Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-13 / 265. szám

1919. NOVEMBER 13., KEDD Osztályjellegű m űvelődéspolitika A szakszervezeted munkájá­ban köztudottan fontos feladat a dolgozók művelődésének elő­segítése. A felszabadulás után a szakszervezeti mozgalom ak­tivistái meghatározó szerepet töltöttek be a kulturális mo­nopóliumok felszámolásában, a művelődési lehetőségek köz­kinccsé tételében. Pest megyé­ben ma 420 szakszervezeti alapszervezet működik. A kü­lönböző foglalkozási ágakat képviselő szakszervezeteknek 172 ezer tagja van. Gölöncsér Dánielnéval, a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsának titkárával és Szekeres Zoltán­nal, a művelődési agitációs és propagandaosztály vezetőjé­vel a közművelődési munka eddigi eredményeiről, az elkö­vetkező időszak terveiről és feladatairól beszélgettünk. Egységes szemlélet — Milyen változást hozott a közművelődési törvény a szak- szervezeti bizottságok munká­jában? Gölöncsér Dá ni élné: — Az MSZMP Központi Bi­zottsága határozata és a köz­művelődési törvény megjele­nése óta megnövekedtek a feladataink, erősödött mun­kánk társadalmi jellege. Ma már nemcsak a szakszerveze­ti bizottságok, hanem a mun­kahelyi közösségek ügye a közművelődés. A pártszerve­zetek is nagy segítséget ad­nak e folyamat kiszélesítésé­ben, erősítésében. A tervezés elvi alapjainak tisztázásával döntő módon járultak hozzá az egységes szemlélet kialakításá­hoz. Szekeres Zoltán: — A szakszervezeti mozga­lom szinte minden területét át­átszövik a tudatformálás cél­jai. A kulturális nevelés for­máiba lényegében beletartozik a tudományos ismeretterjesz­tés, a dolgozók továbbtanulása. Kapcsolódnak ehhez a művé­szeti propaganda olyan jellem­ző területei, mint a (közönség- szervezés, az üzemi kiállítások rendezése, a szocialista brigá­dok 'művelődésének, a szak­szervezeti művelődési házak munkájának a segítése. Neim utolsósorban idetartozik az üzemekben működő 196 könyv­tár hálózata, melyeknek a ceglédi, a váci és a budapesti területi könyvtárakkal együtt 496 ezer kötet az állományuk. Sokszor az alapok — Gyakran esik szó a mun­kásmű velődéiről és -művelt­ségről. Elkülöníthetők-e ezek a fogalmak? Szekeres Zoltán: — A megfogalmazás úgy vé­lem jelentős szemléletváltozást tartalmaz. A két fogalom ösz- szekapcsolásában nem a mun­kások szűkebben értelmezett, úgynevezett művelődéséről, hanem olyan osztályjellegű művelődéspolitikáról van szó, amelynek eredményeként a hatalmon levő osztály alkal­massá válik szerepének betöl­tésére. — Melyek a szakszervezetek legidőszerűbb közművelődési feladatai Pest megyében ? Gölöncsiér Dánielné: — A kultúra nem elkülönült szféra, hanem a társadalmi gyakorlat része. A munkahe- •lyi demokrácia kibontakozása, a kollektív vezetés megfelelő kialakítása konkrét ismerete­ket igényel, amelyek megszer­zésiéhez sokak esetében az ál­talános műveltség alapjait kell megteremteni. Az üzemekben most kulcskérdés, hogy a ter­mékszerkezet változásaira fel­készüljenek, s időben megte­remtődjék a szükséges töme­ges átképzés feltétele, lehető­sége. Szélesebb körökben kell megszerveznünk a szakmun­kások szakközépiskolájának hallgatóságát. A politikai ok­tatás színvonalának emelésé­hez az idén 190 vezető propa­gandistát kell felkészítenünk. Az ő feladatuk, 4 ezer 500 üze­mi tanfolyamvezető irányítása. Módszertani segítséget — A munkahelyi kulturáló- dás egységes tervezése újab­ban a művelődési bizottságok feladata. Milyen tapasztalato­kat szereztek működésükből ? Szekeres Zoltán: — A vállalati munkabizott­ságokba képzett vezetek és szakemberek kerültek. A helyi irányítás és szakmai tovább­képzés azonban még megol­datlan. Gölöncsér Bán leimé: — Ahány vállalat, annyiféle TV-FIGYELÓ .«né. A vasárnap dél- ilőttök művészeti, közműve­lődési rendezvényeit szokás így, matinéként emlegetni, s bizonyára csak az idegen sza­vaktól való — egyébként tisz­teletet érdemlő — irtózás tarthatta vissza a tévéseket attól, hogy az új vállalkozá­suk emlegetése során ezzel a kifejezéssel éljenek. Ezért hát amúgy magyarosan Vasárnap déíelőttnek keresztelték el e műsorfolyamot, mégpedig meglehetősen csendben, mert Vitray Tamáséknak erről a vállalkozásáról nem sok elő­zetes jelent meg. Egyszerű cím, semmi csin­nadratta — rokonszenvesek ezek az előjelek, amint hogy elismerést érdemel ez a ma- gazincsinálási igyekezet is. Jó kétórányi élő adás keretében egy afféle szórakoztató mel­léklettel meglepni az előfize­tőt — igazán kedves dolog. Aztán elkezdődött az ide- oda kapcsolgatás, és a néző kénytelen-kelletlen tudomásul vehette, miképpen köszöni meg az ő — úgymond — fel­konferálását a pesti oldalról jelentkező riporterhölgy. (Már elnézést, de fel leginkább ci­pőt húzunk, csomagot eme­lünk, alkalmasint ugrándo­zunk, de a képernyőre kerü­lés tényét így nyugtázni, eny­hén szólva is fals dolog.) No, de elég is a nyelvész­kedésből, amelyre egyrészt j azért kényszerültünk vállal- , kozni, mert mind az említett,! mind a föl nem sorolt félre- j beszédek kiigazítatlanok ma-1 radtak, másrészt viszont azért, mert ékesen jelzik: bőven lesz még mit csiszolni efceken a vasárnap délelőtti Vasárnap délelőttökön. Leginkább talán annak el­döntésére kellene sort keríte­ni, hogy mennyire oldódjanak zenés, táncdalos, divatminősí­tési revükké a kétszer hatvan percek, vagy mennyire pró­bálják meg inkább utánozni azokat művészet-, illetőleg irodalomközpontú lapöszeállí- tásokat. így ugyanis túl tág­nak tetszik a keret, s a néző egyáltalán nem kényszerül arra, hogy végigízlelje az egész néki szánt kínálatot. Az összeállítás jelen formája leg­följebb a belepislogásra biz­tat, s dehogyis a közreműkö­dőkkel való folytonos együtt­élésre. Mindenesetre valami új van születőben, s hátha egy­szer olyanná igazodik, hogy sem a fülünket nem bosszant­ja ennyire, sem pedig a sze­münknek nem engedi meg az elkalandozást. Rengés. Nem is lenne a Hét mind ügyesebben igyekvő kis- öccse a Hónap, ha nem látta volna szükségét utánajárni: ugyan hogy s mint véleked­nek a januárra Ígért föld­rengésről a leginkább meg­riasztott bicskeiek. Szó se ró­la, sok épületes rémhírt gyűj­tött egybe ott Komlós János, amely éresülések mind vala­honnan Japánból származnak — mátmint a közhiedelem szerint. Hadd tudassuk itt mind­azokkal, akiket ez a riogatás érdekel, hogy nem onnan szár­maznak. Annyira nem, hogy az illetékes japán szakembe­rek közleményben zárkóztak el mindenféle nékik tulajdo­nított katasztrófajóslattól. Ez a cáfolat egyébként az Élet és Tudománynak A tudomány világa című összeállításában hamarosan magyarul is meg­jelenik. Akácz László az üzemekben tevékenykedő népművelők hovatartozása. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a szigorúbb létszámgaz­dálkodás következtében néhol velük akarják a létszámcsök­kentésit elkezdeni, holott most, amikor a gazdaságosság, a termelékenység, a munkafe­gyelem, a munkakultúra szín­vonalának emelése a cél, nö­vekszik a szerepük. — A megye állami és társa, dalmá szervezeteivel a taná­csokkal jó az együttműködé­sünk. Kölcsönösen alakítjuk ki elképzeléseinket. A műve­lődési házak közös fenntartá­sa hasznos dolog, az anyagi tá­mogatás megsokszorozza lehe- tőeégeinket. Cserébe azt vár­juk, hogy a művelődési házak nyújtsanak módszertani segít­séget az üzemek munlcá-mű. velődé:! tevékenységéhez. El akarjuk érni, hogy a Pest me­gyei művelődési központ is be­töltse ezt a hivatását. Szekeres Zoltán: — Előrelépést jelentene, ha a szakszervezeti bizottságok az anyagi támogatásért cserébe megfelelő igényeket is tá­masztanának. a művelődési házak vezetőivel szemben. A fejlődés célja: a művelődési házak képviselői ne csak szer­vezőnek tekintrék az üzemi népművelőket, hanem a dol­gozik igényeit ismerve tervez­zék programjaikat. Területi munkánkban egyébként külö­nösen nagy gondot fordítunk a munkáslakta településekre, s több helyen klubjaink műve­lődési házaink is működnek. Széles aktívaliálózat — Milyen a szakszervezet művelődési munkájában a ká. derhelyzet? Szekeres Zoltán: — Az üzemi és a szakmai irányítást és ellátó három te­rületi könyvtárunkban össze­sen 14 főállású, 64 részfoglal­kozású könyvtáros dolgozik. A többiek, összesen 168-0« • tár­sadalmi munkában töltik be hivatásukat. A hét szakszer­vezeti művelődési házban 58 főállású, 88 részfoglalkozású munkatársait alkalmaztunk, egy intézmény kivételével kép­zett szakembereket. Rajtuk kí­vül széles körű társadalmi ak­tívahálózaton keresztül való­sulnak meg művelődési törek­véseink. Kovács T. István BEFEJEZŐDTEK A DUNAKESZI MŰVÉSZETI NAPOK Koncertbérlet — diákoknak SZOVJET MŰVÉSZEK SIKERE A ZÁRÓHANGVERSENYEN Dunakeszin a József Attila Művelődési központ felé igye­keztek a gyerekek a Filhar­mónia által kibocsátott bér­letük első előadására. Először vásároltak hangversenyjegye- kst az I-es és II-es számú iskola növendékei, csatlakoz­va az eddig is érdeklődő III- as iskola tanulóihoz, össze­sen 581 bérletet vettek a du- keszi gyerekek. Két barokk szerző: Rameau és Daquin humoros, báj03, rövid zenei tréfájával terem­tette meg a koncert alaphan­gulatát Némethy Attila zon­goraművész. Hangszerén a tyúk és a kakukk hangja le­bilincselő kedvességgel szólt. A dalirodalom két óriása, Schumann és Schubert már fokozottabb figyelmet igény­lő, a Katicabogár és a Piszt­ráng című dalait Bíkfalvi Jú­lia énekelte. Saint-Sacns: Az állatok far­sangjából a legnépszerűbb té­tel, A hattyú előadásában Némethy Attila mellett Laka­tos Tamás gordonkaművész működött közre. Némethy Attila két zenemű között a kis közönség kérdé­seire válaszolt: sorolta ked­venc zeneszerzőit, a romanti­kusokat, beszélt napirendjé­ről, amelyben három-négy órát a gyakorlás tölt ki, kül­földi szerepléseiről, a Görög­országban és Belgiumban nyert díjakról. A következő szerző, Ibert darabja már az impresszio­nizmust képviseli. A kis fe­hér csacsi kedves, vidám bak­tatása nagy örömöt szerzett a hallgatóknak, ahogy a hang­verseny címadó darabja, Bar­tók: Mese a kis légyről is si­kert aratott. Kodály népdalfeldolgozását, a Kitrakoty-mesát Bikíalvi Júlia énekelte. A hangver­seny befejezéseként Kákái Rezső: Medvetánca, majd Rimszkij-Korszakov Szaltán cár című operájából a nép­szerű zenekari közjáték, A dongó hangzott el zongorán és gordonkán. ★ Az idei dunakeszi művésze­ti napok — e rendezvényso­rozat része volt a fenti hang­verseny is —, az elmúlt hét végén befejeződött. Bár már 10 éves a művé­szeti napok, igazi arculata most alakult ki. Munkások­nak, munkásokról, munkások­kal — ez a rendezvénysorozat célja, amely maradéktalanul megvalósult. — A munkáskórusok nagy sikerű nyitóhangversenye, az amatőrszínpadok munkásélet­ről szóló műsorai, a résztve­vők és a közönség nagy szá­ma mind a sikert bizonyítja — mondta Rónai Árpád, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának első titkára. — A rendezvények tömeges láto­gatottsága ellenére a művé­szeti napok csak állomás — a mindennapok feladata a művelődés. A rendezvénysorozat hagyo­mányosan a munkásénekkari találkozóval kezdődött. A Cse­pel Autógyár, a MÁV Duna­keszi Járműjavítójának férji- l-Mra, a nagymarosi szövet­kezeti férfikar, a felsögödi munkásdalkör, a százhalom­FINN VODKA SZÓDAVAL Első közös játékfilm A francia Gacmont cég is belép a magyar filmgyártás koprodukciós partnerei közé. A magyar társvállalkozó a Hunnia Filmstúdió, a tervezett film, Az örökség, rendezője Mészáros Márta. Az 1936—1945 között játszódó események filmbeli főhősei a francia Isa­belle Huppert, Jan Nowiczki és Monori Lili lesznek. A for­gatókönyvet a rendezőnő és Korádig Ildikó írta, a filmfel­vevő mögött Ragályi Elemér ált majd. A forgatás előrelát­hatólag decemberben kezdő­dik. Finn vodka szódával a címe a Hunnia Filmstúdió másik nemzetközi produkciójának^ A magyar—finn kulturális együttműködési egyezmény keretében készülő első közös játékfilm cselekménye Finnor­szágban játszódik. A rendező, Zsombolyai János novellájá­ból öttagú alkotói gárda írja a forgatókönyvet. battai „Liszt Ferenc" kama­rakórus, a Vasutasok Szak- szervezete Ceglédi Vegyeskara és a Dunakeszi 3. számú Ál­talános Iskola énekkara szín­vonalas, változatos műsorral őszinte sikert aratott. A Dunakeszin élő művé-, szék alkotásaiból nyílt kiállí­táson Szappan Irén Munká- csy-díjas tsxtiitervező ipar­művész, Szabó Lajos festő, Lengyel István szobrász, Skripeczki A.’cos ötvös mun­kái szerepeltek. Az amatőr képzőművészeti kiállítás, a hobbikiállítás a szabad idő kulturált eltöltésének lehető­ségeit bizonyította. A munkás- film-vetítések, a gyermekrajz- kiállítás, az író—olvasó talál­kozók, az amatőr színpadok műsora, a fiataloknak szóló Cintula disco mellett színvo­nalas hangversenyre is sor került, amelyet a Musica Hu­mana kamarazenekar adott a Mechanikai Laboratóriumban. Telt házat vonzott Simándy József Kossuth-díjas művé­szünk és Pitti Katalin opera­énekesnő felléptével a Vas­utasok Sza Írszervezete Köz­ponti Szimfonikus Zenekará­nak közreműködésével, Pécsi István vezénylésével megtar­tott hangverseny a helyi mű­velődési központ színházter­mébe. A szovjet déli hadseregcso- póit művészeti együttesének színes, látványos műsora volt a művészeti napok nagy érdeklődést kiváltó záróren­dezvénye, melyen kitűnő szó­listák, szép hangú kórus és nagyszerű táncosok léptek fel. A nyolcvanöt tagú együt­tesnek vezetője, Nyikola), Alekszandrovics Medvegyev ki­tűnően betanította a szerep­lőknek mindazt, ami a szov­jet katonaegyüttesek jellem­zője: kitűnő szólisták, szép hangú kórus, nagyszerű tán­cosok felléptével színvonalas extrádmüsort mutattak be. A program első részében a da­lok a hazaszeretetről, a szülő­földről, a háború hőseiről szóltak. Méltán kactak vas­tapsot a sodró lendületű, rendkívül nehéz elemeket tartalmazó, vidámságot tükröző táncok. A szovjet művészek nagy sikert arattak: kitűnő programjuk méltó befejezése volt a dunakeszi művészeti napoknak. Hajós Anna KIÁLLÍTÓTERMEKBEN r Egyházi gyűjtemények kincsei Mt. ^Stifte ZW '­1980 január végéig tekinthető meg ez a nagyszabású kiállítás, melyet Dávid Katalin rendezett az Iparművészeti Múzeumban. Illyés Gyula írja „A genfi reformáció emlékműve előtt" című versében, hogy az egy­kori ádáz ellenségek harcsa­torra ülnek össze — a kato­likus plébános és a reformá­tus prédikátor. Még találóbb József Attila összegezése a harcról, melyet „békévé old” az emlékezés. Viták, máglyák, perlekedések a múltban mara- doztak, egyedül a szépség ereje maradt fenn e műtár­gyakban abból a korszakból, amikor még akadt ideje az emberiségnek egy-egv tárgy­ra egy-egy életet szentelni. Tudományos válogatás A műgond ugyanis rendkí­vül intenzív, általánosan az, s e miseruhák, úrasztali té­rítők, Krisztus-szobrok, tóra­tekercsek, ikonok nemcsak a katolikus, evangélikus, refor­mátus, görögkeleti és zsidó vallások liturgiájába enged­nek bepillantást, hanem né­pünk történetébe is. Különös ez a sok száz ötvös, szobrász, mesterember munkáját, tehet­ségét dicsérő áradat, s az a béke, ahogy e tárgyak társul­nak egymáshoz a tárlókban, mert a szépség nem ismer felekezetet, minden történel­mi eszmét szolgál, épít. Dr. Dávid Katalin nagy gonddal, tudományos alapossággal és Ízléssel válogatta össze ezt a hatalmas anyagot, helyes ará­nyokat teremtett. Arra törekedett az egyes egyházakkal történő konzultá­ciók során, hogy olyan tár­gyakat tárjnak a közönség elé, melyek a felfedezés ere­jével hatnak. Ez az elv sike­resen valósult meg e kiállítá­son. Természetszerűleg a leg nagyobb kollekció a katolikus egyházé. Az azonban már egyedi jelenség, hogy a teres­kei Szentsír-korpusztól a ka­locsai miseruhákig és a kő­szegi kelyhekig minden hazai tájegység azonos értékrenddel szerepel: egyformán nemesek a győri oltárcsengők, pécsi úrmutatók, egri kannák és a ciboriumok Veszprémből, Vác- ról. Jelentős anyagot küldtek Pest megyéből is. Elsősorban a váci székesegyházi kincstár, mely felvonultatja aranyozott ezüstből készült úrmutatóját 1711-ből, továbbá egy ZF mesterjegyű Kollonits-címeres pacifikáiét, Pasperger Ferenc 1796-ban ötvözött kelyhét, ámpolnát és kézmosó készletet, 1800-ban hegyikristályból mintázott ereklyetartót Urmutató Gödöllőről Igen becses emlék a gödöl­lői plébániatemplomban őr­zött XVIII. századi úrmutató. Szilassy János Lőcsén készült — zománcképekkel bővített aranyozott ezüst ötvösműve és a maga nemében érdekes a ma Verőcemaroshoz tarto­zó kismaros! templom XVIII. századi két faszobra Zakariás és Erzsébet alakjáról. A református egyház egy­szerű, puritán tárgyalakítást igényelt, de a példák tanúsá­ga szerint ez nem korlátozta az esztétikumot, mert az úr­asztali kelyhek, térítők, poha­rak éppen a díszítés csökken­tésével érnek el művészi ha­tást. Figyelmet érdemel a most Dabashoz tartózó Gyón két barokk szobra Illés pró­fétáról és Mózesről. Ráckevei casula Komoly értéket képvisel azon műtárgysorozat, melyet az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény bocsá­tott a kiállítás rendelkezésé­re. Míg a református egyház elsősorban hazai mesterek al­kotásait ambicionálta, az iz­raelita liturgia magyar ötvö­sök mellett lengyel, német, itáliai, ausztriai, oroszországi megrendelések és gyűjtések, vásárlások alapján teremtette meg a maga műtárgykollek­cióját. Ami az ünnepi gyer­tyatartókat, temetői perselye­ket, tóravérteket illeti —, azok valóban lenyügözőek. különösen az 1774-ben készült Tórakorona, Schwager János Mihály munkája tűnik ki a magas átlagból. Amiko: e gyűjtemény ki­magasló értékrendjét és ará­I* M*0«**y* . : ' ■■v.v.. .-. .. .-Xi* Crasztali pohár (XVII. század) nyait méltatjuk, bizonyos hiá­nyon ra is s- ükséges rámutat­nunk. Ária, hogy viszonylag csekély a görögkeleti anyag, nem látjuk a szentendrei iko­nokat. Híre-' a maga nemében a ráckevei katolikus temp­lomban őrzőit húsvéti casula a XV. századból, melynek te­kintélyes nemzetközi irodal­ma van. Itt lenne a helye e pompás gyűjteményben, a XVII. században faragott Pusztavacsi Krisztusnak, mely mestermű. Nagyon hiányzik, hiszen szinte donatellói ereje van, függetlenül attól, hogy nem ismerjük szerzőjét, és. hogy nem Firenzében, hanem Pest megye déli részén őriz­ték. Jelenleg a budapesti Má­tyás-templom múzeumában látható. Alapvető mű —, köl­csön kellene kérni. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom