Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-04 / 259. szám
a pari és nép kasait A Nagy Október eszmei tartalma jelenidejű Megyei imnepseg avesiáss&K ffissgykáián VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK VEST Mi t* Vili-AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az MSZMP Pest megyei Bizottsága tegnap délelőtt rendezte meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából a megyei ünnepséget. A megemlékezés színhelye Nagykáta volt, ahol a forradalom évfordulóján avatták fel a nagyközség párt- székházát. A megyei ünnepség szónoka Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára volt, s Borbély Sándor avatta fel az új pártszékházat is. Az eseményen megjelent Cservenka Ferencié, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, a megye párt-, gazdasági és társadalmi életének vezetői, a városi és a járási pártbizottságok első titkárai, a városi tanácsok és a járási hivatalok elnökei, a megye párt- és társadalmi aktivistái. Együtt ünnepelt a magyar forradalmárokkal Vlagyimir Mihajlovics Tyihonov százados, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyik egységének parancsnoka. A fellobogózott nagyközség kora reggeltől fogadta vendégeit. Borbély Sándor, Cservenka Fersncné és. dr. Mondok Pál kíséretében jóval az ünnepség kezdete előtt az MSZMP Nagykátai járási Bizottsága székházában ismerkedett a járás életével. A járási pártbizottságon Babosán József, a pártbizottság első titkára és dr. Samu János, a járási hivatal elnöke fogadta és ^tájékoztatta a vendégeket. Megnyíltak az ég csatornái, amikor a Nagy Októberre emlákezők a nagyközség pártszék* házához vonultak, hogy felavassák és megtekintsék az új létesítményt. Az egybegyűltek először Rigó Ágnes tolmácsolásában Váci Mihály költeményét hallgatták meg. Ezután Borbély Sándor szívhez szóló szavakkal méltatta a nagykátaiak életében jelentős eseményt: a pártház felépülését. A többi között azt . kérte,, hogy legyen ez a ház jelképe a párt és a dolgozók szilárd kapcsolatának. Minden lakos érezze; ez az a ház, ahonnan irányítják, és jól irányítják a dolgokat, hogy jobban, eredményesebben munkálkodhassanak. Ez a ház azoknak adjon otthont, akik a jobbért küzdeni térnek ide be, akik véleményükkel, olykor kemény vitákbán döntik el. merre haladjon a község. A Központi Bizottság titkárától Pocsai István, a nagyközség pártbizottságának titkára vette át a székházat. Mint mondotta, sok vállalat, sok társadalmi munkás érdemli meg, hogy e jeles alkalomból dicsérjék nevét, hiszen a pártszékház közös erőfeszítésből, gondoskodásból született. A nagykátai költségvetési üzem, a járási építőipari szövetkezet, a ceglédi építőipari vállalat, a farmosi, a tápiö- bicskei és a nagykátai termelőszövetkezetek, a Telefongyár dolgozói, a Volán, a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat csakúgy, mint az aszfaltkeverő üzem hozzájárult az egyszerű, de nagyon szép ház felépítéséhez. A lakosok 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az épület ezentúl nemcsak a nagyközségi pártbizottságot, hanem a tömegszervezeteket és a takarékszövetkezetet is falai közé fogadta. Ez alkalomból tizenhárom élenjáró dolgozó kapott einlékplakettet. Az avatás után került sor az ünnepi nagygyűlésre, ahol Babosán József elnökölt. Bevezetőként Egressi István színművész Borbély Tibor Pest megyei költő ez alkalomra írott versét — A percek dicséretét — mondta el. . Borbély Sándor nagy tetszéssel fogadott ünnepi szónoklata után a megjelentek megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Elsőként Borbély Sándor, Cservenka Ferencné, Babcsán József, Pocsai István helyezte el az emlékezés koszorúját. Ezt követően dr. Mondok Pál, dr. Samu János és Nyitrai Ferenc koszorúzott. Ezután a fegyveres testületek, a tömegszervezetek, a gazdasági egységek és a lakosság koszorúi borították el a hősi.emlékművet. Délután Borbély Sándor a szentmártonká- tai Aranyszarvas Termelőszövetkezetbe látogatott, majd .a takarékszövetkezetbe tárt be, ahol az ott dolgozókkal beszélgetett. A vendég a kora esti órákban tért vissza a fővárosba. XXIII. ÉVFOLYAM, 259. SZÁM Ara I,©0 fort ül 1979. NOVEMBER 4., VASÁRNAP Borbély Sándor: Világos s cél, a hmm vezető át A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulójának ünnepén tisztelettel köszöntőm gyűlésünk minden résztvevőjét; a Központi Bizottság, Kádár János nevében köszöntőm Pest megye és Nagykáta minden dolgozóját! 1917. októberére évről évre mint a nemzetközi proletáriá- tus, egyszersmind saját nemzeti történelmünk kimagasló, sorsfordító eseményére emlékezünk. A munkásosztály harcokban edzett seregén túl, méltán emlékezik nagy tisztelettel Októberié a Föld lakóinak túlnyomó többsége, a békeszerető emberiség. A történelem új irányba fordult azon a reggelen, amikor a forradalmi munkásosztagok benyomultak a Téli Palotába. Azóta nagyot változott a világ. A Föld egyhatodán történelmi út nyílt a győzelmes szocializmus felé. Ez a történelmi kezdet — a kapitalizmus egyeduralmát megtörve — bizonyította, hogy van mócj a kizsákmányolás nélküli életre, vezet út a tőkéselnyomás nélküli világhoz. S az a nap volt a történelmi vízválasztó, ahonnan elindult a gyarmati rendszer szétesése; ettől a naptól számíthatott sikerre a küzdelem, amely oly módon is átrajzolta a világ térképét, hogy eltüntette róla a nyílt gyarmatosítás szégyenfoltjait, embermillióknak e börtöneit. Október nyomán a győzelmes szocializmus igazságára, erejére is alapozva — lehetőséggé vált az emberiség ősi álmának, vágyának megvalósulása. Az, hogy békében élj&n, lefogja a háborús gyújtogatok kezét. Ezért nevezhetjük 1917 októberét az önmagát felszabadító munkásosztály és az egész haladó emberiség ünnepének; ezért helytálló a megállapítás, hogy a történelem folyamatában attól kezdve semmi nem ugyanaz többé a világon, mint annak előtte volt. Mindez elegendő ok arra, hogy az imperializmus, a reakció erői — a Nagy Októbert követő első naptól mindmáig, ámbár kényszerűségből változó módszerekkel, de a lényeget sosem módosítva — mindent elkövessenek a szocializmus győzelmes térhódításának megakadályozásáért, Október eszmei kisugárzásának korlátozásáért. Hat évtized és két esztendő történelmi léptékkel mérve voltaképpen rövid idő, ám ezt a kisugárzást korlátozni, a szocializmus térhódítását megakadályozni, a történelem törvényszerűségeivel szemben soha, semmilyen módszerrel nem sikerült. Ellenkezőleg: a szocializmus valóságát megalkotó szovjet nép roppant áldozatok árán felépítette és megvédte az új társadalmat, s hatalmas energiáiból arra is futotta, hogy a fasizmust szétzúzva segítséget nyújtson immár a szocialista világrend- szer létrejöttéhez. A szovjet nép példája, a szocialista építés történelmi sikerei nyomán a szocializmus korunk meghatározó tényezőjévé vált. Megkezdődött és azóta mind kiélezettebbé vált a kapitalizmus általános válsága. Október évfordulója a mi nemzeti ünnepünk is. Történelmünk sok keserű megpróbáltatást mért ránk, nemzeti himnuszunk méltán fejezte ki ezt azzal az óhajjal, hogy a balsors után hozzon reánk a történelem „víg esztendőt”. Mindazt, amit ez az óhaj kifejez, történelmi értelemben 1945. április 4-e emelte valósággá, és jól tudjuk, hogy április negyediké nem lett volna lehetséges 1917 októbere nélkül. Munkásosztályunk, népünk büszke arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanulságaira alapozva, elsőként követte a példát, s vívta ki 1919-ben a Tanács- köztársaságot. A magyar munkásokat, parasztokat, a dolgozó népet azóta a testvéri szolidaritás erős szálai fűzik Október emlékéhez, eszméihez. Az eszmei-politikai azonosság erős vonzásán túl összeköt bennünket az a kölcsönös érdek is, bogy újabb sikerekkel ojjarapítauk szocialista építőm unkánkat, összeköt bennünket közös felelősségünk a szocializmusért, a békéért, a társadalmi haladás ügyéért. Ez az eszmei és érdekazonosság mindmáig társadalmunk meghatározó vonása, s az marad ezután is. Együttműködésünk a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival áthatja gazdasági, társadalmi életünket. Országunk fejlődésének sok szép eredménye közvetve vagy közvetlenül a magyar— szovjet kapcsolatokhoz, a Szovjetunió tapasztalatainak alkotó alkalmazásához kötődik, és ez marad ezután is fejlődésünk, előrehaladásunk egyik pillére. Az emberi értelem ilyen acélkapcsain túl A nagyközség új pártszékháza Az elnökség (balról jobbra): dr. Mondok Pál, Vlagyimir Mihailovies Tyihonov, Cservenka Ferencné, Kálmán János, a járási pártbizottság titkára, Babcsán József, Borbély Sándor, dr. Samu János, valamint dr. Arató András és Balogh László, a megyei pártbizottság titkárai. Eozsáa Péter felvételei Ma 6. oldal Wem mindegy, milyen áron (Gáspár Mária) Siker és vargabetű (Csulák András) 8. oldal Mondja, mit csinái ma este? (Andai György) 7. oldal 10. oldal Kulcsszerepben Könnyebbség a termelő ember és biztonság (Bálint Ibolya) (Weyer Béla) 1 A páttvezetőit megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet Ifj. Fekete József felvétele nyék között köszöntött népünkre a szabadság hajnala. Történelmi Csodaként fogadta a Világ, hogy e mérhetetlen lésújtottságunkból talpra álltunk, és nemcsak t.tüntettük a szörnyű háború romjait, de végre valóban emberhez méltó élet formálódott e hazában. Olyan élet, amelyben érteimet nyer a • teremtől akarat, a tudásvágy; ■ a becsülettel végzett munka társadalmi rangot ad. Életünk tényei így bizonyítanak: népköztársaságunk gazdasági alapja szilárd, az élet- színvonal fejlett, népünket a szocialista nemzeti egység erős szálai fűzik össze. Csupán az utóbbi húsz esztendőben a nemzeti jövedelem mintegy háromszorosára, az ipari termelés megközelítően négyszeresére növekedett, a mezőgazdasági termelés kétharmadával nőtt. Október (Folytatás a 2. oldalon) a kötelessége, hogy felmérje, összegezze, milyen módon alkalmazzuk. ma, a mi. körülményeink, a mi viszonyaink közepette Október -tanulságait, a forradalom .eszméit. . Országunk megújulását, a felszabadulással elnyert októberi örökséget tekintve méltán mondhatjuk: jól éltünk a szabadsággal, életerős szocializmust építő társadalmat formáltunk az előző társadalmi rendszerektől átvett szerény hagyatékból, az elmaradott és feudális vonásokkal keresztül- kasul átszőtt kapitalista ország háborús romjain. Nemzedékem tagjai és a nálunk idősebbek jól emlékeznek, hogy milyen körül.máNam lehet csupán a történelmi múltat felidézni. Ha csak arra emlékeznénk, mi történt azon a 62 évvel ezelőtti napon Péterváron, elég lenne utalni néhány könyvre, hogy az akkori folyamatokban eligazodhassunk. Ám Október emléke éppen abban különbözik minden más történelmi ünneptőt, évfordulótól, hogy eszmei tartalma mindenekelőtt jelenidejű. Aki forradalmár, a lenini tanítások követője, annak elsősorban az összefűznek érzelmeink: hazánknak nincs egy talpalatnyi, földje, amelyet na öntözött volna a szovjet emberek vére. Sajátos k&riiistaésayesnk között
