Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-02 / 257. szám
1979. NOVEMBER 2., PÉNTEK 'kjCíibm Új tanári szak Világnézetünk alapjai Űj középiskolai tanári szak létesítése mellett foglalt állást legutóbbi ülésén az Országos Oktatási Tanács. A középiskolai tanárok várhatóan a jövő év szeptemberétől harmadik szakjukként ' választhatják a világnézetünk alapjai tanári szakot, s az oklevelet hároméves esti vagy levelező képzés után szerezhetik meg. A tervek szerint az új szak az Eötvös Loránd, a József Attila és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen indul, mindenekelőtt a tantárgyat a középiskolákban már ma is oktató pedagógusok számára. Középiskoláinkban — a IV. osztályokban — immár egy évtizede vált általánossá a világnézetünk alapjai tárgy tanítása, s a diákok oktatására az elméletileg legképzettebb és a világnézet kérdései iránt különösen érdeklődő nevelők vállalkoztak. Az új középiskolai tantervek a tanulóifjúság magasabb szintű világnézeti-politikai nevelését írják elő. Ezek a növekvő követelményeik indokolták a tantárgyat oktató pedagógusok egyetemi szintű szakképzésének megoldását Cél:a gazdaságosabb, jövedelmezőbb export Erősödnek a szövetkezetek nemzetközi kapcsolatai A fogyasztási szövetkezeti szervek exporttevékenysége erőteljesen fejlődik — állapították meg azon a csütörtöki tanácskozáson, amelyen Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Szlameniczky István, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökének vezetésével értékelték a fogyasztási szövetkezeteknek külkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységét és a szövetkezeti külkereskedelmi vállalatok munkáját. A fogyasztási szövetkezeti szervek is mind nagyobb mértékben veszik ki részüket az export fokozásából. A kertészeti termékeken kívül a libamáj, a nyúl, a toll, a méz, s más termékek kivitelével jelentős dollár-, illetve rubel- bevételhez jut az ország. A Külkereskedelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ vezetői megvitatták a fogyasztási szövetkezeti szervek exporttevékenységének fokozásával összefüggő feladatokat, s ennek keretében azokat az új . lehetőségeket is, amelyeket a | szükségük. szövetkezeti vállalatok pro fiijának ésszerűbb alakítása, a szövetkezeteknek k ül ke rés ke delmi társaságokban való részvétele és a külföldi szövetkezeti szervekkel fenntartott közvetlen kapcsolatok fejlesztése nyújt Hasznosnak ítélték a szövetkezetek nemzetközi kapcsolatainak további bővítését, elsősorban a szocialista országok szövetkezeti szerveivel, de kölcsönös előnyök alapján a fejlett tőkés és a fejlődő országok szövetkezetei vei is. Fontosnak tartják az export gazdaságosságának javítását. Ügy ítélték meg, hogy bővíteni kell a piaci lehetőségeket, s exportszerkezetének folyamatos javítására, a termékek feldolgozottsági fokának növelésére, hatékonyabb piaci ármunkára, a külföldi vásárlók minőségi igényeinek jobb kielégítésére van szükség. Ennek érdekében, a szövetkezeteiknek több megbízható piaci információra van A szervezés is politikai kérdés Együtt munkában, szabad időben Vietnam jövőjének szakemberei Barátság Érdemrend a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek A Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének, Ton Dus Thangnak rendelete értelmében Barátság Érdemrendet adományoztak öt magyar felsőoktatási intézménynek: a vietnami tudományos, műszaki és mező- gazdasági szakemberképzésben, illetve továbbképzésben kimagasló érdemeket szerzett Budapesti Műszaki Egyetemnek, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemnek, a Gödöllői Agrártudomány Egyetemnek, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolának, s a Nemzetközi Előkészítő Intézetnek. Az érdemrendeket Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete adta át a tanulást, s kellemesebbé teszik mindennapjaikat. — Két példát erre: elsősorban a külföldi hallgatók oktatására szerveztünk úgynevezett meleg-é(f$vi osztályt. Ennek lényege, hogy a szakosodás során speciális ismereteket szerezhetnek a hallgatók, s példáinak okáért ilyen tantárgyakat tanulnak: a fejlődő országok agrárpolitikája, meleg-égövi állattenyésztés — növénytermesztés. A kollégiumban. tevékenykedik a Barátsági Tanács, amelynek tagja minden külföldi hallgató. Gazdagítja ez a tanács a kollégisták életét, közös programokat szervez a diákoknak, nemzetközi találkozókat, kultúrműsorokat. Az egyiknek A mi hazánk a címe, ebben minden ország diákjai bemutatkoznak. A kollégiumi rádióban hasonló az Ismertetjük hazánkat című sorozat. — Magától értetődő, hogy az egyetem minden oktatója, hallgatója, dolgozója segíti a messziről érkezett társakat. Amit csak tehetünk, megteszünk értük. Világszínvonalon tanulják a mezőgazdasági termelési technológiát, az üzem- szervezést, a termelésirányítást, s ezek gyakorlatát is megismerik. Ráadásként pedig — sokan nyelvi nehézséggel, küszködnek eleinte — magyarul is megtanulnak, hiszen ez az oktatás és a vizsga nyelve az egyetemen. De példaként említhetjük a vietnami diákokat, ha hivatástudatról, szorgalomról szólunk. A tanulmányi eredményük átlaga az elmúlt vizsgaidőszakban négyes volt. Tíz év hagyománya Az érdemrenden a földgömb sziluettje fölött két kéz fogja egymást, két baráti jobb. Jelkép ez — mondja dr. Kocsis Károly, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektorhelyettese: — Igazán büszkék vagyunk az elismerésre. Annál is inkább, mert az ország agrártudományi egyetemei közül a miénket méltatták az érdemrendre. — A külföldi hallgatók képzése ma már hagyomány egyetemünkön, tízesztendős a múltja, első ízben 1969-ben fogadtunk vietnami diákokat a mezőgazdaságtudományi Karon, s egy esztendővel később kezdték tanulmányaikat a mezőgazdasági gépészmérnöki kar vietnami hallgatói. — Mi minden történt azóta? Csak néhány számot: 1979-ig harminchat agrármérnök és öí mezőgazdasági gépészmérnök tért haza Vietnamba olyan diplomával, amelyen az oklevél dátuma mellett Gödöllő neve áll. Idén huszonegy vietnami diák tanul egyetemünk falai között. — A külföldi hallgatók képzését államközi egyezmények alapján kezdtük, s folytatjuk napjainkban is. Nemcsak vietnami hallgatóink vannak, rajtuk kívül a világ huszonöt országának kilencvenhárom diákja sajátít el agrártudományi ismereteket, a gödöllői egyetemen. Közülük huszonegyen Csehszlovákiából, tizennégyen Etiópiából érkeztek, s akad ghanai, portugál, jemeni, bolíviai, afgán és laoszi diák is. — A régi, nagy hagyományú egyetemeket is jellemezte, hogy külhoni hallgatókat neveltek, s úgy érzem, rangot ad minden felsőoktatási intézménynek, ha hasonlóképpen cselekszik. Mi is erre törekszünk, s az elmúlt öt esztendő al^tt többszörösére nőtt a külföldi diákjaink száma. A mii csak tehetünk — Természetesen a távoli országokból érkező diákok nevelése nagyobb feladatokat ró az egyetemre, s a kollégiumra is. Újszerű igényekkel kellett számolnunk kezdetben, de már megtaláltuk a formákat, amelyek könnyítik számukra társakkal közös szobákban keresünk nekik helyet. A gyakorlaton is együtt vesznek részt, nincs külön vietnami csoport. — Hat esztendő hosszú idő, s a vietnami fiatalok ennyi időt töltenek hazájuktól távol. 1360 forint az ösztöndíjuk havonta, ebből a kollégiumi díj és az étkezés majdnem a felét viszi. A többiből rendszerint ruhát vásárolnak, s ötödéves korukban, mielőtt megkapnák diplomájukat, a legtöbben kerékpárt, varrógépet vesznek. Erre van otthon a legnagyobb szükség — mondják. — Hogy mit téliét értük a nevelőtanár? Annyit, mint bármelyik más diákért: pótolni próbálja a családot,' segít a mindennapi apró-cseprő gondokban, s ha úgy adódik, más segítőtársat is keres a tanuláshoz, munkához. V. G. P. Kárházak „teB§es gőzzel" Korszerűbb egészségügy Egyszes-issáíik a szűrővizsgáltatokat Hé-köznépek együtt Dr. Barcsák Zoltáwné, kollégiumi nevelőtanár: — Sok magyar diáiénak dicsőségére válna az a szorgalom, szerénység, céltudatosság, ami a vietnami hallgatókat jellemzi. Kötelességtudásukat mutatja, hogy gyakran hangoztatják: a hazám ezt kívánja. S amikor terveikről faggatom őket, arról: hol fognak majd dolgozni Vietnamban, magától értetődően felelik: ahol az országomnak szüksége lesz rám... — A magyar nyelv nem könnyű nekik, s hogy elsajátítását, mélyebbé tételét segítsük, a kollégiumban magyar A minél jobb és hatékonyabb betegellátás érdekében egy sor új intézkedést készített elő az Egészségügyi Minisztérium — közölte dr. Juszt Lajos miniszterhelyettes a tegnap tartott sajtótájékoztatón. Mint mondta: fontos feladat most a minisztériumnak, a tanácsoknak, hogy a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek jobb kihasználásával, a szervezettség fokozásával emeljék a gyógyító-megelőző munka színvonalát, a hatékonyabb egészség- védelem érdekében törekedjenek a még f eltáratlan lehetőségek, tartalékok kiaknázására. Egyszerűsítik például a szűrővizsgálatok — eddig sok párhuzamossággal bonyolított rendszerét. Évi több százezer esetről van szó, s egy-egy szűrés 40—80 forint közköltséggel jár: több milliós nagyság- rendű lehet tehát a tényleges megtakarítás, nem is beszélve a felszabaduló munkaerőről, rpűszerekről, berendezésekről. Többféle párhuzamos vizsgálatot végeztek eddig a víz, a levegő, egyáltalán a környezet szennyeződésével — pontosabban: védelmével kapcsolatban a MÉM, az Országos Vízügyi Hivatal, valamint az egészségügy szerveiként a Köjálok. Itt a vizsgálati célok jobb összehangolásával lehet elérni tetemes fnegta- karítást pénzben, szellemi energiában, időben. Az egyszerre elvégezhető, koncentrált vizsgálatok mindenképpen olcsóbbak, s legtöbbször eredményesebbek is — mert többet mutatnak — mint a részletvizsgálatok. Egyszerűsítik a kórházi beutalások ügymenetét is, erről rövidesen miniszteri rendelkezés jelenik meg. Arról is szólt dr. Juszt Lajos, hogy belső szervezeti intézkedésekkel is elősegítik a folyamatos betegellátás — tehát a hét minden napján teljes gőzzel működő kórházi rendszer — kialakítását. Kétségtelen, hogy ennek vannak munkaerövonzatai is, de — amint a miniszterhelyettes fogalmazott — ez a legtöbb esetben a jelenlegi létszámmal megoldható. A VI. ötéves terv időszakában esedékes feladatok közül a miniszterhelyettes hangsúlyozottan szólt az alapellátás fejlesztéséről, koncentrálásáról. Budapesten kezdik, majd országosan kiterjesztik azt a megoldást, hogy a szakrendelő intézmények helyett inkább 2—3 körzeti orvosra építenek, melléjük nemcsak orvosírnokokat biztosítanak, hanem olyan asszisztenseket is, akik helyben el tudják végezni az alapvető laboratóriumi vizsgálatokat. Igaz, ehhez a mostaninál jobb felszereltségre lesz szükség — meg például diagnosztikai alapegységek kialakítására —, de az ilyen befektetés kifizetődik. , Próbaüzem után bemutató Jól vizsgáztak a földeken azok a hazai gyártmányú cu- korrépa-betakarító gépek, amelyeket kétéves munkával fejlesztett ki a Mezőgép Tröszt. Az új gépsorokat egyhónapos próbaüzemelés után bemutatón munka közben tekintették meg az Agrotröszt, a Mezőgép Tröszt, a Mezőgazdasági Gépkísárleti Intézet és a KITE vezetői. A sikeres próbaüzemelések után a mezőgazdasági üzemek igényeinek megfelelően kezdhetik meg a gépek sorozat- gyártását. pHatal kutatómérnökkel vi■*- tatkoztunk a napokban, de nem sikerült meggyőznöm. Ő vállalata igazgatói tanácsában a KISZ-esek érdekeinek képviselője. Szerintem az igazgató már a fiatalember neve hallatán is fejgörcsöt kap, mert az ifjú mérnök kíméletlenül, csomagolgatás nélkül tolmácsolja minduntalan a fiatalok bíráló véleményét, megjegyzését. Intettem: a képviselet nem jelent ellenzékiséget, hogy mindig, mindenben hibát találjon és azt, ha kell, ha nem, azonnal megmondja. Bölcsebbnek kell lenni. Márpedig — mondotta, annak nem sok értelme lenne, ha dicsérni, bólogatni ülne le a tanácsban. Évek óta teszi, amivel megbízták, s amikor egy-egy ülés után beszámol küldőinek az igazgatói tanácson hallottakról, az intézet dolgairól —, nem mulasztja el részletesen elemezni, mi abban a KISZ-esek dolga, tehát — mint mondja — oda, vissza közvetít, intézi az ügyeket. Eszébe sincs ellenzékinek lenni, csak nem az a tiszte, hogy bókoljan. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor a napokban a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság ülésén valaki megjegyezte: sok KlSZ-szer- vezetben elöregedtek a vezetők. Ez nem is mindig életkort, hanem magatartást jelent. Jó lenne a vezetők kiválasztásánál jobban bízni a 19, 20 éves fiatalokban. Nem baj. ha nincs vezetői gyakorlatuk, az sem baj, ha forró- fejűek, az sem számít, ha valamiben hibáznak, de vigyenek friss színt, pezsgőbb életet az ifjúsági szervezetbe. Olyanok legyenek, akik pillanatnyi fejfájást okoznak, de megvan a segítő szándékuk és sem időt, sem kényelmet nem sajnálnak feláldozni. |V em lenne hát elég fiatalos i'1 a megyében a KISZ? Ha a szolidaritási gyűlések megszervezésére gondolunk, ki kételkedne — a lelkes, politizáló, tízezres tömeget látva — a fiatalos lendületben? A tavasz forradalmi ünnepeit ki tudná szebben, színesebbén megszervezni, ha nem ők? Emlékezetes, szép ünnepségek ezek: a március 15., a Tanácsköztársaságra emlékezés és a félszabadulási évforduló. Szépek a kiskatonák eskütételi ünnepségei. Tartalmasak a megyei ifjúsági találkozók, a jiolitikai, a kulturális seregszemlék. S nagyszerűek azok a társadalmi- munka-kezdeményezések, amelyek nevükhöz fűződnek. A KISZ-védnökséggel felépült üzemóriások, Százhalombatta például, a fejlődő, szocialista város általuk gyarapszik. Ma is 33 év ott az átlagéletkor, s országhatáron túl nő a város híre. Dunakeszin, amely úgyszintén ipari város, vagy Nagykőrös üzemeiben is az átlagosnál mozgékonyabbak, erősebbek a KlSZ-szerveze- tek. A hétköznapok azonban egyes területeken néha szürkeségbe vesznek. A nagy ünnepségekre, rendezvényekre készülődés mintha kiszívná néhány ifjúsági szervezet erejét és csak időlegesen hat a fiatalságra. Pedig — s ezt is a párt-végrehajtóbizottság erősítette meg, amikor a KISZ Pest megyei bizottságának munkáját, Szervezettségét tárgyalta — a szép ünneplés mellett nem kevésbé fontos a mindennapi munka közben foglalkozni a fiatalokkal, ösz- szefogni az ifjúságot. A hogyan, a miként azonban sokszor sablonos, nem alkalmazkodik eléggé a környezethez. A szervezett körülmények között dolgozó nagyüzemi fiatalság is például nagyon rétegeződik és sokféle módon közelíthetők csak meg. Másként kell a bejáró fiatalokhoz szólni, másként a szakmunkásokhoz, s ismét azokhoz, akik még betanított munkásoknak sem hajlandók betanulni. De még a szakmunkások között, s a többi réteg között is nagyon kell differenciálni: ahány ifjú, annyiféle. Ugyanez mondható el a mezőgazdaságban dolgozókról, de még a tanulóifjúságról is. De lehet-e mindenkivel külön-külön törődni, figyelni arra, mi érdekli? Bizonyára megvan a gyár közös gondja is, amit együtt oldanak meg. Bizonyára megvan a gyáron belül a műhely közös dolga, ami egységbe kovácsolhatja a fiatalokat. S mi tagadás, ha nehéz, ha fáradságos is, mindenkihez külön-külön szükséges a kulcsot megtalálni. Erre ösztönöz az a kedvezőtlen tény, hogy éppen a 19—24 éves korosztályból jelentkeznek legkevesebben az ifjúsági szervezetbe, pedig a szervezettség nem számszerű, hanem nagyon is politikai kér. dés. Érden, Pest megye új városában például a megyei átlag alatt van a -KlSZ-tagok száma. Magyarázattal is készek sokan: Pest megyéből tömegesen járnak a fővárosba dolgozni; fáradtak, mire hazaérnek —, s indok, magyarázat van elég, és hihető, nem is üres kifogás. De az igazság az, hogy a KISZ-nek a jelenleginél nagyobb tömegekhez kell eljutnia, és a magyarázatokba nem szabad belenyugodnia. A legfontosabb, hogy a munkahelyen találják meg az utat a fiatalsághoz: ott adjanak értelmes célt, okos programot, ami a KISZ-hez vonzza az ifjúságot. A KISZ az eddiginél sokkal inkább be- tölthetné például érdekképviseleti szerepét. Miért ne szólhatna, ha igazságtalanság éri valamelyik fiatalt, segíthetne az új emberek beilleszkedésében, hallathatná hangját a bérkérdéseknél, a jutalmazásoknál, harcolhatna tagságáért, s erre bátoríthatnák őket a munkahelyek párt- és gazdásági vezetői. A fiatalság sok gonddal küszködik: tanulás után be kell illeszkednie munkahelyén, s gond a családalapítás, a lakásszerzés. Meg kell tanulnia, beosztania az első keresetet. Megtalálni az egyensúlyt, gazdálkodni az idővel: jusson munkára, szórakozásra és művelődésre is elég. Miért ne lehetne az utat, a megoldást kereső első számú segítője a KISZ? O tt dolgozik jól a KISZ- szervezet, ahol nem próbál kis pártalapszervezet lenni: ahol nemcsak okításból, munkából, értekezletekből ötvözik a munkát, hanem jellemző a szervezetre a fiatalosság is. Nem szégyen az, hogy együtt szórakoznak, sportolnak, ha majálist vagy juniálist rendeznek. A művészeti csoportok is válhatnak olykor kohéziós erőkké. Minden húron játszani kell, nagyszerű karmesternek és hegedűsnek kell egyszerre lennie a KISZ-nek. Nincs egyforma recept Érdre és Budakeszire, Ócsára vagy Ceglédre. A gyengébben szervezett gödöllői vagy a ráckevei járásra. Még egy járáson belül is számos meghatározó tényező befolyásolja, melyik községben mi lenne célszerű, hasznos. Munkaidőben és munkaidő után. A fiatalok mindig érezzék, hogy törődnek velük, hogy a KISZ ott van, ahol a fiatalság. Milyen jó szombaton vagy vasárnap együtt kirándulni, rúgni a labdát, s az sem bűn, ha táncestét szerveznek, és esetleg költőket, írókat is meghívnak színesíteni estjüket. Lehetne olvasóankét, vita az élet értelméről. A fiatalokat — vannak emlékeim —, mindig izgatta az élet értelme, s az: mi a helyük ezen a világon? Minden ember szeretne fontos lenni, szeretné megváltani a világot, egyedül azonban csak álmodozhat róla és magányos marad. Együtt azonban, szövetséggé tömörülve erőssé válnak. Olyan alkotásokra mások is képesek lehetnek, mint a százha- lombattaiak. Sági Ágnes
