Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-11 / 264. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM 1919. NOVEMBER 11., VASÄRNAP A váci Állami Zeneiskolában ez évben több mint 700-an kezdték meg, illetve folytatják zenei tanulmányaikat. A jelentkezők között az 5 évestől kezdődően egészen a nyugdíjas korúig vannak tanulók. Illési Miklós zongoratanár a hangokkal ismerteti tanulóját, Az iskolai képzés munkáját dicséri, hogy a tanulmányaikat befejező hallgatók közül többen a zenei pályát választják élethivatásul. Felvételünkön Selymes Nóra elsőéves tanulót hegedűtanára, Balogh András a helyes hangszerfogásra oktatja. Ifj. Fekete József felvételei A legutóbbi jutalomsorsolás-' kor a következő. Vácott forgalomba hozott, 43. heti lottó- szelvényekre húztak ki tárgynyereményt : 8 476 848 (zenesarok-utalvány) — 8 506 805 és 8 511 799 (kilencezer forintos vásárlási utalvány) — 8 671 575 (tízezer forintos vásárlási utalvány) — 8 69S 5-40 (négyezer forintos vásárlási utalvány) — 8 711 519 (hétezer forintos vásárlási utalvány) — 8 716 512 (tízezer forintos vásárlási utalvány) — 8 721 505 (ötezer forintos vásárlási utalvány) — 8 816 372 (televízió és ezer forint antennaszerelési díj) — i 8 831 351 (színes televízió és kétezer j forint antennaszerelési díj) — 8 886 274, 8 903 246 és 55 750 572 I (ffég^éz^r 'TöMtitöS vásárlási utalvány) —- 55 #55 285 (kilencezer forintos vásárlási utalvány) — 61 637 319 (háromezer forintos vásárlási utalvány) — 61 647 305 (kilencezer forintos vásárlási utalvány) — 61 712 214 (négyezer forintos vásárlási utalvány) — 61 727 193 (televízió és ezer forint antennaszerelési díj) — 61 807 081 (zenesarok-utalvány) — 61 812 074 és 61 832 016 (háromezer forintos vásárlási utalvány) — 61 847 025 (televízió és ezer forint antennaszerelési dí j) — 61 963 857 (harmincezer forintos Szerencse-utalván.y) — 61 971 850 (tízezer forintos vásárlási utalvány). A nyertes szelvények november 23-ig leadhatók Vácott, a Széchenyi utcai lottóirodában. Grafikai műhely épül A szentendrei és a gödöllői művészteliep, Zebegény, Verőce, Nagymaros állandóan vagy hyáiron ott dolgozó művészeinek a sok évtizedes hagyomány is könnyíti a beilleszkedést, a jó alkotói légkör megteremtését. Vácott csak néhány éve jött létre a képző- és iparművészek. zenészek letelepítésének lehetősége, voltaképpen akkor, amikor műtermes lakások épültek a városban. Ok huszonötén Ki gondolná, hogy városunkban ma már huszonöt művész él és dolgozik, közöttük tíz festő-, három iparművész, több grafikus és szobrász, költő és zeneszerző is. Sokan nem tudják, hiszen e művészek egy részének — a város vezetőivel hagyományosan megtartott művésztalálkozón kívül —, nem sok kapcsolata van a váci közélettel. B. Nagy István, a Képzőművészek Szövetsége Pest megyei Szervezetének titkára szerint ennek oka nem a művészek aktivitásának hiányában keresendő — többen közülük a fővárosban jelentős közéleti-szakmai szerepet vállalnak —, sokkal inkább abban, hogy nem találják meg az utat Vác közéletébe. Megnehezíti ezt az is, hogy a képző- és iparművészek alkotó művészek, akik elsősorban viszonylag ritka kiállításaikon találkozhatnak a közönséggel, ami az interpretáló művészet — ének, zene — képviselőinek gyakrabban megadatik, tulajdonképpen mindannyiszor, amikor pódiumra lépnek: a gyárakban, iskolákban, a váci kórház aulájában vagy a zeneiskola, illetve a művelődési központ nagytermében. A mecénás Vác A város már eddig is sokat tett az itt élő művészeikért, öt műtermes lakással és a Gombást művásztelepen hét képzőművész számára nyújtott alkotási lehetőséggel. Ezzel a tudatos letelepítés folyamata nem fejeződött be, hamarosan — a Művészeti Alappal közösen — újabb műtermek, és az Eötvös utcában grafikai műhely épül, tovább javítva a zavartalan alkotómunka feltételeit. Mindezért cserébe mit várnak a váci művészektől —természetesen saiját rangos alkotó munkájuk eredményein túl ? Mindenekelőtt részvételüket a váci munkásművelő- désben. Az üzemi népművelők egybehangzó tapasztalata, hogy a munkások szívesebben mennek el az üzemben rendezett művészeti eseményekre. A Musica Humana zenekar Egyesült Izzó-beli, a Duna- menti Regionális Vízműveknél és a Szőnyi Tibor Kórházban rendezett koncertjei bizonyítják — van közönség a munkások körében. Bizonyára lenne a „házon, belül” rendezett képző- és iparművészeti alkotásokat felvonultató tárlatoknak is — erre is volt már példa. Kapcsolat kell! Ami sürget, olyan rendszeres és szoros együttműködés kialakítása a váci közművelődés, az üzemi főhivatású népművelők és a helyben élő művészek között, amely megkönnyíti a művészek és a közönség találkozóját, részint alkotásaikon keresztül, de személyes találkozások révén is. Már a tavaszi művésztalélközön felvetődött a Művész Klub létrehozásának gondolatai, ami Művészetbarát Klub néven azóta meg is valósult, s mely' megkönnyíti a kontaktus kialakítását a művészek és a váci munkások között. (A klub tagjai legutóbb a gombás! művésztelepen alkotókkal ismerkedtek meg.) A váci művészek közéleti tevékenységének kitérj esztá- sére számos lehetőség kínálkozik. Hamarosan megalakítanak részvételükkel egy esztétikai bizottságot, melynek tagjai bekapcsolódnak a városi beruházások tervezésébe, segítve a város esztétikai arculatának, a műtárgyvásárlás- nak és a propagandamunkának fejlődését. A jövő évben több művész—közönség találkozót szerveznek (legközelebb az Egyesült Izzóban látják vendégül Mizser Pál festőművészt ,' e hónap végén); megteremtik a lehetőségét a képzőművészeti kiállítások vándoroltatásának. Tervek születtek arra is, hogy a váci üzemek és az itt élő művészek között — az alkotói munkát segítő, szerződésben is rögzített — kapcsolatok szövődjenek, a művészi munka és a munkásművelődés értékteremtő forrásául. Bányász Hédi Színes diákat vetítenek Japán művészete A Madách Imre Művelődési Központ Képzőművészeti Stúdiójában hétf őn délután 4 órakor dr. Bodnár Éva művészettörténész színes diafelvételekkel illusztrált előadást tart Japán művészetéről. Telkek — háztájinak Az egyre terebélyesedő rá-' kospalotai lakótelep szükséj gessé teszi, hogy folyamatosan, szanálják e városrész öreg házait. Ezen a vidéken sokan élnek a fóti Béke Termelőszövetkezet tagjai közül is, akik így elvesztik kisegítő gazdaságaikat. Éppen ezért a szövetkezet vezetősége úgy határozott, hogy Kisalagon telket és építési lehetőséget ad azok. nak a tagjainak, akik nem szeretnének lemondani a háztáji gazdálkodásról. Orvosi ügyelet Hétfőn dr, Kreiner Lenke, kedden dr. Bénik Gyula, szerdán dr. Molnár János, csütörtökön dr. Répa Imre, pénteken dr. Bea Mátyás, szombaton és vasárnap dr. Molnár János tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott a régi kórház épületében (Március 15. tér 9.). Az éjszakai és ünnepi ügyeletet teljesítő orvosokat á 11—525-ös telefonon lehet hívni. , A beosztás hét közben megváltozhat. Kedden temetik Molnár Rózát Molnár Róza, a gödi Józef Attila Művelődési Ház közúti balesetben elhunyt igazgatójának temetése kedden délután fél négykor lesz a Dunakeszi újtemetöben. , A temetésre 14 órakor különjárat indul Vácról a városi tanács elől, amely a közbeeső menetrendszerinti megállóhelyeken is megáll. Vác'nartyántól Püspökszilágylg Utat, járdát építettek Egy életen át többször is kerülhet gátak, akadályok elé az ember, ha egy-egy általa hasznosnak vélt cselekedetet kíván valóra váltani. Ha sikerült őket leküzdeni, a győzelem máris megszületett. A tudatos törekvést tekinthetjük tehát a győzelem elsődleges zálogának. Ezekre gondoltam, mialatt termelőszövetkezetünk lótenyésztési ágazata vezetőjének, Móczár Istvánnak szavait hallgattam. Ilyennek képzeltem akkor is. amikor csak névről ismertem az újságokból. Érthető: akarat nélkül öttusázó nem juthat messzire. Sokfelé - az akkori korabeliek legnagyobb- jaival: Balczó, dr. Török, Mona, Kelemen társaságában. Nevét mégsem ismerik any- nyian, mint a felsoroltakét, mert bár négy világbajnokság nevezési listáján szerepelt Móczár István neve, a dobogóra sohasem állhatott. Ezalatt társai, háromszor a csapatverseny eredményének hirdetése után, Himnuszunkat hallgatva érezhették mellükön az aranyérmet. Az áhított igazi nagy sikerig nem jutott el, mégis az akarat diadalának könyvelik el sokan mások is Móczár István pályafutását. Évről évre (1965—1969) úgy készült, az élet sok-sok öröméről lemondva. olyan eredményeket ért el az öt különböző sportágban, hogy az első három helyen nevezett csapattag bármelyikét megfelelően helyettesíthesse, azon nyomban, ha valamelyikkel valami történik. A világ akkori legjobbLOTENYESZTES SZODLIGETEN A legígéretesebb: Retúr jaival azonban olykor összemérhette erejét. Például Stockholmban, a svéd öttusaszövetség jubileumi versenyén, ahol első lett, megelőzve a teljes szovjet és magyar élgárdát. Ennyi — lényegében, távirati stílusban fogalmazott — előzmény után jutottunk el ahhoz az időszakhoz, amelyről kifogyhatatlan szótőséggel beszél Móczár István mostanában, ha olyasvalakivel találkozik, akiről észreveszi, hogy érdekli a téma: termelőszövetkezetünk lótenyésztési ágazata. Szokolyán kezdődött az „alapok lerakása”. Három lóval, közöttük a 8 éves pejkancával, Babával, „aki” — Móczár István szerint — a már 18 lovat számláló lovasiskolának ma is a legszebb lova. A legígéretesebb csikót is számon tartja: Retúr a neve, jó ugró, a kocséri tsz-ből került ide. Onnan érkezett az ugyancsak 3 éves Arak, a tanulékony magyar félvér. Ma már gyermek is felülhet, lovagolhat a nyergében. Sződligetre érve pedig már értem is a korábban furcsán hangzó mondatot. Egv nemrégen még a birkák otthonaként szolgáló éoületben egy csapat, jobbára fiatal ember várakozik a lótenyésztési ágazat vezetőjére. Az éoület egyik végében többen a meglazult vakolatot „fejtik” le, mások vödörbe szedve az udvarra hordják. Sokak kezében seprő van, néhányan pedig a máris istállónak elnevezett épület túlsó végén, a kicsit szorosan elhelyezett lovak körül tesznek-vesznek. Néhány perc múlva kiderül, hogy nagyrészt Pestről érkeztek a lósport hozzáértő szerelmesei. Szabad idejüket töltik a lovak idomításával. Diera Ferenc, aki a közelmúltban még résztvevője volt az öttusaversenyeknek, most a BVSC vívómestere — a délelőttjeí szabadok. Rusznyák Istvánnak, az M—7-es beategyüttes vezetőjének is inkább az estéi foglaltak, délelőttjét — ha teheti — a lovak mellett tölti el. Persze akad itt más tennivaló is, amíg olyan patikatisztaságú lóistállóvá válik ez a most még vakolatot, meszelést, mennyezetborítást és sok egyéb munkát kívánó épület, ahogy azt Móczár István szavaival lefesti. — Meglesz hamarosan ,— bizonygatja —, mindenki segít, aki tud. Ezek a fiúk, és a tsz különböző ágazatainak vezető munkatársai, dolgozói. Nem panaszkodhatom. Amikor aztán az akarattal valóra váltható elképzeléseket is megismertem, nyilvánvalóvá vált, hogy itt számításokra alapozott. tervszerű munka folyik: több célt szolgáló és egyben több irányból is hasznot hozó lótenyésztés. A mutatós és jól idomított lovakat keresik és jó pénzért vásárolják határainkon túl. A külföldről több napra érkezett turisták közül sokan szívesen mennek még néhány kilométert kocsijukkal, és fizetik ki a néhány órai lovaglás árát. De nagy múltú lovassportágaink további előbbrelépése sem képzelhető el lótenyésztésünk fejlesztése nélkül, tehát későbbi sportsikereinket is elősegítheti a sződligeti határban állandó otthonra talált lótenyésztés. Behajtanám jegyzetfüzetemet, de nem tehetem. — És a film — mondja. Megtudom, hogy — a mozik látogatói, később talán a tv- nézők is — hamarosan láthatják a Dunamenti Tsz lovait: Rényi Tamás „Elve vagy halva” című filmjében. — Tetszettek a lovaink Rényi Tamásnak — teszi hozzá. — És a lovasok? — Azok a fiúk lovagoltak, akikkel az istállóban találkoztunk. Ilyenkor kapnak egy kis pénzt is, mint statiszták. A ló „gázsija” napi 500 forint, a tsz kasszájába megy. Móczár István — amint később megtudtam — nem ismeretlen a filmesek között. Kéttucat filmben szerepelt, mint lovas kaszkadőr. — A Sztrogoff Mihály tv- sorozatban, a Rosszemberek, a 80 huszár — sorolja —, csak Jancsó Miklós filmjei közül négyben bukfenceztem különböző lovakkal. V. (Átvettük a gödi Dunamenti Mgtsz híradójából.) Eredményesek voltak a termelőszövetkezettel és a helyi gazdálkodó egységekkel kötött együttműködési szerződések. Ennek is köszönhető, hogy' tovább gyarapodott Vác- hartyán, Kisnémedi és Püspökszilágy. Erről tájékoztatott Demény János, a közös tanács elnöke. Az idén is tovább folytatódott az úthálózat korszerűsítése, bővítése valamennyi községben. Püspökszilágyon a Felszabadulás, a Vörösmarty és a Vörös Hadsereg utca kapott kőzúzalékos burkolatot. Az anyagot a téesz adta, s vállalta a szállítást is. A környékbeli lakosok pedig a társadalmi munkán túl családonként 500 forintot ajánlottak fel. Kisnémediben a temetőhöz vezető, mintegy 500 méter hosszú földutat fedték be kőzúzalékkal, ugyanúgy, mint ahogyan Váchartyánban is segített a gazdaság. Most már tulajdonképpen Püspökszilágy és Kisnémedi valamennyi belterületi útja szilárd burkolattal fedett. A gyermekév tiszteletére vállalta a tanács, hogy a hártyám körzeti iskola úttörőinek egy szobát alakítanak ki. Az építkezés már megkezdődött, a Volán, a termelőszövetkezet szocialista brigádjai, a pedagógusok, a honvédség és a falu lakossága dolgozott társadalmi munkában a falak felhúzásánál. Már csak a födém elkészítése van hátra. A beruházás értéke meghaladja a 300 ezer forintot. A tanács az idén mintegy 300 ezer forint fejlesztési alappal gazdálkodhatott, s ez az összeg jövőre sem' emelkedik számotteyően. A takarékossággal és összefogással azonban sokkal többet is el lehet érni. Az idén például a megyei tanács segítségével Püspökszilágyon befejezték a patakpart rendezését,, s felújítottak két iskolát is. Kisnémediben a tornatermet és a napközit tatarozták, mintegy 70 ezer forint költséggel. Váchartyánban két járda is épül: a Rákóczi és a József Attila utca lakói a tanácstól kapott anyagból rakták le a szilárd burkolatot. A községben sportöltöző is épült, amelyhez a Volán kollektívája nyújtott sok segítséget. A következő évben szintén akad bőven tennivaló a társult községekben. Megyei segítséggel több utat bitumenez- nek, egyebek között a hartyá- ni Kossuth utcát. A központi iskola tatarozására mintegy 400 ezer forintot fordítanak. A fejlesztési alapból pedig tovább folytatják az út-, a járda- és a villanyhálózat bővítését, korszerűsítését. A vác- hartyáni művelődési ház karbantartására közel 100 ezer forintot költenek jövőre. Az előzetes számítások szerint az idén egy lakosra mintegy 700 forint értékű társadalmi munka jut. Vác a hazai lapokban A Népszava A tanácselnök és a város című tudósításában bemutatta Weisz Györgyöt, a 37 éves tanácselnököt, aki munkatársaival most készíti elő Vác VI. ötéves tervét. A Nógrád című megyei lap képes riportot közölt a kesze- gi bányáról, ahol idén 330 ezer torma mészüzemi követ termelnek ki s azt teljes egészében a Cement- és Mészművek váci gyárába szállítják. A Hétfői Hírek beszámolt a Pest megyei Bíróság tárgyalásáról, ahol aljas indokból elkövetett emberölés bűntette címén 12 évi fegyházra ítélték Spargl Jánosné 71 éves váci nyugdíjas gyilkosát; a 49 éves Hamvas Jánost. A Szocialista Művészetért legújabb száma bemutatta a jelenleg Vácott élő és alkotó képzőművészeket, megemlítve, hogy a városi tanács és a múzeum mind több lehtőséget ad munkáik bemutatására. A Népszabadság munkatársa a váci idegenforgalmi irodában járva hiányolta, hogy kevés az írásos tájékoztató; ottlétekor mindössze két — idegen nyelvű — műsorfüzettel, illetve prospektussal találkozott. A Kisalföld (Győr) és más megyei lap beszámolt a váci Madách Imre Művelődési Központban rendezett országos fotóművészeti kiállításról és az Interdia Show ’79 programjáról. p. a. Sok eresiiik lesz még benne Művészek a munkásm űvelődésért Szerencsés váci lottózók
