű kérdésekről tartott tájékoztatót. ★ Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, amelyeknek elsőséget biz­tosítanak, akárcsak az üzemek számá­ra nélkülözhetetlen nyers­anyagoknak és a lakosság el­látását szolgáló termékeknek. A MÁV Budapesti Igazga­tóságának területén is az év utolsó negyedében jelentkezik a szállítások zöme. Bár pontos adataik még nincsenek, de az bizonyos, hogy az exportszállitási tervet túlteljesítették. A decemberi fuvarozás is tervszerűen ha­lad, a 250 ezer tonnából már­is elszállítottak 75 ezer ton­nát. A vasúthoz hasonlóan járt a Volán is, amely az októberi szakmai rekordot, 19,4 millió tonnás I fuvarozási teljesítményt meg I sem tudta közelíteni. A no- ! vemberben elszállított 16.2 millió tonna áru valamivel több mint a múlt évben volt, de nem érte el a tervezettet. A Volán egyébként néhány helyi esettől eltekintve kielé­gítette a fuvarozási igénye­ket, rendben teljesítette az alma szállításával, a cukor­répa fuvarozásával és a téli tárolással kapcsolatos felada­tait. Az 1—11 hónapi 176.9 millió tonnás teljesítménye ugyancsak kisebb a tervezett­nél. Az év utolsó hónapjában még 12,7 millió tonna áru el- fuvarozása vár a Volán válla­latokra. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Szolnok megyébe tett látogatást. Jász­berényben, a járás és a város vezetői tájékoztatták arról, hogyan készülnek a párt 3^11. kongresszusára. A Politikai Bizottság tagja ezután a hű­tőgépgyárban tett látogatást, majd rész vett és felszólalt a nagyüzem 10. számú párlalap- szervezetének beszámoló tag­gyűlésén. KÖZÉLET ■TV,iAI’üaig!-!4«BVJWUl)lWlalll.UU''llW*iirjRn»Jl Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogad­ta Lakatos Emilt, hazánknak a Holland Királyságba akkre­ditált nagykövetét, aki a kö­zeljövőben utazik állornáshe- lyére. Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra hétfőn megtekintette a dnyepropetrovszki Kari Liebknecht Acél- és Csőgyár kiállítását a KGM Technika Házában. Elkísérte Lendvai István, iaz MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese is. Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese magyar küldöttség élén Moszkvába utazott, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság 24. ülés­szakára. Pjotr Gyemicsev, a Szovjet­unió kulturális minisztere, a magyar—szovjet kormánykö­zi kulturális együttműködési bizottság XVI ülésére hétfőn Budapestre érkezett. Nyikolaj Scsolokav hadse­regtábornok. a Szovjetunió belügyminisztere küldöttség élén — Ben-kei András bel­ügyminiszter meghívására — hivatalos látogatásra hazánk­ba érkezett. Akkumulátorlemezek Az év végéig csaknem 30 ezer akkumulátorlemczt gyár­tanak a MÁV megrendelésére az UNITECHNIKA Ipari Szö­vetkezet sülysáp» üzemében. A képen a lemezgyártósor. Barcza Zsolt felvétele Dunakeszi, Vác Rekonstrukciófinálé Állami vezetők látogatásai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom