Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-09 / 262. szám

1979. NOVEMBER 9., PÉNTEK up Tovább hódít a HUNGAHIB A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság egyik fő ágazata a sertéstenyésztés. Céljuk az Állattenyésztési Kutató Intézettel tízéves munka eredményeként előállított HUNGAHIB hibrid­sertés terjesztése, komplex genetikai program ajánlása az ország állami gazdaságainak és termelőszövetkezeteinek. Her­ceghalmon szülőpárokat tenyésztenek, amelyeket azután kiad­nak a társgazdaságoknak továbbtenyésztésre. Képünkön: Tenyészállatok a kifutóban. Kutatás az állami gazdaságokban Ma már alig van olyan gaz­daság, amely valamilyen for­mában ne folytatna kutató­munkát. Százhúszon négy álla­mi gazdaság és mezőgazdasági kombinát közül száz foglalko­zik különböző színvonalon ku­tatással, üzemi kísérlettel vagy vizsgálattal. Az állami gazdaságoknak a hivatásos kutatóhelyekkel 28 fejlesztési együttműködésre szóló megállapodása van. Emellett 77 hosszú távú szerző­désén alapuló együttműködés segíti a szakmai-műszaki fej­lesztést. Csaknem, száz eset­ben egyedi megállapodás alap­ján meghatározott tematika szerint az állami nagyüzemek szakemberei végeznek olyan ellenőrző próbákat, amelyek egyebek között az állatfajták összehasonlítását teszik lehe­tővé. Az állattenyésztési kutató­intézet hét állami gazdasággal működik együtt: pontosan meghatározták, hogy melyik gazdaság milyen részletkérdé­sekkel foglalkozik. Gyakran előfordul az is, hogy a gazdaságok kezdemé­nyezőként lépnek föl és ők ösztönzik a kutatókat egy-egy terület részletes tudományos feltérképezésére. Több növény- termesztési kutatóintézet ala­kított ki közös anyagi érde­keltséggel jól működő, nagy hasznot hozó közös tevékeny­séget állami gazdaságokkal. Munkamegosztás a gyakorlatban Pest megyei úttörővezetők Csillebércen őszi kép fogadja a látogató­kat ezekben a napokban a csillebérci nagytáborban: az Európa-szerte méltán híres út­törőparadicsomban minden csendes, esőáztatta falevelek borítják az utakat, a hangula­tos sétányokat. Hol van már a nyári' nyüzsgés? A , gyere­kek,'á&k'á vak'á'ciöbári él­ménydús napokat töltöttek el e festői környezetben, vissza­ültek az iskolapadokba. Ám a csillebérci csend korántsem jelenti azt, hogy életnek nyo­ma sincs a táborban: éppen tegnap fejeződött be hetven Pest megyei úttörő- és kisdo­bosvezető egész éves képzési rendszerének első szakasza. Programtervezés — bemutatóval A részletekről Oláh Mihály- tól, a Pest megyei úttörőelnök­ség kópzésfelelősétől kaptunk részletes felvilágosítást. — A hagyományostól eltérő módon az úttörő- és kisdobos­vezetők, a csapatvezető-helyet­tesek és képzésfelelősök új rendszerű továbbképzését dol­goztuk ki. Az oktatási év idő­tartamához szorosan illeszke­dő tanfolyam első periódusa négynapos csillebérci prog­ramból áll, amelynek során a nevelési és úttörővezetési alapelvekről, a programterve- zásről kapnak tájékoztatást a résztvevők, ugyanakikor bemu­tató foglalkozásoknak is tanúi lehetnek. Ez a ciklus zárult le tegnap. — Mikor lesz a továbbkép­zés következő periódusa? — November 28-án kezdő­dik az a kéthetes tanfolyam — színhelye ugyancsak Csillebérc lesz —, amelynek során már lehetőség nyílik például aez is­kolavezetés. és az úttörőcsapa­tok mindennapi együttműkö­désének kifejtésére, az egyes feladatok elvégzésében adódó munkamegosztás gyakorlatá­nak kidolgozására. Egyébként a hallgatók szakdolgozatot is írnak úttörőcsapatukat, kisdo­boskollektívájukat Leginkább érintő problémákról, s a jövő nyáron tábori gyakorlaton is bizonyíthatják felkészültségü­ket. Ezt követően valameny- nyien diplomát kapnak. — Mi indokolta az új rend­szerű képzés bevezetését? — Pest megye úttörő- és kis­dobosvezetőinek, valamint képzésfelelőseinek több mint a fele harminc éven aluli. Mindez pedig azt jelenti, hogy a főiskolán, vagy az egyetemen megkapták szakos diplomáju­kat, azonban — érthető mó­don — nem rendelkeznek kel­lő mozgalmi tapasztalattal. Márpedig, ha ez így igaz, ak­kor nehezen tudjuk kihasznál­ni életkorukból adódó lelkese­désüket, tenmiakarásukat, ez a tény pedig akadályozhatja hiindéttrtapi feladataink való­ra váltását. A folyamatos éves képzési rendszert éppen azért vezettük be, hogy olyan elmé­leti és gyakorlati ismeretek­kel vértezzük fel az érdekel­teket, amelyek alkalmazásá­val magabiztosan eligazodhat­nia k naipi mozgalmi tennivaló­ik között. Az érvelés világos, egyértel­mű. Oláh Mihály szavait egyébként teljes mértékben igazolva láttuk akkor is, ami­kor tegnapi csillebérci látoga­tásunkkor a képzésen részt vevő két fiatal pedagógussal beszélgettünk. Huszonéves , kisdobosvezető A huszonnégy esztendős Cza- kó Erzsébet a budaörsi Esze Tamás úti általános iskola ne­gyedikeseit oktatja: a munka melllett tanul, jövő nyáron ve­heti át diplomáját a Budai Tanítóképzőben. Az iskolában ő a kisdobosvezető. — Számtalan olyan mód­szertani tapasztalattal gazda­godtam, amelyet az iskolai mozgalmi munkában haszno­sítani tudok — mondta Czakó Erzsébet. — A bemutató fog­lalkozások során például új játékokat tanultam, s rendkí­vül hasznosnak tartom azt is, hogy a kollégáimmal folyta­tott beszélgetések során való­ságos ötletbörze alakult ki. Az elképzelések szerint Cza­kó Erzsébet szakdolgozata minden bizonnyal az alsó ta­gozatosok — tehát a kisdobo­sok — önkormányzatának fej­lesztési lehetőségekéi szól majd. A szentmártonkátai 1-es számú általános iskolából ér­kezett Csillebércre Barabás Judit, a helyi úttörőcsapat képzásfelelőse. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ne­gyedéves levelező hallgatója, aki szintén a jövő nyáron kapja kézhez diplomáját — végzett matematika-fizika sza­kos tanárnő lesz. Az új rend­szerű képzés legnagyobb elő­nyének ő is a napi munkájá­hoz nyújtandó módszertani se­gítséget tartja. Szakdolgozata témájául pedig érdekes terü­letet választott: az ifivezetők munkájának hatékonyabbá té­teléről fejti ki véleményét. Szakdolgozat az ifivezetőkről — Miért éppen erről? — kér­deztük. .Bajabáa Juditot. . — Mindenekelőtt azért, mert korábban hosszú ideig magam is ifivezető voltam, s közelről ismerem problémáikat. Véle­ményem szerint ha a pedagó­gusok fokozottabban bevon­ják a gyerekekhez korban kö­zelebb álló ifivezetőket az út­törőcsapat életébe, minden bi­zonnyal gyorsabban és köny- nyebben célt érhetnek. Ha ugyanis az ifivezetők nem kampányszerűen dolgoznak, hanem személyre szóló konk­rét feladatokat kapnak, úgy számottevően javulhat az egész úttörőcsapat munkájának szín­vonala is. . F. G. Életünk múlik gyorsaságukon Százhalombattán, a Damja­nich utca 13-ban áll egy épü­let. — Szerencsétlen szám? — Szó sincs róla, az itt dol­gozóknak sokan köszönhetik életüket — kezdi Takács Já­nos szolgálatvezető mentő­ápoló. Talán jövőre A szolgálatvezető kötelessé­gei: annak biztosítása, hogy lehetőség szerint minden men­tőfeladat ellátására megfelelő időben rendelkezésre álljon a kivonulásra kész mentőegy­ség. A feladatok ellátásának helyes megszervezése és irá­nyítása. A meníőgépkocsik gazdaságos kihasználása. — A miénk Pest megye dunántúli részén, a déli zug­ban az egyetlen mentőállomás. Nem nagy. Két Nysa gépkocsi, s most, az éjszakai ügyeletben kívülem még egy mentőápoló, és a jármű vezetője. Miért két gépkocsi? Az ember nem hi- básodhat meg, csak a gép. — Százhalombattát s a szűkebb környéket, a hatos főút tíz kilométeres szakaszát soroljuk a körzetünkbe. Egy éjszakán 2—4 alkalommal kell kivonulnunk. Leggyakrabban személyesen keresik a mentő­ket, hiszen az állomás a város közepén van. Máskor a szak­orvosi rendelőintézet ügyele­tes orvosa, nővére hív min­ket. — Az esetek zöme — 40 százaléka — szülés. Hiába, Százhalombatta fiatal város. A többinek fele a súlyosabb ügyekből adódik: keringési, légzési zavarok, heveny gyul­ladások. A másik felét az ott­honi, a munkahely^ s az or­szágúti balesetek teszik ki, s az egészen könnyű, műlónak bizonyuló rosszullétek. De a beteget akkor is kórházba kell vinni, a vizsgálat nékülözhe- tetlen ... Takács János, a halk szavú, 33 éves ember, öt éve mentős. Amikor a fél évtized számai­ról faggatom, zavarba jön: — Nem tudnám megmondani, hány embert vittem. De azt igen, hogy eddig hat újszülöt­tet segítettem a világra, s 15 alkalommal végeztem újra­élesztést. — A család? Lassan 12 esz­tendeje, hogy megházasodtam. Ágnes lányom negyedikes, Zoli fiam elsőbe jár. A felesé­gem az itteni 2. számú általá­nos iskola titkárnője. Meg­szokták már, hogy éjszaká­zom. Csak az a baj, hogy rit­kán mehetünk együtt moziba, kirándulni. November 6-át írunk, de hátravan még az egész évi szabadságom. Talán jövőre, a Balatonra ... A mentőápoló kötelességei: a beteg mellett köteles tartóz­kodni, részére a szállítás köz­ben szükséges segítséget és gondozást megadni. Köteles mindent megtenni, hogy a be­teg állapota útközben ne rosszabbodjék, s az út számá­ra a legkisebb testi és szelle­mi igénybevételt jelentse. — Három telefon. A zöld a Dunai Hőerőmű központjával kapcsol össze, a piros a DKV-é, a fehér a városi tele­fon. Ezenkívül az URH-rádió, ennek köszönhető a mentők gyorsasága, s például az, hogy útközben is fölvehetünk bete­get. Így sorolja a szakma rek- vizitumait Solt Miklós ügyele­tes ápoló. S folytatja még a listát: — Kétszázezer forintot ér a mentőautó, egyszerre négy be­teget vihet. Van már benne oxigénpalack, Ruben-ballon a mesterséges lélegeztetéshez, életmentő gyógyszerek, első­segélynyújtáshoz kötszerek, sí­nek, s egyéb is, újdonságok. — Például? A vákuummat­rac, ez még a gerincsérült em­ber testét is mozdulatlanul rögzíti, így komplikáció nél­kül szállítható, csökken a trauma esélye. Azután az izo­lációs takaró. Egyszerű: egy műanyag bevonatos fémfólia. Jól tartja a hőt, steril környe­zetet ad az újszülöttnek. Legdühítőbb a vaklárma — A legelső utam Gödöllőn volt, ott tanultam a szakmát. Hatvanöt éves bácsit vittem, leesett a cseresznyefáról, eltö­rött a combnyaka. A legszo­morúbb: egy keservesen síró kisfiú, kétéves. A forró vízbe nyúlt, megégette a kezét. A legnehezebb: az alkoholista betegekkel,, s az aggódó szü­lőkkel szót érteni. A legdühí­tőbb: a vaklárma. Amikor tréfát űznek, felelőtlen tréfát, ami másnak az életébe kerül­het. A men tőgépkocsi-vezető kö­telességei: a gépkocsi karban­tartása, vezetése a szolgálati utakon, a betegszállításban és betegellátásban való közre­működés és egyéb — a mentő­tevékenységgel összefüggő — munka. Lő/cös István gépkocsiveze­tő: — Ötvennyolcadik évemet taposom, garázsmester va­gyok, s most én vezetem az autót. Negyven éve ülök a Gombó Pál f-^entehi b obiéi Nem szabad lebecsülni a kuriózumokat, az úgynevezett öncélú érdekességeket. Egy szem­pontból. Ugyanis, éppen, mert kilógnak a rend sorából, felajzzák a szellemi érdeklődést, asz- szociációkat szülnek, megmozgatják a fantáziát, Olyan jelenség ez, amelyet jól ismernek és javukra könyvelnek el az újságírók: nekik fel­tűnik egy selejtkupac, egy rossz szervezési rendszer, egy goromba hangnem, amit azok már észre sem vesznek, akik megszokták. Ezek a kuriózumok afféle gyerekhírek — és a gye­rekszáj friss. Spanyolul New Yorkiban terjedt el egy vicc, amelynek alapja az a helyzet, hogy az üzletekben az el­adók és pénztárosok kisebbségiek, gyakran nem beszélnek más nyelvet, mint a spanyolt. A vicc egyszerűen az, hogy arra a kérdésre, miért tanul spanyolul?, a háziasszony azt válaszolja: Naponta be kell vásárolnom. Van-e nálunk is ilyen spanyol-szükséglet a bevásárlásoknál ? Igen, többf éle is. Szerintem, például az alkatrész-üzletekben csupa hazai spanyol dolgozik. Szókincsük a magyar nyelvből három szót tartalmaz: 1. nem, 2. nincs, 3. elfogyott. Talán, ha megta­nulnának magyarul, mindent kapnánk, ami kell. De — tovább megyek —, nem is kell fel­tétlenül spanyolül megtanulni, hogy megért­senek. Van egy nemzetközi nyelv is: a gesztu­sok nyelve. Először a következő spanyol ki­fejezést kell alkalmazni: Nagyon hálás leszek. Ezt megértik. Azután rá kall ütni a zsebre, majd megfelelő névértékű papírszeleteket elő­húzni és átnyújtani. Ily módon eljárva a bolt­ban megértik, milyen a ruhaméretünk, mért fontos, hogy milyen színű legyen a bútorunk. Sőt, akadnak szerelők, akik így azt is megér­tik, hogy nekünk nem esik jól, ha amikor berakják az alkatrészt, tönkreteszik a szerke­zetet. Csak a kutyák? Egy kanadai hölgy beperelte a hajóstársa­ságot, amely őt a kabinjában, kutyáját egy ketrecben szállásolta el. Az utóbbit két sze­lindek társaságában. A hölgy szerint mopsz­lija azóta kisebbségi komplexumban szenved. El is hisszük. Ismertem egy igazgatót, nem afféle mopszlit, inkább olyasvalakit, aki Ma- dáchcsal szólva ennen körében végtelen, erős. Részt vett azonban egy távol-keleti delegá­cióban, amelyek vezetője és tagjai nagyhatal­mú emberek voltak. Onnan visszatérve, elő­ször kevés figyelmet keltő tevékenységbe fo­gott. Ugyanis bekérte beosztottjai névsorát és személyi anyagát. Ezután már különösebb do­log következett: egyesekkel feltűnően udvarias lett és soron kívüli jutalomban részesítette őket. Később a folyamat teljesen extrém lett. Elkezdett előreköszönni mindenkinek. Ekkor már suttogták róla, hogy valami nincs rend­ben körülötte. És valóban: nemsokára híre ment, hogy semmilyen kérdésben nem dönt egyedül. Kollektív határozatokkal fedezi ma­gát. A hivatalos levelek aláírása többé nem X. Y. igazgató volt, hanem A vállalati kollek­tíva nevében és három aláírás. A Hárshegyen az ápolóktól is azt kérdezte, hogy az orvosok közt nincsenek-e rokonaik, a nővérektől pedig engedélyt kért a mosako­dásra. Most már teljesen egészséges. Egy tanács ügyintézője és naponta sok-sok ember ri- mánkodik neki. Nem is tudják, hogy ily mó­don, ha mást nem is érn-ek el, de önbizalmát erősítik. Ami még nem végtelen, de már erős. volánnál, eddig nem volt bal­esetem. Huszonhárom eszten­deje mérem a kilométereket. Most 1,7 milliónál tartok. Akad gondom. Százhalombat­ta dunafüredi részén sok még a sáros út, esős időben néha 7—800 métert is gyalogolni kell a hordággyal. — A vezetőnek is sokat kell tudnia az egészségről. Szülé­szetet, sebészetet, újraélesztést tanulok minden hónapban, s vizsgázok belőle minden esz­tendőben. Mindenkinek fontos — Először 1941-ben voltam mentős. A hathengeres Hud­son kocsi iényuepe ma a men- tőmúzeumban látható. - Sok minden megváltozott azóta, jobb, több a felszerelés, gyor­sabb a mentő. Egy éve a szi­réna helyett dallamkürtöt kaptunk. Sajnos, nem olyan feltűnő, mint a régi volt, ezért — különösen a pesti forga­lomban — nem mindig ka­pom meg az elsőbbséget. A lé­nyeg azonban nem változott: életet mentünk. Eddig egyet­len tragédia történt, az sem a kocsiban. Az orvos, a roham­kocsi is a helyszínre jött, a szívinfarktusos nénit három­szor hoztuk vissza az életbe, negyedszerre nem sikerült — — Aki megköszönte? Csak egy ismerősöm, a fűrészgép levágta az ujját. Gyorsan ér­tünk a kórházba, ötven perc után a műtőasztalon volt, s ma jó a keze, tud vele fogni. — A jó mentős szerintem minden embert egyformán szeret. Mindenki élni akar __ A beszélgetés az este hét órai váltástól hajnalig tart. Négy órakor jön az első busz, behallatszik a hangja. Akad ágy a pihenésre. De a mentő­sök csak ruhástul dőlhetnek le. Nappal az azonnali hívás­ra egy percen belül, éjszaka két perc múltán a kocsinak startolni kell. S hogy ez mennyire fontos, arról csakhamar meggyőződ­het a látogató: fél hétkor ria­dó. Nem telik bele a két perc, s a fehér autó szirénázva, kék fényt villogtatva kiszáguld az állomásról. Irány a szakorvo­si rendelő, szívinfarktusgya­nús egy beteg. A szakorvosi rendelő ügyeletes orvosa, dr. Kása Judit gyorsan intézke­dett, s néhány perc múltán a sűrű, tejszerű ködben a fővá­ros felé tart a jármű, hord­ágyén a szenvedővel. Eszmé­letnél van, arca falfehér: — Az Érdről jövő buszon lettem rosszul, a DHV-ban dolgozom. Amikor beértem, ismét kivert a hideg veríték. A munkahe­lyemről autóval vittek a ren­delőbe. Itt egy görcsszerű fáj­dalmat éreztem, most is szorít — mutatja a szegycsont fe­lett. Nem tűr haladékot Amíg beszél, az ápoló — biztos ami biztos — összesze­reli a lélegeztető készüléket. Azután felveszi az adatokat, ötvenegy éves. nem, a szivével nem volt soha semmi problé­ma. Gyógyszert még nem ka­pott. A mentőautó robog. A veze­tők éberebbje kitér előle, a lassúbb reflexűek megtorpan­nak, a mentő kerülgeti őket. ötven perc sem telik el, s a Rókus Kórház budagyöngyei részlegénél, a IV. belgyógyá­szati osztályon szakorvos vizs­gálja a pácienst, előkerül az EKG-készülék. A többi már nem a mentőkön múlik. Ismét az állomáshelyen. Le­járt a váltás ideje, jó húsz perce. A szolgálatba lépők el­lenőrzik a felszerelést, a ko­csi állapotát. Frissen főtt ká­vé illata. Véget ért az éjszakai ügyelet, kezdődik a nappali. Nincs megállás, a készenlét nem szünetelhet. Az ember­élet nem tűr haladékot. Vasvári G. Pál (Következik a 4. rész: Ami-' kor ébrednek a tanyák.) WLÍJ^tldlfd^K^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom