Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
AG AZIN rtsr Mccro 1979. DECEMBER 9.. VASÁRNAP Ilyentájt már kopaszok a fák. Meztelenségükben szembeötlőbb sudárságuk', görbeségük és némelyik törzsén jól látható a kacorral húzott haláljel: kivágandó! A váci erdészetnél az idén 138 hektárnyi erdőből 20 ezer köbméter fát vágnak ki. A tölgyek, cserfák, akácok tovább hasznosulnak, bútort, különféle tárnokát, szőlőkarót és ki tudja még mit nem készítenek azokból. V W' " A Vártól 15 kilométerre levő Hálósberekbe lassú az út, meredek lejtőkön, agyagos, csúszós talajon Lehet ide jutni. A nyolcszemélyes UAZ zötyköiődik az útta- lan utakon, s legalább olyan sofőr kell a kormánya mellé, mint Rottenbacher András. Harminc év vezetői tapasztalata segít abban, hogy rendszeresen kijusson a legtávolabbi erdőrészekbe is az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság váci erdészetének művelési műszaki vezetője Korbonski Bogdánná és Kotány György, az erdészet műszaki vezetője. — S hogyan jár ki a vágásterületre a 27 fakitermelő munkás, vagy ahogy ismertebb, a favágó? — kérdeztük kísérőinket. — Hét pár lovunk segít a munkásszállításban, de ha nagyon síkos az út, vagy friss a hó, sajnos, a saját lábukra kell hagyatkozniuk. Egyetlen biztos támnont az LKT 75-ös traktor vágta csapás. Azért nem kell 15 kilométernyi utat megtenniük — magyaráz Kotány Nincs olyan évszak, hogy ne állna életünk homlokterében a víz. Tavasszal, ősszel az áradások telente a nagyobb mennyiségű csapadék későbbi következményei, nyáron pedig a szükség — a vízhiány — késztet töprengésre: képesek vagyunk-c megbirkózni a tulajdonképpen periodikusan ismétlődő gondokkal? Lépést tart-e vízgazdálkodásunk a napi igényekké; és a távlati fejlesztés perspektíváival? — tettük fel a kérdést. — Magyarország vízgazdálkodása összességében kedvező. A rendelkezésünkre álló vízkészlet elegendő az igények kielégítésére. Általában, de nem minden esetben. Hazánk földrajzi szempontból a Kárpát-medence katlanjában fekszik, s így vizeink döntő többsége — 96 százaléka — szomszédos országokból érkezik hozzánk. Ez azt jelenti, hogy a helyben keletkező vizek tekintetében kifejezetten kedvezőtlenek adottságaink. Gondjaink másik oldala: gazdasági, társadalmi fejlődésünk eredményeként a lakossági-ipari-mező- gazdasági vízfelhasználás az elmúlt három évtized alatt megsokszorozódott: az éves vízigény 1 milliárd köbméterről 6—7 milliárd köbméterre emelkedett. Az ipari fejlesztés) a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása, a lakosság szociális igényeinek mind teljesebb kielégítése, sok-sok vizet kívánt. Ugyanakkor ez a dinamikus fejlődés sem volt egyenletes. Ritkán és keveset szólunk róla, de ehhez mindenekelőtt vízre volt szükség. Sok vízre, ami nagy érték, hiszen előteremtése csak nagy beruházásokkal lehetséges. — A vízgazdálkodásunk feszültségei és eUe;nt;nonclá,sánaU okai , ismerlek. Vannak-e kilátások arra, bogy ezek a jövőben megszűnnek? — Feladatainkat nem ma ismertük fel. Fejlesztési terveink, a népgazdaság teherbíró képességével arányban, évről évre magasabb célt tűznek ki maguk elé. A nagy térségek életére kiható vízügyi létesítmények, a Tiszalöki és Kiskörei Vízlépcső, az ebből elágazó mesterséges folyók, a Keleti, Nagykunsági és a Jászsági főcsatorna e célok jegyében létesültek. Ugyanezt szolgálja a tervezett Csongrádi Vízlépcső, vagy a Csehszlovákiával közösen megépülő Nagymaros—Gab- cikovo vízlépcsőrendszer létesítése. A nagyvolumenű beruházások mellett folyamatosak az olyan, összességükben nem kisebb anyag- és pánzigényes munkák, amelyek már napjainkban is éreztetik hatásukat. Kisebb-nagyobb tározóinkban ez idő szerint csaknem egymilliárd köbméter víz tartalékolására vagyunk képesek, egyre teljesebbnek mondható az árvízvédelmi rendszerek biztonsága, folyamatban vannak a belvízkárok elhárítását csökkentő építkezések és a vízellátást magasabb színvonalra emelő létesítmények kivitelezései. — A lakosság vízellátása az Országos Vízügyi Hivatal legfontosabb feladatainak egyike. Hogyan ítéli meg az ivóvízellátás napi állapotát, s várhatók-e kedvező változások a jövőben? — Az V. ötéves tervidőszak végére, tehát belátható időn belül hazánk lakosságának háromnegyede vezetékes vízzel ellátott területen él majd: egészséges vizet fogyaszt. A fennmaradó egynegyed — ami azonban egyáltalán nem, elhanyagolható, hiszen gyakorlatilag 2,5 millió állampolgárt érint — még csak hírből ismeri a vízvezeték előnyeit. Döntő többségük vidéken él, Olyan területeken, ahol ráadásul a talajvíz táplálta kutak elszennyeződése a korábban feltételezettnél sokkalta gyorsabb ütemű. Egyes helyeken pedig a vízszintsüllyedés következtében már el is tűnt a kutakból. Hiába mondom, hogy általában kielégítő a lakosság vízellátása, mert például az az érdi lakos, akinek ráadásul vezetékes víz van az otthonában, de a kánikulában mégis lajtkocsiból kapja a vizet, ' bosszankodik és joggal. Ennek oka sok esetben a víztermelő kapacitás és az elosztóhálózat összhangjának hiánya, ue sok gondot okoz a pazar- ' lás is. És akkor még nem is beszéltem például azokról a nógrádi kisközségekről, ahol a vezetékek sincsenek kiépítve, s nekik az esztendő minden napján kisebb-nagyobb távolságról szállítják az ivóvizet. Az ország egészére vonatkozó ellátottság tehát még nem egységes. A tanácsokkal jó együttműködésben dolgozunk. Szükséges is ez, hiszen a tanácsok területgazda szerepe, a helyi társadalmi-gazdasági fejlődésben betöltött irányító funkciójuk a mi munkánknak is egyik alapja. Természetes az is, hogy közös munkánk fő szempontja a nép- gazdasági, az össztársadalmi érdek kell legyen. — Az előbb szóba került a pazarlás ... Hogyan takarékoskodhatnánk jobban a vízzel? — Számszerű eredményeink mutatják, hogy a pazarlás nagyon is tetten érhető. Amíg valaki kútból húzza a vizet, kétszer is meggondolja, hogy mennyit használjon. Amikor azután beköltözik mondjuk egy lakótelepi lakásba, ahol az összes komfort minden előnyét élvezheti, egyik napról a másikra a szükségesnek sokszorosát fogyasztja. Kíváncsi lennék arra, aki tételesen fel tudná nekem sorolni, hogy vajon mire megy el egy lakótelepi lakásban naponta másfélezer liter víz. A nálunknál jóval gazdagabb és jobb vízleheíőségű országokban sem folyik el ennyi, tulajdonképpen hiába. Sok múlik a meggyőző felvilágosításon: tudatosítani kellene, hogy drága a víz. Miközben a belvárosban folyóvíz alatt hűtik a sört, addig a peremkerületeken cseppen- ként telik meg a pohár. Itt is, ott is egyformán szükség van rá. — A vízfogyasztás és a szennyvízmennyiség között összefüggés van. A szakemberek már megkondították a vészharangot: veszélyben van élővizeink tisztasága, s ha neu vesszük komolyan vizeink egyre romló álla........... * po tát, súlyos köveik* .zményei lehetnek. — Nem hazai gond, bár nálunk is -figyelmeztetően jelentkezik. Valamelyest enyhülni fog a helyzet azzal, hogy a csatornázottság mind szélesebb körű lesz, ám ez legfeljebb a kiemelt körzetek gondját- baját oldja majd meg. A fejlesztés homlokterében a főváros és a nagyvárosok állnak, mint elsődleges érdek. A tervidőszak végére hazánk lakosságának mintegy kétötöde él . majd csatornázott területen. A vidéki települések azonban még jó ideig a kevésbé ellátott körzetek közé tartoznak majd. A csatornázás lemaradása a vezetékes vízellátástól, világjelenség. Ez tulajdonképpen természetes is, hiszen az elsődleges feladat az ellátás biztosítása, s csak ebből fakad a következmény, a szennyvíz elvezetésének és tisztításának, újrahasznosításának megoldása. Ráadásul a feladatok is késve jelentkeznek. Amíg csak kis mennyiségű víz tisztítása szükséges, addig az élővizek természetes ellenállása és öntisztuló képessége elegendő. Ám éppen a fogyasztás megnövekedésével egy időben a szennyvíz is több lesz, és súlyosan veszélyezteti a környezetet. Hazánkban jelenleg a csatorna- hálózatba kerülő szennyvíznek mintegy harmadát vagyunk képesek megtisztítani. Roppant kevés. A megoldást azonban nemcsak a teljes csatornázottság és mindenre kiterjedő szennyvíztisztítás jelenti. Szembe kell nézni a tényekkel; erre belátható időn belül nem lesz lehetőségünk. Előbbre jutni azonban más úton is lehet. A korábban említett takarékos lakossági vízfelhasználás mellett az iparban és a mezőgazdaságban nagyobb gondot kell fordítani a vízkímélő technológiák elterjesztésére. Erre ösztönöznek a vízügyi és a környezetvédelmi törvények is. Ha valamennyien értékének megfelelően bánnánk a vízzel — kímélnénk, vigyáznánk tisztaságát, szükségleteinknek megfelelő mennyiségben használnánk, fogyasztanánk — sokkalta több lehetőség nyílna arra, hogy az állampolgári igényeknek megfelelően az ország minden területén a mainál jóvalta egyenletesebbé tegyük az ellátást. SAFRAN ISTVÁN György —, mert a többség a közeli Nógrád megyéből jön, A hálósberki favágók például keszegi lakosok. A Stihl fűrész visítását elnyomja a traktor motorjának bőgáse. Hozzáláncolva három-négy, tíz méter hosszú farönk. Pörögnek a traktor kerekei, de nem mozdulnak. — Adj gázt, jól húzasd meg! — kiáltja Karaba Károly, a 28 éves bátyjának, Józsefnek. A traktoros szót fogad, megfeszül a drótkötél, a bilincs vasmarokként tapad a fatörzsekre. Közben László, a harmadik Karaba-fivér, Urbán Gyula kerületvezetővel megbeszéli, melyik fa következik vágásra. Megsaccolják a dőlés irányát, majd a fiatalember sárga védősisakot tesz fejére, és felsivít a fűrész ... — Vigyázz, dől a fa! Néhány perc alatt elfűrészelte a törzset, és a tölgy komótosan, ága’.:at félrehajtva csinál utat magának az elmúlásba. A már talajon levő törzsről ördögi gyorsasággal fűrészeli le az ágakat Ka- raba László. A gallyazás után feldarabolja, s a depóba, azaz a rakatba teszi, öt köbméternyit naponta. A traktorosnak 30 köbméter fa összegyűjtése a dolga. A három fivér évek óta együtt dolgozik, brigádban. S nem is akármilyen ez a háromtagú brigád. A legjobb fakitermelők közé sorolják őket. Szeretik az erdőt, a friss levegőt, s megszokták, hogy a hajnal sötétje indítja, és a délutánok szürkülete hozza haza őket. így látták apjuktól és legidősebb bátyjuktól, Jánostól is. Nehéz munkát kínál az erdészet, de megfizeti. Kell a pénz, a Karaba-fiúk fiatal házasok, lakásra gyűjtenek. Mindegyikük havonta 6 ezer forintnál is többet visz haza a borítékban. A traktorok és fűrészek zaján kívül a füst is a favágókhoz kalauzolja az erdőjárót. Reggel máglyarakással kezdődik a nap. A nedves ruhát száregatják a ropogó tűz mellett, délben pedig az ebédet melegítik a lángokon. Karabáéknak ma babfőzelék fortyogott az edényükben. Sivít a fűrész, dől a fa. Pótolja-e a gazdaság a kivágottakat? Az erdőművelés ezt jelenti. Most 300 hektár erdőfelújításuk és 150 hektár fásításuk van. UDVAEDI GYÖNGYI HALMÄGYI PÉTER felvételei Barangolás, beszélgetés erdők-vizek világában Hárman Hálósberken Minden cseppje élet
