Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-03 / 258. szám
1979. NOVEMBER 3., SZOMBAT Amíg elérkezik a hajnal Embert próbáló az idei ősz Porzik a megforgatott föld, a robusztus Rába—Steiger traktor nyomában. Az ekék egyszerre hat barázdát húznak. A toki Egyetértés Tsz határában vagyunk. A repülőgép motorjához hasonló hangot adó óriás masina fülkéjében Szelicsán István ül. Magas növésű, komoly tekintetű fiatalember, 27 éves. A nap lefelé ballag a felhőtlen égen, ez azonban számára korántsem jelenti a munka végét. Kérésére most a két műszakot, az éjszakait és a nappalit, egyben dolgozza le. Hosszú az idő, míg elérkezik a hajnal. Egy órája, hogy fölkapaszkodtam hozzá a Steiger hágcsóján. Mellette ülök, s ha nem látnám, hogy valami otthoni gond foglalkoztatja, szívesen kérdezget ném mindennapi munkája felől. De így nincs kedvem zavarni. Ezért inkább nézelődöm, csodálom ezt a gépszörnyet, mire képes a kőkeménnyé szikkadt talajon. Vagy a tizedik forduló után egyszerre fölzúg a motor, még gurulunk pár métert. A gépész leállítja a traktort. Hátra tekintve látjuk meg a bajt. A gerendelyig földbe húzott az eke. Valósággal beásta magát a köves, rögös terepbe. A Rába mégcsak bírja! — Leszakadt a farkerék — állapítja meg Szelicsán István bosszúsan. így van ez már ezen az őszön. A Rába még bírja valahogy, de a szántóeszközök, a tárcsák törnek, szakadnak egyre, másra. A központi majorban megtaláljuk a szerelőt, s a két legény egyesült erővel újra fölcsavarozza a kereket. Az efféle munkához bizony nem kevés férfierő kell. Nézem az órát, kilencven perc telt el zátonyra futásunk óta, a javítás alig vett többet igénybe 30 percnél. Ismét startolunk. — Tíz esztendeje ülök gépen. Mindig traktoron. A kombájn csak időszakos elfoglaltságot biztosít, mi legfeljebb télen fagyunk ki a mezőről. Valójában autószerelő szerettem volna lenni, de jöttek a barátok, a tsz akkori vezetői: jelentkezzem traktorosnak. Közel az iskola, szükség van rád, s meglesz a pénzed is — mondták. így lettem földműves, bár a szüleim munkásemberek. Sokat nőtt azóta a becsületünk, amióta befejeztem az iskolát. Ez a gép például másfél millió forintot ért, s ugyancsak ki kell érdemelni annak, aki kézhez kapja — beszél büszkeséggel hangjában. Érzem, kedveli ezt a citromsárgára festett vashegyet, ahonnan kitekintve szinte törpének látszik az ember. — Csak az egyedüllét, az ne lenne. Lassan olyanokká válunk, mint a tengerészek, vagy a régi kocsisok. Csak nézünk előre anélkül, hogy embert, mozgást látnánk — folytatja némi iróniával. Társakra egyéb okok miatt is szükség lenne itt. Egy időben olyan tárcsákkal dolgoztunk, amelyeket összecsukni igen veszélyes volt. Kipufogócsövön a lábas — Én ugyan megúsztam a bajt, de csak mert szerencsém volt'. — Ügy gondolja, a gépek között hamarabb éri baleset az embereket, mint az irodában? — Én csak az itteni munkát ismerem. Egy biztos, ha vigyázunk is érhet baj bennünket — válaszol szárazon a Rába vezetője, aki közben már bekapcsolta a szürkületben a fényszórókat. A lámpák sugara porgomolyagokat pásztáz. A tábla széléhez érve lassítani kezdünk, majd megállunk, de a motor továbbra is zúg. A traktoros a táskájához nyúl, úgy látszik, pihenünk egyet. A gépóriásról lekászálódva derül ki, vacsorára készülünk. A kislábas fölkerül a felforrósodott kipufogócsőre. Nem éppen tökéletes tűzhely, de arra jó, hogy kicsit átmelegedjen az asz- szony főztje. Ismerősöm a fedőt levéve falatozni kezd, kezében fekete, fanyelű kés. — Nehéz az idei ősz. Tavaly szaporábban haladtunk. Mintha a talajmunka minőségére is jobban ügyelnének a vezetők. Sokan úgy hiszik, mi fizikaiak csak a pénzt hajtjuk, mindegy, tisztességesen vagy hanyagul dolgozzuk-e el i A Nagy Októberre emlékezve Társadalmi összefogással Új iskola épült Örkényben Százhalombattán Szovjet műszaki napok A szovjet—magyar műszaki és tudományos együttműködés 30. évfordulója alkalmából tegnap egyhetes eseménysorozat kezdődött Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A Magyarországon első ízben tartott rendezvény szervezésében aktívan közreműködték a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, valamint Magyar—Szovjet Baráti Társaság DKV-nál működő tagcsoportjának munkatársai. A gazdag, színes programból ízelítőül említünk néhányat: tegnap délután, fél háromkor a DKV százhalombattai központi -irodaépületében Jasin, a Szojuzintergazszfcroj Egyesülés igazgatóhelyettese nyitotta meg A Barátság kőolajvezeték és a Testvériség gázvezeték című kiállítást, amelyet a helyszínen november 12-ig, naponta 9—16 óna -között tekinthetnek meg az érdeklődők. A jövő héten — csütörtökön és pénteken — négy, olajipari műszaki témákkal kapcsolatos, tudományos előadást hallgathatnak a szakemberek, s filmvetítést is tartanak. A szovjet műszaki napok eseményei során, baráti est keretében emlékeznek meg a DKV-nál a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulójáról. népi tulajdon meghatározó szerepet töltött be. Ez az időszak a proletariátus forradalmi diktatúrája, amely megvalósítja a munkásosztály hatalmát, s ebben a periódusban lerakták a szocializmus alapjait, majd építették a szocializmust. Ez a szakasz a Szovjetunióban 1937-re fejeződött be, ezt követően kezdtek hozzá a fejlett szocializmus építéséhez, amelyet megszakított a második világháború. A megkezdett munkát csak a helyreállítás után folytathatták, s csaknem három évtizedig tartott, hiszen az SZKP XXV. kongresszusa 1977-ben állapíthatta meg: „A Szovjetunióban felépült szocialista társadalom ismét megmutatta a tervgazdálkodás hatalmas lehetőségeit és előnyeit.” A Szerzők a fejlett szocializmus kritériumaival is foglalkoznak, azzal, hogy ebben a szakaszban feltárulnak a szocializmus ösz- szes alapvető sajátosságai, gazdasági törvényei, amelyeket komplex módon használnak fel a népgazdaság tervirányítására. Ezt a szakaszt a termelési viszonyok és a társadalom szociális struktúrájának magasabb, kommunista formák irányába való fejlődése jellemzi. A termelés még inkább társadalmivá válik, koncentrálódik a termelőerő, specializálódik a termelés, létrejönnek a termelési rendszerek, kiszélesedik a szocialista gazdaság anya- gi-technikai-műszaki bázisa. Vagyis a fejlett szocializmus a kommunizmusba való közvetlen átmenet szakasza, amelyben nagy figyelmet kell fordítani az elméleti problénják kidolgozására is, különösen arra, hogy kidolgozzák a kommunizmusba való átnövés törvényszerűségeit, feltárják e törvényszerűsé- |ek mechanizmusát és felhasználásának módját. Az SZKP XXV. kongresszusa mondotta U azt is, hogy folytatni kell a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának létrehozásával, a társadalmi viszonyok tökéletesítésével, az új ember kialakításával, a szocialista életmód fejlesztésével kapcsolatos kutatásokat. A kötet szerzői írnak a fejlett szocializmus gazdaságának, anyagi-műszaki bázisának, a tudományos-technikai haladás irányának elméleti kérdéseiről, és rámutatnak arra, hogy a Szovjetunióban elért színvonal mutatja az irányt: fejlett termelési eszközök, magasan képzett munkások, növekvő igények a lakossági szolgáltatások és szellemi javak iránt. Vagyis egyre jobban ki kell elégíteni az ember anyagi és szellemi szükségleteit. Vizsgálják továbbá a termelés társadalmasításának folyamatait és összegezik a társadalmi tulajdon fejlődésében elért eredményeket, majd elemzik a munka társadalmi és gazdasági problémáit. A szocialista termelés sajátosságaival kapcsolatosan mindenekelőtt azt világítják meg, hogy a termelés legfőbb célja az emberi szükségletek teljes kielégítése, a szocialista életmód kiteljesítése. Rámutatnak, hogy a szocialista életmód új társadalmi-gazdasági kategória, a szocializmus kialakításával jön létre és vele együtt fejlődik. Feltétele az általános munkakötelezettség a társadalmi termelésben, a munkanélküliség hiánya, az egész munkaképes lakosság teljes foglalkoztatottsága. Befejezésül ismertetik a szerzők a gazdasági mechanizmus egyes problémáit, a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatait, a KGST működését. Olyan könyvről van tehát szó, amelyet egyaránt haszonnal forgathatnak az állami és pártoktatásban részt vevők, elméleti és gyakorlati szakemberek, s mindenki, akit érdekelnek korunk elméleti problémái, a fejlett szocialista társadalom gazdasága. Gáli Sándor (Folytatás az l. oldalról) Ezért az iskoláért nagyon sokan dolgoztak. Az alapozást a lakosság segítségével a helyi építőipari szövetkezet végezte, a munkálatok zömét pedig a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. A társadalmi munkát a nagyközségi tanács szervezte, segítséget nyújtottak a magyar néphadsereg és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonái. A társadalmi munka értéke meghaladta a negyed- millió forintot, emellett 146 helyi lakos 25 ezer forintnyi pénzösszeggel támogatta az iskola építését — mondotta többek között dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője az új, tizenkét tantermes Örkényi iskola tegnapi átadásakor. A tegnap, pénteken délelőtt rendezett avatóünnepségen ott volt Adori Károly, az MSZMP dabasi járási bizottságának első titkára, Kálmán Ferenc, a Pest megyei Tanács dabasi járási hivatalának elnöke. Az új, 21 millió forintos költséggel felépült, tizenkét tanteremből, előadótermekből, szertárakból, úttörőszobából, könyvtárteremből, napközis teremből, politechnikai műhelyekből, gondnoki lakásból álló iskola átadása valóban jelentős esemény a nagyközség életében: majd’ hatszáz tanuló és több mint harminc pedagógus körülményei lettek korszerűbbek. Ha azt is megemlítjük, hogy a munkálatok második ütemeként, 1981-ben megkezdik a tornaterem és a napközis konyha építését, bízvást hihetjük, hogy minden tárgyi feltétel az eddiginél is magasabb színvonalú oktató-nevelő munkát szolgálja. Erről is beszélt dr. hehocz- ky Ferenc igazgató,, aki a diákok és nevelők nevében átvette az új létesítményt. Az iskolaigazgató beszéde után Somogyvári László, Örkény nagyközségi közös tanács elnöke emléklapot adott át a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, az Örkényi építőipari szövetkezet, a helyi szakmunkásképző-intézet a „Csöpi” szövetkezet, a magyar néphadsereg pusztavacsi és táborfalvai alakulata, a Béke Tsz, a Haditechnikai Intézet, a Budafoki Pincegazdaság Örkényi célgazdasága és a pusztavacsi erdészet képviselőjének. p. sz. E. Városias jellegű a lakótelep Halmágyi Péter felvétele Nagykáiai kaffstuz Új életforma — más emberek A klasszikus idegenvezető zavarba esne, ha a turistabusz a Tápió vidékének központjába kanyarodna. Idegen- forgalmi látványosság alig, mit mondana hát? Statisztikából azt, hogy 12 ezer 830-an lakják a 8 ezer 161 hektárt. Miképpen? Hadd legyen e pár sor afféle rövid, vázlatos, csak képeket felvillantó útikalauz. ★ A busz utasinak feltűnne a rengeteg kerékpár, már csak azért is, mert a gépjármű lépten-nyomon lassítana, kerülgetne. Csak idén, az Áfész- áruházban ezer biciklit adtak el, a kétkerekű errefelé fontos közlekedési eszköz,- a községben nagyok a távolságok. Az áruház pedig, a maga évi 130 milliós forgalmával, mesz- sze földön fogalom. Az autóalkatrész-osztályon Kászó József Wartburgporlasztót keres: — Jászberényből jöttem, mindig itt próbálkozom először, ha kell valami, akár a kocsihoz, akár a családnak, a lakásba. Még a tévénket is itt vettük. És rajta kívül az idén még ötszázan, köztük negyvenen színes készüléket. Ahogy Te- réíc Attila, az áruház igazgatója mondja, a megyei tv-ak- ció nálunk 60—70 százalékos forgalomnövekedést jelentett. Ami meg a vásárlókat illeti: jó kétharmaduk nem helybeli, így azután nem csoda, hogy például az ABC-üzlet forgalma is nagy, olyannyira, hogy ma már gond: új ez is, de még újabb kellene, hogy a zsúfoltság csökkenjen. ★ Az élelmiszerbolt zsúfoltsága nemcsak a szomszédos községbelieknek bűne. — Ez is következménye Nagykáta gyökeres átformálódásának — mondja Nyitrai Ferenc tanácselnök. — A község agrár- terület volt és bár most is nagy tsz, a Magyar—Koreai Barátság működik itt, a mezőgazdaságban a keresőképeseknek csak 18 százaléka dolgozik. A többi ipari munkás lett. Más munka- és lakáskörülmények közé kerültek, kevesebb a ház körüli veteményes, csirke — hát irány a bolt. A lakosok fele pénzkereső, többségük helyben megtalálja számítását. Pár éve még négyezren is útnak eredtek hajnalonként Pestre, a gyárakba, ma már csak két és fél ezren. Ez is nagy szám, az ingázás mindennapi gondjaival szorozva. Az már azonban felettébb új, legalábbis ilyen méretekben, hogy ide is jönnek dolgozni a szomszédból: 1200—1300 ember szóródik szét a busz- vagy vasútállomásnál, például a legnagyobb üzem, a Telefongyár helyi részlege, vagy a járási építőipari szövetkezet, a háziipari szövetkezetek felé. ★ — Én bizony nem tudnék itt lakni, megszoktam a kertet — nevet Borsik Jánosné fekete fejkendős asszony, az egyik lakótelepi ház kapujában. — De már a lányomék, Németh Jánosék, nagyon megszokták. Kirepült Erzsikém, Marikám, az egyik Kőbányán, a másik itt, az unokák meg néha nálam, a kertben játszadoznak. Mert az ipar és mezőgazdaság átrétegződése nemcsak az élelmiszerboltok forgalmán látszik. Az új életforma új keretek közé kerül, már több száz telepszerű, többszintes lakás készült el, tanácsi is, OTP is, és szeptemberben újatyb 83 alapozását kezdték el. Kell ám nagyon, Bozó István vb-titkár adatai szerint i 160 jogos igénylő várakozik új otthonra. Közművel bírják, a község egész belterületén van vízvezeték, több kilométeres szennyvízcsatorna. ★ Ami kevésbé megnyugtató, az a gyerekek sorsa. Minden erejét összeszedi a község és az összes üzem, de a bölcsődék, óvodák, iskolák bizony szűkösek. Lett mostanában pár óvodai hely, 1000 adagos gyermekélelmezési konyha, idén végre, harmincöt év óta először, nyolc új tanterem is — de ez pici ír a nagy sebre, A két általános iskola kilenc helyen működik, az újakkal együtt 35 teremben — ám tanulócsoport van ötvennégy. Az épületek elavultak, felújít tásra várnának. A háromszázhetven óvodai helyre ötszáz, a hetven bölcsődeire kilencven gyereket vettek fel, a helyhiány miatt elutasítottak szülei naponta zörgetik a kilincset a tanácsnál, üzemben. A gyermekintézményekre ebben az ötéves tervben 9 milliót fordítottak, felét a gazdasági szervek adták, csak a Telefongyár egymaga 2 milliót, de hiába, ez is kevés. Halvány reménysugár: egy 12 tantermes iskola beruházási tervei elkészültek, és talán a hatodik tervidőszakban ... ★ A busz útasai esetleg megkóstolhatják a remek sült halat, ízes kolbászt a tiszta kis hentesboltban a templom mögött, és mivel nemcsak étellel táplálkozik az ember, benézhetnek a 60 ezer kötetes könyvtárba, vagy a híres-neves Tápiómente Együttes otthonába, a művelődési központba. Ám jó, ha csak a tartalomra figyelnek, mert e két intézmény körülményei sem rózsásak. A könyvesbolt jó forgalmú üzlet, lemezt is árusítanak Pintér Antalnéék, tankönyvet is az iskolásoknak, akik most nekik segítenek. A Könyvet háztól házig akció kis és lelkes könyvterjesztői ők, bekopognak ide; oda, két hét alatt csak az I. sz. általános iskola gyermekei 16 ezer forintnyi irodalmat adtak el. A bolt fő és törzsvevői a pedagógusok, akik neveltjeikkel most éppen megszállják Nagykáta utcáit. A kezekben seprő, lapát, tűnik a hullt levél, a sár, nagytakarítás van. Méltó helyszíne legyen a nagyközség, a járási székhely az ünnepségnek, melyen Pest megye a Nagy Októbert köszönti. Andai György a földet. Pedig valamire való traktoros ad arra, hogy elismerjék a teljesítményét. Ezért tulajdonképpen örülök, hogy megszigorodtak a követelmények. — Mennyit keres? Hajnalig még 'szói hektár — Nem panaszkodhatom. Tavaly éves átlagban többre jöttem ki hatezernél. A feleségem is dolgozik. De kellett is a pénz az utóbbi években. Házat építettünk, három szobásat, na és a berendezés sem filléres dolog. Nemrégiben vettem meg egy Trabantot, s ha megszerzem a jogosítványt, végre kimozdulhat itthonról a család. Higgye el, nagyon elegem van már a betonozásból — vall életéről Szelicsán István. — Indulnom kell — vet véget a beszédnek órájára pillantva a fiatalember. Az emeletnyi magasságba érve újra becsukódik mögöttünk a Rába ajtaja. Ma hajnalig be akarja fejezni ezt a száz hektárt itt a Kenderesben, a tinnyei határban. ★ Pirkad. A fülkében rádió szól, a bemondó esőt jósol az őszi aszályban szikkadó földekre. — Lenne úgy, mi is kevesebb port nyelnénk! Jegyzi meg a traktoros. S még búcsúzáskor utánam kiált. — A házamat feltétlenül nézze meg. Nincs messze innen, amott áll ni! A jelzett irányba indulok. Távolról még visszanézek az utolsó köröket rovó gépre. Száz hektár egy darabban, majd 180 hold. Szépen művelt, takaros szántó, Szelicsán István mezőgazdasági gépész munkáját dicséri. Valkó Béla
