Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-10 / 263. szám

1979. NOVEMBER 10., SZOMBAT KOZMUVELODESI NAPOK Húszéves a dabasi könyvtár mii Az ünnepség elnöksége (balról jobbra): Békés György, a megyei könyv­tár igazgatója, Tóth Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályá­nak előadója, Adori Károly, a dabasi járási pártbizottság első titkára, illetve Krischner Péter, a KISZ Központi Bizottság munkatársa Haimágyi Péter felvétele Közművelődésben a legtöbb múltból örökölt gonddal a dar basi járásban kell megküzde­ni. Ez a megállapítás leg­alább annyira igaz, minthogy a dabasi járásban a legutóbbi két évtized számottevő fejlő­dést hozott a művelődésben is. Húszéves fennállását ünnepli ebben a hónapban a járási közművelődési könyvtár. Ez adta az apropót ahhoz, hogy megrendezzék a közművelődé­si napokat. A november 26-ig tartó rendezvénysorozatnak egyetlen célja van: minél több új olvasót toborozni és nem­csak Dabason, hanem a többi községben is. • Különös figyelem — Csupán 20 év önmagában nem minősít, de tiszteletre méltó az az eredmény, ame­lyet a járási könyvtár népmű­velői e két évtized alatt elér­tek — mondta a rendezvény- sorozat megnyitóján B arinkai Oszkárné, a megyei pártbizott­ság titkára. Az összehasonlítás önmagáért beszél: 1958-ban mindössze 1500 kötetből állt a járási könyvtár állománya, s alig 200 olvasó forgatta a kö­teteket. Ma 53 ezer kiadvány sorakozik a polcokon, s ezek közül évente mintegy 50 ezret kölcsönöz ki a nagyközség 2500 beiratkozott olvasója. S a járási könyvtár megfelelő módszertani tevékenységet fejt ki a kötelékébe tartozó többi könyvtárat segítve. Eredménye ez annak is, hogy pártunk kulturális politikájában az alapintézményeknek kijáró megkülönböztetett figyelem övezi a könyvtárakat. Az MSZMP közművelődési hatá­rozatát követően a megyei pártbizottság is határozatot hozott a könyvtárhálózat fej­lesztésére. Ezt követően 40 község kapott új könyvtárat, illetve jelentős összeget a meg­levő intézmény fejlesztésére, így hozzávetőlegesen 700 négy­zetméterrel nőtt a könyvtárak alapterülete a megyében. Megbecsülés Ezt követően a megyei párt­bizottság titkára hangsúlyoz­ta, hogy kulcsfontosságú kér­désnek kell tekinteni a taná­csi, a szatkszervezeti és aiz is­kolai könyvtárak együttműkö­dését, a különböző hálózatok közötti párhuzamosságok és átfedések megszüntetését. Csak ezzel a módszerrel tud­juk célszerűen koncentrálni az anyagi és a szellemi erő­ket. Erre már követésre méltó példákat találhatunk a daba­si járás községei közül Ör­kényben és Üjhartyánban. — A tömegpolitikai munká­ban pótolhatatlan szövetsége­seknek tekintjük a népműve­lőket és köztük a könyvtáro­sokat. Az egész társadalom megbecsülését tükrözi, hogy az utóbbi években jelentősen ja­vultak ezen a területen is az élet- és munkakörülmények. Immár tizenhatra emelkedett a kitüntetett könyvtárosok száma a dabasi járásban. Csak a legnagyobb tisztelet hang­ján lehet beszélni azokról, akik a járási könyvtár meg­alakulása óta is áldozatosan részt vesznek az olvasás nép­szerűsítésében. Ezek között meg kell említeni Borsiczky Istvánné, Boross Lajosné, Krisztinkovich Pálné és Suder Mihály nevét. Nyitórendezvény A közművelődési napok nyi­tórendezvényét a járási hiva­tal« nagytermében tartották tegnap délután. Az eseményen részt vett Ádori Károly, a já­rási pártbizottság első titkára. A Könyv és az ifjúság címmel tartott előadást Krischner Pé­ter, a KISZ Központi Bizott­ság munkatársa. A meghívott könyvtárosok érdeklődéssel hallgatták azokat a részered­ményeket, amelyeket a Könyv és az ifjúság elnevezésű KISZ- akció már eddig is hozott. Nem várt nagyarányú érdek­lődést váltott ki a fiatalok kö­rében a mozgalom vetélkedő­je, ugyanígy az ifjúsági szer­vezet által kiírt olvasópályá­zat, s azok a könyvnapok, amelyeknek keretében a fia­talok a könyvterjesztés mun­káját segítik. A mozgalomba való bekapcsolódásról beszélt hozzászólásában Csinos Antal- né, a járási könyvtár igazga­tója és Petrányi Lukács, a nagyközségi KISZ-szervezet titkára is. Varga László, a nagyközségi pártbizottság tit­kára összefoglalta azokat a feladatokat, amelyeket a he­lyi pártszervezeteknek kell végrehajtani a könyvtárak fejlesztése, illetve az olvasás népszerűsítése érdekében. Az ünnepség befejezéseként Pétiké Jánosné dr., a nagy­községi tanács el'nöke könyv­tári emlékplakettet adott át azoknak, akik kiemelkedő munkát végeztek a járási könyvtári hálózat fejlesztésé­ben. Kriszt György Elhunyt Germanus Gyula Életének 96. esztendejében elhunyt Germanus Gyula, a világhírű orientalista, számos európai és ázsiai ország vezető tudományos testületének tagja. HETI FILMJEGYZET Budapesten született 1884- ben. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Konstantinápoly­ban, Becsben és Lipcsében vé­gezte: törtéheimet, latint, ke­leti nyelveket, arab és török irodalmat tanult. 1907-től Londonban a British Múzeum könyvtárában dolgozott, 1911- től a Budapesti Keleti Keres­kedelmi Akadémia, 1921-től a Közgazdasági Egyetem Keleti Intézetének tanára, illetve igazgatója. 1948-tól 1964-ig az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem arab tanszékének tan­székvezető tanára. 1958 és 1966 között országgyűlési képviselő volt, tevékenységét egyebek mellett a« Munka Vörös Zászló Érdemrendjével ismerték el. Számos utazást tett Közel­és Távol-Keleten, a tízes évek­ben részt vett Törökországban az új törökök reformmozgal­maiban. A húszas évektől kezdve rendszeresen tartott előadásokat török, egyiptomi, indiai egyetemeken. Az első európai volt, aki Mekkáiba za­rándokolt, a mohamedánok szent kába-kövéhez. Tanulmányait a század ele­jétől hazai és külföldi tudo­mányos folyóiratok közölték és számos tudományos és nép­szerűsítő könyve jelent meg. A szülőföld regénye HELYTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS NYÍLIK GYOMRON Helytörténeti kiállítást, mu­zeális értékű gyűjteményt avatnak november 14-én Gyömrőn. Az időpont ünnep­re emlékeztet: a monori járás­beli nagyközség ekkor ünnepli felszabadulásának 35. jubileu­mát. A kiállítás egyúttal törté­nelmi visszapillantás letűnt századokra, s a közelmúlt év­tizedeire. A szülőföld, a lakó­hely megőrzi a sorsfordulók eseményeit, lakóinak küzdel­mét, életük munkájának értel­mét, szépségét. Regényes his­tóriákat takargatnak az ismert utcák, a környező dombok, er­dők. Csak legyenek olyanok, akik mások számára is kinyit­ják, olvashatóvá teszik a szü­lőföld regényét! Négyezer éves emlékek ke­rültek elő; az Árpád-kori ok­levelek, török adószedők lajst­romai, panaszok áradatát tar­talmazó jobbágy levelek segí­tenek felvillantani évszázadok küzdelmes pillanatképeit. Gyömrő 1955-ben emlékmű­vet emelt egy országos törté­nelmi esemény színhelyén. A falu határában elterülő síksá­gon szemlélte meg 1705-ben II. Rákóczi Ferenc vezérlő fe­jedelem a tisztántúli hadakat. A gyömrői beszéd teljes terje­delemben, eredeti kéziratában maradt fenn, s a kuruc sza­badságharc egyik legszebb emléke. A most nyíló helytörténeti kiállítás a gyömrői sereg­szemle történeti eseményeit, Rákóczi két gyömrői táborozá­sát dolgozza fel. A Pro Patria feliratú kuruc zászlóra emlé­keztető táblán becses nevek sorakoznak: » a fejedelem gyömrői vitézeinek, kuruc lo­vasainak névsora. Nyilvánosság elé tárták az 1848—49-es szabadságharc he­lyi emlékeit, legendáit is. Tör­téneti forrásmunkák s az idős emberek elbeszélései alapján sikerült megtalálni azt a he­lyet is, ahol a szabadságharc bukása után Táncsics Mihályt bujtatták a gyömrőiek. Egy idős ember megmutatta azt a kiszolgált malomkövet, ame­lyet akkor már asztalnak használtak. Mellette üldögélt a bujdosó — tartja a legenda. Szembeötlő e korszak repre- zentálásánál is a gyömrői zsellérek, szolgák névsora. Azoké, akik önként álltak a honvédeseregbe. Egy másik tablón ismét ne­vek sorakoznak: a honvédek unokáié, akik 1919-ben a di­rektórium tagjai lettek. Aztán egy új lista következik, amely már a történelmi sorsforduló­ra utal: a gyömrői nincstele­nek, uradalmi cselédek 1945- ben szétosztják a földesúr birtokát. Történelmi regény lapjai elevenednek meg azokon a tablókon, amelyeken fotók, dokumentumok segítségével idézik fel, hol töltött boldog nyarakat Csokonai, hol vendé­geskedett Vörösmarty, s hol építették fel közadakozásból a gyömrői proletárok az első munkásotthont. Gazdag nép­rajzi gyűjtemény teszi emlé­kezetessé a helytörténeti anyagot. Kiknek köszönhető e rend­kívül gazdag gyűjtemény? Gyömrőn. évek óta dolgozik egy kis helytörténeti társaság, amelynek tagjait az a nemes szándék vezérli, hogy össze- gyűjtsék a szülőföld hagyo­mánykincsét. Ez a bemutató is az ő munkájukat dicséri. A helytörténeti kör lelkes tagjait a község társadalma segítette. Ennek az összefogás­nak köszönhető a gyömrői ha­gyománykincs bemutatása. A nagy munka otthont adó segi-' tője, patrónusa a művelődési ház, de az építők vállalata, a szolgáltató szövetkezet is pó­tolhatatlan szerepet vállalt. Rakó József A csodálatos Bemutató a Budapesti Gycrmekszínházban Elvarázsolt világba visz Jevgenyij Svarc, a nálunk is sokat játszott szovjet drámaíró me­sejátéka. Boszorka, beszélő állatok, gyermek­ként is hős fiúk, szorgos anya, s különös ka­landok — az orosz népmesék légköre leng a színpadon. (Rápászky Ernő ügyes, technikás díszletei és Piros Sándor élénk színű jelme­zei is ezt az orosz mesevilágot idézik.) Mese ez, annak rendje és módja szerint. A Gyermekszínház előadása is ezt hangsúlyozza. Balázs Adám f. h. rendezése elsősorban arra ügyel, hogy a történet meseelemei jól kidom­borodjanak. Ez a figurák beállításában is ér­ződik: a legkisebbik fiú, Iván, a mesék is­mert legkisebbik fiúhőseinek vonásait szinte sűrítetten viseli; az állatok a mesék okos, be­szélő állatainak tulajdonságait hordozzák, s az anya is éppúgy a közismert mesebeli jó anya, mint ahogyan a boszorka is a boszorka. Ami persze jó elképzelés is, elvégre minden mesében van egy csomó közös vonás. Ugyan­akkor Balázs téved is, mert minden mese vé­gül is egyedi — s mint ilyen, egyedi Svarc meséje is. És nemcsak a mese erős, ízes orosz vonatkozásaiban egyedi, hanem abban is, hogy van a történetnek egy második rétege i,s: nevezetesen az, hogy, mint Svarc minden művében, a mesés elemek mögött nagyon is komoly mondandó húzódik meg. Itt ez a mondandó a rossz erőkön győzedelmeskedni képes összefogást, a becsület, a szorgalom, a szeretet szövetségéből létrejövő jó erőket ma­rasztalja fel. Hogy ez is mesetulajdonság? Hát persze. Svarc tudja, hogy a mű minden mozzanatának belül kell maradnia a válasz tott műfajon. Pontosan ez a plusz marad azonban ki az előadásból. Nem arról van szó, hogy valami­féle felnőttes erkölcsi-eszmei csomót kellene kötnie a rendezésnek az előadás végére, ha nem arról, hogy A csodálatos jávorfák túlsá­gosan a mesefelszínen marad, anélkül, hogy a mélyebb gondolatok befogadására is alkal­mas gyerekközönséget egy kissé többel aján­dékozná meg, mint a sok-sok meséből ismert figurák és motívumok újrabemutatása. Ami az előadásban benne van, az jó — ami hiány­zik belőle, azért viszont kár. S ezt a külön­ben jól játszó színészek sem tudják eléggé pótolni. A szereplők közül Andai Kati (Iván), Cs. Szabó István (Dörmögics), Sirkó László (Ma- csek), Puskás Tivadar (Golyhó) mindent megtesznek a teljesebb alakábrázolás érdeké­ben. Sinkovics Mariann (Fjodor) és Besztercei Zsuzsa (Jegor) mint elvarázsolt fiúk, az elő­adás nagy részében mozdulatlanságra vannak kárhoztatva; csak a fináléban mutathatnak valamit játékkészségükből. Papp Ibolya Va szilissza mamája kedves és jóságos, Kopetty Lia Zöldboszorkája viszont inkább nevetsé­ges, mint félelmes, holott igazi énje szerint az utóbbi jelző illenék rá. Jópofa, mulatságos kicsit kelekótya boszorkát játszik — pedig épp a boszorka alakjának keményebbre raj­zolása segíthette volna a leginkább Svarc ke molyabb mondanivalóinak jobb kibontását. Takács István Nálunk csend volt Jelenet a Nálunk csend volt című szovjet filmből , Második világiháborús té­májú film. De hát mi újat le­het még erről a- témáról mon­dani? — kérdezi a gyanakvó néző. A gyanakvás nem alapta­lan, A százszámra készült há­borús témájú filmek szerte a világban úgyszólván már min­denféle megközelítésben áb­rázolták ezt a témakört. És mégis — ae emberiség eddigi legszömyűbb, legvéresebb há­borújáról újra meg újra ké­szülnek filmek. De a háborús tárna fogalma ma már egyál­talán nem azonos a csupa har­ci jelenetből álló alkotásokkal. Aki ehhez a témához nyúl napjainkban, készíthet úgy há­borús filmet, hogy egyetlen csatajelenet sincsen benne. A Borisz Susztrov forgató- könyvéből Vlagyimir Samsu- rin által rendezett új szovjet film, a Nálunk csend volt, ép­pen ilyen alkotás. A filmben egyetlen harci jelenet sincsen, nem látunk még fegyvereket sem, nincsenek németek — és a háború mégis jelen van a film minden kockáján, mert jelen van az emberi sorsok­ban, az élet minden, pillanatá­ban. A film egy, a fronttól sok száz kilométerre levő kis falu­ban, Zaozerjáben játszódik. Hátország ez, ahol a front dü­börgését nem hallani, ahol nincs bombázás, nincs eva­kuálási, nincs német megszál­lás. Csend van, s látszólagos béke és nyugalom. De a fel­szín alatt a Háború okozta sebek épp úgy fájnak itt is, mint a közvetlenül a harcok­ba bevont területeken. Élnek itt Leningrádból, a körülzárt hős városból evakuáltok, akik magukkal hozták az ottani szörnyűségek emlékeit, s ta­lán már soha életükben nem feledhetik, amiket átéltek. Él­nek itt családok, ahonnan min­den férfi a fronton van, s ki tudjai, visszatérnek-e valaha is. És élnek iitit asszonyok, gye­rekekkel, öregekkel, mene­kültekkel zsúfolt házaikban, tengernyi gond, baj közepette. A film jobbára őket, ezeket a néha a férfierőt is meghaladó munkát végző asszonyokat ál­lítja a középpontba. Az ő sor­sukban tükröződik mindaz, amit a háború az emberi éle­tekben, érzésekben, kapcsola­tokban rombol-roncsol. És a gyerekekében. Az apa, testvér nélkül maradt, az ese­ményekből még semmit vagy csak alig valamit értő, de már­is valamiféle roppant nyomás alatt növekvő gyerekekében, akik talán egy életre szóló megrázkódtatást, soha ki nem törölhető élményt szereznek ezekben az években. Szomorú, tragikus élményeket is, de vi­dámakat, derűseket is néha. A film éppen ebben, az ér­zelmek skálájának nagyívű felrajzolásában jeleskedik. A teljes kétségbeeséstől a már- már eufórikus örömig, a csen­des szomorúságtól a bensősé­ges derűig ível az a vonal, amelyet Samsurin rendező meghúz. Talán kissé fesze­sebbre foghatta volna a film tempóját, főleg a kezdő jele­netekben — de ez az észrevé­tel inkább csak a még telje­sebb hatás igényéből született kritikusi zsörtölődés. Zsörtö­lődő« nélkül kell viszont meg­említeni a film legjobb sze­replőjét, a tündéiden tehetsé­ges kis Aljosa Csersztovot, áld Szerjózsát játssza, (öt láthat­tuk nemrég Gubenko: Sebzett madarak című filmje főszere­pében is,) Ennek a fiúcskának a szemében, arcán oly hihe­tetlenül gazdag érzelmi folya­matok tükröződnek, hogy tu­lajdonképpen az ő figurája egyedül is tökéletesen képes lenne kifejezni mindazt, amit az alkotók a Nálunk csend roíí-tal mondani adtattak. Születésnap Néhány sorral fentebb Gu­benko filmjét emlegettem. A Születésnap című szovjet film kapcsán ismét eszünkbe jut a Sebzett madarak, mert ez a film is olyan elhagyott, elár­vult gyerekekről szól, mint Gubenko alkotása. Különbség persze van, hiszen a Születés­nap főhőse végül is egy cso­dálatos asszony, Anna, aki a visszaemlékezések áradatá­ból bontakozik ki előttünk; volt gyermekei emlékeznek vissza rá, azok a fiúk és lá­nyok, akiket magához vett, felnevelt, megmentett, s akik benne sokkal többet kaptak, mint gondviselőt, hiszen Anna valamennyi árvának igazi anyja tudott lenni. A film meglehetősen hosszú periódust fog ált: a polgárhá­ború éveitől a második világ­háború esztendeiig ível. De ez a több mint két évtized nem teszi nehézkessé a filmet, mert Jevgenyij Onoprienko forgató- könyve meglehetősen ügyesen éj az időfelbontásos technika fogásaival, s — ha kissé ne­hezen követhetően is — jól pergeti a cselekményt, mely három idősíkban, a jelenben, a világháború, s a polgárhábo­rú idején játszódik. Jurij 11- jenko rendezése arra törek­szik, hogy a fő alak, Anna erőteljes ábrázolásával fogja össze a film szerkezetét. E tö­rekvés általában sikeres — nem utolsósorban az Annát játszó Ljudmilla Tyerzieva át­élt alakítása révén. Az elveszett múlt Lélektani film — mondhat­nánk erre a francia alkotásra — rendezője a jól ismert ne­vű Michel Drach —, ha vala­miféle műfaji meghatározást akarnánk adni. Kissé bőveb­ben magyarázva: a film egy súlyos autóbalesetet szenve­dett asszonyról, Cécile-ről szói. aki a baleset következtében elveszti emlékezőképességát. azaz kiesik a múltja, semmire sem Emlékszik, ami vele a baleset előtti életében történt. Aztán lassan gyógyulni k emlékfoszlányok merülnek f« és fokozatosan összeáll a múl mely a legközönségesebb há zassági négyszöget muta Cécile, a férje, s az aisszony a férfi szeretői között. A fii így az ezerszer látottak újra láttatása, s mint ilyen, telje sen érdektelen — a különbé mindig érdekes és most is j játszó Marie-José Nat f replése dacára is. T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom