Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-04 / 259. szám

»79. NOVEMBER 4., VASÄRNAP 5 'd/Psf TT ­■KJimtm K > Új kőoíaj- feidofgozó, a harmadik Százhalombattán, a Dunai Kőolaj- • ipari Vállalat ki­emelt beruházása­ként 3,2 milliárd forintos költséggel épül az üzem har­madik nagy kő­olajfeldolgozó üzemrésze, a DKV III. Elkészülte és termelésbe állítá­sa után a válla­lat évente tízmil­lió tonna kőolaj­ból gyárt motor­hajtó anyagokat, kenőolajat és egyéb olajipari termékeket. Távol a főufaktól így szívvel és egy akaratta Nem idegenből jött emberek Patyolat-akció Budaörsön van is — nincs is Ahol most állok, ezen a vi­dékein, hajdanán feneketlen mocsárvilág volt. Ma, az em­ber fáradozása, az arcokról alápergő veríték következté­ben szelíd kalászt érlelő ró- naság... Tekintetem szabadon ka­landozik a tájon. Innen mesz- sze látni. Még a határon túl­ra , is. Mert határszéli' község ez. Budapest felől közelítve — az utolsó; Nagykáta vagy Abony felől — úgyszintén. Utolsó község volna Tápió- györgye? Földrajzilag igen. A falu határa egyben a megye határa. Az a távoli gémeskút, ami ott ágaskodik az ég, felé, már Szolnok megye .... ; ' A helytörténetek nemzeti történelmünk hajszálgyökerei, amelyek táplálják, bővítik a nemzeti önismeretet, a nemze­ti önérzetet Történelem és valóság A kalandozásokból megtért őseink életrendjében véglege­sen kialakult a jobbágyrend- ezer, ami a Tápió vidékének, s e helynek is, ahol most va­gyok, majdnem öt évszázadra meghatározta életét... rög- hözkötöttság, úrbár, kilenced, robot, tized ... Persze, a job­bágyok is megoszlottak. Vol­tak 30—50 holdon gazdálkodók, meg szegényebbek is... A távoli múltat jövök egyez­tetni a jelenlegi valósággal... Beérve a községbe, van mit néznem. Az új, 1975-ben el­készült tíztantermes iskola a tornateremmel, az új, 1978- ban átadott, reprezentatív mű­velődési ház könyvtár- és elő­adóteremmel ... az újjávará­zsolt önálló körzeti zeneisko­la. A bölcsőde, az öregek nap­közi otthona. Az új vagy fel­újított házak sokasága ... (Az 1500-as évek derekától ezen a területen a török volt az úr, s ez a község, de a szomszédosok is, viszonylag nyugodtan élhettek, dolgoz­hattak. Fizették az adót, a nyugodt élet keserves zálo­gát ...) Két vezető A község két vezetője, két fiatalember. Először a vb-tit- kárral találkozom. Gál László 1972 óta tölti be ezt a tisztsé­get, itt született a község­ben, s kettős életet él. Elvé­gezte a tanácsakadémiát, de jól képzett műszaki szakember is. A községnek végzett mun­kákat rendszerint ő veszi át. Szeme megakad minden fe­lületességen. Az építő vállala­tok csak rendes munkát vé­gezhetnek. — Az egészségügyi ellátott­ságunk — mondja szándékolt büszkeséggel — százszázalékos. Két orvosi, egy gyermekorvo­si és egy fogorvosi körzetünk van. Természetesen védőnők­kel együtt... — Te jó ég — kérdem meg­lepve —, hány lelkes ez a község? Dolgos nép Mint kiderül: majdnem négyezer, s immáron hagyo­mány: az állattenyésztés. Egy hónapban például a tanács át­lagban 2990 állia't'kísérő lapot ad ki, s fontos, hogy egy la­pon több állat is szerepelhet. Dolgos nép lakik itt. s ez rányomja bélyegét a község­re. Szépek, gondozottak a há­zak. És ami talán a legfon­tosabb: jó az összhang a köz­ség lakói és vezetői között. A múlt évben például sok tár­sadalmi munkára volt szük­ség. Nem kellett kétszer szól­ni az embereknek. Ment min­denki úgy, ahogy tudott, ahogy ereje, ideje engedte. Végzett munkájuk értéke egymillió kétszázezer forint. És mi volt az eredmény? A falunak 63 utcája van, s 59 utcában egy­oldalú betonjárda van ... Eltűnődöm, hogyan alakul­hatott ki ebben a községben az ilyen jó, alkotó hangulat. Gyanítom: az elnök, a titkár, de még az iskolaigazgató is helybeli születésű. Talán a közösen eltöltött gyermekévek emléke. A közös sors, vala­mint a rengeteg közös emlék. Az egy tőről fakadó közös élmények kötik őket egymás­hoz, a faluhoz. Nem idegenből jött embe­rek, hanem innen eredtei. Minden idegszálukkal idekö­tődnek. Egy szívvel és egy aka­rattal. A jelenben Ügy mondják: az élet soha nem adja meg amire vágyunk. Amíg fiatalok vagyunk, a jövőben keressük a boldogsá­got, azután magunk mögött hagyjuk a reménykedések ko­rát, s akkor a múltban keres­sük ugyanazt... Nem! Ez a község nem a múltjában él, noha tiszteli hagyományait, ez a község a jelenben él. a jö­vőre függeszti tekintetét. Szuhay Adél egyetemi vég­zettségű könyvtáros tele van ötletekkel, hogyan csalogassa be az embereket a könyvtár­ba. Előadások ... kiállítások ... előadóművészek, s mindennek ékes foglalata: tizennégyezer könyv... Nagy Ferencné, az öregek napközi otthonának vezetője megkapó melegséggel foglalko­zik a múlttal. Védenceivel, a tizenkilenc idős emberrel, asszonnyal, de ezzel is a jövőt szolgálja. Ebben a községben nem kell félni az öregségtől... Molnár Istvánná bölcsődeve­zető, aki a harminc apró­sággal — csak a jelenben él, de a jövőt tervezi. Ép, egész­séges, okos fiatalokat akar ne­velni ... r Élni a lehetőségekkel Ismét eszembe jut: a hely- történetek nemzeti történel­münk hajszálgyökerei... „1944. november 11. A köz­ségházán az elöljáróság mun­kája megszűnt. A felsőbb ha­tóság elrendelte, hogy a köz­ség értékes iratait szedjék ösz- sze, rakják ládákba és ké­szítsék elő úgy, hogy hosszabb kocsizás alatt sem sérülhesse­nek meg... Felrakták a lá­dákat egy nagyobb kocsira, le­térhették vízmentes pony­vával, majd ■ felült ia kocsira a vezető jegyző is ...” A község tanácstalanul, egyedül maradt, de nem so­káig ... Méhdöngéses, axanysugaras alkonyat köszönt a falura. Lassan nekem is indulnom kell. Az úton visszafelé azon töprengtem, mi lehet a titka annak, hogy némelyik község valóban rohamléptekkel tud fejlődni, mások pedig alig- alig botorkálnak előre. Csak egy megoldás kínálko­zik: amikor egyedül hagyták a községet, akkor élni tudtak azzal a lehetőséggel. Nem vártak, hanem fias magot ve­tettek. Most pedig aratnak. Budaörsön, csaknem a falu közepén, egy’faházban dolgo­zik a Patyolat, a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vál­lalat 1. számú vállalóhelye. Dolgozik? A szomszédos üz­let, a férfi fodrászat dolgozói így vélekednek erről: — Másfél hónapra vállalják a közületi tisztítást, de lesz abból két hónap is. Ez a norma — így érvel az átve­vőnő. — Egyébként hozzánk szoktak beülni a várakozók, mert gyakran zárva van az üzlet — mondja Kovács Ist­ván. Sraj Ildikó hozzáteszi: — Nem egyszer öreg nénik nagy batyukkal kénytelenek hazamenni, mert elunják a várást. A hölgy vagy a pos­tára megy, vagy ő, vagy a gyereke beteg ... Az is bi­zonytalan, hogy az ember mi­kor kapja vissza a ruhaneműt, még ha időben ki is tisztíta­nák. De az is előfordult, hogy összekoszolva érkezett vissza a csomag. A Körtérre visszük Szeregdi Györgyné, a női fodrászatból ugyancsak a hosszú vállalási határidőt pa­naszolja, bár ő a minőséggel elégedett. A fodrászok egyéb­ként úgy tisztíttatják a mun­kájukhoz szükséges ruhane­műt, hogy egyszer a falubeli mosónőhöz viszik el, egyszer pedig a Patyolatba. Mert kell az elszámoláshoz állami blokk is. És mi a véleményük a ma­gánosoknak? Gazda Mihályné. kétgyermekes anya, a BKV menetirányítója: — Sokszor leszálltam a buszról, és a bódét bezárva találtam, így- mégis bs kellett vinnem a csomagot a Körtér­re. De nekünk egyébként sincs annyi holmink, hogy nélkülöz­zük azokat, amelyeket egy­másfél hónapig tisztít a Pa­tyolat. A lakótelepiek nem tudnak a’FatyoTat-fiök munkájáról vé­leményt mondani, hiszen ne­kik nem esik útba az üzlet, s ezért nem járnak oda. Akik nem otthon vesződnek a mo­sással, behordják a Körtérre a tisztítanivalót. Az utóbbiakhoz tartozik Kereső Anna rokkantnyugdí­jas, és Soós Jánosné labo­ráns. Köves Istvánná három- gyermekes anya maszekkal dolgoztat, akárcsak a fod­rászüzlet dolgozói. Gácsér Csaba és felesége számol be. — Ha három személyre itt­hon mosunk, s ahhoz meg­vesszük a mosószereket, já­ratjuk a mosógépet és a cent­rifugát. fogyasztjuk a meleg vizet, s feláldozzuk a szabad időnket, nem jövünk ki ol­csóbban,, mintha a Patyolat­ba vinnénk. De hova? Na­gyon elkelne már itt, a tele­pen egy jó átvevőhely. Véleményükkel egyetért Sza- lavári Béláné és Dóka And­rásáé is, akik mindezidáig a házi mosás mellett döntöttek. Budaörsön összesen 17 ezer ember él — s van egyetlen Patyolat-vállalóhely, amelynek éves forgalma nem éri el a 30 ezer forintot. Rögtön jövök Délelőtt fél tízkor, amikor belépnek a faházba, a vállaló- nő, Petrányi Józsefné épp ke­resztrejtvényt fejt. — Hányán voltak ma? — kérdezem. — Nem is tudom, 'tálán egy vagy kettő...? — Mindig ilyen kicsi volt a forgalom? — Nem, amikor megnyílt az üzlet jöttek az emberek — ez 1975-ben volt — aztán el­maradoztak ... — Nem gondolja, hogy ön is hibás ebben? — Miért lennék én hibás? Felsorolom a hallott kifogá­sokat, sőt hozzáteszem saját tapasztalatomat is, amikor az egyik szombat délelőtt egy órát vártam a „Rögtön jövök” felirat biztatására. Sőt, azt is elmondom, hogy amikor zár­va van az üzlet, a feliratból — amelyet félig eltakar a „Zárva”-cédula, csak annyi látszik: Nyitva kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat 8- tól. De sem azt nem tudhatja meg az érdeklődő, hogy med­dig, sem azt, hogy minden második hétfőn is nyitva kel­lene tartania. A kitett, kézzel írt cédulákat ért bírálatra nem válaszol Petrényiné, a rendszertelen nyitvatartási pe­dig azzal indokolja, hogy gyer­meke, aki igaz, hogy már nyolcéves, gyakran betegeske­dik, s ő otthon marad ápol­ni. , . . J Petrényiné egyébliént tagad­ja, hogy egy hónapra — sőt másfélre — vállalna, ellenben ő maga sem tudja, mennyi a megállapított tisztítási idő? Körülbelül, mondja: a közüle­ti 15—20, a magán 12—14—16 nap. — Ezekhez én még hozzá­írok 3—4 napot, mert tudom, hogy a váciak úgysem tartják be a határidőt... Határidő és minőség Valóban így van? Hogy töb­bek közt ezt is megtudjam, felkerestem Kovács Vilmos­áét, a vállalat főkönyvelőjét, őri Sándort, a textiltisztító te. vékenység termelésirányítóját, és Keszthelyi Józsefet, a váci textiltisztító üzem vezetőjét. — A közületi mosást 15, a lakossági kilósat 12, a pipe­rét 15, a vegytisztítást pe­dig 12 nap alatt végezzük. No­Szeredi László és felesége, a Csepel Autógyár dolgozói, 1977 októberében magukhoz vettek két kis, elhagyatott gó­lyafiókát. Ráckevei portáju­kon szépen felnevelték őket. A múlt év őszén, amikor a vad gólyák útra keltek, már csalogatták háziasított társai­kat a vándorlásra — de ak­kor azok még nem mentek el. Gyenge volt a tollazatuk, a szárnyuk. Ráadásul az egyik fiatal gólyának kurta volt a csőre, mert halszeletelés köz­ben véletlenül a tőkéhez ka­pott, s a kisbalta lecsapta a csőr hegyét. Egy fogtechnikus műanyag­ból pótolta a csőr hiányzó ré­szét a nyáron, ám a pótlás csak egy hónapig tartott — levált a ragasztásnál. Szeré- diék kíváncsian várták, va­jon ezen az őszön útra kel­nek-e neveltjeik? Erre az esetre is felkészülvén, a Ma­dártani Intézettől gyűrűt kér. tek és kaptak: a 101-es és 102-es számot viselik a házi gólyák. Az egyik gólya, a hosszú csőrű, augusztus elején el­tűnt, s csak egy hónap múl­va tért vissza — négy másik, idegen gólyával. Néhány na­pig ott tanyáztak a házte­vember 1-től a mosás, decem-. bér 1-től pedig a vegytisztí­tás is lerövidül 11 napra, ezt a felajánlást szocialista bri­gádok tették — válaszol Űri Sándor. — Páros és páratlan héten váltakozva szerdán, illetve pénteken gyűjtik össze a kocsik a szennyest a vállaló- helyekről, és szállítják Vácra. Ha o megfelelő időben zárva találják a fiókot, vagy nincs előkészítve a ruha, akkor be­következhet a csúszás. Sőt, az üzemből is visszaküldjük a szennyest akkor, ha hibás a vállalás. Ott, ahol a tisztítás folyik, ott minden időben bo­nyolódik — teszi hozzá Keszt­helyi József. Amíg beszélgetünk, előkerül a budaörsi vállalónő személyi anyaga, amelyből nemcsak az derül ki, hogy valóban gyak­ran van távol, hanem az is, hogy nemrég, fia egyhetes be­tegsége idején fizetést kapott, annak ellenére, hogy zárva tartotta az üzletet. — Ilyen „megbecsülés” láttán nem cso­da, ha elbízza magát... És a megoldás? De térjünk vissza Budaörs­höz! Milyen megoldás várha­tó a közeljövőben? Kovács Vilmosné elismeri, hogy a lakótelepiek igénye jogos: — Ha ott találunk egy he­lyiséget, ahol tárolhatjuk a szennyest, illetve a tiszta ru­hát, amíg megfordul az autó, és egy nyugdíjas nénit, aki részmunkaidőben elvégzi a vállalást, semmi akadálya, hogy vállalatunk 77. fiókját megnyissuk a lakótelepen. ,— És a kifogásolt átvevő­hely? — Megtesszük a szükséges intézkedéseket annak érdeké­ben, hogy a lakosság újra bi­zalommal legyen iránta. Szer­te a megyében bővítjük szol­gáltatásainkat. Hamarosan . üzembe álljtupk kót autóbuszt, amelyek egyenként 30—30 fa­lut fognak ellátni. Tőlünk be­tét nélkül váltható — eseten­ként 25 forintért — bérágy­nemű garnitúra. Befejezésül Kovács Vilmos­né néhány adatot idéz: mosás­ra tavaly szeptemberben 2Ö ezer 145, idén 23 ezer 834 kiló ruhát, vegytisztításra 1978 szeptemberében 23 ezer 258, idén pedig 19 ezer 28 tételt adtak át. Pest megyében ... — A csökkenést az áreme­lés okozta, hiszen mindenki úgy érzi, hogy a mosáson is tud takarékoskodni. Éppen ezért a vállalatnak az az ér­deke, hogy a lakosság igény­be vegye szolgáltatásainkat. Nem engedhetjük meg, hogy esetenként felelőtlen dolgo­zóink alapot szolgáltathassa­nak kedvezőtlen vélemények­hez. Tófalvi Éva tőn, és a közeli fákon, s vé­gül, szeptember 4-én szárny­ra kelt a kis csapat. A vad gólyáknak sikerült elcsábíta­niuk a rövid csőrűt is. Gyor­san kerekedtek fel, egyetlen kört írtak le a házak felett, majd elhúztak dél felé. Szerediék, és a gólyák más ráckevei patrónusai, táplálói, sokáig reménykedtek, hogy még visszatérnek az ősszel, meggondolják magukat. Most már azonban bizonyos, hogy nem kisebb kiruccanásról van szó, hiszen a hidegre for­dult idő miatt a mi tájain­kon nem jutnának elegendő táplálékhoz. Talán tavasz- szal... Nem tudni, sikerül-e a fé­szerben felnőtt gólyáknak megbirkózniuk a több ezer kilométeres út viszontagságai­val, elég edzettek-e? Párvá­lasztás után Ráckevére jön­nek-e, vagy Tiszabábolnára, ahol kikeltek a tojásból? Az ornitológia nyitott kérdései ezek. A számozás bizonyára könnyít a dolgon. Tavasszal pedig érdeklődéssel kémlelhe­tik az eget a ráckeveiek, akik megkedvelték a két kis gó­lyát. P. J. Karácsonyi István ß evégeztetett. Szegé- nyebb lettem. És az én generációm is. A mai gye­rekek is. Nincs többé, s ki tudja mikor építik újjá a porig égett Elvarázsolt kas­télyt? Ősz van, a Vidám Park is zárva. Mikor bekéredz­kedem, az őr gyanakodva bámul rám. Azután mégis megesik a szíve: beenged. Bokáig gázolok a lehul­lott, szomorú levélszőnye­gen. Egyenesen arra me­gyek. Becsukott szemmel is odataláloék. Egy-két üsz­kös gerendadarab. Ennyi maradt. A többit már elta­karították. Szorongó szív­vel állok. Nemrég az egész liget te­le volt édes verkliszóval. A régi Angolparkban más zene szólt: villanyzongora, meg rézfúvósok. Mi hár­man barátok nagykőrösi diákok voltunk. Bátor Feri, a visegrádi foltozó varga fia, Balogh Karcsi, a gom­bai hentes és mészáros gyereke, meg én. De sok délután ácsorogtunk a kas­tély előtt. Bent a mester­séges szél váratlanul a lá­nyok szoknyáját a nyakuk­ba borította... Mi meg csak néztük, néztük..." a torzítótükörben dinnyére nőtt fejünket. Ősszel szomorú látvány a Vidám Park. Amikor min­den lucskosra ázott. Üres, kihalt. Azaz, mégsem. Á mélabús szemlélődésemben: társam akad. Egy kutya. Oly ázott, csapzott, szőre , sárga láng, termete éhség­től karcsú. Vajon, mit ke­res itt? Mit remél? Talán a nyári emlék vonzotta ide? Amikor pezsgett itt az élet, s valaki talán egy fél pár virslit dobott eléje? Ki tudja. S én? Engem vajon mi hozott ide? A szomorú hír. hogy leégett, vagy a gyerekkori emlék? — Bocsánat — érintette meg a karomat az őr. — — Persze, persze — da­dogtam —, megyek már. Köszönöm... Az őr fakó szemében most villant fel először va­lami megértés féle'... Ta­lán neki is vannak emlé­kei? A kapun kívül, a Május 1. úton fülelni, meg szag­lászni kezdtem. Hiába. A liget nem volt tele édes verkliszóval, s a levegő is nedves, őszies volt... A gólyák délre szálltak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom